Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Mint derült égből a villámcsapás úgy ért, amikor egyik napról a másikra, munkaadóm felmondott, mondván, hogy ő kvalifikáltabb közgazdásszal akar együtt dolgozni, akinek több diplomája is van.
Mikor ezt közölte velem, nem igazán tudtam, mit felelni.
Ma már egész biztosan valami frappáns választ adnék, de akkor csak ledermedtem. Egy hang és egy könny nélkül hagytam ott, összecsomagoltam a személyes holmimat, és haza mentem.
Otthon viszont, kitört belőlem az utóbbi évek összes könnye! Nem egykönnyen sírok, de most, hang nélkül folyt, és nem tudtam uralkodni magamon!
Hagytam, hogy a felgyülemlett feszültség utat találjon magának. Mint mindig, most is nekiálltam takarítani. Egyáltalán nem kellett volna, de ez volt a kedvenc szórakozásom bánat esetére. Mire ragyogott az egész lakás, addigra megnyugodtam, és új távlatok lebegtek a szemem előtt! S hittem, hogy az élet sok szépet és jót tartogat számomra.
Hetek óta bújom a meghirdetett álláslehetőségeket, de sajnos nem sok sikerrel.
Teljesen ki vagyok ettől! 45 évesen munkanélkülivé válni nem egy kellemes állapot! Ráadásul az önéletrajzom mindenkinek megfelel, de sajnálattal közlik, hogy fiatal agilis nőt keresnek. Tehát én már öreg nő vagyok! Hihetetlen, hogy mi mindennel kell szembesülnöm a munkakeresés során.
Forr a vérem, amikor végignézek azokon az embereken, akik cicababát keresnek maguknak, és nem munkatársat. Vagy csak alibiből hirdetik meg az állást.
Kezdem nagyon rosszul érezni magam, hiszen úgy gondoltam, hogy egy-két hét alatt találok magamnak munkát. Lám, már 5 hete minden állásinterjúra jelenkezem, behívnak és elküldenek, mondvacsinált nevetséges indokokkal. A fejvadász cégek sem értesítenek, ezek szerint ők sem találtak még nekem munkát.
Reggeli újságot bújom, gondoltam, az internet mellett átnézem az itteni lehetőségeket is. Megakad a szemem egy hirdetésen.
- Középkorú mérlegképes könyvelőt keresek, újonnan alakult cégemhez” ez jól hangzik, előhalászom a sok papír alatt lévő telefonomat, majd némi gondolkodás után felhívom a megadott számot.
- Jó napot kívánok! Igaz Virág vagyok, és a meghirdetett állásra jelentkeznék - mondom. Valami név hangzik el, de nem igazán értem, majd közli, hogy az általa megadott címre küldjem el az önéletrajzomat, amint áttekintette, válaszolni fog rá. Elküldöm, majd elmerengek. Nem is tudom milyen cég, mivel foglalkozik, és jelentkeztem, mert kell a munka! Lehet, hogy a világ végére kell utaznom minden nap. Nem bánom, csak legyen már munkám. És megindul, az ilyenkor szokásos kérdezz-felelek játék az agyamban, ám ekkor megszólal a telefonom.
- Jó napot kívánok, Igaz Virágot keresem! - közöltem, hogy én vagyok, és máris a tárgyra tért.
- Nagyon tetszik az önéletrajza, szíveskedjen befáradni, hozzám egy elbeszélgetésre, a délután folyamán, ha önnek is megfelel. - Megbeszéltük a 14 órát, bemondta a címet, majd hozzá tette.
- Szeretettel várom!- Milyen kedves hangja van, kimondottan úriember benyomását keltette bennem.
Készültem a délutánra, kicsinosítottam magam, némi sminket raktam fel, egy testhez simuló, de nem kihívó ruhát húztam, hozzá magas sarkú nyitott cipőt.
Hajamat szabadon hagytam. Majd az önéletrajzom másolatával, valamint egy két kitűnő referenciával megjelentem a megadott címen. Egy magas nagyon szimpatikus úr fogadott.
Elmondta, hogy ő az ügyvezető, szeretne egy két szakképzett kollégát maga mellé. Megbeszéltük a szükséges dolgokat, majd közölte,
- Amennyiben a feltételek önnek megfelelnek, akár holnap munkába állhat.
A boldogságtól 20 cm-rel a föld felett jártam! Ideális állás, a kisujjamban van, a főnök, nagyon kedves, szimpatikus, ráadásul nincs messze a lakásomtól!
Mivel egyedül élek, ezt az örömömet csak a gyermekeimmel tudtam megosztani.
Nem tudom miért, de gondolataim, újra és újra vissza tértek ahhoz a férfihez, aki végül is munkát adott.
Reggel korábban érkeztem, hogy legyen idő a megismerkedésre, és a teendők átvételére...
Meglepetésemre nem én voltam az első érkező. Az ajtó nyitva állt, és félve néztem be, majd hangosan beköszöntem!
- Szép jó reggelt! - Egy meglepett pillantást kaptam ajándékba, nem gondolván, hogy a főnökön kívül még létezik olyan ember, aki korábban kezdi a munkát. Majd széles mosoly terült el az arcán, úgy köszönt vissza!.
- Szép jó reggelt! Remélhetőleg az egész napja szép lesz! - kicsit meglepődtem, de nem tudni mi a szokás erre felé, így én is csak egy bájmosolyt engedtem útnak.
Hmmm tudna nekem valaki segíteni abban, hogy hol lesz a helyem? kérdeztem, úgy mint aki természetesnek veszi, hogy valakinek meg kellene mutatni azt a helyet. Persze annak is vettem. Még szélesebb mosolyt kaptam cserébe, és jövendőbeli főnököm némileg meghajolva mondta, -
- Kövessen hölgyem megmutatom az irodáját,- közben, vidáman csillogó szemmel mosolygott rám.
A szoba nem volt túl nagy, de egy személynek tökéletesen megfelelt, ráadásul a főnöki iroda előszobájából nyílt.
Kipakoltam a magammal hozott íróeszközöket, és rendezgettem az asztalon. Közben egy fránya toll legurult az asztalról, s mint aki jól végezte dolgát, lehajoltam. A lehajolásomat egy füttyentéssel nyugtázta valaki, majd tovább állt! Nem lehetet tudni ki volt, és nem is firtattam.
Azon gondolkoztam, be kéne mennem a főnökhöz, hogy átbeszéljük az indulással szükséges dolgokat, de mire felálltam, az ajtóban állt kávéval a kezében.
-Gondoltam a reggeli kávé mellett megbeszélhetjük a teendőket.- ezt a kedvességet nem lehetett visszautasítani, pedig kávét legalább 10 éve nem iszom.
Gyorsan peregtek a percek, és mire mindent megbeszéltünk már jócskán benne jártunk az ebédidőben.
De még vissza volt a kollégák bemutatása. Szerencse, vagy nem, nem igazán tudom, de két férfi és egy női kollégát kaptam. A hölgy a titkárnői feladatokat látta el, többek között az én levelezésemet is intézi, ha szükséges. Majd meglátom, de nem hiszem, hogy igénybe fogom venni. A gyors bemutatkozáson túljutva mindenki ment a dolgára.
Megkérdeztem, hogy van e lehetőség valahol ebédelni, vagy mindenki hozza magával a csomagolt ebédjét. Főnököm hangosan elnevette magát, úgy mondta
- Kedves Virág, nem börtönben vagyunk! Természetesen ki lehet menni ebédelni, de ha finomat akar enni akkor tartson velem. - mondta.
- A lényeg, hogy egy fő mindig az irodában legyen.-
Kicsit zavarba éreztem magam, nem tudtam mitévő legyek. Mégsem fogadhattam el a főnök invitálását. Így aztán egy merész húzással mondtam, köszönöm megtisztelő figyelmét, de azt hiszem inkább szétnéznék a környéken.
-Nyugodtan, jött a válasz, ne siessen 1 óra pihenőt kap. – közben kezével intett és elment.
Újdonsült kollégáim, közül Péter megjegyezte, - tetszel a főnöknek - s közben elengedett egy mosolyt, majd odahajolt és fülembe súgta - nekem is - . de ezt a súgást mindenki hallotta!
Máris oldódott a feszültség mindenkiben, és osztozkodtunk ki marad bent addig, amíg az első vissza nem ér az ebédről.
Gyorsan el telt a nap. Otthon aztán átgondolva az eseményeket, minduntalan visszatértem szimpatikus kedves, úriember főnökömhöz.
Közvetlensége, az örökös mosolya a pozitív hozzáállása a dolgokhoz nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Annak a latolgatásával, aludtam el, hogy vajon nős e vagy nem.
Másnap reggel pihenten ébredtem. Diszkrét smink, szoknya és egy világos blúz került elő, amit magamra kaptam. Szeretem a magas sarkút, így nem volt kérdéses, hogy egy vékony-pántú szandált húztam.
Nem tartottam magam szépnek, de jó testtel áldott meg a sors, így aztán önbizalmam teljében, beléptem az irodába. Halk fütty és egy jó reggelt várt az ajtóban...