Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kisváros meleg, sárga napfénytől olvadozó főutcáján sétáltam, egyenesen az utca végében magasodó templom felé. A fehér falai mindig egy kicsit megrémítettek és az ajtó fölött a kereszt valahogy mindig olyan komoran meredt rám. Ezért is volt, hogy félve léptem át az ajtót. Ilyen fiatalon, alig húsz évesen, még annyi minden van, amitől az ember retteg, vagy ami bűnnek számít az emberek szemében.

Így aztán, hogy megfelelő férjet találjanak nekem, a szüleim köteleztek sok egyéb mellett arra is, hogy minden héten eljárjak a kedves Zack atyához gyónni. Az idősödő pap mindig meleg szavakkal nyugtatott meg, és bűneimért egyáltalán nem rótt rám szigorú penitenciát, ezért azt szívesen végeztem el.

Végre összeszedtem minden merszemet és beléptem az ajtón. Hűvös fogadott és félhomály, ami a napfényes utca után kicsit hátborzongatóan hatott. Körbenéztem, a vaskos boltívek, a fából faragott aranyozott szobrok, az egyszerű fapadok és a díszes oltár valahogy egyszerre vonzott és taszított. Nem értettem egyet mindennel, amit a pap prédikált, vagy amit az iskolában tanítottak, de az épület egyszerű magasztossága valahogy mindig megragadott.

Lassan odaléptem a gyóntatófülkéhez és becsusszantam, majd elhúztam a függönyt. Teljes sötétség borult rám, csak a függöny alja és a padló közötti vékony, világosabb rés adott némi fényt, de így is percekbe telt, mire a szemem hozzászokott a látványhoz.

Nem, mintha valami sok látnivaló lett volna a fekete, itt-ott kopott függönyön, vagy a vastag, lábak ezrei által fényesre koptatott padlón.

Aztán egyszercsak zajt hallottam, de Zack atya megnyugtató szuszogása és dohányillata helyett ma valami egész mást éreztem meg.

-Hallgass meg atyám mert vétkeztem. - kezdtem azért bele a mondókámba, mire egy fiatalos hang válaszolt vissza, mélyen és komolyan.

-Mit vétkeztél gyermekem?

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy hete helyeztek ide, hogy segítsem ki az egyre inkább betegeskedő Zack atyát. Jó ember és már régen az Úr szolgálatába állt, de a betegség egyre többször veri le a lábáról. El kell neki is a segítség, hiszen mi halandók nem élhetünk állandóan, még ha az Ő gyermekei is vagyunk. A betegséget is megkapjuk, mint béklyó, ami figyelmeztetés halandóságunk múlására.

Az atya ma is az ágyban lábadozik, reggel benéztem hozzá. Gyógyszereket kap, de még nem kelhet fel, ezért ma is rajtam a sor, hogy ellássam azon teendőket, melyek megtisztítják embertársaink lelkivilágát. Gyónni ma is lehet, és sorra jönnek az emberi sorsok, a bűnök, melyek talán sosem nyernek feloldozást, de a lélek mégis felszabadul a megbánástól.

A templomban most nincs senki, napközben igazán ritkán jönnek, talán óránként egy-két ember, ha betéved némi bűnbánatra. Hallom, amint nyílik a templomajtó és egy fiatal lány lép be hunyorogva. Keresztvetés után máris a gyóntató fülkébe siet, mintha valami sürgős megbánása lenne. Ha ilyen sürgős, akkor igyekszem én is hozzá, hogy mielőbb feloldozhassam a világi bűnök alól, bár én igazán ráérek.

Beülök a fülkébe, behúzom az ajtót, és mielőtt kinyitnám szólásra a szám, már sietve bele is kezd:

- Hallgass meg atyám mert vétkeztem. - mondja remegő hanggal. Valami igazán nagy baj lehet - villan át az agyamon.

- Mit vétkeztél gyermekem? - kérdezek vissza halkan, és várom a folytatást. De ekkor zavart csend követi a kérdésem. Bíztatólag szólok ismét: - Mondd gyemekem, mi a baj? Nekem bátran elmondhatod.

- Ön nem Zack atya... - hallom még a bizonytalanságot a hangján. Ezért megnyugtatom:

- Valóban, én nem Zack atya vagyok, de remélem, hogy a papi hivatásom feledteti a kedves atya személyét és elfogadod tőlem az Úr felé való tolmácsolásom. Én helyettesítem a szeretett Zack atyát, aki most lábadozik. Mondd édes leányom, mi bánt?

- Hát jó... - érzem még kicsit a bizalmatlanságot a hangjában, de mégis belekezd.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

És akkor... meghallok egy határtalanul izgalmas hangot. Felsóhajtok és bizsergést érzek a lábam között, de igyekszem elfojtani, és még meg is szidom magam, "egy templomban vagy egy pappal az isten szerelmére!", és hogy zavaromat leplezzem gyanakvóan nekiszegezem a kérdést:

-Ön nem Zack atya.

Mire azonnal megnyugtató szavakat mormol felém, és bár nem nagyon tudok figyelni, mert elmerülök hangja varázsában, annyit még kiszűrök, hogy Zack atya beteg és ő helyettesíti.

-Mondd édes leányom, mi bánt? - kérdezi, és ez a kérdés számomra egy kicsit gunyorosnak tűnik a pátoszos papi hang mögött, ezért nehezen kezdek bele.

-Hát... vétkeztem atyám, mert nem tiszteltem szüleimet.

-Mi történt? - kérdezett megértően, de most is kihallottam a hangjából a pajkosságot és hirtelen belém bújt a kisördög.

-Nem voltam engedelmes velük szemben.

-Mit követtél el? - most meg egy árnyalatnyi türelmetlenséget éreztem a hangjában és ettől elmosolyodtam.

-Nos, próbálok nekik megfelelni, hogy majd jó felesége legyek leendő kiválasztottamnak, de, atyám, olyan nagy bűn, hogy vannak vágyaim? Hogy szeretnék megélni dolgokat, mielőtt férjhez megyek?

Most már az én hangom is pajkosan csengett, és észrevettem, hogy az atya visszafojtja a lélegzetét, majd hirtelen zajt hallottam a sötét fülkében és csak akkor eszméltem rá, hogy elhúzta a válaszfalat, amikor megragadta a kezemet és maga felé húzta.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Mit követtél el? - nagyon nehezen akart megszólalni és még mindig bizalmatlanságot érzek felőle. Hogyan tudnám feloldani ennek a lánynak a bűneit, ha még bennem, papban sem bízik?

- Nos, próbálok nekik megfelelni, hogy majd jó felesége legyek leendő kiválasztottamnak, de, atyám, olyan nagy bűn, hogy vannak vágyaim? Hogy szeretnék megélni dolgokat, mielőtt férjhez megyek?

A mondat hirtelen ért, és megmozdult bennem a fantázia, és a hangjai is olyan... csábítónak mondanám, de nem, nem lehet, hiszen miért is tenne ilyet ez a leány? De vajon milyen vágyakra gondolt? Gyorsan elhessegettem a fejembe tóduló képeket és eretnekségeket, aztán úgy döntöttem, erőt merítek belőle, hátha folytatja a gondolatait, ha bátorítást nyújtok neki.

Elhúztam a köztünk lévő falat, megfogtam a kezét és a tenyerét az enyémbe zártam, majd ezt mondtam neki:

- Lányom, nem tudom elképzelni milyen vágyakra gondolhatsz, ha már az esküvőd napja közeleg. Jövendőbeliddel is biztosan megkapod azokat a vágyakat majd, amiket kívánnál, ezért nem hinném, hogy akadály lenne számodra bármi ezután is.

Érzetem a tenyeremben, hogy remeg és izzad a keze, mintha izgulna, de igyekeztem nem erősen fogni a sötétben. Vártam a válaszát, de csak kis idő múlva, mintha elgondolkodott volna, úgy kaptam meg:

- Értem atyám, de ezek sajnos olyan vágyak, amiket nem tudok megvalósítani akkor, ha már férjül mentem a jövendőbelimhez...

Elkezdtem törni a fejem, hogy vajon mire gondolhatott, hiszen ha van már egy férfi az életében, akkor semmi gond.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy megilletődötten pihegtem a sötétben, meghallottam a hangját. Mintha valahogy közelebbről szólt volna és én megint beleborzongtam:

-Lányom, nem tudom elképzelni milyen vágyakra gondolhatsz, ha már az esküvőd napja közeleg. A jövendőbeliddel is biztosan megkapod azokat a vágyakat majd, amiket kívánnál, ezért nem hinném, hogy akadály lenne számodra bármi ezután is. - hallgatom a kicsit kuszának tűnő szavakat, mintha nem is igazán a mondandójára koncentrálna, hanem az én lihegésemre, izgalmamra. Talán megsejtette, hogy mi jár a fejemben? Nos, azt mindjárt meglátjuk.

-Nos atyám, ezek sajnos olyan vágyak, amiket nem tudok megvalósítani akkor, ha már férjül mentem a jövendőbelimhez.. - hallgattam el a mondat közepén, mert tudtam, hogy most azon töri a fejét, ugyan erre mit is válaszolhatna. Vagy azon gondolkozik, hogy hinni merjen-e a szavaimból áradó visszafogott szenvedélynek? Nos, talán adhatok neki még egy kis segítséget. Kivettem a kezemet a kezéből és lassan a blúzom felé nyúltam.

- Tudja.... atyám.... - mondtam ki minden szót nagyon-nagyon lassan és mindegyiknél kigomboltam egy gombot a blúzomon. - engem...az...ima...felizgat. - és nem maradt több gombom. A sötétben látszott tejfehér bőröm, ahogy két fickándozó mellem fel-le mozdul ahogy előre-hátra hajolok, és a gondolatra, hogy a sötétben ez a fiatal férfi a mellemet bámulja megmerevedtek a bimbóim. Aztán mint a vulkán törtek ki belőlem a szavak.

-Az én férjjelöltem már nagyon idős, és én nem bánom, hogy hozzá kell mennem, de ráadásul ő egyáltalán nem vallásos. Nem szereti ha imádkozom, pedig nekem csak akkor van orgazmusom ha közben arra kényszerítenek, hogy kéjes sikoltozás helyett a hiszekegyet ismételgessem suttogva.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Tudja atyám... - lassan és kimértem kezdett el beszélni, és önkéntelenül is arra néztem, amit művelt. Elkezdte kigombolni a felsőjét, miközben folytatta a mondanivalóját: - Engem az ima felizgat.

Már tiltakoztam volna, hogy mit művel ez a forróvérű leány, de az utolsó mondatától úgy meglepődtem, hogy a szavam is elállt. Aztán előrehajolt, és a félhomályban ott volt előttem a két formás melle, szinte egy érintésre tőlem. Bimbói szinte kívánták a...

Nyeltem egyet, mert ilyen bűnös dolog még nem történt velem és nem is szabad! De eközben a reverendám alatt a testem nem tudott ellenállni az ördögi vágy hívásának. Nem, nem szabad ilyenekre gondolnom! Lehunytam a szemem, de a hangja újra a fülembe kúszott:

- Az én férjjelöltem már nagyon idős, és én nem bánom, hogy hozzá kell mennem, de ráadásul ő egyáltalán nem vallásos. Nem szereti ha imádkozom, pedig nekem csak akkor van orgazmusom ha közben arra kényszerítenek, hogy kéjes sikoltozás helyett a hiszekegyet ismételgessem suttogva.

Teljesen megszédültem. Legszívesebben kirohantam volna a gyóntatóból hangot adva a felháborodásomnak, de az úr házában nem eshetek egyik bűnből a másikba. Biztos, hogy a leány valami hatás alatt áll, talán az ördögé alatt. Igen! Maga a sátán kísértette meg, ebben biztos vagyok!

De eközben a testem meg azt dübörögte a fülembe, hogy "végre, itt az idő!" Engem is elragadnak a rossz szellemek? Ráadásul a hiszek egyet sem mondathatom el vele, ezzel gonosz örömökhöz juttatva őt. De ekkor olyan dolog történt, amire én sem számítottam:

- Atyám? Rosszul van? - kérdi, de eközben a tenyerét az ölemre tette, egyenesen a férfiúságomra. Majdnem felugrottam a meglepetéstől, de az ágyékomnál fogva visszanyomott a helyemre, majd ezt mondta:

- Atyám, jobb, ha nyugton marad, vagy ilyen szerszámmal szeretne a hívek elé állni? - és megsimogatta a reverendán át. Rákvörös lettem, ami a sötétben jó, hogy nem látszódott, és csak annyit suttogtam halkan:

- Lányom, ne...

- Atyám, ha békén marad, nem derül ki semmi... - súgta és körözni kezdett az ágyékomon.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kimondtam a bűvös mondatot és semmi reakció. Hát miből van ez az ember? márványból? vagy fából? hogy képes nemet mondani egy ilyen ajánlatra? Nekem már semmi más nem járt a fejemben, csak a vad képek, ahogy hátulról nyomul belém miközben a fülembe suttogja, hogy ismételgessem, hiszek egy istenben... de ő még mindig nem tett semmit.

Így aztán arra határoztam el magam, hogy kezembe veszem a dolgokat. Szó szerint.

-Atyám rosszul van? - szegeztem neki incselkedve a kérdést, majd azonnal cselekedtem, finom kezemet határozottan a szerszámára helyeztem és megnyugodva vettem észre, hogy azért nem voltam rá teljesen hatástalan. Éreztem, hogy fel akar ugrani, ezért finoman visszanyomtam és egy kicsit meg is zsaroltam:

Atyám jobb ha nyugton marad, vagy ilyen szerszámmal szeretne a hívek elé állni? - simogatni kezdtem finoman, húzogatni a reverendán keresztül miközben gondolatok ezrei rajzottak a fejemben és cselekvésre sarkalltak.

-Lányom ne... - hallottam édes nyögését és átszakadt bennem a gát. Valamit még suttogtam a félhomályban, aztán óvatosan kilestem a függöny mögül. Szerencsénkre a gyóntatószék úgy helyezkedett el, hogy ha valaki belépett a templom ajtaján, akkor se látott el azonnal idáig. Így aztán nagy merészen kicsusszantam a fülkémből, át az övébe. Mielőtt még tiltakozhatott volna, térdre rogytam előtte és bebújtam a reverenda alá. Megkerestem a már meredező szerszámot és simogatni kezdtem. Ahogy megéreztem az illatát képtelen voltam visszafogni magam és a számba csúsztattam. Először csak a makkjával játszadoztam, ártatlan kislányként, nem is várhatott tőlem többet, és azt hiszem ennyivel is elégedett lett volna, de valami olyat akartam adni neki, amit eddig még senkinek sem sikerült. Így aztán a térdemre helyezkedtem, a fenekemet kicsit hátrébb toltam, hogy a formája tökéletesen kirajzolódjon és felhúztam a szoknyámat, hogy a látvánnyal is kényeztethessem. Mivel szűk volt a hely, meztelen fenekem egy része kivillant a függönyön át, bárki megláthatott aki közelebb jött hozzánk.

-Megláthatnak - suttogta indulattól visszafojtott hangon, miközben teljesen megkeményedett, robbanásig feszült. És akkor rájöttem, őt tulajdonképpen izgatja. Hogy megláthatnak. Így aztán még egy kicsit kijjebb toltam a popsimat, és a talpamat is, majd előre hajoltam.

Egyik kézzel megfogtam és erősen tartottam a farkát, a másikat a fejemre helyeztem és lassan belekezdtem a nyomulásba. Már a makkja is hatalmasra volt duzzadva, de az egész farok annyira vaskos és eres volt, hogy az én szűk kis számnak hatalmas akadályt jelentett. Hogy fogom ezt letuszkolni a torkomon? futott át rajtam, de már nem akartam visszakozni.

Elsőre nem is sikerült, a felénél kb elakadtam és nem tudtam, hogy most álljak neki öklendezni, vagy levegőt próbáljak venni, vagy mit is kéne tennem. Aztán elkapott a most vagy soha érzés és még pár centit lejjebb engedtem. Az egész számat feszítette, a hátsó fogaim finoman karistolták és én csak küzdöttem azzal, hogy tövig lent legyen. A mandulámnál megint elakadtunk, és nem tudtam innen hogyan tovább, mert bárhogy is préseltem össze, egyszerűen a hatalmas dákó nem akart átcsusszanni. Megpróbáltam kicsit kijjebb engedni és benedvesíteni, de így sem ment. És akkor egy váratlan mozdulat. Nem tudom, mit történt, lehet hogy benne is átszakadt a gát, lehet hogy izgalma olyan fokra hágott, ahonnan már nincs visszaút, de a fejemen lévő kezével hirtelen nyomni kezdett, miközben a másikkal megfogta a farkát az enyémre rászorítva. És tényleg csak ennyi kellett. Ahogy a fejemet tolta a gégém, a mandulám nem tiltakozott tovább egy csusszanással benyeltem a hatalmas hímtagot és élvezettel szívtam rá magamat. Fulladoztam, mert teljesen kitöltött ott lent, de egyben nedves is lettem a gondolatra hogy végre életemben először mélyen, egészen mélyen van a torkomban egy farok. Vártam, hogy mit kezd a helyzettel és nyögdécseltem amennyire tudtam.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Megláthatnak - több nem jut eszembe, amikor a popsija a függönyön keresztül kikandikált. Egyszerűen nem jut semmi az eszembe, mozdulni sem bírok, mert ez az érzés, amit ad, egyszerűen fantasztikus és mennyei. Nem is tudom hogyan élhettem eddig enélkül, pedig ez milyen gyönyör, amit az Úr adhatott rajta keresztül!

A fejére teszi a kezem, hogy vezessem, pedig azt sem tudom hogyan kell. Mégis megadja a ritmust és szinte ösztönös lényként mozgatom magamon, miközben férfiasságom egyre keményebbé és feszültebbé válik. Egyre mélyebben nyeli magába, de elakad valahol, pedig egyre jobban vágyom arra, hogy mélyebben benne lehessek. Vágyom, de még mennyire! A földi örömökre, igen! De még hogy vágyom rá! Akarom mélyebben!

Megfogom a fejét és egyszerűen megnyomom, és máris beljebb vagyok a szájában. Ez az! Hátra dőlök úgy élvezem a mélységeket benne. Már azt sem tudom mi történik velem, de érzem, hogy ez hiányzott a beteljesedéshez. Ahogyan szívja és nyomja egyre mélyebben a szájában, és ahogyan engedek és megfeszülök benne. Oh, atyám, hogy ilyen örömöket nem élhettem át eddig!

Megragadom a hajánál, fejénél fogva és egyszerűen húzogatni kezdem, mintha csak a kezemmel kényeztetném magam. Már nem tudom ki ő vagy mit csinál, csak szorítsa a makkom, mert jövök és már nem fogom vissza magam. A következő percben összegörnyedek és úgy tör fel belőlem az ősi vulkán, mintha csak egy gát szakadna át, egy rég szunnyadó forrás ébredne fel. De csak nyeli és jön fel belőlem az újabb adag és remegek, arcom eltorzulva ordítana, de már arra sincs erőm. Végül tövig benyelve szívta pulzáló hímtagom.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy lenyeltem az utolsó korty spermát is, én még mindig nagyon izgatott voltam. Nem gondoltam volna, hogy egy mélytorok ennyire fel tud izgatni. De minden porcikám remegett, és tudtam, hogy ahhoz, hogy megkapjam amit akarok, újra készenléti állapotba kell hoznom a szerszámot. Ő még csendesen pihegett a fülke sötétjében én pedig belenyúltam a táskámba és előkaptam egy kis üveg olajat. Mindig is nagyon szerettem az illatát, a levendula és a rozmaring keverékét, ami egyszerre hatott megnyugtatóan és izgatóan. Eddig még csak magamon alkalmaztam, azért hordtam folyton magamnál, hogy bárhol ,ahol rám jön a maszturbálhatnék kéznél legyen. Most egy hirtelen ötlettől vezérelve kentem egy kicsit a kezemre és úgy nyúltam újra a szerszámhoz, ami most még petyhüdten pihent a reverenda takarásában. Aztán szépen felhajtottam, hogy a félhomályban elgyönyörködhessek benne. Magamba szívtam a sperma, a rozmaring és a levendula illatát, hogy keveredni kezdett és a félig kemény dákót simogattam egyre hevesebben. Megint egy kis olajat kentem rá és fel-le húzogattam, miközben a másik kezemmel a golyóit masszíroztam. Láthatóan tetszett neki amit csinálok, mert megkeményedett. Tudtam, hogy a fülkében elég szűk a hely, és különben is, ha már ekkora szentségtörést követek el, akkor használjuk ki jól a helyzetet.

Gondoltam egy merészet és a kinyitott oltárhoz vezettem a farkánál fogva miközben az ő egyik kezét a popsimra helyeztem értésére adva, hogy simogasson közben.

Bármikor ránk nyithattak, de ez nem akadályozott meg abban, hogy a sima kőoltárra feküdjek, és felhúzzam a lábaimat. Elém térdelt, már sejtette, hogy mit kéne tennie és én megtámaszkodtam a vállain, mire ő belefúrta magát a puncimba és kissé ügyetlenül de határozottan nyalni kezdett.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem elég volt neki, hogy kihozta belőlem azt, amit más soha, még ezután is folytatta. Egy pillanatra átvillant a fejemben, hogy nem jó dolog ez, amit az úr házában művelünk, de miért is adna az úr ilyen örömöket, ha nem élhetjük át?

A következő pillanatban valami érdekes dologgal, talán krémmel kezdte el kenegetni a fényesre tisztított makkom. Mennyei volt, és egyszerűen még érzékenyebb lettem tőle. Hátradőltem, miközben a karfába kapaszkodtam, de ő csak folytatta. Valami finom illat is bejárta a helyet, biztosan attól, amit rám kent. Hamar úgy éreztem, hogy egyre forróbb és forróbb lett, de ekkor felállt, kinyitotta az ajtót, és a férfiasságomnál fogva kihúzott. Körbenéztem és egy kicsit meg is ijedtem, hogy valaki meglát minket, de sehol senki. Az oltárhoz húzott, tudta mit akart.

Felfeküdt, mint akit feláldoznak és felhúzta a lábait. Kinyílt előttem nőiessége rózsaszirma, mint valami vágyakozó kehely és a nyílás szinte csábított arra, hogy közelebbről megízlelhessem. Mint amikor Ádám bűnbe esett és beleharapott... Hogy mibe, az már nem jutott eszembe, mert egyszerűen ösztönösen belehajoltam és nyalni kezdtem a csepegő nedvet, amit alaposan felittam a nyelvemmel.

Megfogta a fejem és egyszerűen tolta magába. Már azt sem tudtam mit teszek, csak járt a nyelve, amerre értem. Nem is tudtam hogyan kell, de életem első szirmai most kerültek elém, mégis tudtam mit kell tennem. Ő pedig biztatott, segített. Halk nyögései egyre hangosabbak lettek, melyet visszhangzottak a falak.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kezdtem rájönni, hogy a kedves atyának egyszerűen fogalma sincs arról hogy is kell egy nőt kényeztetni. Eszembe sem jutott, hogy esetleg szűz lehet még, aztán amikor ez tudatosult bennem, attól csak még izgatottabbá váltam. Az összes porcikám beleremegett a gondolatba, milyen édes kis bűnt követe el, nem csak hogy paráználkodom, egy templomban!, de még egy atyát is megronthatok. Pajkos gondolataimat a testem egyértelmű reakciói szakították félbe, ugyanis az atya bármennyire is szűznek tűnt egyszerűen őstehetség. Olyan hévvel, olyan kitartóan nyalt, hogy pillanatokon belül már nem is tudtam másra gondolni, csak a nyelvére ahogy körözött rajtam. Biztató nyögéseket, sóhajokat hallattam és éreztem hogy egyszercsak még az ujját is belém dugja. Na ennél több nem is kellett, azonnal átadtam magam az orgazmus élvezésének, miközben mintha felülről is láttam volna magamat, ahogy az oltáron fekve rángatózik a testem a kéjtől miközben egy fiatal pap térdel előttem és készségesen nyalja a pinámat.

Aztán elcsendesedtem egy kicsit és ahogy felemelte a fejét rám függesztette döbbent tekintetét, az arca a nedvemtől fénylett és én tudtam, mindent akarok. Meg akarom mutatni neki ezt a számára eddig még ismeretlen világot.

Benyúltam megint a reverendája alá, ahol éreztem hogy a farka továbbra is keményen ágaskodik, majd a templom oldalfalához támaszkodtam, pucsítottam a fenekemmel és kedvesen, kacéran hátranézve, szinte hipnotizálva kértem-

-Basszál meg! - nem tudom hogy a csúnya szavak vagy a játék kezdett tetszeni neki, de megoldotta a reverendáját és hagyta, hogy lecsússzon a padlóra. Ott állt előttem fekete pólóban, amin áthatoltak testének izmos vonalai, alul teljesen meztelenül, meredező szerszámmal és én már alig vártam hogy ez a szépséges hímtag egészen elmerüljön bennem.

-Gyere, basszál meg. - kértem újra és pillanatnyi zavar után odalépett mögém, majd a makkját a fenekemhez illesztette. Segítettem neki, széthúztam a két popsigömbömet, még jobban pucsítottam, ahogy a fejemet a falnak döntöttem, hogy legyen min megtámaszkodnom, mire ő, ösztönei által vezérelve azonnal eltalálta a mozdulatot, amivel belém kellett hatolnia. Hatalmas farka feszítette szűk puncimat, fájdalmat okozott, de én csak toltam rá magamat, miközben olyan érzésem volt, mintha egy gerendába akarnék beleülni. Aztán odaértem, ahova akartam és tövig volt bennem. Megtámaszkodtam megint a két kezemmel a falon és a fenekem is rászorult a farkára, ezzel is növelve a hatást, majd dugni kezdtem magamat. Egyre gyorsabban és szenvedélyesebben mozogtam rajta és éreztem hogy közeledik a következő orgazmusom. A farka annyira feszített, hogy azt hittem minden egyes lökésnél, hogy szétrepedek. Valamit megérezhetett ebből, és hirtelen kicsúsztak a száján a szavak, ahogy a hajamba markolt.

-Gyerünk, mondjad! - szólított fel és én nem hittem a saját fülemnek. Elborított a kéj, minden ép elmémet elveszítettem és halkan, visszafojtva a nyögéseimet szavalni kezdtem.

-Hiszek egy Istenben.. ahh... mindenható Atyában..... ohhh.... mennynek és földnek teremtőjében... uhhh - támasztottam a falat, körmeim belevájtak az évszázados kövekbe, sóhajtva imádkoztam miközben ő csak dugott, dugott, dugott megállíthatatlanul.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Basszál meg! - szólt rám, és már nem érdekelt semmi. Ami bűnt ma itt elkövettem, azután már nincs visszaút. És mégis oly édes a bűnbeesés, ahogy ez a nőszemély itt előttem odaadja magát. Igazi áldozat lett belőle az oltáron.

Egy mozdulattal vettem le a reverendát, oly természetességgel, mintha csak a szobámban lennék. Férfiasságom már szinte kívánta hogy megmártózzon ebben a nőben, abban a szűk résében, amibe szinte ösztönösen vonzott valami.

- Gyere, basszál meg! - szólt rám ismét, és ez már magamhoz térített. Nem kellett többször mondania, mögé léptem. Ahogyan nyomta felém a fenekét, és széthúzva vágyott rám, nekem sem kellett több: olyan mélyre hatoltam benne, hogy egyszerre nyögtünk fel. Érdekes érzés volt, de határozottan kellemes, ahogyan rajtam lüktetett. De ő egyre jobban húzta fel magát rajtam, szinte tövig el akart nyelni. Megkapaszkodtam benne, ő pedig az oltárban, és előre-hátra mozogni kezdett alattam. Felnyögtem, mert olyan mennyei érzés volt, hogy hang nem tört még fel belőlem úgy. Minden húzás egyre erősebb és erősebb lett én pedig szédülni kezdtem, de a hangokból ítélve neki is már közel lehetett a vég. Hogy is mondta? Mire élvez el? Az Úr szavaira?

Belemarkoltam a hajába és úgy kértem tőle a feloldozást:

- Gyerünk, mondjad! - nem bírta már tartani magát, remegése végigfutott rajtam is, de még kinyögte a kért szavakat:

-Hiszek egy Istenben.. ahh... mindenható Atyában..... ohhh.... mennynek és földnek teremtőjében... uhhh... - Ezek a szavak annyira elvették az eszem, hogy hallom őket, miközben ilyen isteni élményt élek át, hogy már teljesen beleszédültem, majd testemből a régen ismert robbanás indult el. Már nem ő mozgott alattam, hanem én kapaszkodtam benne, hogy egyre erősebben törjön ki az őserő testemből. Aztán a következő pillanatban már nem is tudom mi történt. Arra emlékeztem, hogy felszállok valahova, majd remegek és minden elborult a szemem előtt.

Arra ébredtem fel, hogy a földön fekszem és tövig a szájába kapva tisztogatja a férfiasságomat. Csak annyit tudtam nyögni:

- Lányom... - de mintha meg sem hallotta volna, szopta tovább ismét egyre keményedő farkam. A fejem még kicsit szédült, de éreztem, amint újra keményebb és keményebb leszek. Felnyögtem, mert jól esett, és már nem is érdekelt, csak ez a bűn, ez vigyen magával!

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy elkezdtünk a falnál kefélni, rájöttem, hogy az atyának még nem nagyon lehetett része ilyen élményben és ez a gondolat megvigyorogtatott. Elképzeltem a lehetőségeket, hogy ezt az ártatlan embert én vezethetem be az erotika rejtelmeibe. Úgy gondolom, gyakrabban fogok majd ezentúl gyónni és a misére is sokkal nagyobb lelkesedéssel készülök majd.

Közben már a farkát szoptam. Aztán hirtelen olyasmi történt, ami visszahozta egy pillanat alatt a külvilágot. Sokáig elmaradtam és anyám biztosan nem tudta, mi tart ilyen sokáig, ezért felhívott telefonon. A készülék a valahol útközben elhagyott szoknyámban csörgött, odanyúltam érte miközben a pasi farkát egyetlen pillanatra se engedtem el. Felkaptam, és megnyomva a gombot bekapcsoltam anyámat közénk. Drága kis papom ijedten kapta össze magát, de nem engedtem mozdulni. Egyik kezemmel a telefont tartottam, a másikkal a farkát markoltam szorosan.

-Kicsim merre vagy? - kérdezte anyám és én elvigyorodtam. "ha tudnád!". Közben bekaptam az előttem meredő szerszámot és csak egy pillanat szünet után, miután kihúztam a számból válaszoltam anyámnak.

-Anya, gyónni vagyok. Tudod, hogy Ted elvesz jövő héten és szeretnék ártatlan arccal és tiszta lélekkel állni mellette a templomban. - ezt már úgy mondtam, hogy a telefont a vállam és az állam közé szorítottam és kispapom farkát pedig a két mellem közé csúsztatva elkezdtem fel-alá siklani. Ő felnyögött, aztán ijedten nézett rám, de a telefon másik végén semmit nem vettek észre.

-Ez nagyon rendes tőled kicsim. Mikor érsz haza? Tudod, hogy Ted átjön vacsorára és szeretném, ha átöltöznél és segítenél mielőtt ideér. Talán megteríthetnéd az asztalt a leendő férjednek.

-Hm...mmmm. - csak ennyit bírtam kinyögni, mert közben a férfi makkja becsúszott a számba. Egyre követelőzőbben nyomult a torkomon lefelé, mintha ez az ifjú pap végre ráérzett volna a szopatás ízére és úgy találná egyáltalán nem isten ellen lévő dolog egy kis élvezet. - Otthon leszek időben anya. Ne aggódj. Most mennem kell. - azzal lecsaptam a telefont, bár ez nem volt szokásom. De ahogy ez a férfi nézett rám, nem bírtam tovább, muszáj volt újabb és újabb örömöket okoznom neki.

Elkaphatta őt is a hév, mert megragadott, nekitámasztott az egyik padnak, ahol az öreglányok imádkozni szoktak és elémállt berogyasztott lábakkal. Elkapta a fejemet, és belenyomta a farkát a számba.

-Szopjál le!- szakadt ki belőle és én nem tiltakoztam, hisz mindennél jobban vágytam erre. Kíváncsi voltam, mit tartogat még nekem ez a reverendába bújtatott vadállat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszer csak megcsörren a telefon. Csak nem veszi fel, hiszen egyből lebukna. Abbahagyta a szopást, egyik kezével a farkam markolta, a másik kezével meg a telefont vette elő a szoknyájából. Ránézett és már fel is vette. Nem tudom ki lehetett az, alig lehetett hallani a kiszűrődő hangokat. Eközben merészen bekapta a farkam és rendesen megszopta. Már mozdulni és nyögni sem mertem.

- Anya, gyónni vagyok. - Ez szép! Az édesanyja ráadásul. Jól ismerem őt régről és szegény asszony azt sem tudja mi történik. De a lány folytatta: - Tudod, hogy Ted elvesz jövő héten és szeretnék ártatlan arccal és tiszta lélekkel állni mellette a templomban.

Miközben ezt mondta, két kezével összeszorította a melleit és közéjük szorította a farkam. Ráadásul a melleivel kezdte masszírozni a makkom. Olyan jól esett, hogy véletlenül felnyögtem. Ez a bűn már sok volt nekem, de még akartam!

Ekkor hangosabban, tisztán hallottam a telefonból kiszűrődő hangokat:

-Ez nagyon rendes tőled kicsim. Mikor érsz haza? Tudod, hogy Ted átjön vacsorára és szeretném, ha átöltöznél és segítenél mielőtt ideér. Talán megteríthetnéd az asztalt a leendő férjednek.

Ha ez a Ted tudná micsoda felesége lesz! De ha ilyen mamlasz, meg is érdemli. Biztosan otthon is eljátssza ez a lány a rendes teremtést és mit sem sejtik micsoda ördögi vágy lakozik benne.

- Hm...mmmm - ezt nyögte a telefonba válaszul, miközben újra bekapta a farkam. Meg kell őrülni ettől a nőtől, egyszerűen a telefonba szop le engem! Az édesanyja meg nem is gondolja mi történik most. Ha meg nem tudja...

Megmarkoltam a lány fejét és egyre mélyebben akartam szopatni magam. De egy pillanatra elhúzta a fejét és beleszólt a telefonba:

- Otthon leszek időben anya. Ne aggódj. Most mennem kell. - és már le is tette a telefont. Úgy tűnik nem bírta tovább, és közel lett volna a lebukás. De most már bármit lehet, talán nem hív már fel senki ezután.

Az imádkozó pad elé húztam, és ismét megragadva a haját a farkamra húztam. Olyan istenien tud szopni, csinálja akkor rendesen!

- Szopjál le! - szóltam rá és biztatni sem kellett. Olyan engedelmesen tette, mintha maga az Úr parancsolta volna ki. Nekem meg ezt az örömet. A templom csak úgy visszhangozta a cuppogást és az örömöm hangjait. Egyre erősebben szívta a makkom, mintha sosem eresztené el, de most nem akartam a száját megtölteni az isteni nedűvel. Ezért meghúztam a haját és nem engedtem, hogy tovább szopjon. Felemeltem és megfordítottam a padra.

- Hajolj le! - szóltam rá és ahogyan tette egyre jobban kinyílt előttem a kapuja. Megragadtam hátulról és egy mozdulattal magamra húztam, tövig beletoltam lüktető faszom. Úgy feszültem bele, olyan szűk volt, hogy sosem éreztem ilyen mennyeinek a baszást. Mozdulni sem mertem először, úgy élveztem a pillanatot, de ő egy hirtelen mozdulattal lecsúszott, majd visszatolta magát, mire belekapaszkodtam a csípőjébe, ujjaim belemélyedve a bőrébe. Ordítás szakadt fel belőlem és megremegtem, de még tartottam magam. Ez a nő végképp elvitt az ördög mély, örömökkel teli bugyraiba.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor már azt hittem, hatalmam van felette, farka a számban és én úgy irányítom, ahogy csak akarom, megrántotta a hajamat és kényszerített, hogy engedjem el a farkát. A következő pillanatban már meg is fordított, aztán ahogy a popsim szétnyílt neki azonnal birtokba vette a puncimat, úgy, ahogy még senki más. A szűk résem teljesen körbeölelte és tudtam, hogy hamarosan el fog élvezni, és én játszani akartam vele, ezért lejjebb csúsztam, aztán fel megint tövig. Éreztem, ahogy belemarkol a derekamba, ahogy ujjainak nyomai ottmaradnak a bőrömön, mint nagy vörös mementók, hogy sose felejtsem el milyen vad, állatias és élvezetes is lehet a szex.

Hirtelen hihetetlen erővel ordított fel és én éreztem ,hogy közel a vég, éreztem a remegését, de nem engedhettem meg neki hogy ilyen hamar túljusson rajtam. Akartam hogy még basszon és nem tudhattam, hány lövetre képes még.

Ezért aztán egy olyan trükkhöz folyamodtam, amit apám szokott alkalmazni a bikáknál, amikor nagyon kanosak. Hátranyúltam és elkaptam a golyóit, majd összemorzsoltam őket. Újabb ordítás következett, de ez már a fájdalomé és abban a pillanatban kirántotta magát belőlem és már nem meredt olyan keményen. Golyóit a kezébe fogva hátrált el előlem és istenhez könyörgött megbocsátásért.

-Ne haragudj, a bikáknál mindig működik, lecsillapítja őket, talán túl durva voltam, hadd tegyem jóvá!

-Távozz tőlem te sátáni lélek! Nem akarom hogy mégegyszer kísértésbe vigyél és olyan dolgokra vegyél rá, amit magam sem akarok!

Na ettől kicsit bepöccentem, és harciasan eléálltam.

-Méghogy nem akartad? Senki nem kényszerített, hogy megszopass a gyóntatófülkében, hogy kinyalj és megbassz az oltáron, a sekrestyében és az imapadon. Senki nem fogott pisztolyt a fejedhez hogy minél mélyebben nyomd a faszodat a torkomig! - ahogy kiabáltam éreztem a hatást, megint bekeményedett. Ennek megörültem és ördögi mosollyal felemeltem a kis szoknyámat, a bugyim még mindig a bokámnál tekergett, és ráripakodtam.

-Tedd a dolgod és basszál meg! Imádkozni akarok!

Úgy láttam, megint megadta magát, és én visszahelyezkedtem az előbbi pozícióba, felhajtottam a szoknyámat derékig és intettem neki. Nem hagytam más választást, a farka már megint olyan keményen meredt előre hogy fájdalmas lett volna neki most abbahagyni. Ezért végre közelebb lépett és belém akart nyomulni.

-Ne oda! - szóltam rá és egy kicsit lejjebb engedtem a fenekemet. - Van mégegy nyílásom, amit töltetlenül hagytál. Azt akarom, hogy keményen szétbaszd a seggemet miközben én a hiszekegyet ismételgetem. Ordítani akarok az élvezettől megértetted?

Nem ellenkezett, talán őt is elkapta a hét, így aztán megmarkolta a csípőmet és mintha mindig ezt csinálta volna, belémnyomult. Fájt, eléggé ahhoz, hogy egy pillanatra meggondoljam magam, de amikor meg akartam állítani rájöttem hogy egy vadállatot engedtem ki a ketrecből, már nincs vissza út. Én akartam, addig provokáltam, míg el nem szabadult, hát most vállalnom kell a következményeket. Így aztán hagytam ,hogy a könnyeim lefolyjanak az arcomon, belekapaszkodtam az imapadba és vártam, hogy a fájdalom alábbhagyjon.

Ő tombolt bennem, mint egy vadállat, húzta ki és tolta vissza a farkát, kegyetlenül, talán mint egy robot és közben észvesztően markolta a derekamat. Aztán hirtelen egy éles csattanás. A fájdalom csak pillanatokkal később jelentkezett, de éreztem ,hogy elkezdi a fenekemet verni. Ahogy elém villant a kép, egyre pirosodó hátsómról áttört bennem egy gátat és sikoltozni kezdtem.

Olyan hirtelen élveztem el, hogy az imát is teljesen elfelejtettem, csak vonaglottam a dugattyúzása és az ütései alatt, de ő tudta, teljesíteni kell a parancsot.

-Imádkozz te ribanc! - ordított rám és nekem ettől még jobban beindult a testem.

Őserővel törtek elő belőlem a szavak, öntudatlanul formáltam meg őket.

-Hiszek.... egy..... Istenben... - a többire már nem emlékeztem, mert olyan heves orgazmus kapott el, hogy úgy éreztem, darabokra tép. Előrebuktam a padra kezem elernyedt és azt hiszem, elvesztettem az eszméletemet.

Arra ébredtem hogy egy nedves kendővel törölgeti az arcomat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Lányom... Lányom ébredj! - szólogatom és egy vízbe mártott kendővel kezdem törölgetni az arcát. Meglepődve nyitja ki a szemét és furcsán néz rám.

- Atyám... - súgja kicsit nyögve, ahogy felnéz. De csitítom, most nem kellene beszélnie:

- Cssst lányom, csak csendesen. Így is eléggé megijesztettél az ájulásoddal. Rosszul vagy netán? - kérdem érdeklődve, de csak kicsit megrázza a fejét.

- Gyere, kelj fel, segítek - és felhúzom a padról. Ekkor körbenéz és magára. Meglepődve tapogatja magát végig, majd csodálkozva kérdi:

- Hogyan... Hogyan kerül rám a ruhám?

- Tessék? - kérdezem pislogva, mert nem értem a kérdését.

- Hát... a ruhám... Az előbb meztelen voltam és...

Gyorsan keresztet vetettem és az égre pillantottam gyorsan, hátha Ő nem hallja e bűnös gondolatokat.

- Meztelenül? Ugyan leányom! Milyen gondolatok kavarognak a fejedben?

- De atyám... - tekint rám ismét csodálkozva - hiszen mi...

- Mi...? - hajolok felé érdeklődőn. Nem tudom mire gondolhat, de ekkor körbenéz. Van pár imádkozó a padok között, és ekkor lesüti a szemét.

- Semmi atyám, semmi. Köszönöm, hogy segített. - megfogom a kezét, és erre rám néz.

- Tényleg minden rendben van leányom? - kérdem fürkészve, mire csak annyit súg:

- Igen. A legnagyobb rendben. Köszönöm. - ekkor megfordul és szende mosollyal sétál ki a templomból.

Tartalomjegyzék