Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Kicsit kábultan értem haza Döníztől, gondolataim a történteken jártak folyamatosan. Hihetetlen, hogy ez megtörtént köztünk, de valójában rettenetesen izgató, és érzéki is volt a mai "kezelés" amit kaptam tőle.
A nap folytatása is a kolléganőimmel úgy telt, hogy valahol az agyam egyik zugában végig a kozmetikusom járt a fejemben.
Éjjel is arra ébredtem, hogy erotikus álmaim voltak, és a főszereplője, Döníz volt.
Kezeimmel símogattam saját magam, miközben lágy, forró bársonyos kezeire gondoltam.
Nem! Eszem ágában sincs vele semmit csinálni, csak a gondolataimba fészkelte be magát, és innen nagyon nehéz kiseperni... vagy talán nem is akarom...? Teljesen elbizonytalanodtam ettől a boszorkától!
A másnapom nagyon zsúfolt volt, de hiába, szinte minden percben bevillant egy egy kép a masszírozásból, az érintéseiből, a remegő suttogásaiból.
Egyre jobban azt éreztem, hogy találkoznom kell vele, és éreznem kell az érintését, és már én is vágytam arra, hogy érintsem őt.
Még egy napot vártam a telefonálással, de tovább nem bírtam. Remegő gyomorral tárcsáztam a számát.
Ahogy kicsörgött, Döníz azonnal felvette, és búgó mosolygós hangján köszöntött.
Alig tudtam megszólalni, zavaromban, de segített, és örömmel csicseregte a telefonba, hogy épp a legjobbkor hívtam, mert ma délutánra már nem lesz egy vendége sem, mindenki lemondta, így az egész délutánja szabad.
Még jobban zavarba jöttem a hírtől, de ha már felhívtam, és megigértem neki, hogy meghívom egy forró csokira, nem léptem vissza, hanem invitáltam, hogy látogasson meg az otthonomban.
Alig telt el egy óra, máris csengetett az ajtóban.
Én előkészítettem a nappalit, füstölőt gyujtottam, néhány gyertyát is meggyujtottam, az asztal közepére pedig két csészét tettem, amibe majd a forró csokit fogom önteni. Az italt, és a tejszínhabot pedig a konyhában készítettem ki, ha megérkezik Döníz, akkor fogom majd behozni.
........ és máris ott állt az ajtóban teljes életnagyságban......
Barna tépett haja picit a szemébe hullott, amolyan csibészes volt kicsit, és most nem a fehér "munkaruha" volt rajta, hanem valami hihetetlen dögös szerelés. Szűk nadrág, magassarkú cipő, testhez simuló top ami tökéletes alakját még tökéletesebbé tette, és egy színben harmonizáló táska, ami pont olyan színű volt, mint a cipője.
Első pillantásra azt hittem, nem is ő áll az ajtóban. Pár másodpercnek el kellett telni, hogy magamhoz térjek meglepetésemből. Ahogy belépett, megöleltük egymást, majd beinvitáltam a nappaliba.......