Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Nyáron szeretek munkaidő után maradni és kora estig dolgozni. Ilyenkor nincs már bent senki az irodaházban, csend és nyugalom vesz körül. Egy-egy takarító be-be téved, de az nem jelentős. Vége a nyüzsgésnek, nem csörögnek a telefonok. El tudom végezni akár a saját fusimelómat is, ezért alakult ki ez a szokásom.
Ahogy elköszön Tőlem idősődő titkárnőnk már nem is nagyon hallok. Belefeledkezem a munkába. Csak később jut eszembe, hogy valamit még alá kellene íratnom a nagyfőnökkel is. Ilyenkor persze már nem nagyon van bent, de azért úgy döntök felviszem, lerakom a titkárságra egy üzenettel, hogy reggel ezzel kezdjen, ha gondolja.
Lépcső vezet fel a legfelső emeletre. Van lift is, de azt nem használom. Sőt sportot űzök a dologból és egyenesen felfutok. Farmerom és kék pólóm kényelmes lehetőséget ad erre. Ahogy felérek, kártyámmal belépek a titkárság ajtaján. Sehol senki csak az öreg légkondiciónáló kerregése hallatszik, meg persze én ahogy kapkodom a levegőt a futás miatt.
Lerakom az anyagot és egy sárga cetlire felkaparom az üzenetet. Aztán leülök hűsölni a légkondi mellé hátradőlök a székben és fújatom magamra a levegőt. Tudom, hogy egészségtelen, de nem érdekel. Jólesik a hideg a kánikulában...