No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
A sors forgandó. Mily igaz ez! Lám az én életem is egyetlen nap alatt fenekestül felfordult. Atyám Sir Walter Fraser IV. Edward hűbérura jutalmul kapta Cranmore várát és a környező vidéket sok éves hű szolgálatáért a királytól. Húsz éve hogy atyám erős kézzel őrizte és irányította a rábízott javakat. Egészen ma reggelig…
Ma reggel a láthatáron feltűnt egy nagyobb lovas csapat. Ötvenen lehettek. Nehéz fegyverzetben, páncélban mind. Élükön egy talpig fekete páncélba öltözött hatalmas termetű férfi, egybe forrva harci ménjével. A cselédek kiáltozására atyám is felbukkant. Homlokát ráncolva szemlélte a gyorsan közeledő porfelhőt, ami a fegyveresek közeledtét jelezte. Elébük ment, hogy illőn fogadja őket. Csatlósai védelmezően körbevették, ekkor még nem is sejtve mily hiába. Mint a förgeteg csapott le rájuk a lovas csapat. Szinte percek alatt lemészároltak mindenkit. Az őket vezető lovag ez után belovagolt a várba és felszólított mindenkit, hogy hódoljon be neki. Hirtelen jövő elsöprő erejű támadásuk megtette a hatását. Nem mert senki szembeszállni velük. Övék volt a vár.
A lovag nehéz páncélja ellenére könnyed mozdulattal szállt le hatalmas lováról. Sisakját levéve körbenézet az udvaron. Emberei a kapukat csukták be. Mások a mi megmaradt embereinket terelték össze. Anyám ekkor visítva ugrott neki a lovagnak eszét szinte elvesztve ütötte ahol érte. Az hidegen nézett le, majd egyetlen mozdulattal a porba taszította. Ekkor már én se bírtam tovább türtőztetni magam s anyám védelmére keltem.
-Hozzá ne merjen érni! – kiáltottam. – Kicsoda ön és mi jogon mészárolta le atyámat és hű csatlósait?
Hideg kék szemei rám szegeződtek és semmi jót nem ígértek. Végigmért tetőtől talpig, borzas összekuszált hajamtól, csipkés ingvállamon át le egész a szoknyából kilátszó finom bőr cipellőmig. Sejtettem, hogy szörnyen festhetek. Hullámos vörös hajam, mint a jelzőtűz világit és nincs az a hajkefe, ami rendbe szedje. Szemem zöld, mint valami macskának. Ruhám túl rövid. Eszembe jutott, hogy anyám mindig megrótt emiatt, hogy a ruháim túl rövidek és kilátszik a cipőm pedig az nem illendő. De én viszont ki nem állhattam a földet seprő ruhákat, mert így csak tiszta piszok lesz a porban a drága anyag így picit mindig rövidebbet csináltattam, hogy ne kelljen a földön húzni.
Mindent összevetve nem úgy festettem, mint egy várúr lánya. A férfi szemei kitartóan fürkésztek.
-Maga Sir Walter lánya? – kérdezte végül.
Hangja mély volt és öblös, borzongató. Továbbra is hidegen szemlélt.
-Igen, az vagyok! Ez pedig itt az anyám Lady Elisabeth! – tettem hozzá fokozódó dühvel, amiért így semmibe vesz minket.
-Nézd csak a kis vadmacskát! – hallottam egy röhögő hangot a hátam mögül. Majd valaki hátulról megragadott és lelökött a porba anyám mellé.
-Térdre szuka! –csattant egy hang. – Add meg a kellő tiszteletet Sir John Wood-nak Cranmore új urának!
-Új ura ám a pokol bugyrainak! – pattantam fel vörösen a megaláztatástól. – Hogy merészelik?!?
Sir John két lépéssel előttem termett. Ahogy fölém tornyosult csak ekkor szembesültem hatalmas termetével. Szinte gyereknek nézhettem ki mellette. Egy rossz gyereknek, akit menten jól elnáspángolnak…. legalábbis semmi jót nem vártam tőle. Karon ragadott majd az emberei karjaiba lökött.
-Ezt vigyétek a hálószobámba. Ezt meg – mutatott anyámra – rakjátok a cselédszállásra.
Tíz körömmel ugrottam neki a két férfinak, akire rábíztak. De minden hiába, gyorsan alul maradtam.
Most itt kucorgok szüleim hálószobájának padlóján hatalmas hitvesi ágyuk egyik oszlopához láncolva. A lánc egyik vége a bokámon másik fele pedig az egyik faragott ágy oszlophoz van rögzítve. A ruháimat szégyenszemre letépkedték rólam Sir John emberei. Itt kucorgok egy szál alsó ingben dideregve és várom milyen csapással sújt a sors. Lelkemen egyszerre van gyász, düh és félelem. Düh a megalázás miatt, gyász atyám értelmetlen haláláért és félelem a jövőtől hogy mit akar kezdeni velem ez a hideg tekintetű hatalmas ember aki Cranmore új urának meri szólíttatni magát. Akárhogy is! Nem adom fel! Inkább meghalok, semhogy megalázkodjak egy ilyen…egy ilyen szörnyeteg előtt.