Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Csak ülök a tárgyalóteremben és bambulok magam elé. Valahol a messzi távolban beszél a főnököm, aki lényegében egy méterre áll tőlem, de nekem mégis valahonnan a világ végéről jön a hangja. Újra végig kell hallgatni az unalmas szövegét, ez kb. egy óra, aztán következik a projektek kiosztása, ami már érdekel, főleg azért, mert egy wellness központ Uniós pályázatát szeretném megkapni, de még nem tudom, hogy kinek fogja adni. Addig valamivel el kellene ütnöm az időt. Körülnézek, és látom, hogy a többiek is csak bambulnak, van, aki úgy tesz, mintha figyelne, de tudom, hogy igazán senkit sem érdekel az, amit minden alkalommal elmond.
Velem szemben ül Dávid, épp úgy unatkozik, mint én. Nagyon jó szakember, kiváló elemző. Még nem volt alkalmam vele dolgozni, mert csak nemrég csatlakozott a csapathoz. A nyakkendőjét bügyörgeti az asztal alatt, de az is csak egy percig foglalja le, aztán elkezd ő is körülnézni és tekintetünk találkozik. Kissé elmosolyodok, és ő is. Szimpatikus pasi, figyelmes, rendkívül jó a humora, és ami nekem nagyon tetszik, tud bánni a nőkkel. Már akkor felfigyeltem rá, amikor megérkezett, de mivel nem volt közös prodzsektünk, nem töltöttünk sok időt együtt. Talán most lesz alkalmunk, ha nekünk adják a wellnessz pályázatot.
Most, hogy találkozott a tekintetünk, folyamatosan egymásra nézünk és mosolygunk. Kissé kihúzom magam és megigazítom a kosztüm kabátom és az alatta levő ingecskét, de kissé zavartan teszem, mert tudom, hogy Dávid figyel. Aztán lentebb húzom a szoknyám is, mert a hanyag testtartásom miatt comb középig csúszott fel. Ha valaki az asztal alatt figyelne, akkor belátna a tangámig, ami csak egy jó adag jóindulattal nevezhető tangának, mert lényegében csak egy szál cérna. Össze kell kapnom magam, mert nem tudom ki mit csinál unalmában. Miután befejeztem az igazgatást, újra Dávidra nézek. Engem figyel és mosolyog. Érzem, hogy szemével vetkőztet. Az adrenalin szintem kezd emelkedni és elpirulok. Ki tudja mi jár az okos fejében? Az biztos, hogy nem a főnök dumáját elemzi. Látom, hogy többször a melleimre pillant, ami még jobban zavarba hoz.
Bevallom, nekem is voltak már fantáziáim vele kapcsolatban, de ezt neki nem kell tudnia. Mivel a legjobb védekezés a támadás, mélyen a szemébe nézek és várok. Látni akarom, meddig bírja a tekintetem. Kb. egy percig szemeződünk, aztán jobb kezével, ami az aktákon nyugszik, az asztal alá nyúl. Látni ugyan nem látom, de gondolom, hogy mit tesz most.