Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Már megint egy egész hét gálya, összezárva egy halom halál unalmas hülyével! És csapatépítés címszóval úgy kell csináljak, mintha élvezném is. Napközben fejtágítás, este meg mindenféle "jópofaság". Mit vétettem, hogy ezt érdemlem!!! Értelmi fogyatékos nagyfőnökünknek két újabb igazgatóra van szüksége, így összehívta az összes üdvöskéjét, hogy jobban megfontolhassa, kivel akar együtt dolgozni eztán nap mint nap. Nem mintha most bármit meg bírna csinálni nélkülünk...most meg kitalálta ezt az idétlen vetélkedést. Mire jó összeugrasztani az amúgy sem túl nagy összhangban dolgozó kollegákat. Állítja, hogy most az a cél, hogy összekovácsolódjunk, meg izé, meg minden, de ekkora blődséget senki nem hisz el. Mindegy, legyen, aminek meg kell lennie. Épp az egyik nagy riválisom fényezi magát lelkesen. Na ahhoz nagyon ért, hogy beszéljen...máshoz úgysem. A semmit eladni, az nagyon megy neki. Fél füllel még figyelek is, nem árt többet megtudni az ellenfélről. Ha nem lenne olyan arrogáns dög, akkor még tetszene is, mert szemtelenül jóképű. Gyönyörű fekete szemei vannak, úgyhogy úgy döntök, hogy azzal szórakoztatom magam, hogy nézni kezdem. Nem telik bele két perc és észreveszi. Önelégült vigyor a válasz. Nem is számítottam tőle másra. De igazából...vele egész jól össze tudnék dolgozni, ha mi ketten nyernénk el a posztokat...legalább okos, ami a legtöbb itt ülőről nem mondható el. Hát legyen. Egy szövetséges sosem ártalmas, úgyhogy ő lesz a kiválasztottam. Már csak azt kell elérni, hogy a gagyi játékokban egy csapatban legyünk, hogy ne mindent a véletlenre bízzak...ez nem lesz túl nehéz, majd ebédszünetben elintézem a játékvezetővel, aki nagy pajtásom már évek óta. Addig viszont...szemezgetek a hímmel, aki egy idő után nagyon vegyes érzelmekkel viseltetik új játékom iránt. Az önelégült vigyort némi zavar váltja fel, persze jól titkolva, majd úgy dönt, hogy nem tudja hová tenni az újdonsült érdeklődésemet. Azt sem tudja egy idő után, hogy akkor most gúnyolódom, játszom, vagy érdeklődöm, esetleg mindent egyszerre. Ezen a zavart tekinteten jót somolygok nem létező bajszom alatt, és udvariasan behúzom a székemet, hogy az éppen végző szépszemű kollegát elengedjem magam mögött. Rögtön torol. Ahogy elhalad mögöttem, más számára észrevétlenül végigsimít a hátamon, s mint egy hózentrógert, meghúzza a melltartóm pántját. Ha pirulós volnék, tuti minden porcikám vörösödne! Ezt a szemtelenséget! No, épp ideje, hogy ebédszünetet hirdessenek, éhes vagyok és nem bírok egyetlen percig sem tovább ülni itt.