Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Egy teljes éve készítenek erre a napra, sőt talán úgy a lelkük mélyén szüleim jóval régebben erre a sorsra szántak, ezért óvtak naptól, széltől, s minden szépségnek ártó dologtól. Pontosan egy éve volt, amikor a szultán követe érkezett hozzánk levéllel, miszerint kiválasztott lettem...a hárembe...sokan örülnek ennek a tisztségnek, hiszen azoknak a háremhölgyeknek, ágyasoknak, akiket kedvel szultánunk, nagyon jó dolguk van a palotában. De sokan nem látják azt az árnyoldalt, ami a megúnt, vagy valamiért nem kedvelt nőkre vár. Ármány, áskálódás és mérhetetlen unalom....így hatalmas a tét. Sorsomat nem kerülhetem el, így meg kell felelnem, tökéletesebbnél is tökéletesebbnek kell lennem. Az elmúlt egy évem azzal telt, hogy megtanultam mindent, amit egy nőnek tudnia kell...vagyis majdnem mindent...megtanultam táncolni, úgy, hogy az szórakoztasson, s úgy, hogy csábítson. Megtanultam hárfán játszani, úgy hogy szépen szóljon, s úgy is, hogy kezeim ellenállhatatlanul erotikusnak tűnjenek a férfi számára. Megismertem a férfitestet, azt hogy hogyan tehetem boldoggá, de nem fogadtam még magamba. Néhány napja érkeztem a palotába, s a szokáshoz híven ma lesz a bemutatásom...két rangidős lánnyal fogok táncolni, majd egyedül. Minden háremhölgy jelen lesz, a műsor, a vacsora alatt, s ha a szultán szeszélye úgy kívánja, a szüzességem elvesztése során is.
Csodálatos éjkék leplekben indulok a "premierre", tudva az életem múlhat azon, hogy mire a hetedik kendőm lekerül a hétfátyol táncom végére, a szultán megkíván-e, avagy félredob....körülnézni sem merek a teremben, csak a zenére figyelek, s a szultán szigorú, tán kissé fásult szemét keresem....