Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Azt hinné az ember, hogy több, mint egy heti alig alvástól hullafáradt lesz. De velem valahogy nem így van. Bár igaz, a nemalvásom oka, nem vizsgaidőszak, vagy kellemetlen- halaszthatatlan határidős munka, hanem Mike. Mióta találkoztunk, minden éjjel együtt voltunk, szinte hajnalig, elfáradásig szeretkeztünk. Nem tudok betelni vele. Furcsa módon a munka is könnyebben megy, lelkesebben dolgozom. Alig várom, hogy leperegjen a nap a délutáni edzésig.
Lassan haladok a csapattagok általános állapotfelmérésével. Sok dolgom persze nincsen, hiszen életerős fiatalemberek.
Az edző néha mosolyogva mondja, hogy a jelenlétem egyrészt jó, másrészt káros. Jó, mert a fiuk figyelmesebbek, rendesebbek, káros, mert néha fel akarnak vágni és önzősködnek. Mintha engem a szép gólokkal vagy technikával meghatnának.
Az utóbbi időben szigorúan nadrágban járok, minél kevesebb támadási felületet akarok adni, bár ha rendelőben vagyok akkor felveszek egy hosszú köpenyt. Ha Mike bejön akkor legyen könnyű dolga...mert a köpeny alatt olykor semmi nincs.
A fiuk, kedvesek, figyelmesek velem. A látszat kapcsolatunkat Mike-al, vagyis inkább annak hiányát eddig tökéletesen álcáztuk a csapat előtt. Senki sem tud semmit.
A mai edzés elég rövidnek ígérkezik, legalábbis az edző azt mondta.
Gondolataimban el vagyok merülve, alig várom, hogy hazaérjek, a folytatás meg egyértelmű, mert Mike is velem jön. Cseng a telefonom:
Tudom alig fogok érteni valamit, mégis felveszem:
- Szia apa, mondd a lényeget, rosszul hallak, edzésen vagyok!
- Anyád megcsúszott a lépcsőn, eltörött a lába, a sürgősségen vagyunk.
Szóhoz sem jutok. Szegény anya.
- Át tudnál jönni ma estére?
- Persze apa, másfél-két óra míg odaérek, jó?
- Csak nyugtasd meg szegénykét, azért gyere.
- Persze, szia apa!
Ebben a percben, mintha a baj csak bajt vonzana, egy nagy ordítást hallok. Nézem mi a baj. A játék megáll, Ed körül piros a víz, rettenetesen szitkozódik. Nem látom mi történt, de gondolom vagy orrba könyökölték, vagy labdával kapták arcon. Kiúszik, odamegyek.
Intek az edzőnek, hogy én intézem, folytathatják.
A padra ültetem Edet, kérem hajtsa előre a fejét.
- Tudom fáj, de engedd megnéznem, hogy eltört-e az orrcsontod!
Sziszeg, de tűri férfiasan, ahogy végignyomkodom a fájó testrészét.
- Nem tört el - súgom.
- Ja, csak baromira vérzik.
- Meg kell fogjam, amennyire lehet finom leszek, de nyomás alatt kell tartsam, hogy elálljon, jó?
- Tedd, amit kell - engedi át nekem magát.
Megszorítom, ahogy azt kell, lehunyja a szemét, még az első érintésem fáj, aztán, mozdulatlan vagyok, és őt sem bántja már, hogy a kezem az orrán van.
Kb 10 percig ülünk így, látom a fiuk ki-kipillantanak a medencéből, de az edzés tovább folytatódik. Az edzőnek csak szemmel üzentem, hogy minden rendben van.
- Úgy tűnik, elállt a vérzés - mondom - mielőtt hazamész, nézz be a rendelőbe adok fájdalomcsillapítót, hogy tudj elaludni éjjel, jó?
Csak bólint.
A fiúk kimásznak a medencéből, be is rohanok a rendelőbe. Remélem Mike már az öltözőbe ért, hívom telefonon. Felveszi.
- Kedves, a ma estét ki kell hagyjuk, anyám elesett, eltört a lába, ki van borulva, haza kell mennem hozzájuk picit.
- Értem, pótoljuk holnap - súgja
- Nem, holnap ügyeletes vagyok, holnapután viszont a tied, jó?
Kicsi csend..majd jön a vontatott válasz:
- Persze...este még hívlak. Csók.
- Csók!
Gyorsan összeszedem a cuccaimat, kikészítem a gyógyszert amiért Ed be fog nézni hamarosan. Még beírok valamit a mai edzésről az edzésnaplóba.
Hallom a fiuk már zajlanak a folyósón, biztos elindultak haza.
Kopogást hallok.
-Szabad!
Ed az, besomfordál.
- Ülj le még picit az ágyra! - kérem
Leül. Csak az orrára összpontosítok.
- Ez szépen bekékül holnapra- súgom. Nézd itt ez a krém, ezzel kend be óvatosan a bőrt felette, ezek a tabletták, meg fájdalomcsillapítók, és gyulladáscsökkentők. 6 óránkét egyet, oké?
- Gyengéd voltál ma...és mégis határozott - érinti meg a kezem.
- Ed, azt hittem ezt megbeszéltük. Végzem a dolgom, te is azt teszed, történetesen egy a munkahelyünk...de ennyi a közünk csupán egymáshoz.
- De lehetne egy kicsit több is - súgja és átölel.
Leveszem a kezeit magamról:
- Kérlek, menj el - mondom zavartan - ne csináld ezt!
- Tudom, hogy kívánsz - áll fel, és ismét közeledik.
Az ajtóhoz rohanok, kitárom:
- Jó éjt Ed!
Kisétál.