Boldog névnapot Gedeon, Johanna!

Balatoni nyár

Creative Commons Licenc

Sierra

Itt olyan történetkezdések találhatók, melyet valaki kitalált, és bárki folytathatja.
Ha valaki már lecsapott egy történetre, más ezután nem írhat bele az írók engedélye nélkül!
Válasz küldése
Avatar
Sierra
Sztoriművész
Sztoriművész
Hozzászólások: 387
Csatlakozott: 2010.09.29. 19:30
Szemed színe: Kék
Hajad színe?: Világosszőke
Tartózkodási hely: Hol itt, hol ott
Neme:

Balatoni nyár

#1

Hozzászólás Szerző: Sierra » 2014.08.01. 13:24

Hiába lakik az ember olyan környéken, ahová sokan csupán álmukban járnak nyaralni, a hétköznapok ott is csupán hétköznapok, s mint olyanok, fárasztóak, a munka és a gyereknevelés kimerítő monotonitásával. Így nyaralóhely ide vagy oda, nekünk a nyaralás idén a Balaton lesz, családokkal, barátokkal.
Egy egészen izgalmasnak ígérkező élmény is várható. Évek óta ismeretlen ismerőssel is tervezünk találkozót, családosat. Kissé spéci közös érdeklődésen túl, néhány élethelyzetünk is kísértetiesen hasonlít a másikéra, így megvan a kíváncsiság a valódi ismeretségre. Hiába, akárhonnan nézzük, aki a neten talál egy olyan embert, aki épp gyógyír néhány bajára, előbb-utóbb szívesen megismerné a valóságban is, hiszen egy fénykép, és számtalan óra virtuális csevegés után jól esne egy meghitt beszélgetés egy pohár bor mellett, ahol végre a nonverbális reakcióit is láthatom a másiknak. Persze erre azért családon belül is legális témákra kell hogy korlátozzuk, ami hosszas szervezést és előzetes megbeszéléseket igényel, de ez is ki van pipálva. A „speciális érdeklődési kör” miatt túl vagyunk néhány kellemesen lágy, és megannyi kőkemény virtuális szexcsatán, és igazság szerint az is fúrja az oldalunkat, hogy élőben vajon megmoccantunk-e valamit a másikban, ami gondolatból már rég megvolt.
Életem párja többnyire sosem bánja, ha új ismeretségekbe bonyolódom, mert már rájött, hogy többnyire nem nyúlok mellé, és az új ismerősök érdekesek, szórakoztatóak és nem ritkán hosszú távú barátságok kezdetét jelentik. Így most is érdeklődve hallgatja mindazt, amit publikusan elmesélek Charmerről, és a strandon heverészve várjuk, hogy megérkezzen családjával. Már amennyire alig másfél éves leánygyermekünk heverészni hagy minket. Éppen arról próbáljuk őt meggyőzni, hogy nem minden labda az övé, amit lát, tehát nem, nem csenheti el a nagyfiúk focilabdáját, bármilyen szép nagy legyen is, be kell érje a saját darabjaival, amikor megcsörren a telefonom. Nem kis izgalommal veszem fel, nyilván azért hívnak, hogy itt vannak, csak nem találnak minket a sok strandoló között. Mire elmagyarázom, hogy merre vagyunk, már látom is őket. Charmer pont olyan sármos, mint amilyennek képzeltem, illetve épp olyan jól néz ki, mint amilyennek a fotóin láttam. Fáradtnak, gondterheltnek látszik, de azért mosolyogva esünk túl a bemutatkozás herce-hurcáján. Ártatlan arcpuszit nyomunk egymásnak, közben alig érintve végigsimítja a vállamat. Látom a szemén, hogy alaposan feltérképezi minden porcikámat, amit a bikini felett viselt lenge strandkendő megenged, aztán lefoglalja magát, hogy kipakoljon. A felesége kissé bizalmatlanul méreget, de amikor kicsi lánykám kézen fogja az övét, és elvonulnak játszani az úszógumikkal és a labdákkal, valami csak számukra érthető játékot, oldódni látszik, és mosolyogva nézzük a csemetéket. Néhány percen belül vidáman csevegünk a kisgyerekes anyukák kedvenc témáiról, a kisgyerekekről, aztán amikor kényelmesen kipakoltak, nekiindulunk így hatan a Balaton habjainak, úszógumikkal, kiscsónakkal felszerelkezve.

Válasz küldése

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég