Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
A szobámban ültem és a fényképeket néztem.
"nem, nem, nem, neeeeem! az isten szerelmére!" Egyetlen olyan lány sincs ezeken a képeken, akire ép ésszel és nyugodt szívvel ráadnám az én gyönyörűséges költeményeimet. Egy pillanatra elkalandozott a tekintetem a rúdra, ahol a legújabb kreációim függtek. Mind kellemes tapintású, puha anyagból, tollakkal, flitterekkel, gyöngyökkel díszítve, arra várva, hogy az egy hét múlva kezdődő divatshown felvonultassam őket.
A probléma csak az volt, hogy a fene egye meg - csaptam hirtelen az asztalra keményen, aztán azonnal sajgó öklömet kezdtem simogatni - hogy a divatház kitalálta, az új trendnek köszönhetően mostantól molett modelleket is alkalmaznunk kell. Ettől abban a pillanatban idegbajt kaptam, de akárhogy is próbáltam Markot meggyőzni, nem volt hajlandó engedni. Ezért összeszorított fogakkal, de kénytelen voltam néhány ruhámat, pont a legkedvesebbeket, átalakítani, hogy "ÚÚÚÚristen!!!" 42-es méretre is jók legyenek. Mindenki mást kigúnyoltam volna, ha ilyesmit tesz, de hát magamon mégsem nevethetek.
Most már csak annyi volt hátra, hogy modell találjak. Minő nagy szerencse, vagy inkább kegy a részükről, hogy megengedték én magam válasszam ki őt, vagy őket. Bár, ha jobban belegondolok.... ez inkább csak megnehezíti a dolgomat.
Figyelmemet újra a képekre fordítottam, de mindegyik lányt bálnának éreztem. Azok a széles csípők, azok a combok, a hatalmas mellek, egyszerűen nem tudtam eldönteni, melyik bálnára is adnám rá az én kicsikéimet.
Végül, nagy nehezen kiválasztottam három lányt, és a telefon után nyúltam. Általában másra hagyom a modellek intézését, de most a hangjuk alapján akartam végül eldönteni, és csak azért csináltam, hogy minél kevesebb kövérséget lássak. Biztos voltam benne, hogy telefonon ki tudom szúrni melyik lesz az végre.
Tárcsáztam az első számot és minden rémálmom megvalósult amikor egy mély, dörmögő hang válaszolt, és Janetként mutatkozott be. Azonnal le is csaptam a kagylót, még bemutatkozásra sem vesztegettem az időt. Na, talán a másodikkal nagyobb szerencsém lesz. Ok, ez végre egy kedves hang, de amint afelől érdeklődtem ,hogy mikor tudna bejönni ,csak nevetett rajtam és közölte hogy a következő két hónapra annyira be van táblázva, hogy azt sem tudja hol áll a feje.
Egyre dühösebb voltam amikor a harmadik számot tárcsáztam és már nem is érdekelt, hogy milyen a hangja, hisz nincs több lehetőségem, egyszerűen csak kemény hangon közöltem vele, hogy várom egy óra múlva az irodámban.
Nem, nem fogok elé menni, még csak az kéne hogy egy ilyennel lássanak, majd a recepciós bekíséri hozzám.
Leszaladtam a büfébe egy kávéért és elcsevegtem az egyik kedvenc modellemmel, hogy elég energiát gyűjtsek a kimerítő találkozáshoz, aztán már csak az volt a dolgom, hogy az íróasztalom mögött üljek türelmetlenül doboló ujjakkal és várjak.
Egyszercsak belépett és én szándékosan nem néztem fel, csak odalöktem elé néhány fotót és fahangon közöltem vele, hogy jövő héten lesz egy bemutató és az új trendnek megfelelően szeretnénk őt felkérni , hogy legyen a molett modellünk.
- Még meggondolom - hangzott fel büszkén, és úgy éreztem, muszáj felnéznem. Teljesen meghökkentem, mert tényleg nagyobb méretekkel rendelkezett a lány, mint amit megszoktam, de egészében teljesen arányos alkata és nagyon szép szeme volt. Hogy zavaromat leplezzem vagányan visszavágtam neki
- Mondja mégis min gondolkodik annyit? Nem hiszem hogy olyan sok ajánlatot kapna ezzel az alakkal!
Szemei villámokat szórtak és egy lépéssel közelebb lépett, hogy a szemembe nézzen én meg csak vártam, ugyan mit lehet erre reagálni.