Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Most jó? Oké. Akkor én. Ugye nem baj? Rendben.
Szóval hol is kezdjem... Az elején? Jó. A megismerkedésünknél.
Három vagy négy éve... Három... Tehát akkor épp új helyre kerültem. Nem is ismertem a helyet, idegenként bolyongtam egyik szobából a másik szobába. Aztán már nem is tudom hol botlottam belé, az én édes páromba. Egyik szobában volt. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet az eszével, ott lenyűgözött. De a csípős nyelve és "megmondom" tulajdonsága még piszkált is, hogy "mit ártottam én neki, hogy belém köt?" De aztán tisztáztuk, hogy nem akart rosszat, csak másképp látja azt, amit én. Ez előfordul ugye.
Aztán egyre jobban megismertük egymás szeszélyeit, és természetét, előbb-utóbb elkerülhetetlen volt, hogy kettesben legyünk egy alkalommal. Érdekes volt, hiszen akkorra már tudtuk, milyen a másik, de ketten mégsem voltunk még együtt. Szóval furcsán indult ez a nap, bár nem tudom érti-e mire gondolok... Pedig tényleg érdekes volt, mert miközben békésen ücsörögtünk egy asztalnál és fagyiztunk...
De tudja mit? Most meséljen ő!