Mykee

Különleges ez a nap. Karácsony első napja, szenteste. Mivel ajándékozhatnám meg a legkedvesebb szerettemet, a páromat? Sokat gondolkodtam, hiszen a parfüm, a csinos ruha vagy az ékszerek mind nagyon snassz és egyáltalán nem fejezi ki azt, hogy mennyire szeretem őt.

Törtem a fejem egészen addig, mikor egy igazán jó ötlet jutott az eszembe. Biztosan fog neki örülni: egyszerű és mégis...


Együtt állítjuk fel a fát és díszíteni kezdjük. Nem sejtesz semmit, látom az arcodon. Nagy örömmel akasztgatod a díszeket egymás után. Csillogó szemed megragad és látom, hogy nagyon élvezed. Rám nézel, amikor észreveszed, hogy figyellek.

- Kis hamis! Mit nézel? - mosolyogsz.

- Azt a csillogó szemed. Igazi csillagszemű vagy, illik a karácsonyfához.

Csókot váltunk és felsóhajtasz:

- Tudod, mi hozna teljes karácsonyi hangulatot? Egy igazán fehér hótakaró odakint.

Városban élünk, ha valami hó esne, az utca kövéig sem jut el ebben a házrengetegben. Mindig szürke karácsonyunk volt.

A szám sarkából elmosolyodom, és egy újabb díszt akasztok fel. Nemsokára elkészülünk, fel lesz díszítve a karácsonyfánk.

Alig fél órával később mindketten örömteli tekintettel nézünk a csillogó fára.

- Kellemes karácsonyi ünnepeket! - köszöntjük egymást, és puszit adunk a másiknak.

*virág

Álomképből ébredek, orromba kúszik a narancs és a fahéj illata. Lassan tudatosul bennem: igen, végre karácsony! Örömmel tölt el az érzés, minden nap fontos, de ez a nap mégis más. Hiszek a karácsonyi csodákban, ilyenkor valahogy a szürke hétköznapok is megtisztulnak.

Felpattanok mellőled, békésen szundikálsz még. Odasietek az ablakhoz, és szomorúan állapítom meg, hogy eddig nem történt meg a csoda, a szürke betonrengeteg nem vált hópelyhektől szikrázó mesebeli álommá.

De ez nem veszi kedvem. Megmoccansz te is. Hátranézek, megpillantom csillagoktól szikrázó szemed és feledek mindent...

Gyorsan telik az idő. Egész nap meghitt a hangulat, miközben azon gondolkodom, nem lesz-e túl merész választás a karácsonyi ajándékod? Hisz ez az ünnep a szereteté. És ha merész? - nyugtatom magam, hiszen tudom, hogy boldog leszel és élvezni fogod.

Állunk a fa előtt, amely még csak zölden csillog, megrészegít az orromba bekúszó illata. Az aranyló díszek csillogásában mindennél erősebb szemünk csillogása, és az egymás iránti mérhetetlen szerelme.

Hangtalanul simogatod végig testem, érzem bőrömön minden rezdülésed. Néha egymáshoz érünk, amely most még nagyobb boldogsággal tölt el.

- Kis hamis! Mit nézel? - kérdem érdeklődve.

- Azt a csillogó szemed. Igazi csillagszemű vagy, illik a karácsonyfához.

Puha ajkunk összeér a csillogó fényben...

- Tudod, mi hozna teljes karácsonyi hangulatot? Egy igazán fehér hótakaró odakint. Igazi karácsonyi csoda lenne!

Mykee

Ajándékot nem beszéltünk meg, de nem is várok semmit. Elég, ha itt vagy velem, összebújva, ezzel a csillogó szemmel. Meglátom benne magam és a fát, ahogyan szikrázik.

- Édesem, bevallom, hogy egy meglepetéssel készültem... - kezdem a mondandómat. Látom, rázod a fejed, hogy nem kellett volna, de finoman a szád elé teszem a mutatóujjam, úgy folytatom: - Csssst! Tudom, hogy nem beszéltük meg, de arra gondoltam, hogy mégis szeretném kifejezni szerelmünket. Egy olyan ajándékot szántam neked, amit itt nem tudok odaadni. Szeretném, ha most itt hagynánk a fát és a lakást is!

Kikerekedett szemekkel nézel, és bár édes szád szóra nyílna, de hang nem jön ki rajta. Aztán mégis kibújik pár kérdés:

- De... de hova? Milyen... meglepetés? Miről van szó? - érdeklődsz kicsit hitetlenkedve.

- Bízz bennem, és csak arra kérlek: öltözz fel melegen és csinosan! Szeretném, ha felvennéd a bundádat, amit olyan ritkán látok rajtad! Szeretném, ha ma abban lennél!

- De mégis... - nem hagylak tovább beszélni, egy csókot adok, majd válaszul annyit mondok:

- Mindent megtudsz, csak öltözz, kérlek!

Mielőtt újra kérdeznél, megfordulok, és eltűnök a szobában öltözködni. Egy öltönyt veszek ki a szekrényből, keresek egy vasalt inget, nyakkendőt. Mikor elegánsan kilépek a szobából, látom, hogy a gardrób ajtaja csukva van még. Aztán kilépsz. Álomszép vagy. Talán látod rajtam a varázsod hatását, de te is pár pillanatra végigmértél.

- Indulhatunk hölgyem? - kérdezem kissé meghajolva.

- Igen, csak a bunda... - Visszalépsz a gardróbba, leakasztod a szekrényről.

- Engedd meg, hogy segítsek! - lépek be, hogy felsegítsem rád. Ezután felveszem az öltönyhöz való hosszú kabátot, és gyorsan elcsenek egy finom női sálat, ami eltűnik a zsebemben. Ahogy kilépünk a gardróbból, felkínálom a karom:

- Szabad?

Mosolyogva, de kíváncsiságtól telve belém karolsz és kilépünk az ajtón.

*virág

Ajándékot egyikünk sem várt a másiktól, de mégis gondosan készültem az ünnepre: nagyon sok boltot végigjártam a megfelelő darabért, mire végre megleltem.

Gondolataim átsuhannak fejemen és mosolygom, miközben a fenyőfa egyre gyönyörűbb ruhában csillog. Mikor már teljes pompájában áll előttünk, megszólalsz:

- Édesem, bevallom, hogy egy meglepetéssel készültem.

Hallom simogató hangod, tiltakoznék, de nem hagyod, puha ujjaddal lezárod ajkam. Majd folytatod, és egyre titokzatosabban mondod, hogy az ajándék nem is itt van. Kezd meseszerű lenni az egész, a fény a szemedben varázslatosan szerelmes, de nem hagyom magam, nagyon izgatott lettem:

- De... de hova? Milyen... meglepetés? Miről van szó?

Szemed egyre csillogóbb a boldogságtól, és én egyre izgatottabb vagyok. Még közelebb lépsz, megfogod kezem, ajkadhoz emeled és belecsókolsz, majd kicserepesedett számhoz hajolsz, melyek ismételten szólásra nyílnak. Halkan oda súgod:

- Bízz bennem, és csak arra kérlek: öltözz fel melegen és csinosan! Szeretném, ha felvennéd a bundádat, amit olyan ritkán látok rajtad!

Egyre jobban elvarázsolsz, a karácsony fordul meg agyamban, de mivel otthagytál a gondolataimmal, elindulok a gardrób felé. Már elő van készítve a meglepetés fehérnemű, szatén anyaga úgy simul formás testemre, mint a puha hótakaró a tájra. Gondosan válogattam, mire beszereztem a hozzá illő combfixet. Leheletfinom anyagból készült, klasszikus szabású ruhát veszek fel. Hajam és a sminkem a karácsonyt tükrözi: kis csillogás és már libbenek is ki a gardrób ajtaján.

Ott állsz előttem, és szinte megbabonáz az eleganciád, lelkemben érzem a boldogságot. Mikor meglátom magam a szemedben, tudom, én is lenyűgöztelek.

- Indulhatunk hölgyem? - kérdezed enyhe izgalommal a hangodban.

- Igen, csak a bunda... - lépek vissza a puha finom szőrméért. Felkínálod a karod és kilépünk a szürke betonrengetegbe. De a lelkem ragyog és ez most a legfontosabb.

Mykee

Kilépünk a kinti világba. Mintha a benti meleg távoli emlék, egy illúzió lenne csupán. Feltámad bennem a vágy, hogy mégis odabent lenne jó, de magamban elmosolyodom: a meglepetésem ennél sokkal többet fog adni és emlékezetesebb lesz.

Kinyitom előtted a kocsi ajtaját. Látom szemedben a bizonytalanságot, de a kíváncsiságot is, a feszült és odaadó várakozást, hiszen nem tudod mi vár rád. Ekkor előhúzom a zsebemből a becsempészett sálat.

- Édesem! Szeretném, ha bíznál bennem, ahogyan eddig is! Szeretném, ha a meglepetés tökéletesre sikerülne! Ezért arra kérlek: engedd, hogy ezt a sálat a szemed elé kössem! - Furcsán nézel rám, még jobban látom a bizonytalanságot a szemedben. - Ne aggódj, csak bízz bennem, kérlek!

- Rendben - adod meg magad. - Meddig lesz ez így?

- Ígérem, nem sokáig.

Hozzád hajolok és megcsókollak, majd a szemed elé kötöm a sálat. Látom, hogy nagyon izgulsz, ezért újabb csókot adok neked.

- Ettől még beszélgethetünk, amire csak kíváncsi vagy. De a meglepetést nem árulom el! - somolygok titkosan. - Indulhatunk?

- Igen - sóhajtod és hátradőlsz.

Kitolatok a kocsival az útra, sehol senki. Mindenki otthon ünnepel. Kezeidet tördeled az izgalomtól, ezért amikor szabaddá válik a jobb kezem, megfogom az ujjaid, hogy nyugtassalak. Én tudom mi vár rád, és ha bízol bennem, igazán tetszeni fog.

*virág

Melletted lépkedve orromba kúszik parfümöd finom aromája, mely keveredik a karácsonyfából maradt fenyőillatokkal. Kiérünk a sötét, hűvös éjszakába, ahol valami más babonáz meg: egy félre nem ismerhető, jellegzetes, tiszta fuvallat. Ha lehet, szívem még hevesebben dobog. Az utcán senki sincs, csak mi ballagunk a kocsihoz. Cipőm kopogása, mint a karácsonyi csengő, úgy hallatszik a csendben. Az ajtót kinyitva megvárod, míg elhelyezkedem. Miközben segítesz, az egyik finom selyemsálamat fedezem fel a kezedben.

- Édesem! Szeretném, ha bíznál bennem, ahogyan eddig is! Szeretném, ha a meglepetés tökéletesre sikerülne! Ezért arra kérlek, engedd, hogy ezt a sálat a szemed elé kössem!

Furcsa érzés keveredik bennem, a meglepetés az izgalommal vegyül. Soha nem érzett érzés kerít hatalmába. A bizalmatlanságom egy pillanat alatt oldod, de kíváncsiskodom még:

- Meddig lesz ez így?

Ígéred, nem sokáig, miközben megpillantom szemed: valami hihetetlen tűz lobog benne, ami teljesen megbabonáz. De miközben odahajolsz, egy apró kis csókot kapok, és kezed máris a fülemnél érzem, ahogy szinte észre véletlenül megsimítod. Majd a hűs selymes anyag eltakarja a szemem. De nem bánom, és puha ajkad újra érzem a számon, nagyon lágyan, minden izgalommal telve csókolsz meg. Megnyugszom, hisz' te is izgulsz.

Az ajtót becsukod, és ott maradok egy pillanatra egyedül. Érzem, mennyire elveszett vagyok nélküled, még ha csak pár pillanat is az egész... De máris hallom, ahogyan mellém ülsz, és indulunk a hűvös, hó illatú éjszakába.

Mykee

Nem tudod hová megyünk, és kicsit meg is nehezítem a dolgod azzal, hogy pár kitérőt teszek, hogy ne tudd követni, merre járhatunk. Mosolygok, ahogyan türelmesen és kíváncsian várod, hol kötünk ki. Kellemes, romantikus zenét teszek be, hogy hangulatba ringasson a kocsi remegésével együtt.

Aztán finoman lefékezek. Lekapcsolom a zenét, és hagyom, hogy a csend körülöleljen minket. Hagyom, hogy kíváncsian fülelj.

- Hol vagyunk? - kérdezed bizonytalanul. - Olyan... olyan érdekes...

De nem várom meg, hogy folytasd. Kikapcsolom magam, és föléd hajolva megcsókollak. Csók közben leveszem a szemedről a kendőt, majd az édes ajkaidtól elválva kinyitod a szemed és az enyémbe nézel:

- Hová hoztál édes? Mi ez a hely? - kérded mosolyogva.

- Nézz körbe! Csak bátran!

Párat pislogva tekintesz körbe: egy havas táj bontakozik ki a homályos üveg mögül. A párát letörlöd a melletted lévő ablakról és egy havas fenyvest pillantasz meg. Mosolygok, mert az igazi meglepetést még nem láthatod. A csodálkozásod hangjai betöltik az autót.

*virág

Próbálok a finom selyemkendő alól ki-kilesni, nyitogatni a szemem és felismerni a fényeket, de teljesen betakar minket az éjszaka fekete leple. Halk zene szól a rádióban, néha érzem puha érintéseid a combomon, ujjaimon, amelyek nyugtatólag cirógatnak, de nem árulsz el semmit.

Egyszer csak ismerős, tiszta illat csapja meg orrom, amit már a ház előtt is éreztem, de az nem lehet! Tényleg varázslat lenne, hisz hónak nyoma sem volt a betonrengetegben.

Megáll a kocsi, érzem, amint kicsit elém hajolsz, és a tiszta levegőt az erősebb, férfias illatod váltja fel. Csupán ez az egy érzékszervem köt össze a külvilággal, és mégis mennyire felkorbácsolja érzéseim, vágyaim. Lekapcsolod a zenét, a motort, és soha nem tapasztalt csend vesz körül minket. Csak szuszogásod hallom, azt is egyre közelebb.

- Hol vagyunk? – kérdezem teljes mámorban úszva. - Olyan... olyan érdekes... és szinte meseszerű az egész.

Ráhajolsz ajkaimra és puhán megcsókolsz, miközben ujjaidat érzem a kendőnél. Kibontod a csomót, majd hagyod, hogy lágyan, mint valami lepel simogassa végig az arcom. Mire a szemem hozzászokik a fényekhez, nem látok semmit. Az ablakok bepárásodtak.

- Hová hoztál édes? Mi ez a hely? – kérdezem mosolyogva, mert szinte álomban érzem magam.

- Nézz körbe! Csak bátran! - mosolyogsz vidáman.

Odahajolok a hideg ablakhoz és ujjaimmal letörlöm az üvegről a párát, egyre izgatottabb leszek. Kint megpillantom az erdőt, amelyet puha, fehér hótakaró borít. Kezem mozdul, kinyitom az ajtót és kilépek a kocsiból. Meghallom a talpam alatt lévő tiszta fehér hó roppanását, és szinte felsikítok a boldogságtól.

Mykee

Amikor kilépsz az autóból, látom a meglepetésedet. Sikítasz, ujjongsz, mint aki olyan ajándékot kapott, amire évek óta vágyott. Mosolyogva lekapcsolom a lámpákat, kiszállok, majd az ajtót mögöttem becsukva melléd lépek. Derekadnál fogva ölellek át, és élvezem, hogy a holdfény az örömöddel vegyülve csillan vissza szemedből. Rád mosolygok:

- Ugye mondtam, hogy a bundádra szükséged lesz?

Homlokon csókollak.

- Drágám ez... ez... erről álmodtam! - ujjongsz boldogságtól akadozó hangon. - Mindig is! Köszönöm!

Átölelsz, és érzem remegésed, amit kivételesen nem a hideg okoz, hanem az öröm.

- Pedig még nem is kaptad meg az igazi ajándékodat - sóhajtom a füledbe. Ekkor kicsit kétkedve nézel rám:

- Nem? Hát... mi lehet ennél csodálatosabb?

Sejtelmesen mosolygok tovább, majd megfogom a kezed:

- Gyere édesem, gyere, hadd mutassam meg!

Elindulunk befelé az erdőbe. Bár sötét van, egy kis ösvényen bújunk át az ágak alatt. Párszor fejünkre hullik az ágakról a hó, de egyikünk sem bánja. A csendben csak a talpunk alatti ropogás hallatszik, sokszor mélyebben süpped a lábunk.

Nem sokat megyünk, mikor egy kisebb kanyar után egy aprócska tisztásra érünk.

- Hát... Ez... Istenem, de boldog vagyok! - ugrasz a nyakamba, amikor meglátod a meglepetésemet: az erdőben feldíszített karácsonyfámat, amit titokban, munka után, apránként díszítettem fel itt, távol minden emberi kéz nyomától. Egy élő fenyőfát öltöztettem fel Neked, a legszebb díszekből, a legszebb nőnek.

- Egy igazi karácsony, igazi hóval, igazi fával - mosolygok boldogan. - Ez az ajándékom Neked, hogy egyszer valóban megkapd az ünnep szépségét. Ketten, egyedül ezen a csodálatos helyen. Nagyon köszönöm, hogy vagy nekem!

Átölellek, mondanivalómat egy forró csókkal zárom le.

*virág

Miután lekapcsolod az autó fényeit, már csak a hold világit a tiszta fénylő havon. Szívem hatalmasat dobban, leírhatatlan az érzés. Átvillan az agyamon: igen ez a tökéletes boldogság.

Érzem, ahogyan mögém lépsz, gyengéden átkarolsz és miközben szemem a csillogó, friss hó szépségét szívja magába, gyengéden nyakamba csókolsz. Puhán, érzékien, szerelmesen. Testem máris megborzong, egy mély remegés futja át minden apró kis sejtem. Lágyan megfordítasz, kezed a derekamon siklik, miközben szorosan magadhoz húzol.

- Ugye mondtam, hogy a bundádra szükséged lesz?

Forró tüzes ajkad egy apró leheletnyi csókot nyom homlokomra.

- Drágám ez... ez... erről álmodtam! - sóhajtom egyre remegőbb hangon, ami a boldogság remegése, és nem a tiszta csípős időé. Ez egy belülről fakadó, égető érzés, amelybe mégis beleborzong az ember.

Mikor a fülembe súgod, hogy ez nem is az igazi ajándékom, szinte megszédülök a gyönyörűségtől. Hisz ez is egy csoda nekem, hogy itt van előttem a szikrázó, mindent betakaró, fehér hó, ami éppen most hullott.

- Gyere édesem, gyere, hadd mutassam meg! - húzol gyengéden magaddal.

Élvezem, ahogyan átbújunk a havas bokrok alatt, miközben a hideg hókristályok nyakamba hullva hűtik lüktető vérem. A váratlan, jeges zuhatagtól kacagva sikítok fel, de most nem zavar, hogy a bundám alá csúszik.

Váratlanul megtorpanunk, miközben hirtelen megszorítod az ujjaim. Ebben a szorításban valami mást érzek: végtelen szeretetet és várakozást. A szemedbe pillantok, és tiszta, csillogó szemedből sugárzik a boldogság. Remélem, ezt láthatod az enyémben is, mintha csak egymás tükrei lennénk.

Mellém lépsz, lassan megfordítasz. Egy tisztást látok magam előtt, de idő kell, míg felfogom mit is akarsz mutatni: egy feldíszített fenyőfát, itt az erdő közepén. Ujjongásom közepette szemembe a boldogság könnyei szöknek, miközben forró, szerelmes csókoddal lezárod éppen elnémuló számat.

Mykee

Forró csókom után újra a szemedbe nézek. Meglátom benne a fa díszeit holdfényben ragyogva, ahogyan a két szépség egyesül: a természeté és a szerelmünké. Egyszerre tükrözi a csodálatot, az örömet, a szerelmet és a szépséget, mely lelkedből sugárzik felém.

Nézel. Hosszan és boldogan. Arcodra a megilletődöttségtől kiül a pír, melyre halvány, fehér színt fest a hideg. Tenyerembe fogom fejed és csak annyit suttogok:

- Édesem! Legyen ez életed egyik, ha nem a legszebb karácsonya! Szeretnék veled még számtalan ilyen csodás napot átélni, olyan boldoggá tenni, mint amilyen most vagy. Tartani a kezemben, olyan forrón csókolni, mint az előbb, és úgy gyönyörködni benned, hogy örökre elvesszek a szívedben. Amit most látsz, csak az életem egy töredéke, amit mindenképpen veled szerettem volna átélni. Nagyon örülök, hogy megtehettem! Szeretlek!

Egy újabb csókkal zárom le szóra nyíló szád és szorosan öleljük egymást a csendben. Néha meg-megrezzen pár faág körülöttünk. Mikor ajkaidtól elválok, látom, hogy apró könnyek gurultak alá az arcodon. Szemed szégyellősen sütöd le, de felemelem a fejed. Kesztyűm levéve ujjaimmal törlöm le a kóbor cseppeket. Csak ekkor szólalsz meg:

- Én is szeretlek! Ez... minden... olyan... gyönyörű... Álmodom talán?

Szeretettel elmosolyodok, ahogy meglátom nedves szemed, miként rám és a fára nézel.

- Nem, nem álom. Vagy ha mégis az, akkor beléptünk egybe, mely nem törik szét bármelyik pillanatban. Gyere, járjuk körbe a fát, gyönyörködj benne édesem!

Gyengéden kézen foglak és az első tétova lépések után belém karolsz, szorosan hozzám bújsz, sétálni kezdünk a fa körül.

*virág

Miután a gyönyörű hókristályoktól csillogó fa árnyékában szinte eggyé olvadunk az ölelésben, lelkemet soha nem érzett melegség önti el. Ajkaink lassan távolodnak egymástól, de még érzem forró, tüzes leheleted, miközben ujjaid végigsimítják a boldogságtól kipirult arcom. Közben hallom szavaid, amelyek szinte szívembe vésik mondandójukat, miközben boldogságkönnyeim legördülnek.

Csillogó szemedbe nézek, amelyből leírhatatlan odaadás sugárzik. Testem remeg a boldogságtól és a szerelemtől, már semmi mást nem akarok, csak hozzád simulni és eggyé válni veled, hogy érezzük egymás lángolását.

Testemen forró bizsergés fut végig mikor meghallom halk, elfúló szavad:

"Szeretlek!"

Ismét megcsókolsz, de ez a csók több annál, szinte a szívünkig ér.

- Én is szeretlek! Ez... minden... olyan... gyönyörű... Álmodom talán?

Próbálok megszólalni, de a hangom lehet, hogy álom csupán. Teljesen elvesztem a boldogságban.

- Nem, nem álom.

Hallom szavaid, miközben máris húzol a friss, szűz ropogó hóba. Miközben körbesétáljuk a fát, azt érzem, hogy minden egyes hópihe, amely lehull a magasból újabb és újabb boldogságpelyhet gördít végig testemen.

Mykee

Szinte érzem a szívdobbanásod a kabáton keresztül, ahogyan a boldogságod körberepüli a fa minden pontját, majd átölel, és a szívembe kúszik. Nem éreztem még ilyen boldogságot, de most végre átélhetem. Beleborzongok és szédülök, miközben egymásra mosolygunk, ahogyan édesen fedezed fel a díszeket, melyeken néha egy-egy karácsonyi jelenet bukkan fel.

Mikor teljesen körbejártuk a fát, felém fordítalak. A mosoly és a pír egyre szebbé tesz, nem bírok betelni veled.

- Mi az édesem? Mit nézel? - kérdezed, pedig pontosan kiolvashatod a szememből a választ.

Szó nélkül magamhoz húzlak és forrón megcsókollak. Teljesen érezni akarom minden rezdülésed, eggyé olvadnék veled! Átölellek, és a forró csókom közben mindenhol megsimogatom a hátad, a nyakad, a vállad, az oldalad. Mintha be akarnálak kebelezni, de már nem is tudom, merre járok, csak elveszek ajkaid közt. Nem érzem a hideget, sőt, egyre forróban és hevesebben csókoljuk egymást. A vállamban és a hátamban kapaszkodsz, magadra húzol, mindketten a másikat akarjuk, az egyesülést.

Nem tudom hogyan kerültünk a hóba, de amikor felnyitom a szemem, alattam fekszel és nézel azokkal a csillogó szemeiddel, melyekből visszaverődik a holdfény.

- Csak nem elkábultál édesem? - kérded azzal az édes mosollyal, amivel mindig leveszel a lábamról.

- De... Benned. Egyszerűen elveszek benned.

*virág

Ahogyan melletted lépdelek a puha, friss, csillogó hóban, egyre szorosabban bújok hozzád. Orromba kúszik megint a tiszta, szikrázó levegő és a férfias parfümöd illata - teljesen elveszek. Valami megmagyarázhatatlan vágy vesz erőt testemen és lelkemen. Mikor elgondolkodnék, mi is ez a furcsa érzés, megállsz. Magad felé fordítasz, majd szemembe nézel, mintha valami érthetetlen csodával találkoztál volna. Tekinteted teljesen belém fúrod, és érzem, megtalálod mélységem rejtett vágyait, amit az előbb nem értettem.

- Mi az édesem? Mit nézel?

Válasz helyett ajkaid csókra nyílnak, majd ebben teljesen eggyé olvadunk. Még látom, ahogyan szemed bepárásodva, elnehezülve a gyönyörben lecsukódik, azután én is átadom magam az egyre izgatottabb vágyainknak. Beleomlok karodba, mintha az egész világ forogna velünk. Néha meg-megszédülünk, de ez sem érdekel minket, együtt zuhanunk a legtisztább érzés felé, amely létezik. Ahogyan a hideg hó megérint, kicsit felébredek a kábulatból, de pillanatnyi érzés csupán.

Fekszünk a gyönyörű karácsonyfa halványan csillogó fényében. Látom, amint te is feleszmélsz egy pillanatra.

- Csak nem elkábultál édesem?

- De... Benned – vágytól teli hangon jön a válasz, majd ismét forró ajkaimra hajolsz. Megszűnik már minden körülöttünk, csak a melegséget érzem, ahogy ujjaid bejárják testem, miközben teljesen átadom neked a lelkem.

Mykee

Ujjaim a bundán keresztül próbálják felfedezni a tested minden pontját. Érezni akarlak magamban, végleg összeolvadni veled!

Édes, hűvösen tüzelő ajkaid máris felmelegítenek, a csókod egyre jobban felkelti bennem a vágy szikráját, hogy teljesen a tied lehessek.

Fekszünk a hóban, csak az erdő figyel minket a feldíszített fa körül. Csókom nem szűnik, egyre jobban követelőzőbb és hevesebb, legszívesebben kibújnék a bőrömből, hogy végre egymáséi lehessünk. Bundád közénk férkőzik, pedig tested forróságára vágyom, arra, hogy érezd, mennyire kívánlak.

Egyik kezemmel lassan kigombolom a bundád, miközben csókollak, de gyengéden eltolod a fejem:

- Mit művelsz édesem? - mosolyogva nézel a szemembe. - Még megfázom!

- Nem fogsz! Testemmel melegítelek majd. - Leheletem a szádat simogatja, majd elszáll a sötétségbe.

A második gomb is kiugrik, felül egy kis résen át megpillantom édes nyakad. Fejem belefúrom ebbe a nyílásba, és csókokkal hintem az arcod, állad, egyre lejjebb haladva a bundádban. Beszívom az illatod, mely a ruha alól finom páraként kúszik az orromba. Olyan finom meleg van itt és milyen forró vagy!

*virág

Egyre beljebb zuhanunk egymás ölelésébe. Az utolsó pillanatban eszmélek fel, mit is csinálsz.

- Mit művelsz édesem? - kérdezem, de választ nem igazán várok, visszahullok a szédületbe.

Elmerülök forró csókodban, a szerelem íze teljesen megbabonázza testem. Forró ajkaid érzem nyakamnál, és egy vágyam maradt csak: hozzád simulni meztelen, forró testtel, hogy még többet adhassunk egymás lelkének, szívének.

Próbálok közelebb férkőzni hozzád, kissé megfagyott ujjaim keresik hosszú, meleg kabátodban a tested. Önkéntelenül mozdulok, kezem máris kibújt a meleg bundából és kitartóan kutatok tovább. Miközben tenyered érzem, ujjaid testemen fürkésznek. Annyira finoman, érzékin siklik tenyered, mintha attól félnél, hogy elillanok.

Arcom apró csók kíséretében válladba temetem, mellyel szinte újabb és újabb gyönyörök szakadnak fel belőlünk. Próbálom kinyitni szemem, de már késő, a vágy teljesen elhatalmasodott rajtam. Érzem, ahogyan egyre lejjebb csúszik rajtam a finom szatén hűvös anyaga, mely után forró ajkaid késztetik rezdülésre bőröm. Felmelegedett ujjaim meztelen bőröd után kutatnak, és lelkem máris kielégül, mikor érzem, hogy te is átéled az izgalmat, amelyet az érintésem okoz. Vágytól teli szenvedéllyel térsz vissza duzzadt ajkaimhoz, miközben felül csak a gyönyörrel bevont meztelen bőrünk maradt kettőnk között.

Mykee

Érzem, amint kutató ujjaid finoman, érzékin bontanak ki a vágyaimat korlátozó anyagból. Ruhád, mint valami leheletnyi függöny áll testünk között, mit kezemmel gyengéden félrehúzok. Tüzünk forróbb már, hogy megérezzük a hideget, bármilyen hűvös szél járna arra. A bundád és a kabátom betakar minket, melyek alatt már csak meztelenül fekszünk, csókoljuk egymást.

Vágytól duzzadt, szomjas ajkaid követelőn csókolnak, kezed hátamon lesiklik, és fenekemnél érzem ujjaid gyengéd markolását. Egyik kezemmel fejed tartva húzlak a számhoz, nem eresztelek el, mohón falom ajkaid. Másik kezem az oldaladon indul felfedező útra, a combod felé. Forró bőrödön át érzem minden apró rezdülésed, egy-egy érzékeny ponthoz érve remegésed hullámai betöltik a tested.

Ujjaid mereven várakozó vesszőmre fonódnak, majd érzem, hogy vágyakozón meghúzod. Csók közben felnyögök, amit újabb húzás követ. Hűvös bőröd a forró makkomon akár olaj a tűzre: egyre vastagabbá és keményebbé tesznek. Combodról a tenyerem felfelé indul, majd formásan kemény melleid nyugszanak meg benne. Gyengéd masszírozásba kezdek, bimbóid követelőzően várják beteljesülésüket: ujjaim játékát.

*virág

Puha ujjaim alatt megérzem kemény vágyad, fülembe kúszik gyönyörrel teli sóhajod, amelyet forró csókunk éppen elnyom. Magamba szívom és érzem, ahogyan egyre boldogabb lelkem felszította benned a vágy parazsát. Tenyerem meztelen bőrödön siklik, mely oly forró és finom. Megnyugszik feszes fenekeden, és körmeim hegyével cirógatom csak, miközben tested remeg a gyönyörtől.

Mikor kezed elindul a testemen, már mindketten reszketünk a vágytól. Finom ujjaim ráfonódnak selymes, lüktető vessződre, csókunk szinte a lelkünkig hatol ebben a pillanatban. Mellem kezedbe siklik, és ágaskodó bimbóm tenyered melegétől beleolvad az érintésbe. Tarkómnál érzem simogatásod, és szinte lángolok a szerelemben.

Aprókat mozdul kezem, majd elengedem duzzadó vessződ. Teljesen hozzád simulok, miközben karom szorosan kapaszkodik, mintha sohasem akarnálak elengedni. Ujjaid, melyek mellem simogatják, olyan hangokat szakítanak ki bensőmből, melyek egyre jobban megrészegítenek mindkettőnket a szerelem oltárán.

Ajkad otthagyja duzzadó szám és lekúszik nyakam finom ívén keresztül. Megérzem tüzes érintésed bimbóm hegyén, szinte beleég a bőrömbe.

Mykee

Ahogy bimbóidat a számban ízlelgetem, mint valami nektárt éreznék nyelvem hegyén. Megszívom, hogy a cseppek, melyek ajkaim közül érintették puha bőröd, ne távozzanak oly sietve, inkább elkenem már feszülő keménységeden. Aztán a szám egyre jobban magába zár, és bimbód fogságba kerül fogaim apró harapásai között.

Ujjaim megemelik melled és segítenek mélyebbre hatolni éhes számba. Nyelvem kitartóan köröz és masszíroz, megunhatatlanul rója az apró köröket. Fülemben hallom sóhajaid állandó zihálását, és érzem, amint makkom forrósága legyűri hideg ujjaid érintését.

Forró öled felé vágyakozom, és kezem segíthet a beteljesülésben. Testeden elhúzom az öled borító, finom anyagot, majd óvatosan bekúszom alá. Aprócska, csipkés fehérneműt érzek, melyet lassan lehúzok rólad. Már semmi sem állja útját annak, hogy végre megkaphass, és én megkaphassalak.

*virág

Miközben szád lekúszik a nyakam hajlatán, egészen a tenyeredbe olvadó bimbómig, érzem benned a hullámokban előtörő vágyat, mely engem is elsodor. Borzongó bőrödön akarom ízlelni örömöd apró gyöngyeit!

Lágyan harapdálod bimbóm, táncot lejtve nyelveddel az érzékek viharában. Hörögve tör fel belőlem a szenvedély: fejem hátra hajtva élvezem a testemben égő tüzes vágyat. Kezed derekamra fonódik, mint egy ostor, mely magadhoz láncol, és szinte marcangolod testem.

Ívben megfeszülök. Szád csak szívja szinte vöröslő bimbóm, de nem akarlak megállítani. Kinyitom a szemem, mert hirtelen úgy érzem, álmodom. Nehezen emelem fel a tekintetem, majd megpillantalak a csillagok fényében. Oldalra nézek és látom, amint puha ágyat vet körénk a sötétségben fényesen csillogó, világító hótakaró.

Megint lehunyom szemem, és átadom magam a szédítő vágynak. Érzem remegő ujjaid, ahogyan kutatva, zizegve siklik combom belső falán, egyre feljebb, vágyam forrósága felé.

Mykee

Ujjaim megtalálják forrón vágyakozó ajkaid, melyek cseppjeidtől nedvesen zárulnak össze. Óvatosan szétnyitom a szárnyakat, hogy tüzes szentséged feltáruljon előttem. Lüktető makkom megfogod, a bejárathoz húzod, és megkóstoltatod hívogató nyílásod nedűjével. Felsóhajtok, mert mélyed hívogatására, minden egyes remegésére vágyakozom. Elengeded, és hagyod, hadd nyissam szét jobban az ajkakat, és kerüljek egyre beljebb a tüzes testedbe.

Megcsókollak, melyet szenvedélyesen viszonozol. Nyelvünk kergetőzve falja egymást, miközben a bundád leple alatt egyre mélyebben kapsz meg engem. Minden mozdulatnál körülölelsz odabent, mohón szívva be minden részem, míg el nem érek a végéig. Hagyom, hadd pihenjen benned, lüktessen, hogy tested válaszoljon rá. Bimbóid ujjaim közé fogva morzsolgatom, néha nyelvemmel meg-megpöccintve, hogy a nedvesség lehűlése után újra vörösen és keményen fogadhassa minden érintésem. Sóhajaid halk nyögésekké formálódnak, amikor megmozdítom csípőm, és belül hozzád dörzsölődik a makkom.

*virág

A hóba terült bundán izzó testünk szinte gőzölög a vágytól, miközben a hó lassan szállingózni kezd. Fekszünk az erdő közepén, mintha valami oltáron szeretkeznénk.

Közben hallom mélyről feltörő hangod, mennyire kívánsz. Mikor megérzem selymes makkodat, semmit nem szeretnék jobban, mint gyönyört adni neked. Szerelemmel hatolsz belém, miközben kiélvezünk minden rezdülést. Ahogyan lüktetsz, legbelül érzem a lelkemből áradó gyönyörűséget. S már nem is akarok mást, csak szeretni téged, csókolni, magamba fogadni tested, annak minden vágyát megérinteni, érezni a beteljesedést, és a szenvedélyed lángjai közt elolvadni.

Szád számra tapad, szívod, ajkamon nyálad csordul végig, torkomon édes cseppjeidből varázslat születik. Megfeszült karjaid újra és újra megrogynak, ahogyan rám engeded magad. Aztán már nem csókolsz, csak mélyen elmerülsz a szemembe, lelkem kutatod, miközben egyre beljebb hatolsz tüzes testemben. Lassan megint ajkaimra hajolsz, s megszűnik minden. Helyettem sikolt a vágy, mozdulataidba újra és újra belehalok.

Mykee

Amikor forró testünk egyre inkább összeolvad, már nem törődöm azzal, milyen hideg vesz minket körül. Táncolnak a hópelyhek, néha a leheletünktől megolvadnak és cseppként gördülnek le az arcunkon. De lefelé csorogva a forró, sós izzadtságunkkal keverednek, mely egyre hevesebb vágyunkból ered.

Makkom már nagyon feszül benned, mintha minden húzásnál el akarna pattanni. Amint eléri bejáratod szentélyét, máris feljebb és feljebb kúszik. Először lassan, de aztán minden mozdulatnál egyre erősebben követeli a magáét.

Nyögések hagyják el ajkaidat, melyeket néha csókokba fojtok, de aztán már én sem bírom, és belőlem is mély hangok szakadnak fel. Golyóimon érzem tüzes nedűd, melyet minden húzásnál cseppenként csorgatok ki forrásodból. Végül már nem bírom tovább, és kicsit erősebb mozdulatokkal adom tudtodra, mennyire vágyom már arra, hogy az élvezet legmagasabb pontját együtt érjük el.

Erősen fogsz, a csípőmbe markolva magadra húzol, hogy benned maradjak, csak odabent mozogjak. Puha dombod körkörösen masszírozom az enyémmel, hogy a parányi borsód kényeztetve legyen. A makkom élvezetes táncát járja benned. Fogásodból érzem, hogy lassan eléred a felhőtlen boldogság pillanatát.

*virág

Testemben egyre jobban feszül a gyönyör. Csókunk néha megszakad, ajkunk ilyenkor levegőért kapva sóhajt fel. Sóhajtozunk, zihálunk, de csak a gyönyört találjuk, amelyből újabb és újabb erőt merítünk. Lassan mozgunk, együtt hullámzunk, de nem tudni melyik test kié, szinte eggyé olvadunk. Lelkünk, szerelmünk már összeforrt.

Aprókat rezdül bennünk a gyönyör. Csípőm egyre feljebb emelve húzlak magamba, a végtelenbe, ami sebesen közelit. Pár pillanat alatt elveszünk mind a ketten, s együtt zuhanunk a gyönyör felé. Érzem, ahogy mélyen belém égeted a kielégülés cseppjeit. Ekkor érem el a határt, és a tüzes lávafolyam után, forró görgetegként fut bennem végig a gyönyör. Testünk aprókat rezdül, izmaink össze-össze rándulnak, mintha az utolsó utáni, végső bódulatot hajszolnánk. Aztán már nem mozdulunk, csak a végtelenségig tartó, pillanatonként megremegtető gyönyör mozgat minket a teljes megsemmisülésig.

Lassan nyugszik testünk, csókunk soha nem érzett örömöt ad. Szemem kinyitom, és a magam gyönyörűsége tükröződik vissza tekinteted csillogásából. Látom felszállt lelked szemed tükrében, s ugyanolyan boldog vagy, mint én. Elmosolyodom az átélt gyönyörtől, ujjaim arcodra kúszva megcirógatnak. Megszólalnék, de itt a szó már nem mond semmit.

Felpillantok az égre, majd a csillagok fényénél szikrázó hópelyhek fátylára, amelyek mintha a mi átélt gyönyörünktől kaptak volna erőre. Lassan körbeölel és betakargat minket az egyre sűrűsödő hópihetakaró.

Tartalomjegyzék