Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az idei nyár legforróbb napja lehetett. Korán ültem kocsiba, hogy a déli tűző nap már a nyaralóban érjen.

Kristály tiszta volt az égbolt, olyan encián kék, amit még Munkácsy is nehezen kever ki a palettáján, pedig ha jól emlékszem az Aranyecsetben közel hetven kék árnyalatról esett szó, amit a képein alkalmazott..

Itt-ott vándorolt az égen egy egy apró bárányfelhő magányosan. A madarak is inkább hűs helyet kerestek maguknak, nem volt kedvük szelni az égboltot ebben a melegben. Pedig, ha tudnák, hogy kedvenc szórakozásom vezetés közben a zene hallgatás mellett, a sólymok és ölyvek számlálása az út menti fák lombjai között.


Ma, csak a zene búgott a fülembe. Vad, rockra van hangulatom, így Stratovarius egyik CD-jét hallgatom, mondhatni teljes hangerőn. Szükségem van arra, hogy tereljem a figyelmem, nem akarok a szürke hétköznapokra gondolni, csak az elkövetkező két nap amire figyelni szeretnék. Elég volt a munkából, a kollégákból, a mindennapos nyűgökből, kikapcsolódásra vágyom, senkit nem akarok látni, egyedül akarok maradni. Azaz ez csak egy terv, hisz egy tanfolyamra megyek, ahol régi ismerősökkel fogok találkozni akik szintén hasonló érdeklődésűek mint én, és most a soron következő fokozat elérése miatt gyűlünk össze épp az én nyaralómban, Káptalanfüreden.


Nagy előkészületekre nincs szükség, hely van elég, és mindenki hozza magával a matracát, takaróját. Amolyan nomád életünk lesz, aki akar, még az udvaron is felállíthatja a sátrát, ha éjjel hallani akarja a hullámokat, vagy a tücskök ciripelését.

Az elméleti oktatás bent lesz a házban, aztán, ha annak vége lesz, akkor mindenki lemehet a vízbe, vagy bármilyen más programot találhat ki magának. Két csoporttársam vállalta a főzést, így nekem arra sem lesz gondom. Ilyen úri dolgom sem volt még a saját nyaralómban, mint amilyen most lesz. A tanfolyam végén is rendet raknak, kitakarítanak, szóval teljes kikapcsolódás lesz, ebben biztos vagyok.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A rohanó élet, a stresszes munka, a néha gyilkos hajsza a siker, a megélhetés után alaposan kikészítheti az embert. Tapasztaltam magamon, hogy a hét végére már kifejezetten ideges leszek. Hiába töltöttem viszonylag sok időt az edzőteremben a súlyzók között, nem sikerült teljesen kikapcsolnom magamból a külvilágot. Az edzések jó társaságban, vagy éppen teljesen egyedül zajlottak. Míg tartott, hellyel-közzel kikapcsoltam, de aztán már hazafelé menet azon agyaltam, mi lesz holnap a melóhelyemen. A tőzsde világa ugyan nagyon közel állt hozzám, de a folyamatosan változó gazdasági helyzet nem kedvezett nekem sem.

Az egyik barátok, aki a kisfőnököm is volt a kezembe nyomott egy könyvet.

- Ez segíteni fog – magyarázta. "Agykontroll" nézett rám a nagy fekete betűhalmaz. Ugyan nem tudtam mi jó lehet ebben nekem, de végül is két este alatt alaposan átolvastam a kis könyvet. Kérdésére aztán elmondtam, hogy érdekel a téma, látok benne számomra használható dolgokat. Nyomban elő állt az ötlettel: pár nap múlva, az egyik közeli barátja hétvégi telkén lesz egy összejövetel, talán 8-10 fő részvételével, és ezt az agykontrollt lehet ott átültetni a gyakorlatba, meditációt fogunk gyakorolni. Nyomban rá is vágtam, hogy megyek, bár a barátom azt is hozzá tette, hogy ez a csoport egyes tagjainak amolyan továbbképzés lesz, nekik egy szinttel feljebb lépéshez kell e tanfolyam. Nekem viszont csak a magam hasznára kellett..

Káptalanfüred. A név ismerősnek hatott, jártam már a Balaton e szép vidékén, nem is egyszer. Ugyan pont ebben a kis városrészben nem álltam még meg, de átutazni már sokszor átutaztam rajta.

Az időpont egy hétvégére esett. Mindenki kivett egy szabadnapot, és így már csütörtökön délután utazhattunk le.

Az egyetlen bibi csak az volt a dologban, hogy a barátom nem kapott szabit, én meg nem akartam visszakozni. Ha már azt mondtam, hogy megyek, akkor megyek. Mindezt persze csak az indulás előtti napon közölte velem. Nem lelkesedtem túlzottan, mert másnap egyedül kell majd útnak indulnom az ismeretlen cím felé, ahol majd szintén ismeretlen, talán jól összeszokott emberek néznek majd rám, mint új fiúra, és én azt sem tudom majd mit kezdjek magammal….

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már egész közel jártam Káptalanfüredhez, de Almádiban mégis megálltam egy kicsit, sétálni a központban, elnyalni egy finom fagyit, az Északi part legjobb fagyizójában, és magamba szívni a friss balatoni levegőt. Soha nem hagyom ki, hogy ne álljak meg egy fagyira pár kilométerrel a nyaraló előtt. Valahogy ez egy rituálé már az életemben. Nagy adag eper fagyi, csoki és citrom. A tulaj, már mosolyog, amikor meglát, mert tudja, évek óta mi a kedvencem.


Ahogy a fagyizó teraszán ülök a napernyő alatt, előttem a hatalmas adag fagyival, megpillantok néhány arra ténfergő „csoporttársat” akik szintén megálltak sétálni, és talán kérdezősködnek, merre is találhatják az Remete utcát, ahol a nyaralóm található. Ugyanis Almádi és Káptalanfüred teljesen össze van építve, csak a városnév táblák választják el egymástól a két települést.

Mosolyogva intek feléjük, és hívom őket az asztalomhoz, így majd együtt egyszerűbben oda fogunk találni. Ági már a kezdetektől velem egy csoportba jár erre a tanfolyamra, Tamás pedig nem túl rég csatlakozott hozzánk. Minden esetre, nagyon megörültek, hogy itt találnak, mert épp azon gondolkodtak, vajon itt lehetek-e már, vagy ők tévesztették el az időpontot.

Valójában tényleg eltévesztették, mert holnapra várom a csapatot, de szerencséjükre már egy nappal hamarabb lejöttem, kicsit pihenni, felkészülni, és nem utolsó sorban gyakorolni. Meg kell valljam, a legutolsó tanfolyam óta bizony nem túl sokat gyakoroltam ezt a meditációt. Sokan összetévesztik a Silva módszerrel, az Agykontrollal, de ez egészen más, és másra is alkalmazzák az emberek, nem pont arra, amire az Agykontrollt. Tulajdonképpen a Tantrikus gondolkodásról és az ehhez kapcsolódó koncentrációról szól ez a tanfolyam.


Addig, amíg elnyaltuk a fagyinkat, és élveztük a nyári nap forró sugarait, csacsogtunk egy kicsit, aztán beültünk a kocsikba, és elindultunk a nyári pihenő házba, mely a domb oldalon áll.

Nem túl nagy kerttel rendelkezik, de néhány autó mégis befér, így senkinek sem kell majd az utcán parkolni.

Szeretem ezt a kertet. Gyakorlatilag csak befüvesített az egész, néhány gyümölcsfával és kerítés melletti tujákkal. Az udvar egyik sarkában egy flekken sütőt alakítottunk ki, míg a másik oldalon egy amolyan beszélgetős hűs, árnyékos, élő sövénnyel fedett kerek asztalt helyeztünk el, ahol egy jó nagy társaság le tud ülni beszélgetni, iszogatni, vacsorázni. A házba egy jókora teraszon keresztül tudunk bejutni. Mivel a dombon található a ház, így fenséges kilátás nyílik a Balatonra, és esténként innen a teraszról látni lehet Siófok fényeit is. Varázslatos, és lenyűgöző a természet, innen fentről.

Gyorsan átértünk Almádiból, és mindkét autóval beálltunk az udvarra. Pillanatok alatt elhelyezkedtünk a házba, kipakoltuk a cuccainkat. Tamás és Ági úgy döntött, hogy most azonnal lemennek a partra, és csobbannak egyet a vízben. Olyan gyorsan döntötték ezt el, hogy mire felocsúdtam, már hűlt helyük volt a házban. Én az emeleten lévő pici hálószobámat foglaltam el, és amennyiben nem leszünk túl sokan, egyedül is szeretnék maradni. Természetesen, ha minden meghívott eljön, sajnos, osztoznom kell valakivel a szobámon.

Az esténk finom badacsonyi borok kóstolásával, és a régi tanfolyamok történeteinek felelevenítésével telt. Hoztam magammal többféle füstölőt, és illat gyertyákat, ezek adták a sejtelmes, ám de meghitt hangulatot az estéhez. A nappaliban ültünk, de a terasz felé teljes fal szélességben kinyitottuk az ajtót, így szinte eggyé váltunk mi is a természettel. A Balaton parton néhányan fürödtek, nevetgéltek, de a távoli hangjuk foszlányait a víztükör mint egy hangszóró felhozta hozzánk a domboldalra. Aztán ők is lehalkultak, csak néha egy egy autó suhanását hozta fel a szél.

A éj alattomosan lepett meg minket, szinte egyszerre álltunk fel, hogy elvonulunk a szobáinkba aludni. Nem is kellett ringatni, azonnal álomba is szenderültem.

Reggel, az orromba kúszó finom kávé illatral ébredtem…..

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Aznap délután edzés közben is egyre az előttem álló hétvége jár a fejemben. Egyrészt rám fért egy kis kikapcsolódás, amiből ráadásul még hasznot is húzok, másrészt viszont volt bennem némi aggodalom is,. Számomra teljesen idegen emberek vesznek majd körül, akikkel a világon semmi közös dolgom nincs. Míg én csak érdeklődöm a téma iránt, ől ezt már nagyban gyakorolják. Vajon hogyan fogok majd beilleszkedni közéjük? A házigazdáról annyit mondott a barátom, hogy egy bűbájos, tündéri nő. Ez némi könnyebbséget jelentett, mert ha olyan a milyennek a hallottak alapján gondolom, pillanatokon belül átsegít majd a kezdeti nehézségeken.

Észre sem vettem, és vége is volt az edzésnek. Lefürödtem, még maradtam ott, és a büfében kedélyesen elcsevegtem pár edzőtársammal, aztán irány haza. Otthon már várt rám az a könyv, amit a barátomtól kaptam, és melyet ismét elővettem, hogy alaposabban tájékozódjam. Aztán meg mentem is fel az internetre, és a meditációval kapcsolatos ismerteket olvastam. Elszörnyedtem. Annyi féle létezett belőlük, tantrikus, meg ilyen mag olyan, hogy csak kapkodtam a fejemet. Aztán feladtam. Tudhatom én, hogy a hétvégén melyik féle dologgal fogok szembesülni? Nagyjából beleolvastam pár cikkbe, tanulmányba, majd ismét a könyvet vettem elő. Újból, most már egyetlen este-éjszaka alatt ismét kiolvastam. Legyek csak én nagyon felkészült ebben a témában.

Reggel frissen keltem, zuhany, borotválkozás, indulás a melóba. Furcsa, de most valahogy feldobott a tudat, hogy délután már ott leszek, az új emberek között. Az is furán hatott, hogy kezdtem átvenni az este olvasott könyv néhány tanácsát, alkalmaztam az ott olvasottakat.

Talán már ez is segített abban, hogy jobban aludtam, mint az azt megelőző hetekben?

Talán a tudatalattim kezdi feldolgozni az új ismereteket? Ha ez ennyire könnyű, nem kell félnem az estétől…..Viszont, ha ennyire könnyű lenne, nem kellene tanfolyamokat végezni az ezzel komolyabban foglalkozóknak, és nem lennének „szintek”, melyeket úgy képzeltem el, mint a karate vizsgáimat: némi elmélet, rengeteg technika, még több fizikai megpróbáltatás, aztán harc.

A végén közlik, hogy a vizsga sikerült.

Vagy nem….

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Először, csak azt hittem, álmodom ezt a csodás friss kávé illatot, de ahogy tisztultak a fejemben az emlékképek, rájöttem, már nem az otthoni lakásomban vagyok, hanem a Balatonon, és tegnap Ágiékkal borozgattunk, majd a bódító Tihanyi Merlot megtette a hatását, pillanatok alatt álomba szenderültem. Fogalmam sincs, hány óra lehet, még a szemeimet sem nyitottam ki, de az ízlelőbimbóim már szinte érzik a fanyar-édes kávét a nyelvemen, ahogyan az illat előhívta a tudatalattimból.

Még nyújtózkodni sincs kedvem. Tudatom issza még egy ideig ezt az illatot, orromat átjárja, és bizony percek telnek el, ahogyan a nehézkes pilláimon keresztül beengedek egy pici fénycsíkot a fejembe. De azonnal vissza is csukom azt a pici rést, mert éles fény, a ragyogó napsütés ott táncol már a szobámban, hívogatva, hogy itt az ideje felkelni az ágyból.

Először is egy jó nagyot nyújtózom, még tán hangok is hagyják el a számat, olyan finomat aludtam az éjjel. Ha most kívülről látnám magam, egy igazi lusta macskát látnék magam előtt, aki kéjesen nyújtja ki a végtagjait, miközben kicsit dorombol is az elégedettségében.

Aztán felülök az ágyban, lábaimat belebújtatom a papucsomba, és amíg a köntösömet magamra húzom, már a hangfoszlányok is eljutnak a fülemhez. Ági és Tamás, beszélgetnek az étkezőben, és biztosan a kávéjukat fogyasztják, mert egyre erősebben érzem az ébresztő nedű csiklandó illatát. Mielőtt lemegyek hozzájuk, gyorsan a fürdőszobában megmosom a fogam, és rendezem szanaszét álló hajszálaimat, majd én is csatlakozom hozzájuk úgy a beszélgetésben, mint a kávézásban.

Érdeklődöm tőlük, hogy ugyan mennyit gyakoroltak az elmúlt tanfolyam óta, de megnyugtattak, hogy bizony ők is hanyagolták, nem volt idejük a rohanó munka, család mellett olyan nyugodt órákat kiszakítani az életükből, amikor csak a meditációra koncentrálhattak volna. Ezzel aztán meg is nyugtattak, hogy egyikünk sem tud többet annál, mint amikor legutoljára elváltunk egymástól.


A reggeli kávézás után Ágiék elmentek felfedezni a települést, én pedig maradtam őrizni a házat, és várni az érkezőket. Estére, már mindenkinek itt kell lenni, a Mester is legkésőbb dél körül itt lesz.

Bizonyára úgy indul majd a tanfolyam, hogy már este egy körbemutatkozással mindannyian megismerjük azokat, akik eddig még nem voltak velünk egy csoportban, illetve, akikkel pedig ismerjük egymást, elmeséljük, hogy mi történt velünk az utolsó tanfolyam óta. Kicsit tematikusak szoktak lenni ezek a bemutatkozások, de mégis némi lazaságot megenged a Mester, így igen jó hangulatban telik általában az ismerkedés az első este folyamán.


A percek, az órák egész gyorsan telnek, én pedig a teraszon egy jeges tea mellett napozgatok addig, amíg a csapat meg nem érkezik.


Először a Mester kocsiját látom, ahogy begurul az udvarba. Örömmel üdvözöljük egymást, de szinte nincs is lehetőségünk beszélgetni, mert folyamatosan érkeznek a résztvevők. Szinte mindenkit ismerek, igaz, van, akit csak látásból, de nagyjából tudom, hogy ki honnan jött, és mióta jár ezekre a találkozókra. Aztán amikor már elég sokan beszélgetünk a teraszon, a társalgóban, és az udvaron is, egyszer csak egy idegen autó, és egy ismeretlen férfi érkezik, fürkészve tekintetével a jelenlévőket.

Épp ekkor érkeznek Ágiék is vissza a hosszú sétájukból, és szóbaelegyednek egymással.

Ahogy kilépett a kocsijából, egy másodperc töredékéig összevillan a tekintetünk. Aztán ő Ágiékkal kezd beszélgetni, én pedig egy kis ideig figyelem őket. Főleg az ismeretlent térképezem. Magas, izmos, napbarnított, úgy a negyvenes évei közepén járó igen sármos férfi. Vajon, honnan jött, és ki lehet –gondolkodom- de nem jut eszembe, hogy láttam volna már valahol…..

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lassan lecsengett az indulás napja is. Már, ami a munkaidőt illeti. Kicsivel hamarabb leléptem, még gyorsan bementem az edzőterembe. Úgy éreztem, szükségem van egy kis feszültség levezető edzésre. A gyorsított tempójú, nagyon izzasztó tréning után zuhany, irány haza. Otthon már összekészítve várt a két nagy utazótáskám. Borotválkoztam, és elindultam. Olyan érzésekkel zártam be a lakásomat, mintha csak majd sok idő múlva nyitnám ki ismét, holott csak pár napra indultam el.

A kocsiba bepakolva ismét egy gyors leltár: utazó táskák, bennük tisztálkodó szerek, papucs, több törölköző, fürdő köntös, több váltás alsónemű, pólók, rövid és hosszú nadrágok, egy-két ing (ki tudja milyenek lesznek ott lent, és nem lesz jó nekik, ha pólóban vagyok…), na és a sátor. Mivel a barátom mondta, hogy sokan leszünk, lehet, hogy nem lesz elég hely, ők sátrat szoktak vinni magukkal. Hát én is rekviráltam egy ismerősömtől egy kétszemélyes sátrat. Már előre vigyorogtam magamban, hogy fognak lent kinevetni, mivel kijöttem a gyakorlatból, mivel az „én időmben” használt sátrakat még fel tudtam állítani, de ki tudja milyenek ezek az új vackok? Hja, hol van már a boldog ifjúság, mikor alig volt hétvége, hogy ne mentünk volna sátorozni a Velencei tóra…. És kit izgatott, hogy egy napszítta öreg Csehszlovák sátram volt, aminek zippzárjai sem mindig engedelmeskedtek, és ami itt-ott még be is ázott....

- Na go! – adtam ki magamnak az utasítást. Ideje volt indulni, ha még délután, a kellemes melegben akartam leérni, és nem öreg este. A cím a GPS-be betáplálva, és elindultam.

Viszonylag hamar átértem a városon, az autópálya meg szépen dorombolt alattam. Imádtam az autómat, csendben, nyugodtan falta a kilométereket. Nem siettem, menet közben még átgondoltam az előttem álló ismeretlen adta lehetőségeket és izgalmakat.

Aztán azon kaptam magam, hogy a búgó női hang a GPS-ből utasít, fordulj jobbra, és 100 méter után jobbra a cím, megérkeztél.

A nagykapu nyitva, már több autó állt bent. Nem állítom, hogy nem voltam ideges….dehogy. Egy pár lépett be a kapun éppen akkor, mikor én is rákanyarodtam. Megfordultak, mivel nyilván gondolták, hogy közéjük tartozom. Megvártak.

Kiszálltam a kocsiból. Tőlem fiatalabb pár lehetett, csinos, nyílt tekintető nővel, és egy szimpatikus pasival.

- Helló! – köszöntek rám. – Te is a tanfolyamra jöttél? – kérdezték, mivel a kocsiból kiszállva rájöttek, hogy engem még sosem láttak.

- Jó napot, szervusztok! – tegeztem vissza őket. – Igen, a tanfolyamra jöttem, ezek szerint jó helyen járok.

Aztán hozzájuk lépve bemutatkoztam.

- Norbert vagyok.

A nő nyújtott kezet először.

- Ágnes – majd a kézfogás után meg is pusziltuk egymást.

- Tamás – nyújtott kezet a pasi, de szerencsére ő nem akart megpuszilni….

Aztán körbe néztem a sok ember, és a nagy gondosan nyírt füves terület körül.

A teraszon egy fekete, középhosszú hajú, első ránézésre ötvenes évei elején járó igen dekoratív nő ült, és még többen is, de valahogy az ő pillantását kaptam el először. Ugyan tényleg csak egy pillanatig néztünk össze, de ez is elég volt ahhoz, hogy valami furcsa nyugalom, de egyben izgalom is költözzön belém

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A körülöttem lévő zajok egy kis időre megszűntek, és valami bizonytalan lebegés vett erőt rajtam ahogy az új jövevényt mustrálom. Nem tudom mi kerített hatalmába, de mágnesként vonz, visszavonhatatlanul, határozottan.

- Te jó ég! - Mondom magamnak,

- nem vagy már csitri tizenéves, akinek a térdei beleremegnek, ha meglát egy jó pasit!

- Térj már észhez Gréti!! Próbálom saját magam felrázni, de hihetetlenül nehéz.


Misi Mester pedig mindezt végig figyeli, és mosolyog a szemei sarkában. Talán ő már tud valamit, az égiek jelezték neki, hogy itt valami történni fog, de csak néma csöndben konstatál minden apró rezdülést.

A többiek beszélgetése, poharak koccanása, nyüzsgés, eljut a fülemig, de csak egy hangzavarrá áll össze, nem tudom szétválogatni a hangfoszlányokat. Valami olyan történik itt most velem, ami fölött nincs hatalmam.


Nem tudom, hogy percek teltek-e el vagy egy pillanat volt csak az egész, de feszülten figyelem, mikor jönnek fel a teraszra Ágiék az új csoporttaggal.

Nem lesz egyszerű így háziasszonynak lennem, már érzem.

A konyha felé igyekszem, hogy kicsit tereljem a figyelmem, nem szabad, hogy egy érzés ennyire beszippantson!

Látom, a többiek már feltalálták magukat, pár lány szendvicseket készít, egy másik pedig üdítőket tesz ki az asztalra és poharakat.

Lassan, nagyon lassan térek vissza a jelenbe, de ahogy a konyhából kilépek a társalgóba, és indulnék a teraszra, ott áll előttem Ő.

Szinte földbe gyökerezik a lábam, ahogy a szemébe nézek. Nagy barna szemei az enyémbe mélyednek, szinte felfaljuk egymás tekintetét. A sötét haja kócosan borzas, kicsit szélfútta. Vékony vászon nadrágjában és világos vászon ingében, épp annyira lezser, hogy már szívdöglesztő.

- Gréti!!!! Ébresztő- hallom belülről majd lassan nyújtom a kezem a bemutatkozásra.

- Gréti vagyok, - mondom rekedt hangon.

- Én vagyok ma itt a vendéglátó. Üdvözöllek, még nem találkoztunk.

- Norbert vagyok Budapestről –hallom csodás baritonját-

- Gyere, megmutatom, hova teheted a csomagjaidat, és hol lesz az ágyad, ahol az ittléted alatt alhatsz. –ezzel bevezetem az emeleten lévő másik szobába, ami az én hálószobám mellett van-

- Sajnos, nem tudok külön szobával szolgálni, de gondolom, hárman ellesztek itt fiúk. – Mondom még mindig egy kicsit rekedten……

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A tekintetem a fekete hajú nőében felejtődött. Nem volt a pillantásában semmi feltűnő, vagy kacér, mégis, azok a szemek….Meg maga a nő, ahogy ott volt a teraszon. Nem tudtam ki ő, de volt egy olyan érzésem, hogy a társaság középpontja lehet. Talán maga az oktató? Lehet, hogy ő fog majd mélyen a szemembe nézni és tanítani a meditációra?

Ágiék közben segítettek kipakolni a kocsiból. Csak a két táskát vettem ki, a sátrat még nem, mivel nem tudtam mi a leosztás a hálóhelyeket illetően.

Bár….Amint megláttam a nőt, nyomban felsejlett előttem a sátor, amiben ketten pont elférnénk…

Azonban jelen pillanatban egyenesen szentségtörésnek tartottam az ilyen gondolatokat a nővel kapcsolatban. Tényleg nagyon szemrevaló volt, de az is nyomban látszódott rajta, hogy ő valóban nő a szó nemes értelmében. Nem egy becserkészhető csitri egy jó dugás erejéig. Ő egy igazi nagyvad, akiért komoly csatákat kell vívni, ha az ember meg akarja kaparintani.

Aztán elindultunk a ház felé. A nő közben eltűnt a teraszról, bement a házba. Ági sorban bemutatott a többieknek, köztük Mihálynak a Mesternek, akit egyszerűen csak Misinek kellett szólítani. Jószerével csak az ő nevét jegyeztem meg, nagy hirtelen a többiekét nem. Aztán a konyhaajtóban szinte szó szerint belebotlottam a nőbe. Ott állt velem szemben alig karnyújtásnyira. Most láthattam csak, hogy a messziről is igéző szemek közelebbről egyenesen varázslatosak voltak. Nagy, talán sötétkék, már - már fekete szemek….bársonyos, nap barnította bőr, csodás, nem feltűnően, de a dekoltázsból igézőn kidomborodó keblek Lejjebb nem mertem nézni, mert az pofátlanság lett volna tőlem. Amit láttam az addig is tökéletes volt.

Kölcsönösen üdvözöltük egymást. Hangja simogató volt, illett a Grétihez.

Aztán, amit mondott a szobáról, meg a lehetőségről már kevésbé volt az…Hármasban lenni két másik pasival…nem dobott fel.

Valamiért kezdtem ragaszkodni a sátramhoz.

Ettől függetlenül lepakoltam, gondoltam, majd később ráérek előhozakodni a sátras ötletemmel.

- Ha lepakoltál – fordult hozzám, de közben mutatott a körülöttem lévőkre is – gyertek ki az udvarra, a Mester tartani szeretne egy rövid eligazítást, de lehet, hogy meg is ejtjük az ilyenkor szokásos ismerkedést is.

Lepakoltam, a többiek is pakolásztak még, aztán kimentünk a teraszra. A fiúk közben előkerítettek valahonnan egy hatalmas sörsátrat, és már állítani is kezdték. Pillanatokon belül készen is volt. A székeket levittük, és nagy körben ültünk a sátor jótékony árnyéka alá.

Gréti beszélni kezdett.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igazából nem a fiúk szobájába szerettem volna betessékelni a csomagjaival Norbit, de mégsem mondhatom neki a találkozásunk pillanatában, hogy én veled akarom tölteni az éjszakáimat a tanfolyam alatt….

Norbinak szólítom, pedig még fogalmam sincs, ő hogy szereti? De lassan itt lesz a bemutatkozás, és akkor biztosan többet fogok megtudni róla. Már annyira nem is érdekel ez a tanfolyam, leginkább mellette szeretnék lenni, érezni az illatát, hozzá símúlni, és becézgetni. De most erre még nincs lehetőségem, és azt sem tudom, hogy ő egyáltalán mit gondol rólam.

Az nyilvánvaló, hogy tetszem neki, de lehet, hogy csak ennyi. Otthon boldog párkapcsolata van, és esze ágában sincs egy kis flörtre, vagy valami másra.


Az élet nem áll meg, sürgölődés van a társalgóban, és a teraszon. Misi mester eldöntötte, hogy az „ismerkedő kört” kint az udvarban tartjuk meg a frissen nyírt füvön, lábunk alatt a távolban a Balatonnal. Picit az Ég és Föld között vagyunk itt a hegyen, nem csak fizikai értelemben, hanem szimbólikusan is.


A fiúk máris bontogatják a sörsátrat, amit pillanatok alatt felállítanak az udvaron, aztán hipp-hopp máris ott állnak sorban a kerti székek körben, hogy mindenki elfoglalhassa a helyét.

Nem túl sokan jöttek el a meghívottak közül. Arra számítottam, hogy legalább húsz fő lesz itt, de összesen 13-an vagyunk a Mesterrel együtt. Soha nem volt még egyenlő az ivararány, ellentétben a mostani csoporttal.

Az udvaron, a házhoz legközelebb eső tisztásán áll az enyhet adó sátortető, és mi máris körben ülve várjuk Mesterünket. Egyedül ő nincs még közöttünk. Halk morajlással szinte suttogva beszélgetünk, egyik oldalamon Ági ül, és a másik oldalamra –mily véletlen- Norbert került. Érzem a bal oldalamon, hogy szinte süt az aurája, pedig centik választanak el tőle. Ettől picit zavarban is vagyok, mert végig gondoltam, hogy mint háziasszony, nekem kell először köszöntenem a vendégeket, majd én fogom átadni a szót a mesternek, hogy vezesse tovább az eseményeket.

Mire ezek a gondolatok végig cikáznak a fejemben, Misi Mester máris leül a neki fenntartott helyre. Rám néz, és int a szemével, hogy kezdhetem.

Fogalmam sincs, miket hordtam össze, de a szemeket látva, mindenki mosolyog, és örül, hogy ebben a szép környezetben lehetünk. Szerencsére Norbert szemét nem látom. Ha bele néztem volna, biztosan meg sem tudok szólalni.

Aztán a Mester átveszi a szót, és elmondja a kereteket, mikor tartunk majd szünetet, meddig fog tartani a mai nap, és holnap hánykor kezdünk, beszél még a titoktartásról, senkinek, aki ma nincs itt, nem beszélhetünk a részletekről, és ömlik belőle a szó, én pedig egyre jobban érzem a mellettem ülő testközelségét, ami szinte mámorító.

Majd lassan azt veszem észre, hogy a csoporttagok mesélnek magukról. Elmondják, hogy az előző tanfolyam óta mi történt velük, hogy vannak, mit várnak ettől a két naptól. Akkor eszmélek csak fel igazán, amikor Norbert kezdi mondani, hogyan is került ide, és mit is vár az ittléttől…..

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gréti beszélni kezdett.

A hangja mintha picit remegett volna, de ezt több oknak tudtam be. Részben, hogy talán az itala, amit szürcsölgetett hideg volt, és a torkát piszkálta, vagy esetleg a „tömeg” zavarta őt. Nem mindenki tud nagyon csoport előtt beszélni. Ahogy én sem. Régebben foglalkoztam edzések tartásával küzdősportban, de ott részben gyerekeknek, vagy esetleg velem egykorúaknak kellett beszélni és persze bemutatni a gyakorlatokat, korrigálni a hibákat.

A jelenlegi munkámban meg sokszor csak annyi a dolgom, hogy figyelem a kötvénypiacot és a megfelelő időben adok vagy éppen veszek. Kommunikálni sok emberrel nem kellett. Most meg…Itt ülök egy csoport tagjaként, hallgatom Gréti rövid, velős megnyitóját, és azon agyalok, hogy milyen jó is lenne inkább máshol lenni vele…Mert, azt nem tudom hogyan, mellé kerültem. Addig addig helyezkedtek a többiek, amíg az egyetlen üresen maradt szék a mellette lévő volt.

Aztán a mester beszélt. Hangja megnyugtató, barátságos, cseppet sem oktató jellegű volt. Valahogy megéreztem benne valamiféle biztonságot, nyugalmat, ami felerősítette az önbizalmamat. Ahogy hallgattam őt, elhatároztam, hogy magamat adom. Nem vagyok nagy előadó, sem színész, majd megpróbálom tömören és érthetően elmondani ki mi vagyok, mit keresek itt, és nem gondolom k a mellettem ülőre….

Ami már önmagában is nehéz volt. Míg a mester beszélt, a szemem sarkából a nő papucsba bújtatott lábait néztem. Jól is tettem, hogy az első találkozásunkkor nem néztem a dekoltázsánál lejjebb…mert akkor tuti nem tudtam volna másra gondolni, mint arra, hogy azok a csodás lábak a nyakam körül vannak…..

Aztán elkezdődött a bemutatkozás, mi nem is igazán az volt. Ők már ismerték egymást, így nagy szóbeli önéletrajzot egyik sem mondott. Elmondták, hogy ki mit, mennyit gyakorolt, az életben tudta-e hasznosítani a tanultakat, ha nem, miért nem. A mester közben figyelt és időnként jegyzetelt. Látszott rajta, hogy igyekszik mindenki mondandójából kiszűrni azt, amivel aztán majd részletesebben foglalkozni kell.

- Na, nálam tele fogod írni a füzetedet- gondoltam, mivel engem aztán tényleg nem ismer.

Aztán rám került a sor. A mester azonban előttem szólalt meg, és számomra meglepő módon külön kiemelte, hogy egy új tag van közöttünk, és mennyire örül, hogy a tudás, amivel rendelkezik érdekel más embereket is a társaság tagjain kívül.

Aztán átadta a szót.

Nem kellett felállni, mindenki ülve beszélt. Mivel ismerős társaság volt, időnként be-beröppentek poénos megjegyzések, amiken aztán mindenki derült egy jót. Sőt, még maga a mester is poénkodott, ami számomra különösen szimpatikus volt.

Most viszont mindenki érdeklődő arccal nézett rám.

Ismételten bemutatkoztam, elmondtam, hogy mivel foglalkozom, kitől hallottam a tanfolyamról, miért érdekel ez engem, és reményeim szerint miben lesz ez a hasznomra. Egész előadásom alatt magamon éreztem Gréti tekintetét, és ha közben ránéztem, szemeiből melegség és biztatás áradt felém. Egyre szimpatikusabb lett nekem a nő....

Nem tagadom, jól esett, hogy a végén kérdéseket kaptam. Nem csak a mestertől, de a többiektől is, és nem pusztán udvariasságból. Éreztem, hogy valóban érdekli a társaságot a magánéletem rájuk tartozó része, a szabadidőmben végzett tevékenységek, kedvenc időtöltésem, de még a különböző állatokhoz fűződő gondolataim is. A mester közben végig engem figyelt.

És jegyzetelt.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nagyon jó hangulatban telt a bemutatkozás, ahogyan elmeséltük mi mindenen mentünk át az elmúlt időszakban. Senki nem titkolta el még azokat a fájó részleteket sem, amikről nem szívesen beszél mások előtt. Ez a csoport amolyan lélek menedék is, itt segítünk egymásnak, nincsenek szemrehányások, és amilyen sokfélék vagyunk, annyi tudással bírunk. Természetesen a Mesterünk figyelemmel kíséri a sorsunkat, és ha két tanfolyam közötti időszakban volna hozzá kérdésünk, nyugodtan megkereshetjük, kérhetünk tőle tanácsot. Ő mindig készen áll a segítségre.

Érdekes, hogy mi, csoporttagok nem igen beszélünk egymással két tanfolyam között. Talán ezért is olyan értékesek azok a tanácsok, megnyilvánulások, amik itt elhangzanak, mert tudjuk, hogy a magánéletben egyáltalán nem kötődünk egymáshoz, és nem fogjuk kibeszélni a hallottakat.


Most a bemutatkozás alatt mindenki Norbertre volt a legkíváncsibb, hisz ő az egyedüli új tag közöttünk.

Búgó baritonja az egész udvart betöltötte, pedig szinte halkan beszélt. Érezhető volt, hogy feszélyezve érzi magát egy kicsit, de jól leplezte. Valószínű, hogy nem először beszél több ember előtt. Barna, izmos karjait a combján nyugtatta beszéd közben. Lábai hanyagul előre nyújtva, keresztbe téve, míg ő, lazán hátradőlt a kerti fotelben. Az inge két felső gombja nyitva, és fekete mellszőrzete kikandikált a hófehér inge alól. Ettől a látványtól elalélok. Persze, erről neki egy szót sem mondanék, de ami igaz, az igaz, meg kell hagyni szívdöglesztő egy pasi.


Gyorsan elszállt az a két óra, amit Mesterünk erre a bemutatkozó körre szánt. Most van egy óránk szabadon, aztán arra kért bennünket, hogy a társalgóban rendezzük át úgy a berendezéseket, hogy mindenki a saját magával hozott kis polifomra tudjon feküdni, és egy kis ismétlést fogunk tartani.

Nem lesz a mai nap túl hosszú, inkább holnapra tervezte a gyakorlatok és az elmélet nagy részét. Este nyolcra már be is fogjuk fejezni. Aztán utána lehet szabad programot kitalálni, feltéve, ha valakinek van kedve hozzá. Egyedüli kérése az volt, hogy alkoholt mostantól kezdve ne igyon senki. Hozott magával finom teákat, és abból válogathatunk kedvünkre.



A szünetben Ágiékkal kezdtem beszélgetni, de szemem sarkából figyeltem Norbertet is, aki szintén csatlakozott hozzánk, egy kis idő múlva. Csodálkozásomra, már át is öltözött, és a világoskék farmert felváltotta egy sötétkék, és a hófehér ing helyett egy zöld pólót vett magára. Ez a szín is csodásan állt neki.

Épp arról beszélgettünk Ágival és Tamással, hogy mit szólnának majd a meditációs gyakorlat végén egy kis sétára a közelben, de nem igazán voltak vevők rá. Fáradtnak tűntek, és elmesélték, hogy ők már ma bebarangolták a fél Balatont, inkább nyugovóra térnek korán. De Norbert lelkesen csatlakozott, hogy érdekli, mik találhatók itt a környéken, és vonzza a Balaton közelsége is, és ha nem lennék fáradt, bizony lejönne velem egy kicsit a tópartra sétálni.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igen gyorsan eltelt az idő. A bemutatkozások után kaptunk egy óra szabadidőt, hogy aztán az első igazi tanfolyami fogalakozás következzen. A társalgót kellett berendeznünk a gyakorlathoz. Pontosabban kirendeznünk, mivel gyakorlatilag egy üres helység kellett, ahová a földre tudtunk feküdni.

„Remélem nem alszom majd el! – gondoltam kétségbeesve, miközben átöltöztem Rám tört némi fáradtság. Láttam magamat a lelki szemeimmel, amint mindenki fekszik hanyatt hallgatja a mester halk szavait, miközben én diszkréten horkolok….Ezen aztán derültem is egy jót, majd visszaindultam a többiekhez, és odamentem a házigazdához, aki Ágiékkal beszélgetett.

Éppen az volt a téma, hogy a foglalkozás után lemennének sétálni egy kicsit, de Ágiék nem érezték magukat már elég frissnek ehhez, és elhárították az invitálást.

Nekem viszont hamar elillant a pár perccel korábban érzett fáradtság, és felajánlottam Grétinek, hogy amennyiben nem lesz túlságosan fáradt, csatlakoznék hozzá, és együtt sétálhatnánk. Úgysem ismerem ezt a környéket, de amit eddig láttam az megfogott.

- Rendben, köszönöm az invitálást, elfogadom. Akkor a foglalkozás után harapunk valamit, és aztán elmegyünk.

Ebben maradtunk. Bevallom, éreztem némi izgalmat az előttem álló esti program miatt. A nő mágnesként vonzott, és nagyon feldobott a közelsége, az a tudat, hogy ő itt van. Pedig alig pár órája ismerem, azelőtt sosem láttam, még csak nem is hallottam róla. A barátom nem nagyon ecsetelgette a tanfolyami részvételét, és nem beszélt ezekről az emberekről sem. Nem gondoltam arra, hogy majd kézen fogva sétálunk. Arra sem, hogy majd megcsókolom egy sötét utcában, meg ilyenek…Pontosabban naná, hogy megfordult a fejemben, ahogy villanások erejéig más dolgok is....De most lebeszéltem magam ezekről az egyébként nagyon is izgató gondolatokról. Bár a teste csodás volt, pillanatnyilag maga a nő, a lénye töltött el izgalommal. Abban pedig biztos voltam, hogy ha ez az izgalom átvált konkrét testi vonzalommá, ott kő kövön nem maradna….”Hosszú még ez a hétvége!” – gondoltam, és ez kifejezetten jobb kedvre derített.

A társalgó lassan kiürült. A fekvőalkalmatosságok a helyükre kerültek. Mindenki leterítette a magáét, én is. Mellettem más volt egy, nyilván azt valaki már korábban odatette. Aztán talán égi jel volt, de mikor kezdődött a foglalkozás, a mellettem lévő polifomra Gréti telepedett le….

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A nappaliban fekszünk mindannyian, halványan behatol a tudatomba Misi mester halk monoton hangja, miközben a pilláim mögött egészen másfelé járnak a gondolataim. Norbi itt fekszik mellettem, érzem az illatát, és már be is indult a fantáziám. Távolodom a valóságtól, attól, amit pillanatnyilag kellene csinálnom, hogy figyeljem az irányított képzeletet, de az én képzeletem kibontotta hatalmas szárnyait, és már valahol a Balaton friss habjai között jár.


Önálló életre keltem, és már nem érdekel, merre vezeti határozott, de nagyon búgó hangon Mesterünk a társaságot.

A Balaton víztükre olyan sima, mintha kivasalták volna. Szélcsend van. A hold ezüsthídja beragyogja az éjszakát. Mélységes csend honol a környéken, csak néhány béka brekegését hallani a nádas felől, és egy egy elkóborolt szúnyog döngicsél a fülünkbe. Norbi és én a parton ülünk egy elhagyatott padon, és érzem keze forró érintését a karomon. A bőröm perzselődik ott, ahol hozzám ér, és a vágy bennem egyre fokozódik, a szívem egyre hevesebben ver. Nem szólunk egymáshoz, csak a sima vízfelületre szegeződik a tekintetünk és hallgatjuk a természet csodás csöndjét.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de arra riadok, hogy a mesterünk hangos, határozott szóval jelzi, hogy feszítsük meg az izmainkat, szorítsuk ökölbe az ökleinket, és nyújtózzunk egy jó nagyot, majd lassan kinyithatjuk a szemünket.

Befejeződött a meditáció, és nekem fogalmam sincs, merre kellett volna járnom, a kérdésekre, amire válaszolnom kellene, a többiekkel együtt, én most nem tudok válaszolni. Törökülésben ülünk már és szemünk összevillan a mellettem ülővel. Látom az ő szemén is, hogy egyáltalán nem tudta követni a mester utasításait, mert halkan a fülembe súgja:

- Gréti, te végig tudtál menni azon az úton, amin kellett? Azt hiszem, belealudtam egy kicsit ebbe a fekvésbe. Rettenetesen röstellem, de fogalmam sincs, hogy mit kellett volna látni.

- Én sem voltam végig jelen ebben a meditációban, az én gondolataim is egész másfelé jártak. – súgtam vissza a szomszédomnak.


A többiek viszont érdekes élményeket meséltek, milyen érzésük volt, merre jártak, és szerintük ez mit jelenthet az ő saját életükben. Figyelmesen hallgattam a csoporttársaimat, és be kellett lássam, nem csak mi ketten Norbival, de még néhány jelenlévő is belealudt, vagy másfelé jártak a gondolatai, nem az irányított vonal mentén haladtak.

Mesterünk kicsit haragot színlelt, hogy nem vettük komolyan az esti „bemelegítést” de mosolyogva bíztatott bennünket, hogy holnaptól kicsit szigorúbb lesz velünk. Most pedig elenged bennünket, pihenjünk, aztán reggel kilenckor mindenkit vár itt a társalgóban, frissen, kipihenten, munkára készen.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bevallom nem esett rosszul, hogy a házigazda sem volt minden pillanatban ott ahol kellett volna lennie. Én bizony időnként arra eszméltem, hogy az elmúlt percekben, vagy talán csak másodpercekben fogalmam sincs merre jártam. Vagyis tudtam. Nagyon is tudtam, de éppen nem ott, ahol kellett volna...

A lebegés nálam már-már zuhanás volt: az álomba. Ilyenkor hol egy napfényes, homokos tengerparton feküdtem és néztem a kék vizet, hol meg úsztam ebben a vízben, hol meg – minden átmenet nélkül – Gréti karjaiban találtam magamat. E ponton azonban véget is ért az álmom, és ismét a mester hangját hallottam. Aztán megint másfelé jártam. Egy erdő mélyén sétálgattam valakivel, de az illetőt nem láttam, csak éreztem a jelenlétét. Sétálgattunk, beszéltem hozzá, és ha oldalt pillantottam láttam egy világos edzőcipőbe bújtatott lábat, amint mellettem lépked. Aztán, ha kicsit még inkább oldalra néztem, már láttam a lábakat egészen a combokig, de azt még mindig nem, hogy kihez tartoznak a lábak. Ekkor a nő is megszólalt, és a hangra már az illető felé fordultam. Gréti volt az.

Újból és újból a nő képe, alakja sejlett fel előttem, de ismét csak, mielőtt bármi más gondolatom támadt volna, visszazuhantam a valóságba. Talán az ösztönöm nem engedte, hogy tényleg elaludjak, vagy Grétivel kapcsolatban erősen erotikus gondolataim támadjanak, mert mindkettő illetlen dolog lett volna.

Az „ébredés” után mindenki lelkesen mondogatta hol járt, mikre gondolt, meg ilyenek, én meg csak lestem ki a fejemből, és örültem, hogy nagyon nem kíváncsi senki az én „élményeimre”.

Aztán végre elmehettünk. Grétivel összenéztünk, és az elpakolás és a vacsora után az udvaron bevártuk egymást, és elindultunk az esti sétánkra.

Mivel meleg volt, csak egy pólót és egy rövidnadrágot vettem fel, na meg papucsot. Szerencsémre a nő is hasonlóképpen öltözött fel. Meg kellett állapítanom, hogy nagyon szexi abban a fehér pólóban, és szintén fehér rövidnadrágban. Formás lábai, szép, napbarnított bőre, vörösre lakkozott lábkörmei mágnesként vonzottál k a tekintetemet. Amint olyan helyre értünk, ahol a fények szinte nappali megvilágításba borítottak minket, ismét alaposan szemügyre vettem Gréti látható bájait. Nagy, formás mellek akartak kiszabadulni a pólójából, melltartót nem viselt. Egy kósza pillanatig melegem is lett a gondolatra, hogy talán bugyit sem visel a meleg miatt.

Aztán gyorsan másra gondoltam.

Beszélgettünk. Udvariasan érdeklődött rólam, ki vagyok, mivel foglalkozom, stb. Én is kíváncsi voltam rá, a munkájára, és persze arra, hogy egyedülálló-e, vagy esetleg foglalt…

Beszédéből nagyon hamar leszűrtem, hogy tanult, intelligens nővel hozott össze a szerencse, még akkor is, ha csak egy esti sétáról volt szó.

Még csak egy esti sétáról. Mert közben, míg beszélt, arra gondoltam, hogy jó lenne néha hozzá érni. Csak a vállaink érnének össze, és csak néha….

- Van kedved elkortyolgatni egy pohár finom bort? – invitáltam meg az éppen előttünk álló hangulatosnak tűnő vendéglőre mutatva.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy nem tudtam kordában tartani a gondolataimat, és úgy elkalandoztam a meditáció alatt, ahogy nem kellett volna. De ami megtörtént, azon nincs szépíteni. Még szerencse, hogy nagyon nem provokált a mester, hogy miért is nem sikerült az ő általa felkínált úton haladni. A ma esti közös munkát még ő sem vette olyan komolyan, ezért hamar befejeztük, és elköszönt a csapattól, majd reggel kilenckor fogunk újra találkozni. Addig pihenést, kikapcsolódást javasolt mindenkinek.


Gyorsan visszarendeztük a termet, egy szendvicset bekaptunk, és máris készültünk az esti sétára. Bizony nagyon vártam már ezt a sétát kettesben. Vacsi után még felszaladtam a szobámba, és napbarnított bőrömre egy fehér forrónadrágot vettem fel, ami igazán kiemeli a nyáron szerzett rézvöröses-barnás színemet, majd hozzá egy szintén fehér mélyen dekoltált pólót választottam, ami alá nem vettem fel melltartót. Tudom, hogy formás, melleim ebben a ruhadarabban meg fogják tenni a kellő hatást. A szememet kicsit kihúztam fekete ceruzával, és vállig érő fekete hajamat összeborzoltam egy kicsit, mintha a szél fújt volna át a szálak között. Aztán megcsípkedtem az arcomat egy kicsit, ahogyan a nagyim tanította. Randi előtt ez mindig segít, szokta mondogatni.


Aztán lesiettem a lépcsőn, keresztül a társalgón egészen az udvarig, ahol már ott várakozott rám Norbi. Nyugalmat erőltettem magamra, pedig a szívverésem az egekben volt, és mosolyogva csatlakoztam hozzá.


Ahogy kiértünk az udvarból, kicsit zavarban voltam, rég randiztam már, semmi gyakorlatom nincs mostanában ilyenekben. Pedig, ha belegondolok, ez nem is randi, csak egy séta az egyik csoporttárssal, mégis olyan zavart éreztem, mint kamasz koromban az első randin.

Lassan lépkedtünk egymás mellett, néha összekoccantak a vállaink, hát bizony azon a ponton ahol összeértünk, úgy bizsergett a bőröm, mintha forró tűz ért volna hozzám.

Hogy miről is beszéltünk, nagyon nem is emlékszem. Tudom, hogy érdeklődtem arról, hogy hol lakik, merre a fővárosban, aztán, hogy mivel foglalkozik, egyedül él-e vagy van felesége, gyereke.

Nos, igen, talán ez utóbbi volt számomra a legfontosabb információ, mert kiderült, hogy ő is egyedülálló, pont, mint én. Éreztem, hogy egy nagy sóhajjal szabadultam meg attól a szorongástól, amit eddig a pillanatig magamban hordoztam.

Féltem, hogy ismét egy házas férfi tetszik meg, és arra igazán nem vagyok felkészülve, hogy érzelmileg belemásszak egy ilyen kapcsolatba. Féltem, saját érzéseimtől, és féltem attól, amit kimondhatott volna. Persze, akár egy flörtre is vevő vagyok, de Norbit látva, egy percig sem bánnám, ha ez nem csak egy futó kis kaland lenne.

Ha az derül ki, hogy van valakije, biztosan három lépés távolságban kell maradnom tőle, nem kockáztathatom a sérülékeny lelkemet. De hála az égnek, nem azt mondta, hogy együtt él valakivel, hanem azt, hogy olyan egyedül van mint a kisujjam.

Bár lassan baktattunk egymás mellett, mégis már a hegyről leértünk a városközpontba, ahol egymást érték a kávézók, éttermek, gyorsbüfék. Hirtelen ötlettől vezérelve Norbi megállt, szembe fordult velem, és a szemembe nézve ezt kérdezte:

- Volna kedved elkortyolgatni egy pohár finom bort? És a kis étterem bejáratára intett a fejével.

- Szívesen meginnék egy pohár bort, de azt hiszem, hogy ez most egyikünknek sem lenne szerencsés. A tanfolyam alatt Misi mester mindig tiltja a szeszes ital fogyasztását. De tudok itt a közelben egy isteni fagyizót, vegyünk egy nagy tölcséres fagyit, és sétáljunk le a partra a fagyival. Mit szólsz?

Azzal vidáman kézen fogtam, és húztam magammal Norbit, a pár méterre lévő fagyizó felé.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

„Fagyi?” – gondoltam csalódottan. Jobban örültem volna, ha egy meghitt, alig megvilágított kis boxban szemben ültem volna vele, és lassan kortyolgatva borainkat átadjuk magunkat az isteni nedű által felszabadított érzelmeknek.

- Rendben – mondtam, de mire kimondtam, már kézen is fogott és vonszolt maga után.

Az ujjaink nem kulcsolódtak össze, csak a tenyereink találkoztak. Érintése nagyon kellemes volt. Bőre finom, puha, és a következő pillanatban már az suhant át rajtam, hogy milyen lenne az érintése, ha nem a tenyeremet simogatná…..

Megkaptunk a fagyinkat, és elindultunk a part felé. Most nem fogtuk egymás kezét, de így is tökéletes volt minden. A fagyi isteni, a nő meg mellettem…ennél is több volt. Jól éreztem magam, és már nem is bántam, hogy nem kettesben vagyok vele. Nem tudom miért, de azt éreztem, hogy lesz még erre alkalom. A gondolatára is bizseregni kezdett mindenem.

Lassan sétáltunk egymás mellett, és észre sem vettem, hogy máris közvetlenül a vízparton állunk. Annyira belemerültem a nőbe, hogy szinte vakon mentem utána. Aztán egyszerre csak ott álltunk a víznél. A tó a maga hatalmas, fenséges nyugalmával terült el a lábaink előtt. Felőle kellemes szellő lengett, ami most különösen jól esett ebben a nyári kánikulai éjszakában. Körülöttünk sok ember sétált. Rengeteg turista, németül, angolul és még ki tudja milyen nyelven beszéltek, de kivétel nélkül mindenki áhítattal nézte a fűzfői, akarattyai fényeket, és persze a túlpartiakét is.

Aztán a nő kibújt a papucsából, és belelépett a vízbe.

- Gyere – nyújtotta a kezét.

Végig néztem a mozdulatot, amint leveszi a papucsot, és belelép a vízbe. Csodás lába láttán nyomban elkezdtem kalandozni…láttam magam előtte. Simogatom, csókolgatom, szeretem a lábait, aztán a csókok egyre feljebb kerülnek és…..

- Nem jössz – riadtam fel, és a még mindig kinyújtott keze után nyúltam. Most is „csak” tenyereink érintkeztek.

Aztán a part mentén a még sekély vízben lépkedtünk tovább. Beszélt, de nem figyeltem rá. Fogva tartott az iménti pillanat: kinyújtott lábai csodásan villantak az esti fényben, és ekkor támadt bennem először a konkrét vágy, hogy kívánom a nőt. Nagyon megkívántam. Szinte fogva tartott a gondolat, hogy most, itt, ebben a pillanatban magam felé fordítom, és megcsókolom. Aztán arra gondoltam, hogy ha ezt megteszem, talán megsértem, és elriasztom magamtól. Ha van is benne érdeklődés irántam, reméltem hogy van, akkor ezzel mozdulattal mindent elronthatok. Nagyon nem szerettem volna, ha ez történik, mivel egyre inkább vonzott magához Gréti. És nem „csak” szexuális értelemben. Szerettem volna őt mindenestül a magaménak tudni. A teste, de a lelke is kellett. És egyre jobban…

Aztán gondoltam egy merészet. Mi lenne, ha…..

Az ujjaimat lassan az ujjai közé nyomtam. Gondoltam, ha engedi, akkor ő is érez irántam valamit, és akkor megkockáztatom, hogy megcsókoljam….

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igazán gyorsan leértünk a partra, ahol még mindig sok külföldi és magyar turista sétált. A lágy szellő símogatta a bőröm, így szinte gondolkodás nélkül ledobtam a papucsomat, és máris indultam a tükörsima vízbe.

- Gyere! Nyújtottam a kezem Norbinak, aki először nem is hallotta, amit mondtam neki.

- Nem jössz? Kérdeztem ismét… és csak ekkor helyezte forró tenyerét a kezembe, amit még mindig nyújtva tartottam felé.

Valamin nagyon elgondolkodhatott, de nem akartam indiszkrét lenni, így inkább a selymes homokról beszéltem a talpam alatt, és a finom lágy, langyos vízről, amiben legszívesebben elmerülnék azonnal.


Az idén nagy szárazság volt egész nyáron, így az egyébként derékig érő víz itt az Északi parton, csak térdig, vagy még addig sem igazán ért. Kéz a kézben sétáltunk a vízben, és semmiségekről beszélgettünk. Néha megálltunk, lábunkkal dagasztottuk a homokot a víz alján, és szinte biztos vagyok benne, hogy az ő gondolatai is egészen másfelé járnak, pontosan úgy, ahogyan az enyém.

Szerettem volna közelebb kerülni hozzá, sokkal közelebb, mint ahogy most állunk egymással szemben, de nem akartam rámenősnek mutatkozni, és persze féltem attól, hogy elrontok mindent azzal, ha lerohanom. Pedig, ha tudná, mennyire elementáris erővel hat rám…. Remélem, lesz rá alkalmam, hogy mindezt bebizonyítsam.


Már jó ideje sétáltunk a vízben, amikor észrevettük, hogy bizony teljesen besötétedett, a hold kerek tányérja beragyogja az égboltot, szinte ezüstbe borult minden, amerre néztünk. A tömeg is a parton megritkult, alig alig sétálnak már ott. Mi is felmegyünk a néhány lépcsőn a parti sétányra, és keresünk egy üres padot, amire kényelmesen le tudunk ülni, amíg megszáradnak a lábaink, és újra bele tudunk bújni a papucsba anélkül, hogy csúszkálnánk benne.

A pad, épp a tóparton, néhány méterre a víztől egy nagy szomorúfűz tövében található. Úgy borul ránk a fa koronája, mint egy hatalmas nagy suba. A víz felőli oldalon a lecsüngő ágakat gondosan levágta a strand kertésze, de a többi ágát meghagyta úgy, hogy szinte a földet súrolták a gallyak. Ha most hirtelen szakadni kezdene az eső, ami teljesen lehetetlen, akkor sem áznánk meg, olyan sűrű és védő a lombkorona.

Az idő nagyon gyorsan szalad, és egyikünknek sincs kedve visszasétálni a házba. Jó így egymás mellett üldögélni, és hallgatni egy kicsit, miközben a tükörsima vízfelületet figyeljük melyen csillogó ezüst hidat játszik a holdsugár.


Ahogy belerévedtünk a látványba, érzem, hogy egy forró ujjbegy a tarkómat érinti, majd egyre több ujj ér a vállamhoz, és lassan közelebb von magához.

Az érintés hatására az ölemben forróság gyűlik össze, és ez a forróság egyre gyorsabban árad szét az egész testemben. Szinte érzem a forró leheletét, melytől a bennem égő vágy, egyre csak fokozódik…..

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már tényleg kéz a kézben sétáltunk, de a tervem nem vált be. Ugyan az ujjaink összefonódtak, de még nem láttam elérkezettnek a pillanatot a csókra. Talán lesz erre megfelelőbb helyzet is….

Nagyon gyorsan elszállt az idő, és már be is esteledett. Kimentünk a bokáig érő vízből, a forró betonon lépkedtünk tovább, míg megláttuk azt a padot, amit egy fűzfa jótékony lombkoronája majdnem teljesen betakart. Szerencsénkre üres volt. Leültünk, és a sötétbe borult tavat kémleletük, mely így is pompás látványt nyújtott. A csónakjukban ülő horgászok, vagy csak az éjszakai romantikus csónakázást választók kivilágították magukat, hogy lássák a kapásjelzőket, és őket is látni lehessen, ettől aztán olyan lett a víz, mintha megannyi kisebb-nagyobb fénysugár villózna rajta. Szinte kísérteties látvány volt. Aztán, távolabb egy utasszállító hajó csillogó fényei látszottak.

A tó így este, sötétben is élt, élte a maga életét.

Én meg most is a gondolataimmal voltam elfoglalva, mely persze Grétihez kötődtek. A nő ott ült mellettem, a vállaink most összeértek.

Önkéntelen mozdulattal a nő háta mögött a pad támlájára tettem a kezem, mintha átöleltem volna őt. Aztán, amint néztük a tavat, a tarkóját kezdtem simogatni. először alig értem hozzá, de aztán, mert nem éreztem ellenállást a részéről, egyre érezhetőbben simogattam. Picit felé fordultam, miközben a fejét magam felé fordítottam, persze, csak nagyon óvatos mozdulattal. A sötétben is éreztem a perzselő pillantását, teste remegését, amit talán a vágy korbácsolt fel. Aztán, azzal a mozdulattal, amivel magam felé húztam, hozzá hajoltam, és megcsókoltam.

Azonnal visszacsókolt.

Ettől erőre kaptam, és szinte lenyeltem a nőt…Mohón kaptam a nyelve után, erővel szippantottam magamba az ajkait. Ekkor már szinte teljesen egymás felé fordultunk, magamhoz húztam. Melleinek nyomultam.A két csodás gömb puha párnaként fogadta mellkasomat. A két csodás gömb, melyeket más a tenyereimben akartam érezni, most szinte követelték, hogy csókoljam meg őket is.

Lehajoltam, és egyenként nyomtam csókot a kebleire. Amint hozzájuk értem már tudtam, hogy ez sokkal több, mint egyszerű testi vágy. Olyan finom, puha bőre volt……Nyomban tovább is kalandoztak a gondolataim, hogy milyen isteni lehet a bőre a hasán, popsiján, lábain….

Aztán a nyakát csókoltam meg, majd a füle tövét, és a fülébe súgtam:

- Kívánlak!

Azt nem taglalhattam, hogy nem csak, mint nőt kívánom, hanem, mint társaságot, embert is. A férfiasságom ez utóbbit kevésbé díjazta, ő már az első szempont miatt is ágaskodni kezdett, és alig fért el a nadrágomban. Testem remegett a vágytól, hogy hozzám érjen, hogy a vérrel telítődött szerszámom a kezében legyen, érezzem tenyere puhaságát „ott” is.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Forró puha ajkai rátapadtak a számra, és én azonnal megadtam magam. Ebben a pillanatban dőlt el, hogy a tanfolyamnak számomra befellegzett. Olyan forrón és odaadóan csókolt, hogy szinte elolvadtam. A hajam közben bársonyos ujjaival elsímította a nyakamból, és nyelvével végigsiklott a nyakamon a hajvonalamig. Felnyögök, de folytatja tovább a kutató munkáját, és másik kezével már a váll vonalamtól halad a dekoltázsomon lefelé, egészen a bimbómig, mely már majd kiszúrja a pólómat annyira ágaskodik.

Közben ajkaink vad táncot járnak, ízlelgetjük egymás ízét, nyelveink felfedező útra indult a másik szájában. Pulzusom emelkedik, bőröm kipirul, és a lélegzetem egyre csak szaporább lesz.

Kívánom ezt a férfit, igen, nagyon kívánom. Ahogy magához húz, érzem, hogy a nadrágja feszül, alig fér már el benne férfiassága. Jobb kezemmel a combját símítom, nem is tenyérrel, hanem alig hozzá érve a körmömmel, hogy érezze a nadrágon keresztül. Bal kezemmel pedig beletúrok sűrű barna hajába, és még közelebb húzom magamhoz.

Jó sok idő telik el, míg egymásba olvadva forrón csókolózunk. Aztán, egy pici szünet következik, amikor néhány centire eltávolodunk egymástól, egymás szemébe nézünk, és az a kimondhatatlan ragyogás süt mindkettőnkről, ami csak is ilyenkor létezik két ember között.

Aztán Norbi egész közel hajol a fülemhez, és úgy súg bele, hogy az összes pihe a nyakamon beleborzong:

- Kívánlak – mondja

Én magamhoz szorítom, és csókját visszaadom, amit az előbb kaptam tőle. Vadabbul, gyengédebben, majd megint vadul, aztán hirtelen eltávolodok az ajkaitól, mélyen a szemébe nézek, és válaszolok

- Én is- aztán folytatom a csókom, ott, ahol abba hagytam.


Az idő megállt, fogalmunk sem volt, hogy hány óra lehet, csak élveztük egymás társaságát, hogy egymásra találtunk, hogy ketten lehetünk itt az öreg fűz alatt a padon és előttünk az öreg Balaton tükre csillog a holdfényben. Olyan giccses, és mégis idilli ez a kép körülöttünk.

- Mit szólnál, ha most meglépnénk? Suttogta ismét váratlanul Norbi a fülembe.

- Ezt hogy érted? Kerekedett el a szemem

- Pont úgy, ahogy mondtam.

- Itt hagynánk a tanfolyamot, és átmennénk Siófokra. Nekem ott van nyaralóm. -Folytatta.

- A reggel, már ott virradna ránk…. Mondta egészen halkan, és szemei kérdőn tapadtak az enyémre.

Olyan váratlanul ért a kérdése, de valahol én is pont erre vágytam. Együtt tölteni vele az éjszakát, és elolvadni egymás karjaiban.

Hirtelen nem is tudtam, hogy mit is válaszoljak, de átvillant a gondolataimon, hogy Ági nem túl messze lakik tőlem Pesten, így rá ruházhatom a háziasszonyi teendőket, aztán majd a nyaraló kulcsait otthon átveszem tőle.

- Rendben. – válaszoltam alig hallhatóan. De akkor azonnal indulnunk kell, hogy még ébren találjuk Ágit és rendezni tudjam vele a nyaraló dolgait.

- Imádlak- csókolt szájon ismét Norbi, és megragadta a kezem, hogy indulunk vissza a villába.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bevallom meglepett, hogy igent mondott. Az ötlet, miszerint hagyjuk itt a tanfolyamot és menjünk át a nyaralóba hirtelen jött, és eleve halottnak véltem. Pont ő, az elkötelezett tanulni vágyó hagy itt csapot-papot és jön el velem? De annyira kívántam Grétit, hogy bevállaltam a kudarc lehetőségét is.

Felpattantunk, és már indultunk is a nyaralója felé. Útközben időnként megálltunk, pár pillanatig forró és mély csókban forrtunk össze, majd siettünk „haza”.

Azt nem tudom, hogy mit mondott Áginak, és a mesternek. Én gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és nem csináltam nagy ügyet a búcsúzkodásból. Meglepetésemre Gréti csak egy kis táskával jelent meg kis idő múlva.

- Baj van – kezdte. – A mester nagyon nem örülne, ha holnap nem lennénk itt. Főleg én. Különleges technikákat tartogat nekünk, és félek megsértem, ha nem leszek itt. Most mi legyen?

Nem örültem a hírnek, de feldobott, hogy a nő szeretne velem lenni.

- Reggelre itt leszünk – döntöttem.

- Mehetünk – vágta rá mosolyogva.

Az út rövid volt, forgalom alig, én meg közben gyorsan rendbe szedtem a gondolataimat. „A ma éjszaka rendben, a holnapi meg majd lesz nála, a következő meg nálam a sátorban a kertben…..”. A terv elkészült, és elő is adtam neki.

- Nagyon jó, úgyis csak Ági tudja, hogy veled vagyok, még a mesternek sem mondtam kivel megyek, csak, hogy nagyon sürgősen haza kell utaznom. A többiek nem sejtenek semmit. Reggel majd azt mondjuk, hogy vásárolni mentünk.

Megrohantak a régi emlékek, mikor kamaszként kerestük a titkos csókok elcsattanásának helyét és idejét…Most is van titok, és ez csak izgalmasabbá tette a dolgot.

Végre nálam voltunk. Már vagy 2 hete nem voltam lent, gyors szellőztetés, és már a fürdőszobában találtuk magunkat.

Szemben álltunk egymással, mohón tapad száj a szájra, a kezek is felfedező útra indultak. Már nem gátolt semmi, csak magunknak voltunk. Legszívesebben letéptem volna róla azt a kis nadrágot, meg a pólót. A pólóval hamar végeztem. Azt két csodás keblet! Szinte kipattantak a póló alól, amint azt felhúztam róluk. Pár pillanatig a szám is tátva maradt a gyönyörtől.

Ő sem tétlenkedett. Hamar megszabadított a felsőmtől, majd kigombolta a nadrágomat, lehúzta a sliccemet és benyúlt a gatyámba. Erre vártam már hosszú ideje! Amint hozzám ért, mintha villám csapott volna belém.

Mohóságom nem engedte, hogy élvezzem ezt a kéjt. Letérdeltem elé, és elkezdtem kihámozni a nadrágjából. Lassan kéjesen tettem, pedig már….

Aztán a falat tangája következett, majd, miután már semmi sem takarta bájait, felálltam.

Ott folytatta ahol abbahagyta. Letolta rólam a gatyámat, és ismét kézbe vette az ágaskodó férfiasságomat, és meg a kebleit simogattam, és néztem a csodás lábait, hasát, az egész nőt.

A tenyere puhasága, majd pár pillanat múlva szorítása tudatta velem, hogy itt hamarosan elszabadul a pokol.

Kéj édes pokla.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A visszafelé úton vívódtam magamban egy kicsit, vajon mit fognak szólni a csoporttársak, és természetesen Misi mester, hogy másnap nem leszek ott. De késő bánat, a vágy bennem sokkal jobban él, mintsem nemet mondjak egy ilyen ajánlatnak.

Siettünk, szerettük volna még ébren találni a többieket tényleg nem akartam szó nélkül lelépni.


A házban már csönd honolt, egyedül Ági meditált még a társalgóban, de ahogy meglátott, befejezte, és szóba elegyedtünk.

A holnapi programra vonatkozóan voltak kérdései, és néhány szóban említette, mennyire fontos részhez értünk, ezekkel a technikákkal nagyon sok érdekes és hasznos információk birtokába fogunk jutni. A Mester mondta még az előtt, hogy nyugovóra tért volna

Amikor közöltem vele, hogy holnap nem leszünk itt Norbival, szikrákat szórt a szeme, és közölte, hogy bizony, ezt nem tehetem meg. Itt kell legyek, hiszen egyébként is én vagyok a házigazda. Máskülönben pedig írígykedve mondta, hogy ő sem döntött volna másképp, de most tényleg itt kell maradjak.

Azok az új technikák persze, engem is nagyon érdekelnek, és tudom, hogy évente egyszer tart ilyen kurzust a Mester. Szóval, nagy dilemmában voltam, hogy oldjam meg a felmerülő problémát.


Beletörődve kullogtam ki az udvarra Norbihoz, hogy közöljem vele a rossz hírt, ma itt kell maradnunk, mert a holnapi napról nem hiányozhatunk.

- Baj van. Mondtam szomorúan.

- A mester nagyon nem örülne, ha holnap nem lennénk itt. Főleg én. Különleges technikákat tartogat nekünk, és félek, megsértem ha nem leszek itt.

- Most mi legyen? Láttam, a hír lelombozta, de pár pillanat gondolkodás után rávágta:

- Reggelre itt leszünk, vágta rá,

- Nagyon jó, úgyis csak Ági tudja, hogy veled vagyok. -Mondtam mosolyogva- A többiek sem sejtenek semmit, majd azt mondjuk reggel, hogy vásárolni voltunk.

- Indulhatunk –mondta halkan és hamiskás mosoly csillogott a szemében.


Gyorsan beültünk a kocsijába, és máris száguldottunk az éjszakában a Déli part felé. Tihany itt van pár percre, és még az utolsó kompot el is csíptük éjfél előtt.

Kevesebb, mint egy óra alatt már Norbi házában landoltunk Siófokon. Annyira gyorsan történtek az események, hogy egyik pillanatban még a kocsiban ültünk, aztán már a fürdőszobájában tapadtak egymásra ajkaink. Vadul csóloltuk egymást, minden vágyunk az volt, hogy egymáséi legyünk. A ruhákkal, amik rajtunk voltak, nem vacakoltunk, villámgyorsan levetkőztettük egymást. Újjaink mohón ismerkedtek egymás testével, felfedező útra indultunk, megszűnt az idő körülöttünk. Vágytam rá, hogy minden porcikámon érezzem érintését, csókját, és ezeket én is viszonozhassam neki.

Letérdelt elém, úgy húzta le a falatnyi forrónadrágomat, és élvezettel bújtatott ki a tangámból. Szemei sütöttek, forró ajkaival kísérte a vetkőztetését a testemen.


A vérem forrt, lüktetett az agyamban, mélyeket lélegeztem, és közben beletúrtam a hajába. Ahogy kibújtatott a ruháimból, alig vártam, hogy én is felfedezhessem vajon mit rejt a nadrágja.

Az nyilvánvaló volt, hogy majd megőrül, annyira kíván, és férfiassága szinte szétfeszíti a vásznat, ami börtönbe zárja.

Lassú, kéjes mozdulattal nyúltam be az alsójába. Ahogy hozzá értem dagadó keménységéhez, felnyögött. Kiszabadítottam a fogságból, és lehúztam én is róla az utolsó zavaró ruhadarabot.

Megmarkoltam óvatosan, és símogatni kezdtem majd egy váratlan pillanatban rászorítottam. Ebben a pillanatban felkapott, és beemelt a zuhanyzóba. Megengedte a vizet, tenyerébe csorgatott egy adag tusfürdőt, és módszeresen fürdetni kezdett, egy milimétert sem hagyva ki a testemből. Amikor a popsimhoz ért, óvatosan széthúzta a farpofáimat, bele markolt a két félgömbbe, és a csempe felé fordított. Már csak azt éreztem, hogy forró ajkaival csókolja, és az egyik kezével pedig becsúszott a nagyajkaim közé.

Picit kitoltam a fenekem, hogy jobban hozzám férjen, úgy érzem, ez teljesen megőrítette. Egyre vadabb és egyre gyengédebb volt velem.

Lassan felállt, megragadta az egyik kezével a derekam, a másikkal a mellemet hátulról, és forró dákójával óvatosan a szirmaim közé furakodott.

Közben a langyos víz permetezett bennünket, csillogó gyöngyök formájában gördültek le a testünkön.

Ajkaival, nyelvével a nyakamat csókolta, én pedig a kezemmel segítettem feszülő dákóját beilleszteni a barlangomba.

Nem sietett, várt, hogy kellő pillanatban csússzon belém, töltse ki bensőmet. Készen álltam, hogy belém hatoljon, vártam remegve, hogy megtörténjen. És igen, megkezdte az ostromot, melyet hatalmas nyögéssel nyugtáztam, és vettem fel a ritmust, amit kezdett diktálni. Lassan kezdte, majd egyre gyorsított a tempón. Nem tartott sokáig mert gyorsan kicsusszant belőlem, megfordított, a lábaimat a dereka köré emelte, a hátam nekitámasztotta a csempének, így szemben egymással jött a következő roham. Teljesen kitöltött, mélyen bennem volt. Kezeivel a fenekem tartotta, én pedig a nyakát átölelve ágaskodó bimbóimmal szinte kiszúrtam a bőrét, tapadtam ajkaira és csókoltam mint aki soha nem akarja elengedni.

Vad rohammal döfött, és minden döfésnél felnyögtem a gyönyörtől. Pillanatok alatt a csúcsra jutottam. Hangos sikoly hagyta el a torkom, amikor testem megfeszült és remegni kezdtem a karjaiban. Éreztem, mennyire feszül bennem, szinte szikla kemény volt már, neki is másodpercei volta a robbanástól.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mikor végre megszabadított az utolsó ruhadarabtól is, és előtte álltam ágaskodó férfiassággal, megfogott, előbb lágyan, majd erősen. Érzetem, hogy szó szerint a kezében, a hatalmában tart. Volt egy hideg, olyan pillantása, mint a ragadozóé, mikor már az ő, és az áldozata tudatában is világossá vált, hogy a vadász győzött, az áldozatnak esélye sincs a menekülésre. Nem, hogy nem akartam menekülni, inkább még inkább az áldozata akartam lenni. Az uralma alá hajtani magam, hogy aztán a kellő pillanatban egy gyors váltással én uralkodjak fölötte.

A pillantása nagyon felkorbácsolta a vágyamat iránta. Bármire képes lettem volna, hogy kielégítsem erotikus óhajait.

Felkaptam és zuhanyfülkébe vittem, gyorsan vizet eresztettem, majd a kezembe tusfürdőt nyomtam, és máris a tenyereimben éreztem azt a csodás, imádni való teste.

Nem várattunk sokat az első behatolással. Puncija satuként fogta körbe a falloszomat, ám pillanatról pillanatra engedett a betolakodónak, és tágult, ölelése lággyá vált. Időnként egy erős szorítást éreztem, izmai rászorítottak a dákómra. Vagy a kéj okozta görcs, vagy a vad követelőzésé volt.

Néztem, amint a feneke alatt eltűnik a dákóm. Popsija látványa fokozta a vágyamat, és gyorsan váltanom kellett, mert nem akartam idejekorán élvezni, pedig már most közel álltam hozzá.

Megfordítottam. Hátát a csempének nyomva a lábait körém fonta, a nyakamba kapaszkodott, és csókoltuk egymást. Ismét benne voltam. Ha azt hittem, hogy így majd tovább bírom a tempót, tévedtem. Az első másodpercekben tudatosult bennem, hogy ha nem teszek valamit, elélvezek, pedig még csak a bevezetésnél tartottunk.

Szerencsémre hamarosan elkezdett vészes sebességgel közeledni a csúcshoz. Gyorsítottam a tempón, hogy minél előbb élvezzen, pedig én is rohamosan közeledtem a csúcshoz.

Orgazmusa volt. Nem is kicsi. Elnyújtott nyögéssel jelezte, hogy megérkezett. Még vadultam benne egy kicsit, aztán lassan leengedtem. Csodálkozó pillantást küldött felém, de nem hagytam időt neki a csodálatra. Megfordítottam, és vadul a fenekébe nyaltam. Ez nagyon meglepte, mert nagyot nyögött, de istennői módra nyomban ki is tolta a fenekét nekem, hogy jobban nyalhassam. Nem is tettem mást. Olyan erővel nyomtam a nyelvemet a popsija lyukának, hogy szinte visszatoltam Grétit a csempének. Elkezdődött egy kis erőjáték, ő nyomta a fejemet, én meg nyomtam a fenekét. Ő győzött. Egészen a másik falnak nyomta a fejemet, miközben szinte merőlegesen előre hajolt. Azt az akaratot, azt a követelést, amit éreztem rajta, hogy csak nyaljam a fenekét, még nem éreztem sosem. Majdnem hangosabban nyögtem a kéjtől, mint ő. Mert számomra maga volt a mennyország a fenekében lenni.

Mindez időt adott arra, hogy lecsillapodjak kissé. A dákóm még lüktetett most is, de már tudtam, hogy hosszabb időre képes leszek játszani vele.

Kijöttem a popsijából, és ahogy volt előre hajolva, behatoltam. A puncija szinte beszippantotta a férfiasságomat. Homorított egyet a behatolástól, de nem kíméltem őt. Vadul, erősen kefélni kezdtem, és minden lökésnél felszakadt belőle egy nyögés. A kapaszkodóba csimpaszkodott, mellei ütemesen ringtak. Lenyúltam, megmarkoltam őket, és szinte beléjük kapaszkodva folytattam a szeretkezést.

Hamarosan ismét élvezett. Hasonló módon, mint az elsőnél, most is nyögött, szinte sikított, de most nem álltam le. Mivel én még nem voltam közel a csúcshoz, így addig vadultam benne, míg elkapta őt a harmadik hullám is.

Ekkor elérkezettnek láttam az időt. Lenéztem a fenekére, mely mozdulatot gondosan kerültem eddig. Számításom bevált, a csodálatos gömbök látványa, na meg a pár perccel korábbi ténykedésem a nyalásával elindított a kéjes lejtőn. Nem volt megállás. Lassan feltört belőlem az élvezetem jól ismert érzése. Most nem akartam megálljt parancsolni magamnak.

Hamarosan forró, fehér nedűvel töltöttem meg édes barlangját.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mindketten nagyon akartuk egymást, és ahogyan a kémia is mutatta, bizony nem tudtunk egymással betelni itt a zuhany alatt. Olyan dolgokat tett velem ez a férfi, amiről fogalmam sem volt, hogy élvezem. Úgy nyalta a fenekem, mint még eddig senki, és imádtam, sőt, követeltem, hogy ne hagyja abba. Minden érintése olyan számomra, mint egy villámcsapás, beleremegek, megégek, és nem tudok előle menekülni. Igaz, eszem ágában sincs a menekülés, sőt, ha belegondolok, így szeretném, ha maradna még egy jó ideig. Frenetikus a vele való együttlét. A vágyam egyre csak korbácsolta, ahogy bánt velem, a testemmel.

Megmarkolta a derekam, és vadul belém hatolt hátulról. Kívántam! Ezt akartam, hogy ne kíméljen, hogy legyen határozott, hogy töltsön ki belülről, és feszüljek, és lüktessek, vele együtt. A vér a fülemben és az ereimben tombolt, már alig kaptam levegőt, ismét sodort a mélybe, az orgazmusba, ahol az idő és a tér összefolyik, és csak mi ketten létezünk, senki más.

Vadul rángatózni kezdett a testem, apró sikolyok, hörgések hagyták el a torkomat, és ekkor éreztem a forró lávát, ami kitört bennem, az ő nedvének édes forróságát. Hangos nyögéssel élvezett, és szorított magához. Eltartott egy ideig, amíg a remegés hullámai lecsengtek bennünk. Sokáig álltunk így a permet alatt a zuhanyfülkében, aztán lassan csusszant ki belőlem hiányt hagyva bennem. Hüvelyem még jó ideig lüktetett, és éhesen várta, hogy legyen folytatás. Szembe fordultunk egymással, és a kielégülés csókjával zártuk ezt a fantasztikus zuhanyozást. Mindketten édes fáradtságot éreztünk és a frissítő zuhany után ágyba bújtunk.


Az izmaim kezdték felmondani a szolgálatot, hosszú volt ez a mai nap, sok minden történt. Ahogy Norbi karjaiban pihegtem az ágyban, az ujjaim ismét felfedező útra indultak a testén, de ez inkább amolyan szeretet símogatás volt, mert mindketten éreztük, hogy pihenni kell, mert reggel korán vissza indulunk Almádiba a tanfolyamra. Norbi belefúrta az orrát a hajamba, egyik karjával átölelt, a másikkal pedig álomba símogatott.


Néhány óra alvás után, arra ébredtem, hogy a felkelő nap sugarai nyaldossák az arcomat. Norbi még az igazak álmát aludta.


Óvatosan kikászálódtam az ágyból mellőle, és kiosontam a konyhába, hátha találok egy kávéfőzőt, és némi kávét, hogy magunkhoz térjünk, indulás előtt.

Nem is kellett olyan sokáig keresgélni, mindent megtaláltam, amire szükségem volt. Pár perc múlva már halk morgással jelezte a kotyogó, hogy azonnal kész az életmentő nedű. Mire a tálcán bevittem a szobába a csészéket a gőzölgő kávéval, Norbi szemei épp a fénnyel küzdöttek. A kávé illata máris megtette a hatását, pedig még nem is ivott egy kortyot sem belőle.

Az ágy szélére mellé ültem, és a kezébe adtam volna a kávés csészét, de megelőzött. Tenyerével a mellemre tapadt, és húzott vissza az ágyba. Épp, csak egy pillanat választott el attól, hogy a csészék tartalma az ágyra ne boruljon, de sikerült az éjjeli szekrényre tenni őket, és máris egymás karjaiban voltunk ismét……

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A rövid, ám velős szeretkezés a zuhanyzóban alaposan kivette az energiát belőlem. Jól esett lassacskán lefeküdnünk, szorosan egymás mellé bújni, ős is simogatott engem, és én is őt. Éreztem az ólmos fáradtságot minden tagomban, és lassan elkezdtem zuhanni a mély álom felé.

Fogalmam sem volt, mennyi lehetett az idő, mikor éreztem a friss kávé illatát, meg némi motoszkálást is hallottam körülöttem. Aztán nagy nehezen kiláttam a szemhéjaim alól, és Gréti csodás alakja bontakozott kis a könnyfátyol mögül. Amúgy is, az ébredés előtti ki tudja mennyi ideje jócskán erotikus álmom volt, így falloszom alaposan megmerevedett, szinte robbanni készült saját magától is. Amint megláttam Grétit, már tudtam, miért meredezik a dákóm…

Leül mellém, mire megmarkoltam a mellét, és alig tudta letenni a tálcát a csészékkel, mielőtt magam mellé rántottam volna.

Nyomban neki estem. Szinte faltam. Csókoltam a nyakát, mohón, egyik pontjáról a másikra ugorva. Keze rálelt a férfiasságomra, megmarkolta, és én máris pokolian megkívánva a nőt fölé fordultam. Máris igazította a helyére a dákómat, és a következő pillanatba már el is tűntem a puncijában. Lenéztem, látni akartam, amint lassan eltűnik a barlangban. Mivel nem sok előjáték volt, sőt, szinte semmi. Puncija még nem készült fel rám teljesen. A behatolás kissé fájdalmas volt a számára, homorított egyet, de izmai követelték, nehogy leálljak. Nem álltam le. Egyenesen befúrtam a dákómat. Lábait a derekam köré fonta, szemeit lehunyva adta meg magáét nekem.

Szeretkezni kezdtünk. Nm a legfinomabb módját választottam a dolognak. Amint megérkeztem, ismét, mint este, kefélni kezdtem. Heves, erős lökésekkel tettem magamévá a csodás nőt.

Hamar jajgatni kezdett. Ekkor megfordultam, magamra ültettem. Lovagolni kezdett. Ilyen gyönyörű lovast még nem láttam! Hatalmas, csodás mellei ugráltak a ritmusra, nem győztem a tenyereimet rájuk nyomni. Pokolian gyönyörű látvány volt.

Hamar elérkezett a csúcsra. Hangosan jelezte a célba érést. Nem fogtam vissza magam, tudtam, nem a miénk az egész nap, várnak ránk. Én is hangosan adtam meg magam neki.

A rövid, de ismét heves szeretkezés után már egymás mellett ültünk az ágy szélén, még mindig meztelenül, és ittuk a kávénkat.

Kedvem lett volna felállni, elé fordulni és hagyni, hogy most a szájával legyen istennő. Szerszámom e gondolatok hatására lüktetve erősödni is kezdett, de erre most tényleg nem volt idő, öltözni kellett. Ám tudtam, vagy inkább reméltem, hogy este a nő ismét az enyém lesz, és megint nyalom-falom majd ahol érem…..

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Másodperceken múlott, hogy nem borítottam a forró gőzölgő kávét az ágyra. Olyan hirtelen kapott el Norbi, hogy alig volt időm letenni a tálcát az éjjeli szekrényre, máris átölelt, fordított egyet rajtam, és fölém tornyosult, harcra készen. Éreztem mohó vágyát, kemény férfiasságát, ahogy törekszik előre, nem tűrve ellenállást, várakozást. De ugyan ki is akart volna ellenállni ennek az ostromnak? Élveztem határozott mozdulatait, tudta, mit akar, és szinte kényszerített gyengéden arra, hogy minél hamarabb adjam meg magam neki.

Olyan érzés volt, mintha alattvalója lennék, és ki akarna használni, de ez az érzés csak növelte bennem a vágyat, hogy minél hamarabb tegyen magáévá, lehessek az övé, hatoljon belém.

Teljesen még nem voltam kész az aktusra, így a feszítő érzés kis fájdalommal járt. De ahogy makkja furakodott belém, elöntött a forróság, és a második kísérletre már engedelmesen csusszant a helyére követelőző hímtagja. Elképesztően finom érzés, ahogy kitölti hüvelyem, ahogy feszül bennem. Sose legyen vége ezt akarom!

Kíméletlenül megkezdte az ostromot. Ez már nem is szeretkezés, hanem kefélés volt a javából, de tudta, hogy ezt akarom, hogy most reggel erre van szükségem. Sikerült is gyorsan a csúcsra juttatnia. Vonaglottam alatta, mint a frissen kifogott hal, és láttam a szemében, mennyire élvezi, hogy örömöt okoz nekem. Egy pillanatnyi szünetben megfordított, én kerültem felülre, és folytattam az ő általa diktált iramot, és vadul lovagolni kezdtem rajta. Most én figyelhettem felülről ahogy gyönyörködik bennem, játszadozik a melleimmel, miközben ismét a csúcsra jutottam. Ebben a pillanatban robbant ő is bennem. Csodálatos érzés volt ez a pillanat!

Szinte együtt feszült meg a két test, remegtünk egy ideig, és hangos hörgések törtek fel belőlünk. Éreztem, hogy a gerincemen apró izzadság csepp gördül le, végig cirógatva az apró pihéket amik az útjába kerültek.

Sietnünk kellett, nem volt idő becézgetésre, forró csókváltásra, játékos cirógatásra, egy órán belül vissza kellett érnünk az Északi oldalra.

Piros rózsákkal az arcunkon, lihegve, mint aki most futotta le a marthont, ittuk meg a kávénkat, gyors zuhany, aztán ugrás az autóba, és máris gördültünk ki a Zamárdi felé vezető útra, hogy minél hamarabb a kompnál legyünk.

Ahogy terveztük, épp időben értünk Almádiba, a közeli közértben még vettünk néhány liter tejet, és friss zsömléket, mintha csak a boltba ugrottunk volna le a kora reggeli órákban.

Hála az égnek, nem is tűnt fel senkinek, hogy nem töltöttük otthon az éjszakát.

A tanfolyam a maga menetében zajlott tovább. A mai napon tanultuk az új technikákat, amit a következő napon még gyakorolni fogunk, és holnap ebéd után mindenkit haza enged a mester.

A délután folyamán bejelentettem a többieknek, hogy nekem sajnos fontos dolgom van, így nem tudok az utolsó napon itt maradni, ezért kérem mindenkinek az elnézését. Ági lesz, aki majd bezárja a villát, és Pesten megkapom tőle a kulcsokat.

Alig vártam már, hogy a mai napnak vége legyen, és beülhessek a kocsimba, hogy a megbeszélt helyen találkozzam majd Norbival……

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A nap lassan telt el, nagyon lassan. Persze, ha valaki már korán reggel a soron következő éjszakát kívánja ne csodálkozzon, ha számára kínos lassúsággal telik az idő.

A többiek nem sejtettek semmit, és mi nem is próbáltuk a tudtukra adni az éjszaka történteket.

Gyors reggeli, aztán a délelőtti foglalkozás, ebéd, kis pihenő, a délutáni tréning, aztán csomagoltam. Grétivel megbeszéltük, hogy lelépünk az utolsó napról. Nekem nagyon nem hiányzott ez a foglalkozás, én el lettem volna az egész nélkül, ha minden időmet a nő társaságában tölthettem volna.

Kora este ültünk kocsiba: mindketten a sajátunkba. Azt találtuk ki ugyanis, hogy haza jövünk. Igaz, ez némi autókázást jelentett aznap este, de aztán az egész hétvége a miénk lehetett, nem kellett a vasárnap esti dugók miatt aggódnunk.

Egymás után haladtunk, a nő remekül vezetetett. Gyorsan, de nem agresszívan, és főleg biztonságosan.

Az úton azon gondolkoztam, hogy illő lenne egy finom vacsorával meglepnem a csodálatos nőt. Mivel én nem tudok főzni, a saját főztöm nem jöhetett szóba. A vendéglő remekül illene hozzá, de őszintén szólva sajnáltam az időt nem a ágy közelében tölteni vele.

Aztán kitaláltam, hogy rá bízom a választást.

Az út most nagyon hosszúnak tűnt. Máskor a gyors kocsimmal, meg a zenéimmel szinte repült az idő. Most vánszorogni látszott. Időről időre azon kaptam magam, hogy nem is bánom, hogy nem rohanunk annyira, ugyanis közben hagytam a gondolataimat elkalandozni. Azok meg repültek ám, mégpedig Gréti öle, lábai, feneke felé. Sokadszor játszódott le bennem minden mozzanat, amit az éjszaka és reggel átéltünk. Ismét az orromban éreztem a nő bőrének illatát, puncijának ízét, és magam előtt láttam a kéjnedvétől csillogó szirmainak látványát. A kebleiről, csípőjéről, popsijáról és szépséges lábairól nem is beszélve.

Aztán persze ennek megfelelően azon kaptam magam, hogy férfiasságom jócskán igyekszik kijutni a nadrágomból…..

A fővárosi forgalom, kegyes volt hozzánk, így viszonylag hamar átértünk a városon.

Aztán már parkoltunk is, majd Gréti érdeklődő pillantásaitól kísérve vezettem körbe a lakásomon.

Aztán elérkezettnek láttam az időt a költői kérdésem feltételéhez:

- Egy meghitt vacsora kettesben a közeli vendéglőben, vagy egy pizza vacsora itt nálam. Esetleg amíg meghozzák, egy közös zuhany velem?

A nő úgy tett, mintha rettenetesen fontos döntést hozna meg, a szemöldökeit összevonta, komoly, töprengő arcot vágott…..

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A közös döntésünk az volt, hogy a hétvégi tömeg előtt, még ma haza fogunk menni Budapestre, itt hagyva a Balatont, a továbbképzést, a többieket. Egyikünk sem akart órákig a dugóban araszolni, inkább azt az időt is egymás örömére fordítjuk valamelyikünk lakásában, vagy bárhol, ahol épp kedvünk tartja.


Nehéz szívvel hagytam ott a mestert, és a csoporttársakat, de tudtam, már hat lóval sem tudnának itt tartani, hajtott a vérem, a vágyam Norbi felé.

Amint a többiek bevonultak a nappaliba, én már a kocsinál jártam az udvaron, és telefonon egyeztettem Norbival, hogy épp merre jár, és hol fog megvárni, hogy egymás után haladva folytassuk az utunkat a főváros felé.

Nem ment messzi, csak két utcával lejjebb várt, hogy együtt utazhassunk egymást követve a sztrádán.

Mosolyt csalt az arcomra ez a figyelmessége, azt hittem, hogy már jóval messzebb jár, talán már az M7-es bejáratánál. De nem, itt vár néhány utcával odébb, és nélkülem egy tapodtat sem hajlandó tovább menni. Boldog vigyorral az arcomon ültem be a kocsiba, és tapostam bele a gázba, minél hamarabb mellette szerettem volna lenni. Néhány másodperc múlva ahogy kikanyarodtam az utcából, már láttam is ott állt a kocsija mellett, és nézte, hogy közeledem felé.

Ahogy mellé parkoltam, kiugrottam a kocsiból, egy lágy csókkal köszöntem meg ezt a figyelmességét, hogy nem ment messzire tőlem, aztán gyorsan megbeszéltük, hogy Pestig én hajtok elöl, aztán pedig ő veszi át az irányítást, csak hajtsak utána. Bízzak benne, jó helyre fogunk menni.

Ha valami mondanivalónk lenne egymásnak, akkor ott a telefon, tudunk beszélni is egymással.

Nem gondolkodtunk sokáig, beültünk ki-ki a saját kocsijába, és indultunk.


Kavarogtak bennem az érzések. Valami erős köteléket éreztem, mintha itt ülne mellettem ez a férfi, és irányítaná a kezem, a lábam vezetés közben. Az agyamban pedig peregtek az előző esti siófoki nyaralóban történt események. Hihetetlen örömökben részesített, pedig alig volt időnk egymásra, szinte csak kóstolót kaptunk a másikból ez alatt az idő alatt.

Ma este már nem csak kóstoló lesz, hanem nagykanállal fogunk egymásból falatozni, ezt tiszta szívemből kívánom mindkettőnknek. Gondolataimba merülve, nem is vettem észre, hogy már elhagytuk a Velencei tavat is, nemsokára Budapest következik, és aztán a nagy kalandom Norbival!


A tükörben látom, hogy indexel, előzni készül. Hagyom, hisz így beszéltük meg, ahogy beérünk a városba, ő veszi át az irányítást. Szerencsére nincs tömeg a városban sem, így majdnem zöld hullámmal haladunk keresztül a kereszteződéseken. Figyelmes, nagyon figyelmes sofőr. Nem halad át a lámpán, ha már sárga, megvárja, míg én is oda érek. Jó tempóban haladunk, aztán egyszer csak az egyik kis utcába befordulunk, és az egyik ház előtt leparkol, hagyva nekem is helyet mögötte, hogy álljak én is oda. Az ő lakása előtt álltunk. Dobogott a szívem, vajon mi minden fog történni velünk. Ugyan, sokan jártak már itt előttem hasonló szívdobogással? Aztán gyorsan el is hessegettem ezeket a gondolatokat, hisz ehhez aztán igazán semmi közöm, mindketten szabadok vagyunk, semmit nem kérhetünk számon a másiktól. Pár pillanat, és már bent is voltunk a hőn áhított helyen, ahol senki nem zavarhat már bennünket semmiben. Épp a szemlélődés kellős közepén voltam, amikor a vállam fölött megszólalt Norbi:

- Egy meghitt vacsora kettesben a közeli vendéglőben, vagy egy pizza vacsora itt nálam. Esetleg amíg meghozzák, egy közös zuhany?


Gondolkodóba estem, nem is tudom mit is szeretnék jobban? Igazán jó lenne egy vendéglőben együtt vacsorázni vele, élvezném, ha mindenki bennünket bámulna, hogy ilyen jóképű izmos shármos férfi a partnerem, de az is eszembe jutott, hogy ha sokáig készül az a vacsora, akkor bizony tőlünk veszi el az időt. Így rá kellett jöjjek, nem is olyan könnyű dönteni ebben a kérdésben.

Hosszas gondolkodás után, egy áthidaló megoldás jutott az eszembe, kíváncsi vagyok, ha átadom a választás súlyát, Norbi melyiket fogja választani.


- Mit szólnál ahhoz, ha itt nálad dobnék össze valamilyen ételt, persze attól függően, milyen alapanyagok vannak itthon. –aztán kérdőn ránéztem, szinte sugallva, hogy főzés közben a konyha asztal bizony nagy kihívás tud lenni ha éhesek vagyunk egymásra.


Kerekre tágult szemmel figyelt rám, és mosolyra húzódott a szája, aztán kézen fogott, kivezetett a konyhába, és kinyitotta a hűtő ajtaját. Nem hittem a szememnek, minden volt benne, amit csak akar egy éhes bendő, így nem volt nehéz dolgom, csak abban kellett döntenünk, hogy mi legyen az a finomság, amit gyorsan, kevés idő ráfordítással elő tudok állítani.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez az ötlet bennem is felmerült, de nem akartam, hogy azt érezze, kihasználom, hogy itt van velem. Már útközben is megfordult bennem, hogy igenis alaposan kihasználnám…a lehetőséget, hogy nálam főzőcskézik. Miközben ő a konyhán ténykedik…..

Így aztán, a szemeim is elkerekedtek az ötletére. Hihetetlenül egy rúgóra járt az agyunk.

Válaszul csak bevezettem a konyhába, és kinyitottam a hűtőt előtte, mondván: tiéd a terep.

- Előtte egy zuhany? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Naná, jól fog esni a friss víz.

Aztán hamarosan a fürdőben találtuk magunkat. Ám, most a csókolózáson kívül más nem történt, eltekintve az egymás gondos, és érzéki fürdetésén.

Mivel még mindig tombolt a nyári kánikula, így most, este is meleg volt a lakásban. A légkondit éppen annyira állítottam hidegre, hogy két meztelen test ne fázzon…..

Mert mindennél jobban szerettem volna, ha nem veszünk fel semmit, és így lettünk volna a lakásban.

Pokolian kíváncsi voltam a testére. Ugyan már láttam, csodáltam és imádtam is, de szerettem volna látni teste rezdüléseit akkor, mikor éppen mással van elfoglalva. Tudtam, hogy ha csak meglátom keblei hullámzását, ha pl kissé előre hajol, megkívánom őt. Ha meglátom a feneke mozgását, megkívánom őt, mögé térdelek, és miközben ő az asztal fölé hajol, én nyalni kezdem őt, aztán hátulról be is hatolok…..

- Mit szólnál hozzá, ha ezekre most nem lenne szükség? – mutattam a levetett ruháinkra.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tiéd a terep… mondta hűtő előtt állva.

- Előtte egy zuhany? Kérdezte kajánul, felvont szemöldökkel

- Naná, jól fog esni a friss víz. – válaszoltam és máris indultunk a fürdőszobába.

Igazán alaposan lefürdettük egymást, az út porából egy csepp sem maradt rajtunk. Zuhanyozás után aprólékosan áttörölgettük egymás testét jó szárazra, majd amikor a ruhámba akartam bújni, ismét kaján mosollyal az arcán megszólalt Norbi:

- Mit szólnál, ha ezekre most nem lenne szükség? – és a levetett ruhákra mutatott közben.

Egy másodpercre meglepődtem, hisz a konyhába készültünk valami ennivalót készíteni, és azt gondoltam, hogy egy kis ruha mondjuk, bugyi nélkül, izgalmas lehet, de aztán rájöttem, ha semmi nincs rajtunk, akkor még izgalmasabb, és még élvezetesebb lehet ez a mai délután, este, és az éjszaka….

Arról már nem is beszélve, hogy elég nagy a hőség itt a lakásban, hát bizony én is jó ötletnek tartottam ezt a naturista vonulatot Norbi gondolataiban.

- Nos, szerintem is jó ötlet, -válaszoltam- kicsit vontatottan, majd egyre közelebb hajoltam hozzá, és ajkaimmal megérintettem az orra hegyét.

Mosolyra gördült a szája, és elragadta a derekam, és addig el sem engedett, amíg olyan forró csókot kaptam, amitől még a lábam is beleremegett.

Ahogy lágyan, majd egyre vadabbul csókolt, szorosan hozzám tapadt a teste és csupasz bőrömön éreztem, egyre éledő férfiasságát. Nem bírtam ellenállni, egyik kezemmel végig simítottam rajta, majd hirtelen kipenderültem a karjai közül és gyorsan a konyhába siettem, így incselkedtem vele egy kicsit.

Aztán a hűtőhöz léptem, kinyitottam az ajtaját, és kíváncsian behajoltam, szemügyre véve a frigó tartalmát, miközben erotikusan pucsítottam egyet. Hát bizony nem maradt hatás nélkül az általam nyújtott kép, mert máris ott volt mögöttem, és megragadta a derekam, és máris a forró leheletét éreztem popsimon.

Kíváncsian hátra fordultam, amennyire engedte ez a póz, és kimért hangon megkérdeztem:

- Mit ennél szívesebben, halat, vagy csirkét?

Norbi annyira mással volt elfoglalva, hogy nem is hallotta a kérdésem, így meg kellett ismételnem, hogy felfogja mire is irányult.

De még ekkor sem hagyta abba a hátsómmal való foglalatoskodást. Persze, én sem nagyon tudtam sokáig kimért maradni, mert nyelvével olyan helyekre kalandozott, hogy mindjárt fel kellett nyögnöm, így a válaszára már nem is voltam olyan kíváncsi. Arról meg nem is beszélve, hogy a kezei egyre csak kúsztak felfelé, és már el is érték gömbölyű melleimet, és a bimbóimmal kezdtek erotikus táncot járni.

A pulzusom egyre csak emelkedett, és ölemet egyre jobban elöntötte a forróság. Kezei által szinte gúzsba voltam kötve, nem nagyon tudtam mozdulni, csak élvezni nyelve forróságát, és kezei játékát a testemen. A forróság egyre csak nőtt bennem, közel jártam már a robbanáshoz, amit ő is világosan érzékelt, de a játéka még nem ért véget, kínozni akart, várni még a beteljesüléssel…..

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nagyon megörültem a döntésének, és máris kezdtem ismét megkívánni őt. Aztán, amint szorosan magamhoz húztam, és csókolni kezdtem, ennek érezhető nyoma is lett. Lenyúlt, és simogatott, amire még inkább férfias lettem.

Ám, mint a sikló kisiklott a kezeim közül, és kipenderült a konyhába, én meg léptem utána. Le nem vettem a szemem az előttem lépkedő nő idomairól. Azok a lábak, a csípője, na meg a feneke….Vártam a pillanatot, hogy a fenekét a magamévá tegyem. Aztán, amint behajolt a hűtőbe, nem kis teátrális mozdulattal kitolva a fenekét felém, már lendültem is előre.

Tudta a bestia, hogy tökéletes popsija nem marad imádat nélkül, és nem is tévedett. Szinte megbabonázva térdeltem mögé, és mire eszmélhetett volna, már nyaltam is a fenekét. Olyan mohón nyaltam, hogy szinte betoltam szegényt a hűtőbe. Közben a kezeim vad táncot jártak a testén. Hol a farpofákat húztam szét, hogy még jobban elmélyülhessek a ténykedésemben, hol a lábait simogattam. De leginkább akkor rezdült meg, mikor a melleit simogattam, markolásztam meg. Teljesen elvesztem a nyalásban, így aztán arra lettem figyelmes, hogy kissé hangosan kérdez tőlem valamit, de nem igazán foglalkoztatott a válasz. Kit érdekel a csirke vagy a hal, mikor itt a feneke? Majd kitaláljuk mit együnk. Inkább nyaltam tovább, és a hatás nem is maradt el. Hamarosan nyögdécselni kezdett. Fokoztam a tempót, mire ő is egyre közeledett a végéhez, de nem terveztem ilyen korán kivégezni a nőt.

Egészen visszafogtam a tempót, csókolgatni kezdtem a popsiját, a hátát, és a combjait. Lassan lehiggadt, és kezdett volna mozgolódni, hogy talán kaját készítsen(?), de nem terveztem azt sem, hogy egészen kiengedjem a kezeim közül. Felálltam, némi matatás után a farkam már a totálisan nedves puncijában volt. Micsoda érzés volt! Lassan, szeretettel mozogtam benne. Semmi erőszak, semmi sietség. A mámor, ami elöntött a behatolásom után teljesen feldobott. Mennyei érzés a finom, csodás, forró punciban mozogni, és kéjes érzést adni az isteni nőnek.

Aztán lassan bennem is elkezdett feltörni a vulkán, és öntudatlanul is egyre gyorsabban mozogtam. Két kézzel a csípőjébe kapaszkodtam, és szinte már önkívületben voltam, mikor arra eszméltem, hogy mindjárt élvezni fog. Ám ekkor támadt egy ötletem.

Megálltam, kiléptem belőle és mondtam:

- Csirkét kérek.

Tudtam, hogy bestiális tettem nem marad büntetés nélkül.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Áááá, szóval, csirkét ennél…. Mondtam akadozva, levegő után kapkodva. Közben pedig szikrázó szemekkel néztem vissza rá a vállam fölött, de a mosolyt, ami az arcomon bujkált, nem tudtam elrejteni.

Jársz még te az én utcámban, gondoltam, és máris szövögetni kezdtem a tervem, hogyan is fogom megbosszulni, hogy épp az orgazmusom előtt néhány pillanattal hagyta abba a kényeztetésem.


Aztán, elővettem a hűtőből a csirke mellét, lesóztam, fűszereztem, és közben szinte folyamatosan Norbi szemébe néztem. Le sem vette rólam a tekintetét. Azért némi elégedettséggel töltött el, hogy az ő öröme sem teljesedett be, percekkel az után, hogy félbe hagyott, még mindig kőkemény álló dákóval állt velem szemben.

Ahogy észrevette, hogy a hímtagját figyelem, poharakat vett elő, és egy koktélt kevert mindkettőnknek. Közben, a hússal majdnem végeztem, és a köretet is feltettem a gáztűzhelyre, hogy egyszerre legyen kész a hússal.

A koktél finom volt, bódító, és lazító egyben. Kortyolgatása közben közel hajoltam hozzá, és a nyelvemmel kőrbe rajzoltam az ajkát. Aztán ismét kortyoltam egyet, és a fülét kezdtem rágcsálni óvatosan, finoman. A kezei azonnal „támadásba” lendültek, de nem engedtem, lefogtam mindkettőt. Nem ellenkezett, hagyta, hogy most én irányítsak. Túl sok időm nem volt erre a játékra, mert figyelnem is kellett közben az ételre, de jeleztem, hogy még nincs vége, ha megettük a vacsoránkat, kis kínozásnak fogom kitenni….


Mire a vacsorát összedobtam, Norbi már meg is terítette az asztalt, gyertyákat gyújtott, és a hűtőből egy üveg rosét vett elő, és töltött mindkettőnk poharába. A finom, gyöngyöző nedű igazán jó választás volt a csirkéhez. Már jó éhesek voltunk mindketten, így a vacsorázásra nem túl sok időt pazaroltunk, arról nem is beszélve, hogy evés közben izzott a levegő körülöttünk, annyira kívántuk már a másikat. Az üres tányérokat a mosogatógépbe helyeztem, és mire visszafordultam, az aszalt már letisztítva találtam. Norbi segédletével pillanatok alatt rendet tettünk.


Nos, nem volt véletlen, a tüsténkedése, mert ahogy felegyenesedtem a mosogatógép mellől, elkapta a derekam, magához húzott, és ajkait az enyémre tapasztotta jó szorosan. Aztán megemelt egy kicsit, csak annyira, hogy felültetett az asztal szélére, és máris a hátamra fektetett. Forró ajkaival pedig végig csókolta minden porcikámat. Miután jól lakott bőröm ízével, a combjaim között merült el. Nem kellett sokáig várni, az eredmény azonnal jelentkezett, nedvem keveredett a nyálával. Forró, lüktető kelyhem alig várta már, hogy belém hatoljon. Kéjes nyögéssel adtam a tudtára, hogy mire vágyom, fél karomra támaszkodtam, és a fejét felemelve, közel húztam a számhoz. A másik kezemmel pedig dákójára tapadtam, és közel húztam magamhoz.

Ő viszont leemelt az asztalról, megfordított, és hassal fektetett rá az asztalra úgy, hogy a lábaim már a földet érték, így támadt hátulról. Enyhe sikoly szaladt ki a számon, ahogy belém hatolt. Feszített, és döfött, mélyen, ahogy csak tudott. Mindketten hihetetlenül ki voltunk éhezve a másikra, így ez a konyhai jelenet nem tartott sokáig, pillanatok alatt hangos lihegések, és nyögések között robbantunk mindketten. A lábaim remegni kezdtek, olyan hatalmas hullámokban tört rám az orgazmus. Alig kaptam levegőt, olyan szaporán lélegeztem, hogy a szám teljesen kiszáradt. Norbi hörgését is jólesően hallgattam a hátamon, ahogy ernyedten zuhant rám, miután belém lőtte az összes anyagát. Így maradtunk néhány percig, aztán bementünk a hálószobába.


Nagy, széles franciaágy fogadott bennünket, melynek kovácsoltvas fejrésze tökéletesen illett a szoba berendezéséhez. Amint megláttam az ágyat, rögtön tudtam, mi lesz Norbi büntetése.

Kiszaladtam a fürdőszobába, és behoztam a köntösének az övét, mellyel a kezeit kikötöztem az ágy rácsaihoz. Láttam a szemén, élvezi a játékomat…..

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sejtettem, hogy a kitolásom nem marad „megtorlás” nélkül.

Abban biztos voltam, hogy Gréti van annyira intelligens, hogy mesteri és különösen érzéki büntetést kapok érte. Már az is fenomenális volt, amit a konyhában műveltünk, mert talán addig soha nem izgatott ennyire női test látványa, mint akkor. Az a természetesség, semmi mesterkélt mozdulat, semmi teatralitás, minden a maga igazi természetességében látszott.

Ha csak kicsit is lehajolt, gyönyörű mellei két dús érett gyümölcsként omlottak le, és ezzel alaposan felizgattak. Mondjuk az izgalmam nem is lankadt kicsit sem, pontosan ugyan úgy lüktető dákóval lestem minden mozdulatát, mint mikor hátulról szeretkeztünk.

Feneke is kidomborodott, combjai picit megfeszültek. Micsoda gyönyörűség!

Tett-vett, én is segítettem amiben tudtam, koktélt kevertem, kaptam is érte finom, izgató csókot, és szintén izgató pillantásokat az ágaskodó férfiasságom felé.

A vacsorával hamar végeztünk, mivel azt hiszem mindketten másra vágytunk. Bitangul finomat főzött, de sokkal finomabb húsra, élvezetekre vágytam a csirkehúsnál. Az ő húsa kellett. Finoman beleharapni popsijába, csókolni a kebleit, szopogatni, finoman harapdálni a bimbóit, belenyalni a kelyhek közé…….

Aztán elérkezett a mi időnk. Ahogy mozgott előttem, bevetésre készen lestem minden mozdulatát, és mikor már nem bírtam tovább, hátulról elkaptam.

Gyorsan, majdnem kíméletlenül hatoltam belé, halk sikolyt hallatott, de vaginája mohón szippantotta be a férfiasságomat.

Szeretkezésünk nem tartott sokáig. Olyan lendülettel tettem a magamévá, hogy hamarosan mindketten elszálltunk. Egyszerre, pedig most nem figyeltem rá, hogy megvárjam őt….

Az ő orgazmusa sem volt kicsi, de az enyém….Szinte ájultan zuhantam rá, a testem rátapadt az ő testére.

A levegőt kapkodva adtam hálát a sorsnak, hogy összehozott Grétivel.

Kis pihegés után kézen fogva bevezettem a hálószobába.

Gréti ránézett a nagy franciaágyra, majd sarkon fordult és kiszaladt a fürdőbe, majd kisvártatva a köntösöm kötőjével tért vissza. Én közben már az ágyra feküdtem és vártam őt, ám, mikor megláttam a kezeiben a „kötelemet”, felcsillantak a szemeim. Nem gondoltam, hogy a szexuális fantáziája kiterjed a játékokra is.

Szó nélkül kötözte ki a kezeimet az ágy rácsához……

A lábaimat nem kötötte ki, de határozott mozdulatokkal szétnyitotta őket. Aztán elkezdődött a játék....

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Huncut szemekkel nézett rám, amikor már mindkét keze az ágyhoz volt kötözve. Szinte azt kérdezte a szemeivel, hogy most vajon mi következik? De az is benne volt, hogy sajnálja, nem érinthet, nem símogathat, nem túrhat bele a hajamba.

Én viszont nagyon élveztem, hogy uralkodhatok felette, hogy most úgy történnek a dolgok, ahogyan én szeretném. Kimérten széttártam a térdeit, és lassú mozdulatokkal közé térdeltem. Szemei követték minden ténykedésem. A szobában érezhető volt a kíváncsi várakozás sűrű levegője.

Nem akartam semmit elkapkodni. Élveztem a látványt, ahogyan a fekvő férfi hímtagja ágaskodik, ahogyan kéri, szinte sír, hogy játsszak vele, fogjam meg, simogassam….

De nem!

Még nem!

Nem adom olyan könnyen a gyönyörét, holott már én is remegtem, kívántam, de a saját vágyam is a végsőkig akartam húzni, mert azt kívántam, mindkettőnknek egy igazán emlékezetes együttlét legyen ez a mai. Forrott a vágy bennem, vaginám lüktetett, kívánta minden sejtem ezt a férfit, nem is tudom volt-e ekkora vágy bennem valaha is.

Miközben az övet behoztam a fürdőszobából, az előszobán áthaladva, a fogason láttam egy könnyű selyem sálat is, amit szintén behoztam magammal és ledobtam az ágy szélére.

Most ezt a selyemkendőt vettem a kezembe, és egyik sarkánál fogva, hosszában végighúztam a testén az arcától egészen a lábfejéig, majd vissza. Aztán a selyemmel a mellkasán köröztem egy kicsit. Láttam, a puha anyag érintése nyomán lúdbőrözik a teste, és még hivalkodóbban kiállt az ég felé dákója. Egy kicsit elmosolyodtam a látványon, és a selyemmel kőrbe cirógattam ölét. Ekkor mély sóhaj tört fel Norbi torkából. Szinte könyörgött, hogy érjek már hozzá határozottabban is, ne csak ezzel a vékonyka selyemmel.

Miközben fölé hajoltam, éreztem lüktető férfiassága majd kiszúrta a hasam alját. Két karomra támaszkodtam, és egy lágy csókot leheltem az alsó ajkára, majd az egyik lábam a csípője mellé támasztottam így nem nehezedtem rá, és a kendőt a szemeire kötöttem. Most már úgy feküdt ott előttem, mint egy elejtett nemes vad. Azt tehettem vele, amit csak akarok. Az enyém, nem szaladhat el, és még látni sem látja, hogy mire készülök. Minden mozdulatom meglepetés lesz a számára, és egyben izgalmas, a vágyát egyre csak fokozó.

Úgy helyezkedtem, hogy ne érezze a mozgásomat, csak egy-egy helyen érzékelje azt, ahol hozzá érek.

Az ágy mellé álltam, és nyelvemmel kőrbe rajzoltam az ajkát, majd haladtam a füle töve felé. Éreztem, hogy fejével követni próbálja mozgásomat, ezért inkább haladtam lefelé a nyaka ívén keresztül a csókjaimmal a mellei felé. Mással nem érintettem a testét, csak a nyelvemmel, és az ajkaimmal. Néhol szárazon, néhol pedig nyálasan, hagytam nyomot magam után. Aztán kicsit felemelkedtem, és a nedves területet megfújva, jeleztem, hogy itt vagyok még, nem hagytam magára.

Lassan, nagyon lassan haladtam egyre lejjebb nem hagyva ki egy területet sem rajta, amíg el nem értem finom, borotvált, sima nemi szervét. Alulról egészen a zacskója aljáról kezdtem a nyelvem hegyével végignyalni fel a meredező fallosz legtetejéig. Aztán ott a tetején, előbb körbe rajzoltam a nyelvemmel, majd a tetején lévő kráterbe nyomtam bele erősen a nyelvem hegyét. Amikor elengedtem a nyelvemmel, apró gyöngyökben gördült le néhány csepp a kráter mélyéből előbuggyanó folyadékból. Nem hagytam, hogy az az édes nedű lecsorogjon, lenyaltam, mielőtt végig folyt volna a meredező falloszon.

Annyira remegtem már a vágytól, hogy az övé lehessek, így nem bírtam már tovább magammal, levettem a szeméről a kötést, és a kezeit is szabaddá tettem, felhagyva minden uralkodni vágyásommal. Már nem akartam, hogy irányítsak, csak az övé akartam lenni, testestől, lelkestől.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Miután kikötözte a kezeimet, egy selyemsállal kezdett el játszani rajtam, velem, a testemen. A vékony anyag sarka érintette csak a testemet, különböző pontjaimon keltve ezzel rendkívüli izgalmakat bennem. A látvány, ahogy kéjes arccal nézte „szenvedésemet” önmagában is felért egy orgazmussal. Dákóm kegyetlenül lüktetett, minden porcikám arra várt, hogy fogja meg, kapja be, verje ki, üljön bele…..

Ám nagy ívben elkerülte a nemi szervemet. Azaz, éppenséggel hozzá-hozzá ért, de nem kézzel, csak a sállal.

Aztán, a játéka részeként bekötötte a szemeimet. Nem tagadom, erre azért nem számítottam. Azt hittem, hogy hagyja, nézzem végig amit tesz velem, de aztán beláttam, hogy így sokkal izgalmasabb a dolog. Nem tudtam mire készül, mit tervez velem, és ez nem kicsit dobott fel.

Aztán elkezdett csókolgatni. Hol csak az ajkai érintettek, hol meg a nyelve is. Lassan haladt egyre lejjebb, és minden érintésénél megremegtem. Hol kisebb mértékben, hol meg erősen.

Aztán végre a falloszomhoz ért. Most már nem akkor remegtem, mikor hozzám ért, hanem már a vágytól, a kíváncsiságtól is, hogy most mi fog következni….

A heréimtől felfelé haladva nyalta végig a makkomig, ott még bele is mélyesztette nyelve hegyét a kis kráterbe, mire éreztem, hogy feltört belőlem néhány csepp örömkönny. Kibuggyanása némi szégyenérzettel töltött el, ám a nő ismét meglepett: simán lenyalta a dákómról lassan lefolyó nedűmet.

„Most mindjárt bekapja!” – gondoltam kéjesen, és már előre féltem, hogy ha így haladok tovább, pillanatokon belül a szájába lövöm a spermámat.

Vártam, hogy puha ajkai körbe vegyék a makkomat, és lassan, vagy éppen mohón eltüntesse a szájában.

Már rákészültem, mikor csak mozgást éreztem, majd megszabadított a kendőtől, majd a kezeimet is szabaddá tette. Valamiféle elszántságot éreztem rajta. Nem tudom miért, de azt éreztem, hogy ugyan nem akar ilyen módon uralkodni tovább rajtam, de nagyon a magáévá akar tenni. Aztán mellém feküdt, és csókolni kezdett. Egyik kezét a fejemre tette, a másikkal megmarkolta a dákómat. Most csak fogta, miközben mohón csókolt. Szerencsére az örömkönnyek ki is hozták belőlem az orgazmusom ingerét, így ha lassan is, de kezdtem erőre kapni.

Csókoltuk egymást, már én is öleltem, és másik kezemmel a combjai közé nyúltam. Vaginája tocsogott a nedvességtől.

Most nem kívántam mást, mit a nőt, amint élvezkedik rajtam, ezért magamra húztam. Végig feküdt rajtam, addig igazgattam, amíg olyan magasságba nem került, hogy az álló dákomra csak rá kellett nyomni. Szinte csak bele csusszant a falloszba. A vágy már erős görcsként jelentkezett nálam, ezért, mikor lassan tövig csúszott rá, szinte felültem vele együtt.

Amint a helyére került minden, lassan felült. Mennyire imádtam, ahogy gyönyörű felső teste lassan hintázni kezdett, miközben ágyéka mozgott előre hátra. Keblei követelték, hogy imádjam őket, ezért felültem, és egyenként szippantottam ajkaim közé a bimbóit…..

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A csókja, ahogyan ajkamhoz ért, szinte perzselt. A testem már remegett a vágytól, hogy tegyen magáévá, hogy hatoljon belém, hogy lüktessen bennem, feszítse szét hüvelyem amennyire csak lehetséges.

Altestem vérbőn lüktetett, ajkaim levegőért kapkodtak, bőröm kipirult. Ezer fokon lángoltam, amikor magára húzott, és egyik keze pillanatokon belül már tocsogó puncim mélyén kutatott. Aztán óvatosan ráhelyezett égnek meredő dákójára.


Ahogy a makkja a csiklómhoz ért, hatalmas nyögés hagyta el a torkom. Marokra fogta a dákóját, és előre-hátra húzta az ajkaim között. Ezzel teljesen megőrjített. Egész testemben remegni kezdtem, alig voltam pár pillanatra attól, hogy elszálljak. Ezt érzékelve, becsusszant a hüvelyembe. Lassan, óvatosan, kímélve saját magát is a korai magömléstől. Nem mozdultam, csak megpihentem az árbócon csak éreztem egészen a méhemig a forró feszülést bennem.


Aztán óvatosan felegyenesedtem, és lassú hintázásba kezdtem rajta. Norbi bársonyos ujjaival a melleimet vette célba, ágaskodó bimbóimat morzsolgatta, aztán ő is felült, így a lábaimat a háta mögé csúsztattam, a kezeimmel megtámaszkodtam hátul a térdén, így ajkai közé vehette a bimbóimat egyenként. Fenséges érzés volt ez az igazi egybe olvadás vele. Nem is kívánhattam volna többet.


Ez után a kis pihenő után elkezdtem egyre erőteljesebben mozogni rajta, miután ő is felvette a ritmust. Egyre csak hajszoltuk magunkat a csúcs felé, mindketten remegve vártuk a kielégülést. Szinte egyszerre robbantunk mindketten.


Mélyről jövő remegés hullámok törtek ránk, hangos sóhajokkal nyögésekkel. Vaginám egyre csak szorította, foglyát, nem akarta elengedni, azt akarta, hogy ez az egybeolvadás soha de soha ne szűnjön meg. Öleltük egymást, szorítottuk a másikat, félve az elválástól. Az idő megállt, nem tudom mennyi idő telt el így egymás ölében ülve, a megsemmisülést megtapasztalva, mi voltunk egy csillag az univerzumban, amelyik most kezdte hosszú pályafutását a végtelenben.


Amikor a varázs kezdett megszűnni, akkor érzékeltem, hogy még mindig egymásba ragadva, ölelkezve ülünk és együtt hintázunk, ringunk a végtelen tengerében.


Majd óvatosan leszálltam róla, és egymás mellé feküdtünk az ágyon. Fejem a vállára hajtottam, ő pedig beletúrt a hajamba, és gyengéden átölelt. Jó érzés volt biztonságban érezni magam egy ilyen erős férfi karjaiban.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Testünk egy ütemre mozgott, és éreztem rajta is a közeledő robbanást. Bennem, mint egy felrázott pezsgősüvegben gyűlt az energia. Tudtam, hogy nagyon fog szólni, ha kiszabadul.

Egyre csak igyekeztem visszafogni magam. Már a behatolás utáni pillanatokban is készen lettem volna a kitörésre, de nagyon vigyáznom kellett, nehogy túl korán elmenjek. Mindent meg akartam adni ennek a csodás nőnek. Mindent, amire csak képes voltam.

Lassan mozogtam hát, de mikor már láttam rajta, hogy akarja a közös orgazmust, elengedtem magam.

A beteljesülés valóban nagyot szólt. Első kitörésemet egy elgyújtott, valamennyire visszafojtott nyögés kísérte, a második hullámra már rándultam alatta. Minden egyes kilövésnél nagyot rándultam, mintha mindig egyre mélyebbre és mélyebbre akarnám juttatni az életet adó anyagomat.

Alig érzékeltem Gréti nyögéseit, annyira lefoglalt a magam élvezete. Még csukott szemmel is karikák táncoltak a szemeim előtt, pulzusom az egekbe szökött, és csak nagy nehezet tudtam kinyitni a szemeimet, mikor már egy ideje lecsitultunk, de még az ölemben ült.

Aztán leszállt rólam, mellém feküdt, fejét a vállamra tette. Átöleltem, és így tartottam egy ideig. Amennyire tudtam végig néztem a testén. Bőre nyirkos volt az izzadtságtól, az amúgy is bársonyos barna bőrnek ezzel adva még plusz csillogást. Feneke domborulata, keble érintése, ahogy az oldalamhoz nyomult pillanatok alatt felidézte bennem az elmúlt nap, órák eseményeit. Leperegtek előttem a tóparton, a fa alatti percek, a konyhai jelenetek. Nem tudom mire gondolhatott, de egy idő múlva lassan simogatni kezdte a mellkasomat, hasamat, alélt szerszámomat, combjaimat. Nem erotikus simogatás volt ez, sokkal inkább érzéki, szeretetteljes, és talán hálás is az átélt élményekért. Én is simogattam a hátát, derekát, és a fenekét. Olyan finom, puha bőre volt a popsiján……nem tudtam betelni vele. Tudta, hogy imádom e testrészét, mert finoman megmarkoltra a szerszámomat. Nem szorította, éppen csak körbe fonta ujjaival. Pár percig így simogattuk egymást, alig beszéltünk, csak érezni akartuk a másikat. Ez nagyon jól sikerült…….Így aztán szó szerint a kezében tartott, és tanúja lehetett a lankadt férfiasság éltre kelésének. Nem is tudtam volna mást tenni, mint ismét harcra készen állni, hogy ismét megostromoljam a kéj várát.

Amint megérezte, hogy keményedek szorított a fogásán. Már nem csak simogatott, akarta, hogy ismét kemény legyek.

- Na! Csak nem ismét harcra készen állsz? – kuncogott, miközben már igencsak feszültem az ujjai között.

- Mindenre kész vagyok! – sóhajtottam, mintha mi sem lenne természetesebb, mint az, hogy ismét neki essek…..

Gyorsan kicsúsztam mellőle, hasra fordítottam, miközben jóleső nyögést hallatott.

Jó néhány csókot leheltem feneke dombjaira, majd finoman széttoltam a lábait, és makkomat az ajkai közé nyomtam…..

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ujjaim, csillogó nedves bőrén siklottak, alig alig hozzá érve.

Szeretem ezt a nyugodt pillanatot, amikor mindketten a saját gondolatainkban elmerülve, még a csoda hatása alatt, egymást cirógatva fekszünk az ágyon. Saját gondolatok? Nem is igazán gondoltam semmire, inkább a kiüresedett boldogság, nyugalom pillanatai voltak ezek. Jó lenne sokáig így maradni, elhúzni az örökkévalóságig. Nem akartam felkelni, nem akartam semmit, csak mellette lenni, és szorosan mellé bújva cirógatni, a teste minden porcikáját.

Csak lassan, nagyon lassan tértem vissza a jelenbe, fogtam föl Norbi reakcióit, jutottak el tudatomig a külvilág zajai. Most érzem csak igazán, mennyire hiányzott az életemből a férfi, aki ha egy kis időre is, de el tudja venni az eszem, ki tud zökkenteni a mindennapos rutinból, és egy olyan csodával ajándékoz meg, mint amit most kaptam tőle.


Az ujjaim sétáltak a testén, és közben észre sem vettem, hogy már ismét harcra kész állapotban ágaskodik a kezeim között. Ahogy kitisztult az agyam, máris belendült, és egy pillanat alatt kicsúszott mellőlem és hasra fordított. Mint egy jóllakott cirmos, nyögtem egy nagyot, de már éreztem forró ajkait a tomporomon.

Aztán térdeivel utat tört a lábaim közé, és hátulról támadva belém hatolt. Makkja simán, akadály nélkül csúszott be a még mindig nedves hüvelyembe. Igen! Ezt az érzést nem tudom elfeledni, minden pillanatban érezni akarom.

Hevült testünk ismét táncolni kezdett egymással. De most már megfontoltabban, nyugodtabban, nem olyan vadul, mint az előbb. Miközben dákója bennem feszült, nyelvével a gerincem vonalát rajzolta végig, egyik kezével pedig a mellemmel játszadozott. Minden sejtem pezsgett, kész voltam újra a következő orgazmusomra.

Kész voltam ettől a pasitól, annyira tudja, érti, hogy mire van szükségem, még jeleket sem kell adjak, hogy mit szeretnék, pont ott ér hozzám, és akkor, amikor kell. Úgy játszik a testemen, mint egy hegedű virtuóz a hangszerén.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Készen állt a befogadásomra, és én nem is húztam az időt. Igaz, most sokkal lassabban, és óvatosabban hatoltam a forró vaginába. Csodás érzés töltött el, mikor megérkeztem: itthon vagyok. Valahogy úgy éreztem, hogy Gréti jelenti számomra a biztonságot. Nem csak szexuális értelemben volt utánozhatatlan, hanem emberként is egyedülálló volt. Hiányzott belőle az önzés, olyan természetességgel adott, mint kapott, és szinte pillanatok alatt átvette azt, amit szerettem volna tőle. Olyan egy húron pendültünk, mintha valóban hosszú évek óta ismertük volna egymást.

Férfiasságom a puncijában, csókokat lehelek a hátára, nyelvemmel végigsimítom a gerince vonalát, mire sóhaj, nyögés a reakció. Lassan párat lökök rajta, majd finoman a hátára fekszem, és a füleit, nyakát csókolgatom meg aprólékosan, finoman. Kijárt neki az imádat.

Nyögdécselt, szuszogott, jól esett neki. Ahogy nekem is. Imádtam minden porcikáját, ahogy reagált rám, és ahogy tudatta velem a szándékát.

Miközben én lassan lökdöstem, ő erősen rászorított a férfiasságomra, mintha csak jelezni akarta volna, hogy igényt tart az utolsó cseppjeimre is majd, ha eljön az ideje. Lassan, módszeresen őröltem fel ereje utolsó maradékait is. Éreztem rajta, hogy percről percre hagyja el az energiája, hogy hamarosan totális győzelmet aratok felette, és ismét elveszem az orgazmusát, pontosabban, megajándékoz egy élvezetével.

Nem is sokára megkaptam. Miközben élvezett, egy pillanatra sem álltam le, nem hagytam neki időt a pihenésre, folytattam az állhatatos kínzását. Pár perc múlva ismét közeledett, de most más tervem volt vele. Megálltam, de csak arra a pár pillanatra, ami kellett ahhoz, hogy az oldalára fordítsam, és így folytassam a szeretkezést.

A mellét fogtam, hátulról döfködtem, nem is maradhatott el a következő élvezete.

Hosszú, elnyújtott élvezet volt, megkoronázva az addigi szeretkezéseinket, és pontot téve az aznapi együttlétünkre.

Megálltam, de benne maradtam. Férfiasságom lüktetett, pokolian jól érezte magát a helyén.

Elkészült az erejével, de én sem voltam éppen fitt már. Ismét csókolgatni kezdtem ahol csak értem. Jóleső morgásokkal, sóhajokkal nyugtázta ténykedésemet, én meg hatalmas kedvvel néztem csodás testét.

Aztán mögé feküdtem, de közben magunkra húztam a takarót.

Úgy szenderedtünk el, hogy szorosan hozzám simult, én meg átöleltem, ő megfogta a kezemet.

Tartalomjegyzék