Ördög (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Épp befejeztem a matek konzultációmat. Este hat óra is elmúlt. Ez volt az utolsó órám aznap, s már örültem annak, hogy egy fél óra múlva a konditeremben vezethetem le az egész napos koncentrációm okozta szellemi feszültségemet.

Az irodám felé haladtam, amikor elém toppant egy diáklány a folyosón.

-Tanár úr! Boszi vagyok, nemrég kerültem át Szegedről erre a pesti fősulira. Látom, hogy előrébb járnak a tananyagban, mint a szegediek, s én próbáltam bepótolni a lemaradást, de sehogy sem sikerült. Segítene nekem a Tanár úr? - kérdezte.

Fáradt és feszült voltam. Gondolataim már a konditeremben jártak, hisz azt is nagyon jól tudtam, hogy ott lesz ma Kinga, a gyönyörű középkorú ügyvezetőnő, akivel már kellemesen flörtöltünk legutóbb. Biztos voltam benne, hogy ma továbbléphetek vele.

Kicsit ingerülten válaszoltam a lánynak:

-Holnap gyere be a tanszékre, és bemutatlak egy tanársegédnek.

-Komolyan - mondta bánatosan,- azt hittem, hogy a tanár úrnak lesz rám ideje.

Most néztem először a lány szemébe, s furcsa érzésem támadt.

Szomorúságot láttam bennük, vágyakozást és még valamit, amit nem értettem, bár máshoz nem volt hasonlítható. Tűz, ez a szó jutott eszembe először.

Gyönyörű barna nagy őzike szemei voltak, hosszú göndör haja néhol a szemébe lógott, a ruhája egyszerű volt, szinte nem engedett semmit sem láttatni az alakjából. Egyszerű volt, de ugyanakkor valami megfogott benne. Talán ez a titokzatosság.

-Abban bíztam,- próbálkozott még egyszer - hogy mivel a Tanár úr tanít engem, Ön tudná csak igazán, hogy mi az elmaradásom, s így nekem könnyebb lenne behoznom mindent, s a Tanár úr nem is lakik messze a lány koleszhoz.

Nocsak, ez a leány tudja hol lakom. Vajon honnan? Kezdett elszállni a fáradtságom és érdeklődve fordultam hozzá.

-Hogy képzelted az egészet - kérdeztem egy kicsit bénán, de most én jöttem kissé zavarba, hisz a szemei már egy csábító nőére kezdtek hasonlítani, s a szája szegletében egy piciny mosolyt is véltem felfedezni.

-Ígérem jó és engedelmes tanítvány leszek, ha a tanárom lesz - mondta, miközben lehajtotta a fejét - nem fog csalódni bennem.

Ezt nem hiszem, ez a kislány akar tőlem valamit, lehet, hogy nem is a matek tanulásra vágyik, engedelmes tanítvány lesz? Az agyamban elkezdtek cikázni a gondolatok. Tanítvány, engedelmes, szófogadó, hálás leszek, nem fog csalódni bennem....., s csak engem akar tanítójának.

Eszembe jutott, ahogy ránéztem a göndör hajára, barna szemeire, egy réges régi, jó mélyen elrejtett emlékem, egy novella, ahol egy tanár kőkeményen játszadozott egy tanítványával, aki élvezte, hogy a hím irányítja, aki szinte követelte, hogy erőszakosan megdugja a nyílásait, hogy trágár szavakkal irányítsa a cselekedeteit, így is szolgálva a férfi maximális gyönyörszerzését.

Csak nem Ő jelent meg itt előttem, csak nem vele fog valóra válni az álmom?

Nem ez lehetetlen, ébresztő!!!

-Hát nem is tudom! - mondtam teljesen bizonytalanul. - Mikor szeretné kezdeni a tanulást?

-Ha lehetne máris, akár a mai este. Én ráérek. A tanár úr is? - kérdezte csillogó szemekkel. Éreztem újra a tüzet, a csodálatot a szemeiben. Ezt nem hiszem el!!

Mi lesz a konditeremmel, Kingával, de döntenem kellett.

Az új, a bizonytalan, a képzelet utáni vágy győzött a megszokottal szemben.

-Oké, nem bánom, tegyünk egy próbát.- mondtam. Gyere ma fel hozzám este 8-ra megpróbáljuk, hogy működik-e ez kettőnk között, ha igen folytatjuk, ha nem akkor marad egy tanársegéd.

-Így beleegyezel? - kérdeztem, de szinte abban a pillanatba, amint kimondtam odaugrott hozzám és egy csókot lehelt az arcomra.

Egész biztos, ha nem kapaszkodom a korlátba hanyatt esem a meglepetéstől. Rögtön körülnéztem, hogy megláthatott-e valaki, de senki nem volt a folyosón.

Boszi felszökkent és elindult lefelé a lépcsőn, visszafordítva a fejét kiáltotta:

Akkor 8-kor magánál, én pontos leszek... - És elviharzott.

Na most mit csináljak, mi lesz ebből?

Megfordult a fejembe, hogy lemegyek a kondiba, elviszem Kingát vacsorázni, aztán valahogy kimentem magam a lánynál másnap.

De nem akart a kisördög kibújni belőlem, hátha Ő lesz az, akit 15 éve keresek?

Döntöttem. Hazaindultam, vettem egy forró fürdőt, felvettem egy testhez simuló szabadidő ruhát, melyben jól kidomborodott izmos felsőtestem, s vártam a 8 órát egyre izgatottabban.

Pontban 8-kor kopogtattak az ajtómon....

Boszi (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ülök a padban és csak nézem A Férfit. Valamilyen összehasonlító elméletről beszél...azt hiszem...Három hete, hogy először láttam, amikor gyanútlanul beültem az első itteni matekórámra. Beleborzongok most is az emlékezésbe. Nyílt az ajtó, és Ő ruganyos léptekkel sietett fel a katedrára. Mély, karcos hangja betöltötte a termet, végigfutott gerincem vonalán és altestem rejtekében fakasztott forrást. Összekapkodtam a könyveim és reszketve menekültem ki bűvköréből. Napokig képtelen voltam betenni a lábam az egyetemre. Csak kóvályogtam a városban üres tekintettel és gondolkodtam. Felismerésem elhatározássá ért lassan.

Azóta minden nap itt vagyok. Bőrömbe ivódott szájszegletének rándulása, karjának fáradt mozdulata akkor, ha valaki rossz választ ad kérdésére. Félmosolya mennyei jutalom a diákoknak, de szeme villanása ölni képes. Ő nem vesz észre engem, talán még nem is akarom. Vágyamat görgetem napok, hetek során. Testemet százszor lohasztom hűvös zuhany alatt, esténként hazáig követem őt. Hetente kétszer konditerembe jár. Lakásával szemben ülve figyelem az ablakon át, ahogy íróasztala fölé görnyed. Jóval éjfél után zuhany, ágy. Egyedül. Rendben. Akarom, kívánom, megszerzem.


Eddig vártam. Vártam, hogy vágy kínzóvá váljon, hogy amikor éjszaka felébredek, izzadságban fürdő testem már fájjon utána. Ma este- határozom el magam- ma...enyém leszel.

Megvárom Őt az irodája előtt. A ruhát szerényre veszem, nem akarok feltűnést kelteni. Jön, elé állok és tanulásra hivatkozva kérek találkát. Először elutasít, kérlelem. Zavarba jön és összevissza kezd beszélni. Végül megegyezünk az esti magánórában. Butuska bakfis módjára ugrok a nyakába és nyomok egy puszit az arcára, elviharzom. Érintése ostorként csattan rajtam.


Pontban este 8-kor kopogtatok lakása ajtaján. Szinte azonnal ajtót nyit és kissé felhúzza a szemöldökét, végigtapogat tekintetével. A csizmám sarkától indul felfelé...látom, ahogy villan a tekintete, tudja...

Leülünk a nappaliban. A tananyag már kikészítve az asztalra. Hátradőlök a kanapén, lábam keresztben. Szoknyám felcsúszik combtőig. Kérdezget, magyaráz, néha nagyokat nyel. Ártatlan tekintettel válaszolgatok, magamban jókat derülök. Ha tudnád, hogy az ország egyik legjobb matematikus tanítványát oktatod...ezért jöttem a fővárosba, mert amott már nem tudtak újat mondani, mondjuk itt sem sokat.

Fáraszt ahogy beszélsz, unatkozom. Ujjaim között pörgetem a tollat, persze elejtem, lehajolok érte. Mikor felemelkedem, már előttem állsz egy lépésnyire. Szemedben őrült szenvedély tombol. Egy hirtelen mozdulattal tarkóm alá nyúlsz és hajamnál fogva tartva a fejem, közel hajolsz az arcomhoz.

- Játszol velem? Előadod a szende kislányt, aztán meg idejösz így?! - sziszeged, majd nyomatékot adva szavaidnak, másik kezeddel blúzomat szakítod le rólam. Repülnek a gombok, tenyered mellembe markol.

- Engedelmes tanítvány leszel? - gúnyolódsz- akkor vedd ki a farkam, szopj!

Ördög (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amint beléptél a lakásomba, tudtam, hogy nem tanulni, jöttél, legalább is nem matekot...

Magas sarkú csizma, alig valamit takaró mini szoknya, s egy kihívóan lenge blúz volt rajtad. Három gombja is ki volt gombolva, betekintést engedve a melleidre. Nem volt rajtad melltartó, de minek is, hisz kemény melleid teljesen kitöltötték az anyagot, s amint végigmértél az ajtóban a bimbóid azonnal megkeményedtek, s kinyomták a finom selymet.

Mi lett a szerény diáklányból?

Egy kéjre vágyó démon...

De elkezdtem a játékot, s valami baromságról kezdtem zagyválni a matematika ismereteiből. Én sem tudtam odafigyelni, de Téged sem érdekelt.

Ahogy megcserélted a keresztbe rakott lábaid, látom, hogy nincs rajtad bugyi.

Látom rajtad, hogy unatkozol, mert egy tollal játszol. A golyóstoll leesik, és Te lehajolsz érte. Mire felemelkedsz, már szorosan előtted állok. Ezt akarod...gondolom. Megfogom a tarkód és a hajadnál fogva odahúzlak a faszomhoz.

- Játszol velem? Előadod a szende kislányt, aztán meg idejössz így?! - sziszegem, s egy határozott mozdulattal letépem rólad a blúzod.

- Engedelmes tanítvány leszel? - kérdezem parancsolva - akkor vedd ki a farkam, szopj!

A kis boszorkánynak sem kellett , kétszer mondani, máris a kezében volt a vágytól szinte kétszeresére duzzadt farkam és elkezdte szopni azt. A haját fogva erőszakosan nyomtam a fejét a faszomra, s amikor az már a nyelőcsövében lehetett, hosszabb ideig ott tartottam.

-Na elég volt az előjátékokból! Gyere csak ide - mondom ellentmondást nem tűrő hangon.

Felrántom a szukát, a falhoz lököm, a jobb lábát felemelem, és a vállamra teszem, majd keményen egy határozott mozdulattal tövig mélyesztem farkam a tanítványom szűk pinájában.

Boszi (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Arcom lángba borul, de nem a szégyentől. Igen! Erre vágytam, egy igazi férfire aki tudja mi kell nekem. Mohón, kapkodva veszem ki farkát. Hajamnál fogva, durván húz magára, dorongját benyelem tövig. Ajkaim rászorítom és úgy engedem ki a számból, a makkot erősen megszívom. Pinám leve lefolyik combomon, odanyúlok és farkára kenek belőle. Ízeink keveredésétől megőrülve, még vadabb szopásba kezdek.

- Na elég volt az előjátékokból! Gyere csak ide! - szól parancsoló hangon. Felránt magához és egyetlen mozdulattal a falhoz lök. Egyik lábam a vállára emeli, combomon megfeszülnek az izmok, szoknyám a derekamra csúszik. Felsikoltok ahogy belém vágja faszát.

- Ez kellett? Ezt akartad? Ribanc... - minden szónak egy lökéssel ad nyomatékot, nem kímél. Csuklóim fél kézzel összefogja a fejem fölött, a falhoz présel, mozdulni sem tudok. Nem tudom irányítani és testemmel követni az aktus folyását, csak kedvét tölti rajtam. Fogaim összeszorítom és zsibbadva tűröm, használjon. Ezt akartam, kívántam. Erőszakosan megcsókol, ajkamból vér serken, lenyalja, sötét lesz a tekintete.

Hamar megunja ezt a pózt, felkap és a keskeny dohányzóasztalra fektet. Lábaim hátrafeszíti mellemhez, kidomborodó puncimat hüvelytől csiklóig végignyalja. Csak egyszer, csak, hogy jobban kínozzon. Lábait átveti az asztal felett és újra belém mélyeszti szerszámát, bokámba kapaszkodva, állatiasan, hörögve kefélni kezd.

Ördög (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Ez kellett? Ezt akartad? Ribanc... Sikíts csak, úgy sem hallja senki!- minden szónak egy lökéssel adok nyomatékot, nem kímélem a lucskos pinádát. Csuklóid fél kézzel összefogom a fejed fölött, a falhoz présellek.

Szinte mozdulni sem tudsz ebben a pózban, de minek is. A combod teljesen megfeszül, olyan szűk így a pinád, mit egy szűz lányé, hiába folyik ki a nedved, a szinte spárgába feszített lábaid elérik az általam kívánt feszülést.

Hirtelen beleharapok a szádba, melyből vér cseppen ki, de nekem máris más ötletem támad. Vadul felkaplak, keményen leteszlek a dohányzó asztalra, a lábaid a melledhez feszítem a bokádat fogva, s egy erőteljes nyelvcsapással végig nyalom a segged és a pinád nyílását. Nem akarom, hogy élvezd, azt akarom, hogy érezd a kiszolgáltatottságot, azt hogy nem lehet akaratod, hogy a testeddel én rendelkezem, azzal az én gyönyörszerzésemet kell szolgálnod.

A lábaim közé veszem az asztalt, lefeszítem a faszom a pinádhoz és keményen erőszakosan megbaszlak. Mint egy dugattyú jár benned a faszom.

Te halkan felsóhajtasz, mintha élveznéd.

-Ezt ki engedte meg Neked? -kérdezem vadul, zihálva.

-Te csak arra figyelhetsz, hogy nekem jó legyen. Aztán jöhetsz csak Te!

Fokozom az amúgy is vad tempót, majd kirántom a farkam belőled, s megfogva a tövét, keményen elkezdem a makkommal ütni a csiklód, majd újra visszadugom.

-Fogd meg a bokádat és feszítsd hátra a lábaid!-adom ki a parancsot.

-Széjjelebb, hadd férjek hozzá a melleidhez!-mondom, majd amint megtetted az ujjaimmal elkezdem csavargatni a mellbimbóid.

A szemeiden látom, hogy ezt várod tőlem, s biztos érzed már, hogy jó döntést hoztál, amikor engem választottál....

Boszi (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elégedett sóhaj tör fel belőlem, amire dühödten reagál.

-Ezt ki engedte meg Neked? Te csak arra figyelhetsz, hogy nekem jó legyen. Aztán jöhetsz csak Te! - farkát kirántja puncimból és keményen üti csiklómhoz, fáj, de büntetése teszi urammá. Parancsoló hangja nyomán szenvedélyem megsokszorozódik, vágyam csak az, hogy szolgáljam Őt. Lábaim hátrafeszíti és gyötörni kezdi bimbóim, könnyem csordul, szája ördögi vigyorra húzódik. Kiszolgáltatottságom élvezve hamarosan orgazmusa lesz, faszát kihúzza puncimból és hajamnál fogva magához emel, arcomra spriccel.

- Tisztítsd le!- ad újabb utasítást, és én engedelmeskedem. Számba veszem és szopogatom, nyalogatom férfiasságát, a makkot meg-megszívom erősen, pár perc és újra mereven áll a tanár úr dorongja. Kézen fog és a hálószobába vezet, ágyra fektet. Lovaglóülésben helyezkedik el rajtam, ismét nem mozdulhatok. Az éjjeliszekrény fiókjából bilincs kerül elő. Megrémülök, erre nem számítottam...könyörögni kezdek, ígérek bármit...nem kegyelmez, csattan a bilincs kezemen, lábam kötelek fogságába kerül.

Ördög (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kiszolgáltatottságodat élvezve hamarosan orgazmusom lesz, faszomat kihúzom a puncidból és hajadnál fogva magamhoz emellek, és az arcodra lövök.

- Tisztítsd le!- adom újabb utasítást, és Te engedelmeskedsz. Pár perc és nyelvjátékod hatására újra mereven áll a dorongom.

A kezednél fogva becipelem a hálószobámba, lelöklek az ágyra, majd az éjjeliszekrény fiókjából bilincset veszek elő. Megrémülsz, könyörögni kezdesz, de én nem kegyelmezek, csattan a bilincs kezeden, lábaid is megkötözöm nagy, széles terpeszben, hogy ne tudj mozogni.


-Szóval tanulni akarsz? - kérdeztem, s a kemény kötésű könyvet a feneked alá teszem, majd arra egy kispárnát, hogy ne nyomja a derekad miközben izgatni foglak. Elkezdem keményen masszírozni, sőt pofozgatni a melleid.

Összeszorítom a bimbóidat az ujjaimmal, s erre már Te is felszisszensz.

De én folytatom a pinádnál is a megkezdett őrült játékot, csak most a kisajkaid kényeztetem ezzel a módszerrel.

-Na megy beléd a tudomány? - kérdem gonoszul.

-Nem egészen, tanár úr -válaszolja.

-Ha nem a matek könyv segítségével próbálná, jobban menne.

-Na várj csak, adok én a tudásszomjadnak - mondom, s még egy párnát rakok a feneked alá.

A pinád így teljesen láthatóvá és nyitottá válik, s én az álló faszommal keményen és tövig beléd hatolok.

Keményen baszlak és hogy fokozzam a kéjes fájdalmad két ujjammal a csiklód morzsolgatom.

-Van még itt egy nyílásod - gondoltam - ha ott is beléd töltök valamit, nagyobb lesz az eredmény, s a pinádtól lucskos farkam a fenekedbe mártom.

Az arcodon látom, hogy nagyon meglepődsz, de a várt elhúzódásod helyett azt tapasztalom, hogy amennyire a köteleid engedik ráhúzod a feneked a faszomra.

Szinte élvezted a fájdalmat.

A tested igazán akkor kezd el vonaglani, amikor három ujjamat bedugom a pinádba, s onnan masszírozni kezdem a saját farkam.

Boszi (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Most veszem csak észre, hogy amikor a szobába cipelt, felemelt az asztalról néhány matematikakönyvet, az egyiket a fenekem alá rakja. Melleim kezdi gyötörni ezután, összeszorítja bimbóim, felszisszenek. Elérte a várt hatást, halad lejjebb, kisajkaim, csiklóm kerül sorra.

-Na, megy beléd a tudomány? - kérdezi, és én folytatva a játékot, engedelmesen válaszolgatok.

Újabb könyvvel polcolja fel a seggem és belém hatol. A könyvek törik a testem, a tanár úr pedig nem kímél, keményen megkefél. Csiklóm megmorzsolgatja, és szemét le sem veszi rólam, felfal tekintetével. Látom arcán az őrült vágyat, de látom a hálát és boldogságot is, mert övé lettem. Egy pillanatra az ő szemével látom önmagam és a lelke hatalomvágyából kortyolok, ereimben szétfut a birtoklási vágy, kiszakadok gondolataiból.

Talán észrevette, hogy ittam lelkéből, haragra lobban, bosszúra indul. Kihúzza puncimból már majdnem lilára vált farkát, és egy határozott mozdulattal fenekembe nyomja. Szűz még a popsim, de pinámtól síkos dorongja könnyen csusszan bele. Meglepődöm, de nem fáj, ráhúzódom amennyire kötelékeimtől tudok. Uralkodásra éhes tanáromnak ez sem elég, három ujjal nyúl barlangomba, és mohón habzsolja fájdalmam és gyönyöröm keveredésének látványát. Megállíthatatlanul áraszt el a kéj, testem görcsbe rándul, ahogy vonaglom a bilincs bevágja kezem, puncim szertespriccel. Derekamnál fogva tart maga előtt, farkát bennem pihenteti, kivárja orgazmusom lecsengését. Elenged, félájultan fekszem alatta. Érzem, ahogy kioldoz, örömmel bújok testéhez. Megpihenek karjaiban, beszippantom bőrének fanyar illatát. Erő és határozottság...ez kell nekem. Elegem van már a félszeg egyetemistákból, az ötperces menetekből. Akartam már egy Férfit, aki nem ijed el törékeny testemtől, különleges vágyaimtól, és aki meg tudja különböztetni a csiklót az ajkaktól...

Lecsillapodom és máris újra kívánom őt. Játszadozni kezdek farkával, egy perc és készen áll.

Meglovagolom tanáromat, csípőmbe markol és kissé megemelve testét, méhemhez üti farkát.

Ördög (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem a testének rándulásaiból, az arcának rezdüléseiből, a kiadott hangokból, hogy Bosziban keveredik a félelem, s a vágy, a gyönyör és a kín, a erő és az alázat.

Vajon melyik fog kitörni belőle előbb.

A spriccelő puncijából érzem, hogy a kéj, a gyönyör győzedelmeskedett benne, s nem törődve a körülötte lévő külvilággal, velem, hatalmasat élvezett.

Tudom, hogy most vége ennek a játéknak, kioldozom a bilincsét, masszázsolajat kenek a még mindig rángatódzó törékeny testére, s ráfekszem. Testemmel, és a farkammal masszírozom Őt, a bőrén keresztül is akarom, hogy érezze a férfiasságom...

Látom az arcán, hogy mennyire hálás, érzem tekintetéből, hogy mennyire örül, hogy megtalálta azt a férfit, aki megadja neki mindazt, amire eddig hiába várt...

Azért, ahogy fekszem rajta, még érezheti a hatalmam felette, de Boszi személyisége, az a kettősség, amit a megismerkedésünk óta érzek, további játékra ösztönöz.

Lefordulok róla, magammal húzom Őt is. A szemébe nézek, s látom, hogy Ő is megértette mit akarok.

Elkezd játszani a farkammal, amely már a gondolattól is elkezd merevedni, de nem szeretném csökkenteni Boszi érdemeit, hisz profi módon kényezteti a farkam a fenekem nyílásától a makkomon lévő kis lukacskáig, amibe hegyes nyelvének a végét bele is dugja. Isteni érzés!

Becsukom a szemem és izgatottam várom a folytatást...

Boszi (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lenézek rá. Szeme behunyva, farka a puncimban, nem mozdulok. Hüvelyem ritmusosan összeszorítom, és várom meddig türelmes velem. Pengeélen táncolok, tudom. Nem lehetek fáradt vagy lusta, ha vele vagyok. Szinte harcolok a haragjáért, lesújtó tekintetéért. Nem értem magam sem, miért? Eltelik pár perc kínzó némaságban, kezdi összeráncolni a homlokát. Rám emeli kékeszöld szemeit és elkapja két karom, lehúz magához. Egészen közelről nézek vele szemtől-szembe. Figyelem, ahogy lencséje szürkére változik a dühtől, átjár a félelem, beleremegek. Magamat látom retinája tükrében és még valamit: enyém vagy! - üzeni- szolgálj!

Keményen megfogja csípőmet és mozgásra kényszerít. Aprót mozdulok, de végül nem indul be a derekam. Várok...meddig feszíthetem a húrt vajon? Szeme nem sok jót ígér és már lendül is a keze, fenekemen csattan. Nem reagálok. Ennyi? Ennyit tudsz csak?

-Mozgasd a csípőd, hallod, a Te feladatod az, hogy örömet szerezz nekem, hogy fokozd a kéjem. Engedelmeskedj! - és már jön is következő ütés.

Ez már megteszi a kívánt hatást. Lelkemben tisztelet születik és ez már elég. Nem váratom Őt tovább, testem mozgásba lendül farkán.

Ördög (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hihetetlen ez a ez a kis szuka! Játszik velem, nem hiszem el! Ráültettem a farkamra, de Ő nem mozog rajtam, csak a hüvelyével szorongat! Nem fél tőlem, nem reszket a haragomtól, szinte vibrálnak a szemeim, de ugyanakkor az elismerésem is elnyeri, kemény, nagyon kemény ez a csaj...

De vajon mit akar, egy kemény, erős kezű, őt irányítani képes férfit, vagy csak játszik velem, elhiteti, hogy én vagyok az Úr, s közben ez csak egy játék, amiben le akar győzni?

Mit akar, mit akar tőlem?

Nem, nem kerülhet fölém, szemeim azt üzenik, hogy enyém vagy, szolgálj, azért élsz, hogy a gyönyöröm kiszolgálója lehess!

Erőteljesen megfogom a csípőjét és mozgásra bírom, kicsit ugyan megmozdul, de érzem, hogy ellenáll.

Ellenáll nekem, nem hiszem el. Még sosem volt olyan nő, aki sokáig ellenállt volna, mindet betörtem, megszelídítettem. Vajon ez a Boszorkány mikor fog engedni az akaratomnak?

Nem akar mozogni rajtam, lendül a kezem, s a fenekén csattan. Ő mereven, minden reakció nélkül ül rajtam tovább. Még egyszer lendül a kezem, s most már meg is szólalok:

-Mozgasd a csípőd, hallod, a Te feladatod az, hogy örömet szerezz nekem, hogy fokozd a kéjem. Engedelmeskedj!

Rám néz, szemeiben látom a fényt, a tiszteletet, az engedelmességet, a vágyat, s a csípője lassan, de folyamatosan őrült táncba kezd a farkam körül.

-Akarlak, kívánlak, légy az Uram, hogy szolgád lehessek! - kéri tőlem.

Nocsak, megtört a kicsike???

Arcomon megjelenik egy kéjes mosoly, s tudom, hogy ezentúl már a játszótársam lesz örökre. Tudom, hogy birtoklom Őt, tudom, hogy már testestül lelkestül az enyém, tudom, hogy bármilyen kérésem, parancsom teljesíteni fogja ezután. Legyőztem, megtörtem, hatalmam lett felette, az erős és kemény nő fölött.

Úgy gondolom elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a gyengédségem nem gyengeséget fog jelenteni, s stílust váltottam.

Lefektettem magam mellé az ágyra, hasra fordítottam. Láttam rajta a döbbenetet, szinte azt sem tudta, hogy mi történik körülötte, a hirtelen változást nem tudta feldolgozni. Kérdőn nézett rám mámoros szemeivel. Éreztem, hogy itt a szó nem segít, újra a kezemben vettem a bilincseket, s a csuklójára erősítettem azokat.

-Szeretném, ha minden más férfit elfelejtenél az életedből, azt akarom, hogy csak én létezzek ezentúl számodra, ezért most olyanban lesz részed, amiről eddig nem is álmodtál...

Újra elővettem az eukaliptusz masszázsolajat, majd a hátára, a fenekére csöpögtettem, belemasszíroztam azt az egész testébe a kezeimmel, a mellkasommal, és a keményen álló farkammal.

Boszi (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Magam sem értem, hogyan képes hatni rám puszta tekintetével, vagy csak néhány egyszerű mondatával. A lényében van valami, ami behódolásra kényszerít. Mint amikor először láttam meg Őt a katedrán és elmenekültem futva, szűkölve. Napokig csak keringtem az egyetem körül, az órákra képtelen voltam bemenni, még maga az épület is az iszonyat palotájának tűnt. Mégis egyre inkább úgy éreztem, kívánom ezt a borzalmat, a félelmet és kétségbeesést, amit Ő nyújthat nekem. Legyőzött anélkül, hogy ismert volna, és én megadtam magam egy fantomnak, képzelt ideálnak. Erős férfire vágytam, magamnál erősebbre, most itt van- gondoltam- szerezd meg!

Nem tudtam még akkor, hogy ennyire megsemmisülök és kitárulkozom előtte. Valahogy természetesnek és helyénvalónak tűnik, hogy Ő az Úr. Gyenge próbálkozásaim, hogy irányítsak egy-egy percre, rendre megtöretnek, és ez így van jól. Erős, erősebb, legerősebb... zakatol fejemben az általános iskolás nyelvgyakorlat. Ad, megad, odaad... önmagad odaadd... Szemébe nézek, tudom elvesztem.

- Akarlak, kívánlak, légy az Uram, hogy szolgád lehessek! - tör ki belőlem akaratlanul. Fölényes mosoly a válasz, amitől én újra porig alázva érzem magam. Megtörtem előtte, önszántamból.

Mégsem úgy folytatódik az este, ahogy várom. Maga mellé fektet az ágyra és masszázsolajat vesz elő. Megdöbbent tekintettel nézek fel rá.

- Szeretném, ha minden más férfit elfelejtenél az életedből, azt akarom, hogy csak én létezzek ezentúl számodra, ezért most olyanban lesz részed, amiről eddig nem is álmodtál...

Nem! Nem akarom, hogy kényeztessen, kedveskedjen! Heves tiltakozásba fogok, félek, ha ezt megteszi, nem tudom Őt majd utána tisztelni. Egy perc és újra csattan a bilincs kezemen... ha Ő ezt akarja, ez lesz, ellenállásom hasztalan. Hasra fordít, combomra ül, hátamon hűvös cseppekben terül szét az olaj.

Végigsimogatja a hátam, vállam, minden apró porcikám. Halkan nyögök gyengéd keze alatt, csuklómon megfeszül a bilincs. Fejemben lüktet a kérdés: miért? Miért e hirtelen váltás? Miért kockáztatja fölényes szerepét?

Hamar megkapom a választ. Kénye-kedve szerint játszadozik testemmel, zenél rajtam, mint egy hangszeren, formál a maga örömére, alázatossá. Ha hozzámér, engedelmesen nyílok meg, önt el a tűz, ha elenged, kínzó vágyakozás tölt el újabb simogatásáért. Ez a cél. A végső fegyverletétel és a teljes odaadás, hogy kikapcsoljon a fejemben lévő tiltakozó vagy védekező ösztön, és csak rá figyeljek, az Ő gyönyörére, az Ő akaratára. Értem már... és akarom azt, amit értek.

- Eloldozhatsz... Tied vagyok.

Ördög (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Eloldozhatsz... Tied vagyok. - rebegi halkan, de én nem engedek a kérésének, sőt!!!

Előveszem a nyakörvemet, majd a bokájára teszem, s teljesen szorosra húzom össze, hogy ne tudja mozgatni a lábait sem.

Amikor a masszírozással a fenekéhez érek, szétnyitom a két dombocskát, olajos ujjaimat végighúzom a feneke és a pinája nyílásain. Gyengéden, de határozottan izgatom őket.

Boszi teste ívben megfeszül, próbálna mozdulni, de a kötelékei nem engedélyezik ezt.

Vonaglik a teste, amint egyszerre hatolok be a feneke és pinája nyílásain, tövig dugom belé az ujjaim, s egy vékony fegyelem-hártya van csak közöttük, amely elválasztja a gyönyöröm két csodás nyílását. Hirtelen sikoly örvénye hullámzik elő belőle, leszakad a sötétség máza, félelmeket repeszt szét a gyertyák fénye a szobában és Boszi fejében.


Akarom ezt a nőt, akartam 15 éven át, csak sosem találtam meg. Sokszor lett volna lehetőségem egy submisszív lány megtalálására, de én világ életemben maximalista ember voltam. Nem akartam megelégedni az átlagossal soha, még a nem szokványos, erotikus vágyaim kielégítésére is éveket vártam, vissza fojtottam magamban ezt a fantasztikus érzést, mert meg akartam találni Őt, a csodát, a tökéletességet, a gyönyörűt, az alázatosat, Boszit, a NŐ-t! Jól tettem, hogy vártam rá, sokszor már nem is hittem, hogy valaha el fog jönni hozzám, de most megkeresett, megtalált, kiválasztott... Akarja, hogy az Ura és Parancsolója legyek, akarja, hogy ne legyen akarata, hogy én döntsek helyette mindenben, mert tudja, hogy én csak azt teszem vele, amire eddigi életében Ő is titkon vágyott, reménykedett, de megtalálta most azt a férfit bennem, akiben maximálisan megbízik, s átadja magát a hatalmamnak.

-Kellesz nekem, nem 13 napra, nem 13 hétre, 13 hónapra, hanem egy egész életre!!! - mondom, s ezzel egy időben a farkamat betolom a puncijába.

Az összekötött lábai miatt, az amúgy is szűk pinája, még inkább szorosabban veszi körbe a faszom, szinte fáj minden mozdulat, de ez kéjes gyönyört okoz nemcsak a szerszámomnak, hanem a lelkemnek is.

Küzd, harcol, de nap, mint nap, érzi, tudja, hogy le fogom győzni Őt, de mégsem fogja soha feltartott kézzel megadnia magát nekem.

Boszi (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hiába adom meg magam, hiába fogadom el Őt Uramnak, nem oldozza el kötelékeim. Nem dönthetek sorsom felől, testem már az Övé, az Ő tulajdona, Ő rendelkezik felette. Újból megrémiszt a kiszolgáltatottság, ismét harcolni kezd énem aprócska, még lázadó maradéka.

Nem tűri feltámadó ellenkezésem, lábaim összekötözi, így már tehetetlenül, mozdulatlanságra ítélve fekszem előtte. Olajos ujjai egyszerre hatolnak mindkét nyílásomba, tiltakoznék, de testem rab, csak sikolyom verődik vissza a falakról. - Ne félj, csak engedelmeskedj, add át magad... - szól fejemben egy hang- bízz benne...


Kinyitottam már Neki lelkem legtitkosabb kamráit, eljött az idő, hogy testem is döntsön, kinyílik-e számára végleg? A védekező mechanizmus, ami már az anyaméhben is él az emberben, kikapcsolható? Szavai oldoznak fel a félelem béklyójából:

- Kellesz nekem, nem 13 napra, nem 13 hétre, 13 hónapra, hanem egy egész életre!!! - puncimban érzem farkát, szorosan körbefogom. Nincs már bennem rettegés, gyönyöre átjárja az én testem is. Megszűnik számunkra minden földi lánc és kényszer, csak az ismeretlen iránti olthatatlan vágy létezik már.


Lelkem tornádó, melynek Ő középpontjában áll. A kívül tomboló pusztító erő, belül halálos nyugalom és biztonság. Kitárulkoztam neki, befogadtam örvényembe. Látom hibáit és gyengeségeit is. Talán azt hiszi Ő irányít és uralkodik, de a börtön amibe zárt, az az Övé is.

Ördög (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bízz bennem


Ha könnyes szemekkel térsz nyugovóra,

mert közelségem nélkül telt el egy újabb óra.

Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,

én ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.


Ha az életed veszed újra fontolóra

és a szíved próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,

mert a bánat nagyobbra nőtt, mint a szeretet,

ott leszek és megmentem darabokra tört lelkedet.


Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,

feltárom előtted az utat, melyet hiába kutatsz.

Széttárom szárnyaimat és elrepülök Veled oda,

ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda.


Ha eleged lett a magányos éjszakából

és semmi jót nem vársz már a világtól,

összeroskadva sírsz, nem tudva, mit kaphatsz még a sorstól,

ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.


Ha elveszted a hited

és nem tudod, hogy merre szaladj,

jussak eszedbe újra

és ismét felém haladj.


Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz

és én ott leszek mindig, hogy szívemmel játsz.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess,

boldogságot adok, hogy mindig csak nevess.


A végső pillanatban fogom meg a kezed

és az egész világot ajándékozom Neked.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,

feltárom előtted az utat, melyet már régóta kutatsz.


Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,

hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

És ha két szemed fénye már újra boldogan ragyog,

biztosan tudni fogod, hogy az ÖRDÖGÖD vagyok!

Boszi (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Létezés


Kerestelek.

Felkutattam a Földet miattad,

minden álarc mögött Téged vártalak,

sok gyenge kézbe hatalmat adtam

cserébe, csak üres szerelmet kaptam.

Előbb vagy utóbb megláttam aztán,

s gúnyba torzult mindahány

álarc mögötti ostoba fej

éreztem, megvénül a lelkem.


Lemondtam.

Öregségemet, fiatal teste

titkolva hordozta, szégyellve.

Figyelni másokat meg-megállt

vágyaikat, hogy hordozzák,

hajlik-e hátuk, mint enyém

szemükben csillog-e éhezés?

Fáradtan bólintottam sokszor újra

Isten boldogsággal a tudatlanokat sújtja.


Megöltem.

A vágyó részt lelkemből metszve

éltem, zárva csonka érzelmekbe

hazugság volt minden mosoly

és összeszorult százszor a gyomor

ha sejtettem egy magnyi Urat

cseppnyi, karnyújtásnyi hatalmat

de csalódva vetettem fel büszkén fejem

ha a gyengeséget megneszeltem.


Megtaláltalak.

Itt vagy. Nekem Uram vagy immár

ki istennőként vezet a karján,

szemedben látom önnönmagam

nem tükörképem, hanem fájdalmam,

a birtoklás örömét a keresztet

a szégyent és a dicsőséget

meghajlik most ez a térd

Te vagy a minden, a létezés.

Ördög (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Így legyen, Ámen.

Tartalomjegyzék