Készült: 29 Nov 2012 13:08
(Írta: ranjana)
Az összes arra érdemes ruhámat felpróbálgatom, végül a jól bevált kis fekete mellett döntök.
Mindent a szék karjára készítek. Bár meleg nyári este lesz, de most nélkülözhetetlen a harisnya. Van egy fekete csipkés combfixem. Már látom magam előtt Anton arcát, amikor majd este, hazatérés után felfedezi. A képek, amik megelevenednek bennem leírhatatlanok, és arcpirítóak.
Mosolyogva pakolászok a szekrénybe, mert a próbálgatás során jelentős mennyiségű ruhahegy került az ágyra.
Hallom, hogy csukódik a kapu, és Anton lépteinek zaja is tisztán kivehető.
Picit várok, de nem jön be, pedig nyitva hagytam a lakást. Ehelyett a szuterén ajtaját hallom csapódni.
Na jó...ha a hegy nem megy Mohamedhez, majd Mohamed...ahogy az lenni szokott.
A férfi után indulok.
Kicsit megtorpanok az ajtó előtt, hallgatózom, de semmi sem hallatszik ki odabentről.
Kopogok.
- Tessék! Nyitva van! - hallom hangját.
Azonnal be is nyitok. Az asztal mellett áll. Arcán kicsit egykedvű vonások. Mellette az asztalon, mint egy maffiás filmben hatalmas pénzkötegek. Valahogy negatív gondolatok futják el az agyam.
- Hallottam, hogy megjöttél, és nem értettem, miért nem mertél bejönni. - kezdem kicsit erőtlenül, és lassan lépdelek közelebb. – Ez… Ez micsoda?
Közönyös kézmozdulattal int a bankjegyek felé.
- Júdáspénz! Délelőtt már el is fogták Rata gyilkosait.-válaszolja komoran.
Megnyugszom
- Mit tervezel vele? – kérdem.
- Pont azon gondolkoztam. Lehet, hogy hülyének nézel majd miatta, de nem akarom megtartani. Úgy érzem, az alapítványotok nagyobb hasznát venné. Nekem már van rendes, jól fizető munkám. Nem kell betörnöm sehova pár falat ételért.- derül fel végre arca, és kacsint egyet.
Eszembe jut az első este, mikor megláttam, és szorosan hozzábújok.
Azt kérdi, mit veszek fel este, picit dicsér.
Ahogy ölelem, az illata megnyugtat és felizgat egyszerre.
- Nem okozok csalódást ma este-dorombolom, és lassan elkezdem hátrafelé tolni, míg vádlija neki nem ütközik a fotelnek.
Engedelmeskedik az irányításnak, és belehuppan.
Letérdelek elé, és combjaira könyökölök.
- Ne térdelj!-suttogja, és próbál felhúzni, de ellenállok, visszatolom a fotelbe.
- Csssst!-csitítom, mintha valaki aludna és nem lenne szabad beszélni.
- Itt hagytál egyedül az ágyban- játszom a sértődöttet, és látom mulattatja a játékom.- Pedig annyi mindent szerettem volna még tenni ott veled.
Látom, nyel egy nagyot, és minden idegszálával arra figyel, mi történik.
- Tegnap, kifárasztottál, és elsimogattál...pedig még akartam valamit- suttogom
Lassú, komótos mozdulattal, lazítom meg az övét, és végtelen lassúsággal oldom ki.
- Mit akartál?- hangja a vágytól rekedtes, de nem tiltakozik.
Tovább hámozom, már a zippzárat húzom le, és gyengéd, de határozott mozdulattal kiszabadítom a férfiasságát, amely idő közben megérezte, mire készülök.
Mélyen a férfi szemébe nézek, akin látom, tobzódik, mit tegyen.
Magához is húzna, fel is emelne, de tiltakozni sem akar, hiszen egyszer már visszatoltam nyugalomra intve.
- Amit tegnap akartam-duruzsolom elnyújtva, abból most kapsz egy kis ízelítőt, de gonosz leszek, mert csak akkor fejezem be, ha hazaérünk az estélyről.
Állam puha bőrével, ívével végigcirógatok a zacskója bőrén, mire az kissé összehúzódik.
- Ön csak egyet tehet-veszem elő a határozott hangom, amelyről egyszer talán azt mondta, hogy a bíróságon hallotta- nem szabad megmozdulnia!
Nem bírom ki végig komolyan, elmosolyodom.
Aztán orrommal csiklandom végig azt a vonalat ahol állammal már jártam.
Kezeimet Anton kezeibe kulcsolom, ujjai puhán és becézően fonódnak rám.
Most arcomat fektetem férfiasságára, úgy hogy közben szemébe nézek, aztán lassan megcsókolom a finom bőrt. Az illatát szeretem, tetszik.
Apró csókokkal borítom be a tövétől kezdődően, és egyre elnyújtottabb, dédelgetőbb érintések jönnek, ahogy a csúcsához közeledem.
A merevedése kőkemény, a bőrt teljesen visszahúzza. Mikor a legfelső pontjához ér az ajkam, gyengéden a nyelvemmel is végigsimítom.
Hatalmas sóhaj szakad fel a férfiból, kezei belém kapaszkodnak.
Lassan, és nagyon óvatosan, a számba veszem a duzzadó makkot, nyelvemmel játszom a központi kis nyíláson, majd az alsó mélyebb barázdán. Minden mozdulatom végtelenül lassú, csak ízlelő.
Aztán egyszer csak hirtelen mélyre engedem a számban, szorosan rásimulva, nagyon nedvesen.
Anton rekedtesen felnyög, érzem háta ívbe feszül.
Párszor végigsiklom így rajta, majd felemelkedek a férfihez. Szenvedélyesen szájon csókolom.
Tudom saját ízét érzi a számban, és azt is tudom, hogy ez mennyire izgató, hiszen nekem is az volt tegnap.
A csók elfúló és mindent akaró.
Határozott mozdulattal kibontakozom az ölelésből és játékosan hátrálok pár lépést.
A kezem már a kilincsen.
- Tudom, nem szép dolog férfit így itt hagyni, de...- csodálkozó arca mosolyra késztet- este...-mondom ígéretesen- ennél sokkal többet kapsz.
Rekedtesen felnevet.
Mielőtt kilépnék, tudom szerelmesen nézek rá:
- Anton?-kedvesen néz rám, miközben nadrágját rendezgeti- Szeretlek!
Becsukom az ajtót
Összesen könyv
Az alábbi (legtöbbjük nyers, nem korrektúrázott) történetek kizárólag 18 éven felülieknek valók és személyes célra tölthetők le, terjesztésük csak az alábbi CC Licensz keretein belül történhet: