Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ma is ugyanolyan nap lesz, mint a többi. Korán kelés, mert a műszakozás nem vár, majd, gyors felöltözés. Kipillantok az ablakon, milyen is az idő. Kicsit hűvösebb, mint gondoltam. Mivel is menjek ma dolgozni? Ekkor magamra nézek, és el is dőlt a kérdés. Hát nem kerékpárral. A ruházatom nem engedné. Valamiért rövid sportszoknyát vettem fel egy trikóval. Talán, mert este még 38 fokot mondtak a mai napra? Nem is gondolkodtam reggel, hogy öltözzek fel, csak felkaptam magamra. Na, akkor ma jobban kicsípem magam a kelleténél, bár már így is meglepődnek, nem szoktam szoknyát felvenni. Elindulok kifelé a motorért, kis kicsi piros robogómért. Felpattanok rá, és eszembe jutnak, hogy vajon ma is azokkal találkozom, akikkel szoktam? Az utca végén máris ismerősbe botlok, minden reggel találkozom vele is, idősebb pasi kerékpárral és fényvisszaverős mellény rajt. Erről bárhol felismerném. Biccent egyet majd haladok tovább. A következő utcában egy harmincas nő, kutyával, nem semmi reggel ötkor sétáltatni. Majd pár utca, addig semmi extra. De amikor beérek a városközpontba egy igen ismerős szitu. Majdnem minden reggel „elütöm” azt a pasit. Jobbra kanyarodnék, de ő zebrán megy, szóval át kell engednem. Mindig megköszöni, és rám mosolyog. A visszapillantó tükörből látom, hogy vissza is néz rám. Hogy a fenébe tetszem neki? Ő az a tipikus tök jó pasi, nagy általánosságba foglalt lehet. Nálam bő egy fejjel magasabb lehet, gondolom, ha jó a szemmértékem, barna rövid haj, és a szemei nem is tudom milyenek, de a tekintete az erős és lágy egyben. Szóval, ahogy haladok előre, azon gondolkodom mi is lenne ha…..vele…egyszer csak. Azért ez a pár hónap, amióta mindig találkozom vele, áh, majd lesz. Nem csak ilyenkor, de néha esténként is összefutok vele, bár, csak, ha én is kerékpárral közlekedem, de akkor közel az utcánkhoz. Eszembe jut az első alkalom, mikor be akartam fordulni este (éjjel) balra, ő meg jobbról jött volna, szóval majdnem összeütköztünk. Persze én lettem volna a hibás, mert le akartam vágni a kanyart. Ki a franc gondolta volna, hogy este tízkor jön velem szembe valaki ebben a kis utcában. Napközben is pár autó megy el itt. Szerencsére jók voltak a reflexeink, és nem történt semmi. Mondjuk kár. Viszont ekkor be is értem a munkahelyre.

Másnap viszont úgy döntöttem, kerékpárral megyek, ismét a napsütésé lesz a főszerep, így rövid naci és egy trikó kíséretében indultam útnak. Nem sokkal előbb indulok el, mint motorral, szóval a szokásos találkozások, csak kicsit előbb, mint eddig. A pasi a biciklin, a nő a kutyával. Viszont ma sehol senki a zebránál. Ó hogy az a ……Miért nincs ma itt, komolyan mondom, valamit kellene tennem már. De hát, ha nincs, akkor nincs. Tekerek tovább, ráhajtva a kerékpárútra, mikor észreveszem, hogy hátulról jön valaki, csak a zajokból jövök rá, nem is néztem hátra, félrehúzódom jobbra. Majd a tény, ő az.

- Szia – és már el is suhan, ennyit mondott

Időm nem volt válaszolni, annyira meglepődtem. Viszont, ha köszönt, akkor miért ment tovább? De eddig nem is errefelé jött. Most már mindegy, elment. Ekkor eldöntöttem, hogy holnap is kerékpárral jövök hátha.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az állandóságnak is megvannak az előnyei is a hátrányai mellett. Előre tudom, hogy mikor kivel fogok találkozni, kit láthatok akit, nem ismerek személyesen, ellenben majdnem minden nap látom. Ugyan azok az arcok néznek vissza rám reggelente, és egyre inkább már ismerősként üdvözölve egymást. A mindennapok ténykedései összekovácsolnak minket, ahogy anno, mikor még tanuló voltam, és az első busszal mentem a gyakorlati napokon. Minden reggel pontosan ugyan azok az álomittas emberek álltak a megállóban, és pontosan ugyan oda ültünk le az ülésekre. Az egyik, amint leült, nyomban aludni készült, mivel ő is, ahogy én is, a végállomásig ment. A másik előveszi a reggeli friss újságját, hogy aztán az utazás végére a lényeget kiolvassa belőle.

Az állandóság másik pozitívuma, hogy előre lehet készülni a jóra. Tegnap is, ahogy már jó ideje kisebb-nagyobb szünetekkel belebotlottam abba a nőbe, aki hol kismotorjával, hogy kerékpárjával fenyegeti a gyalogosokat, vagy éppen a többi járműves közlekedőt. Elneveztem magamban robogó fantomnak. Amennyire meg tudtam állapítani, csinos, szép arcú, jó testű nő lehet. Tekintetünk az utóbbi időben már kereste a másikat. Ahogy közeledtem az ominózus zebrához, már lestem, hogy felbukkan-e a távolból közeledve felém, hogy aztán a randi helyünkön engem elengedve maga előtt tekintetünk összetalálkozzon.

Jött, látott, én is őt, majd tovarobogott. Tekinteteink most is találkozott, és azok a mosolygó szemek most is tetszettek. Nem mondom, át-átsuhant rajtam a gondolat, hogy mi lenne, ha mondjuk egyszer személyesen találkoznánk? A fantáziámban már kezdtem lefejteni róla azt a kis szoknyát, amit viselt tegnap, és egy aranyos, fekete tanga tárult elém. Szép, gömbölyded popsi kérte a csókjaimat…..

Aztán elmúlt a nap. Idő közben is elkalandozott a gondolatom felé, és persze, már vártam a következő „találkozást”.

Ma viszont gondoltam egy merészet, és én is kerékpárra pattantam. Csak reméltem, hogy találkozunk, és a fejem forgott körbe, hogy hol látom meg őt. Aztán egyszer csak, egy kisebb kanyar után előttem kerekezett. Megismertem a tartásáról. Egy ideig haladtam mögötte, néztem a lábait, amint a pedálokat taposva feszültek meg izmai. A popsija ide-oda billegve kacsintgatott rám. „Egyszer kinyallak!” – gondoltam a szép popsit nézve, ám, most nem volt sok időm a nézelődésre. Mivel kissé késében voltam, csak egy „szia” köszönéssel elsuhantam mellette.

Kicsit hülyén éreztem magam, hogy így, ilyen kurtán-furcsán rendeztem le a dolgot. Nem így szerettem volna, de most így alakult.

Nyomban eldöntöttem, hogy másnap is biciklivel megyek a melóba, de kicsit korábban, és ha előttem fog kerekezni, simán mellé megyek, és elkísérem egy darabon.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Vártam, hogy vége legyen a napnak, olyan lassan telt el. A gondolataim kalandoztak, szinte már-már mindent megtettünk a pasival. Kár, hogy csak gondolat, úgy töltenék vele egy kis időt, megvalósítsam az ábrándjaimat. Alig, hogy vége lett a munkának, arra gondoltam megiszom egy kávét a város szélén lévő kávézó és cukrászdában. Nagy ritkán térek be ide, valahogy leszoktam a kávéról már lassan fél éve, és nem is akarok visszaszokni rá, de ma nagyon kell. Ahogy tekerek a hazavezető úton, megállok és körbenézek. A városba még nem értem be, de az elkerülő utat tisztán látom és a mezőket is, ami utána van. Olyan szép látványt nyújtanak a búzamezők, lassan le is fogják aratni. Elővettem a táskámból a fényképezőmet és gondoltam csinálok pár képet róla. Imádom a mezőket, ahogy hajlongnak a lágy szélben. Alig állok neki fókuszálni, mikor a gépemben észrevettem a pasit. Persze kerékpáron és tőlem messze volt egy bevezető úton, éppen a város felé tekert. Mit keres ott, itt? Csináltam pár képet róla, persze nem mindegyik lett jó, mosolyogtam, vagy inkább kacagtam az egészen. Ilyen szerencsém nem lehet, ma már másodszor. Még megnézem párszor a képeket és tovább indultam. Esélyem nem volt, hogy utolérjem, vagy ilyesmi, hiszen több felé is mehetett a lámpák után. Na, most már legalább „meg is kaptam” fényképen. Alig értem be a főútra, le kellett szállnom, mert az autósok nem akartak kiengedni. Megszoktam már, de tudtam is, hogy egy turnus autó jön és mehetek. Egy kis emelkedő és már oda is értem. Az a pár perc, a kávézóhoz, olyan gyorsan elment, észre sem vettem. Beállítottam a tározóba a kerékpárt és elindultam befelé. Közben a kezemen maradt kesztyűt akartam leszedni, mikor észrevettem, hogy valami nem stimmel. Felnéztem a pult előtt és éppen kifelé jött ő. Nagyba magyaráz egy jó kis csajnak. Hát nem mondom, őt sem vetném meg. Miért is jön onnan ki? Alig érik el a pultot, ad az arcára egy puszit. Távozna, de éppen megpillantott és a tekintetünk azt hiszem mindent elárult. Rajtam a döbbenet lehetett, de rajta is. A pult mögött álló nő már többször szólhatott, mire észbe kaptam, és kértem egy jegeskávét. Ki akartam fizetni, de nem engedte a hölgy és a pasi felé fordult. Én is arra fordultam, de nem volt már sehol. Megköszöntem és gondoltam kint ülök le, el is indultam, a ligetes rész felé vettem az irányt és leültem. Azért hívom ligetesnek, mert valami fákkal körbe van zárva, olyan kis elbújós zúg. Vártam, hogy jöjjön, ültem ott vagy húsz percet, de semmi. Most mi van? Kifizette a kávémat, de nem jön ide? Talán fél tőlem? Ezek a sok, sokk kérdések bennem összezavartak. Már három kávét is megittam, mikor felálltam és elindultam. Párszor visszanéztem még, de semmi, így tekertem hazafelé. Otthon elővettem a fényképezőt és letöltöttem a képeket rá, majd néztem percekig a fényképet róla. El is telt a nap és azzal feküdtem le, hogy holnap is kerékpárral megyek, hátha.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A munkaidő gyorsan elszállt. Végeztem a dolgomat, közben gyakran a nő villant elém. Nem kellett mást tennem, csak folytatni a reggeli gondolatmenetet. Aztán, még az is jobb kedvre derített, hogy a melóból hazamenet útba kell ejtenem a kedvenc kávézómat, mert ott volt randim az ex nőmmel. Ugyan szakítottunk már jó ideje, de maradtunk jóban. Sőt. Talán most jobb a viszony köztünk, mint korábban. Ő is éli az életét, ahogyan én is, de valamiért jobban megértjük egymást, mint régen. Eszünkben sincs újból kezdeni, jó ez így mindkettőnknek. És a szex is jobb most egymással, mint régen……Míg együtt voltunk éltünk egymás mellett, most, ha néha összebújunk, hát ott aztán van minden.

Időnként azzal nyaggat, hogy hozzak egy másik nőt is. Először csodálkoztam rajta, mivel fogalmam sem volt róla, hogy vannak ilyen hajlamai. Ám ettől csak fokozódott az étvágyam iránta. Mikor nyaltam a csupasz punciját arra is gondoltam, hogy most egy másik nő nyalja őt, én meg nézem, vagy a másik nőt nyalom, kefélem, vagy az enyémet izgatom orálisan….

Ilyen gondolatok közepette igyekeztem a kávézóba. Az exem ott dolgozott, pontosabban ő volt a főnök, a tulaj. A bárpult mögötti irodában voltunk. Most nem akartunk szexelni, csak volt némi megbeszélnivalónk.

Amint kifelé jöttem, azt hittem rosszul látok: a robogó fantom állt előttem, és éppen a kezéről igyekezett lecibálni a kesztyűjét. Biciklis kesztyű inkább csak divatos, mint fontos. Ám, a vörösre lakkozott, szép, hosszú ujjak izgatóan kandikáltak ki a kesztyűből. Csak egy pillanatra láttam az ujjait, de nyomban bevillant a kép: a falloszom körül tekeregnem ezek az ujjak….

Aztán az arcára pillantottam, és a szemeiben meglepett döbbenetet láttam. Szerintem ő is ezt láthatta az enyémben. Mindenre számítottam, csak rá nem. Az első pillanatban mégis beugrott egy kép: az exem és ő velem…..Nem tudom, miért, de amint megláttam a fantomot, abban a pillanatban ugrott ez be. Azonban, most nem volt időm ezen töprengeni. Néhány szemvillanással tudattam a volt párommal, Anikóval, hogy a hölgy a vendégem. Összeszoktunk már e téren is, volt pár üzleti tárgyalásom nála, a presszójában, kialakult közöttünk a mások számára láthatatlan jelbeszéd.

Elsiettem a fantom mellett, és a következő pillanatban már kint voltam. Azt azonban eldöntöttem, hogy holnap meló után bejövök ide, és ha ő is, akkor lecsapok rá!

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Reggel sietve keltem, mert majdnem mindig ma is elaludtam, szerencsére, csak tíz percet, így kihagytam a reggeli kávét. Nem bírom ezt a korán kelést. Nem is értem, hogyan, de gyorsabban tekertem, hátha ma is elkísér, vagy legalább ismét odaköszön nekem. Hát később értem oda a kis találkahelyünkre és nem is láttam sehol. Vajon ennyit késtem volna? Na, mindegy, akkor már nem is sietek, a munkahelyről még nem kések el, max később érek be a szokásosnál, ennyi. Ahogy kerekeztem meg kellett állnom, mert kiesett a zsebkendőm, ahogy ki akartam venni a zsebemből és én nem hagyok szemetet magam után. Alig támasztottam ki a kerékpárt, jött egy kedves hang hátulról.

- Segíthetek? Valami baj van?

Megfordultam és ő volt, zavarba estem, talán el is pirultam.

- Nem, köszi, csak a zsepim esett ki. Zavaromba nekimentem a biciklinek és rádöntöttem.

- Bocsáss meg kérlek

- Ugyan már, gyere, segítek.

Megfogta a kormányomat és tartotta, míg átveszem tőle. Ránéztem és nem is tudom, de a szavak nem akartak jönni, szerencsére átvette tőlem az irányítást.

- Elkísérhetlek egy darabon? Tudod hátha megint….. - és csak nevetett

- Persze, de én felfelé megyek a dombtetőig, majd a kerékpárútra.

- Nem baj, én tudok arra is menni a munkába.

Felültem és már indultunk is. Látható volt, hogy ő edzettebb nálam, könnyedén tekert fel a kis dombocskán.

- Meghívhatlak egy kávéra munka után? Tudod, ahol tegnap összefutottunk!

- Tegnap? Ja, igen persze, fél három megfelel?

- Tökéletes lesz! – és rám mosolygott.

Szerencsére felértünk a dombocskára és megálltam, mert át kellett mennem az úton és persze most jöttek autók. Megállt velem ő is, de tudtam nem kísér tovább.

- Szia, délután találkozunk akkor. – És ezzel éppen áttoltam a kerékpárt, ha már végre egy autó sem jött.

- Rendben, akkor délután, de a nevedet sem tudom – ekkor már kiabált utánam

- Február 13-án tartom a névnapom – kiabáltam én is felé

Nem is tudom miért nem árultam el neki miért adtam neki ilyen talányt. Azért kíváncsi vagyok, délutánra megfejti e. Valahogy alig vártam, hogy leteljen a munkaidő. Alig volt pár percem, egy rendes tusolásra, de azért megejtettem. Tudtam, hogy mire odaérek, azért csak lever majd a víz, mind a két értelemben. Lassan tekertem, volt még időm bár nem sok, de nem akartam korábban érkezni. Ismét megálltam a tegnapi helyen és néztem a mezőt, bár talán titkon reméltem, hogy megint meglátom a másik bekötőúton, de nem. Pár perc után ismét elindultam és szép lassan begurultam a cukiba. letettem a kerékpárt és a bejárat felé igyekeztem. A kesztyűm ismét gondot okozott és a bejáratnál majdnem elvittem őt, olyan hévvel mentem be, nem is vettem észre.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Na ez jó-gondoltam – Nem lett volna egyszerűbb elárulnia a nevét?

Derültem egy jót a titokzatosságán, és máris adatott egy feladat aznapra: kideríteni hogy hívhatják.

A kis találkozásunk után jobb kedvvel mentem tovább. A pár percnyi társalgás, a nő hangja, esetlensége, közvetlensége egészen egyénivé tette őt. Tetszett. Kissé szertelen, ám annál csinosabb.

A melóhelyen aztán vigyorogva ültem le a gépem elé, és kerestem a névnapját, aztán néhány pillanat múlva kevésbé vigyorogva konstatáltam, hogy azon a napon több női név is van. De legalább nagyjából behatárolható volt. Talán Kitti? Esetleg Katalin, Leila, Linda? „Na majd kiderítem délután” – határoztam el.

Kettőkor landoltam a presszónál. Az exem nem kérdezett semmit, már természetes volt, hogy bármikor bemegyek. Azonban, nem titkolta, hogy nem nagyon örül neki, hogy ott randizom valakivel. Jól esett a kis féltékenysége, bár nyilván nem emiatt hívtam ide a lányt.

Az egyik asztal körül szorgoskodtam, besegítvén az exemnek Katinak, mikor szinte fellökött valaki, aki befelé sietett. Már meg sem lepődtem, mikor utána nézve láttam, hogy a kesztyűjével bajlódik.

- Minek neked a kesztyű, mikor állandóan harcban vagytok egymással? – kérdeztem kicsivel később, már az asztalnál ülve. – Eddig valahányszor találkoztunk, mindig bajod volt vele.

- Ja, kétszer – igazított ki.

Alaposan szemügyre vettem. Most, hogy nem sietett egyikünk sem sehová, nyugodtan, és alaposan megnéztem. Persze, nem feltűnően. Szinte kislányos, mosolygós arc, szép ívű pici orr, kék szemek, csókolni való ajkak…. Selymes, fehér bőr, barna, most kissé csapzott haj. Jól állt neki ez a csapzottság.

Amennyire ki tudtam venni, szép, nagy mellei voltak. A dekoltázsa nem túl merész, de azért engedte sejtetni a két domb szépségét. Gondolatban már lejjebb jártam. „Ha ilyen a melle, milyen a feneke? Lábai? – tettem fel magamnak a kérdést. „Csak jók lehetnek!”

Kati odajött hozzánk, és felvette a rendelést, maradtunk egyelőre a két kávénál.

Faggattam a munkájáról, a hétköznapjairól, de közben nem figyeltem rá. Pontosabban nem arra, amit mondott….A hangja csilingelt, a szemei csillogtak, az én szemeim meg…a domborulatokat pásztázták. Szerintem vette a lapot, és néha nem véletlenül egyenesedett ki a székén, és domborított egyet felém, kebleit előre nyomta, mintha a dereka fájna….

Azt tudtam, hogy ha szerencsém lesz, és eljutok oda, hogy lassan lehámozzam róla a ruháit, fergeteges élményben lesz részem. Részünk.

Szünetet tartott a mondókájában, Kati meghozta közben a kávénkat.

- Akkor? Tehát? Kitti? Katalin, vagy egyéb? – kérdeztem visszatérve a nyitva maradt kérdésre.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Minek neked a kesztyű, mikor állandóan harcban vagytok egymással? – kérdezte kicsivel később, már az asztalnál ülve. – Eddig valahányszor találkoztunk, mindig bajod volt vele.

- Ja, kétszer – igazítottam ki.

A pincérnő, aki számára valamilyen fontossággal bírt, felvette a rendelést, de látszott rajta, hogy nem tetszem neki. És hát ebből következtetek, hogy nem a hugicája lehet. Mindegy is, mert neki állt faggatni, hogy mivel és hogyan is dolgozom. Én meg csak válaszoltam, annak ellenére, hogy a dekoltázsommal beszélt néha. Pedig azt hittem más lesz, mint a többi, de azért valami mégis megfogott benne. A pasik többsége a cicimmel van elfoglalva, miközben beszélünk. Egy pillanatra megálltam és jól kihúztam magam, persze nem tudta, hogy látom, hogy jön a pincérnő és hozza a kávénkat. Letette, majd távozott is.

- Akkor? Tehát? Kitti? Katalin, vagy egyéb? – kérdezett rá a nevemre.

- Van még egy lehetőséged, ha kitalálod, kérhetsz tőlem bármit. – mersz?

- Hűha, nem vagy semmi, rögtön kívánhatok is egyet? Akkor legyen Leila! Az illik rád

- Akkor ez a vonat elment, mert nem talált.

- Ah Linda, tudhattam volna.

- Hát igen talált süllyedt, csak nem te be…. – abbahagytam, mert idegen vizekre eveztem itt.

Nem akartam, de a gondolataim már a vele való szexen járt. Azért csúszott ki majdnem a bennem szócska. Attól függetlenül látszott rajta a meglepettség, hogy ilyet mondtam.

- Be… folytassad csak – mikor már leesett neki a dolog

- Az kellene csak, aztán még meghallja más is és hát, nem vagyunk egyedül.

Ekkor fejeztem be a kávémat, de ahogy láttam ő is. Mély pillantást vetettünk egymás szemébe, tudtuk mi következne, ha egyedül lennénk itt. Biztosan feltenne az asztal tetejére és letépné rólam azt a kis bugyit, vagy csak félrehúzná, és már tolná is befelé az a bizonyos hímtagot, miközben az ajkaink nem hagynák el egymást. Mivel egymás mellett ültünk, gondoltam fokozom még egy kicsit a gondolataimat, és a kezemet a combjára tettem, majd lassan haladni kezdtem felfelé. Kíváncsi voltam meddig enged, de meglepetésemre másba botlottam, ekkor elmosolyodtam és elengedtem őt. Ez is meglepte?Talán ugyanarra gondoltunk az imént? Biztosan, felálltam,

- Ki kell mennem a mosdóba – súgtam a fülébe

Viszont, ahogy felálltam leesett a kesztyűm az ölemből (nem véletlenül). Persze kicsit távolabb, így lehajoltam érte, hangyányit rájátszva a dologra. Felvettem és az asztalra tettem. A szemei elárulták, hogy legszívesebben utánam jönne, és elintézne, égett forrt a vágytól, a testén látszódott a legjobban. Felállni nem tudott, hiszen más is látta volna az ágaskodó férfiasságát. Bevallom örültem volna egy nyilvános kufircnak vele. Alig értem be a mosdóba, magamra zártam az ajtót és már nyúltam is a nedves puncimhoz. Nem kellett sok most a fantáziám vele kapcsolatban felkorbácsoltak, így ujjaimmal a csiklómat izgatva élveztem el, szinte rögtön. Alig bírtam csendben maradni, még jó, hogy két ajtó választ el a kültértől. Pár perc és már mentem is ki. Szép rendezetten, mint, aki nem is csinált semmi rosszat az előbb.

- Nagyon piros vagy? Minden rendben? Mehetünk esetleg? – tette fel a kérdéseit sorban

- Igen, minden rendben, most már,- kacsintottam rá, majd le sem ülve indultam kifelé.

Ismét a kesztyűmmel kezdem bajlódni a kerékpár előtt, mikor elém lépett és kivette a kezemből, és udvariasan felsegítette.

- Ha már ennyire ragaszkodsz hozzá, hadd segítsek

- Igen, e nélkül nem szeretem fogni a kormányt. – a szívem oly hevesen vert

Még egyszer felnéztem, mikor már visszakaptam a kezeimet, valami felindulásból adtam neki egy puszit a szájára, de nem volt időm felocsúdni, mert kapásból visszacsókolt, hevesen, szenvedélyesen, de nem bántam.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Miközben beszélgettünk, vagy inkább én faggattam, nem tudtam levenni a szemeimet a melleiről. Dekoltázsa nem volt kihívó, mégis pontosan annyira merész, hogy odavonzza az ember tekintetét.

Lassan tapinthatóvá vált a feszültség közte és az exem között. Mintha a két nő harcolna értem. Az egyik már eljátszotta a lehetőséget, a másik meg még előtte áll.

Bár a szám járt, csak fél füllel figyeltem az általa elmondottakra. Gondolatban már szoptam a bimbóit, de legalábbis csókolgattam a finom, puha bőrét dús keblein. Finoman ujjaztam, miközben az ágyon feküdt. Ahogy feküdt ott várva az ujjaimat, nyelvemet, majd a férfiasságomat, nem tudtam mást csinálni, mint szépen sorban végig járni testének minden zugát.

Aztán hirtelen bevillant a kép: a két nő egymás simogatja, csókolgatja, miközben én egy fotelból nézem őket a farkammal játszva. A két nő tudja, hogy ott vagyok, de egy cseppet sem zavarom őket, sőt, még izgatja is a dolog őket. Aztán a két nő rám néz, majd egymásra, és egyszerre elém térdelnek, és felváltva kezdenek szopni….

E gondolatokra aztán pokolian fickós lettem. Rá tett még pár lapáttal erre az is, hogy kétértelmű célzást tett egy elszalasztott lehetőségről. Gondolataim még messzebb kalandoztak, mikor kiment a mosdóba. Főleg, hogy némi színészi teljesítménnyel vette fel a leesett kesztyűjét. Vigyázott rá, hogy kellő alapossággal szemügyre vehessem finom testét. Láttam magam előtt a jelenetet: utána megyek, a női mosdóba egyszerűen letámadom. Éppen annyi erőszakkal, ami ilyenkor kell, lekényszerítem róla a bugyiját, hogy aztán egy gyors és viharos közösüléssel a magamévá tegyem. Hátulról, miközben előre hajol, majd az egyik lábát felteszi valamire, kissé előre hajol és úgy….Igaz, ha felállok az asztal mögül, elárulom magam, hiszen a dákóm már állt, mint egy zászlórúd. Aztán előkerült, és hamarosan már kint álltunk a biciklik emellett. Jött a már szokásossá vált közjáték a kesztyűjével, de most segítettem neki. Naná, hogy ismét fantáziálni kezdtem lakkozott körmű ujjai láttán, amint kiegyenesítve őket a tenyerét dugta be a kesztyűbe, amit elé tartottam. Finom, ápolt körmök, pontosan olyan ujjak, melyek láttán rögtön az ugrik be az embernek, hogy milyen látvány lehet, amint a dákó köré tekerednek….

Aztán, mikor végeztem a segítséggel, hirtelen szájon csókolt. Ez akkora labda volt, amit nem lehetett nem lecsapni.

- Elkísérlek, nehogy bajod essen – mondtam remélve, hogy nem kosaraz ki.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Nem is vártam mást tőled

Felpattantunk a bringára és már tekertünk is hazafelé. Próbára tettem őt az út során, mennyire szeret tekerni. Ahol lehetett kis utcákon keresztül haladtam vele, hírtelen kanyarokkal, hol lassan, hol pedig gyorsan. Már csak egy egyenes szakasz volt hátra, tudtam, hogy alig kell tekerni, mert kis lejtőn haladunk, csak haza guruluk gondoltam. Viszont ő előretekert, valami megfontolásból. Hát, ha menni akar, menjen csak, majd szólok neki, hogy álljon meg, ha odaért. Eltűnt, nem láttam sehol. Most mi lesz? Mikor megálltam a ház előtt, körülnéztem, de nem láttam, várni kezdtem. Hírtelen feltűnt a kanyarban és hozzám kerekezett.

- Örülök, hogy ideértél. szerencséd van, már befelé mentem volna.

- Tudtam, hogy itt laksz, egyszer láttalak már a szomszéd utcából.

- Mi? Na, jó mindegy is. gyere be, mert….. – elhalkultam, mert majdnem befejeztem a mondatot, hogy kapj el, de rögvest.

Kinyitottam a kaput és előreengedtem őt,

- Menj csak be, majd balra

Be is zártam a kaput magam mögött, sajnos szoktak kéregetők becsengetni, és nem restek bejönni, ha nyitva van a kapu.

- Van kerékpártárolód? – jött a kérdés hátulról

- Persze, úgy kaptam még régen szülinapomra a barátaimtól, bulikor jó szolgálatot tesz, na meg persze most is. – kacsintottam rá

Nehezen nekem is sikerült leparkolnom, majd az ajtó zárjával foglalkoztam, de nem akart kinyílni, csak nehezen.

- Végre bejutottunk, gyere csak, bátran, nem harapok - csak kérésre, gondoltam tovább

- Megyek én utánad, de a hátsó…… oh bocsáss meg nem akartam

- Folytassad csak, ne tartsad magadba, szóval a hátsóm! Mi is van vele?

- Hát, legszívesebben meg markolnám és a magamévá tenném

- És mi akadályoz meg ebben? Én nem, max a hátsóm!

Közelebb léptem hozzá, de rögvest el is léptem, és elindultam a fürdő felé. Közben riszáltam a popsimat neki, felkínálva. Beérve, levettem magamról a ruháimat, gyorsan, nem akartam, hogy ruhában lásson. Mikor beért meglepődött, de nem is bírt magával, miután jó alaposan végigmért, végre a tettek mezejére lépett, és elkapott. A csapnál szembe fordultam és nekitoltam a kívánalmát az ágyékához. Ekkor ő is lekapkodta a ruháit, és mikor újra éreztem, már erősebb volt a férfiassága. Ujjaival benyúlt lábaim közé, ellenőrizve, hogy már elég, hogy behatoljon. Persze, hogy elég, hiszen út közben is erről fantáziáltam. S már éreztem is, hogy tolja befelé a farkát. A még szűk puncimban elég volt nekem pár húzás és mikor élveztem volna a tükörbe néztem, hogy lássa arcomat és belőle is kifakadjon az élvezet. Élvezett ő is, ahogy meglátott.

Hát igen ezt nevezik gyors menetnek. Felegyenesedtem, és ő a melleimet megfogva húzott magához.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A házba lépve egészen megváltozott a hangulatom. Eddig nem mutattam nyíltan, hogy kívánom őt, de most, hogy kettesben voltunk, ráadásul első szóra engedte, hogy haza kísérjem, sikerült teljesen feloldódnom. Azaz majdnem teljesen.

A szavak szinte önkéntelenül bukkantak ki belőlem. A pár napja feszítő érzés előjött. Kívántam a testét, és így, hogy kettesben voltunk nem is akartam féken tartani magam. Bár a reagálása, miszerint a fenekét is birtokba venném meglepett. Viszont a nyíltsága is. Sőt. Szinte kötelezett, hogy ha már kimondtam, és nem utasított el, tegyek is valamit.

A fürdőbe lépve már meztelenül állt előttem. Fantasztikus teste volt. Nagy, feszes mellei harciasan néztek velem farkasszemet, picit gömbölyded hasa pont úgy domborodott, amitől csak kívánatosabb lett. Megfordult, kissé előre hajolt, és az előbb megfogalmazott, szintén csodás, gömbölyű testrészét az ágyékomhoz nyomta. Lenéztem a két halomra, és már láttam magam, amint az arcomat teljesen benyomom közéjük. Nem szerettem a lapos, túl vékony, vagy túl izmos nőket. Azt szerettem, szeretem, ha van mit fogni a nőn. Rajta volt…..

Hamar megszabadultam a ruháimtól, és pár pillanat múlva már benne voltam. Puncija simán befogadott.

Isteni érzés volt. Az exemmel nem volt póz, szituáció, amit ki ne próbáltunk volna. Most mégis azt éreztem, hogy valami újban van részem. Ehhez persze kellett ő is, hiszen gyakorlatilag már az első találkozásunkkor is valami ilyesmire gondoltam.

Az aktus nem tartott sokáig. De most nem is ez volt a cél. Amolyan rövid, gyors menet, mely kifejezi azt a hatalmas vágyat, ami tombolt mindkettőnkben. És tudtam, ha most ezt engedi, engedni fog mást is…..

Tényleg pár erős döfés, tövig hatolás, és máris ontottam belé a nedvemet. Élvezett ős is, szinte pillanatok választottak el minket az élvezetekben.

Felegyenesedett, mire a melleit markoltam meg, és magamhoz húztam. Farkam még mindig benne lüktetett.

- Menjünk a zuhany alá. Ki akarlak nyalni. Mindenhol – lihegtem a fülébe.

Ellépett tőlem, és már a kádban állt, megnyitva a zuhanyt. Csak rám nézett, nem is kellett mondania semmit, léptem is be utána.

A mellre irányította a vizet. A cseppek apró gyöngyként hullottak alá a kádba, vagy a lábaira. Szép, pirosra lakkozott körmű lábujjai voltak….Különösen szeretem ezt a színt.

Más cseppek kisebb folyamként összeállva csurogtak le a hasán, a puncijára, onnan tovább a lábain le.

Aztán a tusolót a kezembe nyomta, a saját tenyerébe meg tusfürdőt. Majd kisebb adagot a melleire is nyomott. Szokásával ellentétben most nem csacsogott, nem is utalt semmire. Szóban legalábbis nem….

Lenyúlt, finoman mosni kezdte a farkamat, benyúlva a fenekemet, és nem akartam elhinni, de egyik ujját kicsit be is dugta a popsimba…Fantáziája, perverzitása meglepett, de nyomban igencsak beindította az enyémet is. Ha ő ilyen simán odanyúl, ahová más nem tenné és azt sem szereti, ha más nyúl oda neki…Sőt. Egyenesen irtóznak attól, hogy bárki is a feneküket imádja. Ő meg….

Erre én a melleire készített anyagot kezdtem szétkenni. Lassan, kiélvezve minden pillanatot. Aztán lejjebb a hasán, punciján, alaposan megmosva a popsiját, és én is, már csak kíváncsiságból is, de picit bedugtam neki az egyik ujjamat. Nem tiltakozott.

Letusolta rólam a habot, alaposan megszabadított minden nem odavalótól, aztán hirtelen leguggolt előttem, és minden teketória nélkül bekapta a szerszámomat.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tus alatt állva gondolataim elkalandoztak a pasi felé, mi lenne, ha meglepném? Azon kívül, hogy végigmosom az izzadt férfias testét, habosra simogatom minden porcikáját, megnézem meddig is mehetek majd el nála. Tekintete a kisugárzásából, döntöttem el, hogy mélyebb gondolataimat, tetté formázzam át feléje. Ujjaimmal eltávolítottam a férfiasságáról a már nem odavaló nedveimet, majd haladtam egyre hátrább. Szépen finoman közelítettem a popsijához és óvatosan végigcirógattam a kis rést, majd egy apróbb kis mozdulat befelé, és kifelé. Elég volt ennyi. Arckifejezéséből a riadalom, meglepettség, de a mit is hozhatok ki belőle mimika járta át. Végeztem, megtudtam, amit akartam. Nem szaladt el, mint mások, hát igen a férfiak nem mindig kezelik elég nyíltan ezt a kérdést, tettet. Maradt, és ez most felkorbácsolt.

Átvette tőlem egy pár perc erejéig az irányítást és visszavágott az előbbi kis incidensemért. Ő sem volt rest megnézni behatolhat e a másik résembe. Ha tudná, hogy szeretem, de ezzel még ráérünk. Viszont ennyi elég.

Leguggoltam elé és bekaptam a szerszámját. Gondoltam most én jövök, függetlenül attól, hogy ő akart kinyalni, most én lenyalom. Alaposan bekaptam a tetejét és két marokra fogva járattam a számban az egyre keményedő hímtagot. Nem mondom, elég hamar fel lehet izgatni, de nem baj. Számmal elengedtem, de tenyereim igencsak keményre fogták, és erősen markolva ingerelték tovább. Nézni akartam őt, ahogy élvezi a dolgot. Nem tudta, hogy tekintetem az arcát figyeli, míg le nem nézett rám. Akkor abbahagytam a ténykedést és kiszálltam a zuhany alól.

Megfogtam a köntösömet, ami ott lógott a fogason, magamra vettem és távoztam. Vissza sem néztem rá, kimentem a konyhába, inni akartam. Töltöttem egy pohár vizet és meg is ittam. Nem tudhatta, de olyan szomjas voltam már. a szám teljesen kitikkadt, így képtelenség szopni. Rég ittam már és ilyenkor, mikor szexre kerül, a sor még többet kívánok. Nem sokra rá ott termett mellettem egy törölközőt tekert maga köré.

- Szóval ide siettél el – széles mosoly- akkor kérhetek én is?

Elővettem egy poharat és szó nélkül vízzel töltöttem meg, meg sem kérdezve, hogy mást akar inni!

- Megszomjaztál, ennyire?

- Hát igen, erősen,…. de a törölköző felesleges rajtad, ugye tudod? – közben méregettem

- Rajtam? És rajtad a köntös az nem felesleges?

- Én fázós vagyok, olyan „bimbihideg” van most is.

- Mi?

- Megmutatom – szétnyitottam a köpenyemet és két ujjam közé fogtam a mellbimbóimat -. látod?

Úgy álltak már, hogy hozzájuk értem. Nem hagytam abba és tenyerem már az egész mellemet fogta és játszadozni kezdtem, miközben figyeltem és élveztem a magam felé tett ingerlést. Néha egy-egy pillanatra behunytam a szemem és elvesztettem a testem felett az irányítást. Akaratlanul is lejjebb tévedt a kezem. A puncimhoz nyúltam egészen be a csiklómig. Felriadtam a kis előadásomból, mosoly fogadott és várom a folytatást.

- Mi lenne, ha folytatnád helyettem? Bár sok dolgod nem lesz, de ha jól emlékszem egy alapos nyalással le vagy maradva! Hm…?

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az előadása farokmerevítő volt. Mondjuk nem volt nehéz dolga e tekintetben. Simán ott hagyott a fürdőben álló dákóval, még szegény férfiasságomnak lankadni sem volt ideje, máris szembe találta magát egy önmagát simogató, kényeztető nővel. Az erősen meredező fallosz még jobban vérrel, a szétdurranás határát súrolva, és már kívánkozott be a barlangba, de előtte még – némi ráutaló célzás után – ki kellett nyalnom a nőt. Micsoda kötelezettség! Már alig vártam, hogy a nyelvemre vegyem végre ezt a szépséget. Alig, hogy a „hm…” elhagyta ajkait, már térdeltem is előtte. Illatos puncija kitárt szirmokkal várta kényeztetőjét. Na én meg már a puncijára éhesen hajoltam oda. Előbb finoman körbe csókoltam, pedig éreztem, hogy kicsit erősebb nyalást szeretne. Csak türelmetlenkedjen. Majd megkapja a magáét. Csókjaim egyre beljebb merészkedtek, a szirmokat is elérték, majd azokat óvatosan az ajkaimmal csipkedtem, finoman húzogattam.

Tetszett neki.

Ezt játszottam vele néhány percig. Mozgásom egy lassított felvétel volt, szándékosan nem kergettem még a kéjbe őt, bár ez a ténykedésem sem hagyta hidegen.

Ismét csókokat kapott körbe a puncija. Egészen alá hajolva egészen a feneke lyukáig csókoltam, majd egyenesen fel egészen a köldökéig. Közben persze alaposan becsókoltam a szirmok közé is nem kihagyva a csiklóját sem.

Szerintem azt hitte megbolondultam, hogy nem estem neki. Megjegyzem, veszettül kívántam már, de gondoltam játszom még vele. Lassú, módszeres csókok tucatjait kapta puncija minden zuga.

Amit ki nem hagytam volna az a feneke. Elérkezettnek láttam az időt, hogy azt is kezelésbe vegyem. Megfordítottam, és mögé térdeltem. Tudta mit akarok. Előre hajolt, terpeszbe állt. Na most végre ott is voltam, ahol akartam lenni. Most nem finomkodtam, egyenesen a lyukra tapasztottam a nyelvem. Lerohanásom nem maradt észrevétlen: megrázkódott, inkább vonaglott egyet. Erősen nyaltam. Élveztem a fenekét. Gyönyörű, gömbölyű csoda, csak nyalni lehet. Meg csókolni. Meg dugni…..

Jó sokáig nyaltam, majd hirtelen mozdulattal magam felé fordítottam a nőt. Most szemben velem, még mindig terpeszben, rogyasztott térdekkel állt. Két tenyere a fejemen. Rajtam támaszkodott. Kellet is. Most nem kíméltem a punciját. Kapott rendesen. Szó szerint nyaltam-faltam, nedveink keveredve csorogtak le az államon a nyakamra, de csöppent le a padlóra is. Nem érdekelt. Már csak azt akartam, hogy sikítson, élvezzen, a nyelvem rabszolgájává akartam tenni.

Időnként még jobban megroggyant. Éreztem, hogy hamarosan a számba élvez. Gyere, gondoltam, hadd nyaljam ki a nedvedet.

Aztán jött az elő hullám. Tenyerei vad erővel szorították a fejem két oldalról, szinte összenyomott. Teste hullámozni kezdett, csípőjét felém nyomta, punciját még jobban a számra erőltette, mintha még alaposabban akarta volna kinyalatni magát. Én meg olyan erővel nyaltam be jó mélyen neki, hogy azt hittem a nyelvem kiszakad.

Kicsit alább hagyott a vonaglása, hogy aztán kis idő múlva újra elkapja őt a kéj. Most ha lehet még erősebben nyomta a fejemet, közben homorított magába húzva az arcomat. Most hangosabb volt az orgazmusa. De jó volt hallani, amint élvezett! Végre nem fojtotta el, kiadta magából.

Tudtam, hogy pokoli jó lesz vele a szex.

Szinte odarángattam az asztalhoz, maga mögé nyúlva neki támaszkodott. Elé álltam be a lábai közé. A lábak meg engedelmesen ismét terpeszbe kerültek.

A következő pillanatban már tövig nyomtam a puncijába a dákómat.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Azt a mindenségit, tényleg nem csalódtam benne. A nyelve úgy cikázott a csiklóm és a bejárat között, azt hittem megőrülök. Pokolian jól csinálja a dolgot. Tudja, hogy hova kell, és milyen intenzitással járassa a maga kis játékszerét, hogy a magaslatokat elérjem. Bár igaz, hogy az elején szép lassan indított, ami még jobban feltüzelte a vágyaimat és a gyors mozgása, amit most művel az már csak a pont az „í”-re. A tenyereimmel a fejét fogva tolom teljesen magamba és a sikolyom sem várat magára, mert nem bírok megállni a lábamon már. A mámor elkapott és vitt magával. Az a második teljesen elvette az erőmet.

Az asztalhoz rángatott, és a maradék erőmmel hátra felé neki támaszkodtam. Lábaimat megfogva már tolta is belém a szerszámot. Semmi finomkodás rögvest elmerült a még izzó punámban és már lökött is teljes erővel. Nem is tudom, hogy van erőm még ezt folytatni a fejemet hátra hajtva adom át magam az ismétlődő élvezeteknek. Állandó nem szűnő izgalom a hatalmába kerít.

Nem tudom érzi e, a folyamatos feszülést a testemben, amit okoz, gyengülök tőle, de ha így folytatódik……Elsötétült minden, egy pillanatra, elengednek a kezeim és lerogyok. Illetve még az utolsó pillanatban elkap.

- Nahát, csak nem véged? – kérdezi, miközben már nyitom is a szemeimet és próbálok magamhoz térni

- Hagyd abba kérlek, innom kel – érzi az ügy komolyságát és leültet a székre.

Enged egy pohár vizet és átadja.

- Férfi még nem készített így ki! Pillanat és folytathatod is. Ez túl jó, hogy abbahagyjuk.


Még iszom pár kortyot és érzem, hogy végre csillapodik a puncim is. Felállok és a konyhapulthoz lépek a maradék vizet a köldökömhöz öntöm, és hagyom, hogy lecsurogjon, és a kezemmel belevezetem a már csillapodó érzékszerveimhez. Finoman, hisz a csiklóm még nem teljesen lanyhult és érzékien, hiszen folytatni akarom, a pár perccel ezelőtti játékunkat egymással. Ez egy kicsit még jobban lehűti. Figyelek arra is, hogy lássa a kis ténykedést. Viszont én is látom, hogy a farkát markolássza éppen. Kaján mosollyal nyugtázom a kézimunkát, s felteszem az egyik lábamat, felkínálva magam hátulról. Nem rest, mert máris mögém lép és ismét a tettek mezején belém hatol. Erőszakossága eltűnt, de csak egy pillanatra.


- Folytassad ott, ahol abbahagytad, érted ugye?

Persze hogy értette, hiszen máris a melleimmel játszik és a derekamat fogja, és a farka ismét az erősebbik énjét mutatja és tövig merül meg bennem, erőszakossága egyre jobban teret enged.

- Ne kímélj, most ne. – könyörgően, halkan, közöltem vele mit is akarok

Felső keze ekkor teljes mértékben átkarolják a melleimet még jobban tartva engem, míg a másik most a csiklómat vette célba, és kezdte el a játékát rajta. A farkát meg teljesen kiengedte, majd be tövig nyomva erősebb hangnemet váltott. Mindezt olyan gyorsasággal, mint az előbbi kikészítő nyelvjátéka. Nem tudom, honnan veszi az erejét, de a csiklóm érzékenysége a magasabb skálát játssza már így hagyom, hogy gondolataimat homály fedje és kiengedve magamból az erőt ismét hangosabb magánhangzó áradattal jutok a csúcsra. Ezzel nem vagyok egyedül, mert érzem a még erősebb és kitöltőbb férfiasságot, amint megtölt belülről, és nem én voltam az egyetlen, akinek a hangját a szomszédok is hallják. Őrült erővel adta ki ő is magából az energiákat. Ujjai nyoma látszódni fognak a melleimen úgy megmarkolta őket, de az én lenyomatom is látszódna rajta az biztos.


Lassan leeresztem a lábam, és csak ekkor enged el igazán, megfordulok feléje, látni akarom az arcát. Nem volt időm, mert egyszeribe megcsókolt, a nyelve az enyémet kereste, amit akar azt meg is kapja. Érzem a saját ízemet rajta, nem érdekel semmi, mert tudom lesz még jobb is ennél. Kezei ismét a fenekemnél vannak és felemel, egészen a konyhapultra ültetve.

- Félek, hátha megint elájulsz – kis mosoly, s közben érzékien a combjaimat simogatja

- Nem lesz bajom, majd figyelek, de tudod, bármikor bevállalom, ha ilyen élvezettől történik, és még van előttünk pár óra, nem? – kacsintok egyet rá

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tetszett a pillanatnyi gyengesége. Szó szerint kikeféltem belőle a szuszt…..

Azonban azt is tudni véltem, hogy ennyivel nem éri be. Valahogy nem annak az egylövetű nőcskének tűnt, aki élvez egyet és már elég is volt neki. Mondjuk én még nagyon messze voltam a kikészüléstől, de abban biztos voltam, hogy ő képes lesz rá.

Miután nyelt pár kortyot hátat fordított felkínálva magát nekem. Nem voltam rest, ismét benne voltam, és ezúttal addig játszottam a húrokon, míg én is el nem élveztem. Azt hiszem jócskán kapott anyagot.

Kedvtelve néztem a konyhapulton ülő nőt. Túl volt egy roggyanáson és sok orgazmuson, de úgy nézett rám, mint aki most akarja kezdeni. Mellei hívogatón néztek rám, bimbói szinte a plafon felé meredeztek. Rendesen fel volt húzva….

Szerszámom kissé lanyhult az iménti erős élvezés után, de éreztem benne az erőt, ami kezdett visszatérni ereibe. Nem volt nehéz. A nő teste maga volt a kívánalom. Bár nem itt akartam az ismételt élvezésemet átélni, most jó volt a helyzet.

A hűtőhöz léptem, és a fagyasztóból kivettem a jégkockákat. Nem tudtam, hogy van-e, de egy hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam. Volt neki. Magamhoz vettem, és a nő mellé tettem a pultra, aztán ismét elé léptem.

Felemeltem egyik lábát, és aprólékosan végig csókoltam, aztán a másikat is. Farkamban az erek tágulni kezdetek. Hiába, a szép lábak…..Aztán a szerszámomra tettem őket. A csodásan lakkozott körmű ujjak körbe fonták áldozatukat, mint egy óriáskígyó. Közben hátra dőlt, kezeivel megtámaszkodott, és hol a farkamat, hol a szemeimet figyelte. Ujjai játéka nyomán, szerszámom hamarosan teljesen merevvé vált.

Felálltam, szorosan elé léptem, majd magam felé húztam. Éppen a pult szélén ült, puncija kitágulva. Már bent is voltam. Amint benyomtam, tövig, megálltam. A szám a száját kereste ismét, nyelveink összegabalyodtak, farkam meg feszült a punciban. Aztán nagyon lassan mozogni kezdtem. Egyik karommal magamhoz húztam, a másikkal a fejét fogtam. Mellei a testemnek nyomódtak, lábaival belém kapaszkodva húzott maga felé.

Gondolataimban már a hálószobájában, az ágyon feküdtünk. Elképzeltem, amint a szám fölé guggol, kezeivel széthúzza a popsiját, hogy jobban hozzá férjek, én meg fuldokolva nyalom az a fenséges, gyönyörű feneket. Még nem nyaltam eleget, még messze nem annyit, amennyit akartam…..

Naná, hogy e gondolatra teljesen begerjedtem, és észre se vettem, hogy nyomásaim gyorsak és erősek lettek. Néha egy egy erős lökésnél megcsörrentek a poharak, egyebek.

Én még nagyon messze jártam a csúcstól, de rajta éreztem a közeledést. Teste a jól ismert jelekkel közölte, hogy még kér, és ha kap, robban. Kapott. Ám, a csókok nem maradtak abba. Végig rátapasztottam a számat az övére. Érezni akartam a számban elhaló nyögését, hallani a tompa nyüszítést, mikor elmegy. Közben kitapogattam a lassan olvadó jégkockákat, és próbáltam legalább egyet kiszabadítani a tartóból. Sikerült. Mozgásom nem állt le, próbáltam koncentrálni, és sikerült. Lökéseim már kifejezetten erősek voltak.

Teste vette az adást. Mikor éreztem, hogy robbanni fog, a jégkockát a farkamra tettem, és egyetlen, erős nyomással a puncijának nyomtam. Megálltam. Olyan erősen nyomtam magam hozzá, ahogy csak tudtam. A jégkocka megtette hatását. Néhány pillanat, és akkorát élvezett, számba fojtva minden hangját, amilyet addig még nem……Velem nem.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Azta ez a jéghideg varázs nem kis dolog, na meg, hogy nem hagy nekem békét, akar teljes mivoltából és azt akarja, hogy teljes mértékben kínlódjak az élvezettől. Ilyen közel még nem volt hozzám senki, semmilyen értelemben nem. Nem volt még részem beleélvezni hanggal a másik szájába. Olyan élményt adott, ami még jobban kíváncsivá tett engem feléje.

Kiszállt belőlem, éreztem, hogy folytatni akarja majd, de nem itt. Aztán meg nemrég élvezett, szóval várni kell egy kicsit mire újra képes lesz. Nahát, akkor hajrá, meddig is mehetünk el? Segítséget kérve tőle leszálltam a pultról és kézen fogva húztam be a szobámba. Nem volt nagy a szoba, csak az ágy meg egy szekrény, de oda jobb, ha nem néz be. Az ágy viszont nagy francia, saját tervezésű fenyő 220x220, szóval nem kicsi és a végén, mintha fém lenne az ívelés, pedig az is fa, nem véletlenül, ahogy az sem, hogy van egy két kereszttartó is benne. Na, igen és a kis fiókok alul. Szóval, ha mesélni tudna. Ahogy beléptünk meg is lepődött:

- Szép nagy ágy – kaján vigyor követi a szavakat

- Igen az, nem véletlenül – és a vissza mosoly sem hiányozhatott.

- Feküdj le, gondolom mást is akarsz még csinálni, vagy ha nem is akarsz, de fogsz

Ekkor már döntöttem is le és másztam rá, nehogy meneküljön. Volt már rá példa, de ő nem. Kicsit feljebb vagy beljebb ment és várta mit is akarok kihámozni. Lassan egy óvatos mint a macska úgy haladtam felfelé rajta, ujjaimmal végigcirógattam minden porcikáját és az ölem lucskosságát is megmutattam egyes testrészeinek, ahogy haladtam felfelé. Izgatni akartam őt egyre csak, s direkt nem nyúltam a férfiasságához, most nem. A többire tettem a hangsúlyt. Majd a heves ámde igencsak mély csók, ami rövidre fogtam, mielőtt még meggondolom magam és beengedem magamba. Ujjam a szájára tettem, végighúztam a felső ajkán majd hagytam, hogy bekapja, kicsit ingerelt a látvány és a tett is. Majd hírtelen felálltam föléje, lenéztem rá és csak mosolyogtam. Kedvem lett volna az arcára élvezni, de még nem voltam kész rá. Leguggoltam majd teljesen ráültem. Élvezettel vett kezelésbe, rögvest a kezei szétnyitották a popsimat, míg nyelve a csiklómat vette kezelésbe. Jól művelte a dolgot. Fel lecikázott rajta, közben néha gyengédebben érintette, amit bántam, mert imádtam a hevességét és az erősségét e téren. Az sem volt semmi, hogy még lejjebb húzott, azt hittem megfullad bennem olyan erővel húzott. Persze ő tudja eme határokat, hagytam hagy tegye a dolgát. Közben ujjai a popsimat célozták, és a puncimat, attól függ mit mikor. Én közben erőteljesen a melleimre koncentráltam, markoltam és morzsoltam a bimbimet, míg ő alulról ingerelt. Nagyon jól bírja a kiképzést, mintha már órák óta élvezném eme ténykedését. Ki tudja nem is tudom, csak azt, hogy a nyelvjátéka az ujjai ingerlése előhozza belőlem, ami már rég nem voltam. A hév, amivel mindezt teszi, meghozza a gyümölcsét feléje, mert egyre jobban érzem, hogy eszemet vesztem az élvezettől, nem csak elélvezni, de élvezni minden percét. Az élvezet meg egyenesen a csiklómból indult el, és nem hagyta abba még a csúcson sem, mikor kiabáltam és a hajába markolva önkéntelenül is húztam magam felé még jobban. A testemnek ismét adtak egy idegen lökést, elvesztettem az uralmat pár pillanatra, az hozott vissza hírtelen, mikor ujjai nem is egy a popsimba hatolt és úgy járt kelt bennem, mintha mindig is oda kívánkozott volna. Akkorát élveztem, hogy szegény arca tele lett a nedvemmel, amit ki is használt rögvest. Alig tértem magamhoz máris feltérdeltem és előredőlve négykézlábra parancsoltam tovább:

- Nyalj ki hátulról is, de ne kímélj

- Paracsolod? – csak ennyit kérdezett és máris mögém kerülve húzta szét a popsimat és nyalt belém.

Mindezt olyan élvezettel, amilyet még nem láttam és éreztem senkin sem. És azt teszi, amit mondok neki.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Parancsszerű felhívása kicsit meglepett. Igaz, ez is tökéletesen illett az egyéniségéhez. Valójában éppen úgy tudott és képes volt lenni „domina”, mint „szolga”.

Ráadásul most éppen jól is időzített. Ahogy fölém térdelt és nyalatta magát, és ontotta rám a nedvét ezzel jelezve, hogy most ő diktál és nekem nyelnem, na meg nyalnom kell, aztán a fenekét tolta a szám elé…..Hát igen. Most végre annyit nyalhattam puncit és popsit amennyit csak akartam. Az nem számított, hogy ez most az ő akarata szerint történt. Nekem mindegy volt, csak a nyelvem benne lehessen.

Hát én meg benne voltam. Olyan erővel kezdtem nyalni, hogy szinte ledöntöttem. Képes volt pillanatról pillanatra fokozni a vágyam iránta. Mikor azt hittem, hogy ennél jobban már nem gerjedhetek be rá, akkor elővarázsol egy parancsot, és kész voltam.

Ráadásul az a gyönyörű gömbölyűség….Ha csak ránéztem, már élvezhetnékem volt, nem még simogatni, csókolni, nyalni!

Szinte fuldokoltam, alig kaptam levegőt, de ki nem szálltam volna belőle. Ő meg, hogy még egyet csavarjon rajtam, időnként megriszálta a seggét, hogy erősebben, mélyebben, élvezetesebben….

„Hát neked semmi nem elég?” – gondoltam, aztán tettem egy merész mozdulatot: mögé térdeltem, és a makkom nekinyomtam az ánuszának……. Csak éppen oda tettem jelezvén, hogy ha akarja, parancsolja, be is nyomom. Akarta.

Ugyan nem szólt, még csak nem is bólintott, mégis, az volt az érzésem, hogy szó, és jel nélkül utasított: tedd meg!

Nagyon finoman toltam a lyukba a makkomat. Csak éppen, finoman nyomtam, nem akart simán bemenni. Ez nagyon nem volt baj. Sőt. Kis erőltetés után a makkom bent volt. Ánusza erősen ölelte körül, sőt, kisebb izom összehúzódásokkal szinte szívta beljebb. Ő közben a könyökére támaszkodott.

Szinte gyötrelmesen lassan, és majdnem fájdalmasan haladtam előre. Szokatlanul erős ellenállás fogadta a betolakodót. Kis előre haladás után visszahúztam, majdnem egészen ki, de nem, megálltam, és ismét előre, mintha csak utat akarnék törni magamnak. Popsija azért lassan befogadóbbá vált, én meg szinte extázisba kerültem a gyönyörtől: ha lenéztem a hihetetlen gömbök között el-eltűnő dákómra, kedvem lett volna egyszerre az összes nyílását betömni. Képes volt ismét az őrületbe kergetni saját magával. Pedig csak hagyta, hogy finoman erőszakoljam a popsiját. Hagyta? Testtartásával inkább követelte. Én meg…..amit az imént nyaltam, most dugtam. Kellett ennél nagyobb öröm?

Aztán hamarosan teljesen befogadott. Elképesztő látvány volt, ahogy a hasam alja a feneke dombjainak nyomódott. Farkam a fenekében vergődött, mégpedig tövig.

Nem is mozdultam egy kis ideig, csak hagytam magam ott bent. Aztán, mintha finom farriszálással jelezte volna, hogy legyek aktívabb. Lehet, hogy nem történt ilyen, csak én képzeltem félig aléltan a kéjtől, de elkezdtem lassan kihúzni, és vissza. Talán a harmadik lökésem erősebb lehetett, mert megvonaglott, popsija még nem tágult ki teljesen hozzám. Szorosan ölelte a farkamat, amit egyre gyorsabban mozgattam benne. Olyan gyorsan tört rám az élvezhetnék első jelei, hogy magam is meglepődtem. Persze, nem volt egészen új az érzés: valahányszor popsit dugtam, hamar élveztem. Igaz, talán ennyire kívánatos és csodás feneket még sosem imádtam…..

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre enyém lett a farka, lassan haladt befelé bennem, tudta, ez most még nem az erőszakolás ideje. Finomsága és a lassú mozdulatai, jól átgondolt tettei követték. Pont erre van most szükségem, hogy kényeztessenek hátulról. Olyan jó érzés volt, hogy egyre jobban éreztem őt bennem. Voltak pontok, melyeket, ha megnyomhatott volna előtört volna, belőlem az élvezhetnék. Talán érezte is ezeket, hiszen meg-megremegtem néha, de tett róla, hogy még ne élvezzem annyira a dolgot.

Viszont ez az állandó ingerlés élvezet ezt nem lehet takargatnom tovább, így mikor végre teljesen elmerült bennem és egy pillanatra megállt, az volt a fájdalom maga, de nyeltem egyet, és szó szerint visszafogtam magam. Nem akartam még elélvezni, de mert önkéntelenül is akartam tovább a dolgot és szinte éppen csak, de megmozgattam a popsimat, jelezve neki, folytatást követelek. És igen meg is adta, mert bár még mindig olyan finoman járatta bennem a szerszámot a nem is tudom hányadik húzás kissé erősebbre sikeredett, és még bizony a fájdalom erősebb lett bennem a kéjnél. Szinte ezzel a lendülettel, ahogy jött úgy távozott is és újra lökések sorozatát érezhettem magamban. Végül nem csak a lökéseket éreztem, de drága partnerem belém élvezett, nem is akárhogyan, ilyen erősen még soha nem éreztem. Halkan tette mindezt, mégis talán ez volt a legnagyobb a mai nap során. Ebből kiderült, amit eddig is tudtam, hogy imádja a popsikat, viszont nem bírja sokáig, ezek szerint. Vagy csak az elsőt nem?

Óvatosan húztam magam előre, hogy kicsússzak belőle, majd megfordultam, az öle felé és egy gyors mozdulattal bekaptam a szerszámját húztam egyet rajt érzékien a számmal, tisztítottam a drágát, majd felálltam és távoztam a szobából.

Fürdőbe mentem, kicsit rendbe szedni magam, letörölgettem a popsimat, majd megmostam az arcomat, s felnézve a tükörben elmosolyodtam, mi vár még rám? Megfordultam és visszamentem hozzá. Még ott ült az ágyon és várt rám. Elé álltam a teljes valómban a lábai közé, kaján mosollyal feléje. Kezei a testemet pásztázták, simogatták a derekamat fel a mellemig, végig mindenhol. Kívánt még mindig ez nem csak az ujjai érintéséből jött le, de a szemei is csillogtak, mintha most látna először csak. Nem semmi az biztos, de tudtam, most pihennie kell, még kell. Ha tudná, mennyire izgat, amit most csinál, és én sem úgy néztem rá, mintha most elég lenne. A gondolataimnak kb ennyi volt, mert megfogott és egy lendülettel leültetett, míg ő felállt és lényegében helyet cseréltünk. Letérdelt elém és engem az ágy szélére húzott egészen addig, míg neki nem lett kényelmes, hogy kinyaljon. Mert ugye ezt tervezte, és meg is valósította. Nem finomkodott rajtam semmit, erővel izgatta nyelvével a csiklómat, míg ujjai már bennem is voltak, és tolta felfelé őket. Ez új volt számomra. Nem az a megszokott mozdulat jött, hanem valami egészen felemelő. Erősen nyomta őket felfelé bennem és csak azután kezdett ingerelni az ujja végeivel, de szó szerint csak éppen, mert olyan pontot talált, ami nem is tudtam.

- Basszus, ne csináld, mert…… - és már élveztem is el ujjai közt

- Mit ne csináljak ezt?

És újra és újra erősen nyomta ujjait a falamhoz, és izgatta a következő élvezésemig, és csak nem akarta abbahagyni a dolgot, folyamatosan kínzott az állandó szűnni nem akaró kéjtől. A könnyeim folytak és markoltam az ágynak, amit értem. Kapaszkodtam, mert a mámor lett úrrá rajtam. Testem már rég ívben feszült, amit tompított a másik kezével.

- Elég – kiabáltam felé

Ez volt a végszó, érezte, abba kell hagynia a dolgot. Kellett két perc, hogy magamhoz térjek, de ekkor még bőven lüktetett a puncim, elég erősen. Nem akartam kínozni magam tovább.

- Állj fel – hangzott tőlem ismételten a domina énem

Megtette a dolgot és én felültem, felnéztem rá, komolyan, majd kezeim közé fogtam a lankadt farkát és óvatosan húztam rajt párat. Finoman kezeltem a dolgot, csak úgy, mint ő az előbb. Legalábbis még. Addig folytattam a dolgot, míg kissé keményebb lett, és csak ekkor vettem ajkaim közé. Megkóstoltam a csúcsot és a lukat is ízlelgettem, és csak utána engedtem lejjebb a farkát. Lüktetni kezdett, ahogy egyre jobban eltűnt. Majd mikor már érezhetően acélossá vált, akkor váltottam, és erősebben fogtam ujjaim közé, vagy már markoltam és egyszer- kétszer leengedtem mélyen magamban, majd gyorsítva kezem és ujjaim egyszerre jártak keltek rajt. Kisebb körkörösséget vittem bele a markolásommal, míg a nyelvemmel néha érintettem a makkját. Éreztem, ha nem hagyom, abba a számban landol a következő adag. Csak egy pillanatra lassítottam és visszafogtam az ingerlés, majd ismét belelendültem, játszani akartam vele, ahogy tette ezt velem. Kezeit rátette a fejemre és irányítani akart, abban a pillanatban megálltam és kicsit éreztettem vele, hogy vannak az ajkaim közt fogak is ez hatásos volt. Még kétszer próbálkozott, az irányítási vágyával.

- Tedd hátra a kezed, ha jót akarsz magadnak – utasítottam.

Az enyém most! Akkor végszó. Az utolsó hajrát kezdtem el rajta, már úgy csúszkáltak az ujjaim és a szám rajta, élvezet volt ezt tennem vele. Ismét megálltam az élvezés előtt és kissé rámarkoltam a makkjára.

- Ülj le – ismételt helycsere következett

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hamar végzett a fürdőben, én az ágyon ültem, és még a fenékbedugás hatása alatt voltam. Ilyen finom, szép popsit még nem dugtam de még nem is nyaltam. Az elmúlt pár órára visszagondolva érdekesnek találtam a nőt. Nem igazán tudtam hová tenni. Volt, hogy a játékszerem volt, de éreztem azt is, hogy ez csak a felszín. Valójában ő játszik velem. Engedi, hogy uralkodjak rajta, de csak azért, mert ő ezt szereti. Vagyis ő irányított engem, uralkodott rajtam. És én ezt pokolian élveztem.

Amint a fürdőből visszajött ezt viszonylag hamar a tudtomra is adta. Ám előtte még engedte, hogy játsszak teste húrjain. Előttem állt a gyönyörű test, simogattam, sokadszor kedvtelve néztem és irigykedtem arra, aki ezt nap mint nap megteheti. Aztán ismét kinyaltam, majd megujjaztam és rövid sorozat orgazmust adtam neki. Még folytattam volna addig, míg szó szerint bele nem alél a kéjbe, de leállított. Éreztem, hogy hagynom kell, hogy ismét ő irányítson.

Elkezdett szopni. Vagyis…nem igazán szopott, csak finoman játszott a farkammal. De hogy! Nem erősen, sokkal inkább úgy, mint aki életében most csinálja először. Valójában iszonyúan élvezte a dolgot, és egyetlen pillanatig nem hagyott kétséget a felől, hogy tudja mit csinál. Ízlelgette, puhán ajkai közé vette a félig lankadt szerszámot. Nem mohón, hogy most aztán ismét elélveztet, sokkal inkább úgy, mint aki egy hosszabb tortúra előjátékaként felkészíti, előkészíti a dákót, hogy aztán kedvére játszhasson vele. Miközben ezt tette, szemeim előtt felsejlettek teste idomai, popsija, puncija íze, csodás lábai formája, melyet persze alaposan megcsókolgattam, és még tudtam volna imádni…azokat is. Meg mindenét. Valahogy olyan volt, mint akiből semennyi nem elég, akit nem lehet megunni, és akit imádni kell és lehet, mint úr és mint rabszolga.

Meg aztán a szerszám mestere volt. Ahogy játszott rajtam, nyelvével ujjaival! Mikor meg elragadott a hév, hogy majd most megszopatom, mivel éreztem, hogy minden finomkodása ellenére képes lennék viszonylag hamar tele tölteni a száját, pár ilyen próbálkozásom után értésemre adta, hogy most bizony nem az lesz amit én akarok.

Aztán picit erősített. Most visszakaptam amit adtam, játszott velem ahogy én vele. Ezt addig-addig tette, míg majdnem élveztem, ám még időben leállt.

Tegyem hátra a kezem? Na itt valami csoda fog történni velem.

Kéjesen vártam sorsom alakulását. Abban biztos voltam, hogy bármit is tesz, az nekem csak jó lehet.

Leültem, ahogy parancsolta.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Csukjad be a szemed és nem nyithatod ki, míg nem szólok, bármit is érzel. – értetted?

- Igen értettem – hangzott a kíváncsi válasz.

Elmentem a szekrényig és elővettem egy vastagabb szalagot, kinézete a selyemhez hasonló, de mégis olyan erős volt, sajnos sokszor nem volt részem, hogy használhassam, abban meg végképp nem, hogy rajtam használják.

Visszamentem hozzá és a nyakához hajoltam, megnyaltam, pusziltam és harapdáltam neki, fájdalmasan, hogy halljam a szisszenését, s közben oda-odafigyeltem, hogy a szemei csukva vannak e. Láttam, hogy nehezére esik megtenni a kérésemet, de még ellenállt. A szalagot a testéhez érintettem halványan, hogy érezze az anyag mivoltát, finoman húztam végig a lábain, a karján vagy éppen a nyakán, amit ajkaim és fogaim közt pihentek. A ruha lágysága és az erősebb harapdálásom, a két véglet hol a hideg futott rajta végig, hol a forróság öntötte el, ami teljes mértékben éreztem rajt. Kicsit játszadoztam így vele, engem is felizgatott a férfi reakciója élvezete eme kis játék iránt, és, hogy hagyja magát ennyire irányítani. Próbáltam leplezni, hogy a csuklóját akarom összekötni, először finoman párszor körbetekertem mind a kettőn, egyre szorosabbra fogva, miközben a nyakát a füle tövénél próbáltam elterelni a figyelmét. A fülébe súgtam pár izgatómondatot – azt akarom, hogy úgy nyalj ki, mintha az életed múlna rajt, majd úgy kell dugnod engem, ahogy én akarom, és mindent egy szó nélkül kell megtenned és ne feledd, nem élvezhetsz el, - nagy kéjes sóhaj hagyta el ajkait, de ez már lehet az erősebb szorítás eredménye, mert közben befejeztem a csuklója szorítását.

- Ne felejtsed el, a szemeid csukva maradjanak, most pedig dőlj hátra. – szó nélkül tette a dolgát, s érezhetően várta az újabb parancsot tőlem.

Elléptem tőle, s mikor már feküdt az álló farkába guggolva beleültem, mindenféle kecmec nélkül. Eléggé fel voltam izgulva már ehhez a kis szórakozáshoz. Élvezettem csúszkáltam benne, s élvezésig akartam hajszolni játékszeremet. Éreztem, ahogy farka szerint már élvezne belém, de arcára kiült az ellenállás, az utolsó pillanatban felszisszent és halk nyögés hallatott. Azzal a lendülettel kicsúsztam belőle, és már a szája fölött térdeltem és fúrtam a puncimat az arcába.

- Nyalj ki, s csitt ha mondom.

Egy másodperces szünet, majd elkezdett nyalni, ahogy tudott. Ujjaimmal szétnyitottam az ajkaimat odalenn s néztem, ahogy csukott szemmel nyalja a puncimat. Hú, ez a látvány, legszívesebben ráélveztem volna az arcára, de most én is megálljt parancsoltam magamnak, kicsit feljebb emelkedtem, de meglepetésemre ő is jött „velem” és tudtam, akkor hajrá, leengedtem magam és hagytam, hogy a nyelve játszadozzon még. Viszont ajkaimat kicsit megharapta, ami nekem gyengéim közé tartozott, majd a következő kis mozdulata ismét egy csiklónyalás, s mindezt felváltva. Ezt már nem bírtam és, hagytam, hogy elöntse arcát az élvezetem leve. Most ki is játszik kivel? Merült fel bennem a kérdés. Még a végén nem bírok el vele? Nem is baj!

Leszálltam az arcáról és utasítottam:

- Ülj fel, csússzál előrébb, és tedd széjjel a lábaidat.

Szó nélkül tette, én elé álltam közel hozzá, hogy érezze, ott vagyok, de nem foghat, nem érinthet meg. Szájához érintetem a mellemet, s már kapta is be a bimbómat és ajkai közt szórakozott vele. Mikor ki akartam venni kis ellenállást mutatott, de végül mégis enyém lett ismét. Jó döntés volt részéről. Megfordultam és hátulról beleültem a péniszébe, lábain megtámaszkodtam s mozogtam benne, olyan jól esett, ismételten magamba érezni őt. Éreztem, ahogy próbál a hátamhoz érni előredőlve, s bevallom, ha most megfoghatta volna a derekamat és jó alaposan kefélt volna az ő szabályai szerint, akkor is elélveztem volna, de a mostani tudat, hogy én irányítom, és nem érhet hozzám az is ilyen erős ingereket vált ki belőlem. Egyre erősebben és nagyobbakat húztam rajt, míg a vége előtt kiszálltam belőle, egy pillanatra, hogy áttegyem a popsimba a farkát, tudtam, hogy sokkal erőteljesebb élvezés lesz. Kicsit vonakodva tudtam befogadni, de pár jól irányzott kis érintés beljebb s már bennem is volt. A puncim bizseregni kezdett, pedig még csak befogadtam őt, de mégis, ahogy egyre jobban tudtam mozogni, úgy egyre erősebb lett a bizsergés, ami a csiklómtól indult el és elkezdte bejárni a testemet. Önkontrollom az megszűnt és élvezésemnek erős hangot adtam, a puncim meg összeszorult a popsimban a farkát jól körülszorítottam, s a nedvem csorgott a lábamon lefelé.

Felocsúdásomkor észrevettem, hogy nem ment el, ő nem engedte ki a gőzt, s ekkor láttam az arcán az erőfeszítést, amit eme tényállás hozott ki. Kiszálltam belőle, s kezeim közé fogtam a szerszámját, mind a két tenyerem közé, mozgattam rajt, azt akartam, hogy élvezzen el, megérdemli, nem akarom kínozni már. Halkan odasúgtam neki, hogy hagyja, engedje el magát. Ajkaimmal is érintettem a makkját és éppen hozzáérve ingereltem. Ez lehetett a végszó, mert tenyerem érezte a lüktetést, amit a farka adott ki és már a nedvét is éreztem a számban, egyre többet és többet, ez részemről is jól esett. Az meg végképp, hogy egy szó nélkül tudta megtenni.

Dolgunk végeztével megcsókoltam, s közben eloldoztam a kezeit.

- Ennyi volt, vége van. – hangzott a végszó tőlem

Tartalomjegyzék