Rockyou (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Kábult, remegő csókod hozott vissza a földi, lihegő világba. Szád ernyedten tűrte mohó csókom. Gyengéden próbáltam magamba szippantani sóhajaid virágaival borított vérdús ajkaid s közben éreztem, hogy az élet, mely elhagyni látszott, egyre erőteljesebben ébredezik benned. Lassan felnyíló szemeid vakító sugárral pásztázták arcom, keresték tekintetem. Testünk derékban összefont, és kezeid kíváncsian kutatták izmaim domborulatait. Férfiasságom egyre erőteljesebben kívánkozott combjaid közé.
Felszisszentem a vágytól. Szemem összezárult s nem is tudom miképpen, hirtelen alattad éreztem magam. Gyönyörű tested eltávolodott tőlem, s lágy csúszkáló csókokkal araszoltál hasamon egyre lejjebb és lejjebb. Nem tudtam s nem is akartam úrrá lenni feltörő nyögéseimen. Megérintetted falloszom, majd határozottan fogtad markodba. Nem láttam, de éreztem perzselő tekinteted, mellyel testem meredő vágyát szemlélted. Mintha haboznál, hogy mit is tégy velem…
S egyszerre lágyan ajkaid közé fogtad fényes, lüktető makkom, s mintha te is érezted volna mindazt, amit én átéltem, óvatosan szívtad egyre beljebb szád üregébe. Fogaid merészen játszottak vesszőm végével. Sosem volt ilyen élményem. Először megriadtam, nem tudván van e okom félni. Aztán ráeszméltem a csodálatos játék érzéki ízére. Kezed, szád összehangolt, ritmikus mozgása minden pillanatban egyre feljebb korbácsolták élvezetemet. Szemem összezárva engedtem át magam a lelki gyönyörnek. Látomások kergetőztek behunyt szemeim előtt. Láttalak első látomásomban, ahogy először érintett meg a fantázia, újra átéltem a pillanatot, mikor rád találtam, kebled lágy vonala, csípőd örvénylő mozgása, szeméremtested feszes vonaglása… mind-mind ott kavarogtak előttem. Kissé előre görnyedve próbáltam tenyeremmel megérinteni melleid, nyakad, majd kezeim selymes hajadba túrva állapodtak meg tarkódon. Éreztem arcod ritmikus érintését lágyékomon, heréimen. Kezeiddel érzéki játékba kezdtél hozzád feszülő fenekem tájékán. Simogattál, s szívtad robbanásig feszült hímvesszőm.
Eljött az a pillanat, mikor nem bírtam tovább nyújtani ezt a boldog órát. Hasam mélyén hosszú görcsös kéj indult felfelé, s gyomrom, gerincem útjain áradt vállaimba, nyakamba, pattanásig feszítve agyam ereit. Hörgésszerű szaggatott ordítás szakadt ki torkomból, bár igyekeztem tompítani ijesztő hangomat.
Csípőm hátra húzva vontam ki farkam ajkaid szorításából. Látni akartam a végső kitörést…
Boldog, megértő mosollyal irányítottad a "fegyvert" melled felé.
És elemi erővel rándultak össze izmaim, pontosan nem is tudva, honnan, lávaként lövellt elő belőlem a fehér ondó, mézszerű cseppekkel borítva pompás tested. Már rég nyitott szemmel figyeltelek, kiélvezve minden apró mozdulatod, remegésed, gyöngyöző, sóhajokkal szabdalt nevető sikolyod.
Hirtelen megölelni vágytalak. A nedvességtől csúszós testünk siklott egymáson, akár a halak nászakor, csókoltalak, nem törődve a mindent beborító izzadtsággal, testnedvekkel. Egyre újuló szenvedéllyel fontam köréd karom, számmal ajkad, melled, válad, nyakad habzsolva. Nem tudtam elhinni, hogy abba tudom valaha is hagyni őrült vonaglásom. Te ernyedten olvadtál karjaimban, félig öntudatlan tűrve vad ostromom.
Aztán fokozatosan csitult a vágy… és a boldog eszmélés talált rám … melletted.