Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Már mióta vártuk a nyarat! Nem is tudom hányszor emlegettük azt, hogy "egyszer majd", "na majd akkor". Hát eljött. Megyünk egy hétvégére a szüleid nyaralójába. Eddig minden hétvégén lejártak, ahogyan kisütött a nap, tavasztól őszig. Ezeken a hétvégéken legalább ketten tudtunk lenni, mert nem kellett lemennünk, és mienk volt a lakás. De a nyaralótokat még nem láttam, de ilyen kettesben töltött idők mellett nem is voltam annyira kíváncsi rá. Pedig sok szépet meséltél róla.
Most viszont már nem volt kibúvó. Mennünk kellett, mert meg kell ünnepelni a szüleitek házassági évfordulóját.
Nagy izgalom van már reggel óta, hiszen amint beléptem a lakásba, máris nagy sürgés-forgás fogadott. Pedig pár napig csak négyen leszünk a medencés villában, csak szombat délután és este lesz nagyobb társaság... De a kaja, a ruhák és még ki tudja miket akarnak hozni a szüleid. Te is egy nagyon lenge ruhában vagy, és egy csók után rohangálsz te is. Addig félrevonulok.
Na akkor cuccoljunk le a kocsiba. Három kezem teli, négy vállamon is lóg valami, de sikerült. Szülők előre, mi hátra. Annyi cucc van, hogy az ölünk is tele van, majd eltakar minket az ősök elől. És így kell utaznunk vagy két órán át!
Huncutul nézel rám, sandán a kupi közepéről... Mi jár a fejedben? - nézek rád kérdőn. Moccanni nem bírok, és nem is szólalsz meg, csak a rádió szól nem kis hangerővel elől.