Monique (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Türelmetlenül várta a lámpánál, hogy zöldre váltson. Időnként a tükörbe nézett, ellenőrizte hogy jó-e a smink, nem kenődött-e el a rúzsa. Ideges volt, ezen a fogadáson ott lesz valaki, akivel üzleti dolgokat szeretne megbeszélni, és akit személy szerint is vonzónak talál. Nehezen megközelíthető, de ezen a laza, oldott hangulatú fogadáson, a szűkebb társaságban talán fel tudja hívni magára a figyelmét. Az a nyavalyás lámpa még mindig piros. Miért nem lehet végre itt is bevezetni az intelligens közlekedési lámpákat, amelyek a forgalom alapján váltanak, és nem idő alapon! Bezzeg újabb és újabb adót tudnak minden átlátszó ürüggyel kivetni, de értelmes dologra költeni, na az már nem megy.
Sárgánál már sebességbe tette, és csak úgy füstölt a gumi, amikor zöldnél kilőtt a kocsijával. Bármennyire sietett is, jócskán elkésett mire Claudiáék házához ért. Nem látta sehol barátnője kocsiját. Persze lehet hogy a garázsban hagyta mert nem akar vezetni, és butaság is lenne két kocsival menni. De ezek értelmetlen gondolatok voltak, Claudiához órát lehetne állítani, sosem késik el sehonnan. Emlékszik, lánykorukban azzal döbbentette meg mindegyik udvarlóját, hogy percre pontos volt minden randin, amelyik fiú meg késett, az többé labdába sem rúghatott nála. Ezt a szokását azóta is megtartotta. Egyetlen egyszer késett el egy üzleti megbeszélésről, de arról sem tehet, a repülő késett két órát. Azóta mindig már előtte való nap megérkezik.
Ő viszont mindennek pont az ellentettje. Egyetlen egyszer volt pontos életében, Claudia esküvőjén. Tanúként nem is tehette volna meg hogy elkésik. A barátnőjén látszott is, hogy hatalmas kő esik le a szívéről, amikor öt perccel a kezdés előtt beviharzott a templomba. Nem is érti, hogy lehetnek már majdnem három évtizede a legjobb barátnők, ennyire eltérő karakterrel. Talán azért, mert a barátságuk mindkettőjük számára szent. Amikor John elhagyta őt, és nagyon maga alatt volt, Claudia minden üzleti és magán programját lemondta, összecsomagolt helyette is egy bőrönd ruhát, és erőszakkal elcipelte egy hétre az isten háta mögé, a hegyi házukba. Ott egy héten keresztül ittak, ő bőgött, Claudia vigasztalta, és egymásra rálicitálva szidták Johnt, és a férfiakat általában. Mire visszajöttek, túl volt a szakítás okozta fájdalmon.
Ő meg éjszakákat ült Claudia ágya mellett és fogta a kezét, amikor komplikációk léptek fel a terhesség alatt, és kis híján elvesztette Claudia a gyereket.
Felszaladt a néhány lépcsőfokon és becsengetett. Tudta hogy felesleges, de valami csodában reménykedett, persze nem jött be. A csöngetésre Pete nyitott ajtót, Claudia fia és szeme fénye.
- Hello Mary! Anyám azt mondta, hogyha fél óránál többet késel, akkor már ne is menj utána, hanem tartsalak itt. Beszélni akar veled amikor visszajött. A francba, pokolian jól nézel ki!
Már éppen rá akarta vágni, hogy „kösz, Pete” amikor észrevette a fiú szemén, hogy ez nem a szokásos bók volt. A srác most, életében először látta meg benne a nőt. Eddig csak az anyja barátnője volt, valaki, akivel állandóan találkoznak, és aki olyan természetességgel van körülöttük, mintha családtag lenne. Most viszont valami megcsillant a szemében, amit Mary nagyon jól ismert: így szokták méregetni a férfiak, amikor az jár a fejükben, hogy milyen ürüggyel tudnak egy randit kicsikarni tőle. Nyelt egyet és Pete mellett be akart lépni a házba.