Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Az iroda barátságos volt. Új munkahelynek első benyomásra megfelet számomra. Az irodám egy hatalmas helység szélén volt, mely helységben amolyan amerikai módra kisebb boxokban dolgoztak a beosztottaim. Egyetlen dolog zavart csak, hogy az irodámnak üveg falai voltak, amihez nem igazán voltam addig hozzászokva. Én voltam a főnök helyettese ill annak lettem felvéve....De még nem ismertem senkit és hálás voltam minden bíztató szóért és pillantásért.
Az egyik szinte szomszédos boxból barátságos biccentéssel köszönt rám egy barna hajú, kissé molett, ámde annál élénkett tekintetű, mosolygós nő. Visszaköszöntem neki szintén mosolyogva. Aztán tettem a dolgom, igyekeztem felvenni a munka fonalát. Időnként telefonnal a fülemen a nagy terem felé fordultam és intéztem a dolgom. Ilyenkor valahányszor tekintetem a barna nőre tévedt, az mindíg mosolygott rám. nem feltűnően, de számomra észrevehetően. Egy idő után már nem tudtam eldönteni, hogy ez a mosoly a kezdő fönök-helyettesnek szól, vagy az öltönyös férfinak....
Napok teltek el már, munkám lekötötte a figyelmem és szinte alig találkozott a tekintetünk a barna kolleginával. Mikor nem volt bent valamiért, szinte hiányoltam a meleg pillantásait.
Aztán egy nap megszólított. Ebédelni mentünk és megkérdezte, hogy leülhet-e mellém. Felálltam, hogy a széket alá igazítsam, mivel a kezében a tálcája volt. Tekintetem a finom bőrből készült papucsára tévedt, melyben gyönyörű, formás lábai voltak. Finoman lekádereztem a nőt és meg kellett állapítanom, hogy bár kicsit molett, de ez csak kifejezetten jól áll neki. Nagyon finom, nem feltűnő illata volt és az egész nőn érződött az ápoltság és a finom kellem is. Kéz és lábujjai diszkréten lakkozottak voltak, szemei és szája szintén épp hogy sminkelve. Szóval első benyomásra szimpatikus volt a mellettem ülő hölgy.....És az illata, lábai látványa megmozgatta a fantáziámat.