Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Kíváncsisággal teli félelemmel indulok neki a napnak...na és az egész hónapnak. Indul a nyári szünet, és két hete még fogalmam sem volt arról, miből fogom kifizetni a jövő éves tandíjamat. Egy véletlen beszélgetésből jött az ötlet, amit egy "gazdag" barátnémmal folytattam le. Kérdeztem, neki milyen nyári munkája van. Egy ideig kitért a válaszok elől, végül elmesélte, hogy egy jópénzű európaival fog országot járni egész nyáron át. Tavaly is pont ezt tette, ugyanezzel, és amellett, hogy jól keresett, tulajdonképpen még jól is érezte magát! Ezt kicsit nehéz volt elképzelnem, hiszen nyilvánvaló, nem csupán kirándulgattak, de valóban nem tűnt túl boldogtalannak a nyári elfoglaltságát illetően. Végső elkeseredésemben kicsúszott a számon egy olyan mondat, hogy bárcsak nekem is lehetne egy ilyen munkám, de nem gondoltam túl komolyan. Erre mi történt? Egy hét múlva kaptam egy e-mailt (fényképeset, egy fáradtnak látszó, de megkapóan jóképű pasiról), és a barátnőm partnerének egy ismerőse jelentkezett, hogy a nyáron erdőjáró túrát tervez, lennék-e ebben kalauza. Fotózna, állatlesekre járna, rólam pedig tudja, hogy biológus hallgató vagyok, hátha jó kíséretnek bizonyulnék. Összeget is megadott...olyat, amiről álmodni sem mertem...bőven fedezné a tandíjamat, de még a létfenntartásomat is. Napokig küzdöttem magammal. Az énem egyik fele azt mondta, menjek inkább egy gyorsétterembe dolgozni, és tartsam meg a tisztességemet, a másik énem viszont...biztatott, hogy vágjak bele a kalandba, ha tényleg sokat leszünk az erdőben, még talán a tanulmányaimhoz is gyűjthetek anyagot közben.
Végül döntöttem. Egy hosszabb bemutatkozó anyagot küldtem a pasinak, s kértem, mesélje el, merre járna. Levél levelet követett, és az indulása előtt egy héttel megírtam neki, szívesen vállalom az idegenvezetését. Másról ugyan szó sem esett, de úgy a szívem mélyén belekalkuláltam mindent, ami ezzel jár.
Elérkezett a nagy nap reggele. Hosszan álltam a tükör előtt, s néztem magamat. Szerencsésen szép vonásokat örököltem európai apámtól, s thai anyámtól. Helyi viszonylatban magas vagyok, mandulavágású szemekkel, hosszú, sűrű fekete hajjal. Uticsomagom készen áll egy egész hónapra, van benne minden, a koktélruhától elkezdve a túrabakancsig tényleg minden. Kora délután kell őt felszednem a reptéren, és már indulunk is tovább, hogy az este már egy közeli nemzeti parkban érjen minket. Növekvő izgalommal várok a gigászi repülőtéren. Látom, leszállt már. Szívem szerint elfutnék, hisz mégis csak egy idegen! Akivel egy hónapon át az életemet kell megosszam. De...szimpatikus idegen. Az elmúlt hetek levelezései után mintha már nem is lenne annyira idegen...egy kicsit talán a nagytesóm, egy kicsit talán a pótapám, egy kicsit talán életem legbűnösebb titka lett. Eddig jutok a gondolatokban, amikor megpillantom az ajtónál. Ugyan nálam van a névtáblája vész esetére, de rögtön megismerem. Ahogy ő is engem, holott nyugati szemnek állítólag nagyon egyformák vagyunk. Mosolyogva jön felém, olyan kipihentnek látszik, mintha nem is egy fél napos repülőút állna mögötte. Barátságos tekintete bizalmat áraszt. Amikor odaér, kicsit zavartnak tűnik, hogyan is üdvözöljön, hisz a kézfogás olyan formális. Végül arcon csókol, mint egy régi baráthoz illik. Egy pillanatra megcsap az illata, ami olyan, de olyan természetes...tetszik. Hát...kezdődjön életem nagy kalandja...