Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Felébredek. Kipattan a szemem, és a szokásos játékot játszom. Megpróbálom kitalálni hány óra lehet. Fülelek, kint még nagy a csend. Gyenge fény az ablakon. Még korán van. Az órára nézek. 5:12 Na igen, még van fél órám a felkelésig. Mellettem feleségem szuszog, a másik szobákból a két gyerek álmának hangjai szűrődnek át. Csendben fekszem, ébredezek, gondolkozok.

Összességében nem lehet okom panaszra. Szép, viszonylag nagy sorházi lakás, balatoni nyaraló, csinos feleség, két szép gyerek, stabil munkahely. Mi vagyunk az álompár a barátaink szerint. Egy dolgot nem látnak, bár erről mindenki hallgatni szokott. Az ágyban eléggé mások az igényeink a feleségemmel. Neki elég 10-12 naponta a szex, nekem szinte minden nap lenne kedvem hozzá. Ahogy mondani szokták, nem mindegy, hogy „hetente kettő-három”, vagy „két-három hetente”. Ha sűrűbben akarom, akkor elviseli, hagyja magát, de én már nagyon unom, hogy rendszeresen „megerőszakolom”. Próbáltam beszélni vele erről, de nem veszi az adásomat.

Eddig csak egyszer csaltam meg, évekkel ezelőtt egy kolléganőmmel volt egy pár hetes viharos szex-kapcsolat, aztán váratlanul felmondott és nem találkoztunk többé. Utána még jobban hiányzott a rendszeres kielégülés, de mostanra már halványult ez az emlék.

Annyira talán még sem, mert észreveszem, hogy dákóm meredten ágaskodik. Néhányszor végigsimítok rajta, nagyon hiányzik már egy finom női kéz, egy forró száj érintése. Több mint egy hét telt el az utolsó együttlétünk óta, és ez megteszi hatását. Kőkemény vagyok, az első cseppek is megjelennek, legszívesebben felkelteném a feleségem, de tudom, hogy kifejezetten utálja a reggeli szexet, és ez annyira látszik is rajta ilyenkor, hogy sokszor még a kedvem is elmegy a szeretkezéstől.

Hallgatózok, az utca zajai élénkülni kezdenek. A szomszédban csend van. Amióta elköltöztek a mellettünk lévő lakásból, nem hallatszik át semmi. De talán most változás lesz. Este mondta a feleségem, hogy ma új lakók költöznek. Ő tartja a kapcsolatot a régi tulajdonosokkal, kiveszi a postát, ilyesmi, de tegnap szóltak, hogy a továbbiakban nem lesz rá szükség, mert ma elfoglalják a szomszéd lakást. Kíváncsi vagyok, kik jönnek. Itt jó a közösség, ismerjük egymást, remélem ők is beilleszkednek.

Lassan felkelek, borotválkozás, reggeli, közben a család is ébred, kávé a feleségemnek, uzsonna a gyerekeknek, egy-egy puszi, aztán indulok. Az utcasarkon szembejön egy ismeretlen autó (csendes kis utca a miénk, ismerjük egymás autóját, azért is tűnik fel). Mögötte egy dobozos teherautó döcög, lassan jönnek, mintha a címet keresnék. Az ismeretlen Mazdát egy kopaszodó pasi vezeti, mellette egy csinos, barna hajú nő, egy pillanatra összevillan a szemünk, ahogy elhajtok mellettük. Költöztetőcég emblémája a teherautón. „Talán ők az új szomszédok” – villan belém, aztán elkap a reggeli forgalom.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Költözni munkás, de jó. Mindig valamiféle megújulást, szinte egy új életet jelent. Dobozolás közben ledobja az ember, amire nincs szüksége, s csak a szükséges "teherrel" megy tovább. Persze rengeteg munka van vele. Napok óta dobozolunk, de ma végre már minden átkerül az új lakásba, amiből hamarosan otthon lesz talán. Még kicsit bizonytalanul keressük a házszámot, és kíváncsian méregetjük a szembe jövő embereket, vajon melyikük lesz az új szomszéd? Aztán amint odaérünk, megkezdődik a napi gálya. Pakolás, cipekedés, hogy estére legalább a hálószoba lakható legyen. Hulla fáradtan dőlünk az ágyba, életem párja már alszik is, nekem még szokatlanok az új ház neszei, úgyhogy elalvás előtt inkább olvasok még egy kicsit az első kezembe kerülő könyvből. Naná, a könyvespolc még össze sincs szerelve, de a könyves dobozból kihúztam egyet. Már épp azt gondolom, hogy lekapcsolom a villanyt és alszom, amikor egy szokatlan neszre leszek figyelmes. Mintha valaki valami nehezet ütemesen a falhoz csapkodna! Aztán meghallok egy öblös férfihangot is...semmivel nem téveszthető össze hogy mit is csinál éppen...egek, már napok óta eszembe se jutott, hogy szex is van a világon...hiányzik! Finom sajgást érzek a petefészkeim táján, s a kezem önkéntelenül végigsimít combjaim között. Egy pillanatig eljátszom a gondolattal, hogy felébresztem a férjemet, de aztán úgy döntök inkább nem teszem, hadd aludjon. Majd reggel...Ezzel a jóleső gondolattal zuhanok álomba, hacsak röpkébe is. Hajnali hatkor csörög a vekker, rutinosan lenyomjuk. Nincs szabadság, munka van. Én csak 10-re megyek, a párom 8-ra, de felkelek én is, hogy még pakolásszak ezt-azt indulás előtt. Ám mielőtt felkelünk...hmmm, imádom, hogy reggel minden férfi szinte öntudatlanul is kívánós. Az óracsörgés után a "csak még egy percet" morgásból az lesz, hogy hozzám gömbölyödik, hátulról...én pedig folytatom a tegnapi buja gondolatomat, amit a szomszéd férfias basszusa ébresztett bennem. 5 perc csupán, egyetlen röpke élvezet, de a nap már jól indul. Csókkal indítom útjára a korán dolgozót, magamra kapok egy lenge nyári ruhát, majd dudorászva hozzáfogok egy függöny felrakásának, amikor kis híján leesek a létráról!

- Jó reggelt, nem hallotta a kopogást, nyitva volt az ajtó, hát bejöttem. - szól az éjjeli basszus, a szívbajt hozva rám.

Egy ideig csak állok bambán a létra tetején, aztán köszöntöm a vendéget.

- Gondolom te vagy az egyik szomszéd...mit tehetek érted így hajnaltájt?

- Csak üdvözölni akartalak, és meghívni téged és a férjedet egy pohár borra este, hogy megismerkedjünk egy kicsit.

Közben lekászálódom, és kicsit összekapom magam.

-Persze, szívesen megyünk, csak mondd, hogy melyik szomszédba, mert azt még nem tudom és mondd, hogy hánykor. Most pedig főzök egy kávét, kérsz?

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Este hét körül érek haza, indul az esti menetrend, vacsora-fürdés-fekvés a gyerekeknek, közben pár szóval ecseteli a feleségem, hogy látta az új szomszédokat, szimpatikus párnak tűntek. Amikor már kettesben maradunk, kicsit többet beszélgetünk róluk. Hamar megegyezünk, hogy meg kellene őket hívni egy wellcome-italra, estére. Még tisztázzuk a másnapi menetrendet, ami ezúttal nem a szokásos lesz: én megyek el később otthonról, a feleségem viszi a két gyereket. Egy pohár jófajta bor is előkerül, amitől megjön a kedv a szexhez. A nappaliban kezdünk, aztán irány az ágy. Nem fogom magam vissza, az elmúlt hét eléggé „noszex” volt, így hosszan, erőteljesen tolom be magam feleségem édes-nedves testébe. Ő is elég hangos, bár a gyerekek miatt azért némi „hangtompító” kell. Nem húzzuk sokáig, párom mindent megtesz, hogy minél előbb elélvezzek, golyóimat masszírozza, és ez felgyorsítja az eseményeket. Ahogy vágyunk csillapul, összebújuk, és két perc múlva már alszunk.

Reggel megint én ébredek először és hallgatózok. A szomszédból is jönnek már a zajok, némi mocorgás, aztán egy hangosabb koccanás….aztán még egy…még egy….ütemes, ritmusos zaj. Elmosolyodok. Még nem ismerem, de azt tudom, hogy reggel (is) szexelnek. Hiába a tegnapi este, az ütemes kopogás elindítja fantáziámat, megint ágaskodok. Alig néhány perc, alig észrevehetően gyorsul a ritmus, aztán hirtelen megáll. „Most élveztek el…ez egy igazi reggeli quicky volt” – fut át a fejemen, ahogy le-fel simogatom dákómat. Na de kelni kell, menni kell, enni kell. A szokásos reggel, annyiban más, hogy én maradok a végére, családom többi része sietősen távozik. Még körülnézek a lakásban, aztán átfut az agyamon, hogy akár most reggel is meghívhatom őket – már persze ha otthon vannak. Kilépek az ajtón, és rögtön látom, hogy a szomszéd ajtaja nyitva, ezek szerint otthon vannak. Talán szabadságot vettek ki a pakoláshoz. Bekopogok, nincs válasz. Beljebb lépek, a nappaliból halk dudorászás, más hang nincs. Arrafelé indulok, csendben, aztán meglátom a nőt. Nekem háttal áll egy létrán, függönyt rak fel az ablakra, könnyű nyári egyberuhája felcsúszik a nyújtózkodástól. Nagyot nyelek. Épp csak takarja popsiját, barna, formás combjai megfeszülnek, bokája karcsú, karja vékony. Az arcát még nem látom, de azt igen, hogy formás teste van. Nem tudom, mit tegyek, szívesen nézegetem, de nem akarok lebukni, hogy leskelődöm. Aztán megmozdul, a szélső csipeszt nem éri el, így egyik lábával fellép az ablakpárkányra. A ruha még feljebb csúszik, és egyértelműen kiderül, hogy nem vett fel bugyit. Dákóm megfeszül, ahogy csupasz szeméremajkai elővillannak combjai közül. Még csillognak, talán a reggeli akció utóhatásaként. Finoman hátralépek, aztán újra bejövök és rögtön megszólalok. Látom rajta, hogy nem várt vendég vagyok, ahogy felém fordul. Az arca is szép, mélybarna szemek, kis fitos orr, szép vonalú száj. Meghív egy kávéra, és én elfogadom. Bár ittam már egyet, de valamiért ezt nem akarom kihagyni. Megtudom, hogy Editnek hívják, én is bemutatkozom, meghívom estére őket. Közben megmutatja a lakást, még nem nagyon pakoltak szét, de lelkesen mutogatja, mit hova terveznek. A hálószobában aztán..

- Ez a hálószoba. –mutatja az ágyat, ami még nincs összerakva. Elképzelem, ahogy itt ők reggel... Úgy látszik, nagyjából egyfelé jár az agyunk, mert mosolyogva ennyit tesz hozzá: Ha jól hallottam, a tietek a fal túloldalán van.

- Én is úgy hallottam ma reggel – vágok vissza egyből. Aztán látom, hogy veszi a lapot, csengő kacaj a válasz, így továbblépek – ezek szerint te szereted a quicky-t?

- Miért, van aki nem? - vág vissza válasz helyett.

- Van, itt lakik a szomszédban – válaszolom kissé karcosan, de Edit nem hagyja magát.

- Nem is értem az ilyet – von vállat, aztán továbblépünk. Még maradnék szívesen, de mennem kell. Megbeszéljük az esti találkozót, aztán munkába indulok.

Felzaklatott ez a nő. Más, mint a feleségem, és ezentúl minden este úgy fekszek le, hogy tudom, milyen nő van tőlem alig pár méterre. Nem tudom, mi lesz a folytatás….

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Huhh, hát nem semmi a szomszéd! Nem tölt itt 10 percnél többet, máris megtárgyaljuk a szexuális életünket. No nem mintha ilyen falak mellett rejtve maradhatna...tetszik nekem. Izmos, magas, magabiztos, és olyan nagyon élnek a szemei. Egész nap ott jár az agyamban, miközben dolgozom, de ez nem válik káromra. Ott ül a vigyor az arcomon egész nap, és a jókedvem ráragad minden körülöttem lévő emberre. Ha van egy kis időm, elmélázok rajta, hogy milyen is lehet vele egy olyan "quicky", ahogy ő nevezte. Nyamm...csakis jó. A férjecském inkább a hosszú együttlétek híve, elég ritkán sikerül őt rávenni egy ilyen spontán nyalánkságra, mint a ma reggel volt. Ezzel nincs is semmi baj, csak...a kisördög nem alszik...néha kell az a "más", ami megdobja az ember adrenalinját. Miért is ne lehetne az új szomszéd...no majd meglátjuk.

Munka után készülök a délutánra, gyorsan veszek némi sütit és bort, és útközben felhívom a páromat, hogy siessen ő is haza, mert vendégségbe megyünk az új szomszédhoz. Mégis jó későn érünk haza, úgyhogy át sem öltözünk, úgy indulunk máris. Nagyon kedvesek, a két gyerkőc is nyüzsög ezerrel, miután befalták a sütit, minden játékukat meg kell néznünk, a két macskájukról nem is beszélve. Aztán a szomszédasszony csendes, ám határozott szóval a szobájukba küldi őket, és végre kicsit beszélgethetünk. Hamar megtaláljuk a közös hangot, és egy órácska alatt úgy elfogy egy jóféle üveg bor, hogy csak na. Közben igyekszem nem nagyon méregetni a szomszéd urat...no ez nehezemre esik....ott ül, velem szemben, jól szabott ingben, ártatlannak tűnően kérdezget az új lakásról, no meg megnyugtat, nem, nem voltunk túl zajosak költözködés közben...aha...költözködés közben tuti nem. Jó későre jár, mire végre elindulunk tőlük, ő kísér ki minket, az asszony benéz a gyerekekhez. Már a saját ajtónknál járok, amikor eszembe jut, a sütis tál ott maradt. Visszaszalad érte, én pedig visszalépek az előszobájukba. Hamiskás mosollyal adja a kezembe a tálat, közben finoman végigcirógatja a kézfejemet. Búcsúzóul két puszit is kapok, ami korántsem lesz ártatlan szomszédi puszi! Az arcomhoz hajolva a fenekembe markol és a fülembe súgja:

- Rossz kislány, ilyen rövid ruhába jönni vendégségbe...

Nem hagyhatom válasz nélkül. Szabad kezemmel finoman végigcirógatom a mellkasát, s szinte az ajkára lehelem.

- Rossz fiú, remélem reggel nálam iszod meg az első kávédat.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A napi forgatagban nem nagyon van időm a szomszédasszonyon gondolkozni. Ebéd közben bevillan, hogy vajon merre dolgozhat, és lehetne-e együtt ebédelni valamikor. Kicsit elszégyellem magam, hiszen alig egy napja ismerem…bár azt már láttam, hogy egészen csupasz „ott lent”. Ahányszor bevillan az a kép, ahogy a létrán ágaskodik….hát én is ágaskodni kezdek.

Az esti „ismerkedés” jól sikerül, bár a gyerekeink kezdetben túl aktívak, de viszonylag időben sikerül őket ágyba terelni. Maradunk négyesben, fogy a Gere rozébor, így egyre nehezebb visszafogni magam, hogy ne csak Editet nézegessem. Meglehetősen rövid ruhában ül, velem szemben, próbálom tekintetem a combjai közé fúrni, de azért „viselkednem” kell, elvégre házasemberek vagyunk. Néha elkapom, hogy ő is engem nézeget, néha megnyalja ajkát, ha épp szemezünk, aztán egy kicsit szét is nyitja a lábait, megmutatva bordó bugyiját. Egyre inkább úgy tűnik, játszik velem. Vajon csak flörtöl, vagy…komolyabb játékban is benne lenne?

Amikor véget vetünk az estének, váratlanul kettesben maradunk. Szinte szikrázik közöttünk a levegő, nem bírok magammal, fenekébe markolok, de nem üt a kezemre. A kávéra szóló reggeli meghívása sokféleképpen értelmezhető, de legkevésbé kávézásnak. Nagyot sóhajtok, mert tudom, hogy az elkövetkező napok reggelei nem nagyon adnak időt és helyet erre.

Másnap nem is látom őket egész nap, csak este hallom a hangjukat, a falon keresztül. Feleségem már alszik, mire én is ágyba jutok, még egy kicsit olvasok, aztán megint ütemes zaj a szomszédból. Ezúttal nem várom meg a végét, lekapcsolom a villanyt, de még félálomban is hallom néha a mozgást a túloldalról. Nem könnyű így elaludni, pláne, hogy már láttam is Editet, de muszáj pihennem, mert másnap reggel egy banki tárgyalással kezdek.

A Belvárosba megyek reggel, aztán mire végzek a bankban, tíz óra is elmúlik. Az autóm felé sétálok, amikor szembejön a szomszédasszony. Kacéran csinos, könnyű blúz, rövid szoknya, magassarú szandál. Az egész lénye mosolyog, ahogy meglát. Még a nap is felragyog, csak nézzük egymást, szemeink szó nélkül kommunikálnak. Legszívesebben ott helyben megcsókolnám, de nagy a tömeg, és egyikünk sem akar kellemetlenséget. Végül ő kap észbe, és bevasalja rajtam a közös kávézást. A sarkon van egy kávézó, oda ülünk be. Kis helység, apró asztalok, épp elférünk az egyikhez. Furcsa bizsergés van bennem, itt már zártabb térben vagyunk, kicsit felenged az óvatosságom. Az asztal alatt combját simogatom, amit apró mosollyal fogad. Aztán combja belső felére csúszik kezem, de ezt sem veszi tolakodásnak. Nem is tudom, milyen kávét iszok, már nem is érdekel. Csak ez a nő érdekel, az illata, csókjának íze, selymes ujjainak simogatása. Az ujjai meg is érkeznek, nadrágon keresztül simogatják feszes ágyékomat, közben huncut mosoly a száján.

Felállunk, lassan mennünk kell. Visszafelé sétálunk, és egy fehérneműbolt kirakata előtt megállunk. Gyönyörű, csipkés-mintás melltartó a kirakatban.

- Ez gyönyörű lenne rajtad – szalad ki számon.

- Úgy gondolod? – néz rám évődve – és meg is vennéd nekem?

- Csak ha előtte felpróbálod – dobom vissza a labdát.

Mire észbe kapok, belép a boltba. Most már muszáj utánamennem. Mire belépek, már az eladóval beszélget. Hamarosan kezében a darab, és a próbafülke felé indul. Rám néz, és a fejével int, hogy én is menjek. Nincs más rajtunk kívül a boltban, így feladom óvatosságom és bemegyek mellé a fülkébe. Egész tágas fülke, két oldalt tükörrel.

- Segítsek kigombolni a blúzod? – súgom hátulról a fülébe.

- Megtennéd? – fordul félig hátra, szája csak centikre az enyémtől.

Elé lépek, és szemébe nézve gombolni kezdem a blúzát. Mire végigérek, kiszárad a szám. Egy mozdulattal ledobja a blúzt, aztán hátranyúl és kikapcsolja melltartóját. Az is lehull, és előtűnnek a lágy, kerekded keblek. Ujjaim önkéntelenül mozdulnak, beborítják a hamvas halmokat. Mellbimbói mazsolákként meredeznek ujjaim között, mély sóhaj hallatszik, ahogy két ujjam közé csippentve masszírozom őket. Csókolózunk, először félve, lassan, aztán egyre vadabbul, szenvedéllyel, már nem számít semmi és senki, amikor egy hang kintről

- Jó lesz a méret?

Szétrebbenünk, mint a rajtakapott iskolások, gyorsan felkapja magára, szinte rám sem néz. Csak amikor a tükör előtt nézegeti magát, akkor néz a szemembe.

- Igen, pont jó, köszönöm – válaszol kifelé az eladónak, aztán felém fordul – Neked is tetszik? – súgja halkan.

- Tetszik, de főleg az, ami benne van – válaszolom halkan.

Otthagynám a fülkében, de nem tehetem, nadrágom ágaskodása túl látványos lenne. Edit először nem érti, aztán végignéz és széles mosoly a száján. „Most bajban vagy, ugye?” – ezt mondja egész arckifejezése. Hát mi tagadás, igen.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem jön...sem másnap, sem azután reggel...úgy látszik a tisztelt szomszéd szája nagyobb volt a buli után mint a mersze. Esetleg nem tetszem neki, talált jobbat, vagy mit tudom én. Hát...ez van. Nem is látom őt, mintha szándékosan kerülne. Én nem hívom őt még egyszer, az már biztos. Az élet meg megy tovább, főleg így késő délelőtt, amikor végre kiszabadulok a könyvelőtől. Miért van az, hogy mindig olyan papírokat keres nálam a kis kopasz fejével, aminek még csak a létezéséről sem tudok? No mindegy, ezt letudtam egy negyedévre, úgyhogy a délutáni hajtás előtt muszáj csinálnom valami jót is. Ez az elhatározás máris jobb kedvre derít, amikor...amikor a szomszéd szinte belém botlik! Ott áll frissen vasalt ingben, és egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki kerülne. Hmmm, lehet hogy tényleg valami jót csinálok ma délelőtt?

Letudjuk a kávét, közben hagyom, mi több élvezem, hogy feltérképezze a combomat. Nem hagy hidegen, sőt...szívesen megkóstolgatnám én is őt közelebbről...Kiprovokál egy melltartópróbát, amiben hathatósan be is segít. Mire a rajtam lévő csipke lekerül, az ajkunk is összeér. Olyan természetesen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A melleim a tenyerébe simulnak, a bimbóm pedig az ujjai fogságába. Halkan felnyögök a gyönyörtől, s a jó ég tudja m lesz a vége, ha az eladó nem érdeklődik a méret megfelelősége iránt...

- Igen pont jó, köszönöm...-szólok ki, rettentően utálva, hogy megzavartak, aztán előjön a kajánságom, ahogy elnézem édes kínzóm nadrágjának elejét.

Ezt a ziccert nem hagyhatom ki, ha én így fel vagyok húzva, adósa nem maradhatok! Mohón csókolom tovább, miközben rendbe szedem a ruhámat, majd maradásra intve kiszaladok a boltba. Az eladótól kérek egy férfi alsót, sima feketét, mert úgy gondolom az illik rá, majd visszamegyek a próbafülkébe és már bogozom is az nadrágjának az övét.

- Te már láttál engem felül is, alul is...most már nekem is látnom kell téged, nem veszek zsákbamacskát. Fel kell ezt próbálnod, én meg segítek.

Kicsit megrökönyödve áll, ám végül nincs kedve ellenére a játék. Készségesen kilép a nadrágjából, és azt is hagyja, hogy az alsóját - ami sima fekete! - lassan évődve lehúzzam róla.

Szinte megkönnyebbülve ugrik ki a szerszáma a fogságból, és ott meredezik nekem pontosan szemmagasságban, ahogy guggolok előtte. Szép formás példány...kedvem lenne tövig nyelni, ám most még nem teszem. Ehelyett az ujjaim hegyével feltérképezem, a tövétől a hegyéig. Önkéntelenül a hajamba markol, a jó ég tudja mit szeretne jobban...ha folytatnám, vagy ha abbahagynám, amit művelek. Könyörtelenül folytatom, az ujjaim után az arcommal is végigsimítom, itt-ott a nyelvem is előkerül. Aztán felnézek rá, mohó vágyának már éppen kedvére tennék, ám a buzgó eladó pontosan akkor szólal meg, amikor pompás farka elmerülne ajkaim között.

- Hoztam még egy hasonló modellt, nézzék meg, hátha jobb lesz az úrnak.

Villámgyorsan felállok és kinyúlok a naciért.

Mire visszafordulok, az elgyávult hím már vissza is bújt minden ruhájába, amit sajnálkozva veszek tudomásul. Még egy gyors csókot váltunk, és hamarosan mindketten egy-egy nem túl szükséges, ám jóféle fehérneművel távozunk a boltból, ahol...az órámra nézve látom, hogy jó fél órát töltöttünk. Szinte ebédidő...

- Én most ebédelni fogok, mielőtt visszamegyek dolgozni. Vagy bekapok valamit itt a sarki büfében, vagy...rendelünk két pizzát, és megetetjük az anyám macskáját is, két utcával odébb...tudod szegény szaniban van és én locsolom a virágokat...na meg etetem a macskát.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az eladó kérdése megzavar egy kissé, de azért annyira nem, hogy újból csókolózni kezdjünk. Aztán felöltözik, hirtelen kilibben a fülkéből, és hamarosan egy férfialsóval tér vissza. Szóval nekem is próbálnom kell(ene). Nadrágom hamarosan a bokámnál, aztán az alsónadrágom is. Huncut szemekkel elém guggol, aztán ujjaival izgatja vérbő dárdámat. Várom már a száját, ajkait, de ő gonoszul játszik ujjaival, néha nyelvével. Épp azon gondolkozom, hogy hajába túrva irányítom mozgását, amikor az eladó hangja megint visszatérít a földre. Mintha álomból ébrednék, rájövök, hogy ez itt és most túl veszélyes. Sajnos….

Felöltözök és hamarosan a bolt előtt találjuk magunkat, egy-egy kistáskával a kezünkben. A folytatáson gondolkozunk, most Edit a gyorsabb

- Én most ebédelni fogok, mielőtt visszamegyek dolgozni. Vagy bekapok valamit itt a sarki büfében, vagy...rendelünk két pizzát, és megetetjük az anyám macskáját is, két utcával odébb...tudod szegény szaniban van és én locsolom a virágokat...na meg etetem a macskát. – hangja felhívó, invitáló, ígérettel teli.

- Lehetne, hogy ne a sarki büfében kapj be valamit? – az utolsó három szót megnyomom, szándékosan, mire felnevet.

- Mire gondol, kedves szomszéd? – néz a szemembe, holott pontosan ugyanarra gondolunk mind a ketten.

- Nekem még be kell ugranom egy ügyfélhez, fél óra múlva találkozunk az édesanyád lakásánál. Már ha tényleg nincs túl messze.

Mondja a címet, emelet, ajtó, név, próbálom megjegyezni. Ő még beugrik két pizzáért, és pont délben ott találkozunk.

Szerencsére gyorsan végzek az ügyfélnél, így pár perccel dél előtt ott vagyok. Régi építésű belvárosi tömbház, belső körfolyosóval. Harmadik emelet, felballagok, mindjárt az első ajtón ott van a megadott név. Benyitok, más úgysem lehet itt.

Pizza illata száll a levegőben, halk hangok az egyik helységből, ami a konyha lehet. Csendben indulok arra, és ahogy benézek…

Edit, háttal nekem, csak egy tangabugyi és a most vásárolt vörös melltartó van rajta. Épp előrehajolva matat valamit a sütőben, feneke pompásan gömbölyödik. Hátrébb lépek, az előszobában gyorsan –és főleg csendben- megszabadulok ruháimtól, csak egy alsónadrág van rajtam, amikor visszatérek a konyhába. Ezúttal is háttal van, lábujjhegyen ágaskodik, ahogy a felső szekrényen lévő virágot locsolja. Izmai megfeszülnek, bitang jó teste van. Mögé lépek, hátulról átkarolom és a nyakába csókolok.

Nagyon meglepődik. Annyira, hogy a kancsóban lévő víz egy részét magunkra önti.

- Őrült vagy, nagyon megijesztettél – súgja fülembe, ahogy szembefordul. Összeölelkezünk, szinte egymásba bújunk, illata körbefog, bódít és felajz.

- Vizes lett a melltartód, szerintem le kellene venni – súgom neki – segítsek?

- Mint a boltban? – kérdez vissza, aztán a következő mozdulattal megszabadul a bordó csipkés holmitól.

Ujjaim le-föl járnak testén, minden porcikáját érezni, simogatni, csókolni akarom. Mellbimbóját kóstolgatom, ízük édes, mint a nyári napon érlelt mazsola. Halkan nyögdécsel, aztán ujjai alsónadrágomba furakodnak. Nem kell sokáig kutatnia, megtalálja az egyszemű kígyót, amit ma már egyszer kiszabadított börtönéből.

- Menjünk a szobába – hangja halk és kérlelő, s én követem. Ott már kinyitotta a heverőt, egy dupla ágy, lepedővel letakarva hívogat minket. Ledobom utolsó ruhadarabom, és együtt zuhanunk a hűvös anyagra.

Nem tudom visszafogni magam, szétnyitott combjai közé térdelek, félrehúzom tangáját és hevesen, mámorosan felöklelem kőkemény rudammal. Felsikolt, ahogy lökdösődni kezdek, aztán négy-öt mozdulat után kicsúszok belőle. Csalódottan nyög.

- Ez volt az előleg – hajolok fölé – ha ügyes leszel, kapsz még belőle.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem hiszem el, már megint megijeszt...a frászt hozza rám, ahogy mögém lopakodik, de hamar magamhoz térek, imádom ahogy körülvesz és mohón birtokba vesz. Olyan vadul, durván hatol belém, hogy szinte fáj. De mivel már abban a percben felizgatott, amikor ma délelőtt megláttam...a második lökése már eszement élvezetet okoz. Erre képes és abbahagyja! Hitetlenkedve nézek rá, amikor fölém hajol és a fülembe súgja.

- Ez volt az előleg, ha ügyes leszel, kapsz még belőle.

Aha...ha ügyes leszek. No megállj te nagyvad, megszelídítelek én, de meg ám. Átkulcsolom a fölém tornyosuló testet a combjaimmal, és egy hirtelen mozdulattal átfordulunk, hogy ő legyen alul. Két kezét összefogom a feje fölött és mire felocsúdhat a meglepetéséből, előhúzom a gondosan odakészített kendőt, és pillanatokon belül az ágyfához kötözöm. Hmmm tetszik a kiterített áldozat, nagyon tetszik...

- Na te rossz fiú...lássuk mennyire leszek ügyes. -lehelem az ajkaira, s elindulok lefelé a testén. Elégedetten veszem tudomásul, hogy az előbb megfeszült izmait ellazítja, s átadja magát az élvezeteknek. Most végre valóban megkóstolgathatom minden porcikáját, különös tekintettel a tőlem nedves szerszámára. Ajkaim közé veszem, mint egy méretes nyalókát, és élvezettel tüntetem el a jó részét a számban. Felnézek az arcára, tetszik neki. Lássuk mit szól ahhoz, ha a fogaim is beszállnak a játékba...egy váratlan pillanatban a combjába harapok, és élvezettel figyelem az újabb meglepetést az arcán. Aztán újra elmerítem a farkát a számban, de ezúttal a fogaimmal súrolom befelé, majd kifelé is. A reakció nem marad el. Hangosan felnyög, és a dákója is megrándul...no és ha lehet, tovább dagad. Hmmm, igazán pompás példány, nagyon szeretném, ha végre megmártózna bennem úgy rendesen. Kényelmes tempóban fölé térdelek és kínzó lassúsággal engedem őt magamba. Emelné a csípőjét, de ekkor én is felemelkedem. Táncol a makkja a síkos szirmok között, de a mélyre még mindig nem jut el. Megállok, úgy, hogy a bejáratomnak feszüljön, s nevetve kérdezem.

- Szomszéd, elég ügyes vagyok már?

- Oldozz el és megmutatom mennyire. - válaszol vészjósló szemekkel...de én nagyon szeretem a veszélyt, így átnyúlok a testén és kioldozom. Egy pillanatra farkasszemet nézünk, aztán egy ideig birkózunk, hogy ki legyen fölül. Naná hogy ő nyer! Négykézlábra állít és jókorát sóz a fenekemre...pirulva csak magamnak vallom be, hogy ez még jobban beindít...

- Jó vagy kislány, de most már...

Mélyen belém hatol végre, most már nem játszik...kőkeményen szeretkezünk, úgy kapaszkodom az ágy támlájába, mintha az életem múlna rajta. Megszűnik a külvilág, átadom magamat az élvezetnek. Hangosan tudatom vele, mennyire élvezem, válaszképpen újabb csapást mér a hátsómra. Rászorítok a farkára, amennyire ez ennél a tempónál lehetséges, egyszerűen minél intenzívebben akarom őt érezni. Gyorsít a ritmuson, és az egyik kezével átöleli a derekamat, hogy a tenyerével rásimítson a dombomra, a középső ujját a szirmok közé simítva. Erre a mozdulatára elindul az orgazmusom és minden késlekedés nélkül sikítva elélvezek. Velem tart...majd elnyúlunk pihegni...tökéletesen kielégültem...imádnék még egy kicsit így maradni, de a telefonom megszólal...

A titkárnőm hív, hogy a délutáni tárgyalás előbb kezdődik, mert korábban beért a repülőjük...miközben megbeszélem vele a részleteket, a rémrossz szomszéd a lábaim közé fekszik....és mélyen a puncimba nyal...ilyen a mesében sincs...fut át az agyamon, és villámgyorsan lerakom a telefont.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mik derülnek ki újdonsült szomszédasszonyunkról? Nem ál messze tőle a kikötözős szex, szeret uralkodni, lovagolni a férfin, de azért azt is jól viseli, ha őt igázza le a hím. Néhány paskolás az előttem gömbölyödő fenekére és olyan lucskos lett a puncija, hogy az alattunk lévő lepedőre is jutott bőven a nedvességből. Első közös élvezkedésünk viharát pihenjük ki éppen, amikor megszólal a telefonja. A munkahelyéről hívják, és én nehezített feladatot adva neki, a combjai közé fúrom magam és nyalogatni kezdem punciját. Ő persze gyorsan rövidre zárja a beszélgetést és elnyúlva várja a folytatást. Na ekkor szólal meg az én telefonom is, engem a feleségem hív. Addig forgolódok, helyezkedek, amíg sikerül elérnem, hogy egyik kezemben a telefon, a másikkal Edit punciját izgatom, néha a nyelvemmel is besegítve. Ha ezt a feleségem látná?! Még szerencse, hogy nincs videotelefon. Edit sem rest, és hamarosan úgy fordul, hogy keményre szopogathassa dákómat. Lassan kezdem elveszteni a fonalat a feleségemmel folytatott fontos és hasznos beszélgetésben, de ő csak mondja, mondja. A mellettem fekvő meztelen szépség persze szintén mozgatja a száját. Aztán egy utolsó csókkal a makkomon elbúcsúzik és öltözni kezd. Csak nézem, ahogy eltakarja testét a bugyi, a szoknya, a blúz, és szomorú szemekkel öltözni kezdek. Edit már útra kész, mire a feleségem leteszi a telefont.

- Úgy látom, a feleségednél is működik a női megérzés – hangja csúfondáros, miközben nézi, ahogy felöltözöm.

- Járhatsz még te is így – dobom vissza a labdát, bár kétségtelenül sajnálom, hogy a második menet elmaradt.

A pizzát már nincs időnk megenni, egy forró csók az ajtóban és mindegyikünk megy dolgozni. Délután belevetem a munkába, ha már a délelőttömet elszexeltem. Tele vagyok energiával, és várom már a folytatást. Munkaidő vége előtt jön az e-mail:

„ Holnap reggel mindenképpen folytassuk….imádom a farkad a puncimban.”

Reggel, reggel, az nálam nem olyan egyszerű! Kivéve, ha…

„ OK, de csak kora reggel. 5.45-kor bekopogok hozzád. Ha ajtót nyitsz, akkor ne legyen rajtad túl sok ruha”

Szerintem megdöbbent az időponttól, mert percekig nem jött válasz. Aztán…

„Te nem vagy normális! Itthon a férjem!.....de GYEREGYEREGYERE..”

A pizza maradékát hazaviszem, a gyerekek is esznek belőle, a végét a feleségem eszi meg. Ha tudnák, hogy a szeretőm vette nekem?! Aztán elalszanak a gyerekek, és a feleségem hamis mosollyal az arcán eltűnik a fürdőszobában. Amikor kijön, egy bordó bugyi és egy melltartó van csak rajta. Nem hiszek a szememnek! Ugyanolyan melltartó, mint amit Editnek vettem!!! Köpni-nyelni nem tudok, aztán széles mosollyal megdicsérem

- A belvárosban voltam délután, és ott láttam meg egy kirakatban. Gondoltam biztosan tetszene neked. Az eladó is mondta, hogy kedvelt ez a modell, délelőtt is vettek belőle egyet. Pedig nem volt olcsó!

Azt tudom, hogy nem olcsó, de gyönyörű. Térül, fordul, már úgy tűnt szex lesz a vége, de aztán felveszi a fürdőköpenyét és leül a számítógép elé dolgozni. Én meg aludni térek, álmosságot színlelve. Végülis másnap reggel nem lehetek fáradt.

Megint magamtól ébredek. Végigfuttatom az előző napot, ennek látványos eredménye lesz a nadrágomban. Kicsit korábban kelek, mint szoktam, így 5:45-kor megborotválkozva, egy szál shortban, mezítláb átsurranok a szomszédba. Két halk koppanás, aztán lassan nyílik az ajtó. Edit álmos, vékony szemekkel nyit ajtót, egy rövid hálóingben. Belépek, halkan becsukja az ajtót, aztán a konyha felé irányít. Csókolózunk, ujjaim a ruha alá bújnak, aztán feneke alá nyúlva felteszem a konyhapultra a szomszédasszonyt. A pult szélére húzom, széttárt combjai közé bújok. Shortom már a bokámnál, ágaskodó dákóm meztelen ágyékát bökdösi. Letérdelek, néma csendben nyalni kezdem hajnali virágszirmait. Néhány mély sóhaj, aztán hajamba túrva felhúz, felemel, sarkát fenekembe fúrva húz magához. Nedves puncija magába szippant, lassú mozdulatokkal szeretkezünk a hajnali félhomályban. Néma csendben kergetjük a gyönyört.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem normális...de én sem vagyok az, ez már biztos. Méghogy hajnali 5.45. De valahogy nincsen kétségem afelől, hogy megcsinálja...így aztán fürgén kelek a férjemmel, és amint szinte betessékelem őt a fürdőszobába, megyek is az ajtóhoz. Nem kell várnom, pontos. Magam után hurcolom a konyhába, és minden teketória nélkül szeretkezni kezdünk. Finom nyelvcsapásokkal korbácsolja a reggel többnyire aluszékony vágyamat, de ma...ma nem alszik. Mohón húzom magamra, tudva, még tán két percünk lehet addig, amíg a férjem végez a fürdőben. Már elzárta a csapot, a borotválkozáshoz dúdolgat.

Most is beleremegek, ahogy a tökéletes méretével kitölt...sikoltanék, de ehelyett némán nyelem a gyönyör minden cseppjét. Mégsem végzünk. Dúdolásnak vége, ellököm, ahelyett, hogy a végére járnánk ennek a csörtének. Sóhajtva toloncolom kifelé a lakásból, búcsúzásként jókorát harapok a vállába.

Ezután sürgősen én is beslisszolok a fürdőben, igyekszem észrevétlenül tartani feldúlt állapotomat. Nincs szerencsém...vagy mégis...életem párja rám nyit, miközben lemosom magamról az éjszaka, no és a hajnal buja illatát, és megtetszik neki a látvány. Sietős reggel ide vagy oda, ledobja a törölközőjét, és besegít a zuhanyzóba. Érzékien csutakol a jó illatú tusfürdővel, a kelleténél jóval hosszabban elidőzve a melleimen, no meg a lábaim között. Nagyokat nyelek, de aztán megnyugszom, hogy nem vett észre semmit, egyszerűen...megkívánta a kívánós nőt. Kézen fogva kisegít a kádból, de a törölközés még várat magára, egyszerűen nekitámaszt a kád szélének és kőkeményen belém nyomul. Sóhajtva megkönnyebbülök, hogy sajgó testem mégsem marad kielégítetlenül, és átadom magamat a szelíd támadásnak. Most viszont már nem kell csendben lennem...hangos sikollyal élvezek bele a hajnalba, fejemet a fal hűvösének nyomva. Remélem hallottad drága szomszéd...mi lesz abból, ha félbehagysz egy nőt...

Úgy tűnik nincs szerencsém ma reggel...munka előtt futócipőt veszek, és nekiindulok némi testmozgásnak, de az ajtóban összefutok a szomszédasszonyommal, aki a két gyereket próbálja betuszkolni éppen a kocsiba. Fáradtnak, nyúzottnak látszik. És mit ád az ég...épp velem akar kikapcsolódni.

- Helló, már akartalak hívni! Ma korán végzek, nincs kedved beülni velem itt a közeli új cukiba? Állítják, hogy mennyei a gesztenyetortájuk. Amúgy is meg akarok beszélni veled ezt-azt...

Jobb híján beleegyezek, nem akarnék én barátságtalannak látszani.

Végiggályázom a napot, és szidom a fejemet, hogy a szeretőmnek még csak a számát sem tudom, hogy megkérdezzem tőle, mégis mi a fenét akar tőlem a felesége.

Délutánra úgy döntök, nem vagyok hajlandó aggódni ezen, úgyhogy mosolyogva lépek a cukiba, berendelem a gesztenyetortát, habos kakaóval, és lelkesen csevegni kezdek...hmmm, első gondolatom az, hogy a vetélytársammal, de majdnem hangosan felnevetek, hogy dehogy.

Néhány udvarias kör után kiderül, mi nyomja a lelkét. Nyilván...ő is hall minket, s arra kíváncsi, hogy lehet nekem folyton kedvem, energiám a szexre. Merthogy ő tegnap vett egy szexi melltartót, meg is mutatta, de végül mégse lett a dologból semmi...ellátom néhány "tanáccsal" miszerint kezdeményezzen direkt módon, mert ugye a férfiak egy idő után elunják a visszautasítást, no meg hogy ha akarja, leszek bébicsősz időnként egy-két órácskára, amíg ők nyugodtan hódolhatnak az erotikának.

Hálás érte. Hülye helyzet, a "legjobb barátnőjének" tekint abban a pillanatban, és javasolja, játszunk egy kiadós Activity party-t, másnap, amikor a gyerkőcök már alszanak. Hülye fejemmel ez elől sem tudok kitérni, de...az azért csábító, hogy legalább láthatom a hétvégén néhány órácskára. Még gyorsan elkérem a telefonszámát, övét is, meg a párjáét is, "csakhogy meglegyen", aztán munkára hivatkozva elviharzok. Még be sem csukom a kocsi ajtaját, már tárcsázok, és szegény pasira rázúdítom a délutánt, csak úgy mihez tartás végett...

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lassan az utolsó, végső rohamra indulnék, amikor Edit váratlanul kibontakozik az ölelésből, finoman eltol magától és az ajtó felé tuszkol. Nem értem, mi történt, csak azt érzem, hogy dákóm őrülten ágaskodik. Pár pillanat, és az ajtó előtt állok, halkan záródik mögöttem, úgyhogy hazaballagok. Na de így nem lehet dolgozni menni? Folytatom a reggeli készülődést, de a szomszédból jövő hangok nem hagynak lenyugodni. Hallhatóan a férjével fejezte be, amit velem elkezdett. Szemérmetlen fehérmájú perszóna! És még hangoskodik is, talán direkt csinálja, hogy halljam. Újból visszatér fickós kedvem, és bebújok a feleségem mellé. Oldalt fekve alszik egy hálóingben, célirányosan felhúzom a vékony anyagot és ujjaimmal, nyelvemmel indulok felderíteni álmos testét. Halk sóhaj, aztán hanyatt fekszik, széttárja combját. Szemét nem nyitja ki, csak megváltozott légzése mutatja, hogy felébredt. Tudom, hogy ő ilyenkor úgysem élvezi a szexet, ezért inkább magamra koncentrálok. Meg persze az órára. Amikor elég nedvesnek találom, sarkamra ülve közelítek felé. Gyönyörű a hajnali fényben a teste, forrósága a pár perccel korábbi élvezetet idézi bennem. Csendben gyorsítom a lökéseim, és a szomszédasszonnyal megkezdett út folytatódik. Hamar elélvezek, feleségem szinte megkönnyebbülten sóhajt fel, aztán ahogy szétválunk, a „még öt perc” alvás következik nála. Én folytatom a reggeli rutint, kávé, gyerekek, reggeli, hamarosan feleségem is előkerül, de mintha semmi sem történt volna az ágyban.

Beszippant a munka világa, bár Edit sokszor van a fejemben. Na aztán délután felé felhív (nem is tudom, honnan tudja a számom), és szinte elejtem a telefont. A feleségemmel beszélgetett, rólunk, szexről, Edit adta neki az okosságot, én meg csak kapkodtam a fejem. A másnapi közös program tetszett, imádom az ilyen „viselkedni kell” helyzeteket, amikor közös titkunk van.

Péntek este, végre némi nyugalom, kicsit borozgatunk, a szomszédokról beszélgetünk, a feleségem kérdezte, mi a véleményem róluk, óvatos és visszafogott voltam. Nem akarom, hogy gyanakodjon. Aztán az esti filmen bealudtunk, külön-külön jutunk el az ágyig.

Szombat délelőtt, csendes semmittevés, ekkor kopog át Edit, hogy valami nem működik a számítógépén, és a férje nem nagyon ért hozzá, átmennék-e megnézni. Visszafogott lelkesedéssel reagálok, egyébként is mit tudnánk tenni, ha otthon van a férje? Pár perc múlva átmegyek, Edit egy rövid köntösben nyit ajtót. Hoppá, az előbb még rendesen fel volt öltözve!?

- A férjem egész délelőtt nincs itthon – súgja a fülembe – és ez a köntös az egyetlen ruhadarab rajtam.

Egy pillanat alatt felpezsdül a vérem, az ajtót kulcsra zárja mögöttünk, de ujjaim már testén siklanak le-fel. Vetkőztetni kezd, kapkodva, sietősen. A hálószobájuk felé kormányoz, furcsa érzés abba az ágyba befeküdni, ahol nap mint nap a férjével…

- Szemérmetlen perszóna! Élvezted, hogy fél órán belül két pasi dákója járt benned? És még hangoskodtál is! – szavaim csókba fulladnak, aztán már csak nyögésekbe. Hanyatt fektet, szopni kezdi ágaskodó férfiasságom. Szemünk összekapcsolódik, ahogy makkomat nyalja, beszippantja, ujjai a két golyócskát masszírozzák.

- Most nem hagyjuk félbe – búgja csillogó szemekkel, aztán feljebb mászik rajtam és meglovagol. Mellei szemem előtt himbálóznak, belé markolok, Edit felszisszen, hátrahajol, teste legjobb formáját mutatja. Magamra húzom, átfordítom, én kerülök felülre.

- Abban az ágyban keféllek meg, ahol a férjed is… - csúszik ki a számon, de Edit sem rest.

- A feleséged meg itt van pár méterre, a fal túloldalán. Vele mikor élvezted utoljára ennyire a szexet?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem hagy aludni a kisördög, muszáj kihasználnom a szombat délelőtti szabad órácskáimat. Életem párja valami sürgős dolog miatt elloholt az irodába, állítva, hogy ebédre azért előkerül. Így aztán átsettenkedem a szomszédba, hogy egy nem túl átlátszó ürüggyel áthívjam őt...sikerül. Naná, hogy nem hagyja ki a dolgot, pedig még nem is tudja, hogy kettesben leszünk...

Lenge köntösben várom, ami gyorsan lekerül, és mivel úgyis ágyat akarok húzni még ma délelőtt, a hálószobába irányítom. Akarom, hogy ott is legyen egy jó élményünk.

Naná, hogy beszól:

- Abban az ágyban keféllek meg, ahol a férjed is…

Nem késhetek a válasszal, bár tudom, hogy nem szép tőlem.

- A feleséged meg itt van pár méterre, a fal túloldalán. Vele mikor élvezted utoljára ennyire a szexet?

Átfordít, s ő lesz fölül, minden hiányérzetét, "éhezését" beleadja ebbe a szeretkezésbe. Úgy járatja a szerszámát bennem, mintha legalábbis egy éve nem lett volna nővel. Gyors, egyenletes ütemben mozog, megemeli a csípőmet egy párnával, hogy a létező legmélyebben bennem legyen. Nyaka köré fonom a lábaimat, kívánom, hogy mindenestől magáévá tegyen. Nem sok kell hozzá, hogy mindketten robbanjunk. Törne belőlem ki a sikoly, automatikusan, szerencsére ő észnél van annyira, hogy a számra tapassza a kezét.

Elnyúlva pihegünk egy kicsit, elég gyors volt a menet, még nem kell sietnie. Ezért aztán van még egy kis időnk, hogy megbeszéljük, ki mit szeret a szexben, az eszement meneteken kívül. Széles, szinte végtelennek tűnő a skála. Mindketten imádjuk az elnyújtott együttléteket is, a popsiszexről és a szerepjátékokról nem is beszélve. Ez utóbbiakból egyikünknek sem jut otthon, így aztán ez extra csemege.

- Egyszer rá kell szánnunk egy egész napot erre a játékra - sóhajtja.

- Szerintem is, méghozzá hamarosan. De addig is...csak hogy felkészülj a ma esti játékra...

Feltérdelek és lekúszok a farkáig. Pihen még, finom puha bőrén az én nedveim csillognak. Most végre belefér az egész a számba, amit ki is használok alaposan. A nyelvem játékos kedvében nyalakodik, most juthat belőle a tövére is. Nem telik bele két perc, máris áll mint a cövek. Még egyszer a torkomig mártom, megszippantom, majd elengedem.

- Sajnos ideje hazamenned, hogy ne legyünk gyanúsak - vigyorgom gonoszul, leplezve, hogy ettől az orális játéktól újra feltámadt a vágyam.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy tűnik, mindketten ki vagyunk éhezve, mert elég gyorsan robbanunk, felgyülemlett vágyam minden cseppje mélyen Edit testében landol. Marad még időnk, így minden szemérmesség nélkül megbeszéljük, ki mit szeret, szeretne a szexben. A feleségemmel sosem tudtam ilyen őszinte lenni. Ez vajon csak szeretők között természetes? A csuda tudja. Nagyon egyforma a fantáziánk, és egy kicsit meg is ijedek. Mintha egy örvény előtt állnék, ami beszippant, magához vonz, nem enged el. De nekem feleségem, családom van. Vagy erre előbb kellett volna gondolni?

Az örvény Edit szája lett, ahogy beszippantja félig ernyedt vesszőm. Keményre szopogatja, már feltámadt bennem a vágy, amikor megjegyzi, hogy ideje lenne mennem, ha nem akarok kellemetlen kérdéseket. Öltözni kezdek, ő meg hanyatt fekve, széttárt combokkal fekszik, aztán maszturbálni kezd, ujjai csiklóján köröznek, engem néz fátyolos szemmel. Megőrjít, de tényleg mennem kell. Még egy csók, aztán magára hagyom. Nem tudom, befejezi-e, amit az ujjaival megkezdett.

Mire hazaérek, a két gyerek szétszedte a lakás, épp a rendrakáson veszekednek, így nem kapok kérdéseket. Hamar eljön az este, a kölköket nyolckor ágyba dugjuk, élénk tiltakozás mellett, aztán átszólunk a szomszédoknak. Gondoltam át is kopoghatunk a falon, de ennyire talán még nem vagyunk jóban.

Indult az Activity, az első menet házaspáros, aztán párcsere. Ahogy fogy a bor, egyre jobban megkívánom Editet, ő meg incselkedik velem, amikor nem figyelnek ránk. Legszívesebben megcsókolnám, simogatnám, combjait, csípőjét, mindenét. Megint szoknyában van, formás lába ingerlő…vagy csak az alkohol teszi? Néhány pikánsabb feladatnál már alig tudom türtőztetni magam, a „megcsalás” szó elmutogatása kifejezetten nehezen megy, mindig a legkézenfekvőbb megoldás ugrik be….mármint nekem legkézenfekvőbb.

A második kör után kávézni támad kedvünk, én megyek a konyhába. Edit „véletlenül” követ. Ahogy a mikróban melegszik a folyadék, megtámadom. Mögé állok, hátulról csókolgatom nyakát, fülét, bal kezemmel a blúza alá nyúlva melltartóján keresztül simogatom, másik kezem a szoknyája alá csúszik. Azaz csúszna, mert összeszorítja combjait, játszik velem. Ezt nem hagyom, lábammal szétfeszítem bokáját, kis terpeszbe kényszerítve. Magamhoz húzom, ujjaim már bugyija alatt matatnak, síkos szeméremajkairól csenek nedvet, amivel csiklója apró pöckét masszírozom körbe. Felnyög, fejét oldalra fordítva csókolózunk, fenekével ágaskodó dákómnál köröz, teste megfeszül, egészen az uralmam alatt van. Mellénél, puncijánál szorítom magamhoz, a vágy szobra vagyunk mi ketten, felöltözve.

Sajnos korlátos az idő, így szétválunk, kitöltöm a kávét négy csészébe, de már hallom is feleségem érdeklődését, hogy mit is csinálunk mi a konyhában? Már indulnánk, de van egy kis gond. Nekem a nadrágom púposodik egészen feltűnően, Edit mellbimbói pedig a melltartón keresztül is szinte kiszúrják a blúzát. Ki menjen elöl?? Végül Edit maga elé kapja a tálcát, mellmagasságban, én meg mögötte igyekszem bejutni. Megússzuk.

Még egy kör, aztán a szomszédok hazaindulnak. Legszívesebben egy hosszú csókkal búcsúznék, de nem úgy alakul a helyzet. Ahogy kettesben maradunk, feleségemnek is megjön a kedve a szexre. Gyors zuhany, aztán mire az ágyba jutok, ő már meztelen, mellém bújik, ujjai dákómra fonódnak.

- Óóóó, mi ez itt? –susogja fülembe.

Nehéz rá koncentrálnom, de meztelen teste beindít bennem is valamit. Szeretkezni kezdünk, de ez egészen már, mint délelőtt Edittel. Ahogy belé csúszok, az alkohol és a forró punci átveszi az uralmat bennem. „Jaaaj, Edit, Edit"- suttognám, de az utolsó pillanatban visszafogom magam, csak a szám formálja a szavakat, de hang nem jön ki a torkomon. „Őrület” – riadok meg egy pillanatra, aztán folytatom az ütemes mozgást. Hirtelen arra gondolok, mi volt Edit kedvenc pozíciója, már helyezkednék, de rájövök, most nem az a nő van előttem/alattam. Kevereg a két nő bennem.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még szerencse, hogy jutott néhány finom falat délelőtt, és valamelyest csillapodott a vágyam. Ha nem így lenne, még inkább a kínok kínját élném át az ártatlannak tűnő játék alatt. Majd megveszek a pasiért, de hát ugye most viselkedni kell...

A kávé előkészületeinél nem tudok ellenállni a kísértésnek, egy pohár víz ürügyén megyek én is a konyhába, s ha már ott vagyok...hát segítek. Ennél rosszabbat nem nagyon tehettem volna azt hiszem, hiszen rögtön egymásnak esünk, de a befejezés minden reménye nélkül, csurgó puncival, s ágaskodó mellbimbókkal térek vissza a szobába, mögöttem a tettestárs, jócskán álló farokkal surran vissza a helyére.

Még némi játék, és sürgetni kezdem az indulást. Elemi erővel gyötör a kielégítetlen vágy, így alig várom, hogy a zuhany alá vonszolhassam életem párját, és egy kiadósat szeretkezzek vele. Jó...jó...de most valahogy pótszernek tűnik mégis. Miért van az, hogy alig néhány nap alatt rózsaszín köd lepte el az agyamat, és a nap huszonnégy órájában máson sem jár az eszem, mint a szomszédon, s azon, hogy milyen extrémebbnél extrémebb helyen bírnánk összehozni egy légyottot? Sokáig nem tudok elaludni, hiába vagyok fáradt, az agyam nem bír ellazulni. Elhatározom, hogy hétfőn benézek hozzá az irodájába, hogy kicsit átbeszéljük ezt a szédült helyzetet. Egyszerűen AKAROK beszélni róla. Szó nincs arról, hogy befejezném, csak valahogy korlátok közé kéne rámolni, mert ennek így nem lesz jó vége.

A vasárnap gyorsan elszáll, s este pedig azon veszem észre magam, hogy szokásomtól teljesen eltérően lógok a neten, skype-on, s azzal a férfival csetelek, aki alig 10 méterre van tőlem, néhány fallal elválasztva. Megbeszéljük a másnapi találkát, ebédidőre, amikor üres náluk az iroda, és én is könnyen el tudok lógni. Aztán....aztán lebonyolítunk egy kiadós virtuszexet, csak úgy natúran, szavakban. Írás közben ösztönösen tárom szét a combjaimat, s ültömben dörzsölöm a székhez magam...végül a végkifejlet ismét az ágyban ér....hmm, tulajdonképpen a férjem csak profitál a dologból, ilyen aktív már régen voltam vele.

Aztán eljön a másnap dél...egy elegáns mozdulattal kibújok a bugyimból, és a táskámba rejtem. Azután felmegyek az irodájába...az ajtóban vár...

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Vasárnap van, hétvége, mégis…csak Edit pörög az agyamban. Itt van a fal túloldalán egy nő, aki élvezi velem a szexet, aki attól benedvesedik, ha hosszasan csókolózunk, aki nem „elvisel” és nem „hagyja magát” az ágyban, hanem aktívan élvezi a kényeztetésem. Eljön az este, feleségem az ágyból nézi a TV-t, én még a gép előtt vagyok. Skype-on jön a jelzés, a szomszédasszony megtalál. Egy perc múlva már a szexnél járunk, két perc múlva már azt is tudom, hogy a székhez dörzsöli magát. Legszívesebben átmennék, de inkább egy másnap déli irodai találkozásban egyezünk meg. Leírom, mit tennék vele, ha ott lennék, erre ő sem rest válaszolni. Elképzelem, ahogy előttem térdel és szopja a dákómat…legalábbis ezt írta, ezt tenné. Nem is bírom sokáig, kiszabadítom egyszemű kígyómat. Egyik kézzel csetelek, másikkal magamat simogatom. Ezt ő is tudja, mert egyre vadabbakat ír. Már alig bírom, végül csak ennyit írok: „bocs, most mindkét kezem kell”. Egyikben papírzsebkendő, a másikkal egyre gyorsabban simogatom magam. Aztán nincs tovább, magom kiárad a puha papírra, igyekszem minden cseppet felfogni. Mire visszatérek a géphez, ő már nincs vonalban. Talán megtámadta a férjét?

Másnap délelőtt alig bírom magammal az irodában. Jár az agyam, mi is legyen, hogy is legyen. Felmérem a régi terepet, ahol a volt kolléganőmmel szeretkezünk, néha munkaidőben. Vagy egy külön helység, a takarítónőnek van ott egy szekrénye, meg a könyvelő tartja ott az iratait. A takarítónő este takarít, a könyvelő meg csak szerdánként jár hozzánk. Ezt használtuk ki akkor is. Titokban kulcsot csináltattam hozzá, oda jártunk, ha egymáséi akartunk lenni. Van egy asztal, néhány szék. Amikor csendesebb az iroda, bemegyek az „irattárba”, felmérni a terepet. Minden változatlan a három évvel ezelőtti helyzethez képest. Benyúlok az egyik szekrény aljába, ott van még az a pléd, amit akkor vettem, hogy kényelmesebb legyen az asztal. Hazavinni nem lehetett, kidobni sajnáltam.

Délben szólnak, hogy vendégem jött. Megjött Edit. Próbál viselkedni, de látom a szemén, hogy valami huncutság van benne. Vagy rajta. Egyedül vagyok az irodában, de mindig nyitva az ajtóm, úgyhogy nem sok mindenre ad alkalmat. Beszélgetni akar, rólam, rólunk, de nem hagyom. Mindig a szexre terelem a témát, végül már szinte mérges rám, hogy velem nem lehet komolyan beszélni. Hogy tudnék komolyan beszélni, ha egyfolytában azon jár az eszem, hogy hogyan lehetne bejutni a bugyijába. Már ha van rajta… Szóval inkább BASZélgetnék vele.

Végül csókkal fogom be száját, kezem blúza alá vándorol, komolysága szertefoszlik, mint bárányfelhő a perzselő déli napon. Ujjaim már szoknyája alá bújnának, de ekkor léptek hallatszanak a folyosón, szétrebbenünk, Edit a haját igazgatja, én meg gyorsan az asztalom mögé ülök. Nincs más, irány az irattár.

- Gyere velem – súgom fülébe, aztán óvatosan megfogom a könyökét és a kijárat felé invitálom. Néz rám, nem ért semmit, de én csak húzom, lököm, tolom. Egy óvatlan pillanatban az irattárba taszigálom, én is belépek, aztán bezárom az ajtót magunk mögött „ A biztonságos szex egyik szabálya, hogy mindig zárd be az irodaajtót” – mosolygok magamban, ahogy ráfordítom a kulcsot. Kérdőn néz rám, csendet intek, aztán annyit suttogok

- Itt nem zavar senki

Folytatjuk a csókot, de most már vetkőztetem is. Nem ellenkezik, ahogy végiggombolom blúzát. Alatta persze AZ a melltartó van, gyönyörködöm benne, aztán a szoknyája következik. Meglepett arcot vághatok, ahogy kiderül, hogy a bugyival már nem kell vesződnöm, ő ezen halkan kacag. Na megállj csak!

A plédet egy pillanat alatt az asztalra terítem, aztán felültetem oda kedvesemet. Hanyatt dől, s én combjai közé vetem magam. Nyalom, csókolom, szívogatom édes punciját, közben sorban dobom le ruhámat. Bevetem ujjaimat is, belülről simogatom G-pontját, mire halkan jajongani kezd az élvezettől. Szívesen csinálnám tovább, de elvesztem a fejem. Felállok, az asztal szélére húzom, és merev dákómmal behatolok. Szűk és forró.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Naná, hogy a lelkizésből nem lesz semmi...nem mintha másra számítottam volna. Egyszer jó volna megejteni, de...de az nem most lesz. Nem hagy szóhoz jutni, máris csókol. Nem mondom, hogy biztonságosnak érzem az irodáját, minden lépésre szétrebbenünk. Végül az irattárba húz, ahol végre magunk lehetünk, zárt ajtók mögött. Mohón hámoz ki a ruhámból, egy-egy pillanatra elgyönyörködve a lecsupaszított részben. Roppant izgatónak találom, hogy ennyire tetszem neki, hogy ennyire vágyik rám. A bugyitlanságomon fennakad egy pillanatra, de csak tovább növeli a vágyát. Pillanatokon belül az asztalon találom magamat, s máris tövig belém bújva. Megkönnyebbülten nyögök fel, hisz erre vágyom...nagyjából azóta, amióta utoljára magamra hagyott szombat délelőtt. Combjaimmal körülölelem a derekát, picit behatárolva ezzel a mozgásterét. Most arra vágyom, hogy aprókat mozogjon a hüvelyem legmélyén, folyamatosan kitöltsön. Rááll a ritmusra, gyors, határozott apró döfésekkel kényeztet. Néhány pillanatig nézem, de aztán hátrahanyatlom, s átadom magamat az élvezeteknek. Most nem érdekelnek a kívülről beszűrődő irodai zajok, biztonságban érzem magamat a zárt ajtók mögött, a karjai között. Nem siet, kiélvezi a röpke irodai szex minden pillanatát, ahogy én is. Egy idő után lefejti a combjaimat a derekáról, és kihúzódik egy pillanatra. De épp csak annyi időre, hogy kikapjon az irattár hűtőjéből egy jégkockát és szopogatni kezdje. Értetlenül nézek rá, hogy mi a csudát csinál, de aztán megértem, hogy igazi gonoszságra készül. Maga alá húzza az egyszem széket, és minden figyelmeztetés nélkül a hűvös ajkaival a puncimba nyal. Hangosan felnyögök a meglepetéstől, amire figyelmeztető pillantás a válasz. Nem hiszem el, hogy így gyötör! Már majdnem elélveztem, ezzel a mostani ténykedésével pedig...folyamatosan a határon táncoltat. Nem éri be, hogy a hideg ajkaival kínozzon, az alig olvadt jégkockát tűzforró szirmaimon táncoltatja, a csiklómon kezdve. Ilyen a világon nincs.

- Rögtön dugd vissza a farkadat! - suttogom, a haját markolva.

Vágytól égő szemekkel néz rám, majd a jégkockát ujjai közé véve a hüvelyembe tolja.

- Ide gondoltad? - kérdi vigyorogva, két ujját bennem tartva, nehogy kicsússzon belőlem a hideg játékszer.

Neem drága, nem játszhatsz tovább velem. Kibújok az öleléséből, és egy óvatlan pillanatban lecsúszom az asztalról, pontosan az ölébe. Egyetlen mozdulattal magamba igazítom a vágytól ágaskodó, tőlem pedig finoman nedves szerszámát, és most én diktálom az iramot. Érzem, ahogy a jég utolsó cseppjei még a mélyemben vannak, s most a gyönyörű dorong hegyén olvadnak szinte sisteregve. Most tőle jön a hangos nyögés, s a fenekembe markolva ösztönöz gyorsabb mozgásra. Nem kell kétszer mondania, kéjre éhezett testem fölött elvesztem a kontrollt, s néhány pillanat múlva közösen robbanunk. A hideg helyét átveszik a forró nedvek, a sikolyt pedig a vállába fojtom. Így összeforrva maradunk egy ideig, csak a jó ég tudja meddig, de a fránya telefon visszahoz minket a valóságba. Az enyém szól...hogy lehetőleg ne késsek el a délutáni tárgyalásról...még az ölében ülve morgom, hogy nem fogok, már megyek is, aztán sóhajtva összekapjuk magunkat, s mintha mi sem történt volna, faarccal kisétálunk az irodájába.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jót játszunk az irattárban, bár én még húztam volna, de elsőre tökéletes volt. Remélem, lesz még alkalmunk ilyen munkaértekezletre. Néhány kollégám kérdezi is, ki volt ez a csinos nő, de csak annyit mondok, hogy egy ügyfél. Hiszik is, nem is, de ez most cseppet sem érdekel. A folytatás annál inkább.

Azt veszem észre magamon, hogy minden tervemet, napi időbeosztásomat, programomat abból a szempontból nézem, hogy hogyan tudnék együtt lenni Edittel kettesben. Valahol hátul az agyamban mintha mindig futna egy szoftver, ami minden eseményt ebből a szempontból is kielemez. Kicsit fárasztó, de lassan megszokom.

Hétfőn délután enyémek a gyerekek, feleségem zumbára jár, kell neki is a mozgás, de ez azt jelenti, hogy csak a gyerekek fürdése után kerül elő. Holtfáradtan persze. Ilyenkor nem is szoktam mellébújni „úgy”, mert tudom, hogy alig él. A kedd mindig zűrös a cégnél, nem igazán tudok Editre koncentrálni, délután jön is a szemrehányó e-mail tőle. Nehezen viseljük egymás hiányát, de nem jön ki jól lépés, úgy tűnik, ez a nap is anélkül fog eltelni, hogy egyáltalán lássuk egymást. Maradt a szerda. Ilyenkor reggel a feleségem viszi a gyerekeket, én általában később kezdek a cégnél. Edit se siet, úgyhogy megbeszélünk egy reggeli látogatást. Ezen felbuzdulva (emlékezve a múltkori beszélgetésünkre) hazafelé beugrok egy drogériába. Nem kevés izgalommal alszok el este.

Másnap reggel a szokásos kapkodás, aztán végre kilibbennek az ajtón, egyedül maradok. Pár perc múlva már a szomszédban csöngetek.

- Jó reggelt, kedves szomszéd! – mosolyog Edit, a jól ismert köntösében. Én sem öltöztem túl magam, póló és short. Nem akartam ezzel is az időt húzni.

- Gyönyörű vagy ma is – súgom fülébe, ahogy belépek, aztán mire csapódik az ajtó, már csak csókolózunk, vadul, kiéhezve. Ahogy sejtem, megint nem vett fel semmit a köntös alá, illata bódító, selymes bőre vonzza ujjam, szám, mindenem. Egy perc múlva már az ágyon fekszünk, felfalom mindenét, ő csak sóhajtozik, mosolyog, nedvei számba csordogálnak. Franciázni kezdünk, én alul, ő fölöttem, popsijának pompás félgömbjei a lucskos szirmokkal a gyönyör kimeríthetetlen forrásává válnak. Ügyesen szopja dákómat, nyelve golyóimon kalandozik, kőkeményen meredezek ujjai között. Aztán szétválunk, ismét csókok, számon még az ő íze.

- Hátulról szeretnélek megkapni…..térdelj az ágyra négykézláb! – súgom fülébe, mert mindkettőnknek ez a kedvenc póza. Nem is várat, és hamarosan mögötte térdelek, farkam behatolásra készen ágaskodik. Előretolom derekamat, közben csípőjébe kapaszkodva húzom lucskos punciját magamra. Őrülten finom, de van még egy tervem.

A tegnap vásárolt síkosító tubusból nyomok egy adagot a szűk rozettájára, és jobb kezemmel masszírozni kezdem. Halkan felsikolt, ahogy vékony mutatóujjam becsúszik a szűk nyílásba. Közben lassan tovább kefélem punciját, de ujjaimmal előkészítem a másik bejáratot is. Újabb adag síkosító, és már két ujjam mozog lassan, óvatosan. Hátranéz.

- Mit szeretnél, teeeeee?! – búgja kéjesen

- Ma meg akarom kapni a popsidat is – nyögöm, ahogy két ujjam mellé a harmadikat is megpróbálom becsúsztatni.

Feleségem sose engedte, bár kapcsolatunk kezdetén próbáltam rávenni, de nem hagyta magát. Mostanában már nem is nagyon kezdeményeztem, de Edittel ki akartam próbálni.

Nyögdécsel és sóhajtozik, ahogy már három ujjam tágítja, ekkor úgy érzem, eljött az idő. Kihúzom vörösen izzó fegyverem a szirmok közül, még egy kis gélt nyomok rá, aztán a popsijához támasztom. Egyik kézzel „célra tartom”, a másikkal a csípőjébe kapaszkodok

- Ááááááá…..ah, ah…jaaaj – vonaglik, ahogy szép óvatosan, de ellenmondás nélkül belé csúszok. Először csak félig, aztán a következő lökéssel tövig csúszok belé. Elképesztően szűk, ahogy ki-be kezdek mozogni.

- Jaaaajj, ez nagyon jóóó….még, még….. – kiabálja, egyre hangosabban, és én eleget teszek kérésének. Próbálom húzni az időt, de nem sokáig bírom. Az utolsó pillanatba kirántom magam és forró magvamat a hátára locsolom. Szinte teljesen beborítja fehér férfitejem.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ilyenkor látom milyen mozgalmas az életem, no és az övé is, amikor minden vágyam ellenére alig bírunk összeegyeztetni a pásztorórákat. Jár az agyam, jár, hogy hogyan lehetne gyakorítanunk, de...amellett, hogy ez a józan észnek erősen ellent mond, szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Nagy nehezen összehozunk egy reggeli randit, amikor legalább egy órán át egyikünk sem rohan sehová. Azt hiszem, minden reggelt így szeretnék kezdeni...egy komótosan ínyenc francia után hátulról támad meg, pontosan tudva, hogy így nem lesz hosszú menetünk, mert garantáltan eldurranok. Ám még ezt is megtoldja, finoman tágítani kezdi a hátsó bejáratomat. Picit tartok a méreteitől, de ezt nagyon gyorsan kihessegetem az agyamból. Eszementül vágyom rá, hogy ott is kitöltsön. Alapos előkészítés után, óvatosan hatol belém, aztán amikor látja, hogy nem ütközik tiltakozásomba, sőt...kiadósan ellátja a bajomat. Feszít, nem kicsit, de olyan jó szögben mozog bennem, hogy néhány pillanaton belül csak arra tudok koncentrálni, hogy még legalább egy egész kicsit ne élvezzek el. Szerencsémre ő sem bírja tovább a számára szokatlan élményt, így elengedhetem magam és hosszan, egészen hosszan elélvezek, vele együtt. Tényleg minden reggelt így kéne kezdeni, állapítom meg, amikor lehemperedik rólam, és lustán heverészünk.

Aztán beavatom az ördögi tervembe. Életem párja a jövő csütörtökön elhúz külföldre, egy hétre, tehát parlagon maradok...hétvégén is. Ha jól rémlik, a feleségének a családja vidéken van, valahol a Velencei-tó környékén, és felvetem az ötletet, hogy talán oda kéne küldje az asszonyt gyerekestől a hétvégére...neki pedig halaszthatatlan munkát fogok adni péntektől, vasárnapig. Igen, tudom, merész...azt is tudom, hogy túl mohók vagyunk. Ám mit sem változtat azon a tényen, hogy szívesen eltöltenék vele egy egész hétvégét egy kellemes szállodában, ahol nem baj, ha hangosak vagyunk, ahol nem kell ügyelni a szomszédokra, és ahol végre bőségesen lesz időnk arra, hogy kiélvezzük egymást. Azt mondja, megfontolja a lehetőséget, de látom a szemén, hogy máris azon jár az esze, hogy hogyan is lenne ez megvalósítható. Helyes. Pár éve konferenciázni voltunk egy nagyon kellemes közeli szállodában, azt hiszem az éppen megfelelő lenne erre a célra is. A medence az erdőre néz, és ilyenkor szerintem tömeg sincsen.

- Ha a fene fenét eszi is, elintézem. - dönti el néhány perc tépelődés után, majd finoman beleharap a mellbimbómba, miközben olyasmit mormol, hogy boszorkány vagyok, akinek alaposan el kell látnia a baját.

A mellbimbóm után a puncim következik, ami azon nyomban magához tér, amint finoman széthúzza a szirmokat és a csiklómat beszippantja.

- uhh - nyögöm, de másra nem marad időm, mert két ujját tövig nyomja belém, és keményen szívogat tovább, egészen addig, amíg néhány percen belül újra el nem élvezek.

- Na megállj, te sem mész el enélkül drága! szíveskedjél fölém térdelni. - kérem gyönyört nyújtó kedvesem, aki engedelmesen az arcom fölé telepedik, hogy egészen kényelmesen hozzáférjek az újra kőkemény szerszámhoz, amit készségesen bele is tol a számba.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Editnek lő az agya. Éppen az előző élvezetet pihenjük ki az ágyon, amikor kitalálja, hogy menjünk el kettesben hétvégére egy szállodába. Na de hogyan küldjem el a családot hétvégére?? Hogyan lépjek le tőlük?? Jó az ötlet, de a megvalósítás nem könnyű. Jár az agyam, vadabbnál vadabb ötletek, de nem akarok kockáztatni. Egyelőre bízok a csodában.

Tépelődés helyett ismét a mellettem fekvő nőt veszem „kezelésbe”. Néhány harapdálás itt, néhány csók ott, simogatások és nyalakodások, két ujjam iszamos puncijába csúszik. Minden tudásomat és tehetségemet bevetem, hogy újra az égig repüljön kedvesem. Ahogy visszatér a földre, maga fölé húz, arcához telepedek lovaglóülésben, hogy szájával kényeztessen. Látom, viszonozni akarja az elmúlt perceket, először gyengéden szívogatja, szopogatja makkom, aztán ahogy beledagadok szájába, egyre lendületesebben mozog. Ujjaival kétoldalt simogatja előre-hátra, miközben nyelve a duzzadt kalapon köröz. Aztán a két barackmagot veszi sorra, beszippantja, megcsócsálja, miközben dákóm az arcát simogatja. Nyelve hegye elindul felfelé, a golyóktól a csúcsig, aztán vissza, le és fel. Őrülten élvezem, közben a szemembe néz, szinte egy pornófilmben érzem magam, de egy gyönyörű, vágyakozó nővel. Elkap a hév, megmarkolom fejét és most én mozgok, előre-hátra, szó szerint megdugom a száját. Talán kicsit kellemetlen neki, de nem jelez, csak tűri. Régóta szerettem volna ezt kipróbálni egy nővel, de most végre sikerült. Nem sokáig csinálom, visszaadom neki a „kormányrudat”, hadd játsszon kedvenc férfihangszerén. Beveti tíz ujját is, lendületes furulyaszólóba kezd, aminek nem lehet más vége, csak egy igazi fortissimo, a beteljesülés. Lenyeli kiáradó magvam, én pedig ott lihegek felette, győztesen, mégis legyőzve.

Szívesen lennék még vele, de vár a munka, így alig 20 perc múlva már felöltözve lépek ki a lakásunk kapuján. Egész nap ez a hoteles hétvége jár az eszembe, de semmi kockázatmentes ötletem nem jön. Este aztán a feleségem felveti, hogy lemehetnénk a szülei nyaralójába hétvégén. A gyerekek ujjonganak, jó időt ígér a meteorológia. Nekem persze egyből Edit jut eszembe, a hotel, kettesben, két napig. Aztán a gyerekeimre nézek, akiket így sem látok eleget, akikből sosem elég. Elvenném tőlük a hétvégét? Az én szexhiányomból legyen nekik apahiány? Súlyos dilemma, nem is válaszolok semmit, illetve bőszen helyeselek, és belülről szinte szembeköpöm magam.

Csütörtökön egész nap vívódok, nem is keresem Editet, amíg nem döntök magamban. Nehéz a kérdés, de úgy gondolom, nem lesz még egy ilyen alkalom. A gyerekekkel töltött hétvégét majd máskor pótoljuk. Felhívom kedvesem, hogy lefoglalhatja a szobát. Kicsit meglepődik, de nem magyarázkodok neki. Még nem. Még nem vagyok olyan állapotban. Este aztán otthon előadom a színészetet, hazudok a családomnak, hogy Edittel lehessek. Túlóra, szidalmazott cég, főnök és mindenki. Miközben belül….

A gyerekeket a legnehezebb vigasztalni, egészen elgyöngülök, de Edit teste, az illata az orromban nem hagy nyugodni. Pénteken aztán kora délután elköszön a család, megígérem, hogy esetleg leugrok hozzájuk (persze tudom, hogy nem fogom megtenni), aztán még várok egy negyed órát, néhány dolgot összecsomagolok és átkopogok Edithez.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sokáig hagy kétségek között, ez igazán nem rendes tőle! Az agyam tudja, hogy összejön a hétvégénk, de a szívem sajog, amíg nem vagyok biztos benne. Hülye gondolatok járnak az agyamban így egyedül...nagy kő esik le a szívemről, amikor jön a hívás, hogy megyünk, és két teljes nap és éjszaka a miénk lesz...magam sem tudom mi a fenéért csinálom ezt az egészet, egy rossz szavam se lehet az otthoni szexre. Gyakori is, jó is...a fene egye meg, hogy időnként a kisördög feltámad bennem, és követeli magának a MÁS-t. Én pedig...időnként engedek a kísértésnek és megadom neki...jobb...vagy inkább könnyebb lenne egy-egy egyalkalmas kaland, a lelkiismeretem kevésbé háborogna. De ennek a pasinak képtelen vagyok ellenállni, így majd kiugrok a bőrömből, ha csak eszembe jut, mi vár ránk.

Pénteken alig bírok dolgozni, már ebéd után hazahúzok, meghagyom az irodában, hogy senki ne zavarjon már. Bepakolok néhány játékszert, no meg pár szexi fehérneműt, az már kiderült, hogy szereti...én pedig imádom viselni. Végre hallom odalent a kocsi indulását...és pár perccel később a kopogást. Behúzom, és mohó csókot kap. De mielőtt elragadna minket a hév, gyorsan kibontakozik az ölelésből, sürget, induljunk már. Rosszkedvűnek tűnik. Gyanítom az ő lelkiismerete sem épp tiszta.

Két autóval indulunk, csak a biztonság kedvéért, de az enyémet letesszük az iroda parkolójában, hogy együtt mehessünk tovább. Nagyon hallgatag, nem szeretem ezt az ábrázatot. Igyekszem nem túl vidámnak látszani, de nem könnyű eltitkolnom, mennyire örülök, hogy összejött a randi. Némán cirógatom a combját, hátha oldja a feszültségét. Így lesz. Néhány perc múlva, amikor már kint vagyunk a városból, végre rám néz és mosolyog, egyik kezét a kezemre kulcsolja. Aztán egyetlen szó nélkül lekanyarodik az útról és megáll egy erdő szélén. Amint megáll, hátradönti az ülésemet, és rekedt hangon megkér, térdeljek az ülésre. Hmmm, mi a csudáért nem bírja kivárni, míg odaérünk a szállodába? De nem tiltakozom, megfordulok, a támlára támaszkodva feltérdelek. Ügyes, szinte gyakorlott mozdulattal csusszantja hátra az ülésemet, hogy kényelmesen elférjen mögöttem. Mire átér az oldalamra, már a bokájánál van a nadrágja, és meredező férfiasságát érzem magamhoz nyomódni. Ez engem is izgalomba hoz. Négy ujját szirmaimra csúsztatja, hüvelykjével a popsimnak támaszt, a lélegzetem is elakad, ahogy négy ujja nyitja, kutatja a barlangomat. Nem mondom, hogy sok időt hagy az előjátékra. Már azért nyitogat, hogy gyönyörű és hatalmas farkát tövig nyomja belém. Tökéletes érzés...még így is. Olyan intenzíven kezd döfködni, hogy az az érzésem, a dühét akarja kitölteni rajtam. Nem bánom egy cseppet sem, csak...olyan fura, hogy eszembe jut ilyen egyáltalán, amikor szeretkezünk...igyekszem teljesen ellazulni, minden negatívat kiűzni az agyamból és élvezni, ahogy a két test egymásnak feszül. Az egyik kezemmel a lábam közé nyúlok, hogy a nyers szexualitásból a csiklómnak is jusson. Éppen jókor...máris robban...és én vele tartok.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gyors indulásra ösztökélem, bár csókja édes, de itt akarom hagyni ezt a helyet. A hazugság fészkét. El innen, el, messze! Edit kocsiját az irodájánál hagyjuk, az én autómmal megyünk tovább. Feszült vagyok, Edit próbál felvidítani, de a lelkiismeretem még háborog. Nincs nagy forgalom, a fejemben az eddigi együtt töltött órákat idézem fel. Nőm illata betölti az autót, ujja finoman simogat…ráhangolódom, talán túlságosan is. Előreszaladok gondolatban: szálloda, bejelentkezés, csomagok, kipakolás, körülnézni, stb. Nem akarok addig várni! Emellett…kíváncsi vagyok, mit tehetek meg ezzel a nővel….mit visel el tőlem? Egy ötlet, egy erdei mellékút, és pár perc múlva már hátulról döföm belé magam. Nem kényeztettem hosszú előjátékkal, puncija még alig nedvesedik, én már tövig hatolok belé. Dákóm keményen tör utat, szinte csak magamra, a saját gyönyörömre figyelek. 100 % pure sex. Vad, gyors és lényegre törő…mint egy röpke menet egy útszéli profival. Persze az útszéli lányok nem kezdik el simogatni saját csiklójukat, hogy elélvezzenek. Edit így tesz, próbál utolérni, ami nem egyszerű feladat. Ágyéka forró, vesszőmön opálos-síkos nedve csillog, ahogy egyre gyorsabban mozgok előre-hátra. Hangjából ítélve ő is közel jár a csúcshoz, amikor ismerős bizsergés indul el testem közepén…pár pillanat, és tövig belé bújva spriccelem ki vágyam cseppjeit. Nem mozdulunk, csendben lihegünk.

- Ez már nagyon kellett – súgom fülébe. Halk kacaj a válasz.

- Azt észrevettem….heves voltál….ennyire megkívántál?

- Nem akartam a szállodáig várni.

Hátrafordul, szeme csillog, hozzám dörzsöli popsiját. Papírzsebkendőt keres, nem lenne jó nyomot hagyni a családi autóban. Ahogy törölgetjük magunkat, némi éllel a hangjában megjegyzi:

- Nehogy azt hidd, hogy mára ennyivel megúszod!

- ÁLLOK elébe – dobom vissza a labdát, mert én sem szeretném a mai estét tévénézéssel tölteni.

Tovább indulunk, egészen más már a hangulat az autóban, az elsietett kefélés illata ott van a levegőben. Edit ruhája kissé zilált, haját igazgatja még akkor is, amikor a szálloda udvarára gördülünk. Valóban csendes helynek tűnik, a recepción egyetlen vendég telefonál, miközben bejelentkezünk. Megkapjuk a kulcsot, az emeleti folyosó végén van a szoba, franciaággyal, sarokkáddal, és egy méretes terasszal. A lemenőfélben lévő nap még bevilágít, ahogy a függönyt elhúzva a teraszra lépünk. Zárt terasz, a korláton túl a kerti medence, szemben az erdő. Edit mellém lép, csókolózni kezdünk, ujjaim ruhája alá siklanak. Tiltakozna, de nem hagyom magam, cippzárját lehúzom, és mire észbe kap, már csak melltartója és falatnyi bugyija takarja a legszükségesebb részeket a testéből

- Őrült vagy! Megláthatnak! – pillant körbe, de a szeme sarkában látom, hogy izgatja a helyzet.

- Ki? Honnan? – mutatok körbe –A madarakra gondolsz? Egyébként is…..szeretkezni jöttünk, nem? Azt meg nem lehet felöltözve!? – és hogy én se maradjak le, sebesen vetkőzni kezdek.

Már csak az alsónadrág van rajtam, amikor Edit elém lép, hátranyúlva kikapcsolja melltartóját. Előbukkannak formás mellei, kezem mozdul, hogy markomba fogjam, de nőm megelőz. Letérdel elém, bokámra tolja utolsó ruhadarabom és szó nélkül szopogatni kezdi félig merev vesszőmet.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mérsékelten csillapodott a pasi feszültsége a gyors, kíméletlen kocsiszex után, de a szállodába érve oldódni látszik, már a játékos kedve is előkavarodik. Nem átall a teraszon levetkőztetni! Értem én, hogy nincsenek sokan...nade azért. No jó, ha te így, hát én is. A mellvéd biztonságos takarásába guggolok, s őt megszabadítom az utolsó ruhadarabjától. nagyjából derékig takarásban van, s ahogy a máris ágaskodó szerszáma elmerül a számban, kényelmesen a falnak dől és élvezi a létezést. Imádom az orális játékokat, így egészen hosszan játszom vele, hol a nyelvem hegyével érintve csupán, hol a torkomig magamba merítve. Most nem hagyom, hogy elsiesse, ha úgy érzem, közel jár a robbanáshoz, visszaveszek. Ebben segítségemre siet a kertész is, aki egy emelettel lejjebbről lelkesen köszön neki, és az időjárásról támad cseveghetnékje. Tele szájjal elvigyorodok, és folytatom az erőteljes szájmunkát, miközben ő választ nyöszörög, no meg hogy most már megy befelé, mert várják. Kegyelmet kap. Elengedem, és a szobába osonok. Mire végez a bájfecsegéssel, én már kényelmesen elhelyezkedem a méretes ágyon, alápárnázom a hátsómat, mintegy párnán kínálva magamat.

- Most te jössz drága...elepedek egy kiadós franciáért.

- Aha, franciáért...- incselkedik, miközben a combjaim tövét végignyalja. - számtalan típusú franciát kaphatsz...milyet szeretnél?

- Édeset és sokat!

Kaján vigyor jelenik meg a szemében, meg a szája szegletében, de máris elrejti ezt úgy, hogy a puncimba fúrja az arcát és visszaadja azt, amit az előbb tőlem kapott a teraszon. Meg kell állapítsam, már nagyon ismeri a testemet, minden egyes mozdulatával a csúcs felé kerget, olyan gyönyört adva...ami a tiltott gyümölcs ízével keveredve egészen egyedülálló. Ám mielőtt végleg a csúcsra jutnék, hirtelen abbahagyja, s lüktető, forró szeméremajkaim magukra maradnak.

- Öltözz, kapsz franciát - szól szenvtelen hangon, és maga is összeszedegeti szétszórt ruháit, hogy lássam, komolyan gondolja.

Meghökkenve fekszem egy pillanatig, komoly kedvem lenne visszaráncigálni az ágyba, de...erőfölényben van, könyörögni pedig csak nem fogok már neki. Sóhajtva, csalódásomat nem véka alá rejtve nyújtózom egyet, majd a ruhám után nyúlok, s magamra húzom. A bugyi otthon marad, nincs az a pénz, amiért most felvenném...Duzzogva indulok utána, egész komolyan frusztrál, hogy így félbehagyott. Gyengéden kézen fog, és húz maga után...de csak a szomszéd utcáig, ahol, mint kiderült, egy jóféle cukrászda van, egyik specialitásuk a francia krémes.

- Itt a franciád drága, sok és édes, ahogy kérted. Csak azt áruld el mennyi legyen az a sok!

Vigyorog, minden oka meg is van rá a jól sikerült tréfája után. Végre nekem is kedvem van hozzá, mert ugyan kétség kívül az előbb hoppon maradtam az ágyban...igaz ő is az erkélyen, de így a délután végére elég éhes lettem, úgyhogy egyáltalán nincs ellenemre egy kis energia pótlás.

- Egyet a tányérra, kettőt elvitelre, és kérek egy Rákóczi félét is, ha már erre járunk...egy adag tejszínhab sem ártana talán...ha már a nyalánkságoknál tartunk, de csakis elvitelre.

Az eladó elképedve néz rám, de szó nélkül kirakja amit kérek. Mohóságomon mosolygó kísérőm is leadja a maga rendelését, majd finoman átkarolva a terasz felé irányít, annak reményében, hogy nagyon hamarosan megkapjuk amit kértünk. Itt sincsenek sokan, így egy kellemes hintaszék félében bújunk össze. Nem bírunk magunkkal...hiába no, a kielégítetlen vágy újabb vágyakat szül. A pironkodó pincérnő kiadós csók közben lep meg minket, kedvesem tenyere pedig jócskán a combom töve környékén matat.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Edit tökéletes furulyaszólót varázsol, végigjárva dákóm minden érzékeny és ingerelhető pontját. Az autós szex ellenére – vagy éppen azért? – jó úton haladok egy újabb lábremegős „kis halál” felé, de nőm kitűnő érzékkel lassít, amikor már úgy érzem, nincs visszaút. Incselkedve néz fel rám, nyelve hegyével makkom alsó részén játszadozva,s én nem tudok haragudni rá. Megint felgyorsít, de ekkor már a kertész szól közbe. Kénytelen vagyok diskurálni, bár válaszaim eléggé szétesőek. Edit hirtelen a szoba felé indul, s mire én is beérek, már az ágyon fekszik, orális kényeztetésre várva. Franciát kér, s fejemben pajkos tréfa formálódik. Én is a határig viszem, de az orgazmus gyönyörét nem adom neki. Öltözni kezdek, s egy cukrászda felé indulok vele. Ott aztán kap franciát: franciakrémest, meg még néhány édességet. A teraszon egy kényelmes kétszemélyes székfélébe helyezkedünk. Csókolózni kezdünk, ujjaim a könnyű nyári ruha alá csúsznak, hogy a szállodában megkezdetteket folytassuk. Ekkor jön meg a pincérnő, aki kissé elpirul a látványtól. A csókolózást félbeszakítjuk, de ujjaim továbbra is a könnyű ruha alatt simogatják kedvesem síkos virágszirmait.

- Khmmm…meghoztam a kért süteményeket…..ki kérte a franciát? – az utolsó szavaknál már szinte suttog, annyira zavarban van. Szemét alig tudja levenni Edit ölében motoszkáló ujjaimról, a sejtelmesen mozgó ruháról.

- A hölgy szereti a franciát – válaszolok mosolyogva, a zavar legkisebb jele nélkül – oda tegye.

Ezt a pillanatot választom, hogy két ujjam mélyen feltoljam a síkos barlangba, amitől Edit felnyög, megremeg, és képtelen válaszolni. Hüvelykujjaim csiklóján köröz, ami már végképp sok, lehunyja a szemét.

- Köszönöm, majd szólok, ha még valami kell – finoman jelzem a pincérnőnek, hogy hagyjon magunkra. Kicsit lassítok, Edit nyöszörög, élvezni szeretne, bár a nyilvánosság eléggé zavarja, úgy látom.

Még néhány finom simítás a szeméremajkain, aztán kihúzom a kezem a ruhája alól, és mélyen a szemébe nézve lenyalogatom édes nedveit. Mély levegőket vesz, közben megkóstolja a franciakrémest, de látom, forr benne valami. Elfogy a süti, aztán halkan méltatlankodni kezd.

- Te disznó, mit művelsz velem? És most mit gondol a pincérnő? Ezt még megbánod! – és ujjai már a nadrágom meglazításán dolgoznak. Nem ellenkezek, megvárom, amíg férfiasságomat kiszabadítja szorult helyzetéből. Ujjai rám fonódnak, simogatnak, élvezem érintését. Magamhoz húzom, megint csókolózunk, aztán hajába markolva finoman lefelé tolom…az ölembe. Érti a kérést, és hamarosan én is kapok egy kis franciát. Jobb kezemmel finoman simogatom a haját, de közben a másikkal odaintem a pincérnőt. Kedvesem hajkoronája elrejti dákómat, de a vak is láthatja, mi történik.

A pincérnő felénk indul, aztán megtorpan, de heves integetésemre közelebb lép. Edit nem sejt az egészből semmit, és ahogy a pincérnő megszólal…..

- Khmmmm….Uram, hozhatok még valamit?

Edit felpattanna, mint akit darázs csíp meg, de jobb kezemmel leszorítva tartom. Az már talán büntetőjogi kategória lenne, ha duzzadt vesszőmet mutogatnám a pincérnőnek.

- Egy kis ásványvizet, ha lenne szíves…és egy kávét a hölgynek, biztosan jól fog esni neki egy kis sós után - kacsintok a személyzetre, aki vérvörös arccal távozik.

Na Editnek sem kell több, amint lehet, elszakad cukorrudamtól, és kis híján felpofoz.

- Persze, kávé a sós után.. még mint nem?! Te….te…..szemérmetlen pasi! – hangja halk, de szenvedélyes. Én csak mosolygok magamban, élvezem zavarát. Meg persze azt is, hogy ilyen jó partner a játékban. Éppen rendbe szedjük magunkat, megjön a kávé és az ásványvíz, szegény pincérlány már alig mer odajönni, szinte megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy kivételesen semmilyen pajzán játékot nem űzünk. Fizetünk, megisszuk a kávét és az ásványvizet, aztán a csomagolt süteménnyel felszerelkezve a szálloda felé indulunk.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Képtelen abbahagyni a játékot, így a kezdeti mérgem elképedésbe csap át. Először azzal hökkenti meg a pincérnőt, hogy amikor kihozza a rendelést, szemérmetlenül és jól láthatóan a puncimba nyúl, úgy nagyjából tövig és olyan finoman, hogy a szavam is eláll. Nem sok híja van annak, hogy ott helyben elélvezzek, miközben ő vezényel, hogy ki is kérte a franciát. Aztán egyszerűen a farkára irányít, és amikor éppen belemelegedek a kényeztetésébe és kezd nem nagyon zavarni, hogy egy cukrászdában vagyunk, újra odarendeli a szerencsétlen felszolgálót. Majd megfulladok a szerszámával a torkomban, amikor kéri, hogy egy kis vizet hozzon, mert jó lesz az nekem a sós után. Na azt lesheted babám...azért sem kapod ezt most itt meg! Úgy nagyságrendileg helyreállítom az ábrázatomat, mire a rettegő pincérnő kihozza a vizet. Látványosan nyugszik meg, hogy nem kell tovább nézni, hogy nyilvánosan szeretkezünk. Gyorsan elhúzzuk a csíkot a tett színhelyéről, igazság szerint alig várom, hogy végre visszaérjünk a szobába. Amikor végre beérünk, kirakom a ne zavarj táblát és behúzom a függönyt, nehogy bármi közbejöhessen. Hát elvégre azért jöttünk ide, hogy szeretkezzünk, de mióta ideértünk egyikünk sem élvezett el. Majd megveszek, hogy végre megkapjam a franciámat, méghozzá nem krémes formájában! De kedvesemnek megint más elképzelései vannak. Finoman nyalni kezdi a szirmaimat, de mielőtt elélvezek, egyszerűen hasra fordít, olajat csurgat a tenyerébe, és a hátsómat kezdi masszírozni, határozott és végtelenül izgató mozdulatokkal. Egészen közel térdel hozzám, hogy feltétlenül érezzem ágaskodó férfiasságát a két félgömb között, no meg hogy tudjam, érezzem, az a méretes darab egészen hamar meg fog mártózni bennem, nagyjából tövig. Csípőm ösztönösen mozdul, s a puncimat a lepedőhöz dörzsölöm, remélve, ez majd enyhülést hoz. A kis gonosz ezt nem hagyja annyiban. Két oldalról megemel, hogy még véletlenül se érjek le. Ha már így esett, néhány párnát tuszkol a hasam alá, mintegy megterítve magának. Nyugtatóan végigsimít a hátamon, fölém hajol és a nyakamat csókolja. Egyszerűen imádom, ahogy a végtelenségig felizgat...és ahogy érzem, ez a játék nem csak nekem jó. Mégis vágyom már nagyon a beteljesülésre, így hangosan felsóhajtok, amikor a makkjával feszegetni kezdi a hátsó bejáratom kapuját, ami végtelenül készségesen tárul fel neki. Kínzó lassúsággal nyomul előre, majd amikor teljes hosszában bennem van, megáll, kiélvezi a pillanatot. Finoman rászorítok, amitől rándul egyet bennem, majd lassú, ám folyamatos mozgásba kezd. Már nem játszik tovább, már nem kínoz azzal, hogy a csúcsközelben visszafogjon. Amikor érzem, hogy a végét járom, egy "most" kiáltással kérem, tartson velem. A világ egyszerűen megszűnik létezni, mialatt a két test hangos sikollyal a csúcsra juttatja egymást. Hosszan pihegünk úgy, hogy ő még bennem van, s amikor óvatosan kicsúszik belőlem, csillogó szemekkel tudatja:

- Megjöttünk.

Látom, érzem, hogy ez annyit tesz, a gondolatai mostantól csak itt lesznek, kettőnknél, pontosan addig, amíg ezt a szállodát el nem hagyjuk vasárnap délután.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A szállodában kizárjuk a külvilágot, kettesben maradunk, hiszen ezért jöttünk, erre vártunk, ezért szerveztük ezt a hétvégét. Nincs helye tovább játéknak, szeretkezésre vágyunk mindketten. Két meztelen test a franciaágyon, felizgatva, szexre éhesen. Nade…nem vagyunk már húszéves csitrik, ki akarjuk élvezni minden percét. Legalábbis én. Hasra fektetem és masszázsolajjal kezdem kenegetni Edit gyönyörű testét. Hátát, derekát, fenekének félgömbjeit, combját, aztán megint fel, megint le. Néha puncijára csúszik ujjam, aztán haladok tovább. Csípője finoman köröz, de az ideális pozícióhoz kell még néhány párna a hasa alá. Popsija megemelkedik, ujjaim egyre inkább szűkülő körben járják táncukat nőm teste közepén. Feltárul ánuszának rózsája, s én nem tudom visszafogni magam. Először masszázsolajtól síkos ujjaim ismerkednek a szűk nyílással, majd a kéjes visszajelzéseket hallva dákómat támasztom a bejárathoz. Acélos rudam könnyedén áthatol a bejáraton, aztán lassan, óvatosan tolom beljebb magam. Edit teste megremeg, ahogy popsijához nyomulok, megindul a lassú, édes tánc, amit olyannyira élvezünk mindketten. Megkapaszkodok derekában, és gyönyörködök a látványban, ahogy farkam újra ás újra eltűnik a forró nedvességben. Edit egyre hangosabb, ez engem is gyorsabb mozgásra ösztökél, hajtjuk egymást a gyönyör tengerén. Nincs már visszaút, nincs lassítás, golyóim síkos puncijához csapódnak, ahogy mélyre fúrom magam. Kedvesem felnyög, felsikolt, s pár pillanat múlva élvezetem kitör testemből, heves rándulásokkal spriccelem magvam.

Rádőlök, ráborulok, aztán szétválunk, levegő után kapkodva. Edit nem mozdul, csak egyik lábát kissé felhúzza. Megfordulok, combjait csókolgatom, ahogy néhány fehér csepp bújik elő az előbb kitágított nyílásból. Óvatosan szétkenem megkínzott rózsáján, ettől összerándul, újabb adag bukkan elő, s én bódultan nézem a pornófilmekbe illő látványt. Hanyatt fordul, talán szégyelli kitárulkozását, vagy éppen…még jobban meg akarja mutatni magát? Nem tudom, de csillogó puncija vonz, mint medvét a méz, nyelvem rátapad, issza vágyának minden cseppjét. Lassan, ráérősen izgatom, most csak rá figyelek….azaz figyelnék, ha ő közben nem tekeregne,forgolódna. Némi segítséggel kölcsönössé válik az izgatás, kényelmes franciázásba kezdünk. Ma már kétszer elélveztem, nem sietős a harmadik, bár ismerem már magam annyira, hogy nem fogom kihagyni az újabb élvezeteket. Néha lenézek, összetalálkozik tekintetünk, ahogy próbálja elnyelni vaskos férfiasságom, aztán kiengedi, golyóimat veszi célba és szájba….ujjai megmarkolnak, próbálgatják a kemény, bársonyos rudat.

Egészen magamnak akarom, egészen, egészen! Ráfekszek hagyományos pózban, testünk egybeolvad, hajába túrva csókolom, igazi szédület. Belé akarok bújni, érezni bőrének minden négyzetcentiméterét, magamba zárni illatát, vágytól csillogó szemének ragyogását. Szeretkezünk, de mintha a végtelenségig tartana, lassan, mintha örökké akarnánk így, itt.

Lehajtom fejem, mellbimbójának édes rügyét majszolom, Edit teste megfeszül, számba tolja magát. Halk cuppogás, ahogy ki-be mozgok, aztán megint egy csók, egy fuldokló csók, sarkát derekamba vájja, hogy még, még!!!...s én egyre gyorsabban mozgok.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igen...pontosan ez az, amire vágytam. Kizárni a világot, és csak a gyönyörnek élni, úgy és annyiszor, ahányszor jólesik, egy hozzáértő szeretővel, aki ráadásul minden egyes rezzenésemet érzékeli, s reagál rá. Vele pedig...az első együttléttől kezdve látszott, hogy úgy illünk egymáshoz, mint a legfinomabb szőlőszem egy érett sajthoz. Nem hagy pihenni, amint kipihegtük az előző szeretkezés gyönyörét, új játékba fog. Mohón játszik velem, és újra ágaskodó szerszámát kínálja játékra. Már nem sietünk, kiélvezzük minden érintés élményét. Kényeztetem a golyókat is, érzékelve lágy puhaságát az iménti keménységgel szemben. Ajkaim közé szippantom, s a nyelvem is becézi, de ennek az lesz a vége, hogy fölém kerekedik, s tökéletesen birtokba vesz. Nem bánom, vele tényleg nem. Vele olyan természetes ez is, ahogy minden más. Lassan szeretkezünk, ízlelgetve a lassú mozdulatok ízét, érintését. A mellbimbóm is megkapja a régen vágyott érintést...finoman morzsolgatja a fogai között, vigyázva, hogy a fájdalom határát még véletlenül se lépje át, csak gyönyört adjon. Ad...nem kicsit. Ahogy a mellbimbómon át is kapom a kényeztetést, minden erőmre szükségem van, hogy visszafojtsam kicsit még a kéjt....csak még egy percet, csak még egy pillanatot, hogy sose legyen vége! Lábaim bilincsbe verik a testét, el ne szabaduljon, s közös sikollyal jutunk a csúcsra ismét....Oldalunkra dőlünk, reszket minden porcikám, percekig, tán órákig lebegünk, valahol az ágy fölött 10 centivel...na meg a hüvelyemben pihentetve ennél jóval többet.

Miért van az, hogy a tiltott gyümölcs mindig édesebb? Miért van az, hogy másfél évtizednyi házasság után a szex kicsit rutinszerű lesz, még akkor is, ha nagyon szeretjük a másikat? Elhessegetem ezt a gondolatot és finoman fészkelődni kezdek. A testem rögtön reagál...megőrülök, ennek az édes férfinak olyan...olyan "kell még" íze van! Épp csak mozdul a csípőm, de képtelen leállni...addig ringatja elpihent foglyát, amíg újra keményedni kezd. Szemembe néz, mosolyog, imádom!

- Szeress még, - súgom - képtelen vagyok betelni veled!

- Kérésed számomra parancs gyönyörűm...de egy kis fehérje utánpótlásra van szükségem, rendeljünk a szobába vacsorát.

Halk sóhajjal hagyom, hogy kicsússzon belőlem, és lustán nézem gyönyörű, formás testét, ahogy megfordul, és telefonon megrendeli nagyjából a fél étlapot. Miközben egyeztet, hátulról megtámadom és a szabad fülét kezdem rágicsálni, tudatva, tulajdonképpen én is éhes vagyok...rajta kívül másra is. Jót mulatok, ahogy kicsit elakad a szava, amikor átkarolom a derekát és nyughatatlan ujjaim a szerszámára tévednek. A pezsgőrendelés már igazán nehezen megy neki, de hamarosan megkapja az ígéretet, miszerint a vacsoránk úgy 20 perc múlva érkezik a szobánkba. Lecsapja a kagylót és kőkeményen hanyatt dönt.

-20 perc nagyon sok idő...addig el kell szívjak egy kis energiádat! - dörmögi, és mielőtt tiltakozni kezdhetnék, erőteljesen kényeztetni kezdi a csiklómat. Szinte agresszívan szívja, falja, harapja, a lélegzetem elakad a támadástól, de a sokk hamar elmúlik, s mire az ujjával tövig merül forró barlangomban, már nincs kedvem tiltakozni, inkább kéjesen nyögdécselek...

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Újabb, közös élvezetük után testem jelzi, hogy szép dolog a vágy, a szeretkezés, de ezzel csak a lélek lakik jól, a test éppen ellenkezőleg viselkedik. Edit vágya kimeríthetetlennek tűnik, és én is élvezem, hogy egy olyan nővel lehetek, akinek „sok lehet, de soha nem elég”. Újra és újra kéri, hogy szeressem, hogy töltsem meg vágyakozó kelyhét, és én szívesen eleget teszek kérésének, amíg erőm tart. Ez utóbbit próbálom egy vacsora rendelésével feltölteni, de a szeretőm még a vacsorarendelés közben sem hagy békén. De sok férfi irigyelne!

Húsz percet kért a pincér, az éppen elég lehet ahhoz, hogy kedvesemet is lefárasszam. Vagy legalábbis megpróbáljam lefárasztani. Célirányosan indulok, teste közepét célzom be, míg ujjaimmal belülről izgatom G-pontját, addig nyelvem a csiklóján köröz. Ki-be mozgó ujjaim cuppogó hangot adnak, kéjnedvei egészen beborítják altestét. Utolsó erőtartalékaimat szedem össze, hogy végleg elbánjak túlfűtött nőmmel. Elakadó lélegzet, ívben feszülő test, ujjaimra szoruló punci jelzi, hogy megint a csúcsra jutott. Hogy még jobban meggyötörjem, számmal beszippantom csiklóját és ajkaim között morzsolgatom. Talán már túl sok is neki az élvezet, próbálja ellökni fejem, de én nem hagyom magam. Elkínzott dákóm újra életre kel, s egy hirtelen mozdulattal felemelkedem combjai közül, térdeit felemelem és széttárom, hogy a következő pillanatban beléhatoljak. Mélyen, hosszan, erőteljesen kefélem, esélyt sem adva menekülésre. Rázza a fejét, tiltakozik az újabb támadás ellen, de én csak akkor hagyom abba, amikor már magam is alig kapok levegőt. Kicsúszok belőle és mellézuhanok az ágyra.

Beletelik egy-két perc, mire megszólal.

- Őrült vagy! Ebbe most majdnem belehaltam – zihálja, és nem tudom, mennyire beszél komolyan. Ránézek, arcán halvány mosoly, arca piros, ahogy próbál lenyugodni.

- Még szerencse, hogy csak majdnem. Kivel szeretkeznék holnap, meg holnapután? Ez még csak a kezdet volt, az előjáték. Vagy te nem így gondolod? – cukkolom Editet.

- De nagy szád van te….te csődör! Előjáték, aha! Holnap te fogsz könyörögni, hogy hagyjam abba, amit veled művelek!

- Na arra kíváncsi leszek! –vigyorgok, mert már tudom, hogy kedvesem sem kezdő a férfiak kényeztetésében.

Kopogás az ajtón. Edit a fürdőszobába veti be magát, én egy köntöst veszek magamra, úgy engedem be a pincért. Megjön a vacsora, könnyű natúr csirke, párolt zöldséggel, némi hideg libamáj, tojásrántotta (a fehérje-utánpótlásra), sajt, gyümölcsök, némi sütemény, gyümölcslé, és egy üveg pezsgő. A pincér némi borravaló után itt hagyja, és megbeszélem vele, hogy csak reggelfelé zavar legközelebb. Ahogy kilép az ajtón, én is a fürdőszobába indulok. Edit már kijött a zuhany alól, meztelenül törülközik. Ahogy meglát, apró mosoly a szája szélén, és úgy fordul, mozog, hogy mindenét megmutassa. Nehezen bár, de visszafogom magam, és a zuhanykabinba megyek. Talán egy kicsit megsértődik, pedig nincs miért. Egyelőre úgysem tudnék vele komolyan foglalkozni….

Egyszerre állunk neki vacsorázni, és pár perc után cseng a telefonom. A feleségem, muszáj felvenni. Érdeklődik, hogy fáradt vagyok-e a munkától, mit csinálok az este, és én végig hazudok neki. Aztán a gyerekek hiányolnak, és meg kell ígérnem, hogy ha szombaton korán végzek, lemegyek utánuk. Persze tudom, hogy nem megyek, de megígérem. Rossz kedvem lesz ennyi hazugságtól, szótlanul fejezzük be a vacsorát. Pezsgőt bontok, Edit próbálja elterelni a figyelmemet, kevés sikerrel. Végül kifakad.

- Mi a fenének kellett felvenned azt a telefont?

Rosszkedvem kitör belőlem.

- Tudod, nekem fontos a családom is. A gyerekeim. Tudom, te ezt nem érted, de akkor is. Ne érts félre, jó itt velem, de….lehetnék a gyerekeimmel is. Nekem ők a legfontosabbak. És most nem érzem jól magam, hogy hazudtam nekik, meg a feleségemnek is.

- Akkor menj hozzájuk, és szexelj a feleségeddel. Jaaa, hogy vele nem lehet ilyeneket csinálni? Akkor meg miről beszélünk? – tör ki belőle.

- Mondd, téged nem zavar, hogy becsapod a férjed? Neked a legkisebb lelkiismeret-furdalásod sincs? Jó itt veled, őrülten élvezek minden pillanatot, de nem felhőtlen a kedvem. Vagy neked semmit sem jelent egy másik férfival lefeküdni?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alaposan elrendez, mielőtt megérkezik a vacsora, amikor utolsó erőmet összeszedve elélvezek még egyszer, az az érzés fog el, hogy egy hétre feltétlenül elég volt a szeretkezésből. Csak reménykedni tudok, hogy ez hamar elmúlik. Egy ilyen pompás férfit nem hagyhatok parlagon sokáig, ha már itt van az ágyban, velem.

Jóízűen vetjük rá magunkat a vacsorára, amit egy nem túl kellemes közjáték zavar meg. A felesége hívja, felveszi. Édes semmiségekről csevegnek, ahogy ez szokás a távolból telefonáló házastársaknál. Nem tart soká, de megtöri azt a kellemes intim hangulatot, amit becsentünk magunknak ebbe a szobába. Igyekszem nem szólni, de...neki, legalább neki nem fogok hazudni, takargatni, lenyelni. A kelleténél jóval élesebben csattanok fel.

- Mi a fenének kellett felvenned azt a telefont?

Hasonlóan élesen érkezik a válasz.

- Tudod, nekem fontos a családom is. A gyerekeim. Tudom, te ezt nem érted, de akkor is. Ne érts félre, jó itt veled, de….lehetnék a gyerekeimmel is. Nekem ők a legfontosabbak. És most nem érzem jól magam, hogy hazudtam nekik, meg a feleségemnek is.

- Akkor menj hozzájuk, és szexelj a feleségeddel. Jaaa, hogy vele nem lehet ilyeneket csinálni? Akkor meg miről beszélünk? – tör ki belőlem újra a gonosz kisördög, de amint kimondom, már bánom.

- Mondd, téged nem zavar, hogy becsapod a férjed? Neked a legkisebb lelkiismeret-furdalásod sincs? Jó itt veled, őrülten élvezek minden pillanatot, de nem felhőtlen a kedvem. Vagy neked semmit sem jelent egy másik férfival lefeküdni?

Várok néhány másodpercet a válasszal, úgy gondolom, ezt nem két szóval kéne elintézni, mert ha mégis, az a porcicák szőnyeg alá söprésének esete lesz, ami szeretők esetén a legkevésbé sem helyén való.

-Kedves...de, nagyon zavar, hogy becsapom a férjemet, és időnként lelkiismeret furdalásom is van. De...tudod úgy vagyok ezzel, ha már megengedem magamnak azt a végtelen luxust, hogy szeretőm legyen, azt a kevés időt, amit vele töltök, igyekszem maximálisan kiélvezni. Jobb, könnyebb mindig és minden helyzetben teljes életet élni. Ezalatt azt értem, hogy amikor a férjemmel vagyok, csak vele vagyok, ő jár minden gondolatomban, és az együtt töltött idő minőségi vele, hiszen ő a társam, az életem jelentős része. De...miután megfogalmaztam a szerető iránti igényemet, s meghoztam a döntést, hogy legyen...a vele töltött időt éppen ennyire szeretném teljesként megélni, a létező legkevesebb zavaró körülménnyel. Kedves...a család fontos. És lőjjünk be holnapra is, vagy ha akarod, szükséged van rá még ma estére is egy fél órát, amikor elvonulunk a kert két különböző sarkába és megbeszéljük a párjainkkal a megbeszélnivalót. Szükség van rá. A lelkiismeret miatt, a család miatt, és azért, hogy a fennmaradó időt zavartalanabbul élvezhessük.

Hogy mit jelent nekem egy másik férfival lefeküdni? Konkrétan veled? Sokat...lehet hogy megbánom, de teljesen őszinte leszek veled. Én nem nagyon váltogatom a szeretőimet, sokkal többre tartok egy hosszú távra szóló szeretőt, barát funckióval, mint egy-egy futó kalandot. És igen, a szeretőm érzelmileg is sokat jelent számomra. Nem annyit, mint a férjem, de nem tudnálak szánt szándékkal megbántani, ahogy ezt tőled is szeretném elvárni...amit legeslegjobban szeretek a szeretői kapcsolatban drága...hogy a szeretővel lehet kendőzetlenül őszinte az ember, nem kell becsomagolni a világon semmit, mert tudni fogja, hogy ha kritikát is kap néha, azt nem rosszindulatból kapja, csakis épülés céljából. Azt is szeretem még a szeretőben...hogy minden vágyamat bevallhatom neked, s tudom, kevés olyan dolgot találunk kettőnk vágyai között, amit ne élhetnénk meg közösen. Egyszerűen azért, mert mindketten imádjuk a sok és minőségi szexet. Hát ennyit jelent nekem a szerető...most pedig lehet válaszolni, lehet bántani, lehet elvonulni, vagy lehet tovább szeretni...

A hosszú beszéd után fenékig ürítem a pezsgős poharamat, amit eddig csak szorongattam, s máris újratöltést kérek. Azt hiszem nem bánnám, ha ezután a talán túlzott kitárulkozás után egy kicsit becsíphetnék és elfeledkezhetnék mindenről.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Zavartan hallgatom Editet, ahogy rólam, rólunk beszél. Meg persze saját érzéseiről. Olyan dolgokat mond ki, amit én még talán magamnak sem merek bevallani. És arra is rájövök, hogy sokkal több tudatosság van benne, mint amire számítottam….vagy mint ami bennem megvan. Én sose készültem ennyire tudatosan arra, hogy szeretőm legyen. Ha nem jön Edit, ha nem költözik a szomszédba, talán nem is lenne szeretőm. Persze nem mondom, hogy csak miatta vagyok itt, mert én is akarom ezt a vad, őszinte szexet, ezt a külön világot, ahogy az érzékek uralkodnak minden más felett. De én nem tervezek, nem terveztem semmit, csak jöttek az események. Egyetlen dologban vagyok biztos: a feleségemet, a családomat sohasem akarom elhagyni, és nem akarom megbántani őket. A feleségem is megkapja mindazt, amire szüksége van. Ha nekem több kell, más kell, akkor azt megkeresem máshol, mással. És szerencsém van, találtam egy nőt a vágyaimhoz.

Ahogy befejezi monológját, felhajtja a pezsgőt és újabb pohárral kér. Csak félig töltöm, mert terveim vannak még ma estére vele.

- Ne haragudj, nem akartam ennyire belemászni az életedbe. És köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem. De most folytassuk a vacsorát, ha nem bánod.

Hálásan néz rám pezsgőspohara felett, aztán koccintunk. Érzem, hogy szükségem van a kalóriákra, bár egyelőre nem akarok túlságosan jól lakni. A desszertet ott is hagyom, az megvár. Felállok az asztaltól, Edit hozzám bújik, meztelenül csókolózunk. Vágyam lassan ébred, Edit ujjai már célirányosan simogatnak, de én még várnék egy kicsit.

- Mi lenne, ha megmasszíroználak, itt az ágyon? Előtte lemegyünk egyet szaunázni, aztán itt folytatjuk?

Feleségem szerint nagyon jól masszírozok, ezt persze most nem említem Editnek. Most csak mi vagyunk, mi ketten. És persze a masszírozásból bármi alakulhat még…itt, kettesben.

- Jó ötlet, kedves uram! Remélem alapos masszírozás lesz…..kívül-belül… - suttogja fülembe.

Keresünk egy-egy nagyméretű törülközőt, aztán lemegyünk a wellness-részlegbe. Titkon reménykedem, hogy talán ott is kettesben tudunk maradni, de korán van még, négy-öt vendég bóklászik, így magunk köré csavart törülközővel ülünk a szaunában. Pár perc után kettesben maradunk, persze elindulnak az ujjak, óvatos csókok, de folyamatos a jövés-menés kívül, úgyhogy visszafogjuk magunkat. A merülőkádba csobbanok, szinte belém szorul a levegő, aztán kifekszünk egy kicsit, lehűlni. Hamarosan újra visszatérünk a forróságba, és amikor már nem bírjuk tovább, egyszerre lépünk ki az üvegajtón. Karon fogom kedvesem és felfelé terelem a szobába. Még forró a bőre, ahogy az ágyra fektetem. Hason fekszik, kezembe adja a masszázsolajat, és lehunyt szemmel várja érintésem. Mellé térdelek, hátára locsolom az olajat, kicsit felszisszen a hideg érzéstől, de simogatásomtól hamar elernyed. Hátát, vállát, nyakát lazítom, néha csak finoman, néha erőteljes nyomással, aztán lejjebb indulok. Csípője, dereka siklik ujjaim alá, formás popsija, aztán végig a gerince mellett, le és fel. Popsija vágatába csúszik ujjam, önkéntelenül emeli teste közepét, de ujjaim mintha megijednének a mozgástól, felfelé menekülnek. Ezt játsszuk újra meg újra, mígnem egyszer a combjai felé indulok. Először az egyik lábán érek végig, vádlija, bokája, aztán a talpa kerül sorra. Úgy tűnik, a talpmasszázst is kedveli, mert csalódott sóhajjal veszi tudomásul, amikor otthagyom, hogy a másik lába kerüljön sorra. Combjait szétnyitja, óvatos, lassú mocorgással, és bármennyire is türtőztetném magam, tekintetemet rabul ejti duzzadó ágyéka, csillogó rózsaszirmai. Combja belső felén siklik felfelé tenyerem, szinte hallom puncijának könyörgését, de még ellenállok, egészen nyakáig siklik fel tenyerem. Lefelé indulok, ezúttal a hátsó bejárat rozettáját simogatom, hüvelykujjam belecsúszik, és Edit úgy vergődik alattam, mint egy csapdába esett kismadár. Csípőjét simogatom, masszírozom, de megint a csalódott moraj, popsija remeg, ficánkol, s én megsajnálom. Tenyeremmel fedem be szemérmét, középső ujjam édes kelyhébe siklik. Mély, elfúló lélegzetet hallok, ahogy csiklóját masszírozom. Füléhez hajolok:

- Ilyen masszírozásra gondoltál?

- Megőrjítesz, te ….szemérmetlen masszőr! – hangját alig hallom – Nehogy abbahagyd!

- Pedig épp most akartam egy intenzívebb belső masszázsra váltani – próbálok némi sajnálkozást csempészni hangomba. Felnyög, még feljebb emeli félgömbjeit.

- Dugd belém a farkad, most azonnal!- suttogja

- Tényleg ezt szeretnéd?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nehezen csitulunk az első nézeteltérés után...nem is nézeteltérés igazán, inkább vélemények, életfelfogások különbsége. Vita nincs, rossz érzés sem marad bennem, és azt akarom, hogy benne se maradjon. Az viszont egyáltalán nem árt, ha tisztában vagyunk egymás gondolataival kettőnket illetően. Evés után nem térünk vissza rögtön a szeretkezéshez, inkább szaunázunk egy jót, és utána kapok egy nagyon finom masszázst. Ért hozzá, meg kell hagyni, úgy lazulnak az izmaim erős ujjai alatt, mintha szakképzett masszőr kezei alatt feküdnék. A különbség talán csak annyi, hogy ő végtelenül felizgat minden egyes érintésével...már akkor, amikor a hátamon jár, amikor pedig a popsim kényeztetésébe kezd, kis híján rögtön elélvezek. Pontosan tudja, hogy mikor van az a pillanat, amikor meg kell álljon, s azt is tudja, hogy mikor folytathatja a játékot. Aztán hamarosan kiterjeszti a kínzásomat a puncimra is, amit már nem bírok nyöszörgés nélkül.

- Ilyen masszírozásra gondoltál? - kérdezi

- Megőrjítesz, te ….szemérmetlen masszőr! Nehogy abbahagyd!

- Pedig épp most akartam egy intenzívebb belső masszázsra váltani - sajnálkozik álságosan.

- Dugd belém a farkad, most azonnal!

- Tényleg ezt szeretnéd?

- Tényleg! MOST.

- Hmmm, lássuk csak hová is dugjam a farkamat...talán ide? - mozgatja a popsimban lévő ujját - Vagy talán ide? - s közben a hüvelyemben lévővel ingerkedik.

- Mindegy, csak ide vele! - követelem kétségbe esve, mert pontosan egy pillanat választ el attól, hogy robbanjak.

Ezt ő is érezheti, mert megszüntet minden érintést, s csípőre teszi a kezét.

- Gondolkodom - mondja nevetve, s mit sem sejtve arról, hogy ezt a játékot máris visszakapja. Mire feleszmél, hanyatt döntöm, és fölébe kerekedek.

- Rendben drágám, most neked is jár a masszázs. Talán nem megy ez nekem olyan jól mint neked, de meglásd élvezni fogod.

Olajat öntök a tenyerembe, s végigsimítom a teljes felsőtestét. Bőven jut belőle a farkára is, amit aztán finoman felfelé simítok és a szirmaim közé veszem. Miközben a vállait masszírozom, a csípőmmel apró köröket írok le a méretes ülőhengeren, ami újra közveszélyes izgatásnak bizonyul...legalábbis ami az én csiklómat illeti. Ahogy érzem a lüktetését, őt sem hagyja érzéketlenül és ahányszor moccanok, azon mesterkedik, hogy kiszabaduljon a fogságból, és a hüvelyembe fúródjon. Mivel ez nem sikerül neki, egy idő után két marokra fogja a csípőmet, és megálljt parancsol neki.

- Ne játszunk tovább - kéri azon a gyönyörű mély hangján és a szemében olyan mohó vágyat látok, hogy engedek a kérésének. Ráborulok a mellkasára, hagyom, hogy picit emeljen a csípőmön, és elmerüljön bennem. Egy pillanatig nem moccanunk, csak élvezzük ezt a nagyon finom, szoros közelséget, majd rászorítom a hüvelyemet, és a csípőm szép lassan mozgásba lendül. Egy rövid ideig kényelmes tempóban mozgok, aztán ahogy mindketten türelmünket veszítjük, gyorsul a tempó. Most már nincs trükközés, nincs lassítás, kergetjük egymást a csúcsra, s ebben a pillanatban a világon semmi nem fontosabb kettőnk közös gyönyörénél...

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Édes kínzásom célt ér, szinte könyörög, hogy töltsem ki ágyékát forró dárdámmal, de én még váratom egy kicsit. Nem sokáig, mert Edit revansot vesz, ahogy hanyatt dönt és hamarosan az égnek meredő dákóm csillog a masszázsolajtól, ahogy tíz ujja, majd síkos szirmai izgatják, vérforralóan. Bár ő van felül, mégsem győzött le, hiszen nem harc ez, hanem szeretkezés, kéjes összeolvadás. Ki tudja, melyikünk vágyik már jobban a behatolásra, amikor végre sikerül bejutnom a titkok édes kapuján, és célegyenesbe fordulunk. Hagyom, hadd mozogjon kedvére, saját tempójára, én csak élvezem csípőjének szitálását, ágyékának édes szorítását. Hátát, popsiját simogatom, ahogy gyorsul a tempó, aztán hátulról szeméremajkaira siklik ujjam, megremeg, szinte rám zuhan, s én a kicsorgó nedvesség segítségével a másik bejáratot kezdem ostromolni simogatásommal. Megmerevedik, vad csókban forrunk össze, aztán érzem, hogy elélvez, szűk csatornája rángatózva masszírozza farkam. Lassan mozdulok, elnyújtom gyönyörét, majd megemelem alsótestét, és némi ügyeskedés után popsijába csúsztatom még kőkemény dákóm. Halk, fájdalmas nyögés, ahogy makkom átbukik a szűk bejáraton, egy pillanatra meg is állok, aztán nőm lassan felül rajtam, ezzel a mozdulattal még mélyebbre csúsztat magába.

- Ezt akarod, te szadista kéjenc? –suttogja mosolyogva, ahogy lassan, le-föl mozogva beleőröli magát vesszőmbe. Nem válaszolok, csak bólintok, tenyerembe fogom keblét, mellbimbója ujjaim közé feszül, s érzem, már csak pillanataim vannak hátra. Ezt Edit is megérzi, még egy-két apró szitálás, aztán egészen magába fogad, s én nyögve-hörögve adom ki vágyam cseppjeit. Lassan válunk szét, simogatásokkal csitítjuk egymást, szorosan összebújva alszunk el.

Hajnalban én ébredek először. Mindig én ébredek először. Még nem volt olyan barátnőm, aki engem ébresztett volna. Ennek néha örülök, mert így szabadon gyönyörködhetek a meztelen női testben, ahogy alvástól ellágyulva fekszik mellettem. Ha hason fekszik, akkor hátának lágy íve, csípője, popsijának két félgömbje gyönyörködtet, és közötte a rózsaszirmok, melyek az esti szeretkezés nedveitől síkosan-fénylőn ingerelnek. Ha hanyatt fekszik, akkor mellének édes halma, elomló mellbimbói, köldökének apró gyöngyszeme és persze a titkos hasadék, több-kevesebb szőrzettel, de mindig csókra váró ajkakkal – ez a látvány fogad. A hátránya a korai kelésnek, hogy sose ébredtem még arra, hogy egy nő szája kényezteti merev férfiasságom. Pedig egyszer kipróbálnám szívesen….

Most hason fekszik Edit, egyik lábát kissé felhúzva, és ahogy lehúzom róla a takarót, észvesztően gyönyörű. Legszívesebben megsimogatnám, de tudom, hogy felébredne, és az nem akarom. Még nem akarom. Nézni akarom, magamba inni a látványt. Ágyéka fölé hajolok, az esti szex nyers, vad illata csapja meg orrom, kettőnk nedvei és a masszázsolaj még ott csillog. Farkam merev, s én néhány simogatással még keményebbé teszem. Ahogy az első síkos csepp kibuggyan, legszívesebben ott és azonnal magamévá tenném a nőt, de visszafogom magam. Egy másik, kedvenc reggeli szokásomnak hódolok inkább.

Úszni indulok, hajnalban, a kerti medencébe. Nem akarok nagy zajt csapni, úgyhogy csak egy fürdőköpenyt húzok fel, és remélem, hogy senkivel nem találkozok a folyosón. Eléggé dudorodik elől a köpeny, ahogy a hátsó lépcső felé megyek. Szerencsére nyitva találom az ajtót, és hamarosan a medence távolabbi végénél vagyok. Még egyszer körülnézek, sehol senki, aztán a korlátra teszem a köpenyt és meztelenül megmártózok. Belém szorul a levegő, hűvös a víz, úszásra tervezték, nem pancsolásra.

Először csak néhány hosszt akarok úszni, aztán elkap a lendület, oda-vissza, vérem felpezsdül, bár vacogok egy kicsit. Aztán felnézek a szállodára, és egy szőke nőt látok az egyik teraszon. A szobája nem lehet messze tőlünk, álmos-komoly szemmel nézi reggeli úszásom. Deréktól felfelé látom csak, rajta is a szálloda fehér fürdőköpenye van. A legközelebbi fordulónál megállok, felnézek rá, mosolygok. Ő is elmosolyodik, biccent egyet, de nem mozdul. Intek neki, hogy jöjjön le, széles mosoly a válasz, nemet int fejével, de szétnyitja köpenyét. Telt melleket, apró barna mellbimbót mutat a reggeli napfénynek, de a következő pillanatban összehúzza a köntöst. Nem erre a válaszra számítottam, kicsit zavarba jövök, sajnálkozó mosollyal húzom fel vállam, aztán még néhány hosszt úszok, és lassan kimászok a medencéből. Ahogy visszafordulok, még látom, hogy végignézte, ahogy kijövök a medencéből, de mire az épülethez érek, már üres az erkélye. Mosolyogva megyek fel a szobánkba.

Halkan lépek be, a fürdőszobába megtörülközök, hajamat is megtörlöm, aztán a szoba felé indulok. Edit még alszik, de már hanyatt fekve, keze-lába széttárva. Ördögi terv villan fejembe, a takaróját megemelve alábújok és ráfekszem, amennyire lehet. Összerándul jéghideg testemtől, morgolódik, sziszeg, próbál ellökni, de szemét még nem nyitja ki.

- Jaaaaj, merre jártál?! Olyan hideg vagy, mint egy béka! – mérgelődik félálomban

- Úsztam egyet. És a békának csók jár, hátha királyfi lesz belőle – suttogom, és szájára tapadok. Csókja álomízű, karja átölel, de ez csak eltereli a figyelmemet, mert a következő mozdulatával eltol magától. Mellé hengeredek, ezzel a mozdulattal mindkettőnkről lehúzom a takarót.

- Meg fogok fagyni…teeee….jégherceg.. – hangja panaszos, de szemén látom, nem haragszik igazán. Szeme testem közepére siklik, férfiasságom egészen összement a hidegben, és ez némi ijedelmet vált ki kedvesemből.

- Óóóó, szegény…..ő is fázik?....ugye nem marad mindig ekkora? – hangja játékos, mintha tényleg félne, hogy a tegnapi méret talán sose tér vissza.

- Nem tudom…esetleg ha egy kis meleghez jutna….biztos örülne neki – válaszolom, komolyra véve a figurát. Nem sokáig kell kérni, Edit odakúszik, és a következő pillanatban szájába veszi lankadt férfiasságom. Ebben az állapotában az egész belefér a szájába, forró ujjaival a golyóimat próbálja masszírozni, bár azok is testemhez simultak. Megremegek a forró érintéstől, lassan szopja vesszőmet, testem felpezsdül.

- Aaahhhh – szakad ki belőlem, ahogy vérem egy irányba összpontosul. Érzem, hogy megtelik vérrel dákóm, kinövöm az édes-forró szájat, már csak félig nyel el. Nyelve körbejár, le és fel, golyóimon táncol, aztán makkom szívja édesen-éhesen, s én alig várom, hogy belé hatolhassak.

- Látom nincs baj, életre kelt az esti játszópajtásom. Én most elmegyek zuhanyozni – int felém pajkosan, s mire egyet szólnék, már csak meztelen popsiját billegeti a fürdőszobaajtóban. Egy forró zuhany nekem is jól esne, úgyhogy utána indulok.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A tökéletes, ám kimerítő éjszaka után egyáltalán nincs kedvem felébredni. Hajnaltájban megébredek ugyan egy kis mocorgásra, de jól esik az a tudat, hogy egész nyugodtan visszaalhatok még egy kicsit, mert nem sietünk sehová. Egy pillanatig átsuhan az agyamon, hogy mintha eltűnt volna mellőlem a hálótársam, de végül az álom győz...

Egészen addig, amíg egy jéghideg test kíméletlenül fel nem ébreszt! Az első gondolatom az, hogy elküldöm a bús fenébe, ilyen brutalitásra semmilyen más válasz nem jut eszembe. De végül inkább a felmelegítése mellett döntök, mert honnan is tudhatná, hogy nem szeretem a durva ébresztőt. Gyanítom, hogy a kinti medence hidege lehet az, ami robosztus jégszoborrá dermesztette, így a legkisebbre zsugorodott szervét veszem kezelésbe, nem árt az, ha máris emlékezik, melyik is az az optimális méret, ahogy szeretem őt látni. Viszont a hideg bújásért revansot veszek, és amikor már szinte robban, egyszerűen faképnél hagyom és zuhanyozni indulok. Szerencsére velem tart, és egymást szappanozva kényeztetjük magunkat a forróvíz alatt. Jólesik, megint csak jólesik az érintése, és ahogy az áruló mellbimbóimmal játszik, önkéntelenül felsóhajtok. Imádom, hogy ilyen hevesen reagál a testem a közelségére. Eljátszom a gondolattal, hogy máris visszamenjünk az ágyba, és a puncimat kényeztetésre kínáljam neki, de a gyomra hangos korgása arra késztet, hogy lehet hogy egy reggelivel jobban járunk előtte.

- Gyere te kis haspók, menjünk enni - húzom magam után a szobába, és találomra magamra kapok néhány ruhadarabot, hogy szalonképes legyek szobán kívüli tartózkodásra. Azzal nem fáradok, hogy alsóneműt húzzak, arra számítok, hogy egy órán belül úgyis lekerül rólam. Naná, hogy észreveszi. Mielőtt elindulnánk, egy váratlan mozdulattal az ágyra dönt, a combjaim közé furakodik, és minden finomkodás nélkül kényeztetni kezdi szirmaimat.

- Csak hogy emlékezzenek erre a reggeli közben. Csakis azért - morogja inkább magának, miközben szoros kézzel a csípőmet fogja, nehogy kiszabaduljak a karmai közül. Pattanásig izgat, majd az utolsó pillanatban elhúzza a fejét, szelíden végigsimít a dombomon, majd felsegít az ágyról, karon fog és mint ha mi sem történt volna, reggelizni indulunk. Szó se róla, sikerült elintéznie, hogy felébredjek...sajog a puncim, érintésért kiált. Ehelyett mosolyogva sétálunk a reggelizőben, tányérunkra gyűjtögetve a zsákmányt. Ugyan minden gondolatom a partnerem körül forog, nem tudom nem észrevenni, hogy egy szőke nő háromszor is belém botlik a büféasztal körül, s mindháromszor alaposan végigmustrál. Ki a csuda lehet ez...na mindegy. Jó étvággyal esünk neki a reggelinek, közbe a pajkos férfi néhányszor megkérdezi, jól érzi-e magát minden porcikám.

- Naná, és még milyen jól fogja, amint visszaérünk a szobába! - válaszolom neki, miközben fehérje utánpótlás céljából egy adag rántottát tuszkolok a szájába.

Ebben a pillanatban elkapom az iménti nő irigy pillantását. Az az érzésem támad, mintha ismerne minket. De honnan a csudából? És egyáltalán mit bámul így.

- Kedves, azt hiszem az a szöszi a szomszéd asztalnál szemet vetett rád - mondom kajánul. - mondd, ismered valahonnan? Úgy bámul ide, mintha ismerné minden hálószobatitkunkat, és pontosan tudná, hogy milyen gyönyörű az a tested...

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A zuhany alatti játszadozásunk izgalmas napot vetít előre. Szerencsére Edit azt már tudja, hogy üres gyomorral nem vagyok beszámítható, így öltözködni kezd, hogy reggelizni induljunk. Kedvesem elég lazán értelmezi az öltözést, a könnyű ruhája alá nem vesz bugyit, amit nem hagyhatok szó, illetve nyelv nélkül. Szám megtelik vágyának ízével, de ahogy egyre hevesebben nyomja számhoz magát, visszavonulót fújok. Nehezen kel fel az ágyról, de mire leérünk az ebédlőbe, magához tér. Hirtelen észreveszem a reggeli leselkedő szőkeséget, és ő is egyértelműen jelzi, hogy felismert így ruhában is. Egyedül ül az asztalánál és egyre sűrűbben néz felém, felénk. Ez már Editnek is feltűnik, és nem hagyja szó nélkül.

- Kedves, azt hiszem az a szöszi a szomszéd asztalnál szemet vetett rád - mondom kajánul. - mondd, ismered valahonnan? Úgy bámul ide, mintha ismerné minden hálószobatitkunkat, és pontosan tudná, hogy milyen gyönyörű az a tested...

Átfut a fejemen, hogy most kétféleképpen reagálhatok. Vagy letagadom,hogy valaha is láttam, vagy….elmondok mindent. Ezzel a hétvégével kapcsolatban már túl sokat hazudtam otthon, így itt most nincs kedvem mellébeszélni. Lenyelem a falatot és csak ennyit mondok semleges hangon:

- Reggel láttam, úszás közben. Szép, telt mellei vannak, apró mellbimbóval – és mintha csak az időjárásról beszélgetnénk, újabb falatot tömök a számba.

Edit szeme akkorára nyílik, mint a kávéscsésze, amit épp a szájához emel. Egyből leteszi és önkéntelenül jön az első kérdése:

- Ő is ott volt a medencében?

Nem hagyom magam kizökkenteni a nyugalomból.

- Nem, a teraszon volt. Intettem, hogy jöjjön le, de nem jött le, csak a köntösét nyitotta szét. Nem volt alatta semmi rajta, így láttam a mellét……Hozok még egy kis sajtot, te nem kérsz? – kérdeztem továbbra is ártatlan hangon. Nem akarom, hogy Edit túl nagy jelentőséget tanúsítson ennek a nőnek.

Ahogy a pult felé megyek, szembejön a szőke. Sajtválogatás közben mellém lép és megmutatja a kulcsát a szobaszámmal együtt. Felém se fordul, csak ennyit súg: „Öt perc múlva a szobámban”. Aztán ellép mellőlem és felfelé indul, vissza se néz.

Visszamegyek az asztalhoz, kedvesem nem faggat tovább, csak néz rám, mosolyogva. Ő is még csipeget, nekem meg jár az agyam. Felmenjek, ne menjek? Vonz az ismeretlen, a csábító nő, aki megkívánta testem kora reggel. Végül döntök.

- Bocsánat,fel kell menjek a szobába – és egy kézmozdulattal jelzem, hogy oda készülök, ahová a király is gyalog jár – várj meg itt, még enni akarok egy kis gyümölcsöt meg édességet. 5-10 perc és itt vagyok.

Az utolsó pillanatban még a kulcsot is felkapom, bár most csak az alibi miatt van rá szükségem. Kettesével futok fel a lépcsőn, a keresett ajtó résnyire nyitva áll. Belököm, ott bent a szőke vár, a széles franciaágy előtt állva, köntösben.

- Miből gondolta, hogy jönni fogok? – kérdezem, mélyen a szemébe nézve.

- Ebből – válaszolta, és szétnyitotta köntösét, egészen. Most már teljes a látvány, formás női test bukkan elő, aztán a köntös a földre hull. Kapkodva vetkőzöm, miközben a nő hanyatt fekszik az ágyon, combjait finoman szétnyitja és elkezdi magát simogatni. Már én is meztelen vagyok, amikor az ágyra fekszem, és számmal rátapadok csupasz ágyékára. Nyalni kezdem, mohón és vágyakozón, két ujjam elmerül ágyékában. Ki lehet éhezve, mert teste látványosan reagál, hajamba túr, egészen oda szorítja arcom, szinte alig kapok levegőt. Nem hagy eltávolodni, amíg el nem élvez, sikoltva, remegve. Végül elszabadulok, arca komoly, kissé kipirult.

-Térdelj fel – kérem halkan, s ő nem tétovázik, hamarosan feszes félgömbjei és csillogó virágszirmai tárulnak elém. Mögé helyezkedek, és határozott, gyors mozdulatokkal teszem magamévá. Csípőjébe kapaszkodok, testünk csattog, ahogy feneke combomnak csapódik. Fejét az ágra hajtja, ráfeszíti magát dákómra, aztán elélvez, s én rendületlenül lököm belé magam. Én nem élvezek el, bár nagyon izgató a szituáció. Lassítok, kibújok duplán kielégített puncijából, teste az ágyra rogy. Élvezetének nedveitől csillogó férfiasságomat köntösébe törlöm, felöltözök, s még akkor is az ágyon fekszik, amikor kilépek az ajtón.

Irány az étterem, Edit az utolsókat kortyolja a kávéjából, amikor némi süteménnyel és gyümölccsel visszaérek. Rámosolygok, talán nem vett észre semmit. Tíz perc múlva már fent vagyunk a szobában, csábító lehetőség a medence és a szauna, de egyelőre kiélvezzük az édeskettest. Meztelenül hempergünk az ágyon, vágyam csillapíthatatlan, hogy bőrét, illatát érezzem. Éppen fölém kerül, síkor szirmai hasamon csúszkálnak, ahogy lenéz rám, furcsa-komoly arccal.

- Hányas a szobája?

Válaszom önkéntelen és gyors.

- Kinek?

- Hát a szőkének.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kedvesem, miután elmesélte honnan ismeri a nőt, enyhe zavarában feláll az asztaltól, hogy még egy kis harapnivaló után nézzen. Szememmel kísérem az útját, hogy gyönyörködjek benne. Hát igen, egyszerűen jól esik még ránézni is, hát még hozzáérni. Így természetesen nem tudom nem észrevenni, hogy a szőkével konspirál...s kíváncsian várom, mit lép. Kimenti magát, és elmegy. Kis híján otthagyja a szobakulcsot, de végül elviszi. Kicsit sokkolva, s elgondolkodva szürcsölöm a kávémat. Ezek szerint nem vagyok elég neki. Még erre a két napra sem...de ha ez így van, miért nem mondja meg? Ha már a szeretőjével sem lehet teljesen őszinte, akkor mégis kivel? Bevallom, legalább önmagamnak, hogy rettentő rosszul esik, amit csinál, de úgy döntök, hogy nem buktatom le. Pontosan tudom, hogy ha most felmennék a szobánkba, nem találnám őt ott. Hogy aztán amikor előkerül, elmondaná-e hogy hol járt, vagy azt lódítaná, hogy biztosan elkerültük egymást, nem tudom. Most már egyáltalán nem vagyok biztos ebben. Eddig valahogy az volt bennem, hogy a szerető a szexen kívül még azért is nagyon jó, mert neki csomagolatlanul bármit el lehet mondani, ami a szívemet nyomja, vagy amiben hiányérzetem van. De most be kell lássam, ez ebben az esetben egyáltalán nincs így.

Néhány perccel később elmorzsolok egy elkódorgott könnycseppet a szemem sarkában, és időhúzás gyanánt hozok még egy kis kávét. Közben elnézegetem a körülöttem lévőket. Boldog, vagy boldognak látszó családok, akik álarc mögé bújtatják a hétvége tiszteletére a hétköznapok minden nehézségét. Így nem oldódnak meg a gondok, de úgy gondolják, ha elfedik őket, könnyebb lesz. Szerelmespárok, akik kizárják a külvilágot, s isszák egymás látványát, anélkül, hogy tudatában lennének annak, hogy az emberek többsége, nosztalgikusan irigyli őket egy kicsit. Elfoglalt üzletemberek, akik még a hét végét is munkával töltik, magányosan, távol a családtól. És itt vagyok én, aki szeretőként jött ide, s félidőben megunt szerető lett...nem szívderítő, de hát, az élet már csak ilyen.

Mosolyt varázsolok az arcomra, amikor visszaér, s elrejtőzöm a csészém mögé. Hamarosan felmegyünk a szobába, s felfelé menet megvitatjuk, mi mindent is csinálhatnánk ma napközben. Végül a délelőtti magányra szavazunk. Ennek örülök, mert igazság szerint túl sokáig nem tudnám magamban tartani azt, ami a lelkemet nyomja. Játékosan hempergünk az ágyon, mintha mi sem történt volna, miközen kihámozzuk egymást abból a kevés ruhából, ami reggelizés közben rajtunk volt. Ekkor szerzem meg a bizonyosságot arról, hogy nem a szobánkban járt, vagy ha mégis, nem egyedül. A női vágy összetéveszthetetlen illata érződik a testén, ami az enyémtől eltérő...Fölébe kerekedek, és szomorkásan megkérdezem:

- Hányas a szobája?

- Kinek?

- Hát a szőkének.

Néz rám, s szinte látom, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában. Próbálja tagadni? Vagy mondja el úgy, ahogy volt? Végül a kérdésre kérdéssel válaszol.

- Honnan tudod?

Szó nélkül hátranyúlok, s gyengéden végigsimítok az ágyékán, majd elhúzom a kezemet az orra előtt. Kissé bűntudatosan hunyja le a szemét, nem nagyon állja a pillantásomat. Nem nagyon tud mit mondani, ezért én beszélek.

- Kedves, ma reggelig én úgy képzeltem, hogy én vagyok "a szeretőd", az egyetlen és kizárólagos, ahogy te nekem. Persze nem tudom, hogy miért képzeltem, hisz sosem beszéltünk erről, soha nem kértük a másikat hogy ez így legyen, de valamiért mégis azt képzeltem. Most már látom, hogy tévedtem. Egy szeretőd vagyok, aki valamiért még erre a két napra sem bírta kielégíteni azt a csillapíthatatlan vágyadat, amit olyan nagyon szeretek. Amíg az étteremben vártam rád, átértékeltem kettőnk kapcsolatát. Nem mondom, hogy sérülésmentesen sikerült, de igyekeztem nagyon. Tehát...kérlek mondd meg a szobaszámát, utána pedig menj és mosd le magadról a szagát. Amíg tisztálkodsz, átmegyek hozzá, és áthívom, hiszen szemmel láthatóan vágysz a társaságára. Útközben eldöntöm, hogy használjam-e őt eszköznek. Tudod mindig kíváncsi voltam, milyen lehet egy másik nővel szeretkezni. Hogy milyen lehet érezni egy másik nő ajkait a combjaim között. De eddig soha nem tapasztaltam még meg. Mivel a szeretők sok más mellett arra is jók, hogy az ember új élményekre tegyen szert mellettük, akár még jó kaland is lehet. Azért az nem baj, ha itt leszel a közelben, mert valamiért úgy érzem, az ő lágysága után jól fog esni a farkad keménysége. Beszélek vele, s meglátom. Ha végül nem így döntök, akkor egyedül jön vissza hozzád, én pedig kihasználom a szálloda remek wellness kínálatát, amíg ti hancúroztok. Csak arra kérlek, maradjon energiád délutánra is...már ha úgy szeretnéd. Addigra jó eséllyel feleszmélek a jelenlegi félkábult állapotomból, és újra megkívánom azt a gyönyörű testedet. Most pedig kérlek, mondd a szobaszámot.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lebuktam. Nem tudom, miből gondoltam, hogy Edit nem jön rá. Elátkozom magam, hogy úgy viselkedem, mint egy filmbéli übermacsó: felállt a farkam és elment az eszem. Kedvesem minden szava a szívemig ér, és én szeretném az egészet meg nem történtté tenni. Mondanivalója végén azonban egészen új utakra kanyarodott, s én lázasan próbálom feldolgozni mindazt, amit mond. Egy dolgot tudok biztosan: nem akarom elveszíteni Editet, mert ez a szőke nem ér annyit. Viszont ehhez most ügyesnek kell lennem. Felemelem a fejem és kissé könnyes szemébe nézek. Nehezen jönnek a szavak, de mindenképpen időre van szükségem, hogy a folytatást összerakjam.

- Nem mondok szobaszámot, mert nem engedem, hogy egyedül menj oda. Két perc alatt lezuhanyozok, és együtt megyünk át.

Kicsit meglepődik, de nem ellenkezik. Extragyors a zuhanyzásom, közben próbálok tervet kovácsolni, de túl sok az ismeretlen tényező. Fürdőköpenyben lépek ki a nappaliba, Edit ugyanígy öltözve vár. Rámosolygok, de érzem, most nem közelíthetek hozzá. Még nem. Két szobával odébb kopogunk be. A szőke ajtót nyit, rajta is köpeny van. Nem kicsit meglepődik.

- Sziasztok!..öööö…..bejöttök?

Én megyek előre, az ágyon egy bikini hever, láthatóan wellnessre készült, amikor megzavartuk.

- Talán mutatkozzunk be – javasolom, kissé zavarban. Andinak hívják, a két nő kissé kényszeredett mosollyal fog kezet, és látom Editen a meglepődést, hogy én sem tudom a szöszi nevét. Némi csend után Andi találja meg először a hangot, hozzám fordulva.

- Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan látlak újra. Pedig szívesen folytatnám, mert elég kapkodós lett a ….legutóbbi találkozásunk. De úgy látom, nem lesz folytatás, mert túl gyorsan lebuktál a feleséged előtt – intett kedvesem felé.

- Nem vagyok a felesége – szúrt oda élesen Edit- a felesége éppen nyaral a gyerekekkel.

Most Andin volt a csodálkozás.

- Nem a felesége vagy? Akkor…a szeretője? – kérdezi kicsit óvatosan, mire bólintás a válasz. Andiból kitör a felháborodás.

- Te eljöttél a feleséged mellől, a szeretőddel egy hétvégére, és velem csalod meg? Micsoda…..alávaló férfi vagy te!? Most már értem, miért nem akartál elélvezni velem! Editnek tartogattad magad, ugye? Őszintén sajnálom drágám, nem akartam beletenyerelni az édes-kettesetekbe, de tényleg.

Ez utóbbi már Editnek szól, én szóhoz sem jutok, viszont úgy látom, Edit kezdi összeszedni magát. Talán megérez valami abból, hogy itt most én vagyok a vesztes pozícióban, bármennyire szeretném tagadni. Elkezdi mondani, hogy miért is jöttünk.

- Én sem erre számítottam a hétvégén, de ha már így alakult…..szóval….nem tudom, mit szólnál hozzá, ha…..illetve, lenne-e kedved…

- Várj, kitalálom – veszi át a szót a szöszi – arra gondolsz, hogy csatlakozzak hozzátok?

Kedvesem zavartan bólint, de közben reménykedőn mosolyog. Egyre inkább úgy érzem, az események irányítása kicsúszott a kezem közül. Andi rám néz, aztán Editre, aztán vissza. Arcán furcsa mosoly, és már csak Edithez beszél.

- Nem voltam még ilyen helyzetben, de ....veled, veletek kipróbálnám. Viszont nem sok időm van, mert két óra múlva indul a férjem ide. Igen, van férjem, egy nagyon…..gáláns úriember, bár neki is vannak hiányosságai – és félreérthetetlenül testem közepére néz – ami miatt a mai reggel megtörténhetett. Szóval két óránk van, hogy megleckéztessük ezt a pasit, drágaságom.

Edittel összenéznek, aztán rám, s én rájöttem, hogy a két nő bosszút forral ellenem. Erre nem számítottam, és kicsit félve nézek az elkövetkező két óra elé.

- Ugye nem gond, ha a ti szobátokat vesszük igénybe? Nem akarom, hogy a férjem egy szétdúlt ágyat találjon – kacsint Editre, és egymás után kilépnek az ajtón. Én csak ballagok utánuk, aztán a szobában már vidámabb a hangulatom.

Mindketten kibújnak a köpenyből, és én is csatlakozom a meztelenségükhöz. Rám néznek, a szöszi int az ujjával

– Te egyelőre várj, most mi szórakozunk egy kicsit.

A két nő lassan, óvatosan simogatja egymást, s én alig bírok magammal. Finom női ujjak siklanak melleken, dombok és lankákon, apró csókok nyakra, vállra, aztán Andi szája végigjárja kedvesem mellét. Keresik egymás vágyát, mindketten adni akarnak, kényeztetni és felizgatni. Dákóm hamarosan kőkeményen ágaskodik, néha felém pillantanak, de aztán visszatérnek. Két illatos női test vonaglok, sóhajtozik, ujjaim önkéntelenül farkamra csúsznak, lassan húzogatom a bőrt, mélyet sóhajok, mire mindketten odafordulnak. Szemük testem közepére csúszik, halk nyögés, s én szinte eszemet vesztem, ahogy a két gyönyörű nő egymás punciját ujjazza, finom, kecses mozdulatokkal.

- Feküdj az ágyra – súgja Andi kedvesemnek, aki némi tétovázás után hanyatt fekszik az ágy közepén. Szőke hajkorona hajol fölé, dermedt mellbimbóktól indul lefelé, Edit csak engem néz, miközben egy puha nyelv már csupasz szeméremdobját kerülgeti. Kezével int, hogy menjek közelebb, s én csak erre várok. Az ágyra térdelek és forró csókcsata kezdődik. Úgy tűnik, alsó ajkait is egy száj kényezteti, teste felhevül, szeme vágytól fényes.

- A farkadat akarom….a számba – suttogja, s én teljesítem kérését. Mellé térdelek, mély sóhajjal nézem, ahogy síkos cseppjeimet lenyalogatja duzzadt makkomról.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

El sem hiszem, hogy ilyen faramuci helyzetbe kavarodtam! Mire észbe kapok, már kopogunk a második szomszéd szobában, ahol egy szép szőke nő nyit ajtót fürdőköpenyben. Persze...az a gazfickó nem engedett egyedül átjönni, félt, hogy megtépem a szöszit. Pedig pontosan tisztában vagyok vele, hogy az egyetlen bűnös itt csakis az én szeretőm, aki mohóságában megdugta az első szembejövőt, aki hagyta magát...Hamar kiderül, hogy igazam van, és Andinak - mert így hívják - fogalma sem volt arról, hogy ki kivel van. A reggelinél azt is hihette, hogy valami konferencián lévő kollégák vagyunk, bár így lengén öltözve az első tippje azért a feleség szerep volt. Egy ideig méregettem, s próbáltam eldönteni, hogy barát, vagy ellenség lesz-e, végül felvilágosítottam, s ennek hatására legalább annyira felháborodott, mint én. Hmmm...ezek szerint tőle sem áll távol a szerető szerepe. Egy cinkos összenézéssel egy hullámhosszra kerülünk...No ezt még majd megvitatom vele egy ártatlan csajos program keretében, de először ki kell használjuk az időt, mielőtt megjön a férje, így átvonulunk a szobánkba. Valami különös cinkosság alakul ki kettőnk között, és a galibákat okozó férfit egy időre szinte teljesen kizárjuk az eseményekből. Újdonság...neki is, nekem is, hogy egy másik nő érinti a testemet, és mint a legtöbb jó értelemben vett újdonság végtelenül csábító, izgató. Intenzíven éledező vágyunkat korbácsolják a csókok, érintések, magam sem gondoltam, hogy a női érintés ilyen szertelen lehet. Elég elgondolnom, hogy hol vágyom az ajkára, s kitalálja, mintha maga pont ugyanazt kívánná...Egy halk nyögés billent ki minket kettőnk külön világából, de csak egy pillanatra. Együtt nézünk a széken ülő közönségünket, aki a látottak hatására azt a formás farkát masszírozza, ami a mai összes baját okozta. Már amennyire bajnak számít két kívánós nő társaságában, meztelenül múlatni az időt...

Andi rám villantja a szemeit, és úgy dönt, jöjjön a következő jelenet.

- Feküdj az ágyra - kéri kedvesen, én pedig szinte félénken teljesítem a kérését, mert azt aztán igazán el nem tudtam képzelni egészen idáig, hogy egy másik nő ajka érintsen ott lent...kényelmesen elhelyezkedik a combjaim között, széthúzza a szirmokat, és még egy összenézés után belemerül. Finom, puha ajkai vannak, valahogy teljesen más érzés...nem tudom megmagyarázni hogy miért, de nem is akarom. Kedvesemre nézek, nézem, ahogyan csendben figyel minket. Nem akarom, hogy teljesen kimaradjon az élvezetből, így magamhoz intem. Lelkesen jön, és csókolózni kezdünk. A két érzés a végtelenségig felizgat...puha ajkak tánca a puncimon, s kőkemény férfiszáj az enyémen. Képtelen vagyok ellenállni a kísértésnek...

- A farkadat akarom….a számba - kérem, vagy követelem, a csuda tudja. Megkapom. Mellém térdel, s úgy helyezkedik, hogy kényelmesen hozzáférjek a lüktető szerszámhoz, melynek hegyén ott vannak az árulkodó cseppek, csurrannak a nyelvemre, ahogy végigsimítom a makkot. Nem túl nagy intenzitással kezdem kényeztetni a szerszámot, mert Andi olyan, de olyan izgatóan ténykedik a combjaim között, hogy kis híján felrobbanok. Művészien vált ritmust, ahányszor csak a csúcs közelében járok, időnként felfüggeszt minden érintést, hogy csituljanak a hullámok. Amikor már negyedszer játssza el ezt, ösztönösen nyúlok, hogy ne engedjem el a fejét, ám szőke sörénye kicsúszik a kezem alól. Finoman a combomba harap, majd kedvesem felé fordul.

- Te jössz te rosszéletű. Elégítsd ki őt pontosan úgy, ahogy velem tetted ma reggel.

Ezzel hanyatt gördül, és megkér, hogy térdeljek föléje, majd érzem, ahogy széthúzza a szirmaimat és alulról besegíti a végre megérkező keménységet...Halkan felnyögök, ahogy a formás szerszám belém fúródik. Az addigi puhaság után ez üdítően jólesik...ahogy a matató női kezek is, amik finoman szétfeszítik a puncimat és az erőteljes lökések ütemében masszírozni kezdik a csiklómat gondosan elkerülve. Ez nem lesz hosszú menet, már látom...remegő kezekkel kapaszkodom Andi combjaiba, s az arcomat az ágyékára hajtva próbálom legalább néhány másodperccel nyújtani még az élményt...

Nem tudom, hogy hármunk közül melyikünk robban előbb, de mire a kéj után feleszmélek, mindhárman kimerülten heverészünk a méretes ágyon, amit...vendéglátónknak rendbe kell szedetnie még mielőtt a férje megérkezik. Egy ideig még nem mozdulok, de az agyam hamar életre kell. Valahogy nem így képzeltem a szeretősdit. Nem úgy gondoltam, hogy a szeretőm egy velem töltött hosszú hétvégén egyszerűen lefekszik egy másik nővel, bármilyen szép is az a másik nő. Nekem olyan szerető kell, aki, ha a feleségéhez nem is, hozzám őszinte, és én is az lehetek vele maximálisan. Így, hogy ezt nem tehetem meg, és ő sem teszi, oda a varázs. Bár az ágyban pompás....de az ágyban jó hímet azért találni a világban, nem keveset. Nekem annál több kell egy szeretőtől. Nem igazán tudom megfogalmazni pontosan hogy mi...de több! Így aztán, egy szeszélyes ötlettől vezérelve nyújtózom egyet, csókot nyomok újdonsült partnerünk arcára, s fülébe súgom, el ne engedje a pasit még egy rövid ideig.

Majd végigsimítok kedvesem testén és szomorúan búcsút intek neki.

- Jó volt veled kedves szomszéd, nagyon jó. Kár hogy ennyire farokvezérelt vagy és nem érted be egy szeretővel. Ez nem felel meg az ízlésemnek, így egy másik szobába költözöm, és ott élvezem tovább a szálloda kényeztető szolgáltatásait. Te pedig...megmaradsz jó szomszédnak, de remélem jól emlékszel minden porcikámra, mert azokhoz többet nem érsz...

Magam köré kanyarintom a köntösömet, és a tőlem telhető legelegánsabban kivonulok a szobából. Elmorzsolok néhány könnycseppet, majd eldöntöm, a hétvégét azzal töltöm, hogy ráncba szedem az önbecsülésemet. Kezdésképpen felhívom a férjemet...aki hosszú ideje imád és a tenyerén hordoz.

Tartalomjegyzék