Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Teljesen ledöbbentem, amit Zorkáról és magáról mesélt, nem számítottam rá, hogy volt köztük valami. Nem sokáig gondolkodhattam rajta, mert előttem próbálgatta a ruháit és bár nem sejtette, de a bokszer ruhadarab volt a gyengém. A kék jól állt volna, de a számban jobban állt, amit takarni akart vele. Így finoman kényeztettem, míg próbált. A látványa már eléggé felizgatott. A másik ruhadarabot is felhúztam rá, hogy lássam formájába, persze amíg lehetett ajkaimmal kényeztettem becses szerszámját. Majd mikor már teljesen felhúztam rá hátradőlve szemléltem őt. Nem volt célom között, hogy rajta is maradjon, de szerettem nézni benne, főleg, hogy meredező farka még feszesebbé tette. Felhúztam a térdeimet, hogy lássa a már kiéhezett testrészemet, ami vággyal volt tele.
- Szerintem a bokszer felesleges Vid. – segítek lefejteni róla, majd feltérdel a lábaim közé
- A tangád is felesleges Luca…. – és már veszi is le
Nyelvét megízesíti bennem, de tudtam, hogy most erre nem érünk rá.
- Sietnünk kell – de mintha meg sem halotta volna, pedig felhúztam magamra, lassan merítkezik meg bennem.
Felülkerekedem rajta, nem játszunk most, és erőteljesen lovagolom, amíg csak a csúcs felé nem hajszolom magam, de előtte megállok, várva, hátha együtt élvezhetjük ki azt a bizonyos percet. Pár körzés benne és érzem, ahogy nem bírom tovább és egy sikollyal átlépem a gyönyört. Mivel nem voltam elég neki így beugrik, hogy megmutatom nem csak a puncim oly jó a számmal is tudok mit kezdeni. Lecsúszom róla és mohón bekapom a már eléggé felajzott farkát. Leengedem, ameddig csak tudom, hogy kéjesebb legyen, majd erősen ajkaim közé fogom, és lassan engedem fel, tudtam, hogy ez meghozza azt a pici lépést, hogy élvezzen egyet. S hagyom, hogy a számban lecsurogjon a nedűje minden cseppjét kiélvezve.
- Viszont az én desszertem nem várhatott estig. Akkor felöltözöl? – mit sem törődve a pár pillanattal ezelőtti tetemmel
Elkezdi felvenni a ruháit, de ismét nem hagy hidegen a látvány. Tudtam, most nem lehet tovább menni. Megigazítom a ruhámat, viszont a bugyiról el is feledkeztem.
- Mehetünk.
Bementünk a terembe, már majdnem mindenki itt volt. Rossz házigazda vagyok, később érkezem meg mint a vendégek. Én leültem az „asztalfőre” és mellém került Vid. Sajnos melléje került Zorka is, lehet ő rendezte így.? Kicsit bosszantott, de ha őt akarja, nem teszek semmit, maximum egy jó kis délutánom volt.
Beszélgetés evés-ivás volt, majd egy jó kis zene került elő a régmúltból. A keringő, ami a szalagavatón szólt. Rögvest felkért a férfi mellettem, kicsit izgatottan mentem vele, mert már tudatosult bennem, hogy a szoknyám rövid és nincs alatta semmi. Kézen fogott és vitt, magához szorított és a fülembe súgta, hogy figyel a nem létező ruhámra. Azzal a lendülettel már forgatott is, mint egyedüli pár a parketten, a többiek meg szurkoltak, mintha nem is tudom….Bár élveztem nem is gondoltam volna, hogy tud táncolni.
- Mióta táncolsz?
Válasz nem érkezett. Intettünk, hogy ne csak mi legyünk ilyen bátrak és mások is táncoljanak, hiszen voltunk páran bevállalósak és akkoriban roptunk rá, bár koreográfiával, de hát az már rég volt. Kezei szorosan tartották a derekamat, kellett is, hiszen a pörgés és az előtte lévő pár pohárka most kiütött.
- Vid, üljünk le kérlek – szóltam elnyűtt hangon
- Természetesen. – az asztalhoz kísért
Láttam rajt, hogy megijedt, de miért is, hiszen csak ma volt közünk egymáshoz. Pár perc után jobb lett és ismét elláttam házigazda feladataimat. Beszélgetések következtek, mindenkihez odamentem hacsak pár szó erejéig is, de tekintetem néha Vid felé fordítottam. Egyszer azt vettem észre, hogy a keze eltűnik Zorka öle felé. Hát így. Észrevette, hogy lebukott, és láttam a szemében a kíváncsiságot, hogy mit teszek. Szerencsére már nem voltunk sokan az idő jócskán éjfél után volt, sokan elmentek már. Nem tettem semmit folytattam a beszélgetést és nem néztem felé, jól éreztem magam, nem kötöttem én le sem őt, sem magam a mai délután történtekkel.
Egy alkalommal, mikor kimentem, hogy friss levegőt szívjak, kicsit felélénküljek, csak arra gondoltam, hogy ők…. Sétálni kezdtem, majd valaki elkapott hátulról, befogta a számat és hozzám simult. Nem szólt semmit, csak a keze elindult a szoknyám alá a puncim felé, a másik pedig lazított a befogáson. Tudtam, hogy ő az éreztem.
- Hagyd magad, előbb végzünk, egész este erre vártam.
Mire gondol ő, hogy itt a hátsó részen elkap egy menetre? Jó, hogy sötét van, nem látna senki, de akkor is. Viszont fel is izgatott, hogy ilyenre képes. Szembe került és felemelte a lábam, és siklani kezdett a keze a popsim és a combom belső felé. Nem ellenkeztem. Megpróbáltam kicsit tolni rajta, mert egy pad volt a közelben, vette a lapot. Felraktam rá a lábam és lehúztam a zipzárt, éppen csak letoltam a nadrágját, hogy elővegyem a falloszt, ami már harcra készen állt. Ujjaim közé vettem és lassan mozgattam rajta, miközben a nyakamat csókolta, harapdálta. Közelebb húztam és a makkját szépen a puncimhoz érintettem, húzkodtam fel a csiklómig és vissza a bejáratig, míg elég nedves nem lett, hogy befogadjam. Ekkor érezhette, mert kicsit megemelt és behatolt egészen tövig, nem teketóriázott. Nem is kellett sok, hogy a csúcsra vigyen, csak pár erősebb lökés volt az egész és már élveztünk is el mind a ketten. A napszak, a helyzet mindkettőnket felcsigázott azt hiszem.
- A tánc óta vágyom rád – súgta felém a szavakat, és közben húzta ki belőlem a farkát
Nem mondtam semmit, pár pillanatig, mert eszembe jutott az a bizonyos negatív pillanat.
- Aha, rám? Remélem jól esett – próbáltam halkan mondani a rosszalló szavakat, kicsit idegesebben
Leigazgattam a ruhámat és otthagytam. Nem jött utánam még nem is tudott volna. Én meg csak mentem befelé, a terembe és mintha mi sem történt volna folytattam a diskurzust és nem is figyeltem, hogy ismét több pohárral csúszott le a kelleténél. Telt az idő és fogyatkoztak a társak is az asztaltól. Hajnali három lehetett, mikor az utolsótól is elköszöntem és végre egyedül lehettem kicsit. Videt nem is láttam, de nem is törődtem vele. A pincérek pakoltak én meg ültem ott egyedül,v jó pár percig, majd nehezen is, de elindultam felfelé a lépcsőn.