Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Az esküvő napja... Holnap lesz a nagy nap!
Pár hét eltelt azóta, amióta megkértem a kezed. Szinte minden nap találkoztunk, de közeledésem elől finoman kitértél, türelmemet kérve. Tudtam, hogy te vagy az, akivel ezután élni szeretnék, aki mellett szenvedélyes és szeretettel teli napokat tölthetek el. Játékosságod, huncutságod számtalanszor előbújt, mely újra és újra hódításra késztetett. Ezeknek a próbáknak örömmel vetettem alá magam, de férfiasságom is nehéz volt tartani. Meghajolok akaratod előtt, hiszen már az ismerkedésünk első napján elcsavartad a fejem.
Holnap lesz a nagy nap. Amikor nőül vehetem azt a lányt, aki előtt sutba dobtam minden férfiasságom, meghajoltam akarata előtt és feláldoztam a szívemet. Úgy játszhatsz velem, ahogy tetszik, de mégis e játékkal egyre határozottabbá teszel, egyre szilárdabbá abban, hogy más soha nem kell. Sem most, sem máskor.
Ma nem találkoztam veled, hiszen nálatok is már esküvői előkészületek folynak. Ez az egy nap is Nélküled maga volt az űr, a végtelenség, az idő kínja. Mégis olyan izgatott voltam egész nap, hogy alig bírtam magammal: a kertben jártam fel és alá, majd a ruháimat néztem át újra és újra, amit a szabó előző nap hozott át. Minden stimmelt, a ruha tökéletesen mutat majd az esküvőn, de mégis izgatott voltam. Mi lesz holnap? Ráadásul ahogy ismerlek biztosan valami váratlan fordulat jöhet közbe, pedig minden meg van tervezve. Nem lennél te, ha minden csak úgy lezajlana.
Végül este lefeküdtem, de altatót nem mertem bevenni, nehogy átaludjam életem fénypontját. Forgolódva, de végül szerelmemben és Benned bízva elaludtam...