Azaiak (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Megint ott ül a barátnőjével, a szokásos teájukat isszák, illetve mindig mást, de mindig teát. Aztán a barátnő hirtelen az órájára pillant, rémülten felsikolt, két gyors puszi, és elrohan. Remek alkalom, hogy tovább mélyítsem kapcsolatunkat. Már jó néhány hete vadászom rá, nem túl nagy reménnyel, kordában tartott mohósággal. Első találkozásunk is itt esett, szabályosan egymásba botlottunk, én belépve jobb oldalon keresgéltem helyet, ő – még a kabátba bújással foglalkozva balról fordult belém.
- Jaj, bocsánat, elnézést, nem akartam legázolni!
- Pedig nem bántam volna!
És erre olyan történt, ami… szóval játékosan belém boxolt, szabályos jobb csapott a vállamra, aztán azzal a lendülettel ki is lépett mellettem.
Ha valamit nem értek, automatikusan teszem, amit a helyzet diktál, most is leültem, laptop ki, bekapcs, de közben végig a korábbi jelenetet próbáltam elemezni.
- Na lássuk csak. Adva van egy kifogástalanul öltözött harmincas éveiben járó, kifejezetten nőies nő – aki rád nyom egy jobb csapottat, rád mosolyog, és eltűnik.
De semmi több, ennyit tudtam megfigyelni. Aztán pár nap múlva az újságos előtt láttam, megvette a Magyar Narancsot, belelapozott.
- Kezét csókolom! Gratulálok a jobb csapottjához, bár a könyöke kicsit kifordult, de azért…
- Ja, maga az a teázóból? Ne haragudjon, most rohannom kell!
- Akkor a mielőbbi viszontlátásra!
A végét már nem biztos, hogy hallotta, de előtte volt egy mosolya, ami nyilvánvalóvá tette, hogy legközelebb folytathatjuk az ismerkedést.
Aztán volt még néhány legközelebb, de mindig ilyen idétlen helyzetek, valakivel beszélgetve szembejön az utcán, boltban, néhány hellyel előttem áll, egyszer meg fut a szigeten, én sajnos épp bicajjal vagyok. Most álljak mellé, kísérjem, projekt halasztva.
Zsuzsa persze mindenről tud.
- Csak lendületesen, hátha ő lesz az igazi.
Zsuzsával már hónapok óta tart ez a kizárólag a szexről szóló kapcsolat, amiből mindketten ki szeretnénk lépni, milyen jó barátok lehetnénk, de ehhez ugye az kellene, hogy végre nekem is összejöjjön egy új szerelem, ez neki is segítene leküzdeni zsigeri poligámiáját, bár akkor meg eggyel kevesebb indoka maradna Tibornak a büntetésre, de ez a történet most nem róluk szól.
- Hát, akkor ezt a pillanatot most – engedelmével – kinevezném legközelebbnek, ha megengedné, és ha még emlékszik! – nézek a székre.
- Ha már kétszeresen kér engedélyt kedves Tamás – biccent a szék felé mosolyogva.
Gyorsan kiderül, hogy a teaház személyzete részletes információkkal szolgált rólam, mire persze igyekszem behozni a hátrányomat. Lea elmond néhány dolgot magáról, először is, hogy a Lia nevet használja, hogy bölcsész diplomával egy multinál képzési csoportvezető, de van valami egyetemi élete is, de mindez nem annyira fontos, a munka az munka, munkahelyre való, szereti, de…legyint. Ja a jobb csapott? Hát csak meg kell tudja védeni magát az utcán, amikor átment az öreglányokhoz kézizni, felvette mellé a kick-boxot is, de nem kell félni, harapni pl. alig szokott. Mármint idegeneket.
De ahogy ezeket mondja! Lassan, kis szüneteket tartva, mosolyogva… elnevetem magam.
- Mi ebben olyan mulatságos? - szigorodik meg kissé a tekintete.
- Á, magamon nevettem, mert hirtelen felötlött bennem egy korábbi énem, aki ennél a pontnál közbevágott volna: „ Kedves asszonyom, akkor most tegyek még néhány tiszteletkört, vagy rögtön kérdezzek rá: hogyan viszonyul a nemi kérdéshez”
- És most miért nem vág közbe?
- Hát, ha gondolja, megpróbálhatok retardálódni.
- És honnan indulna, szóval azon túl, amit Erikáéktól tudok, voltképp kicsoda is maga és miért?
Most már nyeregben érzem magam, évődünk, flörtölünk, persze közben azért tárgyszerű kérdéseket is kapok, amikor úgy érzi, kitértem előle váratlanul egy rúgás is jön az asztal alatt. Közben persze már túl vagyunk azon, hogy egyszerűbb, ha tegeződünk, bár tagadhatatlanul van a magázódásnak is bizonyos erotikája, főleg a dom-sub kapcsolatban, ez megint csak egy közös kultúrkör, ugye, mint a kortárs zene, meg a…
És persze tisztázódik mindkettőnk kapcsolatszünete, és megbeszéljük a következő találkát, ugyanitt. Meg persze névjegycsere emil címekkel, majd jelöljük egymást az arckönyvön ( Facebook), és tényleg jelöljük, egyre intimebb levelek, és ugyanitt ülünk már megint, és már belevágtam, hogy miért nem tudok nélküle élni, de akkor megint csak nevetés, rúgás:
- Hagyjuk ezt későbbre!