Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Kevés lelkesedéssel indultunk neki a konferencia első előadásának. Útközben esett csak le az érme, hogy annyira szétestem agyilag a szenvedélyes kényeztetéstől, és az öltöző férfi látványa is annyira lekötött, hogy eddigi szokásomtól eltérően, a bugyimat nem vettem fel.
Leértünk az akkor még szerényen zsúfolt terembe. Megkaptuk mindketten a szokásos kis füzetünket, és én még külön egy nagy mappát is, amin egy pár kinyomtatott grafikon szerepelt. Rájuk néztem kötelesség tudóan, megköszöntem, és valahol az agyam elrejtett zugában felködlött, hogy igen, ez mintha tényleg kéne a munkám valamely részéhez. András az utolsó sort választotta, annak is a legszélét. Nem épp ideális hely a hallgatóság szempontjából, de mélységesen egyet értettem vele, kimondatlanul, hogy engem sem tud ma semmilyen szakmai dolog lekötni. Egyedül és kizárólagosan ő.
Leültünk és várakozás közben folytattuk a könnyed beszélgetést, mely remekül álcázta, hogy közben forrongott, szikrázott közöttünk a levegő, és másodpercenként faltuk fel egymást a szemünket. Lévén, egyebet a körülmények nem engedtek. Egy igen stréber, távolról ismert kolléga ült mellém. Végig is futott az agyamon, hogy ő aztán egy szót sem fog szólni egész idő alatt...
Elkezdődött az előadás, és ebben a pillanatban még élt bennem az elhatározás egy apró magja, hogy figyelni fogok. De, amint a fényket kissé lehalkították a "nézőtér" felett, én kinyitottam a mappát, és ezzel szinte egy időben megéreztem András kezét a combomon. Áldottam a fejemet, hogy maradtam kivételesen a szoknyánál és nem váltottam nadrág viseletre. Nem túl látványosan, de fondorlatos módon széthajtottam a mappát, hogy takarjam a stréber kolléga elől András keze mozgását. Félelmem alaptalannak tetszett, a kedves kollégát teljesen hidegen hagytuk, talán azt sem vette volna észre, ha hangosan nyögdécselve meglovagolom a mellettem ülő igéző férfit... Erre a gondolatra nedvesedni kezdtem... András közel hajolt, és a mappában rámutatott valamire. Felé fordultam, arcunk centikre volt. Megkockáztattam egy merész mozdulatot. Közelebb hajoltam és gyengéden végig nyaltam ajkait a nyelvemmel. Lehunyta a szemét, megállt az elkezdett mozdulatban. Nem mertem ennél tovább lépni... ellenben vele, aki hamar elérte a már erősen nedves ajkaimat és hamarjában kezdett ingerelni.
Régi nyugtató hatású pózt vettem fel. Tudtam, hogy ha orgazmusig izgat, remegni fog a lábam, így, mint az iskola padban, igen nőietlen tartásként, a két bokámat a szék lábainak feszítettem. Magam elé bámultam, össze szorított szájjal élveztem a férfi ujjazását, kényeztetését. Erőm nagy részével azon voltam, hogy kifele szinte semmi jelét ne mutassam, hogy egy őrületes orgazmus felé rohanok sprintelve.
Kezem remegését tudtam annyira koordinálni, hogy ne mozogjon túl fentűnően a kezemben tartott mappa, de a lélegzetem elárult... legalábbis a mellettem ülő izgató férfinak könnyedel eldalolta, mennyire homályosodik a tudatom izgatása nyomán.
Mikor már egész testemben éreztem, hogy bizsergek és ki fogok törni, párás szemmel lehajtottam a fejem és ebből ő tudta, hogy azonnal robbanni fogok. Szabad kezével átölelte a vállam, ezzel is segítve egy helyben maradnom és rajtam, bennem zongorázó ujjai új erőre kapva, gyorsan jártak bennem, rajtam. Több ponton ért hozzám, így pontosan érezte, mikor újra és újra átrobog rajtam egy félreérthetetlen remegés és össze szorított szám elmesélte neki azt is, mennyire szívesen ereszteném ki a hangom, ha ez lehetséges volna. Mikor már magam is képes voltam uralni testem remegését, elengedte a vállam, gyengéden vissza húzta a kezét is, s mivel ő figyelte valamelyest az eseményeket, tapsolni kezdett. A környezetemet tökéletesen fel nem fogva követtem a féldáját, bár, a szék lábát még nem mertem elengedni, nehogy a lábam remegése eláruljon.
Ahogy oladlra sandítottam, elégedett mosolyt láttam az arcán szétterülni. Én is mosolygós voltam, az általa okozott újabb gyönyörért hálásan néztem rá. Felém fordult, kacsintott egyet. Az órájára nézett és az oszló tömeget szemlélve halkan megjegyezte.
- Ihatnánk mi is valamit a rövid szünetben. - értetlenül néztem rá. Közelebb hajolt és suttogva pótolta az információ hiányaimat.
- Az első háromnegyed órás előadáson túl vagyunk, most lesz 20 perc szünet, aztán még egy ilyen hosszúságú előadás és mára ennyi. - bólintottam, de még mindig csak az agyam peremén ültem, nem voltam képes közelebb férkőzni a lényeghez. Az a mozzanat zakatolt bennem, hogy én is el akarom élveztetni őt, minél hamarabb. Dobálóztam a gondolatokkal, helyszínekkel, megoldásokkal a fejemben, de konkrét helyismeret lévén valahol mindig elakadt a tervezés.
Apró sóhajjal arra jutottam, hogy a mappát újra hasznosítani fogjuk, igaz, ezúttal az ő kezében lesz. Döntöttem el magamban, és már alig vártam, hogy vissza üljünk a terembe...
A szünet gyorsan elröppent, s mi vissza ballagtunk. Nem hagytam, hogy újra ő üljön a sarokba, ezúttal én akartam.. A kezébe nyomtam a mappát és angyali mosollyal kísérve ültem le. Furán nézett rám, tudta, hogy tervezek valamit. Amint elérkezett a várva várt sötétség, a combjára simítottam a kezem és gyorsan haladtam felfelé. Ő ráérősen nyitotta ki a mappát, és mint akit tényleg érdekel is, amit benne lát, lapozgatni kezdte. Ügyes mozdulattal szabadítottam ki féltve őrzött kincsét a rejtekéből és élveztem, hogy kezem alatt szinte másodpercek alatt felvette izgatóan kemény alakját. Szinte fájt a korlát, hogy nem hajolhatok az ölébe és nem vehetem a számba duzzadó szerszámát...
Finom mozdulatokkal kezdtem a játékot és figyeltem az arcát. Ahogy végig suhant rajta a kéjek árnyéka, gyorsítottam a tempón, és nem is engedtem el a figyelmét egészen addig, míg nem láttam a szemében azt a ködöt, amit én is éreztem nem sokkal korábban. Kérdőn rám nézett, kimondatlanul megkérdezve, hogy komolyan azt akarom-e, hogy ide élvezzen... Kezemet a makkja fölé simítottam, bele rejtve egy zsebkendőt, hogy amennyire lehet felfogjam édes nedvét...