Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
- Le kéne már nyírni a füvet, nem? - kérdeztem, jobb híjján, a macskámtól. Egyedül voltam a házban, és épp azon győzködtem magam, hogy rendbe kéne tenni a kertet. Aztán végig gondoltam, hogy ez mennyi munkával járna, és letettem róla.
Ekkor az eszembe jutott még egy dolog, amit már el kéne intéznem. Bevásárlás. Na, ezt már tényleg nem halogathatom, állapítottam meg a hűtőhöz lépve.
Fel is öltöztem. Egy könnyű nyári felső, alá egy sort, pénz, táska, telefon... és már indultam is. Kellemes kertvárosi részen lakom, így nem is kellett messze mennem a boltig.
Ahogy lépdeltem a kihalt utcán, azt gondotlam végig, hogy mit is kéne vennem, amikor valami... valaki elvonja a figyelmem. Az egyik közeli szomszédom háza előtt locsol egy férfi. Ami furcsa, az az, hogy nem a füvet öntözi, hanem magát locsolja a hideg vízzel...
Nem tudtam elszakadni a látványtól. Megálltam, és csak néztem őt... Meg sem fordul a fejemben, hogy ő is észre vehet.