Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Ahogy így ültünk szótlanul a kocsiban, a hangod megtörte a halk zene csendjét.
- Volna kedved egy vacsorához? Kérdezted
- Farkas éhes vagyok, vágtam rá azonnal, pedig nem volt igaz, csak együtt akartam még veled lenni.
Úgy indultál el ezzel a csoda „paripával”, hogy nem is hallottam a motor hangját, suhant, mint egy hajó a víz tetején. Pillanatok alatt a város szélén voltunk egy eldugott kis vendéglőnél. Sosem jártam még erre.
Belépve egy igen hangulatos, kedves helyre jutottunk. Kockás terítővel fedett asztalok sorakoztak egymás mellett, és csak egy asztalnál ült egy ifjú pár, a többi asztal szabad volt. Már épp kinéztem magamnak egy helyet, amikor egy oszlop mögött eltüntél… kíváncsian követtelek, és ekkor vettem csak észre, hogy egy lépcső vezet le a pince helységbe.
Ódon hangulatú, igazán barátságos, hangulatvilágítás töltötte be ezt a nem túl nagy boltíves pincét. Szeparált bokszokban lehetett elbújni a nyilvánosság elől.
A legutolsó, legeldugottabb bokszot választottad, és itt foglaltunk helyet.
A pincér régi ismerősként üdvözölt. Ezek szerint, már nem először vagy itt. Vajon miért szeretsz elbújni a kíváncsi szemek elől? Ezt nem kérdeztem meg tőled, csak úgy eszembe jutott a kérdés.
A pincér szó nélkül tette a dolgát, hozott két szál gyertyát, letette az asztalunkra, meggyújtotta, és a boksz fölött lévő lámpát eloltotta. Nagyon hangulatos lett így minden. Aranysárga fényben úszott, csillogott a szemed, és a gyertya lángjának vibrálása mellett egyre közelebb éreztelek magamhoz.
Kezeimet símogattad az asztalon, miközben lábaddal az asztal alatt egyre többször és határozottabban értél hozzám. Nagyon izgató volt minden megmozdulásod.
Nem beszéltünk sokat, inkább testünk beszélgetett egymással. Ismerkedtek, egyre közelebb kerültek a csöndben.
Kihozták az italainkat, az ételeket, közben olyan dolgokat hoztunk szóba, ami valójában egyikünket sem érdekelt, csak húztuk az időt, élveztük egymás társaságát. Sokáig néztünk egymás szemébe, mintha mögötte válaszokat találtunk volna a fel nem tett kérdésekre.
De elfogyott az étel, és tudtam, még tartogatsz számomra valami meglepetést. Rád hagyatkoztam, feladtad a pulóverem, közben karoddal átöleltél, mintha a kedvesed lennék, és megcsókoltad a szám. Nem tartott sokáig, de olyan forró volt, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről.
- Hová vihetlek kérdezted, miközben kiléptünk az étteremből a sötét fekete éjszakában.
- Szeretnék hazamenni…. Jeleztem
Az autóban mielőtt még bekapcsoltad volna a motort, kicsit csendben ültünk, és a sötétben szinte világított egymásba fúródó tekintetünk.
Lassan átnyúltál jobb karoddal felém, és cirógatni kezdted a nyakam. Érintésed villámként hasított belém. Bőröm bizseregni kezdett, beleremegtem picit. Ezt valószínű megérezhetted, mert gyengéden magadhoz vontál, és szád a számra tapasztottad, és egy végeláthatatlan csókban forrtunk össze.
Előbb csak ajkaink játszottak egymással, majd kutató nyelved indult felfedező útra számban. Aztán mindkettőnk nyelve elképesztő vad táncba kezdett mintha soha nem akarnánk befejezni ezt a játékot.
Másik kezeddel derekam kerested, de puszta véletlenségből kicsit feljebb csúszott, és máris a melleimet érintetted. Nem csodálkoztál, amikor merev mellbimbóimba ütközött tenyered, óvatosan bántál velem, mint a hímes tojással.
Amikor egy pici szünetet tartottunk csókunk közben, kértelek, hogy induljunk, mert nekem másnap munkába mell mennem.
Szemedben szomorú fény villant, de elfogadtad kérésem, és elindultunk.
Nem száguldoztál, lassan értünk célba.
Kiszálltál, kinyitottad előttem az autó ajtaját, kisegítettél a kocsiból, és szorosan magadhoz vontál, úgy öleltél meg.
Szád ismét kereste a számat, és egy forró búcsú csókban forrtunk össze. Alig bírtam magammal, hogy ne invitáljalak fel a lakásomba, de még várni akartam.
Kezem derekad köré fontam, húztalak nagyon szorosan magamhoz. Ölemen éreztem kőkemény férfiasságod amit nem tudtál titkolni.
Egyik kezemmel elengedtem derekad, és óvatosan nadrágodhoz érintettem tenyerem, és így ruhán keresztül megmarkoltam óriási keménységed. Majd kibontottam magam az ölelésből, és beléptem a lakásba…