Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Végre eljutottam a terembe. Igaz, alig egy órával a zárás előtt érkeztem, nem volt már szinte senki. A kislány, aki az ügyintéző és a rendért felel, már készült hazamenni. Mivel törzsvendég vagyok, megkért, hogy elmehessen és bezárnám-e a termet, ha végeztem. Persze, miért ne, legalább egyedül fogom nyúzni magam, nem kell másokra is figyelnem. Néhány perc alatt elmentek a suhancok is, akik csak a nyári strandszezonra készülnek és ilyenkor eszetlenkednek az edzőteremben.
Mikor végre csend lett be kellett volna zárnom a termet. Ilyenkor már senki nem jön, már alig egy óra és zárás. Majd később bezárom, gondoltam.
Alaposan bemelegítettem és nekikészültem az első gyakorlatomnak. Befeküdtem a súly alá és nekigyűrkőztem. Az első sorozat után pihentem, majd a második következett. Szuszogtam, nyögtem, mint egy vén pali a prosztatavizsgálatnál....
A harmadik után épp pihentem, mikor halk köhintést hallottam. Az ajtóban egy nő állt és tanácstalanul nézett rám, majd a teremben körbe.
- Rögtön, egy pillanat!- mondtam kicsit ingerültem. Útálom, ha megzavarnak edzés közben.
Befejeztem a negyediket is. Alaposan kinyögtem, szuszogtam magam. Mikor felkeltem a padról a nő mosolygott. Kicsit bedagadt a fejem. Nem elég, hogy itt lábatlankodik, még ki is nevet? Amatőr! Azt sem tudják mi fán terem a testépítés, de kinevetik azt, aki keményen edz......
Füstölögtem és elindultam felé.
- Miben segíthetek?- kérdeztem kissé lágyabb hangon. Ahogy közeledtem felé megláttam a szemeit....Hű de szép szemei vannak! És ahogy közeledtem felé az a mosoly inkább már talán nekem szólt, mintsem annak amit csináltam. Egyenesen a szemembe nézett.
- Edzeni szeretnék- szólat meg. Lágy, dallamos, csengő hangja volt. Beleborzongtam.
- Most?- kérdeztem kissé hitetlenkedve.
- Miért, már nem lehet?- kérdezett vissza inkább incselkedve, mint kérdőn.
- Végülis lehet még majdnem egy órán keresztül.
- Annyi nekem elég is lesz. Hol tudok átöltözni?
- Az emeleten vannak az öltözők.
Néhány perc múlva melegítő ruhában, papucsban megjelent.
- Így akar edzeni?- kérdeztem a papucsra mutatva.
- Nem. A papucsot leveszem.
- 'Egyre jobb!'- gondoltam magamban. 'Lőttek a mai edzésemnek!'
- Ismeri a járást?- kérdeztem reménykedve, hogy azért legalább edzeni tudjak...
- Most vagyok itt először!- felete.
- Maga edző?- kérdezte váratlanul felém fordulva.
- Igen.
Ekkor elkezdett csivitelni, hogy ő mit szeretne elérni. Innen- onnan leadni néhány centit. Miközben beszélt megcsapta orrom a dezodorának illata. A hangja, szertelen ámde barátságos viselkedése lassan elpárologtatta az iménti haragom.