Élet

Este a barátnőmmel fogok találkozni, s gondoltam, picit kicsípem magam. Nem is tudom, hova akar megint elcipelni, de egy kis smink, egy kihívó ruha, jól elkészített haj nem árthat.

Belekezdtem hát a szokásos kis szertartásba, amit így készülődés folyamán el szoktam végezni. Egy alapos tusolás, hajmosás a kezdeti lépés. De a sors itt máris ellenem fordult. Egy szál törölközőben álltam a fürdőszobában, mikor a hajszárító közvetlenül a bekapcsolása után kedvesen kattant kettőt és többet - köszönte szépen - nem volt hajlandó működni. Én pedig kétségbeestem! Most mihez kezdjek? Itt állok egy szál semmiben, víztől csepegő hajzuhataggal...

Sorra vettem a szomszédokat, akikhez átszaladhatnék. Szaladhatnék, merthogy felöltözni nincs kedvem. Két közvetlen szomszédom volt: egy nagyon idős néni, őt élből kizártam a lehetséges jelentkezők közül, s egy nemrég ide költözött, igazán sármos férfi. Csak párszor láttam, de igen szimpatikus volt.

Őt választottam, s nagyon reménykedtem, hogy itthon lesz. Nyár lévén cipőt sem húztam, csak szorosan magamra tekertem a törölközőt és nekiindultam. Tudtam, hogy őrült vagyok, de akkor már megtetszett az ötlet, hogy így mutatkozom be neki. Hamar átértem és máris csengettem.

Milán

Hurrá, péntek!

Végre itthon, egy forró nyári nap végén. Nyakkendőmet ledobom, mezítláb járkálok a lakásban. Egyelőre semmilyen esti programom nincs. Miközben tervezgetem, kivel és hová menjek (esetleg itthon is maradhatok...), megkívánok egy pohár bort. A borhűtőből előveszem a hétfőn bekészített Etyeki Chardonnay-t, és felbontom. Finom cuppanás, szinte számban érzem a száraz ízt, amikor csengetnek.

"Ki lehet ez a szerencsés? Öt perce vagyok itthon!" - gondoltam kissé bosszúsan, aztán persze ajtót nyitottam.

Meglepődtem. Nem is kicsit. A szomszédasszony - asszony? Talán inkább lány! - állt ott, egy szál törülközőben, vizes hajjal, mezítláb.

Jó, jó ismerjük egymást, szoktunk köszönni, de ennyire azért még nem vagyunk jóban! Vagy mégis?

Csinos nő, még így vizes hajjal, smink nélkül is. Szerintem pár évvel fiatalabb nálam, és csak barátnőket szoktam látni nála. Csillogó szemmel érdeklődött:

- Szia, bocs, hogy zavarlak, használhatom a hajszárítódat?

- Persze, csak ne vidd ki a házból! - sütöttem el a szakállas poént zavaromban. Azért láttam, az ő arcán is némi pír van. - Gyere be, megkeresem, addig ne itt álldogálj - bújt elő belőlem az úriember. Én nem sűrűn használom, rövid hajamat elég, ha megtörlöm.

Belépett, apró lábnyomai vizesen csillogtak a parafaburkolaton. Gyengéim ezek az apró női lábak!

Élet

- Szia, bocs, hogy zavarlak, használhatom a hajszárítódat? - kérdeztem nem kis zavarral.

- Persze, csak ne vidd ki a házból! - mondta mosolyogva, s éreztem, hogy fülig pirulok. Persze, egy széles mosolyt sem tudtam vissza tartani. - Gyere be, megkeresem, addig ne itt álldogálj! - mondta kellemes, mély hangon s én örültem, hogy végre nem kell kinn maradnom. Jó érzés volt, de kezdtem tényleg nagyon zavarban lenni.

Egy kellemes, finom légkörű lakásban találtam magam. Praktikus és meleg tónusú bútorok vettek körül. Ácsorogtam egy pár pillanatig az előszobában, majd a nappalinak látszó helyiségbe sétáltam. Viszonylag tág tér, szellősen elrendezett bútorok, könyves polc, dolgozó sarok állt benne.

Annyira belefeledkezdtem a könyves polc tanulmányozásába, s abba, hogy ne essen le rólam a törölköző, hogy meg sem hallottam, amint a férfi visszaért. Nem szólalt meg, de valahogy megéreztem, hogy nem sokkal messzebb, mögöttem áll. Talán csak a kutató szemét éreztem meg, mikor hátra fordultam.

- Nos, ez volna az, kisasszony - mondta széles mosollyal.

Szóval, mulat rajtam - állapítottam meg. Jogos az egy pont! - tettem hozzá gondolatban.

- Köszönöm szépen! - nyúltam érte. - Hol használhatnám? - éreztem, hogy még inkább zavarban vagyok. Ő elmosolyodott s huncut fénnyel a szemében válaszolt:

- Akárhol - s szélesen kitárta a karját, ezzel mintegy felajánlotta az egész lakást.

- Oh... - csak ennyit bírtam kinyögni, s zavaromban majdnem eleresztettem a törölközőt. Meg is bomlott, de még időben elkaptam. Kutatóan néztem a férfi szemébe, hogy látta-e ezt a kis bakit? Látta.

Milán

Mire visszaértem a fürdőszobából, ő már a nappaliban állt, a könyvespolcot tanulmányozta. Háttal volt nekem, így nem láthatott. Mezítláb voltam, így a lépteimet sem hallotta. Végre megnézhettem alaposabban, még ha csak hátulról is: karcsú boka, formás combok, kicsit talán vastag, de izmos combok. A törülköző éppen a feneke aljáig ért. Istenem, ha lehajolna egy könyvért! Feljebb gömbölyű vállak, formás nyak (olyan harapdálnivaló), vörösesbarna haja vizesen lógott. Tényleg csak a hajszárító miatt jött?

Talán megérezte, hogy nézem, mert megfordult.

- Nos, ez volna az, kisasszony - mondtam mosolyogva. Jó érzés volt ezt a nőt nézni.

- Köszönöm szépen! Hol használhatnám? - kérdezte kissé remegő hangon. Ezek szerint komolyan vette a poént.

- Akárhol! - válaszoltam, és majdnem hozzátettem, hogy a hálószobámban is van konnektor.

Hirtelen kibomlott a törülköző, de ügyesen elkapta. Azt azért láttam, hogy háromszögletű bikinifelsőben napozik. Még a nevét sem tudom, de az apró, hegyesedő mellbimbóját már kifigyeltem.

Vívódtam. Meghívjam egy pohár borra, vagy bontsam ki ebből a törülközőből és...?

Az előbbi mellett döntöttem.

- Szereted a bort, ugye? - és már indultam is a konyhába. Két vékony falú borospohár, gyöngyöző borral. Átadtam neki az egyiket.

- Még be sem mutatkoztam. Péter vagyok, szia! - és koccintásra hívtam.

Láttam, hogy egyre kevésbé fogja a törülközőt. Mellei mintha le akarnák dobni ezt az undok vizes ruhadarabot. Szemébe néztem, és amit ott láttam...

Élet

- Szereted a bort, ugye? - kérdezte váratlanul, s már indult is kifelé. Feltételeztem, hogy a konyhába, de nem is volt időm gondolkozni ezen. Csak mentem utána. Időközben letettem az egyik praktikus térelválasztóra a hajszárítót - jó lesz az később is - alapon. Mikor kiértem utána, már felém fordulva, két pohárral a kezében várt. Az egyiket átnyújtotta, s közben búgó hangon mondta:

- Még be sem mutatkoztam. Péter vagyok, szia! - nyújtotta a kezét. Finom, meleg tenyere volt.

- Ez igaz, én is elfeledtem az illemet egy pillanatra, de nézd ezt el nekem - mondtam mosolyogva. - Emma vagyok.

Hirtelen elhatározástól vezérelve közelebb léptem hozzá, eltartva a boros poharat, nehogy magamra öntsem, adtam neki két puszit, a kezét közben fogva tartva. Nem ellenkezett, de mintha a második pusziba picit jobban belehajolt volna - futott át mozdulat közben a fejemben, de már vissza is helyezkedtem majdnem oda, ahol az előbb álltam. Egy fél lépéssel közelebb hozzá.

Miközben ittuk a nagyon finom, édes-nemes italt, a pohár pereme felett őt néztem. Jó, bevallom magamnak, inkább bámultam. Elvesztem azokban a kék szemekben, ami nem mellesleg a gyengém, és már nem zavart, ha látja, hogy nyíltan mustrálom.

- Nem mindenki állít be hozzád ilyen szereléssel, igaz? - mondtam nevetve, még mindig kapaszkodva a boros pohárba. Illett, nem illett, valamit fognom kellett, a törölközőn kívül. Ez a fránya "ruhadarab" szabadulni akart tőlem állandóan, s a férfit nézve hajlottam rá, hogy futni hagyom. Csak abban nem voltam biztos, hogy ő is ezt akarná-e?

Milán

- Ez igaz, én is elfeledtem az illemet egy pillanatra, de nézd ezt el nekem. Emma vagyok - válaszolta mosolygó szemmel. Odahajolt, kaptam két puszit. Finom keze volt, hirtelen elképzeltem, ahogy ezek az ujjak máshol simogatnak. És az illata! Friss, tiszta illat. Szinte elvesztettem a fejem, a második puszinál elindultam a nyaka felé, de nem voltam benne biztos, hogy hogyan reagálna. Meg ott volt a bor is a kezemben.

Mély levegőt vettem, belekortyoltam kedvenc italomba. Leplezetlenül bámult, én pedig szemből is végigfutottam vonzó alakján. Megkívántam ezt a nőt, és úgy láttam, talán ő sem ellenkezne, ha....

- Nem mindenki állít be hozzád ilyen szereléssel, igaz? - mondta mosolyogva, kissé kipirult arccal. Kapaszkodott a borospohárba, mintha az lenne az egyetlen biztos pont ebben a pillanatban. Mosolya egyszerre volt kacér és tartózkodó, hívogató és magabiztos. Aztán kiürült a pohár, letette a konyhapultra és csak nézett rám. Esküszöm, ilyen "felhívó" nézést még nem láttam nőtől!

Én is letettem a poharat, odaléptem hozzá és szó nélkül megcsókoltam. Könnyű sóhaj, aztán a karjaimba dőlt. Mintha erre várt volna. Csókja édes volt, enyhe borízzel, illatába belevesztem. Ujjaim csípőjére csúsztak, aztán egyre feljebb. Éreztem bőre remegését, aztán egy határozott mozdulattal megszabadítottam "ruhájától". Végigbarangoltam testét, formás melleit. Ajkaink szétváltak, ujjai már az ingem gombjait próbálták kiszabadítani. Segítettem neki, így ujjai áttértek nadrágomra. Én meg csak néztem és gyönyörködtem. Hol volt ez a nő eddig?

Élet

Kérdésemet megválaszolatlanul hagyta, ellenben tétlen nem maradt. Közelebb lépett és minden további szó nélkül szájon csókolt. Önkéntelen sóhaj hagyta el ajkaimat. "Oh igen! Ezt akartam én is..."

Egy csepp ellenkezésem sem volt, még akkor sem, mikor egyetlen határozott mozdulattal szabadított meg minden öltözékemtől és húzott magához. Közben keze simogatni kezdett, én pedig vetkőztetni kezdtem. Már biztos voltam benne, hogy nem vagyok eszemnél, hogy egy kvázi vadidegen férfi előtt állok anyaszült meztelenül, s az ingét gombolgatom. S nem vitásan mindent le akarok róla venni, egyenlő ruha-feltételeket teremtve.

Ajkaink elváltak, s ő mélyen a szemembe nézett. Szerintem ő is ugyanarra gondolt, amire én, hogy hol volt eddig ez a csodálatos, érzéki ember? Miért nem láttam eddig, hogyhogy nem fedeztem fel varázsát?

Hamar megszabadultunk az ő ruháitól is, s én újra várakozón néztem rá, teljesen átadva neki (jelenleg) az irányítást, s ő nem is váratott soká. Újra karjaiba zárt, s lassú léptekkel a háló felé vezetett. Én nem is figyeltem, merre mozdít, egyszerűen csak követtem a mozdulatait.

Mikor már benn voltunk a szobában, újra eltávolodott tőlem, s belőlem kifakadt a kérdés:

- Ugye tudod, hogy mindketten őrültek vagyunk? - szemem és egész lényem vibrált, örült, mosolygott.

- Tudom - bólintott ugyanolyan cinkos mosollyal az arcán. E percben tényleg csak mi ketten voltunk, s az egész világ valahol máshol vert tanyát. Itt és most csak a mi őrültségünk létezett.

- Gyere ide... - nyújtottam ki a kezem, s húztam magamhoz újra.

Milán

Ujjai nem csak finomak voltak, de ügyesek is. Pár pillanat, és nadrágom kibontva, az öv súlyától csúszott a bokámig. Mire észbe kaptam, már a pamutalsóm sem volt rajtam, vágyam látható jele kettőnk között ágaskodott.

Hirtelen végigfutott rajtam az egész szituáció. Itt állunk ketten, a keresztnevén és a lakcímén kívül semmit sem tudok róla, és meztelenül csókolózunk a konyhában.

Önkéntelenül tereltem a hálószoba felé, a dupla ágy nem először lesz szexcsaták színtere. De tíz perc után még soha, senkivel nem jártam itt. Ahogy beértünk, mintha rajta is átufott volna valami, mert hátrébb lépett, és gyorsan bukott ki belőle a szó:

- Ugye tudod, hogy mindketten őrültek vagyunk? - szinte zizegett az egész teste, gyönyörteli várakozást láttam a szemében.

- Tudom - biccentettem, aztán már csak ő létezett és én, testünk mint két mágnes közeledett egymáshoz.

- Gyere ide... - sóhajtotta, és hangja csókunkba fulladt.

Hanyatt döntöttem, szám elindult lefelé. Finom csókokkal borítottam testét, gömbölyű melleit simogattam, markoltam, harapdáltam, dermedt mazsolák ágaskodtak, s én nyelvemmel kóstoltam édes ízüket. Aztán a formás pocija, köldöke, s végül megérkeztem a gyönyörök kertjébe. Buja illat csapott felém, s csókkal illettem női rejtekét.

Combja szétnyílt, mint várkapu, ha várúr közeleg, s én eszemet vesztve kóstoltam kicsorgó nektárját. Halk sikolyok, remegő test jelezte, hogy jó helyen járok. Aztán hirtelen felült, magához húzott, s mire észbe kaptam, már én feküdtem a hátamon, s ő uralkodott rajtam. Végignézet felajzott testemen, s ujjai útra keltek.

Élet

Csókban forrtunk újra össze, s mikor felocsúdtam, már a hátamon feküdtem az ágyon. Az ő ágyán. S ő felettem tornyosult. Izmos alakja most még impozánsabb volt, mint az előző testhelyzetekben, s én ittam a látványát. Elveszett a tekintetemben egy percre, majd úgy döntött, ő lesz a nap felfedezője, s testem minden zugát alaposan megnézi magának.

Hosszan időzött a nyakamnál, érzékeny melleimnél. Hasamon végig futtatta puha ajkait, majd a fő erogén terület közelébe merészkedett. Én készségesen engedtem neki utat, s hagytam, hogy alsó ajkaim is felfedezze magának.

Finom játékának hangos sóhajok, nyögések kísérték minden mozdulatát. Nagyon élveztem, ahogy játszik velem, de azonnal felbuzogott bennem az érzés, hogy viszonoznom kell neki. Felültem és magamhoz húztam. Hosszan csókoltam, s közben észrevétlen irányítottam úgy, hogy ő kerüljön alulra, a hátára. Mellé térdeltem, így néztem végig a teljesen kinyúlt férfin. Újra legeltettem rajta a szemem, mert nem lehetett tagadni, nagyon formás férfi volt. Izmos testén látszott, hogy foglalkozik vele, de nem viszi túlzásba. Gyönyörű volt egyszerűen, és én alig tudtam betelni vele.

Gonosz módon a hasa fölé térdeltem, s így kezdtem csókolgatni őt. Szándékosan vettem fel a klasszikus lovagló pózt a játékomhoz, hadd induljon meg a fantáziája hamarjában! S ahogy néztem a testét, nem tévedtem: rá is hatott minden mozdulatom. Lassan haladtam, a nyakát, vállát cirógattam végig a kezemmel, a számmal. Majd finom, lapos hasát vettem csók had alá és közben a lábaihoz, lábaira simultam szorosan.

Szándékosan a legvégére hagytam a legizgalmasabbat. Minden vágyának látható kivetülése ott ágaskodott előttem, s szinte hívott, hogy játsszam vele. S én nem is késlekedtem tovább, gyengéden simítottam végig rajta a nyelvemmel, a tövétől egészen a makkig. Mély, elnyújtott sóhaj volt a jutalmam. Mindketten tudtuk, hogy ez még csak a játék kezdete.

Milán

Először a hasamra ült, úgy csókolt, simogatott. Aztán ahogy szája egyre lejjebb haladt, ültében is lejjebb csúszott. Merev vesszőm végigsimította popsijának vágatát, megéreztem nedves ajkait egy röpke érintésre, aztán ujjai között ágaskodtam már. Huncut mosollyal a szemembe nézett, aztán előrehajolt, és finom nyelve végigjárta ágaskodó férfiasságom.

Végem volt.

Lökésszerűen áradt ki belőlem a levegő, ahogy puha szájába csúsztatta rudam. Felemeltem a fejem, hogy láthassam ezt a csodát, ezt a NŐT, aki így elvarázsol. Egyik kezével a két golyócskát simogatta, másik kezének ujjai kicsit feljebb csúsztak, s közben le-föl mozgott hajkoronája. Vizes hajszálai finoman csiklandozták combomat, hasamat. Aztán csak a kalapot vette szájába, felnézett rám, vágytól fátyolos szemmel. Szinte alig mozgott, csak nyelve fickándozott.

Nem jöttem rá, mit csinál, de vágyam meredeken emelkedett. Talán ő is megérezte, mert az utolsó pillanatban magamra hagyott. Néhány mély levegőt vettem, és sikerült visszajönni a szakadék széléről. Hamarosan aztán újra kezdte, ezúttal már nem bírtam nézni, csak feküdtem és nyöszörögtem. Gyönyörteljes kínzás volt, édes gyötrelem.

- Óóó... Emma, Emma... megőrjítesz!

Mintha megérezte volna, az utolsó pillanatban megint megállt és csak nézte merev, lüktető ágyékom. Aztán ujjai újra elindultak, forró szája dédelgetett.

-Én... már... nem... sokáig... bírom... ezt... - hangom halk volt, szinte kérlelő. Cinkos mosollyal nézett rám, és folytatta az izgatásom.

Nem tudom mit akart. Ha így akarja befejezni (először), nem állok ellen. De valami történjen, mert...

Élet

Nagyon inspiráló volt, ahogy láttam, milyen hatást érek el nála. Nem tudtam betelni az érzéssel, a látvánnyal, hogy ennyire izgatom őt. Mohó voltam, még és még akartam hallani a nyögéseit.

- Óóó... Emma, Emma... megőrjítesz! - zihálta, ami nekem csak olaj volt a tűzre. De éreztem, hogy mindjárt robban, így picit lassítottam, majd el is távolodtam tőle kissé.

Én is próbáltam lenyugodni, nem hagyni még, hogy eluralkodjon rajtam teljesen az őrjítő vágy. Ekkor hallottam újra a hangját, mi karcolta a fülem, izgatta nagyon. Ő nem tudhatta, mennyire érzékeny vagyok a felajzott férfi hangjára.

-Én... már... nem... sokáig... bírom... ezt... - nyöszörögte, s én el is döntöttem, hogy akkor most kivégzem. Most már akartam, nagyon akartam, hogy halljam az önfeledt nyögését, hogy megfeszüljön a teste egészen.

Össztüzet indítottam hát rá. Szenvedélyesen kezdtem újra játszani vele, ajkam, nyelvem siklott rajta, közben a golyóival játszottam újra, s néha a combjaira is elkalandozott a kezem. Már nem nézett rám, mint az előbb, már csak feküdt és hagyta, hogy teljesen leteperje az érzék vihar, amit rá zúdítottam. Nem is kellett sok hozzá, hogy még szaporábban vegye a levegőt, és testre ritmusosan remegni kezdjen.

Ekkor rátapadtam a számmal az ágaskodó ékére, és egy csepp anyagot sem engedtem ki. Mindet akartam! Egyszerűen magamban akartam már érezni őt, s ha máshogy nem is, legalább így.

Nyögött hangosan, gyönyörű teste meg-megfeszült, s én majd elaléltam a látványtól, a hatástól. Imádtam nézni, ahogy élvez!

Lassan csillapodott csak a vágya.

Milán

Eldöntötte, helyettem.

Megsemmisítő támadásra indult, tíz ujja és forró szája tűzviharba sodort. Aztán éreztem, hogy nincs visszaút, halk hímmorgással lövelltem ki felgyülemlett vágyam. Szája végig dédelgetett, az utolsó cseppig elnyelte magvam, s én legyengülve, dobogó szívvel feküdtem. Szám kiszáradt, nagyot nyeltem.

- Istenem... ez csodálatos volt!

Láttam a rajongást szemében, óvatos mozdulatokkal nyalogatta érzékeny, lankadásnak induló férfiasságom. Magamhoz húztam, fölém térdelt. Megcsókoltam, éreztem sós ízemet a csókjában. Ujjam önkéntelenül siklott combja közé, és lucskos szirmokat találtam. Számba nyögött, ahogy duzzadt csiklóját masszíroztam.

- Érezni akarom a szádat, az ujjadat. Mindened. OTT! - buja vágy sütött hangjából.

Mellém feküdt, s én újra végigjártam a testét. Most ő volt soron, őt akartam elvarázsolni. Csókolgattam, nyalogattam, nyelvem újra és újra körbejárta igazgyöngyét. Mély sóhajok, halk sikolyok jelezték, hogy jó úton járok.

Két ujjamat becsúsztattam, őrült forróság fogadott. Megkerestem G-pontját, finoman masszírozni kezdtem. Lélegzése felgyorsult, remegő teste kielégülésre vágyott. Gondolkoztam, hogy én is "megkínzom", megváratom, de úgy éreztem, az már tényleg kínzás lenne. Hangja egyre feljebb és feljebb csúszott, végül kitört a vulkán:

-Aaaaajjjjjjjiiiiiii...! - sikoltotta bele gyönyörét a világba.

Nem hagytam abba, nyelvem és ujjam ütemesen izgatta tovább, s ő már fejét dobálva, szinte könyörgött a lecsendesülésért.

Közben vágyam újra erőre kapott, feltérdeltem, és egyetlen mozdulattal birtokba vettem. Forróság vette körül rudamat, s én gyönyörködtem az előttem fekvő, meztelen, kielégült nőben.

Élet

Kicsit kimerítette ez a nem várt, elsöprő élvezet. Én pedig mosolyogtam rajta, nagyon jól esett néznem őt.

- Istenem... ez csodálatos volt! - suttogta elhaló hangon.

Értem nyúlt, magához húzott. Érzéki csókot adott, s már éreztem, hogy újra kezd erejénél lenni. Kezei simogatni kezdtek, érzékeny csiklóm, nedves ajkaim simogatták. S az előbbi kényeztetés nyomán, bennem is tombolt már a vágy, és még a lágy érintése is heves reakciót váltott ki belőlem:

- Érezni akarom a szádat, az ujjadat. Mindened. OTT! - nyögtem a csókjába.

Mellé feküdtem, és ő újra fölém kerekedett. Birtokolt kissé, amiért én odavoltam. Szinte sürgető vágyat éreztem, hogy érjen mihamarabb ajkaimhoz, hadd érezzem őt magamon, magamban. Mikor elérte a dombomat, és játszani kezdett, már azt sem tudtam lassacskán, hogy élő vagyok-e vagy holt? Szája szinte csókolózott ajkaimmal, s ujjai azután a bizonyos érzékeny pont után kutattak. Mikor rálelt, belőlem hangos sikolyok szakadtak fel. Hirtelen erős energialöketet adott ez az izgatás.

Gyorsabban repültem az orgazmus felé, mint azt vártam volna, s ahogy utolért - mint korábban őt is - engem is letarolt. Mélyről tört fel az orgazmusom, mintha eddig szunnyadt volna a mélyben.

Arra számítottam, hogy miután testem nem feszült, mint egy íj, ő picit hagy pihenni. De, tévedtem. Ajkai, keze tovább izgatott és a testem újra és újra megfeszült játéka nyomán.

Ő közben feltérdelt, a lábaim közé helyezkedett és egy határozott mozdulattal vett birtokba. S amire nem számított, hogy orgazmus után igazán szűkös a hely. Így mindketten beleborzongtunk, mikor belém hatolt. Nyúltam azonnal érte és magamra húztam. Lábaimmal önkéntelenül kulcsoltam át a derekát, mintha attól kéne tartanom, hogy menekülni akar. De csókjai, hangja arról árulkodott, hogy esze ágában sincs sehova sem távozni, sőt: inkább még mélyebbre szeretne jutni!

Milán

Szűk volt és forró. Nedves és vágyakozó.

Magára húzott, testünk összeolvadt. Imádom a finom bőr érintését, csókja édes volt és vágyakozó. Lábával átkulcsolt, és finoman ringani kezdtünk. Tudtam, hogy a második menetet mindig jobban bírom, van időnk egymást kiélvezni.

Tiszta őrület! Fél órája bontottam ki a bort egyedül, most meg egy meztelen nőn ringatózok, ágyékunk összefonódva, kényelmesen csókolózunk.

Egyszer csak a fülembe súgja:

- Kefélj meg, keményen, gyorsan, erősen! - mintha tudná, hogy ezek a szavak felizgatnak.

Megtámaszkodom az ágyon, és eleget teszek a kérésének. Halkan jajong alattam, ahogy ki-be csúszkálok, az ágyba döngölöm, gyötröm és izgatom. Fejemet lehajtom, egyik mellbimbóját számba veszem, mire ajkát beharapva nyögdécsel.

Vágytól sötét hangon súgom fülébe:

- Így jó lesz? Vagy... máshogy... szeretnéd?

- Hátulról, úgy szeretem... a legjobban - hallom elkínzott sóhaját.

Nem esik nehezemre. Legördülök róla, ő térdére és könyökére támaszkodva kitolja ágyékát nekem. Egy mozdulattal tolom vissza dorongomat a kagylócskák közé, s ő egyből felsikolt. Megragadom csípőjét, és gyors lökésekkel űzöm, hajtom a következő orgazmusa felé.

Élet

Finomkodva, lágyan mozog bennem. Bennem pedig tombolni kezdenek a tüzek, a szenvedély tüzei, s rá-rászorítok kissé. Felhördül, de nem gyorsít fel. Mély hangon suttogok a fülébe:

- Kefélj meg, keményen, gyorsan, erősen! - átvillan az agyamon, hogy talán nem szereti, ha kicsit obszcén a nő, de teste azonnal gyorsabb ütemre vált. Minden testrészem újra bizsereg, és még jobban magamhoz szorítom őt. A fülemhez hajol, rekedt hangon suttogja:

- Így jó lesz? Vagy... máshogy... szeretnéd? - szavait egy-egy erős lökéssel toldja meg, amitől nekem még nehezebb a válaszadás.

- Hátulról, úgy szeretem... a legjobban - mondom elkínzott sóhajjal.

Legördül rólam, mozgásteret enged. Én már azonnal fordulok is: térdelő helyzetbe helyezkedem, és leplezetlenül felkínálom magam neki. Azonnal mögém helyezkedik, belém hatol újra. Felemelem a fejem, úgy nyögök hangosan.

- Oh igen... - suttogom magam elé. Megfogja két oldalról a csípőm és szinte magára húz. Azért hihetetlen, hogy reggel még csak azon gondolkoztam, délután mit vegyek fel, hátha megakad rajtam egy férfi tekintete, most pedig őrült szeretkezés közepén találom magam. Felfoghatatlanul... kéjesen... erotikusan felemelő az érzés!

Érzem, ahogy még mélyebbre tolja magát bennem, izmos mellkasa a hátamhoz simul kissé, kezei elvándorolnak a testemen. Közben ütemes lökései sem maradnak abba, izgatják ajkaimat folyamatosan. Mindkét kezével végigsimít a mellkasomon, puha kezeibe véve nagy melleimet. Az egyik keze tova siklik a testemen és érzékeny csiklómat veszi célba, míg másik keze marad a melleimnél és felváltva simogatja őket, morzsolgatja a bimbókat.

S ez az a pont, hogy már tényleg kapaszkodnom kell a takaróba, mert már a fülemben érzem, hogy az adrenalin szintén a plafont kezdi verdesni. S csak remélni tudom, hogy neki is ilyen földön túli érzést okoz ez a szeretkezés, mint nekem.

Milán

Megőrjít ez a nő!

Ősi ösztönök ébrednek, ahogy égnek meredő hátsóját döfködöm. Finom bőrön siklik ujjam, csípőjén, hátán. Aztán ráhajolok, amennyire a testhelyzet engedi. Tenyerem megtelik mellének érett gyümölcsével, puha halmokat gyúrok, miközben testünk csattogását halk sóhajai festik alá. Egyik kezem lefelé indul, combjai között megmártózik kicsorduló kéjnedveiben. Két ujjam közé fogom duzzadt csiklóját, gyengéden masszírozom.

Láthatóan és hallhatóan elveszti fejét. Minden behatolást egy hangos "Ahhhh" követ, teste remeg, ágyékának szűk csatornája egyre jobban szorítja kőkemény vesszőmet.

Erőszakosan, gyorsan kefélem, ahogy kérte. Szinte sírós könyörgését a párnába fojtja, ennyit hallok:

- Még... még... ahh... nem bírom!

Én még bírom. Fülébe súgom:

- Feküdj hasra, drága Emma!

Hasra fekszik, egyik lábát térdben behajlítva feltolom, másik combját meglovagolom, így hatolok egyre mélyebbre. Egyszerre látom duzzadt szirmait, rázkódó mellét, markolom popsiját. Golyóim combjához dörzsölődnek, ahogy tövig döföm lándzsámat a résbe.

Hosszú, elkínzott sikoly, lehunyt szemeiből könnycseppek szivárognak.

- Én... most... beléd... élvezek!

- Gyere... gyere!

Próbál ellentartani utolsó, erőteljes lökéseimnek, aztán felhördülök és beléengedem forró vágyam....

Élet

Kitörni készül belőle a vadállat, én meg megőrülni készülök. Annyira régóta vágytam arra, hogy valaki így... és ennyire... Minden szavam és lélegzetem elakadt. Nem akarom felzavarni az összes szomszédot a nyögéseimmel, de igen nehezen fogom vissza magam, hogy ne hangoskodjam nagyon. Így a párnába fúrom arcom és oda nyögök:

- Még... még... ahh... nem bírom! - s fokozandó a vágyam, a fülemhez hajol és halkan kéri:

- Feküdj hasra, drága Emma! - unszol, s én már mozdulok is. Bármit megtennék, hogy még magamban érezzem édes vágyát. A tempója mit sem csökken az új pózban, s a nyögései pedig egyre hangosabbak. Nem sokkal később újra hallom mély baritonját:

- Én... most... beléd... élvezek!

- Gyere... gyere! - csak ennyit tudok kinyögni. S már érzem is, ahogy elárasztja bensőmet forró nedvével.

Rám dől és a tarkómon, hátamon érzem forró leheletét, ahogy piheg. Oldalra hengeredünk, de még nem válik el a testünk. Amennyire tudok, hozzá bújok, s ő önkéntelenül ölel magához. Karjára simítom a kezem és még jobban bújok. Tudom, hogy ez már talán túl bizalmas érintés közöttünk, de mégsem érzem úgy, hogy el kéne mozdulnom.

Nem tudom, meddig fekhetünk így, mire rá tudom magam venni, hogy kibontakozzam bensőséges öleléséből és felé forduljak. Felkönyökölök, hogy arcunk egy vonalban legyen.

- Oh Péter... ez... csak keresem rá a szavakat, de nehezen találom... - mondom mosolyogva, s ő újra élvezi zavarom.

Milán

Alig kapok levegőt, ahogy pumpálom belé nedveimet. Még néhány lökés, aztán rádőlök, tarkóját csókolgatom. Minden erőm elszállt, finoman kicsúszok belőle, de összebújunk, próbálunk lecsendesedni. Élvezem lihegését, ahogy csendesedik.

Vajon mi jár most a fejében? És az én fejemben? Hogyan tovább?

Jó ez az összebújás, élvezem hozzám simuló hátát, karja karomra simul. Lassan visszatér az élet, a valóság. Ő is összeszedi magát, kibontakozik ölelésemből, könyökére támaszkodva néz a szemembe:

- Oh Péter... ez... csak keresem rá a szavakat, de nehezen találom...

Láthatóan zavarban van. Hirtelen kedvem támad a folytatáshoz.

- Én sem mindennap élek át ilyet. Sőt, ha lehet mondani, nagyon régen volt ilyen élményem. Te egy igazán fantasztikus nő vagy, Emma! Terveztél valamit ma estére?

Élet

- Én sem mindennap élek át ilyet. Sőt, ha lehet mondani, nagyon régen volt ilyen élményem. Te egy igazán fantasztikus nő vagy, Emma! Terveztél valamit ma estére? - hallom a hangját, és mielőtt válaszolnék, megcsókolom.

A hangja egyszerűen megőrjít! Szorosan hozzásimulok, s ő - bár érzem még rajta, hogy fáradt - erős karjaival magához szorít. Mikor ajkunk elválik, csak akkor válaszolok neki:

- Elvileg a barátnőmmel mennék el kávézni, de úgy néz ki, hogy ugrik ez a program, mert közbe jött egy eszményi férfi, akit egyszerűen nem vagyok képes kiengedni a karjaim közül... - mondom huncut mosollyal, s égszínkék szemeiben incselkedős fény csillan.

- És neked, volt valami terved mára? - kérdezek vissza.

- Nem sok... De ha lett is volna valami, alaposan felforgattad a délutánom - mondja nevetve. Már felszabadult, élvezi ezt az egész helyzetet.

- Amit remélem, nem bánsz nagyon... - búgom és ujjaim az ajkán játszanak. Csodálatos, csókra ingerlő szája van. Nem is tudom, hogy nem vettem ezt eddig észre, pedig annyira szembetűnő - gondolkozom magamban, miközben le nem veszem a szemem erről az igéző férfiról.

Milán

- Elvileg a barátnőmmel mennék el kávézni, de úgy néz ki, hogy ugrik ez a program, mert közbe jött egy eszményi férfi, akit egyszerűen nem vagyok képes kiengedni a karjaim közül...

Hangjában huncut mosoly és pajkosság van.

- És neked, volt valami terved mára? - kérdez vissza.

- Nem sok... De ha lett is volna valami, alaposan felforgattad a délutánom - már én sem bírom ki mosolygás nélkül.

- Amit remélem, nem bánsz nagyon...

A számat nézi, újra csókolózunk, legszívesebben újra szeretkeznék, de a biológia közbeszól. Ennyire már nem vagyok fiatal.

- Egy jó vacsora a Leroy-ban? Aztán meglátjuk...

Még egy csók, aztán kimegyünk a nappaliba. Kedvtelve nézem ringó csípőjét, formás alakját. Még egy pohár bort megiszunk, a hajszárítót is magával viszi. Adok rá egy férfiköntöst, nem szeretném, ha bárki szemet vetne rá útközben.

- Egy óra múlva átmegyek érted! - súgom a fülébe. Még egy csók, átölelem, aztán hazatipeg. Én meg a zuhanyzó felé indulok.

Mi lesz még itt ma este?!

Tartalomjegyzék