Erotikus és szextörténetek több szemszögből

Olvass

Olvass!

Írj

Írj!

Linkek

Linkek

A folytatáshoz gördíts le!

Olvass bele!

Gondolom Téged is érdekel, miben különbözik a Sukitore más erotikus oldalaktól? Nálunk párban íródnak a szextörténetek, ezáltal sokkal fordulatosabb erotikus történetek jönnek létre.
De beszéljenek a tények, lapozz egyet jobbra a nyilakkal!

Olvasd el a történeteket!

(Sz) Izgató álmok

Határozottan éreztem, hogy valaki szop. Ha éppen nem álmodtam volna, akkor nem hiszem el, de egy álomban bármi megtörténhet. Inkább átadtam magam a jóleső érzésnek. Lepillantottam. Egy ismerős arc volt, de nem tudtam először beazonosítani. Vajon hol láttam már? Mert nem hasonlított egyik exemre sem. Észrevette, hogy nézem és abbahagyva a kényeztetést rám mosolygott.
- Felébredtél? - kérdezte huncut mosollyal, de a keze nem állt le. - Szóval nem.
Tudtam, hogy az egész egy álom, mégsem értettem, honnan tudom ezt ilyen biztosan. Megsimogattam az arcát. Éppen kérdezni akartam, hogy ki ő, amikor felemelte a mutatóujját és csak ennyit mondott:
- Csitt vagy csettintek és akkor vége!
Megadtam magam, ő pedig durranásig feszült makkomra visszahajolva tovább szopott. Csak nem hagyott a tudat, hogy megkérdezzem ki a bájos nő lehet.
- De mégis... - eddig jutottam, mire csettintett és az álom szertefoszlott.
Azonnal felébredtem. Annyira átéltem az előbbi jelenetet, hogy a farkam még lüktetett, mintha tényleg most húzta volna ki egy nő a szájából. Körbenéztem a sötétben, de csak egyedül voltam. Ránéztem az órámra: alig múlt éjfél. Csak két órája feküdtem le. Odakint csend volt.
Egy hónapja költöztem ebbe az albérletbe, hogy az egyetemi tanulmányaimat nyugodtan befejezhessem. A tulajdonos nagyon kedves nő volt, legtöbbször nem tartózkodik az országban. Az előző bérlő csak pár hónapig volt itt, aztán hirtelen távozott, ezért örült nekem a...

Elolvasom >>>>>

(Sz) Szemérmetlen Krisztin

Lehet, hogy én vagyok a hibás, ami Krisztinnel történt. Kiengedtem azt az énjét, amit nem szabadott volna, pedig nem tettem mást, mint élveztem a helyzetet. Vajon az lett volna a helyénvaló, ha meghagyom Őt annak, amilyen megismerkedésünk előtt volt? Vagy esetleg már akkor is ilyen zabolátlan lett volna, csak nem tudtam erről és a csapdájába estem?
Amikor bemutatták nekem, mint unokahúgom, először nem akartam elhinni, hogy a rokonom. Nővérem - aki jó pár évvel idősebb nálam - évekre eltűnt, időnként csak lapot küldött a családnak külföldről. Egész Európát bejárta a férjével, aki nem idehaza vette el. Nővérem a szabad élet miatt szinte fekete bárány volt a családban. Talán fiút vártak a szüleink helyette, és ezt mindannyian nehezen dolgozták fel. Gyerekként is lázadó természetű volt, az iskolák elvégzése után egyik napról a másikra összepakolt és világgá ment. Nem is láttuk jó néhány tíz évig, aztán egyszer csak beállított Krisztinnel:
- Megjöttem - csupán ennyit mondott a felbukkanásakor. János, a csikósunk is idegenként fogadta, pedig ő is ismerte Editet gyerekkora óta. Krisztin egy rügyező, fiatal nőként állt a nővérem mellett szemlesütve.
Miközben ezeket a sorokat írom, a bűnbánat és a lelkiismeret mardos legbelül: én tettem volna mindazt vele, ami ezután következett? Most is előttem van pironkodó, tisztelettudó arca, amint lesütött szempillákkal bemutatták nekem. Szőke fürtjeit a nap még szikrázóbbá tette, rám pillantó kék szeme...

Elolvasom >>>>>

(Sz) Könnyes szemek

Mint derült égből a villámcsapás úgy ért, amikor egyik napról a másikra, munkaadóm felmondott, mondván, hogy ő kvalifikáltabb közgazdásszal akar együtt dolgozni, akinek több diplomája is van.
Mikor ezt közölte velem, nem igazán tudtam, mit felelni.
Ma már egész biztosan valami frappáns választ adnék, de akkor csak ledermedtem. Egy hang és egy könny nélkül hagytam ott, összecsomagoltam a személyes holmimat, és haza mentem.
Otthon viszont, kitört belőlem az utóbbi évek összes könnye! Nem egykönnyen sírok, de most, hang nélkül folyt, és nem tudtam uralkodni magamon!
Hagytam, hogy a felgyülemlett feszültség utat találjon magának. Mint mindig, most is nekiálltam takarítani. Egyáltalán nem kellett volna, de ez volt a kedvenc szórakozásom bánat esetére. Mire ragyogott az egész lakás, addigra megnyugodtam, és új távlatok lebegtek a szemem előtt! S hittem, hogy az élet sok szépet és jót tartogat számomra.
Hetek óta bújom a meghirdetett álláslehetőségeket, de sajnos nem sok sikerrel.
Teljesen ki vagyok ettől! 45 évesen munkanélkülivé válni nem egy kellemes állapot! Ráadásul az önéletrajzom mindenkinek megfelel, de sajnálattal közlik, hogy fiatal agilis nőt keresnek. Tehát én már öreg nő vagyok! Hihetetlen, hogy mi mindennel kell szembesülnöm a munkakeresés során.
Forr a vérem, amikor végignézek azokon az embereken, akik cicababát keresnek maguknak, és nem munkatársat. Vagy csak alibiből hirdetik meg az állást.
Kezdem...

Elolvasom >>>>>

(Sz) Esély

Az itt töltött majd 4 év után is beleborzongok az elektromágneses zár berregésébe és a súlyos vasrács döndülésébe. A civil ruha érintése csak fokozza a kényelmetlen érzést. Az üvegablak mögül nyújt át néhány papírt a tiszt.
- Itt írja alá, hogy átvette a pénzét és az értéktárgyait! A többi holmiját megkapta a raktárban?
Csak bólintok és felmutatom kis hátizsákomat. Örülnöm kellene, de a kinti világ közelsége furcsa félelmet kelt bennem.
- Na! Jó napot! Igyekezzen nem visszakerülni! - hangzik a viccesnek szánt búcsú köszönés.
Majdnem kicsúszik a számon a "Viszont látásra!", végül én is egy "Jó napot kívánok!" félét motyogok. Aztán már a nehéz vasajtón kívül nézelődök. Nem vár senki, nem is számítottam rá. Már a fogságom elején megszakadt a kapcsolatom a néhány baráttal. Az utolsó hírek szerint az élettársam az ügyvéddel bútorozott össze. Legalább nekik nem vagyok az adósuk... Talán már másnak sem.
Arcomat a tavaszi napfénybe fordítom lehunyt szemmel. Mélyet lélegzek a város kicsit benzingőzös levegőjéből. Ez lenne a szabadság illata? Az első száz méter után megnyugszom. Nem mutogatnak rám ujjal az emberek, nem is nagyon néznek rám, ahogy elsietnek mellettem. A hivatalos ügyeimmel hamar végzek. A nevelőtől kapott címeket is lejárom pár óra alatt. Munka nincs és ígéret se nagyon. Legalább a szálláshely normálisnak tűnik.
A következő napok, hetek is az ajtókról szólnak. Csak ezek...

Elolvasom >>>>>

(Sz) A birtok ura

Minden romokban áll. Pedig egy hete még a legcsodálatosabban indult minden, most viszont... Lássuk, mi a helyzet: a menyasszonyom itt hagyott, a birtok zálog alatt a bátyám miatt, a rokonok szóba sem állnak velem, a bátyám aktuális nője pedig kórházban, ráadásul engem hibáztat mindenki. Lehet némi reményem ezek után? Talán a remeteélet. Vagy felállok a porból és újraépítek mindent magam körül.
Hogyan jutottam idáig, és mi történhetett egy hét alatt? Lássuk sorjában és kezdjük ott, hogy a bátyám meglepett bennünket Anasztáziával azon a boldog napon, amikor épp távozni készültünk a birtokra.
- Mit keresel te itt? - rebegtem meglepetten. Mindkettőnkben meghűlt a vér. Kedvesem is megrökönyödve nézte Endrét.
- Hallottam, hogy a városban vagy és itt szoktál megszállni. Gondoltam, meglátogatlak, és elbeszélgetünk némi bor mellett. De oppardon, a hölgy kicsoda?
- Anasztázia, a kedvesem. - mutatom be magának az oroszlánnak, aki illendőn lehajol egy kézcsókhoz.
- Üdvözlöm uram - köszönti higgadtan, erőltetett mosollyal az arcán. Megértem azok után, amit megtudtam a bátyámról.
- Akkor nem is zavarnék, de visszatértek-e még az este folyamán? - érdeklődött Endre.
- Nem, éppen kijelentkezünk - feleltem röviden. Többet nem kívántam rábízni, mert nem szívesen töltöttem volna vele több időt, mint ami szükséges.
- Szóval a birtokra mentek? Már elnézést a...

Elolvasom >>>>>

(Sz) A véremet a véredért

Ha az embernek szabadnapja van ez többféleképpen értelmezhető. A leginkább klasszikus megközelítés, hogy nem kell dolgozni. De ha ezt az ember tudja előre, akkor a „szabad” napjára sokféle dolgot tervez. Elmegy a bankba, végigjárja a hivatalokat, esetleg olyasfajta dolog vásárlására adja a fejét, amit egy zsúfoltabb napon nem tudna megvenni. De mint tudjuk, ez nem igazi kikapcsolódás. Ez után másnap boldogan megy munkába, hogy kipihenje az előző nap fáradalmait. Akkor most nekem jó napom van? Aligha. Munkanélküliként ezt így alapból nem lehet kijelenteni. Az biztos, hogy nincs sürgős, fontos vagy halaszthatatlan ügy, ami miatt kapkodni kellene. Terveket sem kell szövögetni, hiszen egy esetleges munkalehetőség is várhat még 1-2 órát.
Éppen ezért nyugodtan szürcsölgetem a reggeli mellé készített teámat. Na meg azért is, mert forró. Egy 23 éves pasinál aligha mondható „normálisnak” egy ilyen helyzet, de látva más – hasonló helyzetben lévő – kortársaim kapkodását, és ezzel együtt járó sikertelenségét, aligha hiszem, hogy az ő példájukat kellene követnem. Persze nekem is meg vannak a reggeli klasszikus rituáléim. Ha nem vajazom nagyon össze az ujjaimat, akkor a neten nézelődve válogathatok a „jobbnál jobb” állásajánlatok közül. Azt, hogy mennyire nem vagyok elkeseredve rögtön sikerült is igazolnom. Rápillantva az egeremre azonnal elmosolyodtam. Hiszen szegény „jószágnak” nincs is farka. Akkor ő is hátrányos helyzetű? Dehogy, hiszen nekem van,...

Elolvasom >>>>>

(Sz) A kémnő

Hideg kés pengéjét éreztem a torkomon. Mérgesen ültem volna fel az ágyban, de az éles fém határozottan mélyedt a bőrömbe. Egy sziszegő hang szólalt meg felettem:
- Ha megmozdul, megölöm!
Hiába meresztgettem a szemem a sötétben, nem láttam semmit. Az ablakokat takaró függönyökön a holdvilág fénye sem szűrődött át, talán felhő is takarhatta az eget.
- Ki... maga? - próbáltam nyögni. A hang most egészen közelről hallatszott, szinte a fülem mellől:
- Az mindegy. Ha nem marad csendben, leszúrom.
- De mégis... - nem folytathattam tovább, mert a penge ismét erősebben nyomódott a torkomnak.
- Mondtam, hogy csend! - sziszegte újra a hang, amiből már kiszűrhettem, hogy a váratlan támadóm egy nő. Nagyon ügyesnek kellett lennie, mert az ajtóm előtt folyamatosan testőrök strázsáltak, a második emeleti lakosztályom pedig nehezen megközelíthető egy olyan nagyvárosban, ahol éjszaka sem áll meg az élet. Mégis valahogyan bejutott, ráadásul egy nő!
De egyáltalán mit akarhat? Tény, hogy a nőkkel sosem bántam kesztyűs kézzel és számos botrány ért engem a napilapok által a léhűtő életmód miatt, de nekem csak szórakozásra kellettek, semmi másra. Mint fiatal úr, megtehettem, apám révén - halála után - szép summa és birtok maradt rám. A szórakozás mindennapi része lett az életemnek, ahogy a dühös, csalódott nők fenyegetése is. Ezeken csak jót nevettem - eddig. Most a penge irányításában némileg másképp láttam a túloldal...

Elolvasom >>>>>

(Sz) (2N1F) Bulizós Este

Végre péntek este van, egy pár jó barátommal megbeszéltem átjönnek 21 óra felé és előmelegítünk az esti táncos bulira. Mindent előkészítek, sör, bor, kóla, narancs a hűtőbe a tequila és a vodka meg a jégkockák a fagyasztóba. Egy kis ropi kirakva az asztalra számok kiválogatva hifi rákötve a gépre. Remélem jó buli lesz. Gyorsan lefürdök belövöm a hajam, aztán már csengetnek is a házam ajtaján. Zsanett és Laci az bekísérem őket a nappaliba leülnek a kanapéra bár mondják csak beugrottak de el kell majd rohanniuk sajnos 1 óra múlva. Az üveg vöröset meg a csoki likőrt berakom a többi pia mellé a hűtőbe. Hamarosan Évi is becsönget egy nagyon dögös fekete ruhába nem kicsi dekoltázzsal.
-Ejha, csókolom csinos hölgy kerülj beljebb. Mondom viccesen. Átkarolom a derekad és magamhoz húzlak egy kis puszira.
-Szia csak ennyit tudsz kinyögni kicsit zavartan.
Átnyújtod a jóféle vodkát, tudod hogy az a kedvencem Red bullal.
Mire a nappaliba érünk már Laci zenét is belőtte így bulizós a hangulat, Évit megkérem segítsen behozni poharakat a konyhából, ahogy csukódik a konyha ajtaja rögtön húználak magamhoz egy csókra amikor csöngetnek..
-Ezt ma még bepótoljuk kacsintok. Te csaj mosolyogsz és szeded elő a poharakat
Az kitárt ajtóba Szilvi áll, mosollyal az arcán.
-Ugye bejöhetek szépfiú, mondja miközben egy nyelves puszit ad.
-Öhmm ez csak természetes, előtted bármikor nyitva az ajtóm.
Bemegyünk a nappaliba ahol lassan...

Elolvasom >>>>>

(Sz) Kalózsors

Tenger. Ez az én hazám, itt élek minden nap, szárazföldet alig látok. De ki mondta, hogy nem kemény egy kalóz élete? Itt lehet a legjobb zsákmányokat rabolni, szárazföldön nem visznek ennyi értéket az emberek.
- Húzd már meg azt az istenverte vitorlát, mit tökölsz ott?! - ordítok az egyik idiótának. Ilyenekkel vagyok megáldva, de rabolni azt tudnak.
Ma nyugalmas nap elé nézünk úgy látom. Az ég tiszta, a szél is kedvező. Bár lassan vizet kellene már felvennünk, úgyhogy holnap visszaindulunk a szállásra, ha ma nem lesz semmi zsákmány.
- Mit szarakodsz már ott? Igyekezz már! - szólok egy másik pojácának, aki valami kötéllel bíbelődik. Kell ez a keménység, hogy rohadjanak meg, különben fellázadnának és felkoncolnának. Így is már bepróbálkoztak páran, azóta is a cápák falatoznak belőlük.
Fedélzeten minden rendben, legénység elvan, gyerünk inni. - dörmögtem magamnak, és a kabin felé veszem az irányt. Odabent a szokásos üresség. Asszony nem bírná ki itt a vízen mellettem, na meg még a sok félnótásnak biztosan fájna rá a foga. Pedig már érzem, hogy egyedül már nem az igazi.
Mi a franc ütött belém? Érzelgősködöm, mint valami hülye, picsogós nőszemély. Francba!
Rácsapok az asztalra, aztán elindulok a kupához. Töltök magamnak egy kis bort. Jóféle ital ez, a múlt héten raboltuk egy kereskedőtől. Ő már nem bánja, ha iszom, kilógattuk az árboc rúdjára. A nyakánál fogva. Hehe.
Felkacagok a gondolatmenetben, ahogyan ott...

Elolvasom >>>>>

(Sz) Jótékonysági est a Château de Chenonceau-ban

Az Elővár toronyablakából figyelem az érkező vendégeket. Nagyon fontos ez az este a Hölgyek kastélya alapítvány szempontjából. Csupa befolyásos vendég a környék nagyvárosaiból. Üzletemberek, művészek, elismert történelem professzorok, az elit színe-java. Egy részük a reneszánsz kedvelője, mások inkább csak a társadalmi státuszuk okán jelennek meg, egy kis szelete a vendégseregnek pedig egészen különleges érdeklődési körrel rendelkezik. Nekik a hivatalos program után exkluzív afterparti lesz. Ez az első alkalom, hogy reneszánsz korabeli öltözetben, álarcosbálként rendezzük meg ezt a vacsorát. A kastély építésének hatszázadik évfordulója jó alkalmat kínált egy ilyen különleges eseményhez.
Sajnálatos, hogy Charlotte Dupin nem lesz itt. A legutóbbi kuratóriumi ülésen igen éles szócsatába keveredtünk. Mindig is szúrta a szemét, hogy ilyen jött-ment csokoládégyárosok kezébe került a kastély, mint a Menier-ek. Véleménye szerint az ő reneszánsz ősei sokkal nagyobb becsben tartották e csodás helyet. Érdekes, hogy pont azon az ülésen került sor nyílt konfrontációra közöttünk, amikor a hatszázadik évforduló alkalmából grandiózus felújítási és restaurálási tervekkel álltam elő. Nem is sejtettem milyen reakciója lesz, azt hittem örülni fog, hogy ismét régi pompájába kerülhet vissza ez a csodás épület és a körülötte lévő birtok.
Ehhez képest majdhogynem tettlegességig fajult részéről a dolog. Én, reménykedve enyhülésében,...

Elolvasom >>>>>

Szeretnél író lenni?

Mire vársz?

Mostanra szerintem érted, miről szól a Sukitore. Akkor mire vársz? Miért fognád vissza a vágyaidat? Miért olvasnád mások történeteit, ha megírhatnád a saját fantáziád az egyik írónkkal?

Jelentkezz írónak még ma!

Legfontosabb szabályok

A következő szabályokat mindenképpen tartsd be, ha regisztrálni szeretnél az oldalra:

  • Az oldalt csak 18 éven felüliek látogathatják!
  • Az oldal nem párkereső, színvonalas történetek írása a célunk!
  • A páros történetek írása, terjesztése és elvitele más oldalakra csak CC Licensz keretében lehetséges az oldal és a szerzők feltüntetésével.
  • Az ékezetes betűk használata és a helyesírás alapvető ismerete kötelező
  • Elsősorban páros történetek készülnek, tehát egy történetet többen írnak
  • A regisztráció meghívóval és valós mailcímmel lehetséges
  • Ha két hónapon belül nincs két hozzászólásod, töröljük a regisztrációdat. A két hozzászólás után a regisztráció nem törölhető
  • Mások által elkezdett történetekbe kívülállóként ne írj bele, erre a célra külön topik van
  • A felhasználók rangokat szerezhetnek, ami alapján egyre több jogosultságot kapnak

Ez csak egy rövid ismertető, a teljes szabályzatot részletes indoklásokkal itt olvashatod el

Jelentkezz a csapatunkba!

Felhasználónév:

Jelszó:

Automatikus bejelentkezés

Látogasd meg az oldalainkat!