Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A francba! Az a nyomulós német paraszt lenyúlta a titkárnőmet! Igaz, felvásárolta a készletet és neki fogunk dolgozni a következő fél évben, jókora sürgősségi felárért. Ha tudom, hogy a nőt is viszi, akkor 50 százalékkal többet kérek. Fél évig cserélgettem a titkárnőket, amíg két éve megtaláltam. Szingli volt, vérprofin gépelt és mindig tudta mikor és kinek mondjon igent vagy nemet. Nekem mindig az igen járt. Tíz ügyfélből négy be sem jutott hozzám, de tartós vevőnkké tette őket.

Na igen, neki nem volt könnyű ellenállni. Kőkemény tudott lenni, ha kellett, de egy mozdulattal el tudta csavarni bármelyik hím fejét, hogy utána feltörölje vele a padlót, ha nem volt kedvére. Lehet, hogy kicsit hanyagoltam az utóbbi időben. Túl sokat akart belőlem és ez nem volt benne a munkaköri leírásában. Mind elkövetik ezt a hibát. Azt hiszik, hogy a magánéletemet is megkaphatják vagy megszerezhetik, ha jól játszanak minden hangszeren. Hibátlan volt jó darabig munkában és ágyban egyaránt. Csak egy idő után követelődzni kezdett.

A fejvadászoknak már elküldtem a feltételeket. Ugyanazt, mint legutóbb. Persze az elvárt külsejére nem mind kapta meg a részleteket csak a régi haver cége. Ő persze e nélkül is tudja pontosan. Voltunk elég helyen együtt vadászni.

De ezúttal sem elég a külső. Az csak dekoráció. Az egyéniség dönt, meg az első benyomás. Nálam nincsenek személyiség testek. Meg kell győznie és erre nem elég a belépő. Ha magától nem érez rá, hogy ki és mi kell nekem, akkor jöhet a következő.

Ha jobban belegondolok, nem is olyan rossz dolog ez a válogatás. Hiszen nem csak titkárnő csere lesz itt hamarosan.

Már itt is van az első, most szólt fel a porta, hogy jöhet-e? Zakó fel, nyakkendő igazít, hivatali pofa felvesz.

Jöhet.

Hú, de elegáns. Mintha egy divatlapból vágták volna ki. Elegáns és hűvös, méregdrága illat. Magabiztosan foglal helyet. Most még...

Rendhagyó leszek - mondom. Nem kérem az ajánlásait, referenciáit. Szeretném hallani, mit gondol arról ami a feladata lesz.

Számoljon be a 15. napjáról itt nálam, mintha a 16. reggele lenne most, kiemelve azt ami lényeges volt előző napon és készítsen fel arra, ami ma vár.

Finom rebbenés a szemöldökén...

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már megint csörög az a rohadt telefon, bosszankodom, miközben meg is feddem magamat, hiszen le kéne végre szoknom a káromkodásról. A leendő főnökeim nem biztos hogy díjazni fogják mocskos szájú titkárnőt.

Még a gondolat is megmosolyogtat, de ez az egyetlen módja, hogy bosszút álljak apámon. Egyszerűen felháborító hogy azt gondolja, nélküle nem állok meg a lábamon, ezért a múltkori veszekedésünk után felkerestem egy fejvadászt.

Még jó, hogy pár évvel ezelőtt unatkoztam és elvégeztem egy titkárnő képző tanfolyamot - bár már akkor is más véleményem volt arról mik a jó titkárnő ismérvei - ezért a papírokkal nem volt probléma. Csak azt nem gondoltam volna, - bassza meg - ehh, már megint!- hogy ilyen hamar felhívnak.

Gyorsan felvázolja a nő a feltételeket én pedig papírt és tollat ragadok hogy legalább a címet pontosan jegyezzem meg.

Odaállok a szekrény elé és méregetem a chanel kösztümjeimet, de úgy gondolom, a múltamat ráérek később felfedni, ezért inkább egy Cavalli modellért nyúlok, hozzá fekete harisnyát, és egy fekete -fehér mintás magassarkú prada cipőt veszek. Viszont a kedvenc chanel nr5-omnak nem tudok ellenállni, még akkor is ha ettől keresztkérdésekre kell majd válaszolnom.

Ahogy a kocsiba beülök és megkérem a sofőrt - egyszerűen nem tudok lemondani Jackről- hogy vigyen el munkába - kérdően is fintorog rám, de végül nem szól semmit - fejben végigfutok a kérdéseken és a válaszokon, hogy ne érjen váratlanul semmi.

Megérkezem, Jacknek annyit hagyok meg, hogy majd üzenek ha végeztem és máris magabiztosan lépkedek befelé.

Egyből felirányítanak leendő főnökömhöz, én pedig mosolyogva lépek be az irodájába. Tipikus kockafej, ahogy apám ügyfeleit is hívom többnyire, és ahogy végignéztem rajta, bár van némi kisugárzása, de máris leírtam magamban. Egész életemben ilyen seggfejek vettek körül és egy sem tudott lázba hozni. Átnézek rajta, de azért észreveszem hogy megérezte a chanel parfümöt, mert meglepődésében összehúzódik a pupillája. Várom is a kényes kérdéseket, de meglep.

- Rendhagyó leszek, nem kérek ajánlásokat, referenciákat, csak szeretném hallani mit gondol arról ami a feladata lesz. Számoljon be a 15, napjáról nálam mintha a 16. reggele lenne most, kiemelve ami lényeges volt az előző napon és készítsen fel arra, ami ma vár.

- a francba! megrebben a szemöldököm, de inkább incselkedés van benne, mint igazi félelem. Végülis semmi vesztenivalóm nincs. Mondjuk nem készültem a pasiból, de feljövet a liftben láttam a cég logoját és annyit elolvastam hogy valami elektromos kütyükkel foglalkoznak. Így aztán összerendezem az arcvonásaimat és teljesen hidegen, hivatalosan sorolni kezdem.

- Tegnap reggel ugyanígy, ahogy most - és közben keresztbe tettem a lábamat - reggel az irodájában köszöntöttem, és felolvastam az előző délutáni telefonüzeneteket miközben Ön előtt térdeltem és a farkát szoptam. - azzal mindkét lábamat letettem a földre, majd gyengéden a pasi elé térdeltem és lehúztam a sliccét hogy a szerszámához férjek. A döbbenettől meg sem tudott szólalni, így bájosan felmosolyogtam rá és miközben finoman elkezdtem a bőrt simogatni tovább folytattam. - A német ügyfél sürgősen kereste Önt, mire én öt percig flörtöltem vele és így feloldva a haragját szentül megígértem neki, hogy miután végeztünk az ebéddel felhívhatja Önt és megbeszélik a felmerült problémákat. Aztán ahogy elfogytak az üzenetek és az Ön farka is fényesre szopva pihent újra a nadrágjában - folytattam tovább a mondókámat miközben néha szünetet tartva be-bekaptam az ágaskodó hímtag makkját. Most már láthatóan magához tért, és úgy vettem észre, kezd neki tetszeni a játék, mert nem szakított félbe.- elindult a 11 órás tárgyalásra, amiről fél kettőkor pontosan megérkezett, hogy legyen még időnk a telefonhívás előtt egy gyors menetre. Feltérdeltem fél lábbal az íróasztalra és Ön vadállat módjára megkefélt, majd az utolsó pillanatban a számba élvezett, nehogy nyoma maradjon a huncutkodásnak. - folytattam és most már egyértelmű volt, hogy ez a férfi legalább olyan elvetemült a szexuális játékok terén mint én. Még mindig nem szólt közbe, de a kezét a fejemre helyezte, egyértelműsítve, hogy megy ez nekem mélyebben is, ezért nem is tiltakoztam, kis szünetet tartva a mondókámban, tövig nyeltem a farkát. Élveztem a nyögését, de gonosz módon csak ennyit engedtem neki, aztán teljesen hétköznapi hangon folytattam tovább.

- Végül a telefonbeszélgetés után Ön eltávozott a fél 3as találkozóra, miközben én fogadtam az Önt zaklatni akaró ügyfeleket és saját megítélés szerint engedtem nekik betekintést a blúzomba, vagy küldtem őket el a fenébe. - megint tartottam egy kis szünetet és elkaptam a fenekét és teljesen ráhúztam a torkomra. Percekig tartottam ott, ő meg csak nyomta a kezével a fejemet erősen, egészen addig, míg el nem fogyott a levegőm. Akkor könnyfátyolos szemmel néztem rá megint és befejeztem a felsorolást.

- Végül ön visszatért 4 körül és mivel nem voltam minden ügyféllel elég türelmes, ezért a szobájába hívott és ott egy összetekert jelentéssel addig verte a popsimat, és simogatta a csiklómat, amíg el nem élveztem. Majd egy gyors zuhany után rám kacsintott ahogy asztalom mögött gépeltem serényen és mozgolódtam mert fájt a fenekem, és eltávozott. Remélem nem volt túl fárasztó a tegnapi napja, mert ma is hasonló program vár Önre kedves főnök. - fejeztem be és olyan mohón kezdtem szopni, mintha szomjaznék a nedvére. Ennek meg is lett az eredménye, mert alig két perc múlva a számba élvezett. Ekkor ujjaimmal kecsesen megtöröltem az ajkaimat, majd visszaereszkedtem a székbe kecsesen keresztbe tettem a lábaimat és ártatlanul néztem rá.

- Remélem megfelelő választ adtam a kérdésre.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hmm. Ez kellemes ürítkezés volt. Gyakorlott és személytelen. Megmutatta, hogy tud kávét főzni kb. Na lássuk kell-e nekem másra is? Szemmel láthatóan nem létszükséglete ez az állás. Túl ápolt a keze ahhoz és fix, hogy nem dolgozott még ilyen állásban, valahogy másképpen fesztelen és laza. Van benne egy alap távolságtartás még az akció ellenére is. Nem veszélytelen, amíg meg nem tudom mi van az egész mögött. Bosszú például, de kérdés ki ellen. Lehet, hogy a múltkor eltaposott versenytárs küldte rám. Ha így van, akkor használni fogom kedvemre a testét, amíg találok munkaerőt. Minden esetre no érzelem csak technika annak viszont kellemes, ennek vannak bőven előnyei. Sokat tud a pasikról a maga féloldalas módján, talán játszani is lesz kedvem vele.


Felállok. A kávét jól csinálta. – mondom és figyelem az arcát meg az öntudatlan visszajelzéseit. – Ebben az elődjénél jobban teljesített. De ebből itt nem lehet megélni sem nekem sem magának. Egyelőre még nem esett ki a versenyből, de lássuk mi máshoz ért!


Holnapra bejelentettek már öt új jelöltet. Ha még mindig akarja az állást, akkor legyen itt reggel hat harmincra és úgy készüljön, hogy ötig itt leszünk. Maga fogadja a jelölteket és kikérdezi őket kedve szerint. Mielőtt bejönnek, maga leteszi elém a véleményét róluk és az ajánlását, hogy felvenné-e őket erre a munkára vagy nem és miért?


Ma este egy fogadásra megyek és azt szeretném, ha eljönne velem. Senki nem tudhatja meg milyen minőségben van velem és az erre vonatkozó kérdésekre magának kell válaszolnia. Lesz ott néhány nagyhal is, némelyik korosztályban nagyjából az ön apja is lehetne. Öltözzön konvencionálisabban kicsit, az Nr5 maradhat. Úgy fél egyig maradunk terveim szerint.


Fegyelmezett. A felszínen. Mögötte meghódításra vágyó jó testű vadóc. Kiszámított technikája mögött van tapasztalat, de érdekel milyen lehet a valódi énje és milyen, ha valaki felébreszti benne a vágyait amitől kontrollt vesztve beindul. Lehet, hogy rászánok ennyi időt és egy kis energiát. Most éppen úgyis szabad vagyok, de még nem döntöttem el. Lássuk milyen lesz este és reggelre mi marad bennem róla.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hmmm, határozottan tetszik, hogy nem reagálja túl. A legtöbb pasi vagy elégedetten nyaldosta volna a száját és ezentúl úgy néz rám mint egy szexállatra, vagy felháborodottan, álszent módon kikéri magának amit műveltem és soha többet nem kell találkoznom vele.

De ez a férfi elég intelligens ahhoz, hogy megfelelően tudja kezelni a helyzetet és úgy látszik egyéb képességeimre is kíváncsi. Na azokra én is. Felsorolja a holnapi programot és igazából nincs köztük olyan, ami tetszene. De ezt neki nem kell tudnia, végülis én akartam melót magamnak, valahogy túl fogom élni a kellemetlen részét is. Pl. azt hogy partikra kell kísérgetnem. Nincs ennek szeretője, vagy felesége aki kísérgesse?

Amikor a parfümömre tereli a szót elmosolyodom, talán először igazán mióta elkezdtem vele beszélgetni.

A reggel fél 7es kezdés ugyan egy kicsit durva, de tulajdonképpen a játék része, hát legyen. Max ha nem kelek föl akkor nem jövök be és kész. Aztán ahogy kezet fogunk és végignézek rajta, már nem látom annyira kockafejnek, egy hajszállal szimpatikusabb.



Másnap reggel annyira korán csörög a vekker, amennyire szerintem még életemben soha. Mégis valami fajta izgatottsággal kelek ki az ágyból, és egy gyors zuhany után kávéval a kezemben ácsorgok a szekrényem előtt. Mi a francot vegyek fel? Egyetlen "konvencionális" darabom sincs, csak egyediek lógnak a vállfákon. Na igen, apám mindennel elárasztott amíg ellene nem szegültem. Imádta, ha szép ruhákat, ékszereket, parfümöket vásárolhatott nekem. Ha a nyakán lógtam és mindenhol mutogathatott. Erről az jutott eszembe azonnal, hogy esetleg ott lehet ma este a partin. Ez nem valami pozitív, de végülis nem lesz muszáj beszélgetnem vele .

Végül találtam egy nagyon szép, királykék szoknyát, amit szinte sohasem hordtam. Nagyon lágy anyagból van, finoman ráncolódva öleli körbe az alakomat, hozzá sima fehér blúzt vettem fel és a poén kedvéért kontyba fogtam a hajamat.

Jack már morgolódva várt, ő sem szokott ennyire korán kelni, hiszen kb tízéves korom óta ő a sofőröm és mással nem is kellett foglalkoznia. Mindegy, végül pont időben, fél hét előtt öt perccel lépek az irodába.

Ahogy látom a főnököm még nincs bent, ezért nekilátok kávét főzni, persze csak neki, én már benyomtam egy energia italt idefele jövet. Közben leülök az asztalhoz és bekapcsolom a laptopot. Úgy tűnik van néhány gépelendő oldal, és amíg várom, hogy valami történjen belekezdek azok lemásolásába. Először kicsit döcög, de hála a sokéves chatelésnek azért elég hamar belejövök és az első fél óra észrevétlenül repül el.

Egyszercsak megcsörren a telefonom és egy jelölt érkezik, szólnak, hogy már el is indult felfelé. Az asztal előtt állva fogadom és bevezetem az egyik tárgyalóba. Sajnos, nem sok esélyt látok rá, hogy a főnök alkalmazza és megkönnyebbülök hogy ilyen könnyű megokolnom a miértet. Ugyanis a jelölt férfi. Azért felveszem az adatait, udvariasan, szigorúan üzletiesen, végül amikor távozik egy post it-en odaírom értékelésnek, "nem gondolom, hogy olyan finom kávét tudna főzni mint én"

A következő egy-két órában folyamatosan megérkezett mind az öt jelölt, és én elámultam főnököm szervezőképességén. Ugyanis ő eddig még nem tűnt fel a színen, mégis minden olajozottan ment.

Minden jelölttel elbeszélgettem egy kicsit. Az ötből két lányra esett a választásom, a másik kettőt alkalmatlannak találtam, egyiket a hétköznapisága miatt, nem gondoltam hogy elég pajkos tudna lenni, a másik meg sajnos nem tudott gépelni.

A két kiválasztott lányt behívtam aznap délutánra, hogy a főnök mire megérkezik addigra már itt üljenek és felmérhesse a terepet nyugodtan.

Aztán tulajdonképpen nem volt semmi dolgom, ezért leszaladtam ebédelni. Nem mintha kíváncsi lettem volna a szánalmas menzakosztra, Jack bármikor hoz nekem kaját, inkább csak fel akartam mérni a lehetőségeimet pasizás terén. Régen nem voltam már férfivel, mert szinte mindegyik azonnal meguntam. De hátha itt, ennyi ember között akad majd valami préda.

Végül egyszerre értem a lifthez a főnökömmel, aki csodálkozva nézett rám. Udvariasan előre engedett és láttam a tükörben hogy a fenekemet bámulja. Nem szóltam hozzá semmit, gondoltam, majd tájékoztatom ha felértünk.

Már majdnem odaértünk az emeletre, amikor finoman végigsimított a fenekemen és egy kicsit meg is szorította. Érdekes módon ez a gyengéd mozdulat sokkal jobban felkavart, mint ahogy szerettem volna. Rá se mertem nézni, inkább úgy tettem, mint aki nem vesz észre semmit, de felgyorsuló lélegzetem tudtam hogy elárult.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Beérve a mai megbeszélésem után összefutok a liftnél a tegnapi jelölttel. Míg beszállunk a liftbe felmérem a megjelenését. Stílusos és visszafogott. A tegnapi belépője kicsit sem látszik rajta. Ugyanakkor van egy kis vibráló kérdés a mozdulataiban, ami válaszra vár. Még mindig tesztel ő is engem, mint ha én lennék a jelentkező. Különösebben nem zavar és válaszul végig simítok gusztusos fenekén, ha beszélgetünk, akkor beszélgethetünk így is. Egy rezzenés és izmai pillanatnyi ellazulása jelzi, hogy nem olyan betonkemény a maszk amit visel és lehet talán valódi ösztön is a kiszámított akciói mögött. Ez már jobban tetszik. Munkatársat és bizalmast is keresek, nem csupán jól csomagolt ürítkező helyet. Azt annyit vehetnék, amennyi kell. Csak éppen nem érdekel ez a műfaj. Túl vagyok már azon, hogy pénzért vett figyelmet és erotikát értékelni tudjak. Nem is szólva arról, hogy ebben az iparágban is csak a mesékben léteznek már a régi idő művészei. Nincs semmi kedvemre való a maiak által szolgáltatásnak csak gyors pénzszerzésért művelt gyors és automatikus numerákban és kelletlen műnyögdécselésekben, kevéssé rejtett kézi rásegítésekben. Ez van, nekem ember kell a szex mellé és ehhez a pénz nem elég.

De lássuk mire jutott, a mai jelentkezőkkel. Behívom, hogy elszámolhasson azzal, amit végzett.

Mielőtt még elkezdené – mondom – hiányoltam tegnap este. Rám mered, majd bíborvörös lesz az arca. Igen – tegnapról volt szó. – mondom. Lehet, hogy nem voltam elég világos – adom meg az esélyt a tisztes visszavonulásra. Nem él vele és bevállalja, hogy elnézte a dolgot. Nem tisztáztam előre a szabályt – válaszolok – mert ez még nem formális próbaidő. Ugyanazt a hibát nálam kétszer nem lehet elkövetni és a változatos figyelmetlenségeket sem értékelem mással, mint azonnal felmondással, ha netán szerződtetem. A legfontosabb, amit elvárok a feltétlen őszinteség. Nem érdekel a mellébeszélés, és ha valami közbejön, arról tudni akarok idejekorán. Ha ez megy, akkor van esélye nálam.

Cserében elvárom, hogy jelezze a személyes határokat. Ma este lesz egy rázósabb parti, mint a tegnapi. Azt szántam kóstolónak, de így a mélyvizet kapja próbaként. Ja, és ma este az édesapja is ott lesz a nagy halak között. Ez nem jelent problémát? Igen, leinformálva küldte ide a fejvadász, mint mindig, ha valaki tőlük rendelek. A személyes indítékai csak magára tartoznak. – mondom, és a szemébe nézek.

Kicsit váratlanul éri a kijátszott kártya, látom. De nem töri meg.

Beszámol a szervezésről és a délutáni programomról is. Tetszik, amit összehozott. Kezdetnek nem is rossz. Köszönöm, ez jó munka volt – dicsérem meg, hiszen rászolgált erre is.

Velem ebédel? Van egy állandó foglalt asztalom a város legjobb étkező helyén. Egy szinte nyílt mosoly a válasz és hozzá egy nyílt igen. Mentünkben hátára simítom a kabátját és ajtót nyitva a kocsimba ültetem. Látom rajta, hogy volt gyerekszobája, ahogyan rendel és eszik.

Tisztázzunk valamit. A tegnapi orális akciója finom volt nem tagadom. Jobban csinálta, mint sok elődje. De ezt én nem várom el. Amúgy tegeződjünk, ha elfogadja, nálam így szokás. Vonzó gusztusos nő vagy és kívánatos, kedvemre lenne a munkán kívül is összejönni Veled és nem is kicsit. DE, csupán azért mert a főnököd leszek, érdekből vagy alázatból nem feküdj vagy állj le velem. Ha jó vagy, az állást megkaphatod, ha bejövünk egymásnak vagy egymásra izgulunk más is lehet még köztünk. Az üzlettel viszont nem keverem ezt. Ha felveszlek és elfogadod a feltételeket, akkor üzletben a legbelső bizalmasom lehetsz mindazzal, ami ezzel jár. A dugás nem része ennek. Az szex külön világ, azt majd meglátjuk szerintem hamar. A mai parti után holnapra döntök, hogy állást ajánlok-e? A mai interjúkon neked is bent kell lenned a függöny mögötti tálalóban és az interjú után együtt értékeljük ki a mai jelölteket. Visszafelé a kocsiban azért megjegyzem – Munkavállalóként még nem tudom, de partnerként szívesen összejönnék veled.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor behív magához mindenre fel vagyok készülve, arra is, hogy esetleg csak a tegnapi attrakciómat kell megismételnem. Mély levegőt veszek, hogy belekezdjek, de szóhoz sem hagy jutni.

-Mielőtt elkezdené - vág elém és akkor nekem beugrik. "Basszus, a vacsorameghívás!"

El is pirulok, de ahogy látom nem haragszik igazán. Nem vette még annyira komolyan a dolgot. Persze, felajánl egy mentőövet, és ez meglep engem, mert a legtöbb pasi az ő pozíciójában mindent megtesz hogy minden hibáját az alkalmazottaira kenje. Így aztán úgy érzem én is tartozom neki annyival, hogy őszintén visszautasítsam és vállaljam hogy én vagyok felelős, egyszerűen elfelejtettem.

Felsorolja a játékszabályokat amikre nem igazán figyelek oda, inkább megszemlélem magamnak részletesebben. Nagyon szép a haja, igazán tetszik nekem ahogy le van vágva, és amikor magyaráz gyönyörű körmeire esik a pillantásom és egy kicsit bele is borzongok. Nálam mindig ez a legfontosabb, hogy szépséges keze legyen a választottamnak. Valahogy összefüggésben van a tisztelet, a vágy azzal hogy a másiknak milyen keze van.

- ... az édesapja is ott lesz a nagy halak között. - jut el az agyamig és egy pillanatra összeszorul a gyomrom, de dacosan nézek vissza rá.

- A személyes indokai csak magára tartoznak. - mondja és egy kicsit megkönnyebbülök.

Ezek után elmondom mi a programja délutánra, mire megint félbeszakít:

-Velem ebédel? - és már mondja is a tipikus szöveget amitől én émelyegni kezdek. Állandó foglalt asztal, legjobb étterem a városban... ki nem szarja le? bármikor beülhetek oda én is ebédelni és még a társaságot is megválaszthatom. De aztán eszembe jut korábbi őszintesége, és magamnak is váratlanul igent mondok, sőt még vigyorognom is sikerül.

Nagyon unom a helyet és az ebédet is, de nem szólok. Próbálok gyorsan de előkelően enni és alig várom hogy ez a szánalmas munkaebéd véget érjen. Közben elkezdi a blablát arról hogy neki nem elég a testiség valami más is kell. Ezen mindig csak mosolyogni szoktam magamban, és megjegyzem, hogy persze, ezt a litániát nem tegnap adtad elő kicsikém, amikor a farkad épp a számban volt tövig ugye? Tudom, hogy a pasik zavarba jönnek attól hogy a prédára vadászó szerepét alakítom, miközben fogalmuk sincs arról, mire vágyom legbelül. Jöhetne végre egy férfi, aki férfi mer lenni minden pillanatban és aki nem ijed meg tőlem, vagy nem az érzelmeimre próbál hatni pénzzel.

Csak az utolsó mondatra figyelek fel, amikor közli, hogy jelen kell lennem inkognitóban a délutáni titkárnő válogatáson. Bosszúsan összehúzom a szemöldökömet, mert találkozóm lett volna valakivel, de végülis, dolgozni akarok és első a munka.

Végül, amivel aztán tényleg kiborít, a kocsiban felajánlja hogy üzletben még ugyan nem biztos, de azért a magánéletben már újra belém dugná a farkát.

Hidegen előre bámulok és meg sem rezzenek, annyira felháborít amit mond, hogy összeszorítom az ajkaimat hogy ne valami káromkodás fusson ki rajtuk.

Végül megállunk az irodaház előtt, kipattanok és figyelemre se méltatva felmegyek egyenesen az irodába.

Elrendezem a papírokat, megint főzök egy kávét, és az órára nézve látom, hogy mindjárt megérkezik az első ügyfél. Rácsörgök leendő főnökömre, kimérten, és közlöm vele az időpontot.

-Ha azt akarja hogy inkognitóba vonuljak, akkor Önnek kell fogadnia a két jelöltet.

- azzal bemegyek a tárgyalóba, mindent az asztalra készítek, majd a függöny mögé lépek és várok türelmesen. Pár perc múlva hallom is, hogy belép valakivel, és egyből eszembe jut a lány kedves arca, gesztenyeszín haja, és érzem hogy nedves leszek. Nagyon, nagyon szép, de azt hiszem, nincs meg benne a kellő kurázsi, hogy egy ilyen nehéz esettel elbánjon. Be is jön a megérzésem, a harmadik nehezebb kérdésnél már elcsuklik a hangja és én kilesek a függöny és a fal közti résen és egy pillanatra megsajnálom. A férfi teljes magasságával fölé terpeszkedik, mire a lány még jobban összehúzza magát. Én tudom, hogy ez csak egy teszt-trükk, apámnál is számtalanszor láttam, de azt is tudom, milyen hatással van az emberekre.

Végül a lány zokogva kiszalad, megint egy-két perc csönd és máris lép be a következő. Őt a vagányabb stílusa miatt gondoltam, meglátjuk mire jutnak egymással.

Ahogy beszélgetni kezdenek és meghallom a hangját még inkább benedvesedem és mivel kezdek unatkozni gondolok egy merészet. A székkel hátat fordítok nekik és a szemben lévő falra felrakom a lábaimat, de előtte kilépek a magassarkúmból. Simogatni kezdem magam a bugyin keresztül, szoknyámat kicsit felhúzva, miközben fejembe villannak a képek, ahogy tegnap délután szoptam a farkát, ahogy őt is elkapta a hév és nekem esett és élvezkedett rajtam.

A lélegzetem felgyorsul, de nem akarom hogy meghalljanak, ezért beharapom a szám szélét. Belenyúlok a puncimba, teljesen forró és nedves, és tovább ábrándozom leendő főnökömről, hogy mit tenne velem ha engedném neki. Bármire rávehetne. Ettől annyira beindulok, hogy már nem bírok magammal, ujjaim észvesztő gyorsasággal verdesnek a csiklómon, másik kezem a mellemet markolja miközben elkezdek élvezni. Megrándulok és óvatlanságomban egy nyögés szakad föl belőlem. Megijedek, mert hallom hogy kint a beszélgetés egy pillanatra elakad, de aztán, mintha mi sem történt volna folytatják tovább.

Én is élvezek tovább, miközben egyre finomabban simogatom magam, és közben elveszítem az időérzékemet. Arra riadok fel, hogy valaki félrerántja a függönyt.

-Mégis mi a fenét művel? - kiált rám én pedig szenvtelenül lesimítom a szoknyámat, belebújok a magassarkúmba, majd felállok és elsétálok mellette.

Dühödten utánam nyúl és megragadja a karomat. Csak állok, nézek rá közönyösen és várom hogy robbanjon.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ügyesen válogatott, persze megint a szokott gyerekes játék mögötte. Felkínálta a biztos választást. Egyértelmű volt, melyik jelöltnek marad esélye a kettő közül és az is, hogy magát többre tartja az esélyesnél. Az első nem bírja a minimális stressz tesztet, kibukik. Bőgve el, nem lesz titkárnő belőle soha. A másik a hasonmás, a látszat vetélytárs. Átlagos, semmi egyéniség a vagányság álarca mögött, még öt perc és mehet ő is, de legalább megtöretlenül. Jó lesz valamelyik beszállítónál. Ekkor félreérthetetlen hang a függöny mögül. Műfasz vagy kézimunka? Utóbbi lehet, ha csak nem felfújhatót használ vagy gésa-golyót netán spanish-fly-t.


Még befejezem az interjút és kikísérem a jelöltet. Hirtelen ötlettel behívom másnap fél hétre próba munkára. Túl nagyot feszít, és egyik melle kibuggyan. Na, tessék, már megint egy végzet kisasszonya. Visszatérve még mindig akció a függöny mögött, csak halkabb figura. Most nimfomán, beteg vagy…?


Félrekapom a függönyt és előveszem a kocsis modorom. Mégis mi a fenét művel? – kérdezem, majd amikor el akar húzni mellettem, elkapom. a retkes faszú takarítót ne hívjam be az udvarról, hogy közben seggbe kúrja?


Meglepődik egy pillanatra, majd villan szemében a dac. Nem hagyom szóhoz jutni. Naná, hogy nem. Ajtó becsuk és leültetem az alacsony fotelba. Azt már tudom, hogy ismeri a szokásos trükköket. Eltitkolta a végzettségeit is, nem csak a származását.


Halljam az interjúk értékelését!


Van vér a pinájában! Pillanatok alatt csak- azért-is átváltozás, hogy lássam mire képes. Hibátlanul sorolja fejből a megjegyzéseit. Jó lesz-e ide valamelyikük? – kérdezem. A második jó lesz helyettem, és terpeszben felteszi a lábait a dohányzó asztalra.


Jó, mert behívtam holnaptól, mondom. A pihenő szobában ott a mosdó, Nr5-öt is talál! Szedje rendbe magát! A parti este kilenckor kezdődik. Addig itt várhat. És ezzel választ sem várva kimegyek és bezárom az ajtót. Nincs odabenn semmi, amiben kárt tehet és sajnálnám rááldozni az idomítására. Kell nekem. Titkárnőnek és nőnek egyaránt.


Lemegyek az udvarra, hogy beszéljek Lökd-ki-Józsi-Tekerd-Meg-gel. Kacsázó járásáról kapta csúfnevét. Végtelenül szelíd, két méter harmincas óriás bébi, régi pártfogoltam,csak ne utálna mosakodni annyira. A kerület összes gyereke retteg, ha látja, pedig arany a szíve, csak a forradástól az arcán a külseje zord kicsit. Csitítsd le a lányt a szobámban, kérlek. Játssz vele, ahogy szeretné szerinted. Azt hiszi szatír vagy. Szamárbőgető faszú.


Fülig érő szájjal höhög és már indul is. Közben egy telefon a szalonba, hogy hagyják a lány ruháinak pontos mását a szobám ajtaja előtt. Én inkább benézek a szomszéd bárba Julihoz inni és konzultálni egyet erről a veszett kis szexmániásról.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megmarkolja a karomat és rámordít. Mivel ehhez is hozzászoktam már otthon, cseppet sem tud megfélemlíteni, se felbosszantani. Se megsérteni. Aztán odavonszol a fotelhoz és végre újra leülhetek. "és még ezek után van pofája az interjút értékeltetni velem!" gondolom magamban, de végül csak megvonom a vállamat és elkezdem sorolni a megjegyzéseimet. A kép bennem a csajról már tegnap kialakult, ehhez a mai beszélgetés nem sokat tett hozzá. Csak hogy provokáljam, és mert már idegesít a helyzet szenvtelensége, terpeszben felteszem a lábam és pimaszul megjegyzem, a második csaj jó lesz helyettem. Erre közli, hogy igen, be is hívta holnapra. Na bumm! ez aztán érdekes szitu lesz.

Aztán még odaveti, hogy a mosdóban szedjem rendbe magam, mire visszajön, majd kilép és rám zárja az ajtót. Nos, ha arra várt, hogy pánikolni fogok, akkor igencsak nem ismer. Ugyancsak apám kedvenc módszere volt a gondolkodó szoba, ahol volt hogy fél napokat is eltöltöttem, mert egyszerűen nem voltam hajlandó bocsánatot kérni, vagy megbánást tanusítani. Kényelmesen elhelyezkedtem a fotelban és előkaptam a kedvenc Nokia C3as telefonomat. Pont ezért választottam ezt a márkát, mert mindent tudott, amire szükségem volt. Percek alatt el is feledkeztem a külvilágról ahogy bekapcsoltam a kedvenc zenémet és elkezdtem az e-mailjeimet olvasni.

Hirtelen zajra kaptam fel a fejemet, és a következő pillanatban egy hatalmas óriás lépett be az ajtón. Nem értettem mit akar, de olyan egyértelműen nyomult felém, overalljából kiráncigálta a farkát és én majdnem elnevettem magam a méretét meglátva. Szerettem a jó nagy szerszámot és kezdtem izgalomba jönni a gondolatra, mit is csinálhatna velem. Ezért engedtem hogy két lépésnyire megközelítsen, de akkor megcsapott a bőréből áradó bűz. Ez volt nálam az egyetlen dolog, ami taszított, ami kizáró ok lehet egy gyors numerára.

- Nézze - néztem rá keményen - tudom hogy a kedves főnöke küldte ide, hogy elszórakoztasson, amíg visszatér, és ez nem is lenne ellenemre a méreteit látva, csakhogy maga förtelmesen büdös. Én pedig ápolatlan emberrel nem szexelek. Vagyis két választása van, egyik, hogy feladja és szépen lelép, a másik hogy itt a függöny mögötti tusolóban hagyja magát megfürdetni. Cserébe isteni orális kényeztetésre számíthat a zuhany alatt. Na mit mond erre? - na igen, a vigyor az arcán egyértelművé tette, hogy hajlik az ajánlatomra, aztán pillanatok alatt ledobálta az összes ruháját és beugrott a zuhany alá. Én orromat befogva léptem be utána és azonnal megnyitottam a csapot. Kétszer végigmostam mire elfogadhatóan tiszta lett, és mivel nem szokásom megszegni adott szavamat, letérdeltem elé a szűkös kabinban és számba vettem a szerszámát. Hangosan felnyögött és egyből elkapta a hajamat, amit én szintén élvezetes nyögésekkel fogadtam. A térdemet nyomta a tálca, de ettől csak még fokozódott bennem az élvezet és ahogy megkeményedett a farka attól minden erőm elszállt.

Végül fogott, felkapott a hátára mint egy sószsákot és ledobott az asztalra. Hason feküdtem, szétfeszítette a lábaimat, egy kicsit lejjebb rántott hogy kényelmesen hozzám férjen, majd vad kefélésbe kezdett. A második orgazmusnál elvesztettem egy időre a fonalat, egyszerűen csak élveztem, hogy bennem mozog lendületesen, és arra eszméltem, hogy előttem áll és a tokromba szuszakolja a farkát. Benyeltem engedelmesen, de ő úgy látszik a látványra jobban izgult, mert a legvégét az arcomra spriccelte, majd szétkente a szerszámával.

Ezek után azonnal magára rántotta az alsóját és az overallt, és zavartan megtorpant. Tudtam mit akar mondani, de megelőztem. Odaléptem hozzá immár tisztára törölt arccal és a fülébe súgtam:

-Köszönöm az arcpakolást, de most menj, mert bármelyik pillanatban itt lehet a főnök. - azzal gyengéden kitoltam az ajtón.

Amikor egyedül maradtam gyorsan lezuhanyoztam beparfümöztem magam aztán elgondolkoztam, mit is vegyek fel. Végül szerencsére az egyik fiókban találtam a főnök ingei közül párat, egyet kibontottam a zacskóból és felkaptam a bugyim és melltartóm fölé, majd visszaereszkedve a fotelbe újra előkaptam a mobilomat és smseket kezdtem pötyögni a barátaimnak. Kb. a másodiknál tartottam mikor leendő főnököm kinyitotta az ajtót és belépett.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ott ült a székemen az ingemben és alig semmiben, pötyögött a mobilján. No jó, esti konzulensemnek talán igaza van. De nem egészen úgy, ahogyan mondta. Látom lehiggadtál kicsit és láttam Józsi arcán az előbb az idült vigyort. Még van idő indulásig, fejezd be nyugodtan, nekem van még egy kis dolgom addig. A székem viszont kell. Azzal felkapom és felültetem magam elé az asztalomra. Van egy kis tartozásom, addig elintézem azt is és lehúzom róla a bugyit majd hanyatt döntöm magam előtt és megismerkedem az ízével. Közben kezemmel kioldom a melltartóját és lassan, kóstolgatva nyalni kezdem, míg a kezeim a melleivel kezdenek játszani. Játssza a fapinát, de a nedveinek nem tud parancsolni és a bimbói is árulkodnak. Az egyiket keményen megmarkolom és csavarok rajta egyet. Megrándul és kiesik a szerepéből egy pillanatra. Ezt kihasználom és nyelvemmel csúcsközelbe hajszolom. Rám feszíti magát, hogy megkapja az utolsó impulzust a robbanáshoz, de nem adom. Még nem! Ingemet szétnyitom rajta és keményen megmarkolt mellének bimbóját a számba szívom majd fogaimmal morzsolgatni kezdem, kezei kutatni kezdenek az övem után. Lefogom őket. Csipője körözni kezd, izgatva ágyékomat. Farkam azonnal reagál a biztos rejtekében. Alig bír már magával, el akarna menni már, nincs szokva a hosszú játszadozásokhoz. Hát majd hozzá szokik.

Bal karommal lenyomom az asztalra és ismét alul veszem kezelésbe a nyelvemmel. Most eltűnik belőle a profinak álcázott fapinaság. Az ösztönállat veszi át a helyét, körmeit a karomba mélyeszti, de úgysem engedem, amíg én nem akarom. Kétszer hajszolom csúcsközelbe. Hánykolódva próbál véget vetni a kínzásnak és ekkor a nyelvem hegyével megadom neki a kegyelemdöfést.

Mikor azt hiszi, hogy vége és elernyed. Egy rövid sorozattal újra kiütöm.

Míg éledezik rendbe szedem magam, lemosakszom, inget és nadrágot váltok. Mikor kijövök, ott van még az asztalomon. Arcán keveredik a megszokott szenvtelen álca valami kis résszel a valódi önmagából.

Szedje rendbe magát, fél óra múlva indulhatunk. A partira az ajtón kívül talál megfelelő szerelést, a fürdőben sminket és illatot.

Akkor most egálban vagyunk! Kezdhetünk este tiszta lappal, ha benne van. – mondom, és gyengéden forrón megcsókolom.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

-Látom lehiggadtál kicsit és Józsi arcán az idült vigyort. - vágja hozzám én meg vállat vonok megintcsak. Ő hozta ide a monstrumot, mit várt? hogy nem játszom el vele?

Aztán a székét akarja, amiben pedig olyan kényelmesen elhelyezkedtem.

De amikor egyszerűen felkap és felültet magamellé az asztalra egy kicsit megenyhülök. Lehúzza rólam a bugyit, hanyatt dönt, pedig én látni akarom mit művel velem odalent. De végül megadom magam neki, végülis ő a főnök, rendelkezik fölöttem minden szempontból. Aztán érzem, hogy a melltartómmal babrál és mire tiltakoznék már ki is bontja a melleimet és simogatni kezdi miközben a nyelve a puncimba hatol. Még mindig csak a szex hivatalos, főnöknek járó érzését váltja ki belőlem, pedig látom rajta, hogy megtesz mindent tőle telhetőt hogy elkápráztasson. Nem tudja, hogy engem elsősorban az agyamon keresztül kell felizgatni, ahhoz hogy az ágyban kijöjjön belőlem a szenvedélyes vadmacska.

Persze, közben a testem reagál az érintésre, amolyan pavlovi reflexesen, hiszen ha egy bizonyos mozdulatsort bárki végigcsinál rajtam elérheti az izgalmi állapotomat. Ez még nem jelenti azt, hogy kívánom is, egyszerűen csak a testem reagál rá.

Ahhhh - gondolataimat egy erőteljes bimbócsavar szakítja félbe és majdnem elélvezek ettől a mozdulattól. Közben a nyelvével már annyira felhúzott, érzem hogy most mindjárt el fogok menni, és a dög épp a legjobb pillanatban hagyja abba. Aztán ezt játssza velem újra és újra, érzékelve a különbséget ahogy a testem reagál. Kétszer egymást után elélvezek, miközben a karomat szorítja az oldalamhoz, hánykolódik testem az asztalon és egy pillanatra elveszítem a fejemet, már csak azt kívánom hogy soha ne hagyja abba és élveztessen el újra és újra.

Aztán vége van és ő azonnal a mosdóba lép hogy rendbe szedje magát.

Nincs kedvem felkelni az asztalról, még mindig ott fekszem széttett lábakkal amikor visszatér és rám parancsol, hogy szedjem rendbe magam, fél óra múlva indulunk, ruhák az ajtó előtt. Még odaveti, hogy most egálban vagyunk, kezdhetünk tiszta lappal, csakhogy én nem arról vagyok híres hogy tisztességesen játszom a szexben. Amennyire nyílt és őszinte vagyok az életben, annyira mocskos vadállat vagyok a szexben. Szóval csak várj barátocskám, még semminek nincs vége.

Azzal riszáló, pasit őrjítő provokatív járással a zuhanyhoz lépek és terveket szövögetek a fejemben miközben szappanozni kezdem magam. Eszembe jutnak az elmúlt pillanatok is és megsimítom még mindig érzékeny ölemet. Közben hátrahajtom a fejemet és másik kezem a mellemre téved. Simogatni kezdem magam és teljesen elmerülök az álomvilágomban, amikor egyszercsak megérzem, hogy belép mellém a szűk zuhanyfülkébe.

-Ezt egyszerűen nem lehet kibírni! - morogja a fülembe és egyetlen mozdulattal belém hatol. Kicsit megemel, felken a falra, én pedig átölelem a lábammal és húzom magamba egyre mélyebben. Nagyon hevesen kezd el mozogni és én élvezem minden pillanatát.

Az előbb az asztalon csak a végefelé adtam át magam neki, most viszont teljesen lehullik arcomról a máz és boldogan, szenvedélyesen ölelem és halkan könyörgök neki ne hagyja abba, dugjon még...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy látszik, ebből rendhagyó új kapcsolat lesz. Ha elfogadom, hogy felvegyek egy hasznos jószágot titkárnőnek, akkor nem csak azt engedek be a köreimbe, de egy szexőrült vadócot is. Na ezen még ráérek gondolkodni, hiszen a három hónap

próbaidő sok mindenre jó.

Ráérek bizony, mert csalogat a zuhany alá, aminek most nincs kedvem ellenállni és a farkam is erre szavaz. Nem zavar, ha azt hiszi, hogy irányíthat ebben akkor fogadom el, amikor akarom. Kit zavar ha akkor is van felkínált falat, ha nem éhes?


Feltűzöm magamra, miközben körülfon feszesen. Élvezem a kemény dugást s közben mellét számba veszem és beszívom, hogy kitöltse amennyi fér bele. Bimbójával játszom, majd kijjebb engedve fogammal morzsolom. No ez végleg betesz neki és egészen bevadul, majdnem farkam töri. Nem akaródzik abba hagyni ezért ritmust váltok, ha már robbanna bármelyikünk.

De nem játszom tovább, amikor csúcsra ér, telelövöm én is. Kicsit még így maradunk, mert jólesik majd talpára eresztem és háttal magamnak fordítom. Keményen, de nem durván mosni kezdem a a melleit amíg feneke az ölemnek feszül.

Ágyékánál tartok, amikor farkam újra éledezni kezd és helyet keres hátulról is most. Kilépek a zuhany alól, hogy legyen helyem, mire lejjebb hajol és én hátulról nyomom belé tövig. Felhördül és veszett tempóba kezd a fenekével, amúgy néger módra ő is. Nincs játék, nincs késleltetés csak rohanás a csúcsra fel. Maradék töltetem belé nyomom és belőle is állati hang buggyan ki míg élvezünk. Szinte kilök magából és bezárja a kabint. Szaggatott mozdulatokkal zuhanyozni kezd. Én meg a mosdóban mosom le addig farkamat. Van még idő úgy látom míg végzek, hát a borotva is előkerül.

Odabenn csillapodik már a vad. Ajtót nyitok, belépek és zuhanyozni kezdek én is.

Nem néz rám, mintha ott sem lennék, végez a mosdással és szó nélkül kilép. Azért a hátán végig futtatom a kezem, mikor gerince végéhez érek önkéntelen megremeg, de nem szól csak megy törülközni. Én felfelé fordítom az arcom, jólesik a forró víz zápora, testem kellemesen elégedett.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor megint a mellbimbómat kezdi morzsolgatni a fogaival akkor szakad át igazán a gát és már semmi más nem érdekel, csak hogy elélvezzek. Nem is fogom vissza magam tovább, szabadjára engedem a bennem tomboló szörnyeteget. Közben érzem, hogy ritmust vált és ettől csak még intenzívebbé válik az élvezés élménye, szinte el is felejtem hogy egy zuhany alatt állok a leendő főnökömmel, eltűnik idő és tér, csak két test van, szorosan egymásra tapadva, harmóniát játszva az erotika húrjain. Elmosolyodom a költői gondolatra, aztán hagyom hogy hátulról is keményen megkeféljen. A végén megint nem bírok magammal és ellököm, kilököm a testemből, amit szó nélkül hagy, pedig sértve érezhetné magát. Inkább a mosdóhoz lép, elkezdi mosni magát, miközben én igyekszem lehiggadni. Pedig igazából nem is rá vagyok dühös, hanem saját magamra. Apám mellett bárkit felpróbálhattam, akármelyik talpnyalója hajlandó volt ágyba bújni a főnök lányával, mindaddig amíg a főnök tudomást nem szerzett erről. De mindannyian távolságtartóan, majdhogynem ridegen bántak velem a lepedőn és az életben is. Sosem becsültek, bármilyen kedves is voltam ,ezért az utolsónál megfogadtam, hogy ezentúl én is bunkó, számító és rideg leszek. De ez a pasi... a gyakorlatiasságával, a nyugalmával, a fantáziájával, valamit elindított bennem, amit nem akarok tudomásul venni, nem akarok érezni, látni.

Összerezzenek hirtelen mert belép mellém a zuhanyozóba és én most nem bírom elviselni a közelségét, mert attól félek a nyakába borulnék. Gyorsan lemosom magam, a szenvtelenség álarca mögött, aztán kilépek a kabinból. Épp megkapaszkodom a csúszós padlón amikor megérzem az érintését a gerincemen. Legszívesebben visszafordulnék hogy a nyakába fúrjam a fejem és megköszönjem az elmúlt perceket, de nem tehetem, mert ő is, mint az összes többi, vissza fog élni csak vele.

Így aztán remegő lábakkal ugyan, de törölközni megyek. Az ajtóhoz lépek és felfedezem hogy kissé elhasznált ruháim helyett azok pontos mását találom ott. Csakhogy én mással készültem a mai napra. Gyorsan felkapom a telefont és máris hívom Jacket. Nem telik bele tíz perc és kopognak diszkréten az iroda ajtaján. Törölközőben nyitom ki az ajtót, mert tudom hogy csak Jack lehet ő meg látott már ennél rosszabb helyzetben is.

Gyorsan kikapom a kezéből a táskát és mielőtt bármi megjegyzést tehetne rácsapom az ajtót. Tudja, ahogy én is tudom, hogy a dolog hamarosan apám fülébe fog jutni. Talán mire megérkezünk az estélyre már felkészülve vár minket.

Na, de ezzel ráérek majd akkor foglalkozni. Megvárom, amíg előkerül a függöny mögül és leül a székébe hogy indulás előtt még elintézzen valamit.

Akkor azonban fura játékba kezdek. Kibontom a táskát és előveszek belőle egy leheletfinom csipkebugyit, aminek alul van egy nyílása, ahol az ember bármikor szabadon kényeztetheti az imádott hölgy szeméremajkait. Kinyújtom egyik lábamat előre, belebújok, majd a másikat is és szépen lassan, ugyanolyan lassan, mintha zenére vetkőznék, felhúzom magamra.

Ő közben úgy tesz, mintha a monitort figyelné, de tudom hogy engem sasol a szeme sarkából. A következő amit előhúzok egy fekete gyöngyökkel kivarrt, csipkés tetejű combfix. Feltekerem és centiről centire felhúzom először a bal, majd a jobb lábamra. Egy pillanatig elidőzök azzal, hogy a lábaimat simogatom, aztán máris nyúlok a követező darabért. Egy nagyon szép, elöl-hátul nyitott fűző következik. Amit lassan magamra húzok. A lelógó pántokat gyorsan a combfixhez rögzítem, és elől be is fűzöm olyan szorosra, hogy a melleim kibuggyannak belőle, mint egykor madam pombadouré. Az utolsó előtti darabom a kedvenceim közé tartozik, egy csodaszép, fekete-éjkék berakásos, tűsarkú topán. Kecsesen belebújok, aztán odalejtek hozzá és megkérem, hogy kösse meg a fűzőmet hátul is. Automatikusan engedelmeskedik én pedig újra megremegek érintése finomságától. Közben érzékelem hogy a csomó már rég kész ő pedig mellem domborulatát simogatja egyre merészebben.

A kezére csapok és egy szúrós pillantást lövellek felé:

-El fogunk késni! - azzal visszalépkedek a táskámhoz és kiemelem belőle az egyszerű szabású oldalt enyhén kivágott fekete hosszú szoknyámat, ami pántnélküli felsőben folytatódik. Belecsusszanok, megfésülködöm, beszórom magam a parfümmel és egy nagyon halván sminket teszek fel, épp csak feketével kiemelem a szemem környékét és a pilláimat. A számra praktikus szájfény kerül, hogy adott helyzetben gyorsan le lehessen csókolni és ne hagyjon nyomot sehol.

Végül megállok előtte és rákacsintok:

-Indulhatunk?

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jól sejtettem mi lehet a brutálisan hirdetett közöny és keménység mögött. Mázsányi törés és csalódott sérelem. Most rést találtam a pajzsán, a saját nyelvén szólva kopogtattam be hozzá és volt még benne annyi ösztön, ami elhitte nekem sem kihasználni, sem bántani nem akarom. Most lesz mit meggondolnom, akarom-e megszelídíteni és vállalni, ami ezzel jár. Mert ha nem akkor egy leszek az őt használók sorában. Ez utóbbi nem stílusom és nem is szorulok rá. Így hát vagy csak titkárnő lesz, abból jó fajta vagy sokkal több és ez nem veszélytelen.

Az, hogy kinek a lánya, kicsit sem zavar. Ez legyen az ő játszmájuk. Állok annyi lábon, hogy apja kicsit se érdekeljen. Még az ő kedvéért sem veszek rész az általa kitervelt nevelési láncban, hiába is próbált rábeszélni. Ha a lánya több lesz, mint titkárnőm, már pedig egy kefélőpartner nem több hanem kevesebb, az csak a lányra és rám tartozik.

Öltözik és játszik. A rafinált hatásokat már jól megtanulta, de ez nem több mint tanult játék, felnőve ott, ahol a pénz nem volt korlátja a kísérletezésnek. Ettől még gusztusos, de engem jobban érdekel a „töltelék”. Ha van benne egyéniség és megnyílni is mer, az sokkal izgatóbb. Kimódolt randevúkból és szexből kaphatok, amennyit akarok csak éppen az már nem éppen izgató.

Jó leszel mellém, nem is vitás és a társasági hatást előre élvezem. Kíváncsivá tesz apja reagálása HA a lány ott egy kicsit is igazabb arcot mutat. Jó móka lesz. Az öreg még most is azt hiszi, hogy minden adu az ő kezében van. Pedig elmúltak már azok az idők. Mindössze nincs szükségem az arcába tolni ezt. Az erő nem ott van, ahol a nagyhangú fitogtatás.

Kocsiba vágjuk magunkat és irány a villa, ma esti kötelező megjelenés. Más lesz ez most, és ez szórakoztat. Mellettem két nő egyszerre, egy személyben. Hűvös profi csomagolásában egy vonzó érzéki és érzékeny nő, aki hódításra és nem betörésre vár.

Megfogom a kezét és arcát megsimítva megcsókolom. Kezdek örülni neked. – mondom. Ez egy jó este lesz. Megtaláljuk a magunk örömét benne. Ha van kedved, akkor játssz velem. Ne feledd, senkinek nem akarom orrára kötni, milyen minőségben vagy velem.

Megérkezünk, nyitják a kocsi ajtaját, körülöttünk nyüzsgő érkezők. Kiszállok, és kezemet nyújtva segítem ki a kocsiból. Nem maradunk észrevétlenek. Apja az első, aki fogad minket. Felszínen semleges, rezzenéstelen arc, de árulkodnak a szemek. Csak nekünk, neki szól, nem látja senki más. Válaszul elsistereg mellettem egy női pillantás és az öreg arcába csap. Tudom, már kitől tanult először a lány kegyetlen gúnyolást.

Bemegyünk és elvegyülünk az udvaroncok között. A régi vezér udvartartásának hozzám átállt tagjai meglepve látják kísérőmet, és láthatón furdalja őket a kíváncsiság. behódoltam talán és egyesülni készül a két dinasztia? Mellettem a lány, mint tökéletes domináns úri nő. Belém karol, magabiztosan ismerkedik vagy fogadja a bókokat. Akárha tényleg a nőm lenne, olyan valósághű hogy eljátszom a gondolattal, mi volna, ha egyszer az lenne tényleg. A valódi nő az álca mögött vonzani kezdett, nem tagadom. Kezdem megkedvelni, mióta pár pillanatra közel engedett. Élvezi a játékot, jobban tudja mi itt a tét, mint sokan. Mikor látszólag nem figyelnek, forró csókot ad és élvezi, hogy már megint növekszik ötödik végtagom. Nem hagyhatom válasz nélkül, és amikor senki nem látja a mozdulatom, lefut az ujjam a ruhája hátsó kivágásán és a hátán és a fenekét keményen megmarkolom. Gondolom, ismersz itt minden búvóhelyet? – súgom. De a vacsorát még ki fogom bírni valahogy. Csak vigyázz, mert a fűző könnyen oldódik, és mintegy véletlenül megmorzsolom a csomót.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Beülünk a kocsiba és már az útirányból kezdem sejteni, hogy apámhoz megyünk. És annak is tudatában vagyok, hogy nekem kell lerendeznem az öreget, újdonsült munkaadóm nem fog ebben segíteni. Valahogy meg is értem, ismerve apámat a zsaroláson keresztül a lejáratásomig bármilyen eszközt bevetne, csakhogy bebizonyítsa neki van igaza és nem érek semmit nélküle. Egy pillanatra elérzékenyedem, és ugyanebben a pillanatban kap el a mellettem ülő férfi is. Olyasmit tesz, amit már nagyon régóta senki. Megsimogatja az arcomat. A csókra már nem is tudok figyelni, ez a leheletnyi érintés teljesen levesz a lábamról.

-Kezdek örülni neked. -hagyják el száját a kedves szavak és én megint úgy érzem, a nyakába borulnék, de nem lehet, mert megérkezünk. Kiszállunk és apám jön felénk a 24 karátos mosolyával amitől nekem borsózik a hátam. Lehet hogy ennyire hatással van rám ez a különleges férfi, akivel az elmúlt két napot töltöttem? Hogy mióta ő a mérce minden más üres üvegvilágnak látszik?

Egyszerűen nem érdekelnek a gúnyos megjegyzései, de azért egy megvető pillantással jutalmazom próbálkozásait aztán szerencsére elvegyülünk.

Látom a pillantásokat, amik felmérni próbálják vajon milyen viszonyban is vagyunk egymással, de én senkinek nem mondok semmi konkrétat. Mint a kísérője, egyszerű alkalmi partnere tüntetem fel magam, és ha valaki keresztkérdéseket akar feltenni olyan ügyesen váltok témát hogy észre sem veszi, máris arról beszél, amiről én akarom hogy beszéljen.

Közben partnerem nem hagy hidegen, egyfolytában azon jár az eszem, hogy is tudnám megint elcsábítani valami ördögire. Látom rajta, hogy bár kötelező megjelennie, és talán egy-két üzletet is nyélbe üthet, azért mégis halálosan unatkozik. Ezért aztán egy óvatos pillanatban amikor senki nem figyel épp, forrón szájon csókolom. A hatás szinte azonnali, látom hogy megfeszül a nadrágja és kajánul elvigyorodom. Egészen addig vigyorgok, amíg meg nem érzem hogy a fenekembe markol. Akkora erővel tör rám a nyers vágy, hogy alig hallom amit mond nekem, miközben az asztalunkhoz vezetnek minket.

Apám, mivel imádja ha mindenki őt rajongja körül, minden ilyen alkalommal egyetlen hatalmas asztalt állíttat fel, hogy mindenki csak rá figyeljen. Mi, valószínű nem véletlenül, a közvetlen közelébe kerülünk, szerintem azt a látszatot akarja kelteni, hogy tud a kapcsolatomról ezzel a jóképű riválissal és hogy kettőnk között sincs semmi probléma.

Nem tiltakozom a választás ellen, némán foglalok helyet leendő főnököm mellett. Olyan szorosan ülünk egymás mellett, hogy izmos combja hozzámér az asztal alatt és nekem egyből tisztességtelen gondolataim támadnak. Kibújok az egyik cipőmből és az asztal alatt ráfonom a lábfejem a vádlijára és simogatni próbálom. Először nagyon meglepődik, mert közben apám folyamatosan őt faggatja és elég nehéz lehet neki válaszolni mikor én az asztal alatt támadásba lendülök. Már nem csak a lábammal maszírozom, a kezem is elkezd a slicce felé kalandozni. Eszem ágában sincs kigombolni, csak izgatom hol finoman, hol erőteljesebben nyomkodva dudorodó szerszámát.

Tiszteletre méltóan nyugodt tud maradni, csak én hallom ahogy halkan levegő után kapkod, de apám felé teljesen ridegen válaszolgat, sőt, mintha valami dühöt is éreznék a mondataiban.

Nem akarom hogy seggfej szülőm tovább kínozza, ezért cselhez folyamodom. Írok egy smst Jacknek, hogy azonnal csörgessen meg, aki eleget is tesz a kérésemnek.

Felkapom a telefont és bocsánatkérő pillantással eltávolodom kissé az asztaltól. Nagy hevesen bólogatok, majd gyorsan leteszem és odafordulok leendő főnökömhöz.

-Önt keresték uram, az elnök. Mindenképp látni szeretné még ma este. - hajolok meg illedelmesen és közben a szemem sarkából látom hogy apám teljesen ledermed. Természetesen erre ő sem mondhat mást, mint hogy persze, menjenek csak.

Elköszönés közben puszit lehel az arcomra és közben erősen megszorítja a karomat és a fülembe suttogja

-Még nem végeztünk. - azzal elenged mert a főnököm már türelmetlenül néz rám.

Egész végig, míg a kocsihoz nem érünk a karomat dörzsölgetem és elhatározom, hogy ezért még megfizet.

Végre bent vagyunk és ahogy az arcára gondolok kitör belőlem a nevetés, majd izgalmam tárgyához fordulok.

-Remélem megbocsátja, hogy kihoztam onnan, de nem bírtam volna apámat egy perccel se tovább elviselni.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Komoly pofával ülünk be a kocsiba. Ki is tart addig, amíg kiérünk a kapun és befordulunk az első sarkon. De ott már le kell húzódnom, mert kirobban belőlünk a nevetés. Az a ragadós fajta, amikor csak ránézel a nevető másikra és újra fuldokolsz a nevetéstől. Jó néhány percbe beletelik, amíg valahogy nagy nehezen csillapodunk, közben egymást túllicitálva emlegetjük a bejelentés hallatán elképedt arcokat. Még neki is sikerül elfelejteni erre az időre a karján megjelenő kék foltokat.

Hol is van most az elnök? – kérdezem. Nálad nem lehet az biztos, mert onnan jövünk. Közben megsimítom a foltjait. Ennek viszont ára lesz, ígérem.

Ebben a szerelésben, amiben vagy legfeljebb Operába vagy más flancos helyre mehetnénk. Erre most semmi kedvem. Vagy tudok egy klubot, külvárosi extravagáns arcok is vannak bőven és ott még mi sem keltünk feltűnést, kicsit gothic is a hely, de a zene király és van hely táncolni is. Ha mákunk van, akad ott szoba is szabad, ha elég volt a társaságból és hazamenni nem lenne kedved. A döntés ezúttal a tiéd, és a szemébe nézek. Most veszem észre milyen szépen csillog. Talán mert most először néz a szemembe ilyen közelről a valódi önmaga?

Beparkolok. Belépve felmérjük a vendégsereget. Rólam lekerült már a nyakkendő, zakó, inget kicsit kigombolom, nadrág és cipő jó lesz erre is. Ő mellettem felsőnek csak a fűzőt hagyja, a többi cucc fel sem tűnik a többi közt. Két koktél, inkább trükkös, mint tömény és már a táncolók között vagyunk. Incselkedik velem, vadít másokat, de nekem van itt és csak ennyi számít most. De nem állhatunk ellen a már kölcsönös vágynak és egy függöny mögé vonom. Visszaadja a csókot kitartón, majd keze türelmetlenül matat. Nyakamba ugrik, két lába átkulcsol keményen és nem kell sok igazgatás, hogy benne legyek. Nem vitás, most ő tesz magáévá és olyan mohón, mint aki mindig erre várt. Kellemesen meglep és bizony jól esik. Nem várok semmivel, csak fel a csúcsra egyenest. Kész csoda, hogy le sem bukunk, míg remegve egymásban engedjük elszállni az első rohamot. Meg kell simogatnom, míg csillapul és élvezem bőre forróságát, miközben borzongó libabőr hullámokat terelgetek rajta szerte szét. Váratlanul odahajtja a fejét, majd mint aki maga is meglepődik ezen, egy gyengéd csókkal lecsusszan a talpára.

Vigyél haza, kérlek! Ma éjjel nem akarok mást. – mondja csendesen.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tetszik nekem, ahogy nevet. Nagyon kevesen tudnak így, ennyire szívből kacagni. Aztán váratlanul megsimogatja a kék foltokat a karomon. Ettől könnybe lábad a szemem, egy pillanatra eszembe jut apám megalázó viselkedése, de aztán mosolygok tovább, mert nem akarok most ezzel foglalkozni. Rám néz, és megjegyzi, apám meg fogja keserülni, hogy kezet emelt rám. Kitágult pupillával bámulok rá, mert a pasijaim közül még soha, egyetlen nem mert szembeszállni az ördöggel. Mondjuk, ő nem is a pasim, hanem a leendő főnököm.

Miközben beszél hozzám és valami klubot ajánlgat elgondolkozom azon, szeretném ha több lenne mint főnök? Tudom, hogy magasak az elvárásaim, egy pasinak aki ki akar tartani mellettem nincs könnyű dolga, de azt is tudom, hogy őt nagyon el tudnám kényeztetni.

Ehh, mindegy, hessegetem el magamtól a gondolatokat amikor belépünk a szórakozóhelyre.

Végignézek magunkon és tényleg nem nagyon rívunk ki a tömegből, viszont ő végre határozottan szexi benyomást kelt a szétnyitott ingben, zakó nélkül.

Nem is bírom sokáig, berántom egy függöny mögé és átadva magam a szenvedélynek kedvemet töltöm rajta. Aztán rádöbbenek milyen erőteljes hatással van rám. Ugyanis elérte nálam hogy szex után ne lépjek le szenvtelenül, hanem oda akarjak bújni. Ettől halálosan megijedek és megkérem vigyen haza.

Szó nélkül kivezet a tömegen keresztül és a könyökömet fogva a kocsihoz kísér. Szótlansága most segítség nekem, bár látom a szemében a néma kérdéseket.

Beülünk és én újra bezárkózom. Eszembe jutnak mindazok a boldog pillanatok, amiket eddig pasikkal átéltem és mindaz a csalódás ami akkor várt, amikor elkezdtem beleadni magamat is egy kapcsolatba. Nekik sokkal inkább szükségük volt egy bábra, egy dekorációra és egy tapasztalt nőre az ágyban, mint arra hogy ebédfőzéssel lepjem meg őket, vagy egyszerűen csak elkényeztessem.

Ahogy vívódtam magamban egyszercsak megéreztem a kezét a térdemen. Nem volt tolakodó, nem éreztem hogy megint le akarna támadni, inkább - és ezen nagyon meglepődtem - mintha meg akarna nyugtatni, hogy nincs semmi baj. Így aztán önkéntelenül kicsúszott a számon:

-Holnap szombat van. Ha nincs semmi hivatalos programunk esetleg nálam ebédelnél? - néztem a szemébe mereven és izgatottan vártam a választ. Ebből az egyetlen eltöltött délutánból nagyon sok mindent le lehet vonni és eldőlhet hogy mi lesz belőle. Barát, főnök, vagy szerető, esetleg mind a három egyszerre.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hát sz mi szó ez egyre izgalmasabb. Örülök neki, hogy hajlandó volt nyitni egy kis rést a páncélján és szavazott annyi bizalmat nekem, ami az ő szemében így túl nagy kockázat lehet. Nem tudhatja, hogy csak játszom-e vele vagy valódi az a pasi akit lát. De nem erről szól minden kezdődő kapcsolat? Nekem is van mit vesztenem, ha nem is annyi mint neki. Bennem több a tartalék, amiből ki lehet foltozni egy újabb sérülést, öt újabb csalódás sem lenne elég lebeszélni arról, hogy kezdeményezni és bizalmat adni érdemes.


Elteszem magam holnapra és majd kiderül meddig jutunk ellenére annak, hogy egy komolyra is esélyes kapcsolatnál nem a brutál szex szokott a kezdő lépésem lenni. Ettől még élvezem, orromban az illata (nem a parfüm, a saját) kellemes, jó érzéssel alszom el, ha ma még egyedül is. Jöjjön a holnap, felkelni biztos érdemes lesz miatta.


Jólesőt nyújtózom reggel és jó érzéssel jut eszembe mi lesz a program. Felfedező út egy világba, ahol még kevesen jártak eddig a megismerés igényével.


Út közben egy kellemes könnyű bort veszek és hirtelen ötlettel egyetlen szál tulipánt (ki töprengés után a fajtát illetően), napsárga átlagos méretűt. Nem szeretem ezeket a túltenyésztett újmódi műkacatokat virágban sem. Maradok kedvenc kereskedőmnél, ahol a rózsáknak még illata van.


Kellemesen melegít a nap könnyű öltözetemben, bordó nyitott laza ing, homokszín nadrág és sima laza fekete cipő. Szabadidős rutin.


Kicsit korábban érek, de mégis felmegyek. Érdekel a még nem kimódolt nő verzió. Elküld vagy beenged ebbe is, majd kiderül.


Kicsit meglepve nyit ajtót, a ház úrnőjét keresem. – mondom vigyorogva és a virágot a kezébe nyomom, egy csókot kap mellé mielőtt megszólalna és már bent is vagyok. Kellemes illat jön a konyha felől, szimatolva utána indulok. Naná, hogy megpróbálom meglesni a menüt. Kezemre koppint, de vigyorog.


Fura az eddigiek után konyhában szorgoskodni látni, de kifejezetten otthonos. Beülök a sarokba és elégedetten gusztálgatom a nőt, aki most kicsit kiszolgáltatott, mert figyelni kell arra, amit csinál így nem tud kizárni, mint eddig annyiszor. A laza otthoni cuccban, könnyű nadrág, ami bő de éppen ettől többet megmutat, kedvemre van a látványa, feneke combja rezdülései.


Kegyelmezek neked. – mondom, de távoztamban nem tudom megállni, hogy végig ne simítsak körmeim hátával combján és izgató fenekén. Gyors mozdulata elől odébb sasszézok, még idejében éppen, de nyakára csókot kap a pihék közé még így is, ki nem hagyhatom. Nem maradhatok, mert abból pizza rendelés lesz. Egy szorgoskodó nő, főképp ha vonzó, ellenállhatatlan és a végén megpróbállak elvonszolni magammal innen, pedig másképpen is éhes vagyok. Megvárlak odabenn, ha akarod tégy úgy mint ha itt sem lennék.


Odabenn azért úgy helyezkedem, hogy az ajtó üvegén tükröződve láthassam innen is. Nadrágom domborulata árulkodik.


Szokásom szerint mustrálom a könyveket és látom, hogy nem érintetlen díszek nagyság és szín szerint vásárolva csupán. A válogatás nem nélkülöz szélsőségeket, van itt Nietzsche és Vavyan Fable, akció filmek és hadcore pornó egyaránt. Na ebből legyél okos fiam. De a nő, a valódi egyre jobban érdekel, én nem fogom szaporítani a csak kefélni vágyó ismeretségeit. Ki fog nyílni és be sem záródik, ezt érzem most pontosan és hogy együtt maradunk-e egyelőre vagy megtalálja a tartós megoldást mással, ha kinyílt és erőt gyűjtött merni csalódni másban újra kiderül majd. Addig akár jó helyen lehetünk egymás mellett is talán.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az ágyamban fekve, immár ruhátlanul, a pasiról gondolkozom, aki csak az előbb tett ki udvariasan a kocsijából. Felajánlotta, de nem kértem hogy felkísérjen, mert attól tartottam, hogy megint szexbe fulladna a dolog kettőnk között. Csak feküdtem mozdulatlanul és eszembe jutott amikor először találkoztam vele. Ahogy rám nézett amikor leszoptam az irodájában. Aztán amikor bezárt a tárgyalóba, és végül, ahogy ma este viselkedett. Megint a karomra tévedt a pillantásom és a halvány holdfényben is látszottak apám ujjának nyomai. Elkomorodtam, mert tudtam hogy még lesz folytatás, nem fog ennyire egyszerűen elengedni.

Másnap reggel mosollyal az arcomon ébredtem, és miután szemrevételeztem a hűtőt vásárolni indultam. Elfelejtettem megkérdezni, szereti-e a tengeri herkentyűket, ezért inkább a megbízható marhasültet választottam. Egy óra múlva már otthon is voltam és bepácoltam egy különleges olaj és fűszerkeverékbe, estére már jól átitatja a szaft és sokkal finomabb, puhább lesz a húsa.

Az egész napom pakolászással telt, mivel a takarítónő pont tegnap járt nálam, ezért nem nagyon volt mit rendet rakni. Közben egyre többször jutottak eszembe a pillanatok, amiket közösen átéltünk, és a végén annyira benedvesedtem, hogy a fotelban kötöttem ki az egyik kedvenc vibrátorommal a kezemben. Még pornófilmre se volt szükségem, csak felidéztem a zuhany alatti jelenetet, a forró csókokat a fogadáson, az első szopást ami semlegességében volt izgató és hamarosan jött is menetrendszerű pontossággal az orgazmusom.

Amint egy kicsit lenyugodtam nekiláttam a salátakészítésnek, és feltettem főni a krumplit. Még nem voltam egészen kész, a krumpli épp hogy megfőtt, ki kellett volna keverni, amikor csöngettek. A szívem hevesebben kezdett verni, éreztem, hogy ez más nem is lehet.

Egy szál virágot nyom a kezembe majd megcsókol és én a hirtelen megindultságtól meg sem tudok szólalni. Mire felocsúdok már a konyha felé jár, olyan otthonosan, mintha nem is először látnám vendégül. Amint látom hogy kóstolgatni akar, azonnal a kezére koppintok, mire visszavonul. Nem volt időm átöltözni, ezért csak egy bő nadrágot és egy blúzt viselek és érzem, hogy le sem veszi a tekintetét rólam. Zavaromban fakanállal kezdem összetörni a krumplit, aztán dühösen belehajítom a mosogatóba és előkapom a krumplinyomót.

Megkegyelmez végül, mert feláll és elindul. Megijedek, hogy le akar lépni, de végül megsimogat, és egy apró csókot lehel a nyakamra, amitől megint nedves leszek.

Aztán belép a hálószobámba és rajtam nyugtalanság vesz erőt megint. Próbálok az ebédre koncentrálni, a húst visszatolom a sütőbe melegedni, a pürét habosra keverem, a salátát kis tálkákba szedem.

Az asztalra két gyertyát, szép, mélykék szalvétát és gyönyörű porcelán tálakat teszek, tányérra tálalom az ételt, még tűzforró, addigra pont jó lesz, mire végzek vele a hálószobában. Lazán, most már minden félelem nélkül besétálok.

Az ágyamon fekszik, hosszában elnyúlva, keresztbe tett lábakkal és csillogó szemekkel néz rám. Odalépek, terpeszben feltérdelek az ágyra és egy kicsit előredőlök hogy a mellem látszódjon a blúzom alatt. AZ egyik kezemet a magasban tartom, a másikkal megtámaszkodom és a szája felé közelítek. Ujjaimat előtte belemártottam a hús szaftjába és most azzal ingerlem. Résnyire nyílnak az ajkai és elismerősen szopogatja le az ujjaimat, miközben én is ráhajolok a szájára és egyszerre szopjuk a finom szaftot és csókoljuk egymást. Érzem a nadrágján, hogy megmerevedett, hogy legszívesebben hagyná a francba az ebédet, de ezt nem hagyhatom, nem ezért fáradtam vele ennyit.

Így aztán felemelkedem róla és elindulok az ajtó felé. Ő is megemelkedik, elkapja a csuklómat és visszaránt. Maga alá gyűr egy heves mozdulattal, és olyan szenvedélyesen csókol meg, hogy levegőt sem kapok. Nem sieti el, nyelve bejárja ajkaim, szám minden kis zugát és én érzem, hogy a bimbóm megkeményedik.

-Ki...fog.... hűlni... a kaja.... - suttogom mire elneveti magát.

-Tényleg csak erre tudsz gondolni, amikor épp eszeveszetten csókollak? - én elpirulok, mire felemelkedik, kézen fog és kisétál velem a nappaliba.

-Rendben, akkor lássuk azt az ebédet. Azzal a kimért, magabiztos üzletember stílusában asztalhoz ül és szemrevételezi a tányért maga előtt majd némi szaglászás után jóízű falatozásba kezd.

Nincs mit tenni én is odaülök, vele szemben, de azért dolgozik bennem némi huncutság, mert mielőtt enni kezdenék kigombolok két gombot a blúzomon, ezáltal teljes belátást engedek szépen formált dekoltázsomba.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez aztán a teríték. Ez a kék a kedvenc színem, az étek illata is ínycsiklandó és leginkább gusztusos az a kirakat, ami vendéglátóm tár elém. Persze! Koncentráljunk az ebédre mi? És azon kapom magam, hogy vigyorgok ezerrel, mint egy kölyök. Finom játékos/romantikus hangulat és ebben az első napi belépőhöz képest váratlanul jó partner ígérkezik.

Valaki elhíresztelte egykoron, hogy a pasit a farkánál és/vagy a hasánál lehet megfogni. Nem hiszem, hogy most megfogásról lenne szó, ahogyan megadta a módját, annak nem annyira a külsőségekben, hanem az ehhez szükséges odaadásban van az igazi vonzereje. Bármilyen vadóc is, ez az ebéd vagy a találka vagy én netán, szóval valamelyik vagy mindegyik fontos volt neki. Jó érzés ez, nem is kicsit.

Mindezen túl az étel profi és a készítője igen finom. Lassan, ízlelgetve eszem és közben nézem őt. Jó kedvvel és növekvő vággyal. A bort már a kanapén iszogatjuk és jól esik megcsókolnom, úgy igazán. Nincs is ellenére, visszaadja keményen és mohón. Egyszerűen otthonossá vált ez a randevú. Magától értetődő, ahogy megszabadítom a ruhájától és, ahogyan fürge kezei kibontanak engem is. Most először kezdem lassan ízlelgetve felderíteni formás testét, belecsókolni nyakába, eljátszani melleivel és keményre izgatni bimbóit. Élvezem, ahogyan egyre jobban felpörgünk és most még nem tépjük szét egymást egyszerűen azért mert jó fokozni a vágyat, ami szemmel láthatóan kölcsönös. Ölembe ültetem és így falom, miközben odalenn már játszunk egymással, próbál magába fogadni, én pedig csak pillanatokra hatolok kicsit belé. Látom, hamarosan megerőszakol, ha tovább játszom vele, de mit tegyek, ha élvezem a kedvét a forróságát és a nedvét?

Mielőtt véget vetne ennek a játszadozásnak, felkapom és a hálóba viszem. Ágyra téve elgyönyörködöm a nőben, aki most leplezetlenül előbújt az álca mögül. Most egyszerűen önmaga, szép, kívánó és kívánatos.

Minden figura és trükk helyett átölelem, megcsókolom és keményen forrón és szorosan egymásba fonódva magamévá teszem. Együtt, egy ütemre jutunk a csúcsra, akárha mindig együtt műveltük volna ezt. Benne maradok és csak nézem lehunyt szemét, duzzadt ajkait és ahogy lecseng benne az előbbi rohanás. Ez egy másik nő. Egy igazi, nekem való. Szét fogjuk szedni egymást ma, ennyit tudok és a jövőről fogalmam sincs, de nem is érdekel…

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor leülünk a kanapéra úgy érzem, végre minden tüském eltört, minden páncélom leolvadt rólam. Ahogy evés közben rám nézett, ahogy az ételt dícsérte, megtalálta az utat, azt a parányi kis rést, amin néha, akaratom ellenére besurrannak bizonyos emberek. Először, szokás szerint, megijedtem, de úgy gondoltam, úgysem fog sokáig tartani, úgysem fog tudni elviselni, ezért akár hagyhatom is magam.

Aztán ott, a kanapén, valami megváltozott. Már én is akartam. Szorosan öleltem, élveztem ahogy játszik velem és megőrjít egyre jobban. Már minden porcikám arra vágyott, hogy magamban érezzem, hogy keményen döngöljön, hogy felolvadjunk egymásban, ahogy kell. Egyszercsak felkap a kanapéról, és mintha mindig is ezt csinálta volna, az ágyamhoz visz. Szorosan tart, keményen belémhatol és körülöttem megszűnik a világ. Nem akarok semmi másra gondolni, csak arra, ahogy a teste az enyémhez csapódik újra és újra és újra. Ahogy a karja ölel szorosan, ahogy a szerszáma utat nyit bennem, ahogy a szája duzzadóvá csókolja az ajkaimat. Aztán egyszerre érünk a csúcsra és elpihen bennem. Fogalma sincs arról hogy pontosan ez az a jelenet, az érzés, amiről a legtöbbet álmodozom és a legritkábban kapom, vagy adom meg. De vele olyan jó, és olyan természetes minden, hogy eszembe sem jut tiltakozni.

Aztán, ösztönök által vezérelve, megint simogatni kezdem. Finoman körbejárom a mellbimbóját, majd a számmal is követem. Bekapom a kis bogyókat először az egyiket, majd a másikat és finoman szívni, nyelvemmel csiklandozni kezdem őket. Közben izmos hátán jár a kezem, le, egészen a fenekéig csúszom, aztán vissza megint a nyakához. Aztán magam alá fordítom, először hason. Ahogy a nyakát, karját, hátát simogatom, kezem minden egyes érintését követi az ajkam is, egészen le a derekáig. A fenekét sem hagyom ki, aztán elindulok újra felfelé. Közben ajkaimat felváltják a melleim, két kezemmel összefogom őket és megmasszírozom velük az egész hátát. Ekkor már érzem, hogy nem bír magával, hogy kényelmetlen neki a helyzet, ezért hátára fordítom. Lefogom a két karját, fölé ereszkedem, de csak épp annyira, hogy a nyelve hegyével elérheti ágaskodó bimbómat. Élvezi a helyzetet, bár könnyedén fölém kerekedhetne, mégis hagyja hogy lefogjam, és kíváncsian várja, mit terveltem ki számára. Megint egy centit lejjebb ereszkedem, mire mohón bekapja a bimbóimat és bennem olyan erejű vágy cikázik át, hogy majdnem sutba dobom az egész játékot. Ezért aztán újra feljebb emelkedem, kirántom a szájából érzékeny bimbómat, és a másikat engedem hogy finoman, messziről megcsókolja. Nyújtózkodik, hogy minél jobban elérje, de tartom magamat és őt is az ágyhoz szögezve. Megint lejjebb ereszkedem, de most annyira, hogy szinte betemetem a két mellemmel, azt sem tudja melyiket csókolja, eltűnik az arca a melleim alatt, és ő boldogan fuldokol bennük. Aztán megint eltávolodom, de úgy tűnik ,türelmének végére ért, mert egyetlen mozdulattal helyet cserélünk és már én kerülök alulra.

Most az én karom van lefogva, szorosan a fejem fölött, ő pedig keresztbe helyezkedik rajtam, a térdével támasztja magát, hogy ne nehezedjen teljes súlyával a mellkasomra. Épp csak fel tudom emelni a fejemet, de ez is pontosan elég ahhoz, hogy a farkát egy centire a szám elé tegye. Kinyújtom a nyelvemet, épp elérem a makkja végét, mire még egy kicsit hátrébb húzódik. Egy sóhaj szakad föl belőlem, és ránézek könyörgőn, mire egy kicsit közelebb engedi a szerszámát, hogy a makkját egészen bekaphassam, amit én meg is teszek, mohón szopogatom, mindent zugát körbejárom. Egyszercsak hirtelen mozdulattal kirántja belőlem, mire én megint kétségbeesetten felnyögök, amitől teljesen beindul és egyetlen mozdulattal tövig nyomja a farkát, egészen le a torkomig. Ott tartja amíg a szememen észre nem veszi, hogy elfogyott a levegőm, aztán megint kihúzza belőlem és ott tartja a farkát a szám előtt, elérhetetlen közelségben. Végül megint benyomja, és én nyelem, szopom, kényeztetem élvezettel, imádom a játékot amire késztet, és lassan kezdek feloldódni. Már nem érdekel a koreográfia, amit a ma délutánra kitaláltam. Már csak élvezni akarom ezt csodálatos férfit, minden porcikáját, minden érzését, minden vágyát, amit csak nekem akar adni.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Váratlan-e vagy talán mégsem az? Nem is tudom. Volt már az életemben olyan partner, aki mellettem fogadta el, hogy nem minden pasi szemét és nem mindünknek kapcarongy, ürítkezésünkre rendelt bőrtömlő a nő. Fura dolog ez. Hiszen egy felől jó érzés látni a kinyíló szépet, a megjelenő valódi embert. Nincs ennél finomabb szerető, aki társul fogad felfedezni, hogy milyen más az íze annak, ha vágyból és kíváncsi örömből szeretkezik és nem baszik. Látni és átélni jó, de olyan ez, mint mikor egy hím elköveti a hibát hogy egy frissen kidobott nő önmagáért szegődik mellé, azért mert őt akarja. Pedig nem többet szeretne, mint pillanatnyi búvó helyet a magány és a kihasználtság elől. Aztán ha magához tér és gyűjt egy kis erőt, rögtön tovaszáll. Tudva ezt, felvállalható dolog, de nem vagyok én misszionárius, aki azt képzeli, hogy ha ismeri az ilyen kórok és semmi emberek által okozott sebek gyógyszerét, akkor az ő dolga mindenkit meggyógyítani.

Jártam én ezt az utat pasi oldalon magam is, jól ismerem milyen volt amikor minden kicsit rendesebb nőben a szalmaszálat láttam. Akkor jártam fizetett „szerelmeket” venni, szexet, amiről azt hittem hogy olyan, mint a könyvek lapjain az egykor volt (?) híres kurtizánok, akik értették a szeretkezések és illúziók művészetét vagy a kelet lányai, akikről itthon elhisszük a teljes Káma Szútra ismeretét, a titkos fogásokat és kényeztetést. Persze rájöttem, hogy ez sem több mint ipar, ahol a többség csak minimális befektetéssel akar minél nagyobb profitot. Nincs benne művészet, sem olyan plusz amiért fizetni érdemes. Nem kapni ott olyant amit nem tud megadni ezerszer bódítóbban egy érett és odaadó szerető. Ezt nem könnyű ugyan találni, de addig míg megtalálom a művészt, addig találok bármennyi odaadó szerelmes kisiparost könnyedén, ha nem egyet hát többet egy időben a munkamegosztás kíván csak kisebb szervezést.

De most itt vagyok egy nővel, aki ismeri a technikák sorát és csak arra vár, hogy találjon valakit akivel ezt vágyból, önmagát adva és a másikat kérve cserében szeretkezve élheti át. Érzem, hogy itt és most döntenem kell, vállalom vagy most rögtön elmegyek. Engedek az érzelmeknek vagy bezárom a kaput és marad a kölcsönös kielégülés, ha még oly finom is.

Ráuntam a személytelen dugásokra csak a megkönnyebbülés vagy a hatalom fitogtatása kedvéért. Többet akarok. Nőt a luk köré, embert és kapcsolatot.

Hát most belepottyantam és élvezem megint. Tetszik a nő és vágyom rá, hogy magamévá tegyen, hogy feloldódjam benne, hogy kinyíljunk feltételek mérlegelése nélkül. Finoman és teljesen. Kell és kész, ha ő is akarja, akar. A munka dolgát megoldom, sosem jelentett gondot a kettőt elválasztani.

De most ide veled, és ne hidd, hogy csak te tudsz, most én jövök.

Hasra fordítom és észreveszek az ágy mellet egy üveg olajat. A kis huncut, itt felejtette vagy direkt készítette ide? Fölé térdelek és szakavatott kezekkel kezdem masszírozni a testét. Egyelőre kerülöm az direkt részeket, de játszom a testével míg érezni nem kezdem hogy válaszol, kisimul, oldódik. Lassan, érzékien kényeztetem minden izmát, majd rátérek a vágyakat ébresztő érintésekre. Belső combjai, farpofái kerülnek sorra, majd lábfeje és lábujjai. Visszatérek fenekéhez és kezemmel kezdem kérdezgetni, befogadna-e. A válasz nem is lehetne egyértelműbb. Izmai ellazulnak és szinten kívánkozóan feltárul a nyílás. Olajjal a kezem kezdem lágyan masszírozni, majd ujjammal lassan behatolok, készségesen tágul, egyáltalán nem feszes, még két ujj, míg közben másik kezemmel alulról simogatom. Mikor már elég laza és kitárulkozó, farkammal lassan és óvatosan belé hatolok és megállok, míg lenyugszik kicsit. Rám szorít és követeli a jussát. Hát meglovagolom mélyen, nagyon mélyen belefúrva magam.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor a hasamra fordít ideges leszek. Nem szeretem ha masszíroznak, valahogy olyan kiszolgáltatottnak érzem magam közben. Ráadásul a bőröm annyira érzékeny, hogy akár egy finom érintéstől is képes vagyok elélvezni. Ezt meg, persze, senki sem hiszi el nekem. Így aztán, amikor egy férfi masszírozással akar kedveskedni nekem mindig zavartan elhárítom. De most nincs erőm. Se kedvem. Hagyom, hadd csinálja, próbálom becsukott szemmel élvezni. Úgyis abba fogja hagyni, a pasiknál többnyire a masszírozás csak az előjáték kezdete. Egykét simítás a nyakon, a vállon, jó esetben végignyomkodják a gerincemet, aztán máris rátérnek a popsira, majd a puncit kezdik masszírozni és dejó! már térhetünk is a lényegre. Nos, talán már nem is lepődöm meg, de ő nem így tesz. Egészen addig simogat és masszíroz, amíg tényleg el nem kezdek lazulni. Amikor úgy érzem, az érintésében nincsen semmi szexuális tartalmú, amikor már kezdem elhinni,hogy tényleg csak masszírozni akar, akkor ujja a popsim nyílásához téved és bekéretőzik. Én felnyögök, és nyugtázom magamban, ebből megint szex lesz. A testem egyszerűen annyira vágyakozik az érintésére, a farkára, a mozdulataira bennem, hogy képtelen lennék nemet mondani. Csak a lelkem szeretné, de ő most, mint mindig, már megint háttérbe szorul.

Így aztán megadóan hagyom, hogy a testem megkapja amiért üvölt. Engedem hogy belém nyomja magát, mélyen, olyan mélyen hogy az teljesen elképeszt. Amikor megérzi engedékenységemet, azt hiszi, hogy a testemet izgatta fel annyira, hogy végre kitágultam, pedig csak a lelkem vesztett csatát a testemmel szemben. Már megint. Nehéz ezzel együtt élni, hogy bárkivel, bármikor képes vagyok lefeküdni anélkül, hogy mérlegelném a következményeket, hogy utána bármilyen megbánást tanusítanék. Az egyetlen fájdalmas emlék, ami megmarad, az a lelki kielégületlenség. A legtöbben beérik a látszattal, a felszínnel, eszükbe sem jut megkérdőjelezni a jellememet, a határozottságomat, az élethez való hozzáállásomat. Nem is látnak gyengének, összetörtnek, vagy éppen sírni, mert hisz nem is érdekli őket. Megkapják amit akarnak, aztán már csak egy strigulák az ágytámlán.

Élvezem a mozdulatait, következik a következő menetrend szerinti orgazmusom és én élvezem, bármilyen üres is. Aztán felállok és a zuhanyzó felé indulok. Hallom hogy követ és nem bánom. Csináljon velem, amit csak akar. Már megadtam magam neki, már elkönyveltem, hogy neki is csak a testem kell.

A zuhanyzó a nappali kellős közepén van, egy üvegburok, lefolyóval, mindennel ellátva, ahova csak be kell lépnem egy edzés, vagy egy izzasztó szex után és úgy zuhanyozhatok, hogy közben gyönyörködöm a kilátásban. Legalábbis amikor egyedül vagyok. De most nem teszem, inkább felé fordulok, megmosom mindenhol, főleg a szerszámát, aztán mit sem törődve azzal, hogy a hajam csurom vizes lesz, letérdelek elé és kényeztetni kezdem. Végülis, ezért jött...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csak nem megéheztél megint? Kérdezném tőle, de bennem akad a szó. És nem attól, mert olyan finoman nyúl hozzám újra, bár ez is első osztályú. De megláttam a szemeit. Ugyanolyanok, mint amikor először jelent meg nálam az irodában! Gyengéden elhúzódom és őt is eltolom magamtól. Ebből nem szeretnék kapni többet, így. Köszönöm. Vállainál megfogom és felemelem, átölelem egyszerűen, mire ő vonakodva odahajtja a fejét és lassan, nagyon lassan lazul el.

Megfordítom és a zuhanyt kézbe véve mosni kezdem a hátát a meleg vízzel és hagyom csendben maradni. Nem kérdezem és nem is szólok hozzá csak várok. Kicsit szomorkásan, mert a jelek szerint nem vettem észre valamit, hogy besorolt a hímek közé, aki a farkukban tartják az eszüket. Ebbe a szerepbe nem állok be többé. Nála sem!

Megcsókolom a nyakát és kilépek a zuhany alól, megülök a sarokban és csendesen nézem őt. Majd kimegyek és kitöltök két pohár bort a kellemesen félhomályos nappaliban, beburkolódzom a fürdőköpenybe és a gondolataimba merülve várok az érkezésére. Bejön és leül mellém, majd gondol egyet és határozatlanul az ölembe hajtja a fejét. Ezúttal nincs a helyzetben semmi erotikus csak valami óvatos várakozás. Megsimítom a haját és csendesen babrálni kezdek vele, ő pedig lassan átváltozik kóbor kismacskává, amelyik bármikor ugrana az első gyanús jelre, de közben próbál összegyűjteni annyi jót, amennyit a helyzet adni tud.

Azon kapom, hogy elszundít nem marad más, mint átkarolni és nézni, amíg felébred magától. Egyszer csak megrezzen és felébred, látom hirtelen nem ismer fel majd megrezzen, amikor rájön ki vagyok. Mi történt veled kedves? Azt hitted csak használni akarlak? Ajánlanék egy alkut – mondom. Ha úgy döntesz, hogy nálam maradsz, akármilyen szerepben is, bármikor mondhatsz nemet és maradhatsz amíg csak akarsz, amíg kíméletlenül és feltétel nélkül őszinte maradsz. És megcsókolom újra. előbb csak kérdés helyett, majd mikor visszaadja, hosszú beszélgetés lesz a dologból, szenvedélyes és forró.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elkezdem kényeztetni de észrevesz vmit rajtam és megállít. Zavar, hogy felemel, zavar hogy átölel és nem akarom, de valahogy a fejem mégis a vállára kerül. Csak felsóhajtok, üres baba leszek a kezében, arra gondolok, ha ezt akarod, akkor csináljuk ezt. Aztán otthagy. Kimegy valahova a lakásba és szöszmötöl. Ami egyrészt idegesít, mert a személyes környezetembe ritkán engedek be bárkit is ilyen hosszú időre, másrészt meg felkelti a kíváncsiságomat.

Végül nem húzhatom tovább az időt, ezért odaülök mellé a kanapéra és elfogadom a bort amit kitöltött nekem. Aztán az ölébe hajtom a fejem és elszenderülök. Talán csak az ebédhez és az előtte elfogyasztott bormennyiség miatt, de gyorsan önkívületbe esem, aztán arra riadok, hogy még mindig ott van, még mindig ölel és simogat.

Ettől nagyon megijedek. Aztán megszólal.

-Ajánlanék egy alkut, ha úgy döntesz nálam maradsz, akármilyen szerepben is bármikor mondhatsz nemet és maradhatsz amíg csak akarsz, amíg kíméletlenül és feltétel nélkül őszinte maradsz. - majd megcsókol. Kénytelen vagyok visszacsókolni. Megpróbálom minden szenvedélyemet, kétségemet, érzésemet beleadni, de érzem, hogy belül kezdek kihűlni. Hogy nem megy ez nekem tovább. Elhúzódom és azonnal elenged. Lesütöm a szememet és onnan nézek rá, alulról.

-Most menjen el. - térek vissza a magázódáshoz automatikusan és bár kérdőn felvonja a szemöldökét mégis feláll és öltözni kezd. Nem nézem végig, inkább a konyhába megyek és a hűtőbe pakolom az ebéd maradékát. Amikor végez az öltözéssel csendben az ajtóhoz lép. Akkor még odafordulok hozzá.

-Hétfőn találkozunk. 8ra megfelel? - kérdezem fensőbbséges maszkomat magamra öltve és ő csak bólint megint, majd kilép a folyosóra.

Leülök az ágyra, törökülésben, újabb adag bort töltök magamnak és elkezdem visszapergetni a délután történeteit. Mint egy jól megkomponált film. Mint egy tökéletes randevú. Éreznem kéne valamit legalább. A szikrát. Azt a bizonyosat. De nem érzem. Jó vele, tényleg, ahogy mondani szokták, minden szempontból kielégítő.... lenne.... valaki másnak. De nekem ennél vagy több vagy kevesebb kell. Vagy maradjunk meg a szexuális szolgáltatást nyújtó titkárnő és az ezt elfogadó főnök szereposztásában, vagy vegye fel a lovagi páncélt és hatoljon át vele a várfalon, a felvonóhídon, a szörnyektől hemzsegő vizesárkon, és semmitől sem riadva vissza akarjon engem, mindenestől. Na jó, itt a bibi. Miért is akarna? Miért is lenne szüksége rám? Hiszen azt amit én adok, azt mástól is megkaphatja, sokkal kevesebb harc és bonyodalom árán.

Észre se veszem, hogy besötétedett már teljesen. Csak ülök tovább, egyik pohár bort a másik után iszom, míg ki nem ürül az üveg és bevégzem még el sem kezdődött kapcsolatunkat. A film a fejemben végigvetíti az egészet, milyen fura, csodálatos, kétségbeejtő, érzelmes és tökéletesen irracionális lenne ha mi ketten.... aztán egy aprócska zajra felriadok. És mindez semmivé foszlik. Marad a rideg valóság. Bármit is álmodtam magamnak, ő a főnököm, én max a titkárnője lehetek, és talán egy-két alkalommal a vacsorapartnere, szeretője.


Ennek megfelelően hétfőn reggel tökéletesre sminkelem magam, csodálatos, türkiz színű ruhát választok a szekrényből és 8 előtt tíz perccel belépek az iroda ajtaján. Szokás szerint még nincs bent. Leülök, meghallgatom az üzenetrögzítőt, felírom a fontos dolgokat, megválaszolok egy-két e-mailt és friss kávéval várom hogy megérkezzen.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Néhány pillanatra szinte sikerült átlépni a határokat. De korán hittem el, hogy megtörténik ilyen hamar. De most már felkeltette az érdeklődésemet a néhány pillanatra kivillanó ember, nő a páncél mögött. Út közben hazafelé érlelődik és meg is születik az elhatározás. Akarom, mondanám, de egyből jön a csendes új fogalmazás, szeretném megismerni, megtudni ki ő és ha utána kölcsönössé válik a kíváncsiság, szándék s egyszer majd a vágy, hát lássuk mi lesz belőle.

A monogámia nálam nem erkölcsi kérdés, egyszerűen, ha valakire figyelek, valóban érdekel, akkor csak ő van és senki más. Nincs ebben lemondás, sem holmi póz. Egyszerűen csak így vagyok képes erre.

Időm van bőségesen hagyjuk alakulni a dolgokat a maguk útján. Nem kell a rohanás, nem kell a taktika, nézzem a szemembe nyugodtan, bármikor és lássa ott a valóságot. Egy férfit aki szeretné megfejteni, aki megnyílik és várja hogy jöjjön és lásson olyannak, mint senki más.

Hétfő, a tárgyalásról később érkezem. Ott vár az asztalánál, szikrázóan elegáns és profi megjelenéssel. Semleges mosoly, hang és köszönés. Mikronnyi rés sincs a pajzson. Beülök a szobámba és átnézem mi vár rám. Majd kérem, jöjjön be, mert diktálni szeretnék. A kávé illata megelőzi, mikor bejön és az asztalomra teszi. Jólesik a figyelmessége.

Köszönöm az esélyt. – mondom. Bocsáss meg, ha valamit elsiettem. Szeretnélek megismerni annyira, amennyire embert lehet, érdekelsz és vonz benned valami nagyon. Ha segítesz olykor, mint tetted tegnap is, az jó. Ha a teljes rejtvényt egyedül kell megfejtenem, az sem baj. Csak annyit kérek, hogy többé ne játssz velem automata szexbabát. Legyél a munkatársam, segítőm és amikor kedved van hozzá munka után, tarts velem csak úgy.

És nekilátunk dolgozni, mert veszett egy hét ígérkezik. Ráadásul neki még ott van a másik új kolléganő, akit kiválasztott a múlt héten próbaidőre. Nyugodt szívvel bízom a gondjaira. Hétvégi vendéglátómban van valami otthonról hozott vagy született intelligencia. Olyan titkárnő, akinek az első pillanattól fogva hátat is merek fordítani. Ritka eset. Kevés emberrel éreztem ezt.

Napközben nincs idő munkán kívül egyébre, de mikor vége a napnak mielőtt hazaindulna megállítom. Örülök, hogy jöttél és remélem sokáig maradsz, otthonosabb lett tőled ez a hely valamiképp. – mondom és éppen csak megérintve a kezét, útjára engedem. Mielőtt én is elindulnék ott hagyok egy még ki nem nyílt rózsafejet az asztalán egy kis pohárban. Hazafelé azon kapom magam, hogy mér megint nála jár az eszem.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megérkezik. Beszél nekem arról, milyen jó hogy megismert, hogy ne legyek többet szexbaba, hogy csak annyit tegyek meg vele, amihez nekem is kedvem van. Hát épp ezaz. Ő a férfi. Én pedig szeretek nő lenni. Annak minden kiváltságával és minden következményével.

A munka meglepődésemre elég könnyűnek, úgyis mondhatnám, ösztönösnek tűnik a számomra, amikor meghozok egy döntést nem kell gondolkoznom, kételkednem a következmények miatt. Sajnos az általam kiválasztott titkárnő-jelölttel nem ez a helyzet. Elég sokat kérdez, bizonytalankodik. Megpróbálja felmérni a köztem és a főnökünk közt lévő viszonyt és lehetőségei szerint űberelni azt. Fogalma sincs róla hogy ez mennyire rohadtul lehetetlen. Hiszen még én magam, sőt, mi magunk se tudjuk hogy mi van közöttünk. És hogy lehet-e überelni. Egész nap, a munka mellett azon gondolkozom, vajon hogyan is kéne tovább. Mit akarok? akarok-e egyáltalán valamit? Aztán rájöttem, hogy csak beijedtem. Már megint. Hogy esetleg ez a nem mindennapi férfi érdekesnek találhat. Hogy esetleg akar engem. Hogy én akarom őt, testestül-lelkestül.

Végre vége van a napnak és a szenvedéseimnek. Mielőtt elbúcsúzik tőlem, mond pár kedves szót, de ezek most valahogy nincsenek rám hatással. Aztán, amikor visszajövök az egyik alsóbb szintről néhány papírral egy szépséges rózsafejet látok meg az asztalomon.

Látom, hogy a kollegina kíváncsian, irigykedve, kicsit bosszúsan nézi, én viszont csak elmosolyodom, de hozzá sem nyúlok. Igen, szép, nagyon is, de mégsem vált ki belőlem túl sok mindent.

Gyorsan összepakolom a cuccomat és leszaladok, Jack már vár rám. Beülök a limoba, a sötét üvegek közé, ő indít és azonnal hátrafordul.

-Szia Lyan, fáradtnak látszol, milyen a melo? - erre fogom magam, átmászom az első ülésre és a vállára hajtom a fejem. Egyik kezével elengedi a kormányt, és átölel. Odasimulok, és megkérem, kocsikázzunk egy kicsit. Már fordul is a megfelelő irányba, tudja, van egy kedvenc helyem a közelben. Megállunk a tengerpart közelében, nézzük a sirályokat és sokáig nem tudok megszólalni. Nem is kell. Jack mellett sosem kellett erőltetnem semmit. Csak ölel magához, simogatja a hajamat és várja, hogy megszólaljak. De képtelen vagyok rá.

-Apád utánanézett a főnöködnek. Jared Piron igazi nagy hal. - szólal meg hirtelen.

-Nem érdekel apám véleménye Jack! - nézek rá dühösen.

-Sajnálom. Tudod, azt akarja, hogy hazamenj, különben mindent el fog venni tőled. A lakást, a járadékot. Engem is. - néz rám nyugtatólag. - Persze, engem maximum kirúghat, de mindig, érted kincsem?, mindig itt leszek neked. - feleli, és megsimogatja az arcomat.

-Nézd, nem megyek haza, te is tudod, miért. Nem érdekel mit vesz el tőlem, inkább alszom a híd alatt, mint mégegyszer vele egy házban. És most vigyél haza kérlek. - aztán visszamászom a hátsó ülésre, rendbe hozom magam, felteszem a napszemüvegemet és hirtelen megint elérhetetlen vagyok,ő pedig csak a sofőröm. Szó nélkül megfordul és csak int egyet amikor kiszállok a lakásom előtt a kocsiból.

Az ajtó felé fordulok, hogy felszaladjak a pár lépcsőfokon, ami a lakásig vezet, amikor észreveszem, hogy ott már ül valaki.

-Jared - bukik ki a számon, és hirtelen nem is tudom mit mondjak.

-Ilyen sokáig tartott hazaérni? - nézett rám és némi dühöt véltem felfedezni a szemében. Kezében egy masnival átkötött kis doboz volt. Fogalmam sem volt, mit kéne válaszolnom.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jól ráfaragtam erre a bejelentetlen várakozásra. Érzem, lemegyek bunkóba a kérdésemmel, pedig nem akarok. Kell nekem ez a nő? A jelek szerint igen, ha zűrösnek is ígérkezik. Látom, észrevette a csalódásomat. Sebaj. Ez is én vagyok, ha akarom, hogy ismerjen, ez sem árt. A csomagban egy CD van, amire már vadászok egy ideje. Egyaránt jó kocsiba egy jó társasággal és beszélgetős háttérzenének.

Lemegyek a tengerpartra, ma éjjelre egy kis agymosásra. A holnapi partner lemondta a délelőtti tárgyalást, délben elég kezdeni és csak négy óra az út odáig, szállás meg mindig akad vagy a part is megfelel. Szeretném, ha eljönnél velem. Ezt neked hoztam.

Leblokkol egy pillanatra, nem tudja, mire számítson, aztán határoz, hogy nem fontos, mert ő majd eldönti, mit akar. Rendben. – mondja. Húsz percet és mehetünk. Feljössz? Nem. Megvárlak a kocsiban.

Naná, hogy tovább tart, de ez most már nem zavar. Addig belövöm a GPS-t a kedvenc éjszakai fürdőhelyemre. Eldugott hely, ott soha senki nem zavar. Miközben ezzel vacakolok, nyílik az ajtó és becsusszan mellém a kocsiba. Táskáját hátra dobja, rajta lehelet vékony ruha meg valami ravasz illat. Egy mozdulattal már be is teszi a kapott lemezt. Valami másik illat is előóvakodik hátulról, csak nem avokádó, meg valami zellerféle? Boszorkázol? Legyen!

Kilövök a parkolóból és hamarosan elhagyjuk a várost. Kényelmesen elhelyezkedik, lábát felteszi és kinyitja a napfénytetőt. Finom meleget lehel be a nyári éj és csak száguldunk Dél felé, vár a tenger és ki tudja mi még…

Út közben megjegyzi, hogy az apja kezd felocsúdni a váratlan meglepetés után, hogy éppen hozzám állt be dolgozni. Na és? – kérdem. Saját lábra állni a legjobb egy állás egy stabil helyen. Látom, nem okoz gondot a munka, innentől csak te döntöd, el meddig maradsz. Ha kell segítség, kölcsön, a feltételekről bármikor beszélhetünk. Ez a része tiszta üzlet, semmi más. Nem keverem a dolgokat, meglátod majd, ha maradsz. Szerintem a személyes kapcsolat nem akadály, éppen hogy hatékonyabb lehet, ha nem kell sokat magyarázni. A versenytársaknak annyi, ha összhang van köztünk. Ha akarsz és képes vagy rá, nem kötelező titkárnőnek maradnod. Tudom, mert utána néztem, hogy a képességed megvan többhöz is.

Élvezi az utat, combján felcsusszan a könnyű ruha, megmutatva gusztusos combjait. Játszik újra vagy ez nem játék csak éppen önmaga? Egyre kevésbé zavar. Nem volt még nőm, akinél ennyire része volt a kommunikációnak a test, mielőtt megnyílt volna a többi rész. Lehet, hogy kezdem sejteni ki ő? Rámosolygok, és láthatja, hogy a mosolyban ott a látvány élvezete is, az elégedett hím tekintete, akinek útitársul jutott egy igazi nő. Adj, amit akarsz, nem mérlegelem inkább és nem filózok miért? Én meg adom önmagam. Szól a zene, kihalt a pálya és száguldunk az ismeretlen felé.

Átlépni a határt csak pár pillanat és alig két óra múlva már közel az elhagyatott part, ahová megyünk. Az üzlet már nem téma mára, inkább jöjjön a természet és a párás, forró éjszaka.

Előttünk lámpával jeleznek, hogy álljak le. Lehúzódom, amikor az út mellől két maszkos alak lép a kocsihoz, kezükben lupara. Mielőtt megszólalnak, felgyújtom a belső világítást. Az egyik azonnal a nőre néz és a maszk mögött is érzik a durva vágy. Kezem az ülés mellett, de nem kell akció, mert a másik felismer. Ez Jared te barom! - ordít a másikra és eltűnnek, mint aki ott se volt soha. Lámpa leolt, és már megyünk is tovább. Nőm csak most eszmél mellettem és kérdőn néz rám. Látom rajta, hogy nem igazán új az élmény, naná hogy nem, hiszen apja mellett nőtt fel mostanáig. Megvonom a vállam és a témát lezárjuk. Hiszen itt van már az öböl és vár az éjszaka.

Jól éreztem a másik illatot, a takaróra már ki is teszi a könnyű salátát, a csomagtartóból hűtött ital az én reszortom.

Gyere! Ússzunk egyet előbb! – szólok és már dobom is le magamról a ruhát és indulok a vízhez. Megelőz és már a vízben is van. Fehér bőre szinte világít a holdfényben. Egy sellő hív befelé és nincs bennem fenntartás, megyek, csak mert jólesik.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mégsem esik nekem, próbálja az intelligens ember önuralmával kezelni a helyzetet és ez tetszik nekem. Gyorsan felszaladok, lezuhanyozom és összeütök egy salátát a kedvencemből. Nem titkolom a belecsempészett afrodiziákumokat, és ahogy becsusszanok mellé orrlukai kitágulnak mint a zsákmány után szimatoló tigrisnek. De szó nélkül indít és már száguldunk is a tengerpart felé. Közben apámról beszélgetünk és egy felajánlott lehetőségről, ami igazából sért egy kicsit, de nem mutatom neki, mert saját magam előtt sem tisztáztam még le, hogy igazából mire vágyom. Hogy a hős lovag szerepéhez a támogatás, a segítés is hozzá tartozik? vagy inkább megoldanám egyedül, egymagam hogy bizonyítsam az öregnek hogy nem fog megtörni?

Ahogy gondolataimba merülök átcsusszanunk a határon és közben már megint azon jár az eszem, hogy mennyi hatásvadászat van ebben a randiban is már megint. Egy olyan helyzet, ahol a préda természetesen hálából, elkötelezettségből nem is igazán mer, vagy akar nemet mondani. Hiszen a férfi mennyi mindent megtesz azért hogy őt csábító helyzetbe hozza és ezután szégyen lenne szemérmes kislányként azt mondani, nem akarok szexelni veled. Hiszen mindig minden erre irányul. Hogy végül a préda besétáljon a csapdába. Az, ha előre látom a csapdát csak annyiban segít hogy elgondolkozhatom rajt, hogyan játsszam a játékot.

Hirtelen lámpafényre leszünk figyelmesek, leállítanak bennünket és valaki Jared nevét kiáltja, majd sarkon fordulnak és eltűnnek. Kérdőn nézek rá, de nem, ő nem ismerte fel a hangot. Én annál inkább. Ökölbe szorul a kezem a gondolatra, hogy apám ennyire lesüllyedt, ennyire tombol benne a bosszúvágy, hogy képes egy ócska rablót felbérelni hogy bennünket ijesztgessen. Mégis mi a francot várt mi fog történni?

Mindegy, elhessegetem a dühömet mert közben megérkezünk. Kipakolom a salátát, látom bort hoz hozzá és mire megszólalhatna hogy ússzunk egyet én már a vízben is vagyok. Na meglátjuk Mr. Piron úszni is olyan jól tud-e mint csapdát állítani. Erőteljes karcsapásokkal úszom bele a feketeségbe, elkap a hév, már nem létezik semmi más körülöttem, csak az éjszaka, a csillagok, a lágy, sós víz ami körülölel. Hátamra fordulok és kényelmes csapásokkal lebegtetem magam amikor megérzem hogy a közelembe siklik. Nem szól, nem is néz rám, csak lebeg mellettem. Ettől dühbe jövök. Bosszant a higgadtsága, az hogy mindent rámhagy, hogy választást enged. Szeretném ha a karjaiba kapna, ha leigázna, hogy magáévá tenne. Azt akarom hogy vadállat legyen. Ezért aztán amikor megfogja a kezemet akkor elrántom és elkezdek távolodni tőle egyre beljebb. Hallom hogy gyorsan, feszes tempóban úszik utánam, megragadja a derekamat és magához ránt...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Őrült és hisztis, egy jól elcseszett gyerekkor után alighanem. Amilyen befejezetlen, olyan határozottnak képzeli magát. De tetszik nekem, ennek ellenére vagy éppen ezért? Hagyok egy kis előnyt neki, tévedjen el, ha akar. Ezt a részt befogott füllel és lehunyt szemekkel is ismerem. Csak hangosan úszok, nem gyorsan utána. Mikor lassul, a tempó én akkor indulok el csendesen. A közelébe érve nagy levegővel alámerülök és elkapom a derekát, miközben lerántom.

A szám a szájára tapad vad, marcangoló csókkal falom, miközben lassan süllyedünk. Cserélgetjük az elhasznált levegő maradékát, míg eljön a légszomj. Nem tudja, hogy szabad tüdős merülésben adriai rekordot tartottam évekig. Közeledik a kábulathoz, amikor a felszínre emelem, és csípőjénél megmarkolva beléhatolok egyetlen mozdulattal. Újra a szájára tapadok, és vadul döfködve merülünk alá megint. Az oxigén fogytával érkezik a csúcshoz és én telelövöm a magommal. Hát akkor beszélgessünk ilyen nyelven, ha ebből értesz kicsim. Hátulról vízi mentő fogással átkarolom és a közeli zátonyra úszok vele. Mire odaérek, éledezik újra és a puha homokban kinyalom a sós alsó ajkait, miközben keményen fogom hatvankilencbe helyezkedve. Elkapja a farkamat és eszement versenybe kezdünk, ki robban később, ha bírja visszatartani. Telelövöm a torkát és mielőtt még végezne velem, megfeszül, és tele szájjal elmegy ő is.

Nem hagyom pihenni, felkapom és irány a tenger. Nem hagyom visszafordulni, csak a part felé engedem. Amikor megpróbál kitörni, alábukok és a víz fölé már mentő fogásban érkezünk. az utolsó szakaszt már versenyezve tesszük meg és kimászva a pokrócra rogyunk.

Nem hagyom gondolkodni és szóhoz jutni sem. Akarlak te veszett madár! Nem érdekel milyen őrült vagy, vagyok én is annyira. De elég volt a taktikából addig járok a nyakadra, amíg végleg lelépsz vagy velem maradsz! Azt mondom, amit gondolok, és majd elhiszed egyszer, hogy nincs szükségem hátsó gondolatokra sosem. Ha elhívlak azt azért teszem, mert veled akarom lenni és nem egy potya numera érdekel.

Apád birodalmát ma éjjel felvásárolták a brókereim New Yorkban és Japánban a tőzsdén. A jövő hónaptól te döntesz mindenben az én nevemben apád étteremláncának legfőbb üzletében a Paradise-ban. Ha egy éven belül megduplázod a profitot, a kinevezés is a tied. Fél évig nem vehetsz ki pénzt belőle, utána az én ellenjegyzésemmel mehet. Tudom, hogy színjelesre doktoráltál és a változtatásokhoz is vagy elég veszett. A bebuksz, a cégtől is menned kell. Dupla vagy semmi, titkárnő vagy étterem tulajdonos, van két órád dönteni.

Cseng az átkozott telefon. Dobozban, élve, holnap reggelre legyenek a háza küszöbére rakva. Feladó nem kell és névjegykártya sem. – mondom és eldobom.

Megremeg az orrom. Hamarabb veszi észre a rafinált illatot, mint az eszem. Fölösleges körítés nélkül ad elém egy tál ételt és a pohár a borral már a homokban áll feszesen, mint a farkam már megint. Belőle az üzekedő nőstény illata ömlik felém és két izzó szem figyel ugrásra készen, mint valami vadállaté az dzsungelek lakói közül. Eldönthetetlen, hogy merre ugrana, a torkomnak vagy messze amennyire csak lehet.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Állok, provokatív kis terpeszben, kb egy méterre tőle. Egy pohár bort szorongatok a kezemben, miközben a fejemben ezerféle gondolat rajzik. Agyam próbálja feldolgozni az infokat, amiket rám zúdított. Úgy tűnik, mintha lenne választásom... próbálok koncentrálni, de közben agyam másik szintjén az előbbi szexjelenetünk videoját látom folyamatosan. A vad csókokat, a durva mozdulatokat. Igen, drágám, állat voltál, de még nem eléggé... basszus! a Paradiso? nem akarom. A bosszú, a bizonyítás bennem van, de ez a kérlelhetetlen pasi már megint kész tények elé állít. Úgy ad nekem választást, hogy tulajdonképpen nincs választásom. Mert ha most elszaladok, akkor mindig el fogok. Akkor apám, bár elvesztett mindent, de mégis nyert. De mi van akkor, ha én nem akarok éttermet vezetni? Mi van akkor, ha azért titkoltam mindenki előtt a végzettségemet, mert nem akarok ezzel foglalkozni? Mi van, ha csak egy hagyományos női szerepre vágyom, ahol nem kell okosnak, talpraesettnek, erősnek lennem ? Ha inkább élnék egy pasi árnyékában, háttereként, mint odaadó, kedves, mindent a családnak alávető feleség. Ha az jelenti számomra az igazi élvezetet, hogy őt kényeztessem, hogy meleg étellel várjam, hogy tökéletesen biztonságos otthont hozzak létre, ahol minden percét boldogságban és nyugalomban töltheti?

-Jared a franc essen beléd! - kiáltok rá és a kezemben lévő bort a szemébe öntöm, majd azzal a mozdulattal futásnak eredek. Nemsokára elérem a partszegély fákkal körülvett kis ligetét, és gondolkodás nélkül berohanok. Addig szaladok, amíg egy nagy, széles, ráncos kérgű fához nem érek. Akkor lihegve lerogyok, öklömet a fa törzsének ütöm, mintha bántani akarnám, egyszer, kétszer, háromszor.

Ekkor ér utol. Elkapja a karomat, szembe fordít magával, és a következő pillanatban már a füvön fekszem, szorosan alatta. A szemében olyan vad düh lobog, amitől egy pillanatra megijedek, de aztán elönt a vágy, hogy kapjak ebből még... Belemarkol a hajamba, hátrafeszíti a fejemet, a nyakam ívben az ajkai alá kerül, belém harap, és ezzel egyidőben egyetlen mozdulattal belém hatol. Megpróbálok elmenekülni, de teljes súlyával rám nehezedik és nemhogy mozdulni nem tudok, de lassan már levegőt sem kapok. Közben csókol folyamatosan, harapja a számat, miközben én szabadon maradt kezemmel lekeverek neki egyet. Csak egyetlen pillanatra áll meg vészjóslóan, majd a kezemet a derekam alá szorítva még kérlelhetetlenebbül tölti kedvét rajtam. Nem érdekli, hogy élvezem-e, hogy akarom-e, egyszerűen csak vadállatias ösztönnel elveszi tőlem amire vágyik.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Pasit, hímet akartál, hát megkapod. De az én szabályaim szerint! Ha nem akarsz, vagy nem tudsz még választani, akkor is kihúzlak a csigaházadból. Legfeljebb citromot csepegtetek, mint ha kagyló volnál, vagy időnként tűzre vetlek, mint ha csiga lennél. Egészen addig, amíg nem választasz, hiába félsz dönteni. Amikor majd azt mondod, hogy elég és mást akarsz, vagy ha fogod magad és lelépsz egyszer csak. Mert döntés lesz ez is. Addig viszont viszlek, ha jössz, megduglak, ha el nem menekülsz, de nem engedek hisztis kibúvókat sem provokációt.

Egy pohár bor? Gyenge válasz, nem is válasz csak időnyerés csak saját tehetetlenséged bevallása, kimutattad, hogy félsz őszinte lenni. És ezzel voltál ma a legőszintébb, ha szavakkal még nem is.

Széttéplek, magamévá teszlek, mint a mesékben az ősemberek, hajadnál fogva húzlak magammal, ha kell. Dühös vagyok? Persze! Mert még mindig gyáva vagy, pedig pompás nő leszel, ha nem félsz veszíteni.

Kihúzom a farkam belőle, elengedem és felállok. Ott marad szinte kiszolgáltatottan akarat, düh és valami más az arcán. Levegőért kapkod még, de mielőtt magához térne igazán, újra felkelti bennem a vágyat a védtelensége, ami annyira más, mint amit láttatni akar. Ott van kiterítve, fehéren az éjszaka fényeiben és van benne valami, ami üzekedésre ösztönöz. A szagok, a helyzete, az hogy mégsem menekül minden vadságom ellenére?

Nem tudom, de hasára, majd térdére fordítom, miközben alig ellenkezik még. Két karját egybe fogva hátra feszítem, és úgy rántom a farkamra, míg beléhatolok. Meglovaglom most innen ezúttal és vadul megdugom újra. Közben nem maradok csendben. Ha ezt akartad kihozni belőlem, hát tessék. Lehetnék az embered, akitől mindent megkapsz, akinek asszonya lehetnél, otthona, menedéke. De ha erre nem vagyok még jó neked, akkor itt a vadállat helyette. Az érzelmek nélkül csak az orgazmust hajszoló. Addig baszlak, amíg kegyelemért nem könyörögsz, vagy el nem ájulsz. Amint kimondom, összecsuklik, mint a baba, amiből kihúzták a tartót. Elengedem, farkamat farában törlöm és otthagyom.

Odaviszem a takarót és beburkolom. Én leülök a közelben és töltök magamnak. Lassan csillapodik bennem az állat, a vad. Kihozott a sodromból rendesen. Másnak ez nem sikerült régóta. Nőnek meg soha. Átkozottul nem közömbös nekem, ebből ennyit már biztosan tudok.

Mocorog, meg nem nyikkanna, hiszen szégyellné a gyengeségét előttem is. Elé teszek egy tál salátát és a maradék bort, majd visszaülök és figyelem, mint ragadozó a növényevőt, mint nagy macska a prédát. Él-e? Mozdul-e, hogy újra leüssem és folytassam a halálos játékot, mint kismacskák a törött szárnyú madárral?

Még – órámra nézek – 43 percig áll az ajánlatom. Utána nem ajánlok magamtól egyhamar semmit, de szinte bármit megkaphatsz, ha őszintén kérni mersz valaha is. Még mindig akarlak. Ember módra is.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nagyon-nagyon tetszik nekem ahogy kijön a sodrából. De közben előjön a büszkeségem is. Aztán a szégyenérzetem. Nem tudok, nem is igazán akarok megszólalni. Végülis én akartam, hogy állat legyen, csak nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz.

De nem akarok vele üzletről, problémákról, főleg nem az apámról beszélgetni. Ezért inkább némaságba burkolózom és megvárom, amíg letelik az idő. Aztán egyetlen szó nélkül sétálok vissza a ruháimhoz, felöltözöm és a kocsiba ülve várom, hogy ő is elkészüljön. Tudom, hogy hosszú út vár ránk hazáig és előbb-utóbb kénytelen leszek megszólalni, de egyelőre jólesik csendbe burkolózni. Gondolkozni azon, ami történt, hogy mégis mire jó ez az egész. Közben őt is figyelem a szemem sarkából, eddig nagyon nyugodtan kezelte a szitut, de most látom hogy bár a vezetése kiegyensúlyozott, ujjaival türelmetlenül dobol a kormányon. Úgy érzem, mondanom kell valamit, mert szeretne engem megfejteni és ha hagyom, hogy egyedül tegye, akkor az sokáig fog tartani.

-Nem akartam sosem a Paradisot vezetni. És nem akarok apámmal sem versengeni. Nem érdekel, hogy felvásároltad, hogy mostantól már nem tud a hatalmával kérkedni. Nem emiatt vagyok rá mérges. Csak pont amiatt, ahogy ő nevelt engem, nem tudom elviselni a bilincseket, azt hogy eldöntsék helyettem mit akarok, hogy egyengessék az életemet. Ezért költöztem el, amire ő elég agresszíven reagált, ahogy ezt a partin is láthattad. Biztosan csak a félelem munkál benne, hogy teljesen elveszíthet, és mivel elég középkoriak az üzleti módszerei, ezért próbál téged elintézni. De ezzel most már nem lesz gondod. És azzal, amit ajánlottál, tulajdonképpen ugyanazt tetted, amit ő. Meghatároztál egy utat számomra és bár döntési lehetőséget adtál, de az olyan volt, hogy ha nemet mondok akkor gyáva vagyok. Nos, ez nem teljesen így van. Csak a magam útját akarom járni. Titkárnőnek jelentkeztem hozzád és az is akarok maradni. Nem fogok és nem is akarok neked nemet mondani, bármikor, ha úgy érzed, kívánsz engem, engedni fogok. De ne zúdíts ennyi mindent a nyakamba, ilyen váratlanul, mert nem fogom tudni kezelni. - ahogy az utolsó szavak elhagyták a számat megint némaságba dermedtem. Kíváncsi voltam, mit gondol, de közben lassan hazaértünk. Csak reménykedtem benne, hogy nem fog egyetlen szó nélkül kitenni a ház előtt. Megálltunk, szembefordult velem és én odahajoltam hozzá és megcsókoltam, mielőtt bármit is mondhatott volna. Gyengéden, kedvesen, odaadóan csókoltam, csak hogy kimutassam mennyire hálás vagyok ezért az éjszakáért, hogy mennyit jelent nekem hogy belépett az életembe. Csak lassan váltak el az ajkaink, én grimaszoltam egyet miközben ő magához húzott.

-Ide figyelj drágám - kezdett bele és én izgatottan vártam a szavait.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Vagy hogy is nevezzelek...


Egyszerűsítsük a dolgot. Nekem már volt pár olyan nőm, akinek segíteni kellett összerakni magát. Nem hálátlan feladat, de fárasztó és a végén nem biztos, hogy olyasmi vár, ami kell még akkor is. Ha a magad útját akarod, felőlem oké. Az ágyban jó veled, veszettségében is kedvem van hozzád és megvan az eszed ahhoz, hogy a munkában hasznodat vegyem. Egy dologhoz nincs kedvem, találgatni, mit nem mondasz ki vagy becsomagolni, amit én akarok közölni. Amíg ez így jó neked, maradj. Az első észrevett trükközésnél, manipulálásnál kereshetsz új pasit és/vagy új helyet. Tőlem meg a csomagolatlan magamat kapod cserébe.


Most viszont nem szeretnék elmenni reggelig.


Látom, hogy a falatot lenyelte és emészteni akarja még egy darabig. Ennek ellenére szó nélkül kinyitja az ajtót és bemegy, rám hagyva mit teszek. Utána megyek és becsukom magam mögött. Míg ő a fürdőbe megy, én körülnézek a konyhában és a hűtőben. Összedobok egy kis tápot, megterítek borral és egy kis fénnyel, majd levetkőzve utána megyek a fürdőbe. Áll a gőzölgő zuhany alatt, csukott szemmel, elmerülve egy másik világban.


Mellé lépek és és a falhoz támaszkodva hagyom, hogy verjen engem is a forró víz és csak élvezem a pillanatnyi nyugalmat.


Egészen addig, amíg elkap, hátával a falnak támaszkodik, szája a számra tapad és lábával a derekam köré fonódva magába teszi a farkamat.Csípőjével ritmusosan mozogva lassan magáévá tesz. Erre én sem maradok tétlen és másik lábát is magamra igazítva két tenyeremre ültetem, hátát a falnak támasztva hosszú erőteljes döfésekkel lassan birtokba veszem.


Jól esik nekünk a némaság és olyan dugásba kezünk, ami már majdnem szeretkezés. Az ajkaink lassan kezdenek dagadni és a víz meg csak zuhog ránk. Egy mély hörgéssel elélvez és én is követem. Talpra állítom és kezébe nyomom a mosdópamacsot, míg magamat a tüsfürdővel keményen csutakolni kezdem.


Kilépek a zuhany alól, miután végeztem. Magamra terítem a gazdátlan nagyobb köntöst és leülök az asztal mellé, ott várom meg. Mikor bejön, pillanatra meglepődik és egy bizonytalan mosolyt is megereszt. Leül velem szemben, mellei köze kivillan a köpenye alól és végre a szemembe nézve megemeli a vérvörös borral telt poharát. Lassan hal el a koccintás csengése. Még mindig némán, egymásra fel-fel pillantva enni kezdünk, lassan, megfontoltan, hogy minél később kelljen megszólalni. Nem mintha kötelező volna beszélni mindig.


Lecsusszan az utolsó korty is, a jelek szerint mégis csak van közlendője. Előbb-utóbb megtudom, hogy kellenek-e hozzá szavak is ma éjjel.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már megint beszél és én már megint képtelen vagyok odafigyelni arra, amit mond. Egyszerűen csak szeretnék már az ajtón belül lenni, ha vele, hát vele. Fölöslegesnek látom hogy tiltakozzak.

Egyenesen a fürdőbe megyek, élvezem, ahogy a vízcseppek végigszántanak, aztán egy hűvös fuvallattal becsusszan mellém, de nem szól, nem mozdul rám.

Azt gondoltam, előbb-utóbb meg fogja törni a csendet ezért inkább kezdeményezek és betapasztom a száját egy csókkal. Köré fonom magam és éreztetem vele, hogy birtokolni akarom.

Megint egy egészen jót szexelünk és szerencsére még mindig szó nélkül hagy magamra. Amikor már úgy érzem, minden csepp feszültég lefolyt a szappanos vízzel rólam, kilépek és meglepődve konstatálom, hogy kiszolgálta magát. Ezt még nem tudom, hogy értékeljem, hiszen nem vagyok hozzá szokva, hogy bárki a konyhámban matasson. De, mivel nem akarom megtörni a csendet, ezért inkább nyelek egyet és asztalhoz ülök.

Ahogy fogy a kaja és a bor úgy bámulom egyre szuggesztívebben, de játszani ő is tud, ha kell. Érzi, élvezi a némajátékot, láthatóan izgatja ez a korántsem hétköznapi szitu. Amikor az utolsó korty bort is lenyelem már várakozón néz rám, én pedig még mindig nem tudom, mihez is van kedvem.

Aztán, talán a Sors apró fintoraként megszólal a telefon. Egyetlen ember venné magának a merszet, hogy késő éjjel zavarjon. Felkapom, rápillantok és összeugrik a gyomrom.

-Lyan, kérlek, gyere ide.

-Megyek Brandon, maradj ahol vagy! Komolyan beszélek! - ránézek vacsorapartneremre és elhúzom a számat. - mindjárt visszahívlak. - aztán kinyomom a telefont.

-Nos, nálam akartad tölteni az éjszakát, hát rajta... az ágyneműt ma reggel húzta frissre a takarítónő, nyugodtan lefekhetsz benne. Most mennem kell.

Ami ez után következett, abban szinte biztos voltam. Felemelkedik az asztal mellől és elindul felém. Kinyújtja a kezét, mintha át akarna ölelni, de ellépek előle.

-Természetesen veled megyek, nem hagyhatom hogy egyedül menj késő éjszaka.

-Természetesen nem jöhetsz velem. Megvárhatsz, ha akarsz. Ha nem, csak húzd be az ajtót. - azzal felkaptam a telefonomat és a kocsikulcsomat, végül az arany hitelkártyámat becsúsztattam a dekoltázsomba.

Még egy utolsó pillantást vetettem a pasira, ahogy állt ott tanácstalanul, de közben már máshol jártam.

Behúztam az ajtót és lerohantam a lépcsőn. A kocsim, amit szinte sohasem használtam, a garázsban állt. Fogalmam sem volt utoljára hol hagytam ezért megnyomtam a slusszkulcson lévő riasztó gombját. Halk pittyenés jött a harmadik sorból és én odarohantam és bevágódtam.

Már az úton jártam, amikor újra felemeltem a telefont és anélkül, hogy odanéztem volna már hívtam is. Csörgött, csörgött, csörgött és nekem elkezdtek folyni a könnyeim. Aztán végre felvette.

-Brandon, én vagyok! Hol vagy pontosan?

-Lyan, kérlek, gyere értem, kérlek... - könyörgött és én megállíthatatlanul sírtam tovább. Mindig ez történt, de sosem lázadtam ellene. Brandon az én sorsom. A muszáj faktorom.

-Brandon, kincsem, hol vagy? A part felé indultam, már félúton járok, de segíts, pontosan hol?

-Emlékszel a sziklára, ahol utoljára is? - éles szilánkként vágtak belém az emlékek. "neeeeeem" sikoltottam fel némán és már alig láttam a könnyeimtől. - Igen, drágám, tíz perc és ott vagyok. Kérlek, kérlek tarts ki.

Akkor már csak percekre voltam onnan, ahogy leértem a homokba kivágódtam a kocsiból és rohantam mezítláb, ahogy csak bírtam. Végre felsejlett előttem a szikla és megláttam az alakját, ahogy ott áll, a szél csapkodja a zakóját és fegyvert tart a kezében. Hálát rebegtem a sorsnak, hogy megint időben érkeztem.


Órákkal később csapzottan, tengervíztől nedves ruhában, fáradtan léptem be a lakásom ajtaján. Ott ült a nappaliban, kezében egy konyakos pohárral, és láthatóan épp csak elszundított. Néztem férfiasan szabályos arcvonásait, gyönyörű, formás kezét, ahogy a pohara markolja, a nyitott ingéből kikandikáló szőrszálakat.

-Megjöttél. - összerezzentem a hangjára.

-Aludnom kell. - csak ennyit mondtam és a hálószobába vánszorogtam, miközben ledobáltam a ruháimat. Végigdőltem az ágyon és lehunytam a szemem.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elvoltam magamban, amíg ki tudja merre járt ez a nő megint. Zenét hallgattam, megittam pár pohár tökéletes konyakot és kikapcsolt az agyam. Nem törtem a fejem semmin, nem akartam kitalálni. Fárasztanak a kitalálni valók. Ha valakinek nem kell partner bizonyos dolgokhoz, akkor nemén leszek, aki ráerőszakolja magát.

Már jócskán benne jártunk az éjjelben, amikor arra riadtam fel, hogy nyílik az ajtó. Ott állt nyakig vizesen és közben mégsem volt ott. Körülötte a világ veszettségének egy darabja, mint valami aura.

Nagyjából ennyit fogtam fel belőle, amíg bevette magát a hálóba, szavak nélkül is egyért4elművé téve, hogy most nem akar társaságot. Automatikusan visszasiklottam az álomba, nem is érzékelve, hogy ez is az álom része volt vagy valóság. Elég bizarr volt ahhoz, hogy álom legyen. Bár ami őt illeti, ez nem is annyira egyértelmű.

A napfény ébresztett fel és lassan tértem magamhoz. Kibotorkáltam a konyhába egy pohár narancslére volt szükségem, hogy magamhoz térjek, majd a fürdőbe tapogatóztam egy frissítő zuhanyra. Eszembe sem ötlött, hogy nem otthon vagyok, amíg fel nem ébredtem a zuhogó víz alatt.

Beballagtam a hálóba, hogy felébresszem és ekkor végleg felébredtem. Nem volt odabenn. de volt helyette más; egy feldúlt helyiség és rengeteg vér mindenfelé. Az földön, az ágyon, még a falon is sugárban szétspriccelve. Ő viszont sehol.

Ledermedtem. Valahonnan a mélyből álomszerű élmények próbáltak kitörni a régmúlt kezelései és gyógyszerei mögé rejtett börtönükből. Halványak voltak, valószerűtlenek és vadak. Velük kavargott egy név, ami mintha az enyém lett volna egykoron. De megmozdultak a reflexek és a különös árnyak eltűntek a mélyben újra. Tárcsáztam a rendőrséget és hamarosan megérkeztek. Jöttek a kérdések, faggatások, csak amúgy óvatosan és én nem tudtam semmiről. Persze megígértem, hogy elérhető leszek és kértem őket, találják meg és hozzák vissza, hiszen nem hittem, hogy ez a rengeteg vér egykor ő volt.

Nem maradtam a munkahelyen sokáig csak amíg megbizonyosodtam, hogy nincs ott és telefonon is hiába keresem. Kimerültem ledőltem aludni és jöttek az álmok. Láttam, ahogy belépek a hálóba, elönti agyamat a régi köd. Kezemben villan a fém és onnan csak a vörös, a vörös mindenütt. Sehol egy hang, csak mozdulatok, és mindenütt minden vörös, egyre vörösebb. Majd jöttek az emberek, akik mindent eltakarítottak és minden nyomot eltűntettek. Ekkor egy tükör került elém, amiben felismertem annak a névnek a tulajdonosát, ami reggel eszembe akart jutni. Ismertem, felismertem őt és pontosan tudtam mit tett és miért kellett eltűnnie. Miért kellett új arccal és névvel megjelennie a világon, mint egy múlt nélküli embernek. Szembenéztem a fenevaddal. Néztem a tükröt. Néztem saját egykori arcom. Emlékeztem újra---

Holnap fel kell adnom egy hirdetést. Titkárnőt felveszek…

Tartalomjegyzék