Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Tudja mivel idegeljen ki, hogy aprókat húz csak, és ezzel az őrületekig ingerelve a testem, sikítok, és egy erőteljes és intenzív élvezéssel, adom tudtára, hogy jól csinálja a dolgát. A testem felett teljesen elveszítem az önkontrollomat, érzem, ahogy az ujjai a hátamon végigfutnak, egészen a popsimig haladnak, fel-alá. Levezetése az őrületnek az biztos.
Viszont ő nem ment el, nem érzem őt, ahogy szoktam. Miért nem? Pedig most jól esett volna, ha érzem őt teljesen. Rám dől, teljesen szinte lenyom a földre, a hasamon fekszek és ő még mindig bennem van. Mozdulni sem bírok tőle, valamire készül ez kiderült. Elkezdi a mozgolódást bennem és egyre hevesebben teszi, s közben érzem az erejét neki. Farka éppen félig kinn, félig benn és a hegye olyan érzékeny pontot érint meg, ami ösztönözne az ujjbab élvezet hajszolására, de moccanni sem bírok.
- Ne tedd ezt velem – könyörögve kértem őt
- Mit ne tegyek, - szünet - angyalom?
Ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom. A táskám pont előttem van, és éppen csak elérem, valahogy előveszem. Egy pillanatra sem áll meg, nem érdekli, hogy ki lehet az. Nem mondom, vissza kell fognom magam rendesen, hogy bele tudjak szólni. Tudtam, hogy miért hívnak.
Alig bírom ki, hogy ne nyögjek bele, de így is érezhető a hatás, mi történik velem. Megbeszéltek szerint jönnek a barátaim felfelé a hegyre egy másik helyre, ahol találkoznunk kellene. Zsolti rögtön levágta a szitut mi van, így adott még 10 percet nekem, de az a legkésőbbi időpont. Én is tudom, hogy el kell indulni, mert nem tudom megcsinálni a tervemet velük.
- Nagyon gyorsan csináld, amit akarsz, mert mennem kell. Ez most fontos.
Persze mindezt lihegve tettem és élvezettel teli hangon. Kiszállt belőlem, én meg kihasználva az alkalmat, megfordultam és ledöntöttem a hátára. Hát, ha ő nem, majd én befejezem. Rögvest lovaglópózba raktam magam. Oly könnyedén csusszant be a farka, és mégis kitöltötte a belsőmet. Nem hagytam neki sok választást, kitámasztottam hátul a lábamat az övének, és már mozogtam is rajt. Csípőmet ringattam előre- hátra, és közben gyengéden rászorítottam a férfiasságára. A mozgásom gyakoriságával egyre erősebben markoltam meg őt odabenn és próbáltam nem kihúzni, hogy elélvezzen. Teljesen megjárattam magamban, elejétől a végéig éreztettem vele. Tudtam, hogy ennek ő sem tud ellen állni és érezhetővé vált számomra, hogy közeleg a vég számára. Bár próbált lefogni, mert nem akarta a dolgot oly könnyedén adni, de egy két erősebb szorítás után megadta magát, és a lüktetése után belémeresztette nedvét, miközben ujjai a csípőmbe mélyedtek, s próbáltak kicsit is, de irányítani, csillapítani.
- Örülök, hogy jól esett, de most ha lehet, akkor kapjuk össze magunkat. Bemutatlak a legnagyobb rajongódnak.
Nehezen is, de kiszálltam belőle és egy pillanatra mellé ültem. Szólni sem tudott a meglepettségtől, de felkapkodta a ruháit és próbált velem lépést tartani. Nekem sem volt könnyű, hiszen még lüktetett a puncim és vágytam rá, hogy ismét…. Felvettük a hátizsákunkat és elindultunk. Negyed óra séta után elértük a célunkat. Egy magasleshez.
- Gyere fel, innen jobb lesz a kilátás.
- Fel, nem be akartál mutatni valakinek?
- Arra nincs időnk, majd utána, ha végeztem.
Nem volt kicsi a magasles, mivel én készítettem, különféle megfigyelésekre. Volt benne egy kamera, amit rögvest be is kapcsoltam a rét felé, majd kipakoltam a táskámat. Meglepődve fogadta a fényképezőgépet és a sallangokat mellette.
- Nem is tudtam, hogy te is fényképezel. Hm… Ez a tájismerős nekem valahonnan.
- Nem mondod? – megcsörrent ismét a telefonom - és közöltem, hogy indulhatnak, de csak lassan majd gyorsuljanak fel. – Ne engem nézz, nézz át a réten és figyelj, mindjárt.
Letérdeltem és fókuszáltam. Két barna ló és fehérbe öltözött férfi és nő ült rajta. Az én felkérésemre és az övükére jöttünk ide fényképeket csinálni, ahogy a nap éppen megcsillan rajtuk, minden tökéletes egy újabb tökéletes képhez. Nyomkodtam a gombokat, míg fél füllel hallottam, hogy ő is elővette és bizony ő sem tétlenkedik. Próbáltam nem is figyeltem rá, a pillanatot akartam elkapni, sikerrel.
- Tökéletes lett – tettem hozzá
- Az enyém is. – vágta rá zsigerből
- Na, ez az én képem ám, ezzel majd indulok a….. – elharaptam direkt
Azt hiszem ekkor esett le neki ki is lehetek valójában. Megfogta a derekamat és magához húzott és csókolt, de most lágyan, ahogy még nem. Ekkor hangokat hallottunk, és lassan is, de lementünk.
- Ideértetek? – kérdeztem a lovasokat – Jók lettek a képek, de Zsófi bemutatnálak, azt hiszem, tudod kinek.
Úgy lepattant a lóról és rögvest arcon puszilta, amin meg is lepődött, ahogy én is.
- Hát akkor Zsoltit is bemutatnám neked ő, hát, lesz majd…… - ekkor közbevágott Zsolti és kimentett
- Szia, Zsolti vagyok, én voltam az első neki, és azt hiszem, tudod az angyalt is!- Kacsintott
- Akkor, majd viszem a képeket holnap, és lenn találkozunk, nekünk még össze kell cuccolnunk fenn – próbáltam illően lerázni őket most
Azzal ismét felültek a lóra és elindultak az úton lefelé, mi meg felmásztunk a lesre.