Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Szentül hiszem, hogy drága atyám halála váltotta ki a lordból ezeket az esztelen gondolatokat.
Egyedül vagyok a várban, és kellő férfiúi védelem hiányában ki akar használni. Fejébe vette, hogy megszerzi magának otthonomat, és engem a nőjévé tesz.
Bár még nem láttam az arcátlanját, de nem leszek sem a felesége, sem az ágyasa, ezt már most biztosan tudom.
Csökönyösségem hírhedt már a környéken, mondogatta is szegény apám, hogy elijesztem a kérőket.
Bezzeg a szomszéd birtok ura nem ijedős, vagy csak még nem hallott rólam.
Na, de majd most megismer.
- James! - kiáltok az inasnak. - Szólj a kocsisnak, hogy azonnal fogjon be, átmegyek, beszélek Lord André fejével.
A komornyik elsápad, és alig bír megszólalni:
- De Brigitte kisasszony, az egy dühöngő őrült! Semmiképpen sem engedhetem oda kísérő nélkül! - hallom aggódó hangját, de én már a szobám felé sietek, hogy kiválasszam a megfelelő úti ruhát.
Majd megmutatom én ennek a semmirekellőnek, hogy csak mert nő vagyok, még nem veheti el tőlem az otthonomat büntetlenül!
Úgy döntök, hogy mindenképp érdemes kihasználni a nőiességemet, ezért a fűzőt jól meghúzatom a szobalánnyal, kerek, telt melleim majdnem kibuggyannak a halványkék ruha dekoltázsából.
Hallom a lovak nyerítését, ezért megszaporázom a lépteimet, miközben James jajveszékelését hallgatom.
- Hidd el, nem lesz semmi baj. - nyugtatgatom az öreg inast. - Vacsorára visszatérek. - szólok neki vissza, ahogy elhelyezkedem a hintó ülésén.
Látom az arcán a nyugtalanságot, ahogy a kocsi kigördül velem a várudvarról, és elindul esküdt ellenségem otthona felé...