Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még a neszesszeremet kell betennem a bőröndbe és azt hiszem kész is vagyok a csomagolással. Körülnézek a szobában, de nem látok olyat, ami az útra kellene. Behúzom a cipzárt, a magas sarkú csukott cipő már a lábamon van, így veszem a kabátom és magam után húzva a trollert, kilépek az ajtón. A taxi már vár lent, a sofőr beemeli a csomagomat a csomagtartóba és elindulunk a reptérre. Washington DC-ből 40 perc az út a Dulles reptérig, így van még időm átgondolni az anyagot, amit Susantól, a főnöknőmtől kaptam.

Egy Margaret nevű nőt kell behálózni aki látszólag énekesnő és fotómodell. Igen, látszólag, mert lényegében a kis virágszál a szabadidejében gazdag, befolyásos és pénzes emberekkel szagoltatja magát. Az infó szerint elég sok ágyban megfordult már és félő, hogy nem csak ezekben a meleg ágyakban forgolódik, hanem információval kereskedik. A fényképét nézve egész friss, bimbózó kis margaréta, aki valószínű tudja, hogy a szépség mulandó dolog és addig kell eladni, amíg van, annak, akinek van pénze, hogy megfizesse. Magas, szőke, fiatal. Zöld szemei ragyognak, telt ajkai hívogatóak, mellei szép formásak. Nem tudom, hogy a plasztikai sebész érdeme, vagy sem, de ha igen, akkor csak gratulálni tudok neki, mert nagyon jó munkát végzett. Igazán szép példánya a gyengébbik nemnek. Hát igen, Marlyn Monroe is így kezdte és milyen sokra vitte. Egy darabig. Na majd meglátjuk mit tud a mi kis Margaret-ünk és mire lesz képes a szabadságáért.

Még nincs konkrét tervem, vagyis több van, de még nem tudom melyik lesz az, amit gyakorlatba fogunk ültetni. A protokoll szerint előbb megfigyeljük miközben bepoloskázzuk a lakását és természetesen mikró kamerákat helyezünk el. Igazából nem őrá vadászunk, ő csak eszköz lesz a kezünkben, de rajta keresztül hasznos információkhoz juthatunk, ezért kell őt behálózni.

Nem egyedül megyek, Ted Martin jön velem a tech osztályról. Fogadni nem mernék, de gondolom, hogy megint egy híres biztonsági felszereléssekkel foglalkozó cég értékesítési igazgatójaként fog utazni öltönyben és nyakkendőben. Ted, ha nem tévedek a harmincas éveinek elején jár, szikár, félig néger-félig fehér pasi, pont az én ízlésemre szabták. Kb. egy fejjel magasabb mint én és a sötétbarna hajam nagyon jól passzol az ő bőrszínéhez. Már látom amint a legmodernebb megfigyelő – lehallgató kütyükkel teli táskájára támaszkodva engem bámul a reptéren, gondolatai pedig az én domborulataim körül forognak. Az ügynökségi pletykák szerint nagyon is tudja mit kell tenni egy nővel. Rossz nyelvek azt beszélik, hogy egyszer három stewardesszel hempergett egy Boeing 777-ben, miután az utasok kiszálltak. Nem tudom mi az igaz, szerintem ezek pletykák, én nem szoktam adni az ilyenekre. Kijár neki az ártatlansági státusz mindaddig amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője. Egyszer már dolgoztunk együtt egy közös ügyön de mindössze pár órát itt DC-ben. Nagyon érti a dolgát, kiváló szakember, de a szeme se áll jól. New Yorkban más lesz a helyzet, addig maradunk amíg eredményt érünk el. Nem tudom milyen hal fog horogra akadni, remélem minél fontosabb és befolyásosabb.

Én azt az utasítást kaptam, hogy az ő asszisztenseként utazom odáig, ott aztán meglátjuk majd minek adjuk ki magunkat. Van a csomagban estélyi, koktélruha, farmer, kiskosztüm, fürdőruha, meg aztán vásárolni is lehet szükség esetén, vagy akár bérelni is. Az ügynökség egy Margaret lakásával szemben lévő apartmant foglaltatott nekünk, ahonnan szemügyre vehetjük a mi kis sztárunkat.

Gondolataim kicsit elkalandoztak, arra eszmélek fel, hogy megérkeztünk. Kiszállok, fizetek, átveszem a csomagom és igyekszek minél hamarabb belépni a váróba. Kicsit szeles ma az idő, de a kiskosztümöm elég vastag ahhoz, hogy ne fázzak. Megnyílik előttem az üvegajtó, belépek és próbálok eligazodni a nagy tömegben.

- Segíthetek valamiben hölgyem? – a finom férfi hang tulajdonosára nézek és azonnal elmosolyodom.

- Szia Ted, te már itt vagy? – kérdezem udvariasan.

- Hello Cortney. Egy úriembernek a randira illik hamarabb érkezni – a kaján mosoly ismét ott ragyog a huncut képén.

- Randi? Szeretnéd ugye? Na gyere, check in, aztán boarding, utána pedig kezdődik a meló.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megint egy külsős munka! Valami díszmacát kell megfigyelni, lehallgatni, mert hogy állítólag nagykutyáktól szerez információkat, miközben kutyapózban…. New York, nem igazán szeretem azt a várost. Persze azért vannak előnyei, ha nem Washington DC-ben nyomjuk az ipart. Ez a Courtney, akivel össze leszek zárva egy-két hétre, egészen jó bőr. Van benne valami ázsiai vonás, de a haja barna, kicsit hullámos. És a mellei is nagyobbak, mint a keletieké általában – legalábbis ahogy legutóbb megnéztem, a blúzán keresztül. Remélem nem push-up volt, mert azt nem szeretem. Ha találkoznék a szüleivel, biztos gratulálnék nekik – vigyorogtam, miközben az utolsó ruháimat dobtam a bőröndömbe. A műszakis cuccot már a cégnél összedobtam, van benne minden, ami kellhet. Ha akadékoskodnak a reptéren a sok drót meg antenna miatt, csak megvillantom a jelvényt és minden rendben lesz.

Én érek ki előbb a reptérre, az üvegajtón belül bámészkodom. Hmm, csinos stewardessek, mosolygósak, szőkék. Látványosan rájuk mosolygok, visszanéznek, mosolyognak, az egyik még talán kacsintott is. Hároméves emlék tör elő, amikor egy ilyen...meg én….azóta tudom, mi mindenre alkalmas egy Boeing hátsó sora. Aztán eltűnnek a tömegbe, s én újból az ajtót figyelem. Épp időben, mert megjött a társam, egy hatalmas bőrönddel. Gondolom csak ruha van benne. Nők! – sóhajtom, aztán ráköszönök:

- Segíthetek valamiben hölgyem?

- Szia Ted, te már itt vagy? – mosolyog, s bennem elindul a vadászösztön.

Alacsonyabb nálam, csinos kosztümben, magas sarkúban áll előttem. Mandulaszemek, kicsit kiálló arccsont, finom smink és parfüm. Hirtelen arra gondolok, milyen szép gyerekeink lennének, ezzel a genetikai keveredéssel. Na de ahhoz először be kellene jutni a bugyijába! Azon vagyok – mosoly fut át arcomon, de Courtney nem vevő a próbálkozásra. Vagy legalábbis most még nem.

Becsekkolunk, aztán amíg a gépre várunk, tálalja a részleteket. Egy fotót mutat, önkéntelenül elfüttyentem magam, néhányan oda is néznek. Rég láttam ilyen jó pipit, pedig egy-két éve már a szakmában vagyok. Társamnak láthatóan nem esett jól a reakcióm, hiába, nőből van ő is. Ezek szerint viszont..nem vagyok közömbös neki. Ez jó hír. A szemközti házból fogjuk figyelni, lehallgatni, mert úgy tűnik, rosszfiúkkal forgolódik. Már pörög az agyam. Be kell jutni a lakásba, lehallgatók, egy-két kamera, a telefonra is rá kell repülni, végignézni a szemeteskukáját minden nap, rendszámokat feljegyezni, fotózni és figyelni, figyelni. Csináltam már néhány ilyet, bár nem ilyen társsal.

- Összefoglalva: a szemközti házban fogunk lakni, mi ketten, és figyeljük, ahogy ez a Margaret nevű virágszál ágyba bújik csúcsfejekkel. Jól látom? – nézek Courtney-ra.

Kissé zavarban van, de bólint. Még nézegetem az anyagot, személyes adatok, eddigi életpálya, iskolák, kapcsolatok. Aztán boarding time, a gép hátsó részén kapunk helyet. Jó egy óra az út – konstatálom, ahogy táskáinkat a felső tartóba teszem. Courtney akar az ablaknál ülni, így én kerülök a folyosóhoz. Leveszi a kosztüm felsőrészét, alatta ígéretes halmok, s én alig bírom abbahagyni a vigyorgást. Felteszem a kosztümjét meg az én zakómat, s mire visszaülök, szoknyája vészesen felcsúszik. Tisztán látszik, hogy combfix van rajta. Kifelé nézeget valamit, s én nehezen állom meg, hogy ne simogassam formás combját. Aztán rám néz, valami feltűnik neki, de nem nyúl a szoknyájához. Nadrágom már egészen szűk, de feltűnő lenne megigazítani. Na szép – mondom magamban – itt ülünk, ő felcsúszott szoknyával, és dudorodó farokkal, és úgy teszünk, mintha semmi sem történne. Ted, Ted, ez nem a te formád – mondja a hang a fejemben. Látom, hogy társam is zavarban van egy kicsit, hát tovább nehezítem a helyzetét. Kezemet térdére teszem, ő zavartan rám villant egy mosolyt, de NEM LÖKI EL! Lassan indulok felfelé, de nem nézek rá, mintha véletlenül mozogna arra az ujjam. Megmozdul a gép, fokozatosan erősödik a remegés, aztán meglódulunk, a gyorsulás a székbe nyom, és mire a kerekek elhagyják a talajt, ujjaim meztelen bőrt tapintanak.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig ülünk fel a gépre, keze máris a combomon. Egyáltalán nem vesztegeti az időt. Igaz a mi szakmánk olyan, hogy ma vagy és holnap már ki tudja? Ezért mindenki megtanulta, hogy a tegnap az történelem, a ma az most van és a holnap az lesz, de nem biztos, hogy mindenkinek. Life is short, make the most of it – szokták mondani és én is ezt vallom. Nem tudhatom, hogy ki és mikor fog golyót röpíteni belém, vagy épp mérget csempészni az ételembe. Ted pedig kimondottan az a típus, akit nem szabad kihagyni. A diszkréciótól nem félek, mert azt egyik ügynök sem szegi meg. Pontosan úgy, ahogy az ügyekről nem beszélünk, az egymással való kapcsolatok is titokban maradnak. Az ügynökségen kívüliekkel más a helyet, azokat a győzelmeket sokszor megtárgyalják. Szóval pár pillanatig előreforgattam lelki szemeim előtt a filmet, láttam amint Ted keze felcsúszik a szoknyám alatt, éreztem is a selyemtangán a hatást, de nem, ezt nem lehet csinálni. Dolgozni megyünk nem pedig nászútra. Mi lesz ebből, ha már a repülőn nem bír magával? És láthatóan nem bír magával, le sem tagadhatja.

Nem lököm el a kezét, hadd bizakodjon kicsit még. Rámosolygok illedelemesen, mondhatnám azt is, hogy kicsit csábítóan, közel hajolok hozzá és halkan a fülébe súgom:

- Álmodban szívem – és visszahelyezkedem a székembe, természetesen tovább mosolyogva.

Nem tetszik neki, de mosollyal leplezi, nem akarja tudtomra adni csalódását.

Közben elértük a kellő magasságot és ki lehet kapcsolni a biztonsági öveket. Szuper. Megragadom az alkalmat és azon gondolkozom, hogy kimegyek a mosdóba mert, ha megérkezünk nem tudom mi vár ránk. Ha a helyiek jelentik, hogy üres a lakás, azonnal indulunk bepoloskázni és akkor nem lesz idő rá.

- Megengeded? – kérdezem mosolyogva tőle, jelezve, hogy ki szeretnék menni a mosdóba.

Nem felel, csak mosolyogva néz rám, szeméből kiolvasom, hogy semmi tisztességes szándékú gondolata nincs velem kapcsolatban és ezt nem is szándéksziktitkolni. Talán egy percig húzza az időt, de aztán feláll és kienged. Mivel a repülő végében vagyunk, a hátunk mögött van a mosdó, így azonnal belépek és figyelmesen bereteszelem magam mögött az ajtót. Belenézek a tükörbe. A sminkem a helyén, a hajam is rendben, hisz csak két órája jöttem el otthonról. Épp készülődtek kezet mosni amikor hirtelen kinyílik az ajtó és Ted lép be villámgyorsan, és épp olyan villámgyorsan be is reteszeli maga mögött az ajtót.

- Te mit keresel itt? Hogy jöttél be? – kérdezem tőle elfojtott, de nagyon dühös hangon.

- Erre képeztek ki, emlékszel? – jön a válasz – Tudod, hogy milyen izgató vagy, amikor ilyen mérges vagy? – és már közeledik is felém, nem mintha a fülkében sok hely lett volna.

Villámgyorsan magához rántott és mielőtt még tiltakozni tudtam volna, ajkai az enyémre tapadtak. Próbálom ellökni magamtól, de csókja tagadhatatlanul jólesik. Próbálkozom, de nem enged. Izmos karja átöleli derekamat és magához szorít miközben ajkai és nyelve azon dolgozik, hogy tiltakozásomat megszüntesse.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy pillanatra azt hittem, sínen vagyok, de kiderült, hogy ő is nagy játékos. Hagyja, hogy combját simogassam, egyre feljebb, de szavaival semmi bíztatót nem ígér. Anyám ezt úgy mondaná, hogy kéreti magát még egy kicsit, ami kedvemre való egy ilyen nőtől. A mosdót célozná meg, ehhez viszont útban vagyok. Mosolyommal bíztatom, hogy másszon át rajtam, de aztán inkább kiengedem. Hallom, hogy kattan a zár, ahogy elfoglalja a fülkét, na de nem hiába voltam jóban néhány stewardessel, ők megmutatták, vészhelyzetben hogyan lehet egyszerűen, kívülről kinyitni egy ilyen ajtót. Magamban számolok, és mielőtt kilépne, meglepetésszerűen megelőzöm az ajtónyitásban. Menekülni nem tud, nincs hova, és talán nem is akar annyira ellenkezni. Szeme szikrákat szór, ilyenkor különös élvezet meghódítani, elcsábítani egy nőt. Csókkal fojtom el hangját, szája puhán tapad ajkaimra, keze elerőtlenedik, bár még nem teljes a győzelem. Ujjaim keresik csupasz bőrét, blúzát kihúzom a szoknyából, csípője tenyerem alá simul, és talán ez az a pillanat, amibe ő is belefelejtkezik. Egyelőre nem akarok továbblépni, ez így jó, kellemes, érzéki. Illata betölti orrom, nadrágom erősen feszül már, nem is tudom titkolni, menyire felizgat ez a szituáció. Courtney hozzám simul, finoman mozgatja csípőjét, szerintem ő is pontosan érzi vágyam látható jelét. Egy mozdulattal felhúzom a szoknyáját a derekára, megmarkolom fenekét, amit kéjes nyögéssel nyugtáz. Szerintem már az ő agyát is elborította a vágy, mert kutató ujjaimnak engedve kissé szétnyitja lábát, hogy hátulról a bugyijába nyúlhassak. Lucskos szirmok fogadnak, már nem tudok megálljt parancsolni magamnak, megszűnik minden, csak a tomboló hormonok és a jól érzékelhető izgalom marad. Egyik lábát felteszi a vécé fedelére, ezzel még jobban feltárja magát nekem. Letérdelek elé, a selyembugyin keresztül puncijára tapadok a számmal, lába megremeg, és én végleg elvesztem az eszem. A következményekkel nem törődve leszakítom bugyiját, és nyelvemmel épp a síkos ajkakra tapadok, amikor….

Figyelmeztető hang hallatszik, „please fasten your seatbelts”, aztán megrázkódik a gép, kisebb viharba kerülünk. Dobálni kezdi a szél a gépet, dülöngélünk, és ha még mindez nem lenne elég, a stewardess finoman bekopogtatott, jelezve, hogy biztonságosabb lenne a helyünkön ülni.

Próbáljuk összeszedni magunkat, a pillanat heve elmúlt, zavartan nézünk egymásra, bár Courtney szemein még látszik, hogy valahol egészen máshol ját az előbb. Az én öltözékem jobban rendben van, gyors ellenőrzés a tükörben, aztán még felkapom a széttépett bugyit, zsebre gyűröm, majd visszabotorkálok a helyemre. Hamarosan jön a társam is, leül mellém, és szótlanul dülöngélünk a gépen a viharban.

Mire leszállunk, szinte felhőtlen az ég, és ahogy elhagyjuk a gépet, Courtney mérgesen sziszegi felém

- Te disznó, most bugyi nélkül vagyok. AZONNAL szerezz nekem egyet!

Tényleg, a bugyi a zsebemben! Elvigyorodok, imádom, ha zavarba hozhatok egy nőt. Persze meg kell oldani ezt a problémát, bár ő is tehet róla, hogy így alakult. Még a reptéren meglátok egy fehérneműboltot, arra veszem az irány, társam kint vár addig a bőröndökkel. Vigyorogva megyek ki, és egy egyszerű fehér zacskót adok neki. Courtney furcsán néz rám.

- Honnan tudtad a méretet?

Alig bírom visszatartani a mosolyom

- Bementem az eladóhoz, és ennyit mondtam: „Nézze, ott van kint a társam, nincs rajta bugyi, mert letéptem róla a repülőgép mosdójában. Most kellene vennem neki egy másikat”. És kitettem a széttépett maradékot elé a pultra. Azt látnod kellett volna! – én már szinte rázkódtam a nevetéstől. – Azt sem tudta, fiú vagy lány, de azért adott egyet.

Ha szemmel ölni lehetne, ott feküdnék holtan. Szerintem nem jutott szóhoz, sarkon fordult és a mosdó felé indult. Mire visszajött, kicsit lenyugodott,de nem szólt egészen a taxiig. Bemondta a címet, és az elkövetkező húsz perc is némán telt. Ott már vártak, átadták a kulcsot és bementünk a lakásba. Ott aztán kitört belőle a szenvedély.

- SOHA!! Érted, SOHA TÖBBÉ ne hozz ilyen helyzetbe!

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem mondom hogy nem esik jól hazaérni végre, egész nap, kora hajnal óta talpon vagyok. De még van fél órácskám az esti program előtt...addig belevetem magam a kedvenc fotelomba és belebambulok a világba.

Hajnalban úsztam egy nagyot, egyszerűen kell hogy felébredjek. Délelőtt a suliban ültem, hogy a gyakorlati jegyeim ne ússzanak el. Még jó, hogy sikerült a gyakorlati tárgyakat délelőttre besűríteni, ennél több iskolába járásra egyszerűen nincs időm... Délután egy idétlen magazin címlapfotózásán voltam. Eszméletlen hisztis volt a fotós, azt hittem sose szabadulok. De hiába, valamiből fizetnem kell a tandíjamat, ha már tiszteletre méltó szüleim kitagadtak, amikor úgy döntöttem, megszűnök szép játékbabának lenni. Három éves koromtól fogva gyerekszépségversenyekre hurcoltak. Hat éves koromban ehetetlen kukoricapelyhet reklámoztam, tíz évesen pedig 18 éveseknek való ruhákat. Tizenhat voltam, amikor a Shirley of Hollywood arca...na jó teste lettem, lévén a gyönyörűséges fehérneműiket reklámoztam. A szüleim úgy gondolták, színésznek adnak, mert bármilyen szerepet könnyű szerrel eljátszottam, négy nyelven beszéltem, s adott volt ehhez a gyakorlatilag tökéletesnek mondott külsőm, amiért ugyan soha semmit nem tettem, de ettől még volt...illetve még most is van.

De nekem más terveim voltak...a mindennapjaim csillogása mellett nagyon érzékenyen érintett az, hogy látom az élet sötét oldalát. A szürkét, a még szürkébbet, a piszkosat, a feketét...az éhezőket, a rongyosokat, a koldusokat, akik csak azért csonkolták magukat, hogy a végtelenül közömbös járókelőkben némi szánalmat keltsenek. Láttam azokat a jómódú családból származó osztálytársaimat is, akik végtelen frusztrációval jártak be minden nap az iskolába, s kétségbeesetten próbáltak megfelelni a családjuk "előkelő" elvárásainak, ahelyett, hogy a szünetben labdáztak, s féktelenül rohangáltak volna. Esetleg magukba fordultak, és elmorzsoltak egy-egy könnycseppet, amikor a vihogó tinik az első csókról, netán az első szexről sugdolóztak. Hogy miért?...Talán mert náluk nem úgy esett meg, ahogy annak meg kellett volna...

Hatalmas családi botrány után a New York University szociológia szakára iratkoztam be, mert nagy álmom, hogy megkönnyítsem ezeknek az embereknek az életét. Aztán egy évvel később ugyanitt beiratkoztam a gazdasági politika szakra is, remélve, hogy egyszer talán megértem, hogy szépséges országunk vezetése miért olyan végtelenül érzéketlen az emberek problémáival kapcsolatban. Az én drága jó, szerető szüleim minden támogatást megvontak tőlem, remélve hogy ez majd visszavisz a "helyes" útra. Ebből is látszik, hogy mennyire nem ismertek! Az a típus vagyok, aki a jég hátán is megél. Hoszteszkedésre váltottam, és egy héten egyszer még énekeltem is egy kis lokálban, amiből szűkösen, de futotta a tandíjra. Aztán a hoszteszmunkából valahogy...időnként az ágyban kötöttem ki a fehérgalléros ügyfeleim némelyikével. A vicc az egészben az, hogy nem is nagyon bántam, mert a "hatáskörömet" csak akkor kellett túllépjem, amikor ez nekem is jólesett. Különös, hogy a gazdag, elfoglalt, befolyásos emberek időnként egy értelmes beszélgetést jobban értékelnek, mint egy formás testet. Kell nekik, hogy aktívan hallgassák őket, kérdezzenek, és értelmeset válaszoljanak bármilyen témában. Ezt a közelembe lévő lányok közül sokan nem tudják, pedig...akár tudhatnák is, ha csak egy kicsit is ismernék az embereket. Pedig ha tudnák, hogy ez milyen jól fizet!

Két éve gyakornoknak kértek fel a Comptroller-be, de a felvételi interjún kiderült, hogy túl sok újat nem tudnának nekem mondani...ekkor jöttem rá, hogy a "bennfentes" gazdasági infók jó részét kiválóan felszedtem a törzsvendégeimtől! Erre persze ők is rájöttek hamar, így néhány héttel később egy titkos megbízással kerestek meg...és egy szemtelenül magas összegről szóló szerződéssel...ha már a felső tízezer köreiben forgok, és még eszem is van, miért is ne tudnék meg ezt-azt ettől meg attól is. Politikusoktól, nagyvállalatok vezetőitől, magas rangú egyházi méltóságoktól és aki épp az utamba kerül, vagy...akinek az utamba kell hogy kerüljön. Így aztán két éve élem a diákok gondtalan élete mellett a luxuskurva fényes, ám kissé fárasztó életét, valamint a végtelenül unalmas hírszerzői munkát. Mindez remekül jövedelmez, így 24 évesen a saját lakásomban élek, a saját autómmal járok és egy bejárónő tartja rendben a kuckómat.

Hopp, a régóta üresen álló lakás a szemközti épületben végre benépesülni látszik. Villany gyullad és egy fiatal pár lép be az ajtón, akik rögtön veszekedni kezdenek. Kár értük. Szépek, fiatalok, jobb dolguk is lehetne, minthogy egy ilyen gyönyörű éjszakán veszekedjenek. Ebben a pillanatban megszólal a csengő, megérkezik az olajmágnásom. Ledobom a házikabátomat, alatta egy falatnyi koktélruha van. Kitöltöm a két pohár pezsgőt, s így nyitok ajtót a nyakkendős, gondterhelt, elhanyagolt lelkű családapának, akitől meg kell tudnom, hogy pontosan mennyi olaj is van még az ő olajmezőin...nem,nem azt az adatot, amit a jelentéseiben megadott, hanem a valóságot. Nagyjából három órát marad, mielőtt hazamegy a gyönyörű, de jégszívű feleségéhez, ennyi időm van....

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kicsit feszülten ülök a taxi hátsó ülésén Ted mellett. Nehéz lesz így dolgozni és főleg eredményesen, tévedés nélkül elvégezni a munkát. Jó lenne vele oldani a feszültséget, de ez a meló nem egyszerű, maximális odafigyelést idényel és, ha mi egymásra koncentrálunk, akkor előbb-utóbb félmunkát fogunk végezni ami mindenképp halálos. Ha nem a meló közben vérzünk el, akkor az ügynökség fog kinyírni.

Ted nyugodtan és fegyelmezetten ül mellettem. Észrevette, hogy ránéztem, ő is engem néz, de egy arcizma sem rezzen. Komoly. Én sem mosolygok. Azok után amit a gépen művelt velem … még az hiányozna, hogy én mosolyogjak. Szerintem a stewardessek is tudták mi folyik a mosdóban a csapvizen kívül, de diszkrétek voltak. Még most is izgalomban vagyok a nyelvétől. Nagyon kevés volt, amit tőle kaptam, de nagyon biztató. Mondjuk az, ahogy a drága bugyimat vadállat módjára letépte rólam, nem volt kedvemre a körülményekre tekintve, de erre még visszatérünk.

Csörög a telefonom, a helyi kollégák jelzik, hogy Margaret hazafele tart. 24 órás megfigyelés alatt van már egy ideje, de ez most már nem elég, azért küldtek minket, mert kell az infó, amivel kereskedik.

Megérkezünk a ház elé és csendesen felmegyünk a lakásba. Gyorsan szemügyre vesszük a jövendőbeli „munkahelyünket”. Két hálószobás apartman, szépen berendezve. A hűtő teljesen feltöltve, majdnem minden gyors kaja és üdítő megtalálható benne. Ted azonnal nekilát kicsomagolni a felszerelést. Előbb a távcsöves kamera kerül az állványra a leredönyözött ablak elé, aztán a lehallgató meg a regisztráló készülékek. Gyorsan kell dolgozni, mert nemsokára sötétedik és egyelőre villanyt nem gyújthatunk.

Ted nagyon komoly. Tudja, hogy itt a játékot nem lehet folytatni.

Odaállok az távcső elé, belenézek és beállítom. Margaret lakása egy emelettel lentebb van, innen nagyon jól látható. Épp a fotelben ül, gondolom a nap fáradalmait igyekszik kipihenni okosan, vagyis 10 perc alatt igyekszik elérni 6 óra alvás eredményét. De aztán hirtelen feláll és kb. felénk néz, de minket nem láthat, gondolom a mellettünk levő lakást nézni. Valami zűr lehet ott, mert a hangok átszűrődnek hozzánk és nem valami vidám hangok, innen nagy veszekedésnek tűnik. Remélem befejezik mert nekünk nem kell ez a műsor, mi egész másra vettünk jegyet, azt készülünk megnézni és egyben megörökíteni.

Forró leheletet érzek a nyakamon és ettől a lélegzetem is eláll. Ted ott áll a hátam mögött, nem szól semmit, nem is ér hozzám, csak finoman forró levegőt lehel a nyakamra. Játszik. Taktikát változtatott. Tudja, hogy itt már nem lehet rendetlenkedni de meg akar engem leckéztetni amiért ellenállást tanúsítottam. Uralkodnom kell magamon, mert nagyon felizgat ezzel a trükkel. Ha sokáig csinálja még, nem tudom mit lesz de egyelőre nem moccanok. Próbálom visszafojtani a bennem feltörő érzéseket. Nem szeretném, ha meglátná rajtam a remegést, azt meg végképp nem kell neki tudnia, hogy az új bugyim nedves.

Amíg nincs hang, addig csak megfigyelni tudjuk, ezért állandóan valaki a kamera előtt kell legyen, mindent látni akarunk, és amit látunk, azt regisztráljuk is. Én most a kamerát figyelem, Ted pedig a laptopon nézi.

Egyszer csak az ajtóhoz megy és látszik, hogy valakit felenged a lakásába. Egy olyan ruha van rajta, hogy félig majdnem meztelen. Pezsgőt töltött, látszik, hogy pénzes pasi jön hozzá. Pár perccel később egy magas, öltönyös úriember lép be hozzá és azonnal karjaiba veszi. Ajaj, ha ezek így folytatják esélyünk sincs egy becsületes képet készíteni a pasasról, minek alapján azonosítani tudjuk. Vadul csókolja, simogatja, szerintem még a köszönést is mellőzte. Melleit markolja éhesen, Margaret meg kéjesen vonaglik karjaiban de az hirtelen felkapja, az ágyra dobja, vadul letépi róla a bugyit és ajkai máris Margaret punciját kényeztetik.

Mélyen sóhajtok, jó okom van rá. Óvatosan ránézek Tedre, látom ő is ezt teszi. Tekintetünk találkozik, de én visszafordulok a kamerához, ő meg a képernyőhöz. Még jó, hogy nincs hang, de majd ha lesz, akkor lesz mit nézni és hallgatni. Közben Margaret vonaglik, jó munkát végezhet az alak, mert hamar a csúcsra viszi a művésznőt. Ekkor feláll és elkezd vetkőzni. Egy percre szembe fordul velünk és máris megvan a kép, amire vártunk. Ted már futtatja is az adatbázisban és két perc múlva meg is van az eredmény.

- David Holms, a WestOil tulajdonosa, olajjal foglalkozik a cég, feleség, két gyerek, 5 villa a világ minden részén, részvények, autók, területek, annyi pénze van, hogy ha tíz élete lenne, akkor sem tudná elkölteni, kapcsolatban áll az alvilággal is – hangzik a rövid, de tömör összefoglaló.

- Szép kis figura – mondom neki anélkül, hogy ránéznék.

Nem hagyhatom ott a távcsövet, mert, ha bejön még valaki akkor látnom kell. Ted viszont feláll és ismét a hátam mögé kerül. Vibrál a levegő köztünk, erre rásegít az a látvány is amit Margaret és a pasi nyújt nekünk ingyen és bérmentve, ugyanis Margaret épp a pasas kedvenc nótáját játssza neki az igencsak méretes hangszerén. Nagyon jól játszik Margaret, van gyakorlata, az meglátszik a férfi arckifejezésén.

Ted nem elégszik meg ennyivel. Tudja, hogy nincs ellenemre, azt is tudja, hogy nem fogom otthagyni a távcsövet. Én meg tudtam, hogy az első alkalmat maximálisan ki fogja használni de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar cselekedni fog. Ott áll a hátam mögött, nyakamba lehet folyamatosan és vár. Türelemjáték, fokozza az izgalmat. Aztán közelebb jön hozzám és hozzámér. Érzem izgalmát, de nem mozdulok. Figyelem ahogy Margaret kéjesen lovagol az olajmágnáson, mellei csak amúgy ringatóznak amikor épp nem a pasi markolja őket. Ted is lássa, igaz nem annyira részletesen mint én, de annyira elég jól, hogy fokozza izgalmát. Mégis hozzámér és felemeli a szoknyámat. Ujjai pillanatok alatt megtalálják a bugyim nedves részét. Végem van, lebuktam. Jobb kezével végigsimít rajta párszor, aztán félrehúzza és elkezd játszadozni a nedves szirmaimmal, miközben bal kezével blúzom alá nyúl és melleimet keresi. Nadrágja nagyon feszülhet már, érzem a saját bőrömön. Próbálok csendben maradni és nem elárulni, hogy mekkora hatással van rám, de nem megy. Kéjes sóhaj hagyja el ajkaimat de hirtelen megrándulok. Margaret lovagja (vagy mondjam inkább lova?) a telefonjához kap, egy percig beszél valakivel, aztán öltözni kezd mind a kettő. Ted nem hagyja abba a játékot, de ő is figyel. Amikor viszont a két célpont kilép az ajtón, mi is készenlétben állunk. A megfigyelő csoport telefonon jelzi, hogy elhagyják a lakást és mi azonnal indulunk. Ted felkapja a kis táskáját és máris megyünk.

A zárral nincs gond, azt gyerekjáték kinyitni, riasztó nincs a lakásban, így könnyen bejutottunk. A két pezsgőspohár ott áll az asztalon. Jó lenne most egyből kiinni de nem nyúlhatunk hozzá. Gyorsan nekilátunk elhelyezni a mikrokamerákat és a lehallgatókat, de alig 10 perc elteltével a külsősök jelzik, hogy a két célpont visszatért. Menekülni már nincs idő. Egymásra nézünk és anélkül, hogy szólnánk, már tudjuk a választ. Ted kinyitja a ruhásszekrény ajtaját, ami nagyon kicsi, de a jelek szerint nem használja senki, ugyanis ruha alig van benne. Belép és azonnal behúz engem, becsukva utánam az ajtót, ami lényegében egy zsalugáterhez hasonló ajtó. Ott állunk összezsúfolva, mint a heringek a dobozban. Tedhez kell lapulnom akaratlanul is. Nadrágja keményen feszül, lélegzetét visszafolytja, de szíve úgy dobog, hogy valósággal kalapálja a hátamat.

Margaret a pasassal tőlünk 3 méterre viháncol, isszák a pezsgőt, mit sem sejtve. A pasas nemsokára ismét nekiesik, megint a puncijával kezdi. Önti rá a pezsgőt, aztán szürcsöli miközben Margaret nagyokat nevet.

Nem tudom meddig fogunk itt dekkolni, és végig kell nézzük az egész műsort az első sorból. Mondjuk nekem jó lett volna a páholy is, de ha már így hozta a sors … Ted keze megint elindul és a bugyimban köt ki. Tudhattam volna, de annyira meglepődtem azon, hogy visszajöttek, hogy kizárólag a biztonságunkra koncentráltam. Nem bukhatunk le.

Ted is tudja, de azt is tudja, hogy már nagyon kíván. Nem is tétovázik.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A rövid kitörés után gyorsan megnyugszik társam, legalábbis csendben kipakolunk, beállítjuk a megfigyelő-kamerát. A célszemély közben hazaér, minden mozdulatát nézzük, egyelőre egyedül van. Lassan sötétedik, én folytatom a finom játékot Courtney és közöttem, úgy hallom, neki sem közömbös a közeledésem, de most dolgozunk. Vendég érkezik a kisasszonyhoz, a kamera elkapja az arcképét, innentől kezdve nyert ügyünk van. David Holms, olajbiznisz, alvilági kapcsolatok, meg most egy luxuskurva is. Szép kis alak – mondanám, ha nem találkoznék nap mint nap ilyenekkel. Végignézzük, egyelőre hang nélkül, ahogy ez a Playboy-ba illő virágszál minden lehetséges módon a kedvére tesz ennek a milliárdosnak. Társam rátapad a kamerára, én meg megpróbálok rá rátapadni. Nem mozdulhat, és ezt ki is használom, ujjaim hamarosan bugyijában folytatják azt, amit a nyelvem a repülőtéren elkezdett. A nedvesség azóta csak fokozódott, hozzásimulok, ágaskodó dákómat combjához nyomom. Bal kezemmel arról is sikerült meggyőződni, hogy nincs push up a melltartójában, és már épp a továbblépésen töröm a fejemet, amikor váratlanul kiürül a másik lakás.

Első a munka, úgyhogy két perc múlva már a virágszál lakásában ténykedünk. Kamerák, mikrofonok, még a laptopra is kerül egy kémprogram, a telefonba egy adóvevő, így most már azt is tudni fogjuk, ha éjszaka megcsípi egy szúnyog azt a formás fenekét. Épp indulnánk, amikor kintről jelzik, hogy visszatértek, már az épületben vannak. Csapdába kerültünk, irány a filmekből ismert ósdi, ám jelenleg egyetlen elérhető megoldás: a ruhásszekrény. Alig férünk be, össze kell bújnunk, én Courtney háta mögé kerülök, rá kell hajoljak, így nézzük az ajtó zsalugáteres résein, ahogy Margaret és a pasi folytatja a viháncolást. A fickó nem fut felesleges köröket, pezsgővel locsolt puncit nyalogat, és ahogy hallom elég nagy sikerrel. Na de itt is van egy punci, igaz nem pezsgős, de legalább olyan nedves. A látvány és a hangok tovább fokozzák vágyam, és kedvem támad letesztelni a kolléganőt.

Kezem hamarosan a bugyiban köt ki, és kihasználom a helyzetet, hogy nem ellenkezhet Courtney. Próbálja összeszorítani a combját, de nem hagyom magam. Ahogy ráhajolok, nyalogatni, harapdálni kezdem a nyakát, miközben ujjaim fürgén siklanak le és fel. Csak a mélyülő lélegzete mutatja, hogy izgalma fokozódik. Közben odakint a kis virágszálunk feltérdel az ágyon, pucsít a popsijával, és David nem tétovázik, mögé térdelve húzza nyársára az izgő-mozgó szőkeséget. Testük csattog, Margaret sikoltozik, és ez nekünk is ad némi védelmet a lebukás ellen. Egy pillanatra otthagyom az édes puncit, és kétoldalt derékig húzom fel a szoknyáját. Innen már csak egy mozdulat, lehúzom a nadrágom cippzárját, és vaskos rudam Courtney csupasz popsijához simul. Társam egyre gyorsabban veszi a levegőt, de nem mozdul, nem mozdulhat. Közben odakint a virágszál egészen hasra fekszik, felnyomja tökéletes félgömbjeit, és a pasi így lovagol, előre-hátra, szinte az ágyba préselve a vékony női testet. Mindketten hangosan zihálnak, így én is bátrabb vagyok.

Egyik kezemmel elhúzom a bugyit, másikkal beigazítom dákómat, és Courtney sziszegése ellenére előrenyomulok. Csak félig tudom bedugni, de már ez is megnehezíti a csendes légzésemet. Ahogy makkom átbukik a bejáraton, társam felnyög és hátrafelé mozdul. Jól tudom, hogy esélyünk sincs mozdulni, ezért visszatérek csiklójához, azt masszírozom, miközben csak millimétereket mozgok benne. Az ágyról az orgazmus hördülése és sikolya hatol be a rácsok között, és én sem vagyok már messze. Margaret épp tisztára szopogatja a petyhüdt vesszőt, puncijából csorog a fehér férfitej, mi meg minden szabályt megszegve szexelünk egy ruhásszekrényben. Nem tudom, Courtney mire figyel, vagy figyel-e még valamire, mert dákómon érzem rángatózó, szűk ágyékát. Nekem több kellene az elélvezéshez, de erre most nincs esély. Azaz....

Megint csöng David telefonja, úgy hallom, a fiával van gond, öltözni kezd és két perc múlva már csak Margaret heverészik az ágyon. Jó prostihoz illően zuhanyozni indul. Érzem, itt az esély, hogy lelépjünk. Kinyitom az ajtót és kilépünk. Amíg záporozik a víz, biztonságban vagyunk, de gyorsan kell cselekednünk, hogy ne bukjunk le. Társam azonban máshogy gondolja. Ahogy kilépünk, az ágy szélére ül, maga elé ránt és elnyeli végletekig felizgatott farkam.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jól indul az este, kedvelem ezt a pasit. Határozott, férfias és sosem kell felesleges köröket futnom nála. Tudja mit akar, és meg is mondja ezt. Nem kell találgatnom, nem kell körbeudvarolnom és ami számomra nagyon fontos, nem kell megjátszanom magamat mellette. Kizárólag úgy szereti a szexet, ha a nőnek is jó. Ezt már az első alkalommal közölte, és mondta, csak és kizárólag akkor lesz kettőnk üzletéből hosszútávon gyümölcsöző kapcsolat, ha ez működik közöttünk. Ha színészkedésen kap, elver és otthagy. Cserébe ha valóban képes vagyok élvezni vele az együttlétet, nos, az neki sokat ér...pénzben és hűségben egyaránt. Mázlimra sosem volt gond, noha az átlag 3 órás együttlétünk alatt többnyire csak szex van és alaposan megdolgozzuk egymást. Kedveli az erőteljes szexet, nem nagyon játékos. Szeret irányítani, de ha fáradt, ahogy ma is, szereti, ha az első menetben passzív lehet, így egy rövid előjáték után egy kiadós lovagolással kezdünk. Jó póz, méretes farkával tökéletesen végigér, nagyon hamar a csúcsra juttat és az én gyönyöröm őt is a csúcsra segíti...a telefon időzítése rettentő rossz! Mielőtt ő is elélvezne, megszólal. Biztosra tudom, hogy fontos lehet, mert ha nem az, itt soha nem hagyja, hogy zavarják. A titkára az., a ház előtt vár...megkér, hogy menjek le vele...na persze, imádja, ha a kanos titkárkája előtt villoghat velem akinek persze a nyála csorog, mert a napi 18 órás munkaideje mellett sem ideje, sem pedig ereje nincsen arra, hogy barátnőt találjon magának, de az alkalmi partnerre is csak ritkán. Magunkra kapjuk a ruhánkat és lerobogunk a ház elé, pajkos mosollyal a szám sarkában kísérem őt, s a háttérbe húzódva feszülten figyelem, hogy miről beszélnek. Mázlim van. Pontosan az a téma, amit ki kéne derítsek. Valós, kontra hivatalos számok az olajmezőkről, a legfrissebb feltárások után kalkulált adatok. A titkár tudni akarja, hogy a különböző valós számok tükrében mi menjen ki aktuális korrekcióként még ma este a hivatalba. Szerencsére eszement jól képes vagyok megjegyezni a számokat, így el is rejtem őket az agyam egy biztonságos zugába. Visszafelé a liftben még kérdezek kettőt, mintha rettentően érdekelne amiről beszéltek. Elhiszi, hisz tudja, a környezetvédelem sem áll messze a lelkemtől, és bár az ő témája az olaj nem túl sok formájában környezetbarát, a kitermelésének némely fajtája kimondottan környezetgyilkos. Kedvesen magyaráz, nem leereszkedően, de csak addig, amíg vissza nem érünk a lakásba. Ott mintha filmszakadás történt volna, újra a szex kapja a kizárólagos szerepet. Látszik rajta, hogy végre szeretné teljesen kikapcsolni az agyát, én pedig mindent megteszek, hogy ehhez hozzásegítsem.

- Most véged kislány, holnap ülni sem fogsz - mondja vigyorogva, s hogy minderre felkészítsen, a maradék pezsgőt a puncimból fogyasztja el, tökéletes technikával. Már éppen kérném, hogy végre a farkával is tegyen kedvemre, amikor az az átkozott telefon újra megszólal!

A fiát épp most vitték be az őrsre, némi drogozáson kapták. Szegény...sajnálom nagyon, mert tudom, hogy mindent megadna annak a hülye kölyöknek, de annak mégis mindig olyan kell, ami nagyon nem kéne, hogy kelljen. Az elmúlt két évben többet volt elvonón, mint iskolában, pedig nem buta...csak lázad és nincs az az ember, aki meg tudná tartani a gyeplőt.

- A mai randinknak vége édes Margaretem, de a jövő héten pótoljuk, mert nagyon kellesz.

Sajnálkozva és egy hosszú csókkal búcsúzom tőle, majd lustán heverek egy kicsit az ágyon. Mi a csudát csináljak a szabad estémmel...ma igazán arra készültem, hogy végkimerülésig szeretkezem. Kár, hogy másképp alakult..no mindegy. Ha már így esett, azt hiszem főzök egy kiadós vacsorát, zenét hallgatok és tanulok egy kicsit, miután lezuhanyoztam. Ha olyan kedvem lesz, még ma este megírom a jelentésemet, végülis a világon minden adat megvan hozzá. De először lemosom magamról a pezsgő maradékait....no és a zuhanyrózsával befejezem, amit az imént a hozzárétő nyelv olyan végtelenül izgatóan elkezdett...hosszan folyatom magamra az erősre állított vízsugarakat, masszírom a mellbimbómat, és hangos sóhajjal hagyom, hogy a zuhanyrózsa is bevégezze a dolgát...utána pihegek még egy sort, és azon tűnődöm, hogy vajon melyik szomszédból szűrődik be a szeretkezés semmivel össze nem téveszthető hangja. Eddig úgy tudtam, egyik szomszéd sincs jóban a párjával. Úgy látszik tévedtem...

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tiszta őrület, amit mi művelünk. Nem tudom melyik izgalom kerít jobban hatalmába, a szexuális, vagy a szakmai, de tény, hogy idegeim pattanásig feszülnek és testem már nagyon vágyik egy kiadós partira. Ted ágaskodó műszere sem bírja már tovább, arca verejtékes, mélyeket lélegzik, én pedig a pillanat hevében orálisan segítem ki, hogy mielőbb el tudjuk húzni a csíkot innen, mielőtt még lebukunk. Ajkaim kicsit eljátszadoznak makkjával, aztán méretes dákója eltűnik a számban, ujjaimmal golyózok kicsit, de nem sokáig, mert torkomat máris forró gyógyszer ecseteli. Ted elfojtottan felnyög, teste beleremeg a gyönyörbe, én gyorsan búcsúcsókot lehelek új játékszeremre és intek neki, hogy ideje lelépni.

Perceken belül visszaérünk a lakásba, ahol a felállított kamera mindent rögzített. Ted gyakorlott hacker, amíg én a kanapén próbálom összeszedni magam, addig ő kivágja az oda nem illő képkockákat, aztán csillogó szemekkel rám néz. Egyikünk sem szól, szerintem itt most a szavaknak nincs helye, megértjük mi egymást anélkül is. Próbálom kifürkészni tekintetéből azt, hogy mire készül. Szerintem ő is épp ebben mesterkedik. Nem mozdul, csak figyel, de arca elárulja. Ajkai szétnyílnak, szeme szikrázik, tükrözi a pillanatnyi lelkiállapotát. Én sem mozdulok, nem is szólok, csak figyelem.

Egy századmásodperc alatt lefut előttem eddigi "viszonyunk" története. Mi tagadás, elég viharos, de tartalmas. Alig pár órája találkoztunk, a repülőgépen pár perc alatt majdnem extázisig nyalt, a szekrényben életveszélyes körülmények között próbált magáévá tenni, amit aztán elég nagyvonalúan megköszöntem a célpont szobájában. Vajon mit forgat most a fejemben ez az adrenalinfüggő csokifiú? Mit fog tenni? Meztelenül kilógat az ablakon és közben a puncimat fogja nyalogatni? Jobb lett volna elhinni az ügynökségi pletykákat, mert most már egyre inkább azt gondolom, hogy igaz történetek.

Gondolataim kalandoznak, gondolom az övéi is, de nem ingerel tovább. Feláll, elém lép és kezét nyújtja mintha táncra kérne fel. Elfogadom, én is kezet nyújtok neki és felállok. Kezemet vállára helyezi, ő pedig átkarol és hozzám simul. Ha zene szólna, akár táncnak is lehetne nevezni azt az apró mozdulatot, amit mi hol jobbra, hol balra irányítunk. Ajkai nyakamon kalandoznak. Magamba szívom bőre illatát, ami tiszta és parfümmentes, még arcvizet sem kent ma magára, mert tudta, hogy ez végzetes lehet. Jó érzés ellazulni egy ilyen nap után, főleg egy ilyen férfi karjaiban. Már eldöntöttem, hogy nem fogok tiltakozni, kell nekem ő és az az izgalom, amit testem érzékel a közelébe. A megfigyelés nem igényel minket, reggel majd átnézzük az anyagot és döntünk, de addig ... addig érezni szeretném testem minden milliméterén.

Ajkai nyakamon vándorolnak, nyelve köröket és meghatározatlan ábrákat rajzol nyakamra. Ingerel, játszik velem. Ujjaimmal széles hátán vándorolok le s fel, aztán inge alá kerülök és hosszú körmeim kényeztetik bőrét. Telitalálat. Hátrahajtja fejét és kéjes hörgés jelzi, hogy kér még. Bármennyire is kívánom és akarom, bennem él a bosszúvágy azért, amit a gépen csinált velem. Kinyújtott nyakát kezdem csókolgatni, lassan haladok mellkasa felé és ott elkövetek egy kis csínyt. Nem veszi észre, annyira hatalmában tartja az élvezet. Majd holnap, ráért, nekem nem sürgős. Ajkaim lefele haladnak mellkasán de a ruha utamban áll, megakadályoz. Neki is sok a cucc, ami rajtam van. Tenni kellene valamit már.

Könnyedén ölbe vesz, az egyik hálószoba ágyára fektet és elkezd kihámozni a csomagolásból. Én is igyekszem kicsomagolni a csokimat és így kölcsönösen megkapjuk egymás testét ruha nélkül. Épp időben, mert vesszője ismét harcra készen áll. Most már akarom, minden sejtem akarja. Lassan hatol belém, élvezni akarja a pillanatot miközben arcomat figyeli. Kéjes sóhajtással nyugtázom, ajkaim éhesen, csókra szomjazva várják a kényeztetést és miközben ritmusosan mozog bennem lábaim összefonódnak karcsú derekán.

Hajnal van már, mire magamhoz térek. Kissé riadtan nézek körül. Oldalamon fekszem, Ted karja alattam pihen, másik karja átölel, bal mellem tenyerében dudorodik. Mégsem volt álom, mégis igaz, megtörtént. Ott van mellettem és alszik, lélegzete egyenletes, arca nyugodt mint a kisgyereké, aki nemrég lakott jól tápláló anyatejjel. Egész testem bizsereg. Nem tudom hány órán keresztül kényeztettük egymást, de talán háromszor is magáévá tett. Ég az arcom az izgalomtól.

Óvatosan a karórám után nyúlok, ami a csodával határos módon az éjjeliszekrényre került. Négy lesz tíz perc múlva. Megpróbálom visszatenni az órát anélkül, hogy felébreszteném Tedet, de épp csak, hogy leteszem az órát, Ted gyorsan kihúzza karját alólam, lerántja rólam a takarót és mielőtt még magamhoz térnék, szétnyitja combjaimat és előkelő helyet foglal a jelenleg legérzékenyebb testrészemtől pár centire. A fény épp annyira süt be az ablakon, hogy észrevegyem a szemében a vágyat.

Nyelve elindul és én majdnem visítok, annyira kívánom.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Minden józan gondolatom elszáll, ahogy Courtney a szájába veszi férfiasságom. A célszemély ágyán ülve szopja élvezésig a dákóm. Na jó, nem tart soká, de akkor is… Az utolsó csepp lenyelésétől egy perc sem telik el, és már az ajtón kívül vagyunk. „Ha ezt megússzuk, mehetek puszta kézzel darazsat fogni, az sem veszélyesebb” – fut át az agyamon, ahogy kifelé tartunk az épületből. De szerencsénk van, a virágszál nem vett észre semmit. Visszatérünk a megfigyelőhelyre, a18+ részeket eltüntetem a felvételekről, aztán beállítjuk a cuccokat és végre kifújjuk magunkat. Ennyi izgalom elég volt egy napra, most jöhet a lazítás. Szerencsére partnerem is így gondolja, úgyhogy a lazításból ruhalazítás lesz. Végre kényelmesen, ágyban szexelünk, és ki is használjuk a kettesben eltöltött időt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen megadja magát csinos kolléganőm, de nem lehet panaszra okom. Odaadó és lelkes, kitárulkozó és befogadó, nem nagyon tudok olyat kitalálni, amit elutasítana. Persze első alkalommal még én sem feszegetem a határokat, de így is fergeteges az éjszaka.

Szokás szerint hajnalban ébredek, de egyelőre nem mozdulok. Nem akarom, hogy Courtney felébredjen. Aztán némi mozgás támad és nem várok tovább. Letámadom és ott folytatom, ahol az éjjel abbahagytuk. Nem tétovázok, nyelvemmel puncija felé indulok. Orromba kúszik esti szeretkezésünk tömény illata és ez vágyakat gerjeszt bennem. Nyalni kezdem, lassan, körbe-körbe, és halk sikolya édes zene füleimnek. Két ujjamat belé csúsztatom, forró és síkos még a puncija kettőnk nedvétől. Nyelvemmel már csak csiklóján körözök, miközben ujjaimmal egy lyukkal odébb próbálkozok. Összerándul, talán még új az élmény, egyelőre nem is lépek tovább. Inkább feljebb indulok, csókban forrunk össze, ahogy újra magamévá teszem. Kéjes hajnali ringatózás, átfordulunk, meglovagol, fenekébe markolok, úgy irányítom szitálását. Sokáig, sokáig tart ez az édes együttlét, végül ismét magam alá gyűröm és gyors, erős lökésekkel eljuttatom a csúcsra, aztán én is elélvezek. Lihegve dőlök mellé, aztán összebújunk és még alszunk egy kicsit.

Mire felébredünk, Margaret is aktív, szerintem iskolába készül. Oda nem nagyon kell követnünk, bár a mobiltelefonba szerelt kütyünek nem nagy a hatótávolsága, úgyhogy minél előbb az iskola környékére kellene érnünk. Az első óra végére már minden beállítva, a megfigyelő-kocsi az egyetem oldalánál parkol, egyelőre a gazdaságpszichológiai előadást hallgatjuk. Nem túl izgalmas, úgyhogy felváltva megreggelizünk, aztán a szokásos unalmas várakozás következik. Egyik szünetben megcsörren a telefonja, végre valami izgalom. Egy pasas keresi a NatSteel-től, ebédre hívja. A virágszál persze nem mond nemet. Némi keresgélés, és kiderül, hogy a fickó a NatSteel egyik fejese. Hadiipari beszállító, így érdekes lehet az ebéd. A közeli LeRoy-ba beszélik meg a találkát, mi is odamegyünk. A beszélgetésükből kiderül, a NatSteel-nek jó esélyei vannak 12 db Spruance-osztályú romboló építésére, de a minisztériumban elakadt a jóváhagyás. A SuNatCo vezérét sejtik az akadályozás mögött, ők a nagy rivális, akik akár az egész üzletet elvehetik tőlük. Az időhúzás nem tesz jót a NatSteel-nek, az árfolyama is esésnek indult a tőzsdén, és ez nagyban lerontja a menedzsment éves prémiumát. A virágszál persze fülel és megígéri, hogy megpróbál megtudni valamit az ügyről. A NatSteel-es pasi hálálkodik és némi pénzt is kilátásba helyez, ha a mi Margaretünk jó híreket szállít.

Szóval így megy ez. Megvannak a bejáratott barátok, barátnők, prostik és informátorok. Margaret elgondolkozva megy vissza az iskolába, és máris előkapja a telefonját. Micsoda véletlen! A SuNatCo (teljes nevén SupraNational Corporation, szintén hadiipari beszállító) egyik vezére is az ügyfélkörébe tartozik. Némi csevegés, egy-két erotikus kacaj, néhány apró hazugság a „mennyire hiányzol” és az „olyan jó lenne összefutni” témaköréből, és máris megvan a késő délutáni randi. Nem is fárasztja tovább magát az iskolával, hazaindul, így mi is a bázisra térünk vissza. A virágszál megkezdi a szokásos esti felkészülést a fürdőszobában, én pedig provokálni kezdem Cortney-t.

- Azért meg kell hagyni, jó csaj ez a Margaret. És amit az ágyban művelt….!

- Most mire gondolsz? – csattan fel társam, némi női féltékenységgel a hangjában.

- Együtt láttuk, nem? – vigyorgok rá, mire hozzám vág egy párnát – amit azzal a pasival csinált….meg amit a pasi vele….nem gyenge tornamutatvány volt…és még talán élvezte is a kicsike.

- Szerintem meg semmi extra nem volt benne. Szimpla prosti, jó színész, ez a szakmája. Egyébként meg bármelyik jó nő megcsinálja ugyanezt – duzzogott Courtney.

Erre vártam, erre a mondatra. Mennyire egyformák a nők! Vagy mi férfiak vagyunk egyforma szoknyavadászok? Na mindegy. Folytattam a tervet.

- Szóval te is megcsinálnád ugyanezeket? – kérdezem könnyedén, és válasz nem is késlekedett

- Hát persze! Vagy szerinted nem?

- Na jó, bizonyítsd be, ha ilyen nagy a szád. Ma itt fognak szexelni az orrunk előtt. Ha ugyanazt megcsinálod velem, amit Margaret a SuNatCo-s pasival, akkor elismerem, hogy te is vagy olyan jó nő, mint Margaret.

Befutott a zsákutcába, de már nem volt kiút. Muszáj volt beleegyeznie. Én már előre vigyorgok, dákóm ágaskodik. Lezuhanyozunk, a kamera képét a nagyképernyős TV-re kötöm, a mikrofonokat kihangosítom. A társam némi sóhajjal felhúzza legszexisebb hálóruháját, és én legszívesebben azonnal magamévá tenném. De köt a fogadás, nem tehetem. Remélem, nem valami gyorstüzelő durrbele-mániás lesz a pasi. Hamarosan megérkezik, közel ötvenes, de jó karban lévő fickó, pontosan tudja, miért jött és mire számíthat. Innentől felgyorsulnak az események. Margaret letérdel, úgy szopja keményre ügyfelét, és én is ilyen kényeztetést kapok. Hosszan, jólesően. Aztán az ágyon folytatják, a pasi minden hajlatot és nyílást végigsimogat, végignyalogat, így Courtney is hamarosan kéjesen vonaglik az ágyon. Aztán persze nem maradhat el a behatolás, először a klasszikus pózban, aztán jön egy kis lovaglás, egyelőre még bírjuk követni. Dupla élvezet nézni és hallgatni a szemközti szobát, miközben mi is szexelünk. Aztán kutyapóz, társam gömbölyű popsija tárul elém, és én nem késlekedek a folytatással. Hirtelen némi gond támad, Margaret éjjeliszekrényéről síkosító kerül elő, ezzel mi nem készültünk, de Courtney testápolója jó lesz. Mire észbe kapunk, a fickó már a hátsó bejáratot ostromolja. Kérdőn nézek társamra, de ő nem adja fel. Kezembe nyomja a tubust, kinyomja popsiját és vár. Némi felkészítés után én is behatolok, Courtney sziszeg és remeg, de tartja magát. Lassan növelem a tempót, ujjaimmal próbálom csiklóját masszírozni, így mikor a hangszóróból az elélvezés hímmoraja hallatszik, mi sem járunk messze a csúcstól. Mire a fickó levegőhöz jut, én is telepumpálom a szűk nyílást. Simogatással csitítom nőm feszültségét, amikor is beszélgetés jön a hangszóróból. Margaret ügyesen forgatja a szót, előkerül a 12 hadihajó témája is, és kiderül, hogy tényleg a SuNatCo áll a késlekedés mögött. Megpróbálták megakadályozni, de nem sikerült, így csak napok kérdése és a minisztérium postázza a megrendelést a NatSteel-nek. A virágszálunk persze úgy tesz, mint akit nem is igazán érdekel a téma, de ahogy egyedül marad, a telefonért nyúl.

- Hallo, te vagy az, Jack? Nyitva van még valamilyen tőzsde? Nincs? Akkor holnap reggel vegyél nekem NatSteel-t, amennyit csak tudsz, maximum egy dollárral a mai árfolyam felett. Ne kérdezz semmit, csak vegyél. Szia!

Hoppá! Ez bennfentes kereskedelem! Ha ez kiderül, ezért lecsukhatják a kicsikét…..

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Épp ideje volna, hogy valami ürüggyel meglépjek a suliból...miért van az, hogy amiket itt tanítanak nekem, jórészt már rég megtanultam a való életből. Gazdaságpolitika...szegény öreg, kopasz professzor, ha csak sejtelme lenne arról, amit tanít, már rég nem itt koptatná a krétát, hanem a bahamákon süttetné a sápadt hasát, és finom koktélt szürcsölgetne, miközben fiatal pipiken legelteti a szemét. Jobb híján a többieket nézem a teremben, akiknek a jó része hozzám hasonlóan unatkozik, vagy azért, mert már rég elveszítette a fonalat, vagy azért, mert csak a papa kedvéért, divatból jár ide. A terem végében feltűnik két nagyon nem odaillő alak. Egy férfi és egy nő, szemmel láthatóan az ágyban is boldogítják egymást, de hogy az egyetemen még sosem láttam őket, az egész biztos. Akár azt is hihetném, hogy éppcsak betévedt érdeklődők, de az sem passzol rájuk, mert hol egyikük, hol a másikuk tűnik el nagyjából egy reggelizésnyi időre. No mindegy, végülis szinte mindegy miért vannak itt.

Az egyik szünetben Charles hív, hogy ebédeljünk együtt jó későn. No meg ha már ebédelünk....mást is tegyünk. Hmm, ebből még egész komoly haszon is származhat. Időnként nagyon jó tippeket kapok a NatSteel részvényekkel kapcsolatban. Jól jönne egy hosszabb szabi, mondjuk Thaiföldön, ideje összehozni a rávalót.

A randi tökéletesen sikeredik. Charles jó szerető, és hála az égnek ő is azok közé tartozik, akik a maguk gyönyörén túl az enyémre is figyelnek. Nem mondom, strapás dolog őt jóllakatni, cserébe az análszex nagymestere, nála jobban ezt a világon senki nem csinálja, holott méretes szerszámmal bír. Cserébe a sok gyönyörért elcsurrant bónuszba néhány hasznos infót, tehát hívom a brókeremet, hogy sürgősen vegyen nekem NatSteel részvényeket. Ha nem ma, hát holnap. Végül egész mozgalmas nap kerekedett az unalmasnak induló iskolaiból...

Úgy döntök, hogy nem főzök, hanem inkább lemegyek a közeli olasz vendéglőbe, ahol mennyei a pizza, és tüneményes az összes pincér. Körül is udvaroltatom magamat velük. No nem mintha nem jutott volna már elég belőle...csak egyszerűen jólesnek a bókok. Jóízűen befalok egy méretes adag salátát és egy kocsikeréknyi pizzát. Már az utolsó falatoknál tartok, amikor kiszúrom, hogy a közeli asztalok egyikénél ugyanaz a pár ücsörög, akiket az egyetemen is láttam. ÁÁÁ, szóval engem követnek! Nem hiszem el...már megint rám állított valaki két pancsert. Hihetetlen...odaintem az egyik pincért, a fülébe súgok ezt-azt, melynek jutalmaként kapok egy telefont. Elküldök rajta néhány SMS-t, és 10 perc múlva ismerős arcok jelennek meg az étteremben...ezt követően a pincér "ügyetlenül" a nő ölébe borítja a kikért bort, mire az "arcok" a nagy felfordulás hevében körbenéznek zakó zsebben, női táskában, majd eltűnnek, mintha soha ott sem lettek volna. Néhány percig méregetem még őket sandán...a férfi gyönyörű csokifiú, akitől minden nőnek összefut a nyál a szájában. A nő pedig...nem rossz, de hozzá képest...meg egyébként is nőből van. Fontolgatom néhány percig, hogy mit is kezdjek azzal az infóval, hogy kiszúrtam, hogy követnek, no meg azzal, hogy jó eséllyel bekamerázták a lakásomat, és lehallgatják a telefonomat. Hmmm, ezt máris visszakapják. Legalább egy órára le kell kössem őket, nehogy visszamenjenek a lakásba...hadd legyen nekem is infóm arról, hogy ők mit csinálnak, amikor épp utánam kémkednek. Kerülném is a konfrontációt, meg nem is...minden esetre a nevüket épp most kaptam meg SMS-ben, ideje, egy kompromittáló fotónak, amit a pincérfiú készít el alkalom adtán. Kacsintok neki, ő pedig a pult mögé siet. Felállok, lesimítom a szoknyámat, majd tempósan, mintha épp távoznék az ajtó felé indulok, majd...amikor elmegyek mellettük, csodálkozó szemekkel rájuk bámulok.

- Ted édesem, de régen láttalak! - s ezzel a lendülettel máris az elképedt férfihoz hajolok, és hevesen szájon csókolom, gondosan ügyelve arra, hogy a csók elég hosszú legyen ahhoz, hogy egy jó kép készülhessen rólunk.

Legnagyobb meglepetésemre a csók nem hagy hidegen. Apró bizsergés fog el, amit legnagyobb sajnálatomra el kell nyomjak egy időre. Mire a két idegen felocsúdik, egy széket penderítek az asztalukhoz. A barátságos hangot jéghideg tekintet és hang váltja fel.

- És most meséljetek madárkáim, ki küldött titeket rám...tudjátok nagyon nincs ínyemre, ha valaki beleüti a nóziját a dolgaimba...még akkor sem, ha az egyik egy ilyen szépséges csokifiú...

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szerencsémre Ted hozzám hasonlóan látja a jelenlegi helyzetet. Lépni kell, minél hamarabb és abban is első szóra egyetértünk, hogy hogyan. A helyzetnek megfelelő legjobb megoldást választjuk. Feltűnően követjük Margaretet az egyetemig és utána hazáig. Megvárjuk amíg a déli edzésének eleget tesz, és partnerével kölcsönösen elhasználják egymás energiakészletét. Az elhasznált energiát pótolni kell, ezért úgy néz ki a kis virágszál egy látszólag előkelő olasz éttermet szemel ki magának, ahol egymást felváltva bókol neki a sok magazin címlapjára illő, jóvágású cameriere. Mi is leülünk egy közeli asztalhoz és elővesszük az ostoba szövetségi modorunkat. Lopva oda-oda pillantunk, de úgy, hogy ő is észrevegye. Eltelik egy kis idő amíg nekünk is jut a pincérlegényekre pazarolt figyelméből, de végül észrevesz. Ügyesen leplezni próbálja zavarát, a tányérján figyelméért esedező finom falatokkal próbál foglalatoskodni amíg a nagy gonddal és odaadással ápolt buksijában összeáll a következő lépéseire vonatkozó ésszerű terv. Odahívja a pincért, mély dekoltázsát és kacér mosolyát felhasználva kicsal tőle egy telefont. Óvatosan átveszi, majd hosszú, virágmintás körmeivel üzenetet pötyög rajta valakinek. Összenézünk Teddel és mindketten halványan mosolygunk.

A kvízműsorokban is szoktak telefonos segítséget kérni – kacsint rám az asztam másik oldaláról Adonisz kreol változata, miközben alig észrevehetően int, hogy ideje a táskámat elérhető helyre tenni.

Alig helyezem el a táskámat, máris felgyorsulnak az események. A pincér a boromat az ölőmbe önti. Buja mosollyal próbálja menteni a helyzetet és természetesen saját magát is. Elkezdi törölgetni a lábaimról a drága nedűt, de megfogom a kezét és sokatmondó pillantással tudatom vele, hogy nem szükséges mintát venni combjaimról. Közben új vendégek jönnek és a szűk hely miatt kicsit közelebb kerülnek személyes holmijainkhoz, mint azt normális esetben illene. Illetlen kezek kapcsolatba kerülnek az irataimmal, és Ted zakójából is óvatosan előbukkan pár pillanatra a magándetektív igazolványa. Nagy a kavarodás, de percek alatt helyére kerül mindenki és nyugodtan falatozunk tovább.

Meg is jött a válasz – mosolyog rám Ted azzal az ennivalón erotikus ajkaival amivel az éjszaka többször is élvezésig csókolta testem kényeztetésre vágyó részeit – már csak az a kérdés, hogy mit fog kezdeni vele.

Most már nyilvánvaló, hogy a kis primadonnát mindenről a legnagyobb precizitással tájékoztatták, tudja, hogy két csapnivaló magándetektív szaglászik utána. Szinte látom magam előtt a gondterhelt arcát, amint rekord idő alatt megpróbál rájönni, hogy vajon ki szabadíthatta a nyakára ezt a két szemetet. Egy féltékeny feleség? Egy féltékeny ex? Egy gyanakvó üzlettárs? Bármelyik változat lehetséges. A nagy kérdés viszont most az, hogy ő mit fog lépni. És lépni bizonyára elég hamar fog, mert nem maradt más választása. Mindenki tudja, hogy a legjobb védekezés a támadás, még ő is, csak azt nem tudja szegény, hogy mi ilyen csirkéből mint ő, legalább ötöt szoktunk elfogyasztani ebédre. Nem is baj, nem kell neki mindent tudni. Elég ha tudja hogyan kell élvezetig nyalogatni egy pattanásig feszülő, kőkemény hímvesszőt, a többit mi majd elintézzük.

Kecsesen, szinte kéjes mozdulattal fel is áll, összekapja a holmiját és az ajtó felé indul, de végül inkább határozottan célba veszi Tedet, erőltetett könnyedséggel elrebegi, hogy „Ted édesem, de régen láttalak!”, azonnal szájon csókolja amit a terem mélyéről egy vakuvillanás kísér. Hátranézek és látom, hogy az egyik cameriere kezében villant a fényképezőgép. Margaret bizonyára összejátszik vele, ezt már észrevettük, de hadd tegye, hadd higgye, hogy ez a kép jó lesz majd zsarolási célokra. Nem kell neki megtudnia, hogy a mi szakmánkban sokszor mindent be kell vetni a siker érdekében, a szexuális jellegű dolgok is megengedettek, sőt, esetenként elkerülhetetlenek.

Ted azonnal reagál, minden későbbi lehetőségre gondolva viszonozza a csókot, majd mindketten meglepve nézzük, amint Margaret széket húz az asztalunkhoz, leül és legjobb formáját adva megpróbálja a helyzet magaslatának megfelelően eljátszani a fölényben lévő játékos szerepét.

- És most meséljetek madárkáim, ki küldött titeket rám….tudjátok nagyon nincs ínyemre, ha valaki beleüti a nóziját a dolgaimba….még akkor sem, ha az egyik egy ilyen szépséges csokifiú….

Tetetett meglepetéssel egymásra nézünk és habogva, majdnem egyszerre próbáljuk megmagyarázni neki, hogy itt valami tévedés van a dologban, mi csak éhségünket csillapítani tértünk be ebbe az otthonias hangulatú olasz étterembe. Margaret mosolyog, természetesen nem hisz nekünk és magabiztosan játssza tovább a szerepét.

– Jó – válaszol mosolyogva, odahajol Ted füléhez miközben egyik kezét a combjára csúsztatja – akkor most hívom a zsarukat és feljelentem magukat zaklatásért.

Mi összenéztünk és finoman elmosolyodtunk, aztán Ted Margaret füléhez hajol, finoman rálehelt és amikor már látta rajta a kéjes borzongást, félig fojtott hangon a fülébe súgta:

- Ide figyeljen hölgyem és jól figyeljen, mert csak egyszer mondom el. Ötször annyi bizonyítékot birtoklunk maga ellen, mint amennyi elég lenne a halálbüntetéshez. Én az ön helyében összehúznám magam akkorára, mint amekkora az én farkam volt az este a hideg zuhany alatt. Vagy velünk jön most azonnal, vagy ezt a ragyogó előadást bemutathatja holnap a fegyőröknek a szövetségi fegyház alagsorában. Afelől biztosíthatom akár azonnal, hogy elsöprő sikere lesz, a fiúk nagyon szeretik az ilyen csinos lányokat. Talán még tapsolni is fognak magának. Egy perce van a válaszadásra.

Margaret lesütötte szemeit és úgy roskadt magába, mint a hatszínű strandlabda, amit egy felelőtlenül égve hagyott cigarettacsikk égetett ki. Pillanatok alatt eltűnt arcáról a mosoly, a báj és a fölényesség. Mély lélegzetet vett és csak ennyit mondott:

- Indulhatunk.

Felálltunk, Ted az asztalon hagyta a számla ellenértékét és kimentünk az étteremből. Margaret még mindig azt remélte, hogy az utcán valami szerencsés véletlen folytán szabadulni tud, de Ted ujjai bilincsként szorították karját. Beültünk az autóba és elindultunk.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Váratlanul felgyorsulnak az események. Elkezdjük a már oly sokat játszott „te nem tudod, hogy én tudom, hogy te azt hiszed, hogy én nem tudom” játékot, amit most a szakma szokásos szabályai szerint játszunk végig. „Lebuktatjuk” magunkat, de mielőtt kis virágszálunk azt hinné, ő van a nyeregben, néhány mondattal eloszlatom győzelmi mámorát. Látszólag magába roskadva ül be velünk az autóba, de nincsenek kétségeim, hogy tartogat számunkra még néhány meglepetést. Az ő lakásába megyünk, semmi értelme nem lenne felfedni a mi megfigyelőhelyünket. Az autóban szótlanul ülünk, de érzem, hogy Margaret agya kiutat keres a helyzetből. Egyelőre esélye sincs, efelől kezeskedem. Kedélyesen csevegve érünk fel a lakásába, ahol gyorsan stílust váltok. A filmekben ilyenkor két pofonnal indítanak a kollégák, de ez most a real life, itt nincs erőszak...legfeljebb mentálisan. Két vállánál fogva, háttal a falhoz nyomom, majd a falhoz támaszkodva fölé hajolok, és a szemébe nézve indul a meggyőzés.

- Na ide figyelj babám – kezdem a szokásos szöveget – két lehetőséged van: vagy feladunk a rendőrségnek, és annyit fogsz börtönben ülni, hogy a műanyaglakat is rárohad a celládra. És ott nincsenek pasik, még a répát is reszelve adják. Persze vannak nők, akikkel össze lehet melegedni. Esetleg nagydarab, erőszakos smasszerek, akik néha kihallgatásra visznek. Ezt szeretnéd?

Rám sem néz, csak némán megrázza a fejét. Aztán bepróbálkozik, felszegi fejét és az arcomba sziszegi:

- Nem követtem el semmit, semmi bizonyítékotok nincs!

Már vártam ezt a lépését. Mennyire kiszámíthatóak az emberek! Először megtörnek, aztán fellázadnak, végül belenyugszanak. Most a második lépésnél tartunk.

- Egyelőre két cégnevet mondok: WestOil és NatSteel. Szerintem ennyi is elég. Én nem blöffölök – nyomom meg a mondat elejét. – Szóval? Érdekel a másik lehetőség?

- Igen – mondja halkan, félig nekem, félig magának.

- A másik lehetőség, hogy mostantól nekünk dolgozol. Illetve….nekünk IS dolgozol. Élsz tovább, mint eddig, de a Cég lesz a legfontosabb, a magánélet csak ezután. És most szólok, hogy nincs harmadik lehetőség. Vagy velünk, vagy a börtön. Kapsz két percet.

Leül az ágyra.

Ekkor csörren meg Courtney mobilja. Vonakodva veszi fel, de a nagyfőnök hívja. Ahogy hallom, egy „alvó” ügyben van új fejlemény, nyomra akadtak, és mivel a társamnak van ebben az ügyben a legtöbb információja, muszáj odamennie. Kicsit próbál alkudozni, de a nagyfőnök nem olyan, akit némi női könyörgés meghat. Sajnálkozva veszi a kabátját, még megbeszéljük, hogy az extra munka után a szemközti lakásban találkozunk. Mindketten abban bízunk, hogy nem lesz hosszú a távolléte.

Ahogy kilép az ajtón, virágszálunkhoz lépek.

- Nos? Mi a döntés?

Kissé gyötörten emeli fel a fejét.

- Megpróbálom – hangja nyikorgós, kevéssé őszinte. Vajon mit forgat a fejében? Mindegy, úgyis le kell tesztelnem.

- Rendben van, akkor egy gyors vizsga. Hol az ügyféllistás naplód? Ja tudom, az éjjeliszekrény alsó fiókjában – és mire észbekap, már a kezemben a füzetecske. Lapozgatom, és feltűnik egy név: Robert Douval. A Bitimpex stratégiai igazgatója. Beszállítók a hadügyminisztériumban, de mostanában furcsa hírek terjednek róluk. Állítólag Líbiában akar terjeszkedni a cég. Hiába, amióta az öreg Kadhafi megbukott, mindenki ott akar szerencsét próbálni. De ez elég nagy nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet. Meg kell tudni, mit akarnak valójában.

- Szóval ismeret Robert Duvalt. Akkor most idehívod, és a szokásos módon megpróbálsz tőle információkat szerezni a cége terjeszkedési terveiről. Állítólag Líbia a célpont. Nos? – nézek rá kérdőn.

- Alig ismerem a pasit, talán ha két-három alkalommal találkoztunk – próbálkozik erőtlenül.

- De fogadjunk, hogy ő nem felejtett el téged. Főleg, ha vele is olyan ügyes voltál az ágyban, mint a többiekkel – vigyorgok rá.

Ahogy rám néz, látom a vasvillákat a szemeiben. De nem szól, csak sóhajt és a telefonja után nyúl. Ahogy sejtettem, Robert nem tétovázik, fél óra múlva ideér, ígéri. Ahogy Margaret leteszi a telefont, nem hagyom gondolkozni.

- Irány a fürdőszoba, friss legyél és kívánatos, drágám – simítom meg az arcát – én innen a szekrényből fogom követni az eseményeket. Nehogy valami ostobaságot csinálj, édes virágszálam!

Dühösen vonul el a fürdőszobába, én meg csendben gratulálok magunknak. Illetve főleg magamnak. Már majdnem letelik a fél óra, amikor Margaret a szobába lép. Elfüttyentem magam, annyira kívánatos és illatos.

- Akkor csak ügyesen, kedvesem. Én is itt leszek, tudod. – ezzel elfoglalom helyen a szűk szekrényben, ezúttal egyedül. A zsalugátereket beigazítom, hogy mindent lássak. Egy perc, és megcsörren a csengő. Megérkezett a vendég.

- Rég láttalak, édes Margarete – furcsán franciásan ejti a nevet- aztán mohón öleli magához a friss húst. Ötvenes pasi, én sem várakoznék a helyében, ha egy ilyen nő várna. Mindketten vetkőzni kezdenek, persze a lány gyorsabban végez, széttárt combokkal hanyatlik végig az ágyon. A pasi ráveti magát, harmatos mellét csókolgatja, aztán hamarosan lefelé indul, lapos hasán keresztül jut el a csupasz punciig. Mohón nyalja-falja, erekcióm feszíti a nadrágom, ahogy a virágszál nyögdécselve élvezi a húsos nyelvet. Ujjai megmarkolják a feszes popsit, a lány ujjai saját mellét simogatják, én meg a szekrényben magányosan nézem a műsort.

Szinte már én is unom, amikor Robert felegyenesedik, de látom, hogy férfiassága még koránt sem harcra kész. Az ágy szélére ül, maga elé térdelteti Margaretet, aki minden tudását és tapasztalatát bevetve próbál merev dákót varázsolni a lankadó szerszámból. Nehéz elhinni, hogy van olyan pasi, akinek nem áll fel egy ilyen nőtő, de ezek szerint ilyen is van. Nyálas cuppogások, fel-le mozgó hajkorona, fürge ujjak dolgoznak, de egyelőre csekély sikerrel. Én már közben majdnem előkapom a dákóm, annyira kemény vagyok, amikor hirtelen felpattan a pasi.

- Ostoba, ügyetlen ribanc ! –kiáltja dühösen, saját kudarcát a lányra kenve – már szopni is elfelejtettél?

Felrángatja a ruháját és fújtatva távozik. Margaret az ágy szélén ül, láthatóan zavarban. Kibújok a szekrényből és elé állok.

- Kislány, ezt elszúrtad. Többszörösen elszúrtad. Egyrészt ez a pasi a büdös életben többet nem fog jönni hozzád. Másrészt ilyen hibát soha többé nem követhetsz el, érted!!! Harmadrészt viszont engem alaposan felizgattál, úgyhogy most én fogom megkefélni a lucskos puncidat. Ha akarod, ha nem.

Meglazítom az övemet, a nadrágot lehúzni már ő is segít. Engedelmesen veszi szájába ágaskodó farkam. Ügyesen csinálja, egyre inkább úgy gondolom, nem az ő hibája Robert kudarca. Persze ezt nem mondom el neki. Inkább megmarkolom a haját és erőszakosan megkefélem a száját. Torkáig döföm magam, láthatóan kényelmetlen neki a szituáció, de én élvezem.

- Rakd szét a lábad – utasítom, mire hanyatt dől, és végre enyém lehet a lány, egészen. Puncija szűk és forró, melle harmatos, mellbimbója édes mazsola a számban. Nem bírja eltitkolni, hogy jól érzi magát, egy ritmusban mozgunk, egyre sűrűbbek a nyögései és sóhajai. Feltérdeltetem és hátulról, kutyapózban folytatjuk. Megmarkolom csípőjét, ahogy gyorsan, lendületesen löködöm belé magam. Talán elrejtené gyönyörét, de nem tudja, hangos sikollyal élvez el. Én még néhányat taszítok rajta, végül kirántom dákómat és a hátára spriccelek. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, aztán eszembe jut, hogy Courtney talán végignézte az egészet.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Na, magamnak is be kell ismerjem, hogy egy kisebb fajta pácba kerültem. Közel sem akkorába, mint ez a jóképű, ám hülye agresszív hím gondolja, de azért...na mindegy, lássuk mi lesz.

Először is felhívat velem egy bábot, aki azon túl, hogy a cégnél csak kirakatbabának tartják, a szexben is végtelenül tehetségtelen. Majd ha már megtaláltuk a közös nevezőt, akkor talán beavatom abba, hogy a kis könyvecskémben nem az IGAZI ügyfélkör van, csak a jelentéktelenebb fajta. Majdnem felnevetek arra a gondoltra, hogy ez a faszi tényleg azt hiszi rólam, hogy annyira ostoba vagyok, hogy leírom a kulcsfontosságú kapcsolataimat! Nem hiszem el. Ekkora pancsert. Minden esetre engedelmességet színlelve felhívom Robertet, aki persze kapva kap az alkalmon, lévén az elmúlt fél évben úgy heti egyszer lepattintottam mindenféle ürügyekkel, vagy fel sem vettem a telefonját. De azt előre eldöntöm, hogy nem sok élvezete lesz a randiban, és eszébe se fog jut beszélgetni, arról a kevés dologról sem, amit tudhat. Bezárkóztam a fürdőszobába és gondosan elkészültem. Persze nem Robertnek, inkább ennek a szépséges csokifiúnak, aki a szekrényből akar kukkolni. Ez a tudat végtelenül felizgat, és már roppant jó hangulatban vagyok, amikor a jelentéktelen Robert megérkezik. Nem esik nehezemre egy jó nagy színházat csapni körülötte, ám valójában arról gondoskodom, hogy a látszattevékenységem ellenére még véletlenül se álljon fel a farka. Nem mintha egyébként szokása lenne...többnyire nagyon alaposan meg kell dolgoznom azért, hogy jussunk valamire. Gondoskodom róla, hogy a szekrényből mindig a legelőnyösebb részemet lássa a kukkoló, majd sajnálkozást mutatok, amikor az elégedetlen vendég távozik. Ismerem ezt a dolgot....két nap múlva "megbocsátja" hogy nem voltam ügyes és újra kuncsorogni kezd.

De ezt nincs alkalmam elmesélni a szekrényből kirontó férfinak, aki elég agresszíven nekem támad, hibáztat a világon mindenért, és úgy dönt, ha már így felbosszantottam, és még meztelen is vagyok, alaposan ellátja a bajomat. Először kőkeményre kell szopjam az amúgy sem puha szerszámát. Élvezi az erőfölényét, hogy épp azt csinál a testemmel, amit akar. Csak azt nem tudja, hogy egy ilyen eset után csak ő fogja rosszul érezni magát, nem pedig én. Főleg ha egy kis leckét is kap...de előbb arra kell koncentrálnom, hogy fulladás nélkül megússzam a farkát a torkomban, aztán arra, hogy ne élvezzek túl hamar el attól a nagyon formás szerszámától...nem tehetek róla, az a tény, hogy ott leskelődött rám, amíg egy másik férfival szeretkeztem, végtelenül felizgatott, így egyáltalán nem esik nehezemre élvezni azt, ahogy kőkeményen megdug. Azon a teátrálisan sablonos "megalázási" formán pedig már tényleg mosolygok, ahogy a hátamra élvez....

Na jól van nagyfiú, ha keményen játszunk, hát keményen játszunk. Hagyom, hogy diadalmasan álljon fölöttem, én pedig kényelmesen végignyúlok az ágyon, mint akit egyáltalán nem zavarnak a történtek. Közben azon jár az agyam, hogy hogyan is kéne idecsalnom az ágyra...szerencsére elég magabiztos ahhoz, hogy biztos legyen abba, hogy nem fogok már ellenkezni, így mellém fekszik és rám parancsol.

- Na látod, ha engedelmes vagy, akár jól ki is jövünk majd egymással. Hozz egy kávét, de meztelenül!

- Hát hogyne, máris...-felelem és elfordulok mellőle, mintha csak fel akarnék állni.

Ezzel a mozdulattal előhúzok egy apró, ám roppant hegyes kést a matrac alól és a férfi fölé kerekedek, pontosan a nyaki ütőeréhez tartva a bökőt.

- Na figyelj drága, most hogy végre nyugton maradsz, én is elmondom, amit eddig nem hagytál. Először is. Semmi akadálya annak, hogy nektek IS dolgozzak. De nem azért mert zsarolsz, hanem azért, mert sokat fogsz érte fizetni, éppúgy, mint bárki más. Hogy miért nem zsarolhatsz? Hmm, mert fejenként 4-5 év büntit nektek is összehoztam még tegnap. Bocsika, muszáj volt...de nem árulkodok egyenlőre, ne félj. Most pedig szépen tedd fel azokat az ügyi kezeidet az ágy támlájához.

A kés még mindig a meghökkent férfi nyakán tartva, boszorkányos gyorsasággal előhúzok egy bilincset, és az ágy egyik rúdjához kötöm vele a férfi két csuklóját.

Ekkor veszem el a bőrének feszített kést, és ezzel a lendülettel hátrébb is húzódom, tartva holmi kirobbanásfélétől. Nem tévedek, a férfi veszettül próbál szabadulni.

- Még nem fejeztem be nagyfiú. Mivel fizikailag és csakis úgy te vagy az erősebb, kénytelen leszel egy kicsit így maradni. Ne aggódj, nem műanyag a bilincs, tehát nem tudod eltörni. Hamarabb végzünk, ha nyugton maradsz.

Szóval, a munka részét megbeszéltük. Majd szépen elmondjátok, hogy mire vagytok kíváncsiak, mennyit szántok erre, én pedig megmondom, hogy annyiért mit is tudok nektek nyújtani.

Még valamit el kell mondjak csokifiú...- s ezzel a tíz körmömet határozottan végighúzom a meztelen hasán, éppen nem felsértve a bőrét - nem nagyon szeretem az erőszakot. Egyrészt mert tuti, hogy utána te érzed magad rosszul, másrészt pedig sokkal élvezetesebb a szex közös megegyezéssel. Hogy lásd mire gondolok, nem nagyon szeretek farokba fulladni...ezt azt hiszem szemléltetem is neked...most föléd térdelek, egészen az arcod fölé. Te pedig megmutatod, hogy mit tudnak azok a gyönyörű vastag ajkaid. Ajánlom hogy ügyes legyél, és még véletlenül se trükközzél. Fogd fel úgy, hogy egy rossz kezdés után most alapozzuk meg a munkakapcsolatunkat. Ne izgulj, a csini barátnőd nem ér rá most ezt a műsort nézni, ha visszaért a lakásban, kb. pont azt csinálja mint te. Csak jobb dolga van, két szépfiú boldogítja. Ha végeztünk, átmegyünk hozzá, rendben? Ha nagyon jó vagy, szívesen tanítok neki ingyen néhány trükköt, ingyen és bérmentve, és ha még bírja szuflával csapunk egy görbe éjszakát. Ha nem, akkor lehet néző. És most dologra. Gyengém az orális szex...de csak a jófajta.

Ezzel a végszóval elhelyezkedem fölötte, és szép lassan az arca fölé ereszkedem, előtte azonban még egyszer a szemébe nézek és megmutatom neki a kést, csak úgy a miheztartás végett. A puncimmal betakarom a száját, s néha kicsit feljebb moccanok, hogy az illatomat is jobban érezhesse. Tényleg csak remélni merem, hogy van olyan jó a szájával, mint a farkával. Erre a nagy izgalomra rám fér egy jókora élvezet.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Azt sem tudom melyik szentet emlegessem, amikor a főnök rám sózza a feladatot. Pont most kellett ennek az ügynek is mozdulnia? Eddig álló víz volt az isten háta mögött a sötétben, most meg nagyot csobban. Nem tudtak még egy kicsit várni vele? Nem lehet jegelni, azonnal látni akar az itteni kapcsolat. Nem tehetek mást, mennem kell, de azért telefonomon hallgatom a Ted és virágszál közötti fejleményeket. Ted tud róla, a mákvirág pedig nem. Nem hagyhatom Tedet ennek a vadmacskának a karmai között. Ki tudja mire képes. Az étteremben nagyon csillogtatta a tudományát, de amilyen liba, még valami ostobaságot képes elkövetni.

A kapcsolatom nem késik, így azonnal közlöm vele, hogy ott vagyok, figyelek rá, de közben fél füllel Tedé vagyok. Röviden egyeztetünk, de elég nehéz koncentrálnom az ügyre. Margaret megint valami pasival dugatja magát, aztán balhé hallatszik a szobájából, kiabálás, ribancozás, ajtócsapkodás …

Szent ég! Mit kell még ettől a nőtől hallani és látni? Tanúsítom, hogy egy pornósztárral jobban jártunk volna. Tiszta szerencse, hogy az ügy anyaga titkos. Ellenkező esetben címlapsztori lenne az ügynökségen, mi meg átvehetnék az év legcikizettebb párosa címért járó virtuális kitüntetést.

Miközben ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, valami érdemlegeset hallok Margaret lakásából. Ted akcióba lép, ami egyáltalán nem lep meg, tudtam, hogy nem fogja kihagyni ezt a falatot. Nem irigylem tőle, féltékeny sem vagyok, mert már rég megtanultam élni és élvezni a percet, és ilyen helyzetben nem érzelmeket táplálni az iránt, aki megadja testemnek azt, amit épp kíván. Elmosolyodok, amit a kapcsolatom természetesen nem hagy szó nélkül, de nem foglalkozok vele. Hadd legyen neki is pár vidám perce mára.

Nem tévedtem, Ted azonnal kihasználja az alkalmat, meg is dolgoztatja a kis virágszálat. A hangokból ítélve előbb a torkát ecseteli elég keményen, szerintem biztos kifigyelte, hogy jót tenne a hangszálainak a fehér tinktúra. Elég komoly gond lehetett Margaret torkával, mert Ted keményen ecsetel, Margaret pedig próbálja nyugodtan végigülni a terápiát, de nehezen megy neki. Aztán rövid beszélgetés után Ted folytatja az ecsetelést, de ezennel egy másik problémás nyílásban. Ted nagyon jó orvos, ebben biztos vagyok. Nem tudom hol szerezte a diplomáját, azt sem, hogy hol szakosodott, de úgy ápolja Margaretet, hogy azt a hetedik sarokig hallani.

Nagyon nehezen tudok koncentrálni. Magam előtt látom Ted izmos lábait, feszes fenekét. Kapcsolatom látja rajtam, hogy mérföldekre járok a valóságtól, valószínű sejti, hogy semmiképp sem az elnökválasztásról beszélgetnek a lehallgatott felek. Nézi amint lélegzetem felgyorsul, mellkasom hullámzik és pupillám kitágul. Szó nélkül megérti a helyzetemet és biztosít róla, hogy egyedül is boldogul már, szerencsémre, mert olyat hallok a lehallgatóból, amitől megfagy bennem a vér.

Margaret késsel fenyegeti Tedet, aztán meg is bilincseli, ami magában még nem lenne gond, mert Tedet jó anyagból gyúrták, keményebb helyzetekből is kikerült már élve, de amikor Margaret azt mondja neki, hogy két alak vár engem a lakásunkon, akkor már nem tudok tovább maradni. Gyorsan elköszönök a kapcsolatomtól és azonnal intézkedek.

Azonnal értesítem a helyieket, hogy állítólag két ember van a lakásunkban. A következő hívásnál kicsit eltorzítom a hangom és arról informálom a diszpécsert, hogy a közvetlen szomszédom már megint hangosan viháncol, sejtésem szerint a kis üdvöske prostitúcióval foglalkozik, épp egy vendéggel szórakozik, a hangokból ítélve, és azt is elmondom, hogy többször vitték már be drogfogyasztásért. Ez hatni fog, arra mérget vehet bárki. Pillanatok alatt be fogják törni az ajtaját. Ted irtó dühös lesz rám, azt is tudom, de nem baj, majd kiheveri. Azt hallottam, hogy egy társa egyszer már egy vészhelyzet alkalmával bevitette, akkor is nadrág nélkül kapták el a zsaruk és azóta kering a pletyka, hogy bizony a csokifiú nem hétköznapi szerszámot hord magánál, ami szín igaz, most már én is tudom. Kipróbáltam.

Mint aki jól végezte dolgát, bevágom magam egy taxiba és azonnal a rendőrségre vezényelem az ijedt sofőrt. A rendőrkapitányhoz gond nélkül bejutok, annak ellenére, hogy itt kicsit már kicsúsztam a hatáskörünkből. Hiába, ez a bűvös három betű, amihez nem mellesleg csinos, vonzó külső is társul, minden ajtót képes kinyitni előttem, ezt már megszoktam. A negyvenes, de még mindig kitűnő formában lévő kapitány azonnal megérti miről van szó és intézkedik, hogy a prostituált vendégét külön zárkába tegyék és ne dolgozzák fel, nekem pedig megengedi, sőt, megkér, hogy várjam meg az irodájában, amíg a két lepedőakrobatát behozzák és lakat alá teszik. Kávéval és chilis csokival kínál, szeme elárulja, hogy egyébbel is azonnal szívesen szolgálna, de egyelőre nem mer, de egy vacsorameghívást azért mégis megkockáztat. Sajnálattal, de vissza kell utasítanom, mert nem tudom mi lesz az esti műsor. Kihagyom neki, hogy a művésznőt tartsák bent éjszakára, hadd higgadjon kicsit, majd holnap érte jövünk, de neki ezt nem kell tudnia. Addig vigyázzanak rá, ne zárják össze bárkivel, de azért éreztessék vele, hogy ez nem egy hétcsillagos luxusszálloda. A beszélgetés gondtalanul folytatódik, többnyire kétértelmű szavakkal kápráztassuk el egymást. Észre sem veszem, hogy már egy kerek órája flörtölök egy olyan férfival, akit ma láttam először.

Az asztalán berregő telefon szakítja félbe az idilli csevegést. Egy alkalmazott jelzi, hogy mehetek Tedért a hátsó kijárathoz. Elköszönök a rendőrkapitánytól és megkeresem Tedet. Hanyagul támasztja a falat, látom rajta, hogy nagyon mondana nekem, de mivel itt nem lehet, így megvárja amíg tisztes távolságra leszünk minden illetlen szemtől és fültől.

Mi történt? – kérdezi Casanova halkan, miközben az utcán lépkedünk, mint két szerelmes.

- Kiküldtem a helyieket a lakásra, mindjárt megtudom mit találtak ott.

- Margaret hol van? – érdeklődik félig mosolyogva a páciense után a doki.

- Nyugi doki, a páciense épp hűsül – kacsintok rá cinkosan.

Hívom a kollégákat akik megerősítik a gyanút, miszerint tényleg ott volt két alak a lakásunk ajtaja előtt, de szerencsére sikerült fülön csípni mindkettőt, mielőtt az ajtót kinyitották volna. Most mindkettőt a fogdában tartják, valószínű egy időre meg kell elégedniük a 3×4-es gyéren bútorozott lakosztállyal is betörés miatt, mi meg költözhetünk máshova. Szerencsénkre van egy kiadó lakás az eddigi felett, így nem kell messzire menni. Fél óra alatt szerencsére be is költözünk.

Fárasztó volt a mai nap. Jó lenne egy kis lazítás. Szerencsére Ted nem ideges, nem haragszik rám amiért bevitettem. Nyugodtan berendezkedik, kicsomagolja a felszerelését, de közben azért figyel. Én is figyelem, de csak óvatosan. Látom rajta, hogy nem elégítette ki az előbbi páciense. Ez csak nekem jó, mert én is szeretnék bejelentkezni nála egy kezelésre, de nem egy olyanra, amiben a virágszál részesült. Finom romantikára vágyok most, és mivel holnapig szabadok vagyunk, meg is tehetjük.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Éreztem én, hogy kedvenc virágszálunk tartogat még meglepetéseket. Alig néhány perccel azután, hogy formás, ívelt hátát végigspriccelem élvezetem fehér nedveivel, már bilincsbe verve fekszem az ágyán. Hiába, egyszer fenn, egyszer lenn, bár ez most nagyon nem esik jól. Egyelőre úgy tűnik, én állok vesztésre, bár milyen vereség az, ahol egy csinos, jóalakú nő ül a számra, hogy nyaljam ki illatos punciját? Úgy látom, nincs más lehetőségem, nyelvemmel kényeztetem, íze számba csorog, és ha nem lennék már túl egy meneten, biztosan kőkeményen ágaskodna a farkam. Így csak félárbócon ébredezik, bár Margarete sóhajai és vonaglása egyre izgatóbb. Közben persze jár az agyam a szabaduláson, és csak remélni tudom, hogy Courtney nem vette rossz néven, hogy betörtem ezt a vad csikót, és a segítségemre siet valahogy. Abban biztos vagyok, hogy a telefonomon keresztül hallja mindazt, ami történik, csak a segítség módja kérdés. Margaret hátranyúl, ujjaival egészen keményre simogatja varázspálcámat, aztán egy mély nyögéssel bele is ül. Most minden úgy történik, ahogy ő akarja, az ő tempója, az ő vágya diktál. Egy ideig. Hirtelen kicsapódik az ajtó, két rendőr ránk töri, és a következő másodpercben két egyenruhás vigyorog rajtunk. Főleg rajtam. Balszerencsémre vegyespárost küldtek, így míg a virágszál felöltözik és a kissé kövér zsaru elvezeti, addig a szőke társa kelletlenül keresgéli bilincsem kulcsát. Fél szemmel folyton engem néz, én próbálom megőrizni maradék méltóságom, csekély sikerrel. Aztán meglesz a kulcs, és széles mosollyal látok neki az öltözésnek. A nőn látom, hogy ő talán másban is benne lenne, de már így is túl sok beszédtémát szolgáltattunk nekik.

Megmutatom nekik az igazolványom, elmesélem a történetből a rájuk tartozó részt, így sikerül meggyőznöm őket, hogy nélkülem térjenek vissza a rendőrörsre. Margaret a vendégük marad, én meg a lakást próbálom egy kicsit rendbe hozni. Lellenőrzöm a beállított eszközöket, aztán próbálom hívni Courtney-t, de nem veszi fel. A lakáshoz nem mehetek vissza, ott vendégek várnak ránk, így marad a rendőrség. Amúgy is megígértem, hogy az eset lezárásához szükséges információkat még átadom nekik. Taxit fogok, és alig fél óra múlva a célnál vagyok. Megtekintem virágszálunkat az egyszemélyes cellában, aztán a szőke rendőrnővel váltok még néhány szót, megírjuk a jegyzőkönyvet, ami elég lassan megy. Na de egyszer ennek is a végére érünk, és a hátsó ajtónál várom a társam. Mozgalmas nap volt, ráadásul a lakásunkba se mehetünk vissza, így nincs még vége a napnak. A fölöttünk lévő lakásba költözünk be, a szokásos rutinnal. Szó nélkül pakolunk ki, a megfigyelőeszközöket ráérek holnap beállítani, egyelőre üres a lakás, a virágszálat mások figyelik helyettünk.

Sok volt ez a nap, zuhanyozni vágyok, kikapcsolódásra…és a partnernőmre. Forgott ma elég nő körülöttem, de Courtney más, mint a többi, neki nem csak a testére vágyom, hanem az egész személyisége vonz.

- Megyek zuhanyozni. Nincs kedved…megmosni a hátam? – fordulok partnernőmhöz, kissé fáradt mosollyal. Egy pillanatra megvillan a szeme, aztán visszadobja a labdát:

- Csak ha utána te is lemosod az enyémet!

- Ez csak természetes – suttogom, mivel ekkor már ott állok előtte, átölelem. Száját csókra kínálja, de én nem kapkodok. A fürdőszobába indulok, közben ledobom a ruháimat. Mire beállítom a vizet és aláállok, egy meztelen szépség lép mellém. Lassú, kényelmes tisztogatásba fogunk, egymás simogatjuk, melle ingerlőn tölti ki tenyerem, bőre selymes, popsija vágykeltőn domborodik. Persze ő sem tűri tétlenül ujjaim kóborlását, megragadja jelenleg legkeményebb testrészem és egészen tisztára mossa.

- Azt tudtad, hogy az emberek 75 %-a maszturbál a zuhany alatt, a többi 25 % pedig énekel? És tudod, hogy mit szoktak énekelni? – kíváncsi vagyok, ismeri-e a régi poént. Láthatóan meglepte az információ, és önkéntelenül rávágja:

- Nem, nem tudtam, és azt sem tudom, mit szoktak énekelni.

- Akkor te is a 75 %-ba tartozol – vigyorgok rá szemtelenül. Egy kicsit duzzogni kezd, aztán elhúzódik tőlem a zuhany másik sarkába. Láthatóan készül valamire.

- Igen, tényleg simogatni szoktam magam. Valahogy így.. – nehéz eldönteni, hogy tényleg igazat mond, vagy csak visszavág a poénért, de ujjai máris csiklóján táncolnak. Apró, gyors mozdulatokkal izgatja magát, másik kezével mellét simogatja. És csak néz rám, mintegy jelzi, hogy most ne közeledjek, hanem… Értem a kérést, én is simogatni kezdem magam, megmarkolom dákóm, és lassan előre-hátra húzogatom a bőrt. Courtney szeme odatapad, szája kissé szétnyílik az izgalomtól. Nem sokáig csináljuk, nem így akarok elélvezni, és szerintem társam sem magányos élvezetre vágyik. Lelassul mozgásom, aztán elzárom a zuhanyt, mire Courtney is felhagy egyszemélyes játékával.

Megtörüljük egymást, közben apró csókokat hintek testére, aztán irány a szoba, a franciaágy, nagyon kívánom már az összeolvadást. Először nőm ül az ágy szélére, maga elé húz, szája pont megfelelő magasságban van, hogy orálisan kényeztessen egy kicsit. Nem sokáig hagyom, hogy forró szája cukorrudammal játsszon, elhúzódok tőle, és hamarosan már az én nyelvem barangolja végig sikamlós virágszirmait. Imádom a frissen fürdött nő ízét és illatát, a kicsorduló nektárcseppek semmihez sem hasonlító ízét, az apró rándulásokat, a halk sóhajokat.

- Gyere már, gyere, gyere….dugd végre belém…. – hallom hangján, hogy nem akar tovább várni. Ha ilyet kér egy nő, akkor azt teljesíteni kell. Fölé hajolok, és hagyományos pózban olvadunk egybe. Ágyéka mohón fogad magába, forró nedvessége észvesztő élvezeteket ad. Sarkát csípőmnek támasztja, egyre mélyebb behatolásra ösztönöz, s én csak gyönyörködöm az alattam vonagló testben, az egyre gyorsuló ütemre táncoló mellbimbói pontosan leírják vágyának fokozódását, aztán egy halk, hosszú sikollyal elélvez alattam. Magához húz, fülembe lihegi orgazmusát.

- Élvezz belém…add nekem magad…még, még, te drága férfi – lihegi, s ez túllendít a csúcsponton, megfeszülő testtel adom ki vágyam.

Méltó lezárása ez a napnak, simogatással csitítva egymást csukódik le szemünk.

Reggel egymáshoz bújva ébredünk, a kiskifli a nagykifli ölébe bújva. Egyelőre alig mozdulok, orrom megtelik édes illatával, feneke ingerlően nyomul ölemnek, így nem meglepő, hogy dákóm hamarosan harca készen feszül Courtney combjának. Némi mozgolódás, aztán sikerül „célra tartani” a fegyvert, és az esti szexből megmaradó nedvesség éppen elég ahhoz, hogy óvatosan, de ellenállás nélkül magamévá tehessem alvótársam. Erre már felébred, de nem nyitja ki szemét, csak popsiját tolja még jobban hozzám, felsőtestével homorít, hogy melle épp a tenyerembe feszüljön. Lassan mozgok, nyakát, vállát csókolgatom, közben egyenletes tempóban merülök el testében újra és újra. Nyögdécsel, sóhajai egyre mélyebbek, úgy tűnik, mindketten élvezzük ezt a reggeli ébresztőt. Hosszú percekig tart ez a finom lökdösődés, aztán váratlanul elakad Courtney hangja, teste megremeg, és érzem, hogy átfut rajta egy hosszú, szelíd, lebegő, reggeli orgazmus. Finoman lassítom mozgásomat, én még kicsit messzebb vagyok a csúcstól. Kicsúszok belőle, ahogy félig hasra fordul, egyik lábát felhúzza, popsiját kitolja, hogy még tökéletesebben megközelíthető legyen izzó ágyéka. Nem tétovázok, mögé térdelek, és folytatom hajnali szeretkezésünket. Teste a legjobb formáját mutatja, megmarkolom csípőjét, hogy erőteljes lökéseimet ellensúlyozzam. Golyóim combjához súrlódnak, s ez megadja a végső lökés gyönyörömhöz, remegve élvezek el. Ráhajolok, szája mosolyog, szeme csukva, láthatóan ez a legtöbb, amire most képes.

Nehezen válok el tőle, de hív a kötelesség, a zuhanyzóba indulok. A forró víz magamhoz térít, tettre készen lépek ki a fülkéből, és az utolsó vízcseppeket törlöm le magamról, amikor nyílik az ajtó. Partnernőm surran be, ajkán buja mosollyal néz rám, miközben háttal a mosdóhoz taszigál. Elém térdel és egy izgalmas furulyaszólóba kezd. Csodálatos a látvány, ahogy szájában a kőkemény dákómmal néz fel rám, miközben ujjai is masszírozzák ékességem. A zuhany feltöltött energiával, így nem hiábavaló az orális kényeztetés, bár már csak néhány csepp bukkan elő makkom nyílásán, ahogy remegő lábbal elélvezek. Még egy-két apró puszit kapok érzékeny vesszőmre, aztán Courtney is a zuhany alá indul.

Alig fél óra múlva már a kocsiban ülünk, és azon beszélgetünk, mit tegyünk Margaret-tel. Adjunk neki még egy esélyt, vagy áztassuk el egészen, vagy csak fenyegessük meg? Még akkor is erről vitázunk, amikor a kapitányság épülete elé parkolok.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem hiszem el. Lecsukat a nő! Ezek szerint valahogy hallotta a műsorunkat, mert épp a finálé előtt csapnak le ránk a zsaruk. Szinte komikus a jelenet, amikor az ezer éve ismert rendőrök szigorú képpel bekísérnek a fogdába. Nem egyszer volt olyan, hogy hasonló szituban a csapdába csalt rosszfiúkat vitték bilincsben, én pedig az ágyból integettem utánuk. Most meg komolykodnak itt a két botcsinálta nyomozóm miatt. No mindegy. Nem balhézok, szép türelmesen megvárom, amíg a felpaprikázott nőszemély elhúz, no meg persze a csokifiú is. Eközben szépen számot vetek. Ezzel a kettővel itt nem lehet együtt dolgozni. Én megajánlottam az egyezséget, a férfi hajlott volna rá, a nő viszont...hát nem, ehelyett hátba támadott. Kár, de ennyire megbízhatatlan némberrel nem dolgozom. Jócskán estére jár, amikorra kigondolom a csapásirányt. Szólok a főnöknek, hogy még lógnak nekem egy kötelezően járó telefonnal. Vonakodik, próbál egyezkedni, hogy üljek nyugodtan a fenekemen reggelig, és akkor úgyis elmehetek, tehát nem lesz semmi baj. De hajthatatlan vagyok, és finoman célzok arra, hogy amennyiben megfoszt az egy telefonhoz való jogomtól, gondoskodom arról, hogy ezt másnap egészen sokan megtudják, ami egészen biztosan nem tesz jót a karrierjének. Ez már hat. Évek óta ismer, és pontosan tudja, hogy nem sok dolog van, amit nem tudok az eszemel, vagy a kapcsolataimmal elérni. Azt meg én tudom, hogy milyen céltudatosan tör felfelé a ranglétrán, és nagyon fájlalná, ha hirtelen leszakadna alatta egy-két létrafok. Még tesz egy gyenge kísérletet, majd beadja a derekát. A bilincset sem teszi rám, amíg a telefonhoz kísér, pontosan tudja, hogy eszem ágába sincs megszökni. Egyenesen a cég jogászát hívom, néhány szóban felvázolom a helyzetet. Egy órán belül ott van értem. Ezt az egy órát levélírással töltöm. Nem bírom megállni, hogy ne törjek némi borsot a két ügynököcske orra alá.


Drágáim,

Meglehetősen rossz néven vettem, hogy az együttműködés helyett becsukattatok az éjjelre. Hölgyem, elég lett volna ha megkérsz, hogy álljak félre, amíg nyugodtan eltölt egy éjszakát azzal az édes csokifiúval. Jó az ágyban, nem mondom, de készségesen átengedtem volna. Ahogy tudod, nem vagyok annyira szex híján mint te. Így persze a közös munkának lőttek, jobban szeretek megbízható társakkal dolgozni. Most egy időre szabadságolom magam, s amikor kipihentem a fáradalmakat, innen távol folytatom a munkát. Ne próbáljatok keresni, nem érdemes. Amikor értem jöttök reggel, én már valahol a felhők felett leszek egy repülőgép business osztályán és iszogatom a pezsgőmet, és készülök arra, hogy néhány hetet a hasam süttetésével töltsek. Ja, a mi kis sztorinkat megírtam, és néhány sztárfotóval együtt biztos kezekben hagytam. Természetesen a saját változatomban, szépre színezve. Amennyiben mégis kísértést éreztek a megkeresésemre, ezek a dolgok elkerülnek néhány napilap, no és néhány bulvárlap kezébe. Engem nem zavar a nyilvánosság...no és titeket? Azt NEM tudjátok megakadályozni, hogy megjelenjen, ha én úgy akarom. De nem kell aggódni, nem teregetek szennyest, csak akkor, ha megzavarjátok a nyugalmamat. Ez tény, amit jobb ha elfogadtok. A levelet mutassátok meg nyugodtan a főnökötöknek :) De akár valami rátok nézve hízelgőbb verziót is kitalálhattok.

No csók, léptem.

Margaret


Mire végzek, megérkezik az ügyvéd, a bőröndjeimmel együtt. Remélem jól csomagolt össze nekem. bár ha nem, majd Balin megveszem ami kell. Az a boríték, amit a repülőjegyemmel a kezembe nyom, meglehetősen vastag. Bele se nézek, hogy mennyi van benne. Bőven elég ahhoz, hogy néhány hétig, amíg az összes új iratom és bankkártyám el nem készül, kényelmesen költhessek. Hogy utána hol folytatom az életemet? A csuda tudja. Valahol innen messze. Vagy épp ugyanitt. Ezt még bőven van időm kigondolni. A lényeg az, hogy egy időre nyomom vesszen. Még mindig nem tudom pontosan, hogy kik is voltak azok, akik ilyen durván az életembe avatkoztak, de ezt majd a nálam nagyobbak kiderítik.

Pajkos mosollyal búcsúzom a rendőrfőnöktől, s megkérem, a két idegen kapja meg a levelet reggel. Megígéri. Belekarolok a jóképű jogászba, és tűnődve nézem az éjszakai várost. Hát...ennyi volt, egy időre búcsúzom ezektől a fényektől. Várnak a pálmafák és a kabócák.

Tartalomjegyzék