Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Délután, munka után még nem volt kedvem hazamenni, így belültem a kedvenc kávézómba. Már ismernek itt jól, sokszor járok ide. Belépek, kikérem a koffeinmentes kávémat, megfordulok, hogy odaülök a kedvenc, jól eldugott kis asztalomhoz, amit senki nem szeret, mert nincs az ablak mellett... és lám, ülnek ott. Még sosem ültem más asztalnál, az már annyira a szívemhez nőtt.
Na, most mit csináljak. Elhülve állok, és csak nézem az asztalom, és a nőt, aki elfoglalja. Végignézek rajta. Lágy fényű haja gyengéden omlik a vállára. Sexi, merészen kivágott ruhája sokat enged látni belőle. Újságot olvas, picit előre is van dőlve, így látom gyönyörű formás mellét. Ahogy nézem őt, megfordul a fejemben, hogy ezt más is látja, elképedne.
Megérezheti, hogy őt bámulom már percek óta, mert felnéz, egyenesen rám, a szemembe. Pár pillanatig áthatóan figyel, aztán elmosolyodik, és mintha engem várna, szemével a mellette lévő helyre mutat.
Ennél az asztalnál nincsenek székek, mert ez egy elkerített boxban van... így nem is kétséges már számomra, hogy leülök mellé. Szinte mágnesként vonz... máris megindulok felé...