Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Úttalan utakon haladtam, már a GPS sem tudta merre járok. "Na ha most itt lerobbanok, senki sem talál rám! " - gondoltam magamban, s ahogy ezt végig gondoltam pár perc sem telt bele, amikor az autóm egyszer csak hörögni kezdett, s megállt. - Már csak ez hiányzott!! Most mi a fenét csináljak ? - fakadtam ki teli torokból, s a kormányra csaptam mérgemben. Felkaptam a telefonom, természetesen térerő sem volt. Gondolataim kavarogtak. Én hülye elindultam ide a semmi közepére, persze nem szabadidőruhában és sportcipőben: necc combfixben, tűsarkúban és miniben. Csak én lehetek ennyire idióta. Most mi a fenéhez kezdjek ? Nincs mit tenni, várok... neki dőltem a kocsi oldalának s vártam.
Eltelt pár óra, amikor egyszer csak motorzúgást hallottam közeledni.
- Hál'istennek végre jön erre valaki ! - gondoltam magamban, s fürkészőn néztem a hang irányába. Egyszer csak megpillantottam egy terepjárót közeledni. Megállt mikor odaért, s kiszállt belőle egy magas srác, s megkérdezte tud-e valamiben segíteni.
Hmmm, éppenséggel tudnál gyönyörűm! - gondoltam magamban, miközben végigmértem a fiút. Láttam Ő is felcsillanó szemmel nézett rám, miközben próbáltam magyarázni mi történt, s megkérdeztem, hogy ért - e a kocsikhoz, mire azt felelte bele kukkanthatunk, hátha kiderül mi a baj. Így benyúltam, hogy elérjem a motorház nyitó kart a kormány alatt, de mivel nagyon lent volt eléggé be kellett hajolnom az autóba. A szoknyám rövidségéből adódóan teljes panoráma tárult a fiú elé, ez is volt a célom, s persze, hogy le sem vette a szemét rólam közben. Majd vissza mentem, s a felnyitott motorházba bámultam tanácstalanul. A fiú pedig az ablakmosó tartálynál matatott, amiből rögtön levettem, hogy gőze sincs az autókról.
- Hát jó, ha játszani akarsz akkor játszunk! - gondoltam magamban.
Odaléptem a két lépéssel odébb álló autójához, fellöktem magam a motorháztetőre, kezemmel megtámaszkodtam a hátam mögött, lábaim a lökhárítóra támasztottam, s nevetve odaszóltam a fiúnak :
- Remélem a nőkhöz jobban értesz mint az autókhoz!
Ekkor megfordult s láttam, hogy egy pillanat alatt kiverte a víz, de közben huncut mosoly futott az arcára, s elindult felém.....