Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Rettentően próbálom zavaromat leplezni és bosszankodom is picit, hogy mennyire hülye szituáció, hogy én a saját otthononbam, tehát hazai terepen annyira zavarban vagyok, mint csak nagyon ritkán, és itt ez a férfi, aki meg olyan lazán és könnyeden kezeli a helyzetet, hogy az már szinte vérlázító számba megy.
Érzem, hogy valamit tennem kell, hogy zavarom múljon, így azt a megoldást választom, hogy megmosom az arcom, iszom egy-két korty hideg üdítőt, és így, picit lenyugodva, fagyikkal a kezemben megyek vissza hozzá. Ő szorgosan töltögeti a teszt lapot, amit adtam neki. Ez igen. Szeretem, ha egy "diák" szorgalmas.
Leülök mellé, és várom, hogy rám nézzen. S, mikor megteszi, meg is szólalok.
- Nos, most tarthatsz pici szünetet. Fagyi szünet. - mosolygok rá, és ő is nekikezd az evésnek, mint ahogy én is. Látom rajta, röpke, de kutató pillantással méri fel a kehely díszítését, formáját. Mosolyából arra következtetek, hogy tetszik neki, amit lát.
Én meg önállósítom magam, előre dőlök, elveszem a lapot előle.
- Míg eszünk, megnézem, mit alkottál eddig. - mondom, és már kezdem is nézni a beírásokat. Féloldalasan ülve, magam alá húzom a lábam. A combomra fektetem a papírt, így mindkét kezem szabadon van, könnyedén tudom a fagyit is falatozni közben.
Többé-kevésbé helyesek, bár az eltelt idő fényében úgy látom, nem jutott túl messzire a feladatsoron. Ezt annak tudom be, hogy régen foglalkozott már angollal. Nem is gondolok arra, hogy esetleg én foglalom le annyira a gondolatait, hogy ne tudjon koncentrálni.
Bár, a koncentrációval nekem is bajaim adódnak, mert újra megérzem parfümje illatát, és ettől rendre elkalandozik a figyelmem, a fantáziám. Próbálok azonban nagyon figyelni az előttem heverő lapra is...