Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
A buszon álltam, kifelé bámultam a piszkos ablakon keresztül. Gondolataimba mélyedve, szinte egykedvűen tettem mindezt, mikor éreztem, hogy a busz egy rántással elindul alattam, majd kis idő múlva valaki piszkosul beletaposott a sarkamba. Felszisszentem és fordultam volna hátra, de szinte azonnal hallottam a „bocsánat” szinte esdeklő kérését, így aztán a „semmi baj”- jal lerendeztem a dolgot. Azonban valami megütötte a fülemet…ez a hang…Olyan ismerősnek tűnt, de hirtelen nem tudtam hová tenni, hát kerestem a gazdáját. Egy tőlem alacsonyabb, félhosszú, sötétbarna hajú, kék szemű, nem molett, de nem is vékony, minden esetre szemrevaló nő pillantott rám esdeklőn, de nyomban nézett is a lábai elé, nehogy még valakit letaposson a tömegben. „Ez az arc…”- villant át ismét rajtam. Az a fajtabizsergés vett erőt rajtam, mikor az ember tudja, hogy ismeri a másikat, de fogalma sincs honnan. Figyeltem a nőt, a profilját láttam amint tőlem kissé odébb megállt, és szintén kifelé bámult. Az orra, az álla, a vonásai….Lassan már kényelmetlenül éreztem magam, amiért fixírozom a nőt, de eltökéltem, hogy ha addig élek is megtudom, honnan ismerem.
Jó néhány megálló után a nő leszállni készült. Utána mentem, nem vett észre. Közben folyamatosan kutattam az agyamban, hogy honnan ismerem……….
Aztán egyszer csak bevillant a kép: előttem áll, a szemembe néz, enyhén pisze az orra, élénk szemei, soványkás, pirospozsgás arca van. De hiszen ő Bea! Te jó ég! Majdnem húsz évvel ezelőtti kép villant be, aztán persze már özönlöttek az emlékképek. Bea abban a gimiben tanult, amelyikben én, csak ő két évvel fiatalabb. Aztán már előttem volt minden. Bea egy időben járni akart velem, de nekem akkor volt csajom. Igaz, neki is volt mindig pasija, de akkor engem szemelt ki. Azt nem tagadhatom, és akkor sem tagadtam, hogy ha csak ránéztem akkor a nőre, olyan vad, buja gondolataim támadtak vele kapcsolatban, hogy csak na! Az egész lényéből vibrált az erotika, de akkor nagyon lekötött az akkori nőm, így aztán nem lett semmi a dologból. Hirtelen nagyon megörültem neki. Valahogy jól esett a múlttal találkoznom, igaz, azért ez a múlt igencsak csinos volt…..
Leszálltunk, és megvártam, míg a szintén leszálló emberek elmennek, mellé léptem, a könyökét megfogtam és magam felé fordítottam:
- Bea?
A nő meglepve megállt, rám nézett, láttam rajta, hogy ő is kutat ott legbelül. Szinte kínos pillanatok múlva némi döbbenettel válaszolt:
- Tamás?