Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Kicsit félek a repüléstől. Pontosítsak: előre félek a repüléstől, mert még nem repültem, de most nem tehetek mást... Értekezletre kell utaznom egy másik országba és az út is legalább négy órás lesz... Eddig kocsival mentem mindenhová, de most ez hosszú lenne. Nincs mit tenni.
Nagy levegőt veszek, amikor beszállok a gépbe. Kicsit ideges vagyok, de a légikísérők kedvesek velem. Mindig mosolyognak és helyemre is kísérnek. Bár egyikük olyan félszegnek tűnik... Mintha ő is félne a repüléstől, pedig nekem van okom erre...
A másik stewardess már csukja az ajtókat és kedvesen üdvözöl mindenkit. Még nem indulunk, de már előre parázok... Váratlanul oda is lép mellém:
- Látom maga először utazik.
- Honnan tudja? - kérdezem, bár meggondolhattam volna ezt a kérdést, mert ő csak jobban ismeri az utasokat. El is pirulok kicsit, de talán nem látszik.
- Tapasztalat. - mosolyog rám. - de tudja mit? Most úgyis kevesebben vannak a gépen, jöjjön leghátra, ott kevésbé fog félni. Higyjen nekem!
Én ne hinék? Annak aki ilyen tapasztalt? Már állok is fel a székből és utána megyek a csomagokkal. A gép legvégébe kísér, és leültet középre, a három szék közül is legközépre.
- Itt nem lesz olyan vészes. - kacsint rám. Más nem is ül körülöttem már, sem előttem, sem mellettem... Vajon miért? - Gondolkodom el, de a gép elindul és becsatolom magam...