Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Már nagyon vártam ezt az estét. Gyönyörű a ruhám, ezüst színű, csillogó hímzéssel, felül ujjatlan, és van hozzá egy mesés selyem kesztyűm, ami a könyökömig ér. Tényleg szépnek éreztem magam.
A kísérőm - amúgy ki nem állhatom a pasit, de csak ő ért ma rá - elém tett pár álarcot, hogy válasszak. Én meg nem hazuttoltam meg magam. Mindenféle színből volt választék... de nekem az kellett, amiből csak egyetlen egy volt. Egy fekete.
Amikor beléptünk a bálterembe, akkor jöttem rá, hogy nem biztos, hogy ez volt a legjobb választás, ugyanis, valamilyen - számomra érhetetlen okból - mindenkin fehér álarc volt. Kivéve persze rajtam... és... észrevettem egy férfit, akin szintén fekete álarc volt.
Ő is kiszúrt magának...
A kísérőm meg ezt a percet választotta, hogy eltűnjön frissítőért. Ott maradtam hát egyedül...