Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Ekkor megcsörren a mobilom.
- Szia Édes! Mondd persze, nem zavarsz. - csicsergem a telefonba, amin te nagyon meglepődsz. Ez teljesen más hangszín, mint amit eddig hallottál tőlem.
- Hát, odamenni most nem tudok... de nagyon fontos? ... Jó, akkor figyelj, itt vagyunk a ... - picit oldalra dőlve kinézek az ablakon - Huszadik utca és a Posta sarkánál, tudod hol van? Helyes. Mivel az egész város áll, ideérsz, mire tovább mennénk. A kedvenc kocsimat kaptam, meg fogod ismerni. Akkor hozd el, amit át kell néznem. .... Várlak! Szia!... - teszem le. Te kérdőn nézel rám, de én nem válaszolok.
... Nem sokkal később nyílik az ajtó és beszáll egy velem egykorú nő, szintén szolid, mégis kihívó ruhában.
- Elnézést a zavarásért! - néz rád bocsánatkérőleg. Te meglepődsz, mert férfit vártál...
- Nem zavarok sokat, ígérem... Ezeket kéne átnézned. És köszönöm még egyszer. - mosolyog a nő, és átadja a papírokat.
- Nincs mit. - felelem én is mosolyogva.
- Akkor, én nem is zavargok tovább. Jó araszolást! - mondja a nő, szájon csókol engem.
- Köszi, szia! - búcsúzom tőle én is. A nő kiszáll, te meg az állad keresgéled...