Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy forró nyári nap késő délutánján az egyik barátom unszolására elmentünk egy kiállításra, melyet egy nő munkáiból rendeztek.

Egy kis művelődési ház előcsarnokát rendezték be kiállítási teremnek. Beléptünk, a tágas teremben a falak mentén körbe asztalok voltak, rajtuk valamikkel. Közelebb lépve láttam, hogy mindenféle ékszerek voltak rajtuk, kivétel nélkül fehér abroszra helyezve, ízléses dekorációk között. Az egyiken egy nyakláncot láttam. Apró gyöngyökből fűzve, a medál is ilyenekből kirakva kör alakban, de a közepén is dísz volt. Természetesen az is apró gyöngyökből készült. Miközben nézegettem a különböző csecsebecséket, arra gondoltam, hogy nagy ügy, egy unatkozó nő csinált pár dolgot, és ezeket kiállítja, nyilván abban a reményben, hogy el is adja őket. A következő asztalhoz lépve fülbevalók hevertek a díszek között. Egy pár smaragdzöld ékszer. Ez meglepett, mivel ehhez igencsak nagy kézügyesség kell, fantázia és türelem. A harmadik asztalon ismét fülbevalók, de ha lehet, még az előzőnél is bonyolultabb, szebb volt. Kezdtem kissé másképp gondolni az ismeretlen nőre, aki ezek megalkotta. A barátom közben elillant mellőlem, mivel valami ismerősökkel találkozott. Egyedül léptem a következő asztalhoz, ahol egy nő már ácsorgott. Forgatta a kezeiben a nyakláncot, mely vörös gyöngyökből készült, különböző díszítésekkel, és persze medállal.

A nő felém nyújtotta az ékszert, majd rám nézve kérdezte:

- Mit szól? Szerintem pompás darab.

- Az – feleltem lakonikusan, mire a nő elmosolyodott. Vállig érő sötét barna haja volt, élénk kék szemei, hosszúkás arca. Egy sötétvörös, különböző fekete mintákkal tarkított térd fölé érő ruhát viselt, lábain ízléses nyári papucs. A kéz és lábkörmei egyaránt sötétvörösek voltak, tökéletesen illeszkedve a ruhájához. Mosolya egy pillanat alatt levett a lábamról. Gondoltam, kipuhatolom, és ha egyedül van, megpróbálok megismerkedni vele.

- Látom, nem rajong az ilyen művészetért – mondta a szemeimbe nézve. – Látta már mindegyiket? Én igen, meg is van a kedvencem.

- Még nem, de megkönnyítené a dolgomat, ha elkalauzolna, ha már látta végig az egészet. Egyedül kicsit elveszettnek érzem magam ebben a tömegben – mutattam körbe az alig pár tucatnyi emberből álló tömegre.

Aztán elindultunk, én meg a rajongásomra irányuló kérdésére válaszoltam, hogy nálam a művészet Rodin-nél, Leonardonál, Munkácsynál, stb kezdődik. Érdeklődéssel hallgatta kiselőadásomat a különböző művészek remekműveiről. Aztán azt mondtam, hogy ha itt a bizsuk helyett igazi műalkotások lennének, tömve lenne a terem.

- Ó, lesznek itt még sokkal többen is – jegyezte meg.

- Ön optimista lélek – nyugtáztam. – Miből gondolja?

- Így szokott lenni, még külföldről is jönnek.

- Honnan tudja?

- Én készítettem ezeket a bizsukat és én rendezem a kiállítást.

Aztán egy széles mosoly közepette tovább lépett egy másik emberhez, engem meg faképnél és teljes kétségbeesésben hagyva.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kissé izgulok, annak ellenére, hogy nem ez lesz az első kiállításom. Ez a kollekció az eddigi legjobb, de mégis izgulok, ami valahol természetes. Más minden készen áll, nemsokára a látogatók is megérkeznek. Gondoltam elvegyülök a látogatók között, így legalább hallom az ékszerekre tett megjegyzéseket, ami csakis objektív lehet. Ha tudják, hogy én készítettem őket, akkor lehet nem mondják szemembe az igazságot.


Látom, hogy nem messze tőlem egy férfi nézegeti a kiállítás tárgyait. Kissé elveszettnek tűnik ebben a világban, gondolom magamban. Nem is tudom hogyan kerül ide, ugyanis a kiállításaimon általában a látogatók 90%-a hölgyekből tevődik össze, a maradék 10% férfi, de ők mondhatni nem saját akaratukból vannak jelen, pontosabban vagy a nők cipelték el őket, hogy ki tudják fizetni a vásárlást, vagy a médiát képviselik. Vajon ő ki lehet? Nőt nem látok a közelben.


Kezembe veszek egy nyakéket és hozzá lépek.

- Mit szól? Szerintem pompás darab. - kezdem el a beszélgetést, gondolván, hogy ezzel talán kicsalom belőle az igazságot, anélkül, hogy észrevegye, mit akarok.

- Az – felelte lakonikusan. Mintha pénzébe kerülnének a szavak, annyira sajnálja őket. Ez mosolyt csalt az arcomra, ugyanis csak egy férfi lehet ilyen.

- Látom, nem rajong az ilyen művészetért – jegyeztem meg és mélyen a szemébe néztem – Látta már mindegyiket? Én igen, meg is van a kedvencem. - újságolom a titokzatos idegennek.

- Még nem, de megkönnyítené a dolgomat, ha elkalauzolna, ha már látta végig az egészet. Egyedül kicsit elveszettnek érzem magam ebben a tömegben – kérte tőlem.

Mint házigazda, kötelességem kalauzolni a vendégeket, így elindulok vele, hogy kőrbe vezessem. Közben elmeséli nekem, hogy nála a művészet Rodin-nél, Leonardonál, Munkácsynál, stb kezdődik. Nem lehet rossz ízlése ha így vélekedik. Rodin-t én is kedvelem, egy éve látogattam meg a kiállítását Párizsban és teljesen elbűvölt. A Munkácsy festményt is láttam a párizsi Orsay múzeumban, Leonardo da Vinci képeit pedig a Louvre-ban, és még sorolhatnám.

- Ó, lesznek itt még sokkal többen is – nyugtatom meg.

- Ön optimista lélek – jegyzi meg. – Miből gondolja?

- Így szokott lenni, még külföldről is jönnek. - világosítom fel.

- Honnan tudja? - kérdezi a titokzatos idegen meglepődve.

- Én készítettem ezeket a bizsukat és én rendezem a kiállítást. - fedem fel előtte titkom mosolyogva és odalépve egy kedves ismerőshöz, őt faképnél hagyom.


Most már nyugodtan gondolkodhat azon, hogy hol is van lényegében, és azon is, hogy mit tett, nevetek magamban. Közben sokan érkeztek, fogadnom kell őket. Elvegyülök a tömegben, köszönök jobbra-balra, üdvözlöm a látogatókat és megköszönöm, hogy eljöttek, ők pedig gratulálnak nekem a szép munkához. Nagyon jó érzés látni, hogy ennyien megtiszteltek a jelenlétükkel. Miközben a házigazda szerepét játszottam, a férfiról teljesen elfelejtkeztem.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az a mindenki által jól ismert érzés futott át rajtam, hogy most aztán rajtam röhög a tisztelt publikum, a színész elfelejtette a szövegét, keresi a szavakat, és egyre csak figyel, honnan is kaphatna egy segítő végszót. A végszó, a segítség azonban elviharzott, és már másokra mosolyog. Félig szemben velem üdvözölt egy idősebb nőt, akin esküdni mertem volna, hogy a művésznő által kreált ékszerek voltak. Így, ahogy láttam a nőt, az én nőmet, az én művésznőmet, mosolya teljesen rabul ejtett. Nem tudtam a szemem levenni róla, és bár éppen az imént sikerült jó alaposan hülyét csinálnom magamból előtte, eltökéltem, hogy mindenképpen kiengesztelem, és kisírok tőle egy vacsorát.

Álltam ott bambán, leforrázva és tök egyedül. A barátom nyomta a sódert valami dámának, én meg nekilendültem és a sarokban álló, röviditalokkal, üdítőkkel és rágcsálnivalókkal teli asztal felé vettem az irányt. Ezt a traumát le kell ennem….

Egy kisebb szendvicsbe temettem a hülyeségemet, majd leöblítettem egy üdítővel. Közben a nőt néztem, de szemmel láthatóan esze ágában sem jártam. Ennek részben örültem, mert reméltem, hogy el is feledkezett rólam, mármint az idétlenségemről. Bár gyanítottam, ezt még visszakapom tőle, ha majd sikerül ismét a szeme elé kerülnöm.

Erre a lehetőségre még sokáig kellett várnom. A barátom közben előkerült, és jelezte, hogy mehetünk, mire a legnagyobb döbbenetére kijelentettem, hogy én még maradok. Nem hitt a fülének, de én rendíthetetlen voltam. Egyszerűen állandóan magam előtt láttam a nő széles mosolyát, csodálatos, angyali arcát.

Jó idő eltelt már, mire úgy láttam, hogy szabad a pálya, most éppen nem szedik szét az én művészkémet. Odaléptem elé, és egyenesen a szemeibe néztem.

- Kérem, bocsássa meg az iménti viselkedésemet. Nem jellemző rám a modortalanság. Ha tudom, hogy ön….

- Kérem, ne szabadkozzon. Örülök, hogy az őszinte véleményét hallottam, miszerint ez nem művészet – mondta, de szemei inkább mosolyogtak, mintsem bosszúsak lettek volna.

Elhatároztam, hogy egyenesen a közepébe vágok, nagyobbat már nem bukhatok.

- Bocsánatkérésemet fogadja el kérem egy vacsorameghívás kíséretében. Az ön által megadott időben és helyen természetesen – mondtam.

A nő eddig is egyenesen a szemeimbe nézett, viszonozta az én tekintetemet, arcán nem láttam az elutasítás jól ismert jeleit. Szív dobogva vártam a válaszát. Aztán megszólalt.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

– Bocsánatkérése elfogadva – válaszolom neki mosolyogva, utána kis szünetet tartok, és élvezem az arcáról leolvasható hatást.

Nagyon izgul, látom rajta, szeretné valahogy jóvátenni a dolgot és reméli, hogy elfogadom a vacsorameghívást, és nem kell egy újabb kudarcot elkönyvelnie.

- És a vacsorameghívás is – teszem hozzá nevetve.

Mintha kő esne le a szívéről, olyan megkönnyebbülést látok rajta. Zavarában hirtelen nem tudja mit szóljon, szerintem nem gondolta végig és nem készült fel a részletekre.

De most elnézést, várnak a vendégek és a meghívottak – gyorsan elköszönök és már suhanok is tovább.


Nem úgy jöttem el otthonról, hogy én ma vacsorázni megyek egy olyan pasival, akinek a művészet Rodin-nél, Leonardonál, Munkácsynál, stb kezdődik, az én munkám pedig egy unatkozó háziasszony próbálkozásait jelképezik, de azért elfogadom a meghívást, hisz mindenkinek jár egy második esély. Még bőven akad tennivaló a kiállításon, sokan jönnek, fogadnom kell őket, válaszolni a kérdésekre, eligazítani őket, van olyan is, aki vásárol, mások rendelnének, szóval el leszek még foglalva egy ideig. Azért szemem sarkából figyelem a lovagomat, aki próbálja lekötni magát de nemigen sikerül. Állandóan engem néz, méreget, figyel, szemével követ, el nem enged, egy pillanatra sem. Néha mellé kerülök, ilyenkor udvariasan megkérdezi, hogy bírom-e még, vagy, hogy segíthet-e valamit?


Aztán végre apad a vendégsereg és lassan elkezdhetünk szedelőzködni. Mondanom sem kell, hogy ő az első aki segít csomagolni. Figyelmeztetem, hogy csak óvatosan, mert üveggel és kristállyal van dolgunk. Gyorsan bepakolunk és elindulunk kifelé. Nem kérdezem, hogy hova visz, rábízom magam az idegenre. Az ajtó előtt megállok, és rá nézek.

– Mielőtt elindulunk, azért szeretném tudni, hogy kitől kaptam a meghívást – közlöm vele mosolyogva.

– Úgy néz ki ma minden illemszabályt elfelejtek – nevet vissza rám és azonnal bemutatkozik – Tibor vagyok – megfogja feléje nyújtót kezem és kezet csókol, én pedig mosolygok mert jólesik látni, hogy még ilyen is van a világon.


Közeledünk az autójához, udvariasan ajtót nyit nekem és besegít. Döbbenet, ennyire jó dolgom nem lehet egyből, gondolom magamban. Aztán elindulunk a meglepetés helyre, hisz még mindig nem tudom hova visz. Út közben figyelem a vezetési stílusát, mert szerintem az sok mindent elárul a vezetőről. Tibor szépen vezet, ezt örömmel állapítom meg. Betartja a szabályokat, nem vagánykodik. Bekanyarodik és megáll egy elegáns étterem előtt, kiugrik az autóból és siet ajtót nyitni.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Miután kellőképpen elástam magam előtte a magas művészettel kapcsolatos megnyilvánulásommal, nem kis megkönnyebbülés volt, hogy elfogadta a bocsánatkérésemet és a vacsorameghívásomat is. Miután elfordult tőlem, hogy a vendégekkel foglalkozzon, felhívtam kedvenc éttermemet, és kértem, hogy pár óra múlva legyen szabad a kedvenc törzsasztalom. Nem egy exkluzív hely, de elegáns, hangulatos, diszkrét világítással és boxokkal. Imádtam idejárni, ismertek is már ott engem.

Tudtam, hogy legalább 2-3 óra még, mire innen szabadulunk. Aztán, miután lerendeztem a vacsoránkat, már csak arra tudtam gondolni, hogy e gyönyörű művésznőt vendégül láthatom. Aztán egyre gyakrabban kaptam magam azon, hogy tekintetemmel a tömegben, mely idő közben tényleg tömeggé vált őt keresem. Megnyugtatott, ha megpillantottam, és jól esett, ha rám nézve mosolygott. Éreztem rajta az erőt, mely kell ahhoz, hogy kézben tartsa a kiállítást, a vendégeket, és közben még engem is elviseljen….

Szerencsére elérkezett az idő, mikor a vendégsereg széledni kezdett. Ideje volt, már éhes voltam. De az is lehet, hogy inkább már csak vele akartam kettesben lenni. Kíváncsi lettem rá. Minden érdekelt vele kapcsolatban. Az a pár perc, amit eddig rám tudott szánni elég volt ahhoz, hogy kiváltsa belőlem azt, amit addig csak kevés nőnek sikerült.

Végre már csomagoltunk, segítettem neki, és aztán nagy megkönnyebbülésemre a kocsi felé vettük az irányt. Ám, mielőtt kiléptünk volna az ajtón megállt. Nem titkolom, a víz kivert, mert azt hittem meggondolta magát.

– Mielőtt elindulunk, azért szeretném tudni, hogy kitől kaptam a meghívást – mondta.

– Úgy néz ki ma minden illemszabályt elfelejtek – nevetek rá nem kis megkönnyebbüléssel hangomban, majd nyomban bemutatkozom.

– Tibor vagyok – megfogom a közben felém nyújtott kezét és kezet csókolok neki, ő pedig mosolyog.

Amint megfogtam, és ajkaimmal megérintettem puha, finom kezét, egy jól ismert bizsergés futott át rajtam.

Ajtót nyitok előtte, teremét, kocsiét, és jól esik, hogy részesíthetem a figyelmemből. Jól esik, hogy az lehetek, aki vagyok: tisztelője, imádója a szép, csinos, okos és figyelemreméltó nőnek.

Nyugodtan haladtunk az étterem felé. Bár egyáltalán nem ismertem még őt, mégis biztos voltam benne, hogy a hely elnyeri a tetszését.

Az étterem előtt természetesen szintén kinyitom előtte a kocsi ajtaját, majd belépve a hangulatos helységbe nyomban előttünk terem az egyik pincér, és udvarias köszöntések után kísér minket a törzshelyemhez. A nőn láttam, hogy kissé csodálkozik a fogadtatáson, hogy itt ismernek engem, de azt is láttam, hogy ez megnyugtatja. Egy pillanat alatt levette, hogy jó helyen van, szép környezetben, jó kezekben….

Finom bort rendeltem a vacsora előtt.

- Innen taxival megyünk, ha nincs ellenére – emeltem fel poharamat és feléje emelve folytattam. - Nem hagynám ki, hogy ne koccintsak az elragadó művésznővel. De kit is tisztelhetek e csodás hölgyben?

- Erika vagyok – feleli, közben a szemeimbe néz.

„Illik hozzád” – gondoltam, mivel az egyik kedvenc nevem volt, és valahogy tényleg illet a neve hozzá.

Pár perc múlva a pincér előttünk termett, hogy felvegye a rendelést.

- Nem bánja meg, ha rám bízza a dolgot – nézek Erikára. Elismerő pillantással bólintott.

- A szokásosat kérem.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- A szokásosat kérem. – mondja a pincérnek.

A szokásosat? Az vajon milyen lehet nála? Egy pillanatra átvillan az agyamon, hogy, most következik egy jó nagy adag zsíros hús, mellé burgonya, én pedig akaszthatom a szegre a diétámat, vagy pedig játszhatom a finnyás nőt. Azt már megtanultam, hogy hiába nem érdemes fecsegni, ezért a gondolatot elhessegetem és kivárom a vásárt a napjáig. Hamarosan ismét megjelenik a pincér és istenien finom illatú bort tölt mindkettőnknek.


Kellemes hely, ezt el kell ismernem. Tiszta, elegáns és elit vendégek látogatják, ami nagyon bizalomkeltő.

– Akkor tegeződjünk, ha lehet – emelem a poharam.

– Tegeződjünk – emeli Tibor is a poharát és koccintunk. Mindketten kortyolunk a finom borból és egymásra nevetünk.

Látom rajta, hogy millió kérdése van, de nem tolakodik velük, egyelőre csak pillantásával méreget. Most már óvatos, nem mer bakizni, elég volt neki a műtermi leégés, többet nem kér mára, inkább szeretné kijavítani a meglévőt.

– Tibor, most már mindent tudsz rólam, én meg majdnem semmit. Mesélj. – kezdem el az ismerkedést. Kissé elfáradtam a kiállításon, ilyenkor rengeteg emberrel kell beszélnem, mindenki kérdez, érdeklődik, nekem meg felelnem kell minden feltett és fel nem tett kérdésre, és nem is akárhogy. Ez bizony fárasztó lehet, de ennek ellenére kellemes. Most viszont kicsit pihennék, mielőtt megérkezik a meglepetés vacsora, amit már nagyon várok, ugyanis farkaséhes vagyok.

– Azt már tudod, hogy néha akaratlanul is sikerül hülyét csinálnom magamból – kezdi mosolyogva.

Elmeséli, hogy saját vállalkozása van, ő is művész a maga iparágában, annyi eltéréssel, hogy ő minden nap kiállít, amikor átadja a megrendelőnek a kész terméket. Könnyen elcsevegünk, többé már nyoma sincs a szorongásnak, se a kellemetlen félreértés emlékének. Szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert ellazítanak és oldják a feszültséget is. Miközben mesél, alaposan szemügyre veszem. Férfias vonásai igencsak jól illenek egyéniségéhez. Hamar kiderül, hogy művelt emberrel van dolgom.


Közben megérkezik a vacsora, ami kellemesen meglep. Egy hatalmas tál kerül az asztalunkra, roskadásik tele minden elképzelhető és elképzelhetetlen finomsággal. Volt rajta legalább tízféle hús, ugyanannyi fajta tengeri herkentyű, körítés, abból is legalább ötféle, melléje többféle saláta. A tál méretéből ítélve már tudom, hogy nem egyedül szokott itt vacsorázni, de ez nyílván nem rám tartozik, tehát nem is foglalkozok a dologgal.

– Bevallom, eléggé féltem ettől a szokásostól, de most már látom, hogy igazad volt, nem bánom, hogy bíztam benned – nem szégyellem bevallani neki.

– Jó étvágyat – és ezzel elkezdünk falatozni.

Istenien finom a vacsora. Rég nem ettem ilyesmit, levegőt venni is alig volt időm a kiállítás előtti rohanásban. Most jóleső érzés végig kóstolni mindent.


Falatozás közben lábunk néha összeér az asztal alatt. Nem tudom, szándékosan csinálja, vagy nem, de ha igen, akkor nagyon ügyes, mert teljesen véletlennek tűnik. Közben állandóan engem figyel, le nem veszi rólam a szemét. Én is alaposan szemügyre veszem. Látszik rajta, hogy formában tartja testét. Nem túl izmos, épp olyan, amilyennek lennie kell.

Aztán desszertet rendelünk, én gyümölcsfagyit, ő pedig csokis palacsintát. Én már jóllaktam, de azért egy fagyinak mindig van helye, és azt is figyelembe veszem, hogy még fogalmam nincs arról, hogy mikor ér véget ez az este.


Szép lassan elérkezett az a pillanat, amikor a pincér elhozza a számlát, ő udvariasan kifizeti, és dönteni kell az est további részével kapcsolatban. Ő kérdően rám néz, én meg kérdően visszanézek rá. Ott lebeg a „hogyan tovább” kérdés a levegőben, de egyikünk sem szól. Látom a vágyat a szemében, nem szeretne elbúcsúzni még.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Míg a vacsorára vártunk, kortyolgattunk a borból, és beszélgettünk. Elmondtam neki mivel foglalkozom, és bár csak nyomokban állt közel egymáshoz kettőnk tevékenysége, mégis érdeklődést láttam a szemeiben. Csupán pár percre volt szükségem, hogy itt is érezzem, nem egy átlagos nővel hozott össze a sors. A legtöbb, akiket idehoztam, amint beléptek az ajtón, rögtön elővették rejtett énjüket, és megjátszották az előkelő, a fontos, a kiszolgálandó elitet. Ő más volt. Belőle sugárzott a magabiztosság és a nyugalom. Hamar átvettem ezt az érzést én is, és sikerült felszabadultan beszélnem vele. Eleinte véletlenül hozzá értem az asztal alatt, de erre nem húzta maga alá a lábait, nem vette el előlem a hozzáérés örömét. A második alkalom után már nem véletlenül ért össze a lábunk.

Minden jónak egyszer vége szakad, így elérkezett a vacsoránk befejezése is. Igazán sajnáltam, mert hihetetlenül felszabadultam miatta, vele. Nagyon nem akaródzott még hazavinnem őt, és azon agyaltam, vajon így elsőre milyen programot ajánlhatnék neki, ami nem túl direkt, mégis érezheti, hogy, nem válnék még el tőle. Kifelé menet még elintéztem, hogy a kocsimat a közeli parkolóházba vigyék, taxit rendeltem, majd felé fordultam.

- Mit szólnál egy rögtönzött városnézéshez?

Kicsit tartottam tőle, hogy mivel péntek volt, a másnapi elfoglaltságai miatt nemet mond.

- Szeretem az eseménydús programokat. Főleg, ha élvezetesek is.

Az „élvezetesek is”- t érdekes, nem kihívó, inkább incselkedő hangsúllyal mondta. Nem támadtak kaján gondolataim, ahhoz túl szép este volt. Éreztem rajta, hogy ő nem az a fajta, akit egy finom vacsorával le lehet venni a lábáról és mindjárt cipelhetek az ágyba. Bár persze, azért lejátszódott bennem pár epizód vele kapcsolatban, de ezek egyelőre kimerültek a finom ölelésekben és a kézcsókokban. Valahogy még gondolatban sem illett hozzá a keményebb szex….

A taxi halkan suhant az esti forgalomban, közben mi hátul beszélgettünk a következő kiállításáról, melyet az egyik vidéki nagyvárosban fog rendezni. Kicsit kesernyés lett a szám íze, hogy pár nap múlva messze lesz tőlem, pedig még igazán közel sem volt hozzám…

Aztán a kocsi magállt a kivilágított szobornál, melynek tövében generációk óta romantikus szerelmi vallomások hangzottak el, és mely lábánál a külföldiek is és mi hazaiak is dobogó szívvel néztük a várost. A mi városunkat. A vallomásnál ugyan még nem tartottam, de éreztem, hogy a nő közelebb került hozzám, mint ahogy azt az első percek eseményei után gondolhattam volna.

Most is elállt a szavam, pedig már sokszor álltam a korlátnál, de soha nem láttam kétszer ugyan azt.

- Ez gyönyörű – szaladt ki Erika száján megelőzve engem.

„Ettől már csak te vagy szebb!” – szalad ki majdnem az én számon. Más nőknél ez talán be is jött volna, de nála…Pedig nagyon ki akaródzott jönni belőlem valami hasonló.

- Egy séta? – invitáltam. Szó nélkül indultunk el lefelé a hegyről a kivilágított, ám néhol sejtelmes és jótékony sötétbe burkolózott sétányon.

Vállunk egyre gyakrabban ért egymáshoz.

- Nem szeretném, ha félnél a sötétben – súgtam a fülébe, mire mosolyogva, tettetett félelemmel nyomban belém karolt.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csodaszép innen fentről a látvány, főleg éjszaka, amikor a fények megvilágítják a város eme díszes részét. Kellemes ez a nyári meleg és kísérőm nagyon gondos, még arra is kiterjed a figyelme, hogy esetleg félek a sötétben. Más körülmények között félnék, de most valahogy biztonságban érzem magam emellett a férfi mellett, aki ma meg szeretne adni nekem minden szépet és jót, annak ellenére, hogy csak pár órája találkoztunk. Igaz, hogy az alatt a pár óra alatt rengeteg dolog történt velünk. Most már csak azt kell kiderítenem, hogy a bűntudat miatt teszi, vagy tényleg tetszem neki?

– Tibor, remélem nem a bűntudatod miatt vagyunk itt – jobb előbb megtudni, mint később, így egyenesen neki szegeztem a kérdést.

– A bűntudat szertefoszlott akkor, amikor elfogadtad a vacsorameghívásomat. De, ha már így rákérdeztél, azért vagyunk itt, mert szeretnék minél több időt tölteni veled. – nem volt könnyű kimondania, de látom rajta, hogy örült neki, hogy kimondta.

Nem válaszolok, csak mosolygok rá. Jó vele lenni. Látom rajta, hogy nem könnyű kalandot keres, hanem valami tartósat, tartalmasat, és ha ez igaz, akkor máris szerzett magának egy jó pontot nálam.


Óvatosan átkarol, ölelése jó érzéssel tölt el. Kissé elfáradtam és jó lenne már pihenni, de annyira szép itt, hogy nem szólok, csak finoman hozzá simulok. Lassan haladunk lefele a kanyargós lépcsőkön és az egyik sötétebb kanyarban magához húz. Eszem ágában sincs tiltakozni, hisz már vártam ezt a mozdulatát. Felnézek rá és látom szemeiben a vágyat. Könnyedén összeér az ajkunk, egyszer, kétszer, aztán egy hosszabb időre. Átkarolom a nyakát és teljesen átadom magam az érzésnek. Fogalmam sincs mennyi ideje állunk itt, de mindketten azon kapjuk magunkat, hogy ez már nem elég. Szavak nem szükségesek ide, mindketten tudjuk mi következik.


Tibor kézen fog és lesétálunk, ott azonnal taxit hív, ami kb 5 perc múlva meg is érkezik. Beszállunk a hátsó ülésre, ezután egy belvárosi címet ad meg a sofőrnek, innen tudom, hogy hozzá megyünk. Nem tiltakozom, most az egyszer belevetem magam a nagy ismeretlenbe, hadd sodorjon az ár. Egész út alatt átkarol és nyakamat csókolgatja.


Mindkettőkben forr már a vér, alig várjuk, hogy megérkezzünk a lakása elé, ami pár perc múlva meg is történik. Gyorsan kifizeti a számlát, kinyitja előttem az ajtót, kisegít és ott állunk egy nagyon modern kertes ház előtt. Így első ránézésre lehet úgy 5 hálószobás. Sötét ablakok néznek vissza ránk, gondolom egyedül lakik itt. Kinyitja a kapu ajtót, aztán kizárja a bejárati ajtót, és a legnagyobb meglepetésemre ölbe kap, így lépi át velem a küszöböt. Lábával gyorsan becsukja az ajtót és sietős léptekkel a hálószobába igyekszik.


Itt letesz és mélyen szemembe néz:

– Üdv a szerény otthonomban – mosolyog rám és azonnal ismét szájon csókol.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már szinte senki nem andalog a hegyoldal ezen részén, és ez a csend, a nő illata és közelsége vad gondolatokat ébreszt bennem. Szeretném megcsókolni, megfogni a kezét, a számhoz emelni és kifejezni neki mélységes hódolatomat. Szívem kalapál, gyűjtöm a bátorságot. Eszembe jut, hogy korábban ez nem okozott gondot, nő megcsókolva, irány haza, és másnap már új nap és esetleg új nő. Most azonban vívódom magammal. Nem érzem fontosnak, hogy a holnap új nőt hozzon. A holnapot is vele képzelem el. Viszont, ha meg eltöketlenkedem a dolgot, még ma faképnél hagy. Dilemmámat elzavarom, mikor egy sötét fordulóban ismét nekem nyomódik a válla. Megállok, magamhoz húzom és megcsókolom. Apró csókok követték egymást, majd egy hosszú. Szó nélkül indulunk lefelé. Taxi, irány hozzám, közben csókolgatom a nyakát, fogom a kezét.

A bejárati ajtón az ölembe véve viszem át. Gondoltam szerzek neki egy meglepetést ezzel. Sikerült is, láttam rajta, hogy erre nem számított. Egyenesen a hálóba viszem, leteszem és a szemébe nézve köszöntöm csodás vendégemet:

- Üdv a szerény otthonomban.

Mielőtt bármit reagálhatna, ismét szájon csókolom. Nem engedem el, magamhoz húzom, testünk összeér. A ruhán keresztül érzem szívverését, mely igencsak szapora. Vagy az enyémet érzem? Karjaimat a dereka köré kulcsolom, ő a vállaimat karolja át. Most érzem csak igazán teste tökéletességét, amit már a ruhán keresztül is próbáltam feltérképezni. De most, hogy érzem vonalait, feneke domborulatát, egyre inkább elönt a vágy. Szeretném ruha nélkül látni, vagy inkább már érezni. Tenyerem most is érezni véli bőre puhaságát, pedig a ruhája, az az átkozott textil még útban van. Tépném le róla, de inkább lassan húzom fel a derekánál.

Az ő kezei közben már a hátamon át a derekam felé siklanak. Csípőmet finoman előre nyomom, hogy érezze, tökéletes hatással van rám: nem csak a lelkem kívánja őt, testem is. Dombját merészen nyomja előre, jelezve számomra, hogy nem futamodik meg a lehetséges események elől.

Egyre vadabbul csókolom, nehezen türtőztetem magam. Csak arra gondolok, hogy lemeztelenítsem, megcsodálja, majd hódoljak a gyönyörű művésznőnek.

A ruha lassan már nem takarja a fenekét. Csipkés szélű bugyit tapintok ki, majd két tenyerem finoman a popsijára tapasztom, és magamhoz húzom, közben lágyan markolom őket. Puha, finom hús, édes, csókos ajkak, diszkrét, de őrjítő illat. Kész vagyok tőle. Ismét az ölembe kapom, és a következő állomás már a hatalmas sarokkádas, zuhanyfülkés fürdőszoba.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Miután a kiállításon meggyőződött művészi adottságaimról most alaposan felméri fizikai adottságaimat is. Átöleli karcsú derekamat, aztán fenekemet méri végig. Keményen de mégis finoman markolja a két domború formát, ebből arra következtetek, hogy sokat jelent neki eme női testrész és arra, hogy esetleg akár további kényeztetés vár testem eme részére. Dombom érzékeli vágyát és mivel elég nyilvánvaló, hogy nem akar tovább késlekedni, ismét ölbe kap és egyenesen a fürdőszobába visz. Nagyon jó ötlet, hisz a reggel óta eltelt pár óra és jól jönne egy kiadós, felfrissítő zuhany, annál is inkább, mert a helyzet állása szerint, a nap nem fog egyhamar véget érni.


A fürdőszobában kissé meglepődök, nem számítottam ennyi tükörre. Nagyon tágas helység, minden szükséges kellékkel ellátva, azt már meg sem kell említenem, hogy a minőség jó ízlésről árulkodik. Tibor letesz, megállít egy hatalmas tükör előtt és hátulról átkarol. Aztán lassan, óvatosan, minden percet élvezve a tükörben, elkezdi kigombolni a ruhámat. Elől gombos, tehát most ez kimondottan előnyt jelent a látvány érdekében. Hamarosan a ruha könnyen a márványpadlóra hull és ott állok melltartóban és tangában. A hátam mögül éhes szemek gyönyörködnek a látványban. A következő az elől kapcsolódó csipke melltartó. Kikapcsolja és előbukkannak a gumilabdaként rugózó melleim. Ekkor halk sóhajt hallok és két kéz egyszerre veszi birtokba őket.

- Gyönyörű – hallom elégedett hangját.

Meg akarok fordulni, hogy segíthessek kihámozni őt is ruháiból, de nem hagyja. Visszafordít a tükör felé, ő pedig szélsebesen ledobálja a ruháit és máris nekilát utolsó ruhadarabom eltávolításához. Nagyon lassan csúsztassa le rólam a csipketangát, de bármennyire is lassan teszi, hamarosan elővillan dombom és ékessége.


Harmadszor is ölbe kap és beállít a zuhany alá. Pillanatok alatt forró vízcseppek szaladnak végig bőrömön és ez nagyon jóleső érzéssel tölt el. Ott áll előttem és figyeli, amint a forró víz és az izgalom hatására mellbimbóim megkeményedve ágaskodnak. Kevés tusfürdőt önt tenyerébe, óvatosan kezet mos, másodszor is tusfürdőt önt a kezébe és most már mellemen keni szét a finom illatú krémet. Alaposan körülmasszírozza minden részét, nehogy véletlenül egy milliméter is kimaradjon. Finoman köröz mellbimbóimon, aztán lefele csúszva elér köldökömhöz.


Ott irányt vált, ügyesen kanyarodva derekamra tévednek kezei és finoman magához húz. Vágya nyilvánvaló, annyira, hogy dombomat izgatja. Miközben nyelve az én nyelvemet keresi, ujjai dombomat és szirmaimat veszi birtoklásba, alaposan megmosva testem legforróbb részét. Én sem tétlenkedek, tusfürdős kezelésbe veszem keményen ágaskodó dákóját, alaposan megmosom, és gyorsuló lélegzete elárulja, hogy jó munkát végeztem. Ekkor hirtelen belemarkol a fenekembe. Egy pillanatig azt hittem, hogy ismét felemel és felnyársal, de nem tette. Tusfürdővel keni végig popsimat.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A fürdőben aztán már végképp nem bírtam magammal, és szembe állítva őt az egyik tükörrel, hátulról átkaroltam. Ágyékom érezte feneke dombjait, aztán már azon igyekeztem, hogy megszabadítsam végre a ruhájától. Ez sikerült is, miközben le nem vettem a szemem a tükörről. A melltartó sem okozott gondot, de itt már szakadozva lélegeztem, mert alig vártam az előbukkanó két gyönyörűség látványát. Két rugalmas labdaként előpattantak, a melltartó a földre hullt a ruha mellé.

- Gyönyörű! – mondom, vagy inkább lihegem.

Tett egy kísérletet, hogy megforduljon, és talán elkezdjen vetkőztetni, de ezt nem engedtem. Visszafordítottam, majd egy pillanat alatt megszabadultam gönceimtől, és máris kezdtem ledörzsölni róla azt a csipkés tangát mely megakadályozta a két test tökéletes meztelenségét.


Ismét felkapom, és a zuhany alá teszem, megeresztem a vizet, aztán csak nézem, ahogy legördülnek a cseppek finom bőrén. Végig nézek a csodás testen, majd lassan fürdetni kezdem. Igyekszem minden pillanatát alaposan kiélvezni a nem mindennapi érzésnek, amit érintése okoz. Mivel már nem bírok magammal, a hasa után a derekához nyúlok, és magamhoz húzom. Nem is próbálom meg eligazítani a szerszámomat, mely így egyenesen dombjának nyomódik. Szájon csókolom, nyelveink összeérnek, közben szirmait dörzsölöm finoman a tusfürdős ujjaimmal. Éppen azon agyalok, mikor térdelhetek végre elé és mögé, mikor elkezdi mosni a szerszámomat Annyira finoman csinálja, hogy felnyögök, szaporán lélegzem, és az ismét leereszkedő lilaköd hatására a fenekébe markolok. Már bitangul akarom, kívánom őt. Aztán már a popsiját mosom, előbb a két dombot, majd finoman a hasítékba hatolok ujjaimmal, és masszírozva, lágyan ott is megfürdetem. Végül leguggolok elé, és a két lábát lassan, lágyan bekenem tusfürdővel. És, ha már végre előtte guggolhatok, finoman a két combja között hátra nyúlok, a fenekére tapasztom tenyereimet, arcomat a hasának nyomom, és a köldökénél kezdem puszilgatni. Végre, a szám is érintheti a csodát. Miközben csókolgatom, tenyereim lassan bejárják a dombokat, hogy újra és újra a hatása alá kerülhessek bőre puhaságának. Lelki szemeim előtt már lejátszódik, amint kéjes nyögések közepette utat enged a belőle kitörni akaró sóhajnak. Most még csak szuszog, engedi, hogy csókolgassam, én meg nem fukarkodom a halkan cuppanó imádattal. Ujjaim a dombok közé érkeznek, finoman megérintve a pici rést. Kérdőn felnézek rá, ő lenéz rám, nem szól, nem bólint a néma kérdésre: ő is az enyém lehet? Csak kíváncsian csillognak szemei. Megfordítom, lassan, mintha egy robbanószerrel teli dobozt mozgatnék. Nincs ellenvetése akkor sem, mikor már nekem háttal áll, én meg a popsiját kezdem csókolni. Már nem csak látom, érintem, hanem végre csókolhatom is. Lassan, körbe a dombokon egyre beljebb haladok a rés felé. Mikor már egészen ott járok, finoman széthúzom a farpofáit, és már csak a résben felülről lefelé haladok a csókokkal. Égek a vágytól, hogy „oda” érjek végre. Libabőrös vagyok, hogy kimutathassam neki a tökéletes odaadásomat és kinyaljam a popsiját…..

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nagyon izgatott vagyok. A falnak fordulva állok, háttal neki, miközben ő popsimat csókolgatja nagy szakértelemmel. Milliméterről milliméterre halad, egyet sem hagy ki. Lélegzetem egyre csak gyorsul, nyelve egyre közelebb kerül az általa áhítattal kinézett célponthoz. Ujjai utat biztosítanak nyelvének, aztán már nincs megállás, nyelve eléri testem azt a részét, ami gondolom neki a legjobban tetszik, érintése a legnagyobb élvezetet nyújtja. Azért csak gondolom, mert mivel még nem ismerem, így nem tudhatom mi tetszene neki. Ezért is érdekes ez a játék. Pár órája találkoztunk, felszínesen megismerkedtünk, de lényegében millió dolog van, amit nem tudunk egymásról. Ezért minden részlet, minden mozdulat, minden sóhaj, minden érintés elárul valamit róla is, de ugyanakkor rólam is.


Figyelek, arra is, hogy mit tesz vele, de arra is, hogy az, amit velem tesz, milyen érzést vált ki belőlem. Próbálom kitalálni mit fog tenni, és azt is, hogy miért. Mivel nem láthatom, ezért kizárólag abból ítélkezek, amit érzek, és hallok. Sóhajok és hörgések hada árad füleim felé, ami arról árulkodik, hogy igenis ínyére való az, ami előtte tálalva van, nyelve fürgesége, ajkai puhasága is ezt igazolják. Nyelve finoman felderíti hátsó bejáratom minden egyes részét.


Aztán derekamon érzek kezeit, helyszínváltoztatást javasol, teszi mindezt szó nélkül, finom mozdulatokkal utalva rá. A fürdőkádhoz lépünk, ahol egyik lábamat a kád szélére emeli, finoman jelzi, hogy dőljek előre, így jobban hozzá férhet nemrég felfedezett kincsemhez. Imádóm a hátam mögé térdel és innen folytatja tovább eme testrészem kényeztetését. Fejem kissé lehajtom és akaratlanul is meglátom milyen hatást gyakoroltam rá azzal, hogy a terepfelderítést megengedtem neki. Férfiassága keményen ágaskodik.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A fal felé fordulva áll, én alul ténykedem, de teste apró rezdüléseiből, szapora lélegzéséből arra következtetek, hogy ha nem is ellenzi a dolgot, annyira nem élvezi, ahogy én azt reméltem volna. Miközben nyelvem lassan araszol a lyuk felé arra gondolok, hogy talán soha nem élte még ezt át? Van olyan férfi, aki ne tette volna meg ezt neki? Vagy esetleg nem is akarta, hogy így kényeztessék őt? Vagy, ha a pasi akarta, talán ő nem engedte neki? Akkor nekem most miért engedi?

Aztán inkább csak reménykedem benne, hogy szeretné e talán számára új izgalmakat átélni. Közben célhoz érek. Erika ekkor erősebben megremeget. E tény engem kéjes gyönyörrel tölt el, mivel megadom neki azt, ami jár: hódolattal vegyes tökéletes kényeztetést.

Kicsit nyalogatom így, aztán úgy mozdítom, hogy egyik lábát a kádra tegye. Ekkor teljesen feltárul előttem a csodálatos alsó része. A gyönyörű punci, a mesés popó egy látótérbe kerül. Ismét odahajolok, és ott folytatom, ahol az előbb abbahagytam. Nyalom az édes rést, de már egyre közelebb kerülök a végcélom felé, a puncihoz. Ő kissé előre hajol, így nyilván láthatja a lüktető, robbanás szélén álló szerszámomat. Ekkor érzem, amint mozdul, és a következő pillanatban tenyere puhaságát érzem a férfiasságomon. Lágyan megmarkolja, párat húz rajta, aztán fogást vált, és ismét húzogatja. Játszik velem, ami határozottan jól esik. Nyelvem sebesen csapkod a lyuknál, de már egyre gyakrabban tévedek a gátjához, hogy aztán még kicsit lejjebb érve a punciját ízlelhessem.

Átbújok a lábai között, és ahogy térdelek, a térdétől lefelé végig csókolom a kádra emelt lábát. Az ujjai külön-külön kapnak pár csókot, vagy inkább csak finom puszit. A nő olyan gyönyörű, ahogy immár felegyenesedve lenéz rám, és szemei huncut villanásából látom, várja már, hogy végre oda érjek, amit szerintem a legjobban szeret, ha kényeztetik: a puncijához.

Csupán néhány másodpercig nézem a szőrtelen csodát, majd lassan odahajolok, és előbb csak csókolgatom a legdrágább kincsét, aztán nyalom. Iszonyú finom, a lábai között hátra nyúlva a fenekébe kapaszkodom, és egyszerűen belehúzom magam a csodába.

Tenyerei a fejemen, időnként a hajamba markol, megremeg, homorít, élvezi nyelvem játékát.

Most tényleg élvezi.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem tudom kihagyni ezt a lehetőséget, így lehajolok és kezelésbe veszem a kemény szerszámot. Húzogatom finoman, közben a hatásra figyelek, ami nem marad el. Ő közben lassan, de biztosan halad a kényeztetésben általam annyira kedvelt testrészemhez. Helyet változtat, mivel így kényelmesebben elérheti szirmaimat és tevékenykedése hatásosabb lehet. Combom belső felével kezdi a kényeztetést, ami még jobban felhevít. Légzésem szaporább, szirmaim már nedvesen csilloghatnak előtte. Minden lábujjamat finom csókkal illeti, igazán megadja nekik a tiszteletet, emiatt nem panaszkodhatok. Aztán szemügyre veszi azt a testrészemet, amire sejtésem szerint azóta gondol, amióta meglátott a kiállító teremben. Szemei tágra nyílnak és látom bennük a csillogást.


Nem vesztegeti az időt, hisz amit eddig csak elméletben tehetett, azt most féktelenül, büntetlenül, sőt, maximális élvezettel megteheti. Csókkal kezdi, bemelegíti a már amúgy is forró terepet. Aztán nyelve csiklóm jobb oldalán kezdi a kényeztetést. Nyelve hegye finoman végighalad az oly érzékeny részen, aztán egy centiméterre eltávolodik tőle, de rögtön ismétli a mozdulatot. Halkan felnyögök, annyira jól csinálja. Fentről nézem végig, amint ez csinálja, de annyira felhevültünk mindketten, hogy ő lábaim között a fenekembe markol és magára húz, én pedig a hajába markolva nyomom közelebb magamhoz. Vonaglok, szinte egyensúlyomat vesztem az élvezettől, annyira jólesik kényeztetése. Egyre szaporodó sóhajtásaim jelzik, hogy közeledek a robbanáshoz, ezért gyorsít a tempón, két ujja barlangomba hatol, és gyors belső kényeztetéssel megadja nekem az utolsó lökést ahhoz, hogy a gyönyör kapuján be tudjak lépni. A külvilágról teljesen elfelejtkezve sikoltok. Ájulás környékez, ezért térdre ereszkedek előtte, és vállára támaszkodva forró csókkal nyugtázom tettét.


Már látom, hogy olyan partnerre találtam, aki nem csak a saját magával törődik, hanem a partner kielégítése is nagyon fontos neki. Nekem is fontos, hogy viszonozzam mindazt, amit kaptam, ezért megkérem, hogy álljon fel. Tudja mi következik és egyáltalán nincs ellenére, természetesen azonnal engedelmeskedik és aláveti magát annak a kezelésnek, ami következik, bármi is legyen az.


Dákója keményen ágaskodik előttem, ajkaim és nyelvem kényeztetésére vár. Két kezemmel meg fogom és finoman húzogatni kezdem, aztán nyelvem hegyével körözni kezdek makkján. Felpillantok rá és látom rajta a hatást. Nyelvemmel végig haladok kemény férfiasságán, egészen a golyókig, aztán a golyók egyenként eltűnnek ajkaim között, miközben nyelvem finoman cirógatja őket. Ezután visszatérek makkjára és ajkaimmal kényemre-kedvemre csúszkálok rajtuk. Hajamba túr, hátulról fogja a fejem de vigyáz rá, hogy ne gyakoroljon nyomást rám. Lélegzete gyorsul, mellkasa egyre szaporábban mozog, hörgő hangja elárulja, hogy sikerült hatást gyakorolnom rá.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mivel érzem, hogy ezt sokkal jobban élvezi, mint a popsija kényeztetését, fokozott intenzitással vetem rá magam a szépséges puncira. Alaposan körbecsókolom, majd addig nyalom, míg el nem száll. Nem kis örömet okoz azzal, hogy nekem adta az orgazmusát. A kiállító teremben megcsodált nő, aki ráadásul még okos, intelligens is, a fürdőmben nekem adta magát. Előtte térdelhetek, és nyelvemmel, ujjaimmal kielégítetem. Azonban tudom, hogy ez nekem nem lesz elég. Egy nem elég.

Aztán, miután elment, letérdel elém, és csókokat nyom a vállaimra. Jóleső érzéssel veszem tudomásul, hogy nem csak én élveztem határtalanul az elmúlt perceket. Aztán kéri, hogy álljak fel. Szinte beleremegek a gondolatba, hogy most én következem, alig hiszem, hogy hamarosan a szájában lehetek. Aztán elkezd játszani velem. Előbb csak a két kezével húzogatja, aztán nyelve hegyével megízleli a makkom hegyét, majd végig halad a szerszámomon a golyóimig. Ott egyenként bekapja őket, szopogatja kicsit. Már ekkor érzem, hogy ura testemnek, képes lenne pillanatok alatt a csúcsra juttatni.

Valami hasonló járhat az ő fejében is, mert visszatér a makkomhoz, bakapja finoman, és hol picit beljebb engedi, hol meg csak a tetejét csókolja.

Kezdek lebegni. Ez már az a lebegés, ami a kitörés előtt kap el. Azt tudom, hogy nem akarok a szájába élvezni, úgy legalábbis nem, hogy ne figyelmeztessem idejében, hiszen nem tudhatom szereti-e, nem ismerem ebbéli szokásait. De reményeim szerint megismerem. A hajába túrok, de nem húzom magamra engedem, hogy ő diktáljon. Végezzen csak ki úgy, ahogy neki jól esik. Testem remeg, izmaim önálló életet élnek. Kissé előre hajolok, lenézek, és meglátom fehér, csodás popsiját. Az imént még azt nyaltam, most meg ő…..áááááá tör fel belőlem a kéj elnyújtott hangja, már ezer apró rángás rázza testem. Kissé hátra dőlök, jelzem, hogy kitörök, tegyen velem amit akar, végezzen ki, engedje oda, ahová szeretné……

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mielőtt még elsülne, kiveszem harci fegyverét a számból és melleimre irányítom. Épp időben végeztem el a műveletet, ugyanis amint célba vettem mellbimbóimat, azonnal spriccelt is ki belőle a forró nedű. Megremeg és remegését elég hangos hörgés kíséri. Ezek szerint értékeli amit rajta végeztem.


Hamarosan cseppek takarják be gömbölyű halmaimat, amikből pillanatok alatt patakocskák formálódnak. Dákóját ecsetként használva, művészi hajlamomat abban élem ki, hogy szívecskéket rajzolok magamon. Néha felpillantok rá, hogy lemérjem az eredményt. Mosolyog. Én is visszamosolygok rá, mert tetszik ez az ismerkedős játék.


Még pár percig hagy engem rajzolni, aztán felemel, magához von, átölel és hosszan megcsókol.

- Köszönöm – suttogja fülembe, és ezzel ismét ölbe kap és visszavisz a zuhany alá.

Ezúttal mindenki magát kényezteti a tusfürdővel, de szemével az előtte álló testet nézi. Ez amolyan „mindent a szemnek, semmit a kéznek” zuhanyzás, aztán gyors törülközés, végül kapok egy puha, illatos fürdőköpenyt, ami nagyon kellemesen simogatja bőrömet.


Visszamegyünk a hálószobába, ami elég érdekesen van berendezve. Természetesen van benne egy hatalmas franciaágy, ami rögtön magára vonz, azonnal végigdőlök rajta. Házigazdám itallal szeretne kínálni, ezért egy martini bianco-t kérek tőle. Gombnyomásra eltűnik a z ágy mellett levő tükrös fal és elénk tárul egy eddig rejtett bárpult, amin a világ legfinomabb italai sorakoznak. Ilyet még nem láttam, a bárpult általában nem a hálószobában van, de ez arra enged következtetni, hogy nem ez az egyedüli a lakásban.


Nagyon jólesik most a martini, nem mintha valamikor is rosszul esett volna, de most isteni érzés tölt el, amit belekortyolok a kedvenc italomba. Tibor is végigdől az ágyon, szorosan mellém és példát véve rólam, ő is italát kortyolgatja, de szemét le nem veszi rólam. Aztán a vágy erőt vesz rajta és lassú mozdulattal kioldja fürdőköpenyem övét, szétnyitja rajtam és egyből ott pompázok előtte.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megértette a jelzésemet, és éppen időben célozta meg a melleit. A kitörő anyagom a csodás gömböket árasztotta el fehérségével. Amíg tartott a kitörésem, finoman mozgatta tenyerét rajtam, talán azért, hogy nehogy bennem maradjon egyetlen csepp is. Nem is maradt. Vonaglottak a kezében, és, mikor lepillantottam rá, ő pici mosollyal a szája sarkában nézte, amint a bimbóin, kezén lassan elkezd lefolyni a sperma. Tetszett neki a látvány, ahogy nekem is. Egy gyönyörű nő előttem térdelt, előbb a szájával játszott rajtam, aztán a tenyere melegével segített át a gyönyör kapujának küszöbén.

Hálát rebegtem fülébe, majd ismét a zuhany alatt kötöttünk ki. Ugyan most mindketten magunkat fürdettük, de ez sem volt kevésbé erotikus. Néztem, ahogy a kezei bejárják útjukat azon a csodás testen, és ismét kezdtem bizseregni….

Legszívesebben ismét elkaptam volna, a csempének nyomva elé térdelve kinyalni belőle még egy sikolyt. Azonban tudtam, vagy inkább reméltem, hogy hosszú lesz még az éjszaka, és ha jól tévedtem, imádja ha nyalják….

A zuhany végeztével ráadtam egy köntöst, én meztelen maradtam, majd a hálóba megyünk. Megkínáltam itallal, átadtam neki, miközben ő a franciaágyra heveredett le. Kortyolgattuk az italainkat, közben nem tudtam levenni a szemem a nőről. Tudtam mit rejt a köntös, és ez csak fokozta a vágyamat, ami lassan megint kezdett látható méretet ölteni. Nem szóltunk, csak kortyolgattunk, én őt bámultam, ő meg időnként engem mért végig. Aztán, mikor már eleget kínoztam magam a hiányától, letettem poharamat, lassan kibontottam a köntösét, és oldalra hajtottam a két szárát. A frissen illatozó test ott hevert előttem. A mozdulataitól izmai megfeszültek, teste természetes játékot játszott. Csak oda kellett hajolnom hozzá, és előbb a hozzám közelebb eső mellét, majd a másikat csókolgattam körbe finoman. Aztán felhúztam magam a nyakához, és elkezdődött a csókáradat. A füleit, nyakát, mellkasát, melleit nagyon alaposan puszilgattam meg. Pokolian jól esett adnom a puha, lágy csókokat. Ő még mindig féloldalt feküdve kortyolgatott, de aztán letette a poharát, és hanyatt feküdt. Ezzel teljes mértékben utat adott nekem. Nem is tétováztam, máris a hasát érintettem ajkaimmal. Finoman toltam rajta egy kicsit, mire egészen az ágra feküdt, már a lábai is fent voltak. Önző céllal tettem mindezt, mert azokat is végig akartam csókolni. Imádtam őket, tetszettek nagyon. Az egyiken lementem, a másikon fel. Mikor felértem, az irány a combjai belsejéhez vettem.

A következő percben más csak a puncija lebegett előttem. Nem láttam, nem éreztem mást, csak a szőrtelen csodát, Szirmait az ajkaim közé csippentettem, majd nyalogattam. Alaposan körbe csókoltam és nyaltam a kéjbarlangot. Férfiasságom immár teljes vastagságában jelezte, hogy harcra kész. De még nem akartam bevetni. Bár remegtem a vágytól, hogy szeretkezzem vele, előbb még meg akartam bizonyosodni a feltevésemről: imádja ha nyalják.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mikor ismét kitakart, már tudtam, hogy sok kényeztetés vár még rám. Az ahogy elkezdett csókolni, arról árulkodott, hogy mind a 173 centimet végig fogja csókolni, ami nem baj, sőt, főleg, ha azt vesszük, hogy 3D-ben a 173 centiméter több, mint 2D-ben. Ajkaival végigvándorol testemen, aztán természetesen a puncimnál köt ki és nyalogatni kezdi. Nem tagadom, ez nagyon jól esik és ismét lázba hoz, amit ő is észre vesz. Tudom, hogy kíván, látom is rajta, dákója keményen ágaskodik, szívesen megismerkedne a bennem rejlő kéjjel. Ekkor megszólal a telefonja, ami eddig a fotelre ledobott kabátja zsebében bujkált. Egymásra nézünk és mindketten tudjuk, hogy ez mit jelent.


Arcán leolvasható a csalódás és a düh keveréke. Egy pillanatig nem tudja mit tegyen: hagyja csörögni és ezzel idegesíti magát is, és engem is, vagy vegye fel és tudja meg, hogy ki hívja és miért?

Bocsi, de fel kell vennem – suttogja és a kabátja zsebébe nyúlva, kezébe veszi a kellemetlenkedő készüléket.

Ott maradtam felizgatva, miközben a pasim a telefont választotta az én édes, nedves puncim helyett. Tennem kell valamit, mert nem tudom mi fog történni, de a hangjából ítélve nem egy kellemes beszélgetés az, ami most a telefonba folyik.


Hanyatt vetem magam és elkezdek szirmaimmal játszadozni. Lovagomnak tágra nyílnak szemei amint meglátja mit művelek, még a lélegzete is eláll, pár pillanatig csak hebeg-habog. Aztán csak erőt vesz magán, összeszedi a gondolatait és folyékonyan beszél tovább de visszajön hozzám és leül az ágyra. Ujjaim fürgén siklanak szirmaimon, hol le, hol fel, hol pedig barlangom bejáratánál köröznek, hol be is hatolnak. Tibor csak nézi, amit magammal csinálok, de aztán úgy dönt, hogy neki is jár a jóból, és ő is simogatni kezdi csiklómat, sőt, az ő ujjai is behatolnak. Telefonos ügyfele sehogy sem akar elköszönni, csak nyomja a szöveget, ami már dühítő tud lenni. Ezért lovagom fittyet hányva a telefonos etikának közel hajol szirmaimhoz, és két hozzászólás között nyelvét nem beszédre használja, hanem engem nyalogat. Egyre nehezebben megy már neki a beszéd, de hősiesen helyt áll mindkét fronton. Én is segítek neki, gyorsan leugrok az agyról és elé térdelve botját kezdem nyalogatni. Makkja nagyon kéri a kényeztetést, és ezt meg is adom neki. Nyelvem hegyével csiklandozom, benyálazom, aztán végignyalom rúdját teljes hosszában. Elérek a két golyóhoz és őket és alaposan kezelés alá veszem. Gazdájuk már valósággal remeg, csak liheg a telefonba, aztán besokallva elköszön az ügyféltől, kikapcsolja a telefont, és végleg leteszi az asztalra.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre ismét nyalogattam, de alig tudtam beleélni magam a helyzetbe, mikor megszólalt a mobilom. Ez az „üzleti” készülékem, tudtam, hogy fel kell vennem, bár a pokolba kívántam a hívómat, bárki legyen is az. Egy kicsit kivártam, hátha meggondolja magát és leteszi, de nem tette. Amíg vártam a csodára, nyalogattam tovább.

- Bocsi, de fel kell vennem – suttogtam kissé idegesen, és felvettem a nyomorultat. Természetesen egy ügyfél keresett halaszthatatlan problémájával, ráadásul éppen az, aki nem az a könnyen elköszönős fajta volt.

A nő, miközben én beszéltem, hanyatt feküdt az ágyon, és a legnagyobb meglepetésemre elkezdte simogatni magát. Amúgy is állig fel voltam izgulva, erre még tovább húzott a látvánnyal. Mellé ültem, és én is igyekeztem kivenni a részemet a jóból, szabad kezem ujjait az övéi mellé tettem. Ketten izgattuk a gyönyörű puncit. Aztán úgy gondoltam, hogy a hívóm nyomja csak a sódert, úgysem látja, ha odahajolok, és finoman belenyalok Erika ujjai mellé. Miközben a fülembe a kellemetlen hang hatolt, ízlelőbimbóim a jól ismert édes-sós ízt érezték. Már azon voltam, hogy valami indokkal bontom a vonalat, mikor a nő elém térdelve finoman kényeztetni kezdte a dákómat. Ekkor nem csak a testem remegett meg, de a hangom is nyilván megváltozhatott, mert a hívó fél szent ígéret tett arra, hogy nem tart fel sokáig….

Ám én ezt már nem tudtam megvárni. Mikor Erika a golyóimat nyalogatta, miután nyelvével előbb a makkomat, majd a dákómat teljes hosszában nyalogatta végig, én bizony elköszöntem a pasitól, gondosan ki is kapcsoltam a telefont, nehogy megismétlődjön a kellemetlen incidens, és a mellettem álló kis asztalra tettem.

Aztán egy pár pillanatig hagytam a kutató nyelvet a szerszámomon táncolni, de aztán vissza akartam térni az eredeti felálláshoz.

Finoman hanyatt fektettem az ágyra, és visszatértem az imádott puncijához. Közben már jócskán nedvesebb lett, mint mikor kénytelen voltam otthagyni. Szirmait nyalogattam, csókolgattam, és aztán a csiklóját vettem kezelésbe. Olyan élvezettel tettem mindezt, hogy meg sem álltam a következő orgazmusáig. Két tenyerét a fejemre szorította, teste megfeszült, kissé homorított, és elengedte magát.

Kéjének nedveit mohón ittam magamba, és tovább nyaltam.

Volna.

Ám ekkor meglepetésemre megmozdult, felült, majd megfordult. Az ágy szélére térdelt, előre hajolt, és felkínálta magát a nyelvemnek hátulról is.

A két kis szirom annyira kitüremkedett már, hogy kénytelen voltam odahajolni és ismét számba venni, megszívogatni, nyalogatni, hogy aztán ismét elvesszek az édes barlangban.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már annyira felhevült voltam, hogy egy orgazmussal nem értem be. Megfordultam és testem állásával üzentem Tibornak, hogy mit várok tőle. Ott domborodott előtte legfinomabb részem, kitálalva, szabadon, csak épp foglalkozni kellett vele. Tibornak nem kellett könyörögni. Amint meglátott előtte, azonnal a tettek mezejére lépett. Előbb simogatni kezdte domborulataimat, ma már sokadszorra, aztán nyelvét indította felderítő útra, vagyis próbálta felfedezni azt, ami esetleg eddig kimaradt volna.


Amikor megnyalta szirmaimat felsóhajtottam, de amikor ezt szívás követte, már sikoltottam. Annyira kívántam, hogy nem tudtam uralkodni magamon, de nem is nagyon akartam. Szabadjára akartam engedni érzéseimet, és kifejezni azt, ami bennem lezajlik, tudtára adni azt, amit cselekedete belőlem kivált.


Nyelve és ajkai felváltva kényeztették legérzékenyebb pontjaimat. Aztán mintha ez nem lett volna elég, ujjai csiklómmal játszadozott. Azt hiszem már sikoltoztam, annyira izgatott. Ekkor felállt, makkjával finoman elkezdett körözni szirmaimon, aztán finoman belém hatolt. A kéjtől homorítanom kellett, és ezzel a mozdulatommal hátamra vonzottam ujjait. Finoma végigsimított a hátamon, aztán mindkét kezével birtokba vette melleimet.


Finoman csúszkált ki s be bennem, közben hátamat simogatta, aztán melleimet és amikor már ez sem volt elég, akkor ismét csiklómra tévedtek vágyéhes ujjai.


Pár percig játszotta ezt a játékot velem, aztán felemelt és az asztalra ültetett, széttárta lábaimat és ismét elfoglalta bennem a számára oly izgató helyet. Most ott pompázott előtte testem minden éke. Szeme csak amúgy szikrázott, kiolvasni belőle a vágyat. Ujjai ismét bájaimon kezdtek vándorolni, ajkai az én ajkaimat kényeztették, hol finoman, hol játékosan harapdálva őket. Dákója pattanásig feszült benne, szinte égetett minden mozdulata.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Állta a csókjaimat, sőt, nem csak állta, szinte követelte magának. Nem szólt, csak nézett, csak a teste beszélt, de az minden nyelven ezt mondta: a tiéd vagyok. Lenéztem a puncijában eltűnő dákóm felé. A forró, lucskos barlangban feszülő szerszámom a legtökéletesebb helyen volt, ahol csak lehetett volna.


Miközben csókoltam a mellei masszíroztam, majd a derekát fogtam meg, közben ő is a derekam köré fonta karjait, majd egy lassú, de határozott mozdulattal még jobban magába húzott, pedig már így is tövig benne voltam. Én csak engedelmeskedtem a szelíd erőszaknak, és még mélyebbre hatoltam. Szinte már a méhében volt a makkom, mikor felszusszant egy erősebbet. Úgy látszott, szereti, ha a maximális mélységig kihasználom a lehetőséget….

Aztán elengedett, két karjára támaszkodva kissé hátra dőlt. Végig néztem rajta, gyönyörű volt. Bőre nyirkos, megcsillantak rajta a lámpa fényei. Mosolyogva nézett rám, de a mosolya egészen lassan elhalványult, ahogy elkezdtem mozogni benne. Pár perc múlva már nem mosolygott, csak nézett egyenesen a szemeimbe, szinte szuggerált, mondta, kérte, hogy még, még. Aztán a fejét hátra hajtva élvezte a ténykedésemet. Mellei a lökéseim ütemére hintáztak. A látvány hatására többször is elkapott az a hév, hogy szeretném egyszerre ölelni, csókolni, persze mindkettőt mindenhol, és szeretkezni vele. Milyen kár, hogy csak két karom, és egy férfiasságom van….


Orrcimpái kitágultak, hangosan nyögött. De ez sem volt elég neki. Egyszer csak éreztem, hogy a lábaival átölel, miközben a fejét továbbra is hátra hajtotta. Annyira gyönyörű volt, hogy csakis egyre tudtam gondolni: kielégíteni e nőt, méghozzá nagyon alaposan.

Mozogtam benne, de úgy, hogy még ne kerüljön túl közel a csúcshoz. Valami más módon akartam átléptetni a gyönyör kapuján.

Mikor éreztem rajta, hogy közel van, felemeltem az asztalról, de erősen magamra húzva tartottam. Azonnal tudta mit akarok. Lábaival szorosabban ölelt, felső testével szorosan hozzám simult.


Teljes súlyával a dákómban ült……

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Felemelt, én átöleltem és a falhoz támasztott. Innen már nem volt megállás, hamarosan tűzijáték következett, amit hangos sikoltásom követett és ájultan hulltunk az ágyra.


Ajkai finom csókkal köszönték meg mindazt, amit kapott tőlem, én pedig a csókot viszonozva megköszöntem mindazt, amit ő adott nekem ezen az estén. Jóleső fáradtsággal nyúltam el az ágyon és élveztem az utórezgéseket. Ő is ott pihent mellettem, minden pillanatot kihasználva, amit együtt töltünk.


Amikor az idilli pillanatok véget értek, gyorsan lezuhanyoztunk és frissen, üdén és kívánatosan álltam előtte.

- Itt maradhatok reggelig? – kérdeztem félig suttogó hangon.

- Sőt, itt kell maradnod, ragaszkodom hozzá! – nem lepte meg a kérdés, szerintem számított erre, vagy legalábbis remélte, hogy nem fogok visszamenni a szállodába.

- Oké, de azért ennék valamit, mert megéheztem.

- Mit hozhatok hercegnőm? – pincérpózba vágja magát, ami elég nevetséges, mert pucér pincért még nem láttam.

- Legyen meglepetés, rád bízom – mosolygok vissza rá.

Eltűnik a konyhában és hamarosan egy tonhalas szendviccsel tér vissza, mellé pedig egy jó nagy adag salátát hoz. Vajon médium ez a pasi? Honnan tudja, hogy nekem ez a kedvencem? A saláta most kivételesen jól jön, mert nagyon szeretem, és egy jó adag saláta emeli a napi vitaminbevitelemet. Jóízűen falatozunk mindketten, aztán fogmosás és ágybabujás következik. Nem tudom hány óra lehet, de talán már inkább holnap van mint ma, ezért valamit még aludni is kellene, és gyorsan.


Kávéillat ingerli az orromat. Álmodom? Vagy igaz? Álmosan kinyitom a szemem, és mit látnak szemeim? Ágyam mellett egy finomságokkal roskadásig megrakott reggeliző asztal csak arra vár, hogy kezelésbe vegyem. Egy szál vörös rózsa is mosolyog rám. Én is mosolygok rá, hisz szeretem a rózsát, de a figyelmességet is, amivel itt elhalmoznak. Házigazdám az ajtóban állva figyel.

– Jó reggelt napsugár! – köszönt vidáman.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Éjszaka időnként felébredtem, és számomra szokatlan, furcsa megnyugvással aludtam vissza, mikor tudatosult bennem, hogy ki is fekszik mellettem.

Reggel aztán nem esett különösebben nehezemre eljátszani az odaadó pincér, majd a házigazda szerepét. Jól eső érzés volt őt „kiszolgálnom”. Általában másnap reggel leginkább taxit hívtam az éjszakai vendégemnek, reggelit nem, vörös rózsát meg végképp nem szolgáltam fel senkinek.

De Erika más volt.

Vele nem csak a szex volt élmény, hanem maga a nő egészen más, mint az addigi partnereim voltak.

Első, csodálkozó pillantásai után mosolyogva vette tudomásul ténykedésemet. Az volt a gyanúm, hogy bár éhes lehetett, a rózsa inkább eltalálta.

Örültem a mosolyának, és miután az ágyra tettem a kis asztalkát, mellé ültem a lábaihoz. Falatozni kezdett, időnként én is lecsippentettem pár apróságot az asztalról. Miközben falatoztunk, beszélgettünk, én meg szépen csendben ismét megkívántam őt. Mivel pólóban és egy boxerban voltam, elég hamar nyilvánvalóvá vált volna a vágyam, ha mondjuk felállok. Most valahogy illúzió romboló lett volna az álló férfiasságommal kérkedni, ezért úgy helyezkedtem, hogy ne vegye észre. Azonban, mivel nem bírtam magammal, benyúltam a takaró alá és a lábait simogattam. Na ez olaj volt a tűzre, de úgy gondoltam, hogy csak el fog viselni némi kényeztetést a reggelije közben. Így hát a takarót felhajtva odahajoltam, és módszeresen csókolgatni kezdtem a lábait. Az ujjaitól indultam felfelé. Sajnos az asztalka az utamban volt, a puncijához nem értem el. Micsoda élmény lett volna mindkettőnknek, ha finoman, de aprólékosan kinyalom a punciját, miközben ő önfeledten falatozik……

A vesémbe látott.

- Mondd csak, mit szeretnél? – kérdezte egyáltalán nem leplezve a kis kajánságot a hangjában.

- Hát…voltak kósza ötleteim.

- Nocsak. Elmeséled?

- El – mondtam, majd felkeltem, az asztalkát elvettem előle. Teljesen kitakartam, meztelen testében gyönyörködtem pár pillanatig, aztán odahajoltam hozzá.

- Inkább megmutatnám, jó? – súgtam a fülébe. Befészkeltem magam a lábai közé, és ahol az imént megszakadtak a csókjaim, most onnan folytattam tovább.

Vénuszdombján elidőztem egy kicsit. Cirógattam, puszilgattam, majd az ajkai következtek. Csók után pici nyalás, aztán csók és ismét a nyelvem hegye következett. Édes vendégem hamarosan elernyedve feküdt, és csak szuszogott és nyögdécselt…..

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nekiláttam a reggelinek, mert farkaséhes voltam. Tibor ott ült mellettem és figyelt. Igazából nem örültem neki, mert nem tudok úgy enni, hogy valaki figyel. Ezért örültem, amikor a takaró alá nyúlt és a lábaimat kezdte kényeztetni. Gondoltam ez majd leköti a figyelmét. Pár pillanatig gondolom le is kötötte, de csak pár pillanatig. Aztán többet szeretett volna. Láttam a nadrágján a vágyakozást, és tudtam mit akar, de azért hagytam, hadd kínlódjon kicsit a szavakkal.


Végül úgy döntött, hogy inkább megmutatja, bemutatja azt, amit akar. Ott kezdte, ahol az előbb az ujjai a kényeztetést abba hagyták. Ajkai lassan, finoman haladtak felfelé, végigjárva testem minden erogén zónáját, aminek meg is lett a kellő eredménye. Ez a pasi nagyon tudja mit csinál, és azt is, hogy hogyan kell csinálni ahhoz, hogy kellő eredménye legyen. Ájultan zuhantam vissza az ágyra, miután nyelve az orgazmusig nyalt. Szinte lebegtem a gyönyörtől és azt kívántam, hogy bárcsak sose érne véget, bárcsak sose kellene innen elmennem, tőle elválnom.


- Még kérek – mondtam neki kacéran – szeretnék még párat ebből.

- Azt hittem már sosem kéred – jön a válasz, amire mindketten nevetünk. - Neked akár egész nap, vagy mondjam inkább úgy, hogy minden nap?


Nem kellett kétszer mondani. Azonnal nekilátott. Félretolta a reggeliző tálat, ami már fölösleges lett. Ez érthető, hisz ha van finomabb falat, akkor miért ne válogasson az ember? Nyelve elkezdett csiklóm és ajkaim között ficánkolni. Teljes hosszába végig nyalta puncimat, egyszer, kétszer, és már nem tudtam megszámolni hányszor. Finoman megfogtam a fejét és magamhoz szorítottam, hogy még hatásosabb legyen az, amit csinál. Fogalmam sem volt, hogy hallszik-e a sikoltásom, de nem fogtam vissza magam. Egyre hangosabban értékeltem munkáját.


Aztán egyszer csak abbamaradta kényeztetés, finoman jelezte, hogy forduljak meg. Ott álltam négykézláb, előtte, mindenemet kitárva. Szemében ott volt a ragyogás, dákója harcra készen, pattanásig feszülve, csak arra várt, hogy magáévá tegyen.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig kaptam levegőt, miközben azzal voltam elfoglalva, hogy minél messzebb vigyem az erotika földön túli világába. Lebegtetni akartam őt, hogy aztán egy robbanással áttörje azt a bizonyos kaput.

Sikerült neki néhányszor áttörnie. Ám, egy idő után már többet akartam belőle. Kértem, hogy forduljon meg, amit meg is tett. Csak mögé kellett térdelnem, hogy pattanásig feszülő dákómat megmártsam a kéj nedvétől tocsogó vaginában.

Amint a makkom az ajkai közé ért, hozzájuk érve picit, Erika rándult egyet. Ez csak alig észrevehető, kéjes mozdulat volt, de jelezte, hogy várja a betolakodót, kész a fogadására. Nem várattam sokáig. Finoman a puncijába nyomtam a férfiasságomat, de lassan, hogy minél tovább tartson a behatolás, minél több ideig érezzem a gyönyört. Mikor teljesen benne voltam, csípőjénél fogva még húztam magamra kicsit, hogy alaposan, teljesen a magamévá tudjam tenni. Aztán mozogni kezdtem benne. Olyan érzésem volt, mintha most először élném át vele ezt a gyönyört. Minden mozdulattal újat és szebbet tudott adni.

Lenéztem a gyönyörű fenekére, ami ingerlőn domborodott a csípőm előtt, és nyomban felsejlettek előttem az előző esti pillanatok, amikor azt a csodás gömbölyűséget csókolgattam, hasadékába nyaltam.

Azonban gyorsan másra kellett koncentrálnom, mert e gondolatok hatására éreztem, hogy elindul bennem a kitörni kész vulkán, de még nem akartam véget vetni magamnak, még tovább akartam kényeztetni őt.

Egy kis szünetet iktattam be ezért, előre hajolva a hátát cirógattam, csókolgattam, majd miután lecsillapodtam, tovább mozogtam benne.

Ismét hallottam tőle néhány orgazmus hangját, és egyre jobban remegett a teste, majd sasra is feküdt. Végig benne maradtam, egy pillanatra sem akartam elhagyni az imádott puncit. És, ha már neki így jobb volt, hát a hasa alatt előre nyúltam, és miközben szeretkeztünk, az ujjaimmal a csiklóját simogattam. Ettől is elszállt pillatatokon belül.

Aztán, hogy ne pihenje ki magát, lefordultam róla, és kértem, hogy üljön a dákómba.

Pár másodperc, és ismét eltűnt a férfiasságom a forró barlangban.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Addig lovagolok rajta, amíg végül rángatózva megadja magát. A gyönyör nedve forró lávaként árad szét bennem, ziláltan ráborulok és élvezem az édes, gyönyör teli fáradtságot. Nem tudom mennyi időt töltöttünk el, így, egymás karjában, szerintem el is szenderedtem picit, de aztán ideje volt felkelni és készülődni

- Ne, maradj még, ne menj el – kérlel Tibor.

- Szívesen maradnék, de sajnos mennem kell, össze kell szednem a kiállítás anyagát és indulok tovább. Ugye említettem neked, hogy lesz még egy kiállítás?

- Mintha, de nem emlékszem pontosan. Biztos vagy benne, hogy lesz? Nem lehet elhalasztani? – próbálkozik mosolyogva.

- Sajnos nem lehet. A plakátok ki voltak nyomtatva, a terembér ki van fizetve, ezt már nem lehet elhalasztani.

- Szerintem el lehet – huncut mosolya elárulja, hogy valamiben mesterkedik.

- Na ne, miben sántikálsz? – kérdezek rá gyanakodva.

- Én semmiben, láthatod, hogy itt fekszem melletted – nyugtat meg, de tudom, hogy valamit fogat a fejében.

- Na, halljuk – sürgetem a választ.

- Mi lenne, ha elrabolnálak? – veti fel a lehetőséget mosolyogva.

- Na persze, mint a régi filmekben. Sajnálom szívem, de tényleg mennem kell – fel is állok mellőle, forró csókot lehelek vágyakozó ajkaira és indulok zuhanyozni.


Jó ismét a zuhany alatt állni. A nem épp forró víz felfrissít és némiképp még enyhíti a fáradtságot. Nem is merek tükörbe nézni, félek, hogy az az arc, aki visszanéz majd rám, nem is fog hasonlítani ahhoz az archoz, amit én szeretnék. Csak meg kell tennem, nem menekülhetek magam elől, ezért ha félve is, de belenézek a tükörbe. Nem vészes a helyzet, egy kis sminkkel lehet még valamit kihozni belőlem. Megtörülközök és gyorsan magamra kapom a tiszta, fehér csipke fehérneműmet, aztán elkezdek embert varázsolni magamból.


Mire kész vagyok, és kilépek a fürdőből, Tibor is ott áll a konyhában, frissen, tiszta ruhában. Kicsit elcsodálkozok, mert a fürdőt én foglaltam el, így talán van még egy rejtett fürdője.

- Te hol zuhanyoztál, ha nem vagyok túl indiszkrét? – kérdezek rá kissé gyanakodva.

- Akarod látni?

Hát persze, hogy akarom – ezzel kézen fog és bevezet a fürdő melletti ajtón.

Amit ott láttam, azt még álmomban sem képzeltem, hogy létezik. Ahova bevezetett, az egy ugyanolyan fürdő volt, mint amiben én zuhanyoztam, pontosabban tükörképe annak. Annyi különbséggel, hogy ott, ahol nekem tükör volt, ott neki egy sima üveg volt, amin keresztül mindent lehetett látni, ami a másik fürdőben történik. A szám tátva maradt, hang nem jött ki rajta, csak mutogattam kérdően, hol rá, hol a tükörre.

– Igen, én itt zuhanyoztam – válaszolja mosolyogva.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem töltött el túl nagy lelkesedéssel, hogy hamarosan itt kell hagynunk szexcsatáink, vagy inkább erotikus játékaink színterét, de nyilván valahol tudtam, hogy ennek be kell következnie.

Kötötte az ebet a karóhoz, hogy neki mennie kell, én meg egy pillanatig nem tudtam, hogy mitévő legyek. A hangjából nem éreztem a sajnálatot, hogy itt kell hagynia engem, de annyira már megismertem, hogy ezt is csak egy apró tűszúrásnak vegyem tőle. Amolyan pajkos kis játéknak. „Na, ha játszunk, akkor játszunk!” – gondoltam, mikor a fürdő felé indult. Én is elindultam az után, hogy belépett a fürdőbe. Csakhogy, én nem abba a fürdőbe mentem, amelyikbe ő, hanem az ikertestvérébe. Mikor a lakást megvettem, magam is meglepődtem az előző tulaj perverz ötletén, de később beláttam, hogy ennek igazán nagy hasznát vehetem még…

Ahogy most is. Beálltam a tus alá, közben néztem a velem szemben tusoló nőt. Halvány sejtelme sem volt arról, hogy figyelem. Vadító, izgató volt látni a testet, amint a tusolás természetes mozdulataira izmai feszülnek, tagjai mozdulnak. Volt egy gyanúm, hogy nem fog örülni, ha kiderül a titkom…

- Micsoda egy perverz alak maga! – mondta tettetett szigorral, miután átesett az első meglepetésen, miután megnézte az „én” fürdőszobámat.

- Szeretnék bocsánatot kérni a magam módján emiatt – léptem egészen közel hozzá, miközben a fürdőmre mutattam. Ilyen közelről, nappali fénynél még nem is láttam a szemeit. Csillogtak, szinte elvesztem a fényükben.

- Hát nem is tudom…Nagyon meg kell gondolnom a dolgot. Ilyen csalást csak nagy bocsánatkérések után lehet meg nem történté tenni.

Már mozdultam, hogy elkezdjem az esdeklésemet, már el is terveztem, hogy nyomban letérdelek elé, és a nyelvemmel kicsalom belőle az első megbocsátást, de ő mosolyogva hátra lépett.

- Ne most. Lesz még rá alkalom.

Felöltöztünk, mert természetesen felajánlottam neki, hogy segítek a pakolászásban, az ügyintézésben. Hamarosan már a galéria felé haladtunk. „Csak lesz ott néhány szabad percünk, amikor senki nem lát, és elkezdhetem a kis akciómat!” – gondoltam reménykedve.

- Hol is lesz a következő kiállítás és mikor? – kérdeztem kizökkenve a gondolataimból.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

– Hol is lesz a következő kiállítás és mikor? – kérdezi kíváncsian.

– Prágában – felelem egyenesen és nyíltan. Annyira meglepődött, hogy szólni sem tudott. Szerintem nem gondolta volna, hogy külföldre készülök – Délután indul a gépem Prágába.

Nagyon meglepődött, hirtelen nem is tudta mit tegyen, mit szóljon. Csendben vezetett amíg megérkeztünk. Én sem tudtam mit szóljak. Néha rám lesett a szeme sarkából de nem szólt. Megérkeztünk a kiállítóterembe, ahol az ügyintéző már várt. A cuccom nagy része már összepakolva a zárt raktárban volt, de le kellett zárni a dobozokat és fel kellett címkézni őket, hogy leadhassam a reptéren. Tibor is nekilátott dobozokat rendezni, kitömni, feliratozni és lezárni. Mindig azt mondom, hogy nincs sok termékem, de amikor biztonságosan össze kell csomagolni őket, akkor eszmélek rá, hogy bizony azért szép példányban összegyűltek a „műveim”. Többnyire csiszolt üveggyöngyből dolgozom, ezért mindegyiket külön védőbe kell csomagolni.

- Meglepett, hogy Prágába kell menned – töri meg a csendet végre Tibor – azt hittem itt maradsz Magyarországon.

- Sajnálom, hogy csalódást okoztam, de a prágai kézimunka csoport hívott meg és nem mondhattam nemet, de két napot maradok ott és aztán ismét visszarepülök Magyarországra és Egerben fogok kiállítani.

Ez a kijelentésem mosolyt csal segítőm arcára. Nem tudom mit fog tenni, mert nem árulja el, csak csomagol tovább. Végre az utolsó dobozt is lezárjuk, még hátra vannak a névjegykártyák és a szórólapok, de azt pár perc alatt elintézzük.

- Hívnál nekem egy tehertaxit? – kérem a segítségét, mivel én itt nem vagyok ismerős.

- Persze, azonnal – és már hívja is a mobiljáról. Egy perc múlva meg is van a válasz, sőt, három percen belül az autó máris a rendelkezésünkre áll.

Lovagom és az ügyintéző udvarias házigazdának bizonyul, nem engedik, hogy cipekedjek a dobozokkal, ők ketten pakolják fel. Én megadom a reptér címét a sofőrnek, mi meg a Tibor autójával megyünk utána.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Prága. Mellbe vágott ez a szó, nem erre számítottam. Nem nagyon tudtam mit is kezdjek ezzel a helyzettel, mivel olyan terveim voltak, hogy elkísérem, de persze ez csak az én elképzelésem volt. "Sebaj, addig még lesz időnk egy kis izgalomra a terem valamelyik eldugott részében." - gondoltam némi remény öntve magamba.

Kissé zavartan vezettem a kiállítóteremig, ahol már félig összekészítve vártak bennünket a dobozok. Még az sem dobott fel különösebben, hogy csak két napig marad, és aztán megy Egerbe kiállítani. Igaz, ezt mondta, de nem kérdezte, hogy akarok-e esetleg odamenni majd hozzá. Időnként a szemem sarkából rápillantottam, hátha látok rajta valami sajnálatot, hogy ezt a szép éjszakát nem folytathatjuk, de ő csak nézett előre.

Aztán szépen, tempósan haladtunk a csomagok véglegesítésével, közben lestem az alkalmat, meg őt is, hogy mikor léphetek oda hozzá és ölelhetem át. Ám nem érkezett sem biztató mosoly, de még csak egy pillantás sem tőle. Nem állítom, hogy a helyzet örömmel töltött el, de nem is akartam megzavarni őt a gondolataiban, hiszen mindent a helyére kellett tennie. "Majd a végén, az indulás előtt lesz pár percünk egymásra. Majd egy forró öleléssel meg csókkal elköszönök tőle, aztán meglátom."

Ahogy egyre csak haladtunk előre a pakolászással, bennem egyre nőtt a kétely, hogy lesz még valami köztünk. Esze ágában sem volt közeledni felém. Mintha el is felejtette volna az előző éjszakát, sőt, mintha nem is ismernénk egymást olyan közelről. Ez kissé bosszantott, de elhatároztam, hogy nem fogok lábatlankodni. Ha ő nem akarja, én nem erőltetem.

Aztán végképp elszállt minden reményem, amikor megkért, hogy hívjak tehertaxit. Szemmel láthatólag lezárt a közös dolgunkat, vagy legalábbis nagyon jól titkolta, ha volt is valamiféle elképzelése a jövővel kapcsolatban.

Már pakoltunk a teherautóba, aztán azon vettem észre magam, hogy megyünk is a nagy monstrum után a reptérre. Szándékosan kerültem a témát, mindenféle közömbös dologról beszéltünk.

Meg akartam várni, hogy előrukkol-e valamiféle ötlettel az elkövetkező napokat illetően....

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gyorsan leadom a csomagokat, vagyis próbálom minél gyorsabban leadni, de sajnos a papírok kitöltése nem megy olyan hamar, ahogy én azt elképzeltem. Kb. fél óra telik el a papírokkal, Tibor addig a hátam mögött vár. Türelmet parancsol arcára, de látom rajta, hogy nyugtalan, talán ideges is.

Mire végzek, a hangosbemondón közlik, hogy megkezdődött a boarding. Igyekeznem kell, ha nem akarok lemaradni.

Szembe fordulok Tiborral és mélyen a szemébe nézek:

Köszönöm szépen a segítséget és a csodálatos éjszakát – mondom neki búcsúzóul.

Részemről a szerencse – válaszolja udvariasan.

Forró csókkal búcsúzom tőle, aztán felszállok a gépre. Nem tudom mit tartogat még nekünk a sors, de ez, ami az éjszaka történt, szép volt.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Éreztem, hogy valami lezárult azzal, hogy felszállt a repülőre. Nem biztatott, nem mondott semmi olyat, ami arra utalt volna, hogy lenne, akarna folytatást.

A gép felszállt, és vele egy illúzió is, egy remény, hogy talán nem csak egy éjszakára talál meg a boldogság.

Mivel igazából nem tudtam semmit róla, azt sem sejthettem, hogy van-e az életében valaki, aki fontos lehet neki. Ennek ellent mondott, hogy nem olyannak ismertem meg, aki egy meglévő kapcsolata mellett bele ugrana egy légyottba is. Kissé zavarodottan mentem a kocsimhoz.

Az úton hazafelé aztán alaposan elkalandoztak a gondolataim. Eszembe jutottak azok a képek, melyek -tudom-, soha nem törlődnek ki belőlem, de eszembe jutott az a csalódottság is, melyet néhány rezdülése, vagy éppen annak hiánya váltott ki belőlem. Hol mosolyogtam magamban, hol meg mérgelődtem, vagy majdnem bánkódtam. Addig járt az agyam, amíg sikerül összezavarodnom, már nem tudtam, hogy miképp reagáljam le a dolgot. Örüljek egy jó átszeretkezett éjszakának, egy új, érdekes ismeretségnek, vagy bánjam, hogy nem lett ebből tartósabb kapcsolat.

Végül az első mellett döntöttem. Mire haza értem, jó kedvem volt, azt hiszem sikerült a fejemben rendet tennem, és a helyére tenni a dolgokat.

Tartalomjegyzék