Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mint derült égből a villámcsapás úgy ért, amikor egyik napról a másikra, munkaadóm felmondott, mondván, hogy ő kvalifikáltabb közgazdásszal akar együtt dolgozni, akinek több diplomája is van.

Mikor ezt közölte velem, nem igazán tudtam, mit felelni.

Ma már egész biztosan valami frappáns választ adnék, de akkor csak ledermedtem. Egy hang és egy könny nélkül hagytam ott, összecsomagoltam a személyes holmimat, és haza mentem.

Otthon viszont, kitört belőlem az utóbbi évek összes könnye! Nem egykönnyen sírok, de most, hang nélkül folyt, és nem tudtam uralkodni magamon!

Hagytam, hogy a felgyülemlett feszültség utat találjon magának. Mint mindig, most is nekiálltam takarítani. Egyáltalán nem kellett volna, de ez volt a kedvenc szórakozásom bánat esetére. Mire ragyogott az egész lakás, addigra megnyugodtam, és új távlatok lebegtek a szemem előtt! S hittem, hogy az élet sok szépet és jót tartogat számomra.


Hetek óta bújom a meghirdetett álláslehetőségeket, de sajnos nem sok sikerrel.

Teljesen ki vagyok ettől! 45 évesen munkanélkülivé válni nem egy kellemes állapot! Ráadásul az önéletrajzom mindenkinek megfelel, de sajnálattal közlik, hogy fiatal agilis nőt keresnek. Tehát én már öreg nő vagyok! Hihetetlen, hogy mi mindennel kell szembesülnöm a munkakeresés során.

Forr a vérem, amikor végignézek azokon az embereken, akik cicababát keresnek maguknak, és nem munkatársat. Vagy csak alibiből hirdetik meg az állást.


Kezdem nagyon rosszul érezni magam, hiszen úgy gondoltam, hogy egy-két hét alatt találok magamnak munkát. Lám, már 5 hete minden állásinterjúra jelenkezem, behívnak és elküldenek, mondvacsinált nevetséges indokokkal. A fejvadász cégek sem értesítenek, ezek szerint ők sem találtak még nekem munkát.


Reggeli újságot bújom, gondoltam, az internet mellett átnézem az itteni lehetőségeket is. Megakad a szemem egy hirdetésen.

- Középkorú mérlegképes könyvelőt keresek, újonnan alakult cégemhez” ez jól hangzik, előhalászom a sok papír alatt lévő telefonomat, majd némi gondolkodás után felhívom a megadott számot.

- Jó napot kívánok! Igaz Virág vagyok, és a meghirdetett állásra jelentkeznék - mondom. Valami név hangzik el, de nem igazán értem, majd közli, hogy az általa megadott címre küldjem el az önéletrajzomat, amint áttekintette, válaszolni fog rá. Elküldöm, majd elmerengek. Nem is tudom milyen cég, mivel foglalkozik, és jelentkeztem, mert kell a munka! Lehet, hogy a világ végére kell utaznom minden nap. Nem bánom, csak legyen már munkám. És megindul, az ilyenkor szokásos kérdezz-felelek játék az agyamban, ám ekkor megszólal a telefonom.

- Jó napot kívánok, Igaz Virágot keresem! - közöltem, hogy én vagyok, és máris a tárgyra tért.

- Nagyon tetszik az önéletrajza, szíveskedjen befáradni, hozzám egy elbeszélgetésre, a délután folyamán, ha önnek is megfelel. - Megbeszéltük a 14 órát, bemondta a címet, majd hozzá tette.

- Szeretettel várom!- Milyen kedves hangja van, kimondottan úriember benyomását keltette bennem.

Készültem a délutánra, kicsinosítottam magam, némi sminket raktam fel, egy testhez simuló, de nem kihívó ruhát húztam, hozzá magas sarkú nyitott cipőt.

Hajamat szabadon hagytam. Majd az önéletrajzom másolatával, valamint egy két kitűnő referenciával megjelentem a megadott címen. Egy magas nagyon szimpatikus úr fogadott.

Elmondta, hogy ő az ügyvezető, szeretne egy két szakképzett kollégát maga mellé. Megbeszéltük a szükséges dolgokat, majd közölte,


- Amennyiben a feltételek önnek megfelelnek, akár holnap munkába állhat.


A boldogságtól 20 cm-rel a föld felett jártam! Ideális állás, a kisujjamban van, a főnök, nagyon kedves, szimpatikus, ráadásul nincs messze a lakásomtól!

Mivel egyedül élek, ezt az örömömet csak a gyermekeimmel tudtam megosztani.

Nem tudom miért, de gondolataim, újra és újra vissza tértek ahhoz a férfihez, aki végül is munkát adott.

Reggel korábban érkeztem, hogy legyen idő a megismerkedésre, és a teendők átvételére...


Meglepetésemre nem én voltam az első érkező. Az ajtó nyitva állt, és félve néztem be, majd hangosan beköszöntem!

- Szép jó reggelt! - Egy meglepett pillantást kaptam ajándékba, nem gondolván, hogy a főnökön kívül még létezik olyan ember, aki korábban kezdi a munkát. Majd széles mosoly terült el az arcán, úgy köszönt vissza!.

- Szép jó reggelt! Remélhetőleg az egész napja szép lesz! - kicsit meglepődtem, de nem tudni mi a szokás erre felé, így én is csak egy bájmosolyt engedtem útnak.

Hmmm tudna nekem valaki segíteni abban, hogy hol lesz a helyem? kérdeztem, úgy mint aki természetesnek veszi, hogy valakinek meg kellene mutatni azt a helyet. Persze annak is vettem. Még szélesebb mosolyt kaptam cserébe, és jövendőbeli főnököm némileg meghajolva mondta, -

- Kövessen hölgyem megmutatom az irodáját,- közben, vidáman csillogó szemmel mosolygott rám.

A szoba nem volt túl nagy, de egy személynek tökéletesen megfelelt, ráadásul a főnöki iroda előszobájából nyílt.

Kipakoltam a magammal hozott íróeszközöket, és rendezgettem az asztalon. Közben egy fránya toll legurult az asztalról, s mint aki jól végezte dolgát, lehajoltam. A lehajolásomat egy füttyentéssel nyugtázta valaki, majd tovább állt! Nem lehetet tudni ki volt, és nem is firtattam.

Azon gondolkoztam, be kéne mennem a főnökhöz, hogy átbeszéljük az indulással szükséges dolgokat, de mire felálltam, az ajtóban állt kávéval a kezében.


-Gondoltam a reggeli kávé mellett megbeszélhetjük a teendőket.- ezt a kedvességet nem lehetett visszautasítani, pedig kávét legalább 10 éve nem iszom.

Gyorsan peregtek a percek, és mire mindent megbeszéltünk már jócskán benne jártunk az ebédidőben.

De még vissza volt a kollégák bemutatása. Szerencse, vagy nem, nem igazán tudom, de két férfi és egy női kollégát kaptam. A hölgy a titkárnői feladatokat látta el, többek között az én levelezésemet is intézi, ha szükséges. Majd meglátom, de nem hiszem, hogy igénybe fogom venni. A gyors bemutatkozáson túljutva mindenki ment a dolgára.

Megkérdeztem, hogy van e lehetőség valahol ebédelni, vagy mindenki hozza magával a csomagolt ebédjét. Főnököm hangosan elnevette magát, úgy mondta


- Kedves Virág, nem börtönben vagyunk! Természetesen ki lehet menni ebédelni, de ha finomat akar enni akkor tartson velem. - mondta.

- A lényeg, hogy egy fő mindig az irodában legyen.-


Kicsit zavarba éreztem magam, nem tudtam mitévő legyek. Mégsem fogadhattam el a főnök invitálását. Így aztán egy merész húzással mondtam, köszönöm megtisztelő figyelmét, de azt hiszem inkább szétnéznék a környéken.

-Nyugodtan, jött a válasz, ne siessen 1 óra pihenőt kap. – közben kezével intett és elment.


Újdonsült kollégáim, közül Péter megjegyezte, - tetszel a főnöknek - s közben elengedett egy mosolyt, majd odahajolt és fülembe súgta - nekem is - . de ezt a súgást mindenki hallotta!


Máris oldódott a feszültség mindenkiben, és osztozkodtunk ki marad bent addig, amíg az első vissza nem ér az ebédről.

Gyorsan el telt a nap. Otthon aztán átgondolva az eseményeket, minduntalan visszatértem szimpatikus kedves, úriember főnökömhöz.

Közvetlensége, az örökös mosolya a pozitív hozzáállása a dolgokhoz nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Annak a latolgatásával, aludtam el, hogy vajon nős e vagy nem.


Másnap reggel pihenten ébredtem. Diszkrét smink, szoknya és egy világos blúz került elő, amit magamra kaptam. Szeretem a magas sarkút, így nem volt kérdéses, hogy egy vékony-pántú szandált húztam.

Nem tartottam magam szépnek, de jó testtel áldott meg a sors, így aztán önbizalmam teljében, beléptem az irodába. Halk fütty és egy jó reggelt várt az ajtóban...

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Vén szamár vagyok. Még is úgy bámulom ezt a nőt, mint kamasz koromban.

Éppen azt szeretném, hogy vállalja el a cég könyvelését, szemmel láthatóan hajlik rá, referenciái nem rosszak, no meg a tiszteletdíja sem lenne alacsony.


Egyszerű testhezálló ruha, térdig ér, ahogy illik, még is, testszínű harisnyája, magassarkúja, kellemesen formás vádlija, szemérmesen zárt combja teljesen elvonja a figyelmemet.

Szigorú katolikus neveltetésem miatt is, ugyanaz a bűntudattal keveredő már, már remegő, felkorbácsolt vágyam kezd életre kelni. Fantáziámban már is kiszolgáltattam magam ennek az érett, általam elképzelt, mindenre képes démoni nőnek.


De, vissza a munkához!

Igazán kulturált, finom, feltételezésem szerint igen jó diplomáciai érzékkel rendelkező,

referenciái szerint profi számomra szükséges munkatárs ül velem szemben.

Mondhatom, szerencsém is van, hogy ide fújta a szél hozzám. Épp elég helyesen írni sem tudó fiatal cicababa jelentkezését kellet elutasítanom.


Minden szempontból tapasztalt, nőre van szükségem, és megtaláltam.

Felvétele után rendkívül jó benyomást tett rám új munkatársnőm. Kezdetektől a munkájára, munkahelyére koncentrál.

Nem tévedtem, intelligens is, a beilleszkedése gyors, nem tolakodó. Ami a beilleszkedését illeti, nagyon illeszkedik igen formás hátsója fiatal férfi kolléga szemébe, egyebébe....is.

Ha bevallom, ha nem, hatása alá kerültem formás testének, diszkrét, még is határozott nőies kisugárzásának. És nem csak én. Fiatal kollégám nem átall füttyögni!!! Azért ezt még sem engedhetem meg! Ez munkahely!

Kicsit rossz előérzetem is van...Ha fiatal kollégám nem tér magához, először finoman célzok, hogy bokán fogom rúgni (a felmondást meg kell fontolnom, hiszen hozza az árbevételt), de rivalizálás itt nem lesz!! Már a munka morál miatt sem.

Ilyet.... Virág puszta jelenléte így borzolja a kedélyeket. Kicsit rossz előérzéseim vannak a jövő történéseit illetően....

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már egy hete dolgozom az új munkahelyemen és nagyon jól érzem magam, Átlátom a dolgokat, és tudom, hogy nem lesz nehéz dolgom, csak oda kell figyelni. Hogy a kolléga füttyét elkerüljem úgy döntöttem, farmert és inget húzok, egy sportcipővel. Gondoltam így el fogom kerülni a kellemetlenné vált füttyöket. De tévedtem!


Szép jó reggelt mindenkinek! S úgy tettem mintha a füttyentés nem is hallottam volna.

Nekiálltam rendezgetni, átnézni a tegnap érkezett számlákat, majd a könyvelésnek feküdtem neki. Nem volt túl sok, de ha mindent meg akarok ismerni, akkor alaposan át kell néznem a dolgokat.

Halk kopogás az ajtón, felpillantok és Éva áll az ajtóban.

-Bejöhetek ?- kérdezi. Természetesen feleltem és félretettem a kezem ügyében levő anyagot.

Irul-pirul, látom, hogy mondani szeretne valamit de nem mer. Mivel jók a megérzéseim, rákérdeztem, csukjuk be az ajtót? Csak bólint. Hűha! gondoltam magamban, jól kezdődik, most jöttem ide dolgozni és máris valakinek problémája van velem? De legalább nem a hátam mögött gondoltam. Majd mikor látom, hogy tördeli a kezét, és nem igazán tud neki kezdeni mondandójának, én szólalok meg.


-Kedves Éva! Nem ismersz még, tehát egy kicsit segítek. Én őszinte ember vagyok, és ezt elvárom másoktól is. Inkább a szemembe mondják amit gondolnak, mint a hátam mögött. Látom rajtad, hogy személyes problémád van, ezért szívesen meghallgatlak. Ha hosszabb, együtt ebédelhetünk és megbeszélhetjük. Hidd el, szeretnék jó kapcsolatot kialakítani az itt dolgozó kollégákkal. És elsősorban Veled, mert amint látom, csak ketten vagyunk nők, és legalább mi tartsunk össze. Egy darabig szótlanul ül, majd felállt és azt mondja,

-Ebédeljünk együtt, közben beszélgethetünk.-

Alig fejezte be a mondatot, kopogás és szinte ajtónyitás abban a pillanatban. Kedven sármos főnököm lépet be, és mondja, hogy valami baj van a fizetéssel, nézzek utána. Természetesen feleltem, és a kezében lévő anyagot átvettem. Telefonok, vitatkozások, határidők, késedelmi kamatszámítás, meg ami még jöhet mindent bedobtam, mire ügyfelünk, hajlandó volt belemenni a fizetésbe. Most rajtam volt, hogy minél, előbb és ha lehet egyszerre teljesítse a vállalását. Végül sikerült lerendezni, de addigra az idő már előre halad. Bekopogtam a főnöki szobába, hogy tájékoztatást adjak, az ügy állásáról. Elégedett mosoly volt a válasz, egy halk megjegyzés kíséretében.

-Nem tudom, hogy csinálta Virág, de nekem három hónapja nem sikerült fizetésre kényszerítenem őket. Ezek szerint jó taktikát választottál. –

-Lehet - feleltem, majd távoztam.


Megbeszéltük ki marad az irodában, majd Évával ebédelni mentünk. Egész úton nem szólt semmit. Amit kihozták az ebédet, kérdőn tekintettem rá!

-Olyan kellemetlen beszélnem róla, de….. de… mióta nálunk dolgozol, a nyugodt életem feje tetejére állt!

-Ne haragudj de nem értem! Mi közöm nekem a Te magánéletedhez? kérdezem. Elpirul majd halkan mondja.

-Péter a vőlegényem, és mióta nálunk dolgozol, csak rólad beszél. Az együtt töltött időnket a Te felmagasztalásoddal tölti, és ez nekem nagyon fáj. Szeretem nem akarom elveszíteni. Szeretném megtudni, hogy mit akarsz Pétertől?

-Pétertől? kérdezek vissza és kitör belőlem a nevetés. Ne haragudj, mindjárt megmagyarázom, válaszolok még mindig mosolyogva.


-Kedves Éva! Én nem akarok Pétertől semmit, és nem is fogok soha! Mint kolléga jópofa, szellemes, de mint férfi semmi esetre sem a választottam. És nem csak azért mert jóval fiatalabb, hanem azért sem, mert nem az én ideálom. Ha egyáltalán lehet ilyent mondani.

Megnyugodhatsz, a vőlegényed, nálam csak kolléga, és az is marad. Nekem az érett férfiak tetszenek- mondom, és gondolatban hozzá teszem, a főnök az bejön, de sajnos semmit nem lehet tudni róla. Megkérdezni meg ugye nem illene.

Kedves figyelmes, néha észreveszem, hogy rajtam felejti a szemét, de semmi több. Nem hív, hogy együtt menjünk ebédelni, se egy kávéra. Észreveszem, hogy figyel, vagy a lábamat bámulja, de semmi több. Egy nagy sóhaj engedek útjára, és megpróbálok mosolyogni, mint mindig. Pedig legbelül inkább sírnék.

Az utóbbi években nem találkoztam olyan férfivel aki iránt így éreztem volna és ez kicsit megzavar.

Az estém is ábrándozással telik, majd feltör belőlem valami megmondhatatlan érzés, ami útnak indítja a könnyeimet. Ez az érzés……

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ügyes ez a nő! Mekkora szerencsém van vele. Hetek óta húzódó ügyet simán, csípőből három telefonnal elrendezi.


Valami történhetett....., mindig nőiesen, csinosan öltözködő Virág sportcipőben, farmerban.

Mégsem mondhatom meg neki, hogy formás lábát magassarkúban, szoknyában még munka közben is szívesebben nézem, mint ezt a sportcipőt.....


Egyáltalán, talán nem is találkoztam ilyen finoman diszkrét nővel, akire, ha csak rá nézek, minden erőm elszáll, és valami női erő tornyosul felettem.

Annyira határozottnak érzem, persze mindezt érett, finom női bájjal teszi, ...háááát..ettől még nagyobb veszélyben vagyok, ez nem kétséges.

Ezt a taknyos Pétert simán lerendezi, kár féltékenykednem. Egy ilyen érett nemes vadhoz a Péternek még nőnie kell, az biztos.


De, vissza az Igaz nőhöz.

Combjai csodás szememet vonzó rezdülései mellett nem kerüli el figyelmemet lelki, kicsit mint ha megtört rezdülései.

Talán valamikor valaki visszaélt az ő forró, erotikus bizalmával.

Azóta magába zárja gyengeségét, innetől kezdve jaj minden férfinak, maga alá kényszerít minden férfit átvitt értelemben és konkrétan is....


A gondolat felizgat.....

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy olyan érzés, ami nem múlik el nyom nélkül! Ami időnként visszatér az életembe, bármennyire is küzdök ellene. Pedig tudom, hogy nem lenne szabad engedni. És ezek a könnyek, melyet az érzelmek csalnak ki a szememből.


Haragszom saját magamra! A könnyek miatt, az érzés miatt. Én, aki határozott vagyok, aki kemény és nem sír semmilyen kudarcon, a fájdalmamat soha senki nem látja, megint az érzelmeim rabja lettem. És ez nagyon veszélyes! Rám nézve veszélyes.

Belefutottam egy olyan férfibe, aki mellett nem tudok elmenni szótlanul. De most nagyon erős leszek! Száműzöm ezt az érzést! Megrázom magam és már a holnapra gondolok, hogy itt a hétvége és végre szórakozhatom egy kicsit. Kitörlöm a gondolataimból azt a férfit, akit tulajdonképpen nem érdeklek.


Az éjszakám agyalással töltöttem, nyúzottan, és fáradtan keltem fel, még az óra csörgése előtt. Ahogy belenéztem a tükörbe, megijedtem saját magamtól. Szemeim bedagadva, szóval valami iszonyatosan néztem ki! Nem baj gondoltam, legalább megtudják, hogy ilyen is tudok lenni. Azért némileg elfogadható külsőt próbáltam varázsolni magamra, egy kicsit több sminkkel. Hogy elkerüljem Péter füttyentését, egy hosszú bő aljú szoknyát húztam és hozzá sima kivágott pólót, valamint egy sarut. Gondoltam megteszi a hét utolsó napján.


Szokásomhoz híven megint elég korán érkeztem, csak Éva előzött meg. Rámnézett, és kikerekedett szemmel közölte velem,


- ebben a cuccban nagyon dögös vagy! A fiúk szeme megint kocsányon fog lógni! Rajtad minden olyan jól áll! –


Na ja, válaszoltam majd minden teketória nélkül levettem a napszemüveget. A reakciója fenomenális volt! Kacagva kérdezte!

– nekimentél egy méhrajnak? – ezen már én is elnevettem magam. Majd visszabiggyesztettem a napszemüveget. Remélem estig elmúlik, mert ha nem lőttek a bulinak.

Évával nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Mivel nem látott többé vetélytársnőt bennem megnyugodott. Viszonzás képen mindig új pasikat akart bemutatni. De most, a buli említése kapcsán megcsillant a szeme. Melegen érdeklődött, hogy milyen buli lesz. Hova megyek, és kivel. Szóval a szokásos. Én titkolódzásba menekültem, hiszen még nem alakult ki bennem, hogy igazából hova is megyek.


Főnököm, valamikor 9 körül telefonált, hogy ma nem jön be, ne várjuk. Mindenki iparkodott, hogy a munkáját minél hamarabb elvégezze, hiszen akkor lett volna időnk egy kis lazításra. Főleg a fiúk igyekeztek, minduntalan valamilyen indokkal bejöttek hozzám.

Gyorsan letelt a munkaidő. Bezártunk, kellemes hétvégét kívánva egymásnak.


Hazafelé menet csörög a telefonom, barátnőm hívott, hogy nincs e kedvem elmenni vele egy kicsit bulizni, közben meg beszélgetnénk. De még mennyire volt. Este 9 órára beszéltük meg a találkozót.

Ha buli, akkor lazára vettem a figurát, Könnyű nyári ruha, dekoltázs is nagyobb, magassarkú szandál, feltűzött haj. Szemem erősebben sminkelve. Tetszettem magamnak, és ez volt a lényeg. Jó 10 évet letagadhattam volna éveim számából. De miért is tenném? Szóval indulás bulizni. Betértünk egy két ismertebb szórakozóhelyre, de a hangulat nyomott volt. Ittunk egy két pohár bort, és tovább álltunk. Megpróbáltunk taxit fogni, amikor hátulról elkapott valaki, s belecsókolt a nyakamba, közben fülembe súgta,


– Szépségem semmit sem változtál. hova szándékozol menni a taxival? - Úgy mosolygott rám mintha tegnap váltunk volna el. Régi barátom volt, nagyon megörültem neki. Bemutattam barátnőmet. Nevetve mondtam, hogy bulizni akartunk, de sehol semmi!

-Még hogy nincs? Velem jöttök és fergeteges bulit csapunk. - Taxi, cím bemondva, fél óra múlva egy kertipartin találtuk magunkat. Egy két embert ismertem csak, így nem vettem zokon barátom szórakoztatását, na és persze udvarlását. Nem akartam kisajátítani, hiszen örültem, hogy látom, de biztos voltam benne, hogy szeretne körbe nézni. Felajánlottam, hogy nyugodtan hagyjon magamra, nézzen körbe. Batárnőm már előbb ott hagyott.

Nagyon jól éreztem magam, sok új embert ismertem meg. Elindultam, hogy egy újabb pezsgő után nézzek, amikor felpillantva két pohár pezsgőt láttam magam előtt, és egy sármos mosolyt.


–Kedves Virág elragadóan néz ki, gyönyörű!-


Szó szerint meghűlt bennem a vér. Főnököm állt velem szemben. Csak dadogni tudtam a meglepetéstől. Erre nem számítottam. Elfogadtam a pezsgőt, csak mosolyogni tudtam, ezzel leplezve zavaromat. Kicsit nehezen indult a beszélgetés, mind a ketten csak bámultunk egymásra. Hogy oldjam a feszültséget, érdeklődtem, hogy érzi magát, kiket ismer, mikor jött, meg több ilyen semmiséget. Vagyis udvariaskodtam. Legalább beszélgettünk, és nem bámultuk csak egymást. Elmondta, hogy szinte mindenkit ismer, nem rég érkezett, szereti a kertipartikat.

Akkor jött a felmentő sereg egy nő személyében. Felmentő sereg? Inkább kiütközött rajta a birtoklási vágy! Belekarolt főnökömbe, majd kissé élesebb hangon mondta mint kellett volna

– Drágám bemutatnál az ismerősödnek, még sosem láttam itt!

– Mosolyogva nyújtottam kezet, és bemutatkoztam, hozzátéve, hogy még sosem jártam itt. S kit tisztelhetek a hölgyben? - kérdeztem, mivel elfelejtette megmondani a nevét. De ahelyett, hogy megmondta volna csak ennyit szólt.

– drágám, ide már minden jöttment eljöhet? -

Ezt a kellemetlen szituációt barátom oldotta meg. Minden rendben kérdezte, majd átölelt. Főnököm szemei szikrát szórtak, s úgy tűnt nagyon kellemetlenül érzi magát. Kibontakozott a hölgy karjaiból, majd barátom felé nyújtotta a bemutatkozásra a kezét…..

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Betelefonáltam a céghez, ma már nem megyek be. Hagy cincogjanak, péntek van kell a munkatársaknak is egy kis lazítás. Különben meg barátnőm szólt, valami kerti partira vagyunk hivatalosak, így aztán hirtelen támadt kötelezettségeimnek kellett eleget tennem. Barátnőm újcipő vásárlása, de rendben, egy formás lábnak jár, lássuk be.

Kedvenc pincészetemben választok finom nemes bort a ház urának, kardvirágból egy szép csokrot, tudom vendéglátó háziasszonyunk kedvenc virága.


Letusolok, megigazítom borostámat, Gio Vize Armanitól, finom ing, mely jótékonyan rejti pocakomat, nyers vászon nadrág. Megállapítom csinos, dekoratív barátnőmnek nem kell szégyenkeznie, hogy oldalán megfelelő hátteret adjak megjelenéséhez. Mondjuk, azt is tapasztaltam nem egyszer, ha egy nem eldobnivaló férfi, magamat annak tartom, egy mutatós, csinos nő oldalán jelenik meg, a társaság hölgytagjai sokkal élénkebb érdeklődést tanúsítanak, mint egy szóló férfi iránt. Ki érti ezt??


Felfedezem új munkatársunkat, Virágot több hölgy társaságában, egyenesen felénk tartanak. Át kell esnünk a bemutatás kínján, már ami barátnőmet illeti. Amint feltűnik egy új nő, kiütközik "nehéy természete"... Most sincs másképp, azonnal sértő megjegyzést tesz Vrágra.


Nincs más választásom, kénytelen vagyok félre hívni kolléga nőmet....

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez az este sem úgy alakult ahogy szerettem volna! Fegyelmeznem kellett magam, hogy ne szóljak be főnököm akárkijének. De nem teszem, hanem mosolygok rá.

De mint mondani szokták, az intelligencia nem örökölhető. Ezzel a gondolattal le is írtam dolgot. Majd alkalomadtán kiderítem, hogy kicsoda, és viszonzom az általa kapott kedvességet.

Barátom Péter, odahajol hozzám, és úgy hogy a közelben lévő hölgy is értse, megjegyezte.


-Drágám tudhatnád, hogy az értelem nem függvénye a szépségnek! Az uraknak pedig a dekorációt meg kell fizetni. - a hatás fenomenális volt!

Olyan jól sikerült a mondás, hogy mindenki hallotta, és egységesen nevetésben törtek ki. A hölgy pillanatok alatt szint váltott és már látszott rajta, hogy kikívánkozik belőle ordenáré viselkedése, mikor főnököm megfogta a karját és mosolyogva mondta.

– egy szót sem akarok hallani- majd barátom felé fordult és csendesen megjegyezte.


Egyet kell értenem veled, mind a két megállapításban. Péter vissza mosolygott rá, és lazán közölte vele, nem hagyhatta, hogy kikezdjen egy buta liba a barátnőjével.


-Ami téged illet, elnézésed kérem, ha megsértettelek volna.- Főnököm enyhén meghajolva mondta,


-Elfogadom bocsánatkérésedet, de ha megengeded, beszélnék Virággal.- természetesen, felelte Péter, poharamat nyújtva felém.

Kissé félrehúzódtunk, és vártam, hogy mit fog mondani. Nem szólt semmit csak nézett, s ez a nézés lassan kezdett kínossá válni. Gyorsan kiittam az italomat, és nyújtottam felé az üres poharat, mondván szívesen innék még egy pohárral.

Amíg egyedül voltam, az járt az eszembe, ha a felesége lenne, biztosan kiállt volna mellette. De ezek szerint csak a barátnője lehet, és valóban csak a dekorációnak szánta. Ha így áll a helyezett, akkor én vagyok a nyerő, hiszen intelligens értelmes férfival jöttem a partira.

De az már egy cseppet sem tetszett, hogy otthagyta a barátnőjét és mellém szegődött. Tehát vártam, mi szeretne mondani nekem.

Meghozta az italt, koccintottunk és mint aki tósztot szeretne mondani, felém emelte poharát és csak annyit mondott.

-Kedves Virág, fenekestől felforgatta az életemet,. ezért a következő táncot szeretném önnek ajánlani, amennyiben elfogadja. - Karját nyújtva máris a táncolók közé vezetett.

Olyan birtoklóan fogta át a derekamat, mintha a tulajdona lennék. Ezért kissé lazítottam a szorításán, teret hagyva ez által kettőnk között.

Láttam Péter kérdő pillantását, enyhén megráztam a fejemet, jelezve hogy semmi gond. Láttam a hölgyet akivel érkezett, dühtől szint váltani, s vártam a lerohanást, De nem történt semmi.

Még mindig nem beszélt, csak nézett, és egyre szorosabban karolt át. Vége lett a táncnak, megmentő barátom ott állt mellettünk, jelezve, hogy a jelemre vár. Nem kellett jel, oda mentem hozzá, közben főnököm felé fordultam és mint udvarias kislány megköszöntem a táncot. Majd a zene új ütemére táncra perdültünk Péterrel. Összeszokott páros voltunk, és nem igen kelt versenyre senki velünk. Élveztük a zenét, és élveztük egymás testének ritmusát, mely úgy hullámzott, mintha egymást kiegészítettük volna. Volt egypár nézőnk akik táncunkat megtapsolták. Főnököm volt az egyetlen aki barátnője oldalán, csak bámult szikrázó szemmel. Az este többi része gyorsan és jól eltelt, kivéve azokat a pillantásokat, amiket főnököm szemében láttam. Gondoltam is rá, hogy ennek még lehet visszhangja. De mivel nem tartoztunk semmivel sem egymásnak mindenki tette a maga dolgát.

Hajnalban Péter haza kísért majd még egy búcsúpohárra följött. Mielőtt elment megjegyezte, az a pasas a partin, teljesen rád kattant. Jó lesz vigyázni vele. Érdeklődött, honnan ismerem.


-Elég kínos,- mondtam, mert új munkahelyem van és ott ő a főnök.


Gyorsan el telt a hét vége.

Hétfőn reggel gondoltam egy nagyot, és a változatosság kedvéért egy nyári kosztümöt húztam, zárt körömcipővel. Belenézve a tükörbe, elégedett csinos kép tekintet vissza rám. Elhatároztam, hogy meg kell tudnom mit is akar tőlem, ha egyáltalán akar valamit.

Vidáman beléptem az irodába, s jókedvem gyorsan átragadt a többiekre is. Rövid időn belül megjött a főnök, de mielőtt lehengerlő jó reggelt köszönhettem volna, rám nézett, és csak ennyit mondott.

-Jó reggelt várom az irodámban. - hűha, valami nem stimmel. A többiek a legtávolabbi zugokba menekültek. A munkámmal nem lehet baj, a személyes ügyet meg nem hozzunk be az irodába. Gondoltam én naivan. Alighogy beléptem, becsukta az ajtót, vágyakozó szemmel rám nézett, udvariasan hellyel kínált. És megint csak bámult. Zavarban voltam mert most sem szólalt meg.

Megtörve a csendet , megkérdeztem, miben segíthetek. Mint fuldokló a mentőövet, úgy kapta el a szót.


-Nagyon sok mindenben segíthet. Felforgatta a nyugodt életemet. Mióta itt dolgozik, nem tudok aludni, állandóan maga jár az eszembe. Azt hiszem magába szerettem, de ez így nem mehet tovább! - zúdította rám szavait.


-Elnézést, - dadogtam, belül nagyon örültem, de tudtam, hogy itt valami másról is szó van.

Mivel megint elhallgatott, semmi többen nem mondott, csak nézett. Józan eszem azt mondatta velem amit kellet.


-Amint találok másik munkát azonnal elmegyek, hiszen még próbaidőn belül vagyok. - ha önnek ez megfelel tettem hozzá. Mint akit megcsípett a méhecske pattant föl és nagy gesztikulálások közepette, össze vissza beszélt, csak én értelmet nem tudtam kivenni a szavaiból. Majd lelassítva önmagát, ennyit mondott.

-Nem akarom hogy elmenjen, kérem maradjon. Beszéljük meg egy vacsora mellett rendben?- s én mint aki nem hisz a fülének, csak bámultam rá, nem tudva mit is tegyek……

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hibát követtem el. Önmagammal szemben is. Sajnos félreérthető megjegyzésem elhangzott. Egyszerűen nem igaz, hogy beleszerettem. Csak nyomatékot szerettem volna adni vonzalmamnak.


Világéletemben külön tudtam választani az erotikus vonzódást, a testiséget a szerelemtől. Sajnos akaratom kívül megtévesztettem Virágot. Igaz, nem tudhatja, nem volt alkalmam még csak célozni sem, milyen erotikus fantáziákat vált ki bennem jelenléte. Ül velem szemben, fantáziám már messze jár, testileg, lelkileg alávettem magam formás lábának, combjának, csípőjének, szép, határozott ívű szájának......


Azt hiszem amit jelensége üzen nekem, az teljesen ellentétben áll valós női, szexi habitusával. Környezetében minden férfinak versenyhelyzetet sugalva használja nőiességét. Már pedig semmi kedvem rivalizálni bárkivel is. Észre vettem erős érzelmi beállítottságát. Az én képzeletemben egy határozott, az erotikus játékok testi, lelki mélységeit élvező, kiélvező, nőstény jelenik meg.


- Kedves Virág-kezdem mondandómat-, nem tagadom, az én elveim szerint sem helyes, ha a munkahelyen magánéletet élünk. Még is, ne keressen azonnal munkahelyet, tudom milyen nehéz manapság jó állást találni. Jó szemű okos nő, valljuk be, kicsit túl lőtt a célon. A munkahely és az ezzel kapcsolatos társadalmi élet nem azonos az ön udvartartásával.

-Nagyon jól tudja, számomra nem közömbös, azonban, be kell valljam, nem egészen úgy ahogy ön gondolja. Nem szándékozom érzelmileg elkötelezni magam sem most, sem a jövőben.

-Szeretném elmondani, nem vagyunk kamaszok, lehengerlően erotikus lényének határozott "diktálását", követelő vágyát testemmel is megtapasztalni nincs nagyobb vágyam.

-Ki tudja, ha kölcsönösen belemegyünk egy ilyen, mindkettőnk számára új élményeket nyújtó kapcsolatba, a munkahelyet is kizárjuk az ágyunkból és viszont.


(Nah, elég egyértelmű voltam......)

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem akartam hinni a fülemnek!

-Beszéljük megy egy vacsora mellett!- mondta szinte békítően.

Az lenne a legrosszabb döntésem, ha elfogadnám a vacsorameghívást. Megráztam a fejem, majd amilyen diplomatikusan csak lehetett elutasítottam, mert nem láttam értelmét egy vacsorával egybekötött magyarázkodásnak. Mivel a beszélgetést befejezettnek tekintettem, felálltam és kifelé indultam az irodájából.

Az ajtóban megfordulva, láttam vágyakozó tekintetét, ahogy végig néz rajtam, és lassan vetkőztet, majd felfal a szemeivel.

Az a felkínált lehetőség amit ajánlott nekem, megalázó volt számomra, eszembe sem jutott elfogadni. Kissé elgondolkozva mondtam,


- Én sem gondolom, hogy belém szeretett. Érzelmei inkább a külsőmnek szólnak. Lehet, hogy hízelgő lenne valaki más számára az ajánlata, de köszönöm én nem élek ezzel a lehetőséggel. - majd kiléptem az ajtón.


Nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy jutottunk el idáig: Alig beszéltünk, akkor is csak a munkáról.

Kollégák azonnal körbe vettek vajon mi történt, de én erőt véve magamon, könnyedén feleltem.

- Semmi különös, munkamegbeszélés volt.-


Nagyon lassan telt az idő. A csukott ajtó mögött megengedtem magamnak egypár magántelefont, kicsit puhatolóztam, új ismerősöktől milyen lehetőségek vannak munkaügyben. Ebédidőben vettem egy pár újságot, arra gondolva, estére átböngészem az álláshirdetések.


Alig vártam, hogy haza érjek, legalább lesz időm letisztázni magamban a történteket.

Újra végig gondoltam az egész beszélgetést, és nem sok értelmet találtam benne. Talán csak azt, hogy főnökömnek tetszem. Ha csak teheti, vágyakozva néz rám. Gondolataim ezer fele száguldoztak.

Titkos kapcsolatot akar! Mit képzel ez az ember magáról? Idáig azért nem süllyedek le!

El kellene fogadni? Megmaradna a munkám és kellemes estéket tölthetnénk el együtt?

Vajon kellemesek lennének azok az esték?

A megalázottság végigsöpört testemen. Az ilyen kapcsolatra én nem vagyok vevő, mert nálam a testel együtt a lelkem is jár. Aztán, mint már annyiszor eddigi életem során, a düh vette át a helyét. Felháborított még a gondolata is annak, amit felkínált nekem.


Ezt még megbánja! Ennyire azért nem alázhat meg. Döntöttem! Arra az időre, amíg még ott vagyok, pokollá tehetem az életét. Igen! Máris megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy még csinosabban, fogok bejárni, még kedvesebb leszek mindenkihez. Had főjön a saját levében.

Egész héten, rövid szoknyában, vagy ruhában, körömcipőben, mélyen dekoltált blúzban jelentem meg munkahelyemen. Vidáman és gondtalanul. Mintha semmi nem történt volna.

Reggelente hangosan köszöntöttem főnökömet, mint eddig bármikor, melegen érdeklődtem hogyléte felől, a munkaidő többi részét pedig munkával töltöttem.

Egyik reggel már az ajtóban várt, előre köszönt, mosolygott. Kedvesen viszonoztam, és még egy mosolyt is küldtem felé, majd bevonultam az irodámba.


A hatást, kb. 2 perc múlva megtudtam Évától. Egy irattal bejött hozzám s azzal kezdte, hogy

-Látnod kellett volna a főnök képét, ahogy rád nézett, és minden mozdulatodat végigkísérte, míg be nem csuktad az ajtót.


-Úgyan!!!! - mondtam majd egy kézlegyintéssel elintéztem a dolgot.


Újra itt hétvége, s azt latolgatom vajon mit fogok csinálni, mikor megcsörrent a telefon. Péter volt. Röviden közölte velem, Este 7-re értem jön, vacsoraparti lesz nála.. Már tiltakozni akartam, amikor közölte velem

–Drága Virágom most nekem van szükségem a támogatásodra, kérlek. - olyan esdeklő volt a hangja!

-Az én támogatásomra? – kérdeztem, de máris hozzá tettem,

- Rendben, elkészülök a megadott időre.


Gyorsan és zavartalanul telt el a nap. Hazaérve vettem egy fürdőt, majd kiválasztottam egy szolid ruhát.

Péter pontosan érkezett. Végignézet rajtam majd kijelentette, hogy az alkalomhoz illően öltözködtem, mintha tudtam volna mi vár rám az esete folyamán.

Kocsiban felvázolta, hogy új befektetőket hívott meg vacsorára, a jó üzlet reményében. Majd félénken még hozzá tette, a vacsora nálam lesz, s megkért, hogy én legyen a háziasszony.


Mindent elő volt készítve, nekem nem kellett már foglalkoznom semmivel. Megterítve, hidegtálak az asztalon, az italok egy külön sarokban. Még a virágról sem feledkezett meg.


Megjöttek az első vendégek, s én mint jó háziasszony fogadtam őket Péterrel együtt. Kínáltam és szóval tartottam őket, amíg Péter egy-egy lehetséges ügyfelével beszélgetett.

Kissé megkésve érkezett az utolsó vendég. Nyílt az ajtó, főnököm állt szembe velem, egy csokor virággal a kezében, amit a ház asszonyának hozott.


Döbbenet kiült az arcára, de illedelmesen viselkedett, közben szemével szó szerint felfalt. Bedobva női bájamat. Kedvesen beinvitáltam a lakásba. Úgy tettem, mint aki észre sem veszi a pillantását

Péter volt az, aki nem hagyta ki ezt a pillanatot, mert átölelt, és finoman nyakamba lehelt egy csókot.

Végigfutott testemen a borzongás. Eszembe jutott az utolsó egyetemi évünk, amikor szerelmesen minden lehetséges helyet kihasználtunk a szeretkezésre. Diplomaosztó után mindenki élte az életét, s valahogy elszakadtunk egymástól. A legközelebbi találkozásunk jó 10 évre rá volt,, amikor már férjnél voltam és gyermekeim is megszülettek. Ő viszont akkor már elvált volt. Most a finom csók nyomán újra a régi bizsergést éreztem. Megrohantak az emlékek.

A parti nagyon jól sikerült, Péter több megbízást is kapott. ezek után már csak a szerződéskötés volt vissza. Az utolsó vendégek 2 óra körül mentek el. A kisegítő személyzet, pillanatok alatt eltüntette a vendégek után maradt rendetlenséget. Majd távozott


Péterrel végre leülhettünk, hogy igyunk még egy pohár bort. Kibújtam a körömcipőből, fáradt lábaimon végigsimítva. Péter ölébe vonta lábaimat, majd a legnagyobb természetességgel masszírozni kezdte, mint régen. Csak néztük egymást s közénk telepedett a mindent átölelő csend, az a régi csend, amikor szavak nélkül is értettük egymást. Hirtelen megtörve ezt a csendet, halkan megszólalt.


-Többé nem veszíthetlek el. Hiányoztál az életemből. –

Hozzám hajolt és lágy csókot lehelt ajkamra. A vágy feléledt bennem. Hagytam, hogy egyre szorosabban a karjaiba zárjon.

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Visszaemlékezem beszélgetésünkre Virággal, és be kell ismernem, nem voltam valami finom.

Sőt azt hiszem vérig sértettem, pedig nem akartam.

Azt szerettem volna a tudomására hozni, hogy nagyon tetszik. Amikor rá nézek, fantázia képek villannak be, és alig bírok uralkodni magamon.

Még magamnak sem merem bevallani, hogy mennyire izgató látvány. A lábai, te jó ég! Ilyen tökéletes lábat még nem láttam.

Mintha tudatába lenne annak, hogy szépek a lábai mindig olyan cipőt húz, ami még jobban kiemeli szépségét. Annyira izgató számomra.


De nem lehet, nekem barátnőm van. Pedig néha olyan jó lenne, kicsit tombolni, elengedni magamat. Vagy olyan dolgokat tenni, amit nem szabad!


Hmmmm… csak ábrándozok, a bátorság meg ilyen esetekben elkerül.


Ezen a vacsorapartin is! Egyedül mentem, mert barátnőm, néha elviselhetetlen, és már fáraszt, Legszívesebben szakítanék vele, de félek. Félek magamtól, az egyedülléttől. Na mindegy.

Nem vittem magammal, mert el akartam engedni magamat. A ház asszonyának vittem egy csokor virágot, s bíztam benne, hogy ez az üzletkötéssel egybekötött vacsoraparti jól fog sikerülni. Lazíthatok egy kicsit, és körbenézhetek üzleti szempontból is.

Becsöngetem vendéglátómhoz, az ajtó kinyilt, és Virág állt az ajtóban. Nem is láttam mást, csak őt, mosolyát, kedves fogadását. Mellette áll vendéglátóm és átöleli, szinte birtoklóan. Nem is tudom, hogy kerültem a lakásba Ezek után nem engedtem el magam. Szemmmel mindenhova kisértem. Görcsöltem egész este és azt néztem Virág, milyen kedves mindenkihez.

A tökéletes alakját, 40 éves, és a fiatalok is megirigyelhetnék. Gyönyörű lábait. Eltöprengtem azon, hogy nekem miért nem jut egy ilyen tökéletes nő. Lehet, hogy jutna? Én úgy látom Virágnak tetszem, de magamban dühöngök, hogy miért nem merek kezdeményezni, csak nagyokat nyelek amikor látom. Miért nem hágom át a szabályokat, miért nem feszegetem a korlátaimat, azokat a korlátokat, amelyeket a belém neveltek. Nem is olyan biztos, hogy ezek a szabályok jók.


Volt olyan pillanat az est folyamán, amikor majd fel robbantam a dühtől. Amikor barátjával ölelték egymást. Belémhasított a felismerés, hogy nekem kellene ölelnem, és nem annak a fickónak. Fájt, hogy együtt láttam őket. Alig vártam, hogy véget érjen az este. Az első vendégek már elmentek. Nem akartam tovább maradni, inkább haza mentem. Vagyis mentem volna, de nem volt kedvem barátnőmet hallgatni. Az eszem még mindig Virágon járt. Képtelen voltam egy dologra koncentrálni. Mi lesz így velem? Hogy bírom ki, hogy ne érjek hozzá. Milyen lehet a csókja? Ha a lábait foghatnám? Hmmmmm…Biztosan csodás érzés lenne. De most az a fickó öleli, ő simogatja, biztos vagyok benne. és Virág, engedi neki. Megint Belémhasított a fájdalom! Nem akarom, hogy másé legyen.

Mit tegyek?

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Régi emlékképek villantak be. Láttam milyen boldog voltam akkor és szerelmes. Péter maga volt a megtestesült álomférfi a lányok részére. Mégis engem választott. Valamikor az egyetem utolsó évében ismerkedtünk meg. Nem tudtam, hogy egy nőcsábász, aki kihasználja, majd eldobja az összetört női szíveket. Azt hiszem így volt ez velem is. Bár, mi nem szakítottunk, csak egyszerűen az egyetem végével eltűnt az életemből. És most itt vagyok vele. Elkapott az a régi érzés!

Virág ébredj fel! Szükséged van erre? Kérdezem magamtól, be kell vallanom most, nem szívesen lennék egyedül.

Cikáztak a gondolataim, kerestem a megfelelő választ, s közben hagytam, hogy az érzéseim sodorjanak. Akartam Pétert.

El akartam felejteni kudarcomat, és az utóbbi időben férfi nélkül eltöltött sok-sok éjszakát. Úgy száguldott végig rajtam a vágy, mint valami gyorsvonat.

És elsodortak ezek az érzések. Simogatást a lábammal kezdte, ami egyébként is érzékeny volt.

Édes ajka megszédített. Keze gyengéden simogatott, érzékien. Ajka, lehelete már nyakam körül járt.

Érzékien csókolta, keze közben vetkőztetni kezdett. S ezekben az elvarázsolt percekben újra fiatal voltam, újra éltem egyetemi éveim legszebbikét.


Magam sem tudom mikor, vagy hogyan, de már az ágyban voltunk.

Végigjárta testemet a keze, aztán az ajka. Egyre lejjebb, és lejjebb haladt. Itt-ott elidőzve még jobban felkészítette amúgy is lángoló testem. Gyengéden hatolt belém, lágy ritmusát egyre gyorsabb ütemre váltotta. Testem önkéntelenül válaszolt, minden rezdülésére. Egyre közelebb éreztem a várva várt érzést. Oly gyorsan kapott el, és robogott végig rajtam a kéj, mintha tudta volna, hogy nem időzhet itt sokáig. Péter is elengedte magát, és mint mindig, szinte némán engedte ki magából magját, csak megrándult teste jelezte élvezetét.


Megkönnyebbültem, de mégsem az a megnyugtató megkönnyebbülés volt. Olyan volt az érzés, mintha üres lennék. Nem volt érzelem mögötte. Csak feküdtünk némán, közben azon gondolkodtam, hogy hívok egy taxit és hazamegyek. Nem maradhatok itt.

Péter felkönyökölt, hosszasan nézett, majd megszólalt.


-Gyönyörű vagy! Kívánatos vagy! Én akarlak, de mintha nem itt járnál. Mintha valami másra várnál. Nem éreztem azt a régi tűzet benned!-


Erre ugyan mit lehet mondani? Megkértem, hogy hívjon egy taxit, felöltöztem és elbúcsúztam tőle. Átölelve, csak annyit mondani, ne haragudj, kérek egy pár napot, utána beszéljünk rendben? Szomorú szemekkel nézet rám, bólintott s azt kérdezte

-Egy hét elég?- Hálás voltam ezért a gesztusért. Ismert. Tudta, hogy időt kell adnia nekem, ha nem akar elveszíteni.

A taxi hátsó ülésén magamba roskadva néztem ki az ablakon. Olyan furcsa érzés kerített hatalmába. Hiány? Utálat? Nemtörődömség? Minden mindegy? Nem tudtam eldönteni.


Fél 5 volt. Ébredezett a város. Haza érve forró fürdőt vettem, ahelyett, hogy lefeküdtem volna. Szükségem volt rá. Le akartam mosni magamról az éjszakát. Ahogy belemerültem a forró vízbe, éreztem, ahogy a feszültség oldódik bennem. Lepergetve az éjszaka eseményeit, már tudtam, hogy rossz döntést hoztam. Nem kellett volna engedni Péternek. De a régi érzések feltörtek belőlem. Újra érezni akartam azt a fergeteges szeretkezést, mit annyiszor annak idején. Most viszont ezt nem éreztem. Kellemes volt, kielégültem, de semmi egyéb. Nekem viszont sokkal többre van szükségem. Érzelemre, ami most nem volt. Úgy láttam a dolgokat, ahogy voltak. Összefutottunk, egymásra találtunk, de csak barátság szinten. Ezt a barátságot nem szívesen veszíteném el, viszont nem hiszem, hogy újra szerelmes tudnék lenni Péterbe.


Becsuktam a szemem, kicsit elábrándoztam. Láttam magam előtt a főnökömet. Megdöbbent képét, ahogy meglát az ajtóban. Egyedül jött nem hozta a barátnőjét. Láttam, hogy egész este le nem veszi rólam a szemét. Láttam a dühöt és a vágyat a szemében. Mindig pohár volt a kezében, s ha összeakadt a pillantásunk megemelte a poharat s ivott. Mégis amikor elbúcsúzott tőlünk, teljesen józannak tűnt. Kézcsókommal búcsúzott és úgy fogta a kezem mint egy alárendelt fél. Érdekes volt. Direkt csinálta vagy a véletlen műve lehetett. Nem tudtam eldönteni.


Megint itt a hétfő. Vár a munka. Úgy döntöttem, szolidra veszem az öltözködésemet, és a sminkemet is. Kicsit félek. Beérve főnököm az ajtóban állt. Megcsillant a szeme, hangosan üdvözölt, majd megkért menjek be hozzá.

-Hozza a kávéját is!- közben mosolygott. Nem tudtam mire vélni ezt a változást. Majd meglátom. Úgy döntöttem laza leszek, nem húzom föl magam még akkor sem, ha holnap már nem lesz munkahelyem.

Kitöltöttem a kávét, majd beléptem az irodájába.


-Foglaljon helyet Virág, - mondta s közben becsukta az ajtót. A tárgyalóasztalhoz ültem, és vártam mi fog történni.

Főnököm téblábolt egy ideig, majd leült az asztal másik felére. Csak nézett és nem szólt semmit. Kezdet kínossá válni a dolog számomra. Nem bírtam tovább a némaságot, és megkérdeztem, valami gond van esetleg? Megrázta a fejét, hogy nincs, és közben megint mosolygott. Még kínosabban éreztem magam. Minden perccel feszültebb lettem.

Nagy sokára megszólalt.

-Szeretném, ha végighallgatna, és nem szakítana félbe. - Nem munkahelyi hanem magán dolgokról kezdett el beszélni. Nem értettem miért, de úgy gondoltam, meg kell hallgatnom. Röviden elmesélte az életét, neveltetését, küzdelmeit, szeretteit akik már nem élnek, végül a barátnőjét.

Itt elhallgatott. Türelmesen vártam, hogy folytassa.

Némi szünet után közölte, hogy szakított barátnőjével. Megkérte, hogy keressen magának lakást és ha lehet még a héten költözzön el tőle.

Megint csönd. Szinte már kínos csönd. Kérdőn néztem rá, nem tudtam eldönteni, választ vár, vagy befejezte a beszélgetést.

Megfogta a kezemet, úgy kért bocsánatot a múltkori viselkedéséért.

Természetesen elfogadtam a bocsánatkérését. Szemébe nézve mondtam, hogy nem haragszom.

A megkönnyebbülés sóhaja hagyta el az ajkát.

-Reméltem, hogy meg fog bocsájtani nekem. Köszönöm, hogy meghallgatott. -


Nem ment a munka, otthon is csak tengtem lengtem. Közben reménykedve vártam a holnapot, mely valami jót, megnyugtatót hoz nekem .

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszerűen nem értem ezt a románcot Péterrel. Még bőszít is, de ez egy dolog. Sokszor az az érzésem, Virág engem akar provokálni. Biztos vagyok benne, Péter semmi olyat nem tud nyújtani ami Virágot kielégítené. Sem érzelmileg, sem testileg.

Különben is, a nõk teste és lelke szerves egész. Testi kielégülés érzelmek nélkül a nõknek ritkàn jön össze. Talàn, ezt a fajta csalódást vélem Virág szemében felfedezni. Vonzó kollegina velem szeretne megmerítkezni méllyebbnél mélyebb testi lelki utazàs elõttünk is ismeretlen felkavaró izgalmas vilàgàban, remélem nem tévedek.


Régóta számomra új, ismeretlen érzéseket, vàgyakat gerjeszt bennem ez a nõ. Néha megijdek magamtól, de ezek az érzések forró györök képét vetítik elém, talán ösztönösen érzi is, milyen hatàssal van ràm.

Döntöttem, elviszem magammal tàvolkeletre, összekötöm a hasznosat a kellemessel hvatalos ügyek mellett lesz idõnk egymàsra is, nem beszélve a hosszú repülõ útról ahol eszméletvesztésig gyönyörködhetek csodàs làbàban, dekoltázsában, ki tudja az intim közelség még mit hozhat.....

-Jöjjön Virág, az asztalon van valmi önnek

Amíg megnézi a repülõjegyet, hallom, hangom,

- Remélem nem utasítja vissza meghívásomat....és...lenne egy kérésem: vegyen szoknyàt, kedvenc színem a fekete és a testszín, ami a harisnyáját illeti....


Egy kicsit meglepõdöm magamon, de nem bánom, ha erre igent mond, nyert ügyem van, végre õ is exponálja magàt....

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Vidáman ébredtem, kipihenten, tele energiával. Úgy éreztem, hogy most bármi történhetne velem, simán veszek minden akadályt.

Mivel időben ébredtem, úgy döntöttem, hogy gyalog megyek a munkahelyemre. Ez a reggeli mozgás egyébként is jót tesz nekem. Farmerbe és egy sportcipőbe bújtam. Nem a leg elegánsabb viselet, de megteszi. Ma nincs értekezlet, ma elvileg egy laza napnak nézek elébe. Főnököm hálás pillantásokat vet rám azóta, mióta nagylelkűen megbocsájtottam neki.


Vitathatatlanul nagyon kedves, tartózkodó, mégis van benne valamit nyíltság! Mármint a nézése, megdöbbentő milyen nyíltan néz, vagy inkább fürkészi minden mozdulatomat. Nem titkolja senki előtt mit is érez.

Nagyon jó érzés, de barátnője még nem költözött el, és én addig tartom magam, a három lépéshez.

Vagy mégse, csak én hiszem? Nem tudom eldönteni. Az biztos, hogy egyre jobban vágyom a közelségére. Értelmes, beszédére, kedvességére. Ha csak a közelébe érek, már bizsereg minden porcikám. Olyan hatással van rám, mint kábítószeresre az ópium, csak nekem nincsenek rémálmaim, és tiszta a fejem. De vajon meddig?


Gondolataimba mélyedve, azt vettem észre, hogy már bent is vagyok. Lepakoltam a holmimat, kicseréltem a cipőmet, és indultam, a jól megérdemelt kávémért, amit már lefőztek. Ahogy állok a kévéföző előtt, enyhe bizsergést érzek a tarkómon. Tudtam, hogy főnököm figyeli minden mozdulatomat. Megfordulva könnyedén jó reggel kívántam majd megkérdeztem, kér e egy kávét. Mosolyogva válaszolta,


- Igen Virág kérnék egy kávét, és megtenné, hogy behozza? Hozza a sajátját is. –


Természetesen feleltem és már éreztem, ahogy az a bizonyos feszültség bekúszik a gyomromba.


- Kérem csukja be az ajtót, és foglaljon helyet.- Leültem, közben néztem, ahogy kavargatja a kávéját, engem néz, lassan el kezd beszélni. Kortyolgatja a kávéját, le nem veszi rólam a szemét.

Beszél, beszél, alig tudom követni mit is mond. Mosolyog, ilyen mosolyt még nem láttam rajta. Önfeledt mosoly volt.

Beszédében, valami távol keleti utat emleget, nem értem miért, nincs érdekeltsége távol keleten. Bevillan egy beszélgetés valami arab fazonnal a legelső partin. Lehet, hogy azért utazik. Összehozott valami üzletet? Teljesen belefeledkeztem gondolataimba, amikor hallom,


-Virág figyel rám?- természetesen figyelek, válaszolom, de arra gondolok, csak vissza ne kérdezzen. Látom csillogó szemét, amint tekintete végig siklik rajtam, és csalódott sóhajjal mondja, már megint nadrágot húzott. Pedig úgy szeretem, amikor szoknyában van. Elhallgat.


Kicsit félve, folytatja, felvázoltam a távol keleti utat mely remélhetőleg sikeres lesz. Megint csönd, már kínosan hosszú csönd, amikor megszólal csak ennyit mond.


- Jöjjön Virág, az asztalon van valami önnek-

- Remélem nem utasítja vissza meghívásomat-


Én állok az asztal előtt megdöbbent képpel, nem hiszek a szememnek, mert a borítékban távol keleti út repülőjegye volt. Látom amint megfeledkezve mindenről önfeledten, bátorságát összeszedve hadarja, hogy szoknya….. fekete szín…. és harisnya…., nézhetem. Munka… jobban megismerhetném.


Felét sem értem amit mond, csak azt tudom, hogy el akar vinni magával, és most magyarázkodik.

Nem tudom, mit kellene mondanom. Nagy levegőt veszek, kifújom, hogy a felgyülemlett feszültség oldódjon bennem. Hallgatok, s próbálom összeszedni minden józan eszemet. Nézem a repülőjegyet….. távolkelet… mesék világa. Szívesen elmennék, látni vágyom! Helyesen cselekszem ha elfogadom, akkor elbízza magát, vagy jogot formálhat rám.

Ha nem megyek, ki tudja, lesz e még az életben ilyen lehetőségem. Mérlegelek, az idő viszont telik.

Köhintése visszaránt a valóságba, nem álmodozhatom tovább. Amint felnézek rá, látom a visszautasítás félelmét a szemében. Elmosolyodom, megköszönöm a lehetőséget, és kérem, hogy holnapig adjon időt, hogy átgondoljam. Vagy engedje meg, hogy most elmenjek, és délutánra választ adok. Elszomorodik, -

-Menjen el, gondolja át, és délután várom a válaszát kedves Virág. Én nagyon örülnék, ha velem tartana. -

Egy halk köszönöm volt a válaszom. Pánikszerű gyorsasággal elhagytam az irodát.


Kimentem a szigetre, először csak sétálgattam, majd egyre gyorsabb ütemre váltottam.

A végén már futottam. Élveztem a gondtalan futást, mintha megszűnt volna minden körülöttem. Kétszer körbefutottam a szigetet, mire a feszültség teljes egészében kiment belőlem. A lelkem mélyén már tudtam a döntést.

Hazamentem, egy gyors tusolás, átöltöztem, majd visszamentem az irodába.

Bekopogtam főnököm ajtaján, mosolyogva léptem be.

Rám emelte, tekintetét , csillogó szemmel némán várta a válaszomat.

Amennyiben a távolkeleti út során munka szempontjából tudok Önnek segíteni, akkor elfogadom a meghívását. Ragyogó szemmel mondta.


- Igen tud kedves Virág, elég rosszul beszélek angolul. –

Már az ajtóban voltam, amikor megszólalt, köszönöm, nem fogja megbánni.

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Rászedtem, az már biztos...De, jó értelemben! Nehéz ezzel a nővel, annyi biztos.

Nem jól beszélek angolul, de az ő franciája...na mindegy, végül is jól jöhet még a megbízható angol tudása.

A külföldi partnerekkel egyértelműnek kell lenni a félreértés utólag kínos.


Már megint takargatja formás lábát, nadrágot vett, bár a lábszárát meztelenül hagyta....

Szóval néhány napon belül indulunk. Virág még nem tudja, lesz még egy útitársunk, bár ő a repülőgép hasában utazik.

Ő, Lucifer, az én spánielem, ezt kikötöttem üzleti partneremnek, hogy őt is viszem. Nem volt ellenvetésük, a szálloda így is méregdrága a kutyám csak hab a tetején.

De, vissza Virághoz...ő velem utazik, pontosabban mellettem lévő ülésen. Kitelik tőle, hogy nadrágot vesz, direkt! Már csak azért is, mert kértem, hogy szoknyát vegyen. De, nem baj, meztelen combjáról úgy sem mondok le!


Tudom, hogy útitárs őm és Lucifer különleges elbánásban részesül, távolkeleten ez természetes.

Gondolataimat most mégis Virág és a vele, mellette való hosszú repülőút köti le.

Az biztos, hogy fantáziája beindult, felkavaró élményben lesz részsünk...

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem fogom megbánni? Szerintem piszkosul meg fogom bánni ezt a döntésemet.

Így sem tudom mit akar, csak sejtem! De sejtésekre bármit alapozni, nem biztos, hogy jó ötlet.

Mivel vonzott az utazás, úgy gondoltam kár lenne kihagyni. Persze az igazi ok nem ez volt, hanem főnököm. Végére akarok járni egy két dolognak, mert Ő szófukar, nem mond semmit. Csodálkozom, hogy elmondta, szakítását barátnőjével. Kíváncsi lettem volna, hogy történt a szakítás. Erre a gondolatra, mosolyra húzódott a szám.


Az a pár nap gyorsan eltelt utazásunkig. Vásárlás, csomagolás, egyeztetés. Mire mindennel végeztem, elérkezett a nagy nap. Már útban voltunk a repülőtér felé. Főnököm saját kocsijával jött értem, azt tervezve, hogy majd a repülőtéren hagyja. Beszálltam a kocsiba, akkor ért az első meglepetés, egy kutya volt főnököm útitársa. Úgy mutatta be Lucifert, mint valami személyt. Nyeltem egyet majd megkérdeztem, hol adjuk le a kutyát. Visszakérdezet


-Milyen kutyát? Lucifer nálam családtagnak számít! Velünk utazik távol keletre.!


Meghűlt bennem a vér! Nagyon szeretem az állatokat, de soha nem személyesítettem meg, hiszen az embernek is és az állatnak is meg van a maga helye ebben a világban.

Némán tettük meg az utat, vagyis én némán, főnököm áradozva a kutyájáról. Gondoltam, rosszul kezdődnek a dolgok. Közben reménykedtem, hogy talán mégis jóra fordulnak.


A második meglepetés a szállodában ért, mikor kiderült, hogy egy szobát kaptunk. Kinyitottam a számat, hogy reklamáljak, majd hang nélkül becsuktam. Eszembe jutott a szállodát az üzleti partner rendezte. Abban viszont biztos voltam, érdeklődött különszobát vagy csak egy szobát kérünk. Választás főnököm kezében volt.

Meglehetősen kínosan éreztem magam, ami meg is látszott rajtam. Talán feszültségoldásként, de az is lehet, hogy már előre eltervezte, főnököm megszólalt.


-Kedves Virág, ha nem veszi tolakodásnak megtenné, hogy a keresztnevemen szólít? Sokkal jobban érezném magam. Kellemetlen nekem, amikor főnöknek hív, vagy esetleg uramnak.

Továbbá átadom a nagy ágyat, én alszom a kanapén.-


Erre nem számítottam, de arra gondoltam, miért is ne, legalább fesztelenebb lesz a kapcsolat. Az ágyon akár négyen is elfértünk volna, de főnököm nagyvonalú volt.

Hirtelen ötlettől vezérelve, kezem nyújtottam felé, úgy mondtam.

Kedves Béla megtisztelne azzal, ha tegeződhetnénk.


Innentől kezdve kapcsolatunk nagyot lendült előre. Béla kedves volt, udvarias, és szinte rajongva tekintett rám.

Másnap találkoztunk a lehetséges üzletfelekkel. Szolid, eléggé zárt nyári kosztümöt húztam. Nem szerettem volna, ha megbotránkoznak öltözékemen. Bizony jól tettem.

Amikor kellett fordítottam, egyébként csendes szemlélője voltam a tárgyalásnak.

Meglepett Béla remek üzleti érzéke. Az üzlet létrejött, és ennek örömére, partnereink három napot megtoldották még hárommal, hogy lehetőségünk legyen kicsit körbe nézni a városban.


A későbbiekben is visszafogottan öltöztem, amit főnököm nem nagyon díjazott, de az estéket, elég lazára engedtem.

Lehetett köntösben feküdni, amiből a lábam kilátszott, vagy testápolóval bekenni, amit Béla ragyogó szemmel nézett végig. Eddig is tudtam, hogy imádja a női lábakat, de most még élvezhettem is, hiszen nem volt rest megmasszírozni estére elfáradt lábaimat.


Gyengéd érintése, simogatása, kellemes bizsergést okozott. Béla élvezte, hogy élvezem mindezt. Nem tudott betelni lábaim látványával.

De csak addig, amíg egyik este fel nem fedezte a szétcsúszott köntösömet.

Amint észrevettem, össze rántottam, de azt hiszem már elkéstem vele.

Béla egyre közelebb és közelebb jött hozzám. Szemembe nézett szinte könyörgően kérdezte.

-Megpuszilhatom a szádat?- s én nem mondtam nemet, csak némán bólintottam. A pusziból csók lett, s én elaléltam érzéki csókjától. Nyelve puhatolózva végigjárt az ajkamon, majd elindult felfedezni szám többi zugát. Nem sietett, mindennek megadta a módját. Közben keze is felfedező útra indult, kioldva a köntös már amúgy is laza övét.

Kicsit eltávolodott tőlem. Lágyan érzékien simogatta testemet úgy nézte, szinte felfalta, magába olvasztotta a látványt. Csillogó szemmel közeledett, és szája megpihent a mellemen. Mozdulatai nagyon érzékiek finomak voltak. Egy kis idő után keze combokra simult. Érzékien lágyan cirógatta egészen a lábam ujjáig, és vissza. Csak nézte saját mozdulatait, majd szájával követni kezdte. Ezek az érzéki mozdulatok, nagyon újak voltak számomra, de egyben izgatóak is. Borzongás elöntötte lábamat, majd lassan szájával együtt kúszott felfelé. Egy két zugot elérve, picit érintve haladt fölfelé vigyázva, véletlenül se hagyjon ki semmit. Ellazult, szinte lebegő állapotba kerültem, érintésétől. Nem viharos ölelkezés volt, hanem érzékek felkorbácsolása sok türelemmel. Béla nagyon értette a dolgát. Mire újra visszatért a számhoz, már teljesen kész voltam. Térdével széthúzta lábaimat, befészkelte magát és finoman érzékien hatolt belém. Azt hittem már teljesen bent van, de még mindig nyomult előre.

Elakadt a lélegzetem. Visszahúzta magát, majd újra belém hatolt, annyira, amennyire csak tudott. Közben biztatott szóljak ha fáj. Megemelte lábaimat, simogatta, nyelvével végigjárta. Visszatért mellemhez, számhoz. Egyre gyorsabb ütemet vett fel, de mindig figyelt rá, nehogy fájdalmat okozzon hatalmas férfiasságával. A borzongató érzékiségtől elvesztem. Nem érzékeltem az időt csak azt a vágyat melyet fellobbantott bennem és szinten tartott mondván, nem sietünk sehova.

Minden idegszálam kiélezve, felajzva, alig vártam, hogy végre az élvezet söpörjön végig testemen. Mélyről jövő hullám kapott el, mely feldobott, hosszan fen tartott, majd alá zuhant. Pár pillanattal később Béla összerándult, és hagyta, hogy sodorja az élvezet magával.

Keze újra útra indult, lágyan, csitítgatva, nyugtatgatva testemet.

Sokáig meg sem tudtam megszólalni. Még mindig, abban a mámoros érzésben voltam. Így feküdtünk csendben hallgatva egymás szívverését. Béla volt, aki megtörte ezt a csendet, megkérdezte

-Jól elmentél, élvezted?- Nagy nehezen csak ennyit mondtam,

- Életemben nem volt még ilyen nagy orgazmusom!-

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem tudtam visszafogni magam. Magamévá tettem. Vágyaimat korábbi történések, a hosszú repülés, a tárgyalásokon viselt visszafogott öltözete, viselkedése egyszerűen megvadított.

Félrecsúszott köntöse, magánhagyott finom harisnyája, magassarkújában előttem "eljátszott fellépése" megtette hatását.

A kielégített bestia kibújt Virágomból.

- most én következem...hallom hangját...


Egy pillanat alatt hanyatt fektetett, fölém térdelt, éreztem nedves, üzekedéstől illatos ölét....

- most te vagy, leszel a játékszerem, ilyen könnyen nem szabadulsz!

Fölém magasodó istennő lágyan ringatózni kezdett számon, duzzadt, fejlett szerelemközpontját ellentmondást nem tűrően számnak, nyelvemnek adva.

Közben, félig lankadt hímtagomat kezelésbe vette.

Most, megkínozlak a letámadásomért....már is éreztem erős kezét heréimen, határozott ujjának nyomását gátamon.


Mellem tiéd lehet, most egy kicsit, de mondd, hogy tetszik lábam? Csókjaidra igényt tartok!


Fülembe súgja: - mit képzelsz, büntetlenül játszhatsz velem, érzelmeimmel...

( közben megszorítja mellbimbómat...)

- kedvesem, ez még csak a kezdet...

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elcsitult testemben az orgazmus hulláma, de a vágy újra ébredt bennem. Úgy éreztem erre vártam egész életemben. Egy olyan férfire, aki maximálisan kielégíti vágyaimat. De hogy biztos legyek benne ölem felkínáltam, s újra kezelésbe vetem férfiasságát.

Nem ijedt meg sőt, ahogy megérezte vágyamat szinte szájára húzott. Először csak leheletével csiklandozott, de utána belefeledkezett most már újra készen álló, buja ölembe.


Persze én sem voltam rest. Ami eddig lankadt volt, kezem és szám alatt újra életre kelt. Néztem, ahogy a hatalmas dorong egyre nő, duzzad, míg el nem érte a végső határát.

Valóban a végső határát? Lehet, hogy még fokozni tudom nagyságát és vastagságát?

És tudtam.

Nyelvem olyan játékba kezdett, mint még soha. Teljesen felajzott illata, látványa. Finoman nyalogattam, majd számba vettem, kényeztettem, míg apró nyögések el nem hagyták a száját. Mikor hallottam, hogy vágya a végsőkig fokozódik, visszafogtam magam, Eljátszottam, simogattam heréit, csókot lehelve rá. Ez még jobban gerjesztette vágyát. Hatalmas férfiassága közben lüktetett és várta, hogy enyhítsek feszülésén, és a menybe repítsem.


Nem volt nehéz, hiszen ahogy fokozódott saját vágyam, egyre gyorsabb és gyorsabb ütemre késztetett. Nyelve vidám táncot járt bennem egyre mélyebbre merészkedve, vagy éppen megtalálva azt a pici magot, mely annyira érzékeny volt.


Én visszatértem keménységéhez, és amilyen mélyen csak tudtam olyan mélyre kaptam be a számba, nyelvemmel cirógatva, erős szívással fokozva izgalmát, közben simogatva heréit.

Egyre gyorsabb tempót diktálva magunknak, erősebben hajszolva a kéjt, ami várt ránk. Egy utolsó lökéssel és mélyről jövő nyögéssel kirobbant belőle, s orgazmusa csúcsán még gyorsabban járt nyelve, hogy engem is a fellegekbe repítsen. S én hagytam sodorni magam az érzések birodalmában, míg egy óriási hullámmal elöntötte ölemet a kéj, s hangot adtam ennek a csodás érzésnek.

Lebegtem ég és föld között, erőm elhagyott, s mély álomba zuhantam.


Reggel csókjaival, simogatva ébresztett. Keze végigjárta testemet, simogatása alatt hagyva azt a borzongató érzést, amely tudom, felébreszti vágyamat. Szeméből a szeretet és az elégedettség sugárzott. Hozzá bújva jó reggel kívántam, éreztem erős férfiasságát, ahogy két karjába zárt. Nem volt magyarázkodás, nem volt beszéd, némán öleltük egymást. Ez a sima ölelés is felhevített, testemen végigfutott az az igazán ismerős hullám. Kezem elindult felfedező útra Béla testén, mely teljesen készen állt egy újabb fergeteges szeretkezésre.

Nem ellenkeztem, inkább átadtam magam simogató kezének.

Újra élhettem azt, amit azt hittem, hogy csak egyszeri. Vágyamat felkorbácsolta érzéki simogatása, melyet csókjaival követett. Lábam ujjától fejem tetejéig. mindezt egészen addig csinálta, míg már könyörögtem a beteljesülését.

Akkor, de csak akkor hajolt fölém. Óvatosan, érzékien hatolt belém. Úgy játszott velem, mint macska az egérrel. Belém hatolt majd eltávolodott ölemtől újra és újra, egyre gyorsabb ütemre felfokozva a tempóját. Ölembe fogadtam, egyre beljebb húztam, nem akartam kiengedni magamból. Azt akartam, hogy mindig bennem legyen. És ez a kéjes, édes szenvedés oly hosszan söpört végig rajtam, majd eszem vesztettem, szinte az ájulás határára sodort. Testemből kifutott minden erő, a hangok is csak foszlányokban jutottak el hozzám, melyben felfedeztem Béla kéjes nyögését.


Utána mi történt nem tudom.

Mire felébredtem a reggeli az asztalon volt. Béla felöltözve, elkészülve várta, hogy végre reggelizhessen. Elszégyelltem magam. De ő csak nevetett, hozzám hajolva csak ennyit mondott.

- ha akarod egész életedben így kényeztetlek- szemében huncut fények csillogtak, és az elégedettség.


A pluszban kapott három napon a menyben éreztem magam. Az éjszakák szeretkezéssekkel teltek, a nappalok városnézéssel. Azonban szembe kellett nézni önmagunkkal, hogy ha haza megyünk mi lesz. Hogyan fojtatjuk. Meg kellett beszélnünk, mert nem akartam sem őt sem magamat kellemetlen helyzetbe hozni.

Az utolsó napra hagytam. Indulás előtt egy ital mellett beszélgettünk, amikor megkérdeztem, hogy mi legyen. Azt javasolta, egyenlőre maradjon titokban, amíg nem rendeződnek a saját dolgai.

Rosszul esett! Egyből az jutott eszembe, hogy csak szeretőnek akart.

Ránéztem, csak annyit tudtam, kinyögni,

-Természetesen, ha Te így akarod! - Vidám kedvem elszállt, könnyeimmel küszködtem, de sírni nem sírtam előtte.

Hazavitt kocsijával, de nem jött fel hozzám, egy fejbólintással köszönt el úgy, mint két idegen.

Össze voltam törve, ahogy beléptem a lakásba, könnyeimet útnak engedtem. Nem értettem miért teszi. Lehet, hogy valóban, csak a dolgait akarja rendezni, vagy részéről ennyi volt az egész? Kétségek gyötörtek! De a bizonyosságra sajnos várnom kell.


Munkahelyen ugyan úgy viselkedett, mint máskor. Szemei továbbra is kocsányon lógtak, úgy bámult. Ha bekéretett a szobájába, tartózkodó volt.

Túl voltunk az első héten, alig beszéltünk, nem mondta, hogy rendeződtek e a dolgai. Pénteken mikor elköszöntem csak annyit kérdeztem találkozunk a hét végén? Megrázta fejét, még egy kis időt kért. Bólintottam, hogy megértettem és ezer tüskével szívemben mentem haza, azzal a tudattal, hogy ebből a kapcsolatból már nem lesz semmi.

Szombaton egész nap tébláboltam, nem volt semmihez sem kedvem. Ha csak eszembe jutott a szemem megtelt könnyel. Nagyon hiányzott!

Vasárnap gyűrötten ébredtem, gondoltam egy forró fürdővel észhez térítem magamat. Nagyon jót tett, a víz ellazultam, és kisöpört minden gondot belőlem.

11 órakor megcsörrent a telefonom. Nem akartam hinni a fülemnek amikor meghallottam a hangját.

-Szia! Mit csinálsz? Otthon vagy?- Itthon vagyok feleltem, és nem csinálok semmit. Ebben a pillanatban megszólalt a csengőm. Várj egy kicsit, mert csöngettek, s fülemen a telefonnal ajtót nyitottam.

Egy hatalmas csokor vörös rózsával találtam magammal szemben, a rózsák mögött pedig ott állt Béla fülig érő mosollyal.

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az álomnak vége.

Csodás ajándékát Virágnak elfogadtam, élveztem, elmerültem varászlatos személyiségében, jó volt megfeledkezni a hétköznapok gyűrőrődéseiről.


Egy férfi sohasem lehet önfeledt. Vannak kötelezettségeim, és én eleget is teszek minden kötelezettségemnek.

Virág az elmúlt időszakban kiemelkedő munkát végzett, méltó utódom lesz, talán jobb is lesz nálam döntésemben biztos vagyok.


A cég érdekeit külföldön kell képviselnem, tudom, külhoni munkámban Virág remek partner lesz de ez, munka, üzlet, fejemből, érzelmeimből kivettem combjait, élénk, értelmes (átkozottul erotikus) tekintetét.

Tétova könnyeimet elnyomva átnyújtok az én Virágomnak egy hatalmas rózsacsokrot, megköszönve Neki, amit Tőle kaptam.

Búcsú tőle, búcsú érzelmeimtől, ...

Vissza a munkába...Ég Veled Virág, mondom magamban, a csokrot átnyújtom, egy puszi, egy pillanatra még érzem bőre illatát, és megyek, Tőle, érzelmeim elől...

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A meglepetéstől nem tudtam megszólalni! Fülig ért a szája, de amint belépett és becsuktam az ajtót ez a széles mosoly valahogy eltűnt.

Kerestem egy vázát, hogy a virágot vízbe tegyem. Meg is jegyeztem, ennek a meglepetésnek nagyon örülök.

Hátulról átölelt, lehelete a nyakamat simogatta. Lágyan végigsimította testem, majd maga felé fordított, számat keresve. Önfeledt adtam át magam az érzésnek. Teste készen állt a vágyra, éreztem, ahogy hozzásimultam. Összeforrt az ajkunk, nem kellett a beszéd, most a némaság volt a jó. Bele vesztem ebbe az érzésbe.


Elfeledtem mindent, az egész hetet, a morcosságát, hogy nem beszélt velem, nem keresetett, így nem véletlen, hogy teljesen ki voltam a hétvégére. Úgy láttam sokat dolgozik, és rengeteget telefonált! Elmúlt a hét és most itt van! Nem is akartam tudni semmit, az érzelmeim tomboltak, vágytam rá, csak érezni akartam.


Kioldotta fürdőköpenyemet, lehúzta a vállamról s ott álltam meztelenül előtte. Szemérmetlenül nézett majd felfalt a szemével. Szinte könyörgő tekintettel nézet rám, de nem szól egy szót sem. Megadtam magam ennek a nézésnek. Innen már nem volt vissza út. Felkapott gyengéden az ágyra tett. Villámgyorsan levetkőzött és ott feküdt mellettem, szemét le nem véve rólam.

Úgy szorított magához mintha soha nem akarna elengedni, vagy inkább, mint akit utoljára ölel.

Ettől a gondolattól kicsit megijedtem, de a karjában képtelen voltam gondolkodni. A vágy már hajtott és nem akartam, hogy véget érjen.

Most olyan jó, érezni az illatát, teste melegét, azt, ahogy átölel. Érezni simogatását, és a vágyat mely enyhülésért esdekelt. Mindezt viszonoztam, mert örültem, hogy itt van velem, érezhetem. Felfokozott vágyammal most akartam! A holnap nem érdekelt. Megadva magam az érzésnek, magamba fogadtam. Játszi könnyedséggel repített a gyönyör felé.


Egymás karjában feküdtünk, gyengéd simogatásával nyugtatta meg testemet. Még mindig nem beszéltünk, mintha szavak nélkül is tudtuk volna, hogy mennie kell.

Egy forró csókkal, még forróbb öleléssel búcsúzott. Megsimogatta az arcom, csak annyit mondott.

- Életem legszebb ajándéka, hogy az enyém lehettél. Holnap beszélünk. - mosolyogva mondta, de a szemében, csak keserűség és fájdalom látszott!


Hétfőn azzal fogadott, hogy sok megbeszélni valónk van. Hagyjak mindent, menjek be hozzá, a titkárnő majd behozza a kávénkat. Hűha, gondoltam magamban, nagyon komoly, és szigorú a tekintete.

Mikor beléptem hozzá azért elmosolyodott. Hellyel kínált, megvárta, míg a kávét behozzák, csak utána szólalt meg. Akkor is össze vissza beszélt, a kint töltött időről, és hogy milyen jól sikerült, utazásról, mert létrejött az egyezség a külföldi partnerrel, hebegett habogott, a végén már én szóltam rá, ha lehet, akkor a lényeget mondja, mert sajnos nem értem..


Halhatásba burkolódzott, ami már kezdett kínossá válni, majd végül megszólalt.


- Megkerestek a távol keleti partnerek, külföldön képviselném a céget, és ez azzal jár hogy kint kell élnem. Amíg távol vagyok, szeretném rád bízni a céget, mert megbízom benned. Szeretném, ha elvállalnád. Gondolkozz rajta, van egy napod. Holnapra elkészülnek a szerződések, csak alá kell írnod. Hidd el nehezen hoztam meg a döntést, de meg kellett hoznom, nem halaszthatom tovább. Az életem sem úgy alakul, ahogy szerettem volna, ezért kérlek bocsáss meg nekem. -


Le voltam taglózva, zsongott a fejem, nem is értettem mit akar! Úgy éreztem megfulladok. Csak az zakatolt bennem, hogy elmegy.

Azonban a józan ész felülkerekedett az érzelmeken és már nem okozott gondot, hogy szemébe nézzek. Amit belenéztem a szemébe azonnal láttam, hogy komolyan gondolja. Eltökélte magát, hogy itt hagy mindent. Felad mindent egy új világért, amiben nem biztos, hogy boldog lesz. De ez a saját döntése. Csak remélhettem, hogy nem bánja meg soha.

A büszkeségem azonban nem engedte, hogy megkérdezzem, egyedül megy e.


Nagy terhet rakott a vállamra, de érzem megbirkózom vele. Lesütöttem a szememet. Nem bírtam tovább a szemébe nézni. Hiszen a szemében csak szomorúság és fájdalom ült. Megannyi gondolat suhant át rajtam jók és rosszak, szépek és fájdalmasak.

De vége, elmúlt.

Kihúztam magam majd ismét a szemébe néztem és közöltem vele –


- Elvállalom a cég irányítását. Köszönöm a bizalmat, amit megelőlegeztél. Nem fogsz csalódni bennem.-


Másnapra minden készen volt, aláírtuk a szerződést. Korrekt szerződés kötöttünk, ami szerint, én mint tulajdonostárs, vezetem továbbiakban a céget. Egy pohár pezsgővel ünnepeltük meg a szerződéskötést.

Mindenki azt gondol amit akar, erről a tranzakcióról, mindenesetre én nem verem nagydobra, hogy ingyen kaptam egy fél céget. Ő viszont azt hiszem, csalódásomat így honorálta. Nem alázott meg, állásom van, de Ő kivonult az életemből.

A közvetlen kollégáknak értekezletet tartottunk, ahol Ismertette ezentúl én vezetem a céget. Részletekbe nem ment bele, az erre irányuló kérdéseket hárította. Nem magyarázkodott csak a szigorú tényeket közölte.


Míg el nem utazott, addig nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki köztünk. Aztán pár hét után már csak néha-néha még bejött a céghez, ha segítségre volt szükségem. Ilyenkor sokat beszélgettünk, az életről, a saját életünkről. Sűrűn rajtam felejtette a tekintetét, de szemében csak a fájdalmat láttam.

Utolsó találkozásunkkor ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőlem.


- Köszönöm, hogy voltál nekem. Soha nem felejtelek el. Szívemben a legnagyobb hely a tiéd. Nélküled már semmi nem olyan, mint régen. -


Egy hónap múlva egy csokor vörös rózsát kaptam. A kártyán az üzenet így szólt.


- Mire ezeket a sorokat olvasod, már nem leszek itthon, útban leszek új otthonom felé. De nem mehetek úgy el, hogy ne tudd, szeretlek és örökké szeretni is foglak. Szívem a tiéd, csak a tiéd.

Béla -


Én is szeretlek, suttogom halkan.

Szemem meg telt könnyel, a fájdalom könnyével.

Tartalomjegyzék