Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Vasárnapi mise kezdődik nemsokára. Mindent előkészítettem, lassan szállingóznak a hívek. Felveszem a reverendám és körbenézek az oltáron. A helyén van az összes szükséges eszköz.
Szeretem a vasárnapi miséket, ahogyan a hívők szeme csillog, látni bennük a hitet, a szeretetet, a megbocsátást. Bár nem régóta vagyok itt pap (az elődömet már Isten magához hívta), mégis befogadtak az itteni hívők. Nem sokan laknak a faluban, de a környező településekről is eljönnek meghallgatni az áldást.
Ma is szép nap van, odakint ragyogó idő így nyár derekán. A hűvös templom sokakat becsábíthat a forróságról, de legalább meghallgatják Isten szavát, megbékélésre lelnek. Felnézek, és látom, hogy egy hölgy várakozik gyóntatásra. Fehér ruhája tiszta, mint a hó, és most a lelkében is hasonló tisztaságra vágyik. Páran már beültek a misére, de még csak most gyűlnek szépen lassan. Az órámra nézek: még kicsit több, mint negyedóra van a kezdésig. Akkor belefér még ez a mise előtti gyónás. Oda is sietek hozzá:
- Édes lányom, gyónni szeretnél?
- Igen atyám - feleled szemlesütve. - Szeretnék még az esküvőm előtt gyónni, ha szabad.
- Természetesen lányom, lépj be. - nyitom ki az ajtót, hogy beülhess. Én is beülök, majd megnyomom a gombot, amire egy kis lámpa jelzi kint, hogy épp gyóntatok, ne zavarjon más.
Miután elhelyezkedtünk, kinyitom a beszélőablakot és szólok:
- Hallgatlak leányom.