Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Minden a lehető legjobban indult aznap. Korán kelés, reggeli összepakolása, alvó feleségemnek egy édes csók és irány a munka.

Az út unalmas volt a város felé, sehol senki, nyomhattam neki a gázpedált. Sütött a nap, a zene szólt a rádióban és dudorásztam. Már a fejemben járt az aznapi értekezlet menete, le fogom nyűgözni az ügyfeleimet. Abszolút befutóra mentem, hiszen már hónapok óta puhítom őket és ideje a végső döfésnek.

Megnézem magam a visszapillantóban: minden passzol.

Amint visszanéztem a szélvédőn, egy fiatal lányt pillantottam meg a kocsi előtt. Tövig nyomtam a féket, de tudtam, hogy nem állhatok meg. Máris lepörgött előttem minden, és pár másodperc múlva a szélvédőmre került, betörve azt, majd a fékezés erejétől az útra vissza. Abban a pillanatban kiugrottam az autóból és aztán...

Nem volt ott a lány. Benézek a kocsi alá, elé, mellé, de sehol a lány. Aztán amikor felegyenesedem, azt látom, hogy a szélvédő nincs is betörve. Az úton sehol egy autó. Álmodom? Mi történt? Újra körbenézek, majd az órámra: nem, nem képzelődöm, itt vagyok. De akkor mi volt ez az előbb?

Tenyerembe temetem az arcom és megmasszírozom, hogy felébredjek. Pedig nem vagyok fáradt.

Visszaülök a kocsiba és szépen, lassan gurulni kezdek. Hibátlanul megy. Sokkal figyelmesebben kezdek vezetni, de már nem száguldozva. Remélem nem őrültem meg. Ekkor egy hang szólalt meg mellettem az ülésen:

- Helló! Ki vagy? - a kormányt meg majdnem félrerántottam, mert az "elgázolt" lány volt az.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hm. 10 év... így, szépen, kereken. Ma... Éppen ma 10 éve, hogy elütöttek ebben a kereszteződésben, méláztam azon a helyen járva. Már nem sírok emiatt, már nem zokogok, nem kavar fel annyira. Már megtanultam örülni az új létformámnak. Igen, szellem-szerűség vagyok. Sok időbe telt, míg rájöttem, át tudok menni a falakon, az embereken. És még többe... míg megtanítottak (más hozzám hasonlók), hogy tudok érezni, élvezni, érinteni is... Úgy, hogy azt a ... még élők is érezzék, tapasztalják. És így, új távlatok is megnyíltak előttem.


Tudtam, hogy sokan nem látnak, csak azok, akik tényleg nyitottak a világra, így nem is zavartattam magam, hogy emberek, autók hajtanak át rajtam. De, csak elcsitult a város zaja, ahogy haladt a nap is előre. Valamit éreztem és arra fordultam... Egy autó jött, jó kedélyű, s még jobb képű pasival a volán mögött. Annyira belefeledkeztem a látványába, hogy nem is figyeltem, hogy ő is érzékel engem és újra elütöttek. Hát komolyan felnevettem. Szegény férfi, kipattant a kocsiból, de én addigra már a kocsijában voltam. Aggódó tekintettel keresett engem, aztán visszaült a kocsiba. Finom illata volt, tetszett nagyon.

- Helló! Ki vagy? - kérdeztem tőle kedvesen. Szegény.... Ijedtében majdnem újra karamboloztunk. Félre állt, és mélyen a szemembe nézett. Éreztem a hitetlenségét. Nem értette. Újra megéreztem arcszesze illatát. Lehunytam a szemem, élvezkedtem. Neki meg járt az agya... szinte éreztem, ahogy cikáznak a gondolatok a fejében.

- Én....?! - nyögte.

- Igen te. Elütöttél, de nem fájt. Tényleg. Úgyhogy, emiatt ne aggódj. - mosolyogtam rá. - Semmi bajom. De, rád viszont rád férne némi... feszültség oldás.... - mondtam nevetve neki.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még most is nehezen fogom fel az előbbi sokkot, biztos ennek tudhatom be, hogy itt van mellettem ez a lány. Ráadásul be is vallja, hogy elütöttem. Na jó, akkor most fújok párat és leállok megnyugodni. Biztos képzelődöm.

A következő leágazásnál félreállok és leállítom a motort, majd odafordulok hozzá:

- Igen, kellene némi feszültségoldás. Hogy kifújjam magam, mert ez így nem természetes. - oda nyúlnék a kezéhez, de átmegy rajta az enyém. Na ez már nonszensz!

- Szellem vagyok, csodálkozol? - kérdi szinte ártatlan huncutsággal.

- Még szép, hogy csodálkozom! Mintha én minden nap csak szellemekkel beszélgetnék! - mondom kissé zaklatottan.

- Szoktál? - kérdez vissza.

- Nem, nem szoktam! És te sem vagy itt! És kiszállhatnál a kocsimból! - hadarom felháborodva, de csak mosolyog rajtam.

- De nehéz nektek ezt megérteni! - sóhajtott egyet. - De én jobbat tudok, minthogy kiszálljak a kocsiból. Úgyis szimpatikus vagy nekem, így aztán...

Odanyúl a nadrágom cipzárához és lehúzza.

- Hé! Hé! Mit csinálsz??? - kérdem most már teljes felháborodottságomban, és hiába is próbálom eltolni, átmegy rajta a kezem. Nem tudom leállítani! - Állj le hallod? Állj már le!

De ő folytatja. Elő is vette a farkam és masszírozni kezdte a makkom. Majd felnézve elmosolyodott:

- Tiltakozhatsz, de te nem foghatsz meg engem, csak én téged. És most azt teszek veled, amit csak akarok... - és visszahajolt a farkamhoz.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy közelebb hajoltam hozzá, megéreztem enyhe illatú parfümje illatát... És szinte maguktól jöttek a szavak is...

- ... én jobbat tudok, minthogy kiszálljak a kocsiból. Úgyis szimpatikus vagy nekem, így aztán... - kezdtem bele és már nyúltam is a cipzárjához. Kívántam a bőrét érezni. Hamarjában fantáziálni kezdtem róla, milyen érintése lehet, mennyire puha, vagy feszes a bőre?... Belőle viszont előjött a tipikus halandó. Rögtön tiltakozni kezdett, pedig éreztem rajta, és a szerszámán is, hogy valamelyest azért tetszik is neki a dolog...

- Hé! Hé! Mit csinálsz??? Állj le hallod? Állj már le! - kezdte kétségbeesetten de egyben remegős hangon. De engem most már nem érdekelt. Tetszett a bőre érintése és a farka formája is. Igazán formás darab volt, ahogy a gazdája is. Megnyaltam a szám szélét, és láttam a szemén, hogy nagyon kíváncsi rám, de ugyanakkor még mindig viaskodik benne a józan esze. Gondoltam, most már ideje meggyőznöm arról, hogy nem, nem téved... tényleg érez engem. Kacagva mondtam neki:

- Tiltakozhatsz, de te nem foghatsz meg engem, csak én téged. És most azt teszek veled, amit csak akarok... - és már záporoztak is a gonoszabbnál gonoszabb dolgok a pici kis fejemben. Először csak kézzel játszadoztam vele... Egyik, majd másik kezemmel. Aztán nagyon gonosz játékra vetemedtem.


Közel hajoltam a füléhez, és a nyelvemmel a füle vonalát rajzoltam végig, majd a nyakán is eljátszadoztam. Éreztem, hogy egyre nehezebben veszi a levegőt és ez nagyon izgatott engem is. Kihasználtam szellem lényem előnyeit és elé suhantam. Szemben voltam vele, majdnem térdelő állásban. Láttam a szemén az őszinte döbbenetet, hisz ezt a pózt, kocsiban, egy élő emberrel nem lehet megcsinálni. Nincs rá hely. A kezem közben finoman, de szorgosan járt a most már kő kemény farkán....


Újra a füléhez hajoltam.

- No, most már elhiszed, hogy olyat tudok tenni veled, ami a legvadabb álmaidban sem fordult még elő?... - suttogtam mély, kéjes hangon.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Teljesen úgy éreztem, mintha valóban ott lett volna. Szabályosan húzogatta a bőrt és a farkam még reagált is rá. Egyre keményebb és vastagabb lett, nem tudtam ellentmondani a természetnek.

Majd a fülemhez hajolt, nyalogatni kezdett. Hiába is próbáltam elhessegetni, nem tudtam mit tenni, csak folytatta tovább. Aztán egy szempillantás alatt elém került és térdelő pózt vett fel. Hely nem volt, de mégis megtehette, és ez már tényleg meggyőzött, hogy nem egy élő nő van ott előttem.

Aztán a fülemben ez a hang:

- No, most már elhiszed, hogy olyat tudok tenni veled, ami a legvadabb álmaidban sem fordult még elő? - beleborzongtam. De igyekeztem megadni magam, hiszen siettem egy tárgyalásra és talán csak most kapott el. Úgysem tehetek semmit. Persze nem utolsó sorban egyre jobban forrósodtam, és érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. Vagy nagyon is jó vége lesz...

A szemébe néztem, ő pedig fölényes mosollyal az arcán egyre jobban belehúzott a mozdulatokba, néha a szájával rásegítve. Bevallom, egyre jobban élveztem, és már nem is érdekel mi történik. Nyögtem, hogy "csak csináld és csináld..."

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hallottam minden szavát, és még jobban feltüzelt. Én is meglepődtem saját magamon... rég nem láttam ilyen férfit. Nem is tudtam hirtelen, mi olyan vonzó benne. Ha élnék, azt mondanám, biztos a hormonok... Nos, így sem tartottam kizártnak, hogy ez az oka, de mégsem foglalkoztam ezzel tovább, inkább kínoztam őt még...


Izgatás közben azon morfondíroztam, hogy vajon most végezzem-e ki őt, vagy hagyjam meg későbbre is az élvezetet vele? Mert mi van, ha szem elől tévesztem?! Kérdeztem magamtól. A válasz egyértelműen az volt, hogy ezt a világért sem akartam volna. Maximum, az egész napot vele töltöm, a közelében, figyelem őt, s csak néha-néha érek hozzá, vad pillanatokban, s este újra letámadom, de akkor már teljesen végig játszom vele a játékot, amit kíván... vagy, amit én.


... Szájjal is forrósítottam az amúgy sem hideg helyzeten, de még csak fél úton járhatott az orgazmus felé, mikor fokozatosan, de határozottan lassítottam a mozdulataimon. Gonosz módon a végén abba is hagytam, és az ölébe ültem, vele szemben, lovagló ülésben, mintha úgy szeretkeznénk. Nekidőltem a műszerfalnak, s kicsit kiélveztem zavarát.

- Nem érted ugye? Mi a fenéért húztalak fel ennyire, ha most itt abba hagyom? Nos, azért, hogy el ne késs, másrészt azért, mert később akarom folytatni... és nem titkolom azt sem, imádnám, ha ezen járna egész nap az eszed... hogy remegve várd a munkaidőd végét... hátha meglátogatlak megint, s még eszelősebben támadlak le, mint most....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez a lány nagyon kikészít... Egyre jobban közelített a csúcshoz, de végül lassított és az ölembe ült. Csillogó szemeivel nézett rám, és teljesen úgy éreztem, mintha megfoghatnám. De sajnos nem tudtam megtenni, érintésem áthatolt rajta. Pedig jó lett volna, ha folytatja...


- Nem érted ugye? Mi a fenéért húztalak fel ennyire, ha most itt abba hagyom? - magyarázta búgó hangon. - Nos, azért, hogy el ne késs, másrészt azért, mert később akarom folytatni... és nem titkolom azt sem, imádnám, ha ezen járna egész nap az eszed... hogy remegve várd a munkaidőd végét... hátha meglátogatlak megint, s még eszelősebben támadlak le, mint most...

- Nagyon titokzatos vagy - feleltem, de mire még bármit is mondhattam volna, eltűnt előlem. Mintha ott sem lett volna. Lenyúltam, hogy rendbe tegyem magam és duzzadó farkam a helyére tegyem, de meglepő módon elő sem volt! De úgy állt a nadrágomban, hogy majd kiszakadt az anyag.

Mi volt ez? Álom? Vagy a képzeletem tréfált meg? Mit ittam vagy ettem?

Gyorsan átfutottam magamban a reggeli napot, de nem tudtam magyarázatot adni a történtekre. Ekkor a szemem a műszerfalon lévő órára tévedt:

- A fene... Elkések! - Már indítottam is és a szabályokat néha áthágva, szélsebes tempóban száguldottam az értekezletre. Szerencsére alig pár perccel előtte sikerült beesnem. Bár a kolléganő megjegyezte, hogy kissé csapzottnak tűnök, kérek esetleg egy kávét, de nem mertem. Most azt sem tudom mi van a fejemmel, hogy esetleg meg kell nézetnem, vagy épp hallucináltam. A kávét nem mertem kipróbálni, ki tudja miket hoz elő ezek után.

Végre leültem és amíg az előadó magyarázott elgondolkodtam a reggel történteken, de nem tudtam magyarázatot lelni...

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végig követtem őt, míg befelé hajtott. Minden mozdulata kéjes gyönyörrel töltött el. Kapkodott, zavart volt. S mindezt miattam. Igazán szép környéken volt a munkahelye. Egy szép irodaház, sok üveg, tágas terek. Bár, neki egy félre esőbb helyen volt az irodája, és nem is üveges falú. Ez igazán remek, gondoltam. Körbe néztem a szobájában is, a titkárnőjét is szemügyre vettem. Formás darab.. nyugtáztam, majd tova suhantam.

Bőven hagytam neki időt, hogy lenyugodjék, és átrendezze a fejét a munkához igazodón. Hamarosan a jól megszokott környezet, feladatok teljesen elterelték rólam a figyelmét. Épp egy hosszú levelet írt, mikor úgy döntöttem, újra akcióba lépek. A titkárnője közölte, hogy kiugrana egy órára a közeli üzletbe, s ő rábólintott, ahogy eddig mindig. S nem sokkal az ajtó csukódása után... egy könyv leesett a polcról. Nem puffant nagyot, de elég ereje volt a hangjának, hogy ő ültében megmerevedjen. Szerintem rögtön bevillant neki, hogy én vagyok.


A füléhez hajoltam, s belesuttogtam:

- Szia édes.... gondoltam, kényeztetlek még egy kicsit.... - búgtam és már csatoltam is ki az övét, elébe kerültem, és újra előtte térdeltem. Ő halkan, erőtlenül tiltakozni próbált:

- Ne tedd ezt velem, bármikor bejöhet valaki.... - Megálltam egy pillanatra és felnéztem az öléből.

- Te nem látod a szélesebb környezeted, de én igen! Bízz bennem! - S ő picit ellazult. Én pedig folytattam a kényeztetést. Hamarjában elővarázsoltam börtönéből a farkát, ami már félig kemény volt. Bizsergető érzés fogott el, ahogy éreztem lüktetését a kezemben, aztán a számban is.... S ő sóhajtozni, nyögni kezdett.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már egészen jól helyrerázódtam a reggel történtek után, és készülődtem a tárgyalásra. Még volt egy kis időm, úgyhogy nekifogtam megírni egy levelet. nehezen ment, mert az a lány még mindig a fejemben járt, de végül belelendültem. Közben beszólt hozzám a titkárnőm, hogy leugrik egy órára. Rendben, addig úgysem jönnek a vendégek és legalább lesz egy kis nyugtom.

Ekkor csak úgy leesett egy könyv a polcról. Még gondolni sem volt időm semmire, de egy megérzés azt súgta, hogy ismét itt van a lány. Abban a pillanatban magam mellett éreztem és már hallottam is a fülemben, amit súgott:

- Szia édes... gondoltam, kényeztetlek még egy kicsit... - és mielőtt még bármit tehettem volna, már az övemnél járt. Fel sem fogtam a helyzetet, és tiltakozni is próbáltam:

- Ne tedd ezt velem, bármikor bejöhet valaki... - de ez sem hatotta meg.

- Te nem látod a szélesebb környezeted, de én igen! Bízz bennem! - nem tudtam mást csinálni. Nem tudtam megakadályozni, mi mást tehettem volna, mint átadom magam neki, tegyen, amit csak akar.

A farkamat percek alatt keményre varázsolta és meg kell mondjam, nagyon értett hozzá. Pár perc után már egyáltalán nem bántam ezt a meglepetést, és átadtam magam a kényeztetésének. Olyan határozottan és kitartóan szopta, hogy már azt kívántam: bár minden nap lenne itt egy ilyen kiadós farokmasszírozás. De amint feszesen álltam, ő az asztalra hajolt és hátraszólt:

- Na mi lesz? Betennéd nekem? - Nem kellett kétszer mondani. Bár nem tudtam megfogni, az asztalban kapaszkodtam, de mégis éreztem a punciját, mintha valóban ott lett volna.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Addig szoptam őt, míg kőkeményen nem feszült bele a számba. Ekkorra már én is erősen kívánós voltam. Én magam még nem csináltam, de tudtam, hogy az orális játéknál többet is enged ez a fajta szellem-lét.... Nem is vártam tovább, hogy én is kipróbáljam ezt.

Felhasaltam az asztalára, és a vállam fölött hátra pillantva szóltam hozzá:

- Na mi lesz? Betennéd nekem? - kérdeztem tőle. S ő máris mögém állt. Nem mert hozzám érni, így az asztalba kapaszkodott. Odatette már nedves ajkaimhoz a keményen duzzadó farkát és lassan betolta. Egyszerre nyögtünk fel. Nem is tudtam, hogy ez ennyire jó érzés lehet. Nagyon szűknek éreztem magam, vagy inkább, őt éreztem nagyon nagynak, kitöltött teljesen. Fantasztikus érzés volt, bizseregtem végig... Nyomtam magam neki, s ő pedig elkezdett lökni rendesen. Nagyon élveztem. Tudtam, hogy még jó ideig senki nem fog arra járni, így zavartalanul élvezhetjük egymást. Lenyúltam a lábaim között, és a golyóit izgattam, miközben ő bennem járt. Akartam őt magamban érezni, jobban, mint bárki mást.

Kipróbáltam még valamit... megszorítottam az izmaimat... ettől hangosabban és erősebben kezdett nyögni.

- Csak nem tetszik?... - suttogtam halkan, de tisztán érthetően.

- De.... ahh... nagyon.... - nyögte, s én láttam a mellettünk lévő üveges szekrény ajtajában, hogy az arca egészen át van szellemülve, nagyon élvezi ő is. Ki tudja, mikor volt ilyen szűk punciban utoljára?

Lassan felhúztam az egyik lábam az asztalra, így picit pózt váltva. Ő azonnal észlelte ezt, jobban berogyasztott és még erősebben kezdett mozogni. Élmény volt hallgatni a nyögéseit...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogyan egyre hevesebben mártottam belé a farkam, annál érzékenyebb lett a makkom a szűk puncijától. Felnyögni nem mertem hangosan, mert ki tudja ki jár erre, de legszívesebben már ordítottam volna, viszont ő sem hagyott leállni. Ha érezte, hogy kicsit is engednék a tempóból, máris dugatta magát. Kapaszkodtam az asztalba, úgy tartottam magam, de éreztem, hogy már nem bírom tartani magam. Aztán feltört belőlem újra és újra csak lőttem ki magamból a forró levem. Nyögése felerősödött, megremegett, majd alább hagyott. Lassított a tempón is, mintha minden cseppet ki akart volna préselni belőlem. Aztán rám mosolygott édesen és... és eltűnt. Én pedig ott álltam az asztal előtt, a nadrágom csupa folt, és akkor látom, hogy a farkam elő sem volt! A nadrágomba ment minden.

Hirtelen azt sem tudtam dühös legyek vagy az előbbi élményből felocsúdva örüljek-e. Ez a nőszemély még azt az illúziót is megadta, hogy elővette a farkam. Legközelebb vigyáznom kell rá, mert megint a nadrágomba megy. Így viszont nem tárgyalhatok, csupa folt vagyok. Csikorgattam a fogaimat mit tegyek, amikor kopogtak. Gyorsan leültem a helyemre, hogy az asztal takarjon.

- Igen? - kérdeztem.

- Csak azt szeretném kérdezni, hogy hová ültessem le a vendégeket? - a titkárnő volt az.

- Várjon egy picit, hadd gondolkodjak. - mondtam neki, ugyanis a vendégeket illik fogadni, viszont mégsem láthatják milyen foltos vagyok. De eszembe jutott egy mentő ötlet:

- A tárgyalóba ültesse le őket kérem, mindjárt megyek. - Amint becsukta az ajtót, egy iratkötetet és a táskám vettem magam elé. Igen, ez jó lesz, csak gyorsan kell leülnöm, hogy ne vegyék észre. Szuper!

Már léptem is ki a folyosóra, majd be a tárgyalóba, ahol már pár úr fogadott, és egy igazán csinos hölgy, aki rövid szoknyájában és mélyen dekoltált kosztümjében mosolygott rám. Ráadásul mintha a szoknya szegélyénél csipke is villant volna...

Na ez hiányzott most... - nyögtem fel magamban, ráadásul pont odaült, majdnem mellém, ahol én fogom tartani a megbeszélést. A fenébe!

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gonoszságom egyre magasabb határokat ért el. Belemásztam picit a fejébe, s azt a képzetet nyújtottam neki, hogy bennem jár. Ami igaz is volt... részint. Viszont, voltam olyan gaz galád, és most tényleg nem vettem elő azt az igézően szép farkát, és nem fogadtam ténylegesen magamba. Még nem. Így.... szegény a nadrágjába élvezett. Jót mulattam, de aztán beláttam, ez tényleg gonosz volt tőlem.

Neki meg, pechére, egy tárgyalásra kellett sietnie.

- A tárgyalóba ültesse le őket kérem, mindjárt megyek. .... - mondta a titkárnőjének, és lázasan kereste a megoldást, hogyan oldhatná meg szorult helyzetét. De, ügyes pasi lévén, feltalálta magát hamar. Én mosolyogva néztem ténykedését.


Viszont, a tárgyalóban már más érzések is elővettek. Ahogy nézte azt a nőt, az egyik tárgyaló felet, annak kihívó ruháját... elkapott a féltékenység. No megállj csak! - gondoltam magamban. Szellemségem nagy előnye, hogy kinézetem úgy változtathatom, ahogy jól esik. Felültem a férfival szemben az egyik szélesebb belső ablak párkányra és elkezdtem végig gondolni, hogy mi is legyen rajtam. Elsőnek egy combfixet, majd egy nagyon kihívó miniszoknyát öltöttem magamra. Felülre pedig egy mélyen dekoltált, de még ízléses felsőt kreáltam, hosszú lánccal középen, ami vezeti a szemet.

A lábamra egy, a szerelésemhez illő szolidabb magas sarkút választottam. Végignézve magamon, elégedett voltam a látvánnyal. Felvettem egy nagyon szexi pózt, félig felültem az ablak párkányra, és így jelentem meg a férfi előtt. Tudtam, hogy csak ő lát. Először észre sem vett, de mikor igen, picit eltátotta a száját....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mikor megjelent a párkányon úgy, mint aki hallgatja az előadást, kicsit meglepődtem. Megakadtam a mondanivalóban, de aztán gyorsan összeszedtem magam, amikor páran forgolódni kezdtek, hogy vajon mit láttam meg? Nyeltem egyet és folytattam, miközben a mellettem lévő hölgy is erős flörtbe fogott a nézésével. Úgy éreztem itt fogok szétesni, mert most két nő játszik velem és egyre jobban melegem lett.

Aztán ahogyan igyekeztem visszanyerni kicsit az irányítást, akkor a szellemlány egyszerűen és minden szerénység nélkül a melleivel kezdett játszani. Hol az egyik, hol a másik volt a tenyerébe, és masszírozta őket. Sőt: elővette a dekoltázson át és a bimbóját csavargatta. Először majdnem alig kaptam levegőt, de aztán még tudtam folytatni a mondatot, de úgy éreztem, hogy gyorsan be kellene fejezni a beszédet, mert egyre nehezebben tudok figyelni.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már az enyém a figyelme nagy része, s ennek örültem. Ezt fenntartandó... úgy igazítottam a felsőm, hogy mindkét mellem kilátszódjék belőle. Élvezettel, kéjjel simogattam magam. Elmosolyodtam, mikor hallottam, hogy megakad a mondat közben. Tudta folytatni még, de éreztem, hogy eltaláltam valamit.


Kezem a melleimről elindult lefelé a testemen, a combomon, végig a térdemig, majd vissza. A vissza irányú mozdulatnál már felhúztam a szoknyám, egyrészt, hogy lássa a combfixet, másrészt azért, hogy teátrálisabban tudjam feltenni az egyik lábam a párkányra. A férfi szinte elharapta a beszéde végét, és hamarjában átadta a szót másnak. Rögtön egy pohárért nyúlt és hosszan ivott. Megvártam, míg újra rám figyel. Egyik kezemmel újra a mellem kezdtem izgatni, a másikkal pedig a dombom simogattam...


Szeme szinte felfalt, így lenyúltam, egyik kézzel elhúztam a finom anyagot, a másikkal pedig.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gátlástalanul és szemtelenül nekiállt kényeztetni magát. Visszaélve azzal, hogy csak én látom, nem zavartatta magát, hogy mindenki engem néz a teremben, és játszadozott a mellével.

Aztán fogta és az egyik lábát felhúzva szétnyitotta a combjait, mely alól a combfixe és a csinos tangája bukkant elő. Remegve az izgatottságtól gyorsan átadtam a szót egy másik kollégának, mert most úgyis ő jönne. Gyorsan egy pohár vízért nyúltam, miközben a mellettem ülő nő egyszerre csak a combomra tette a kezét. Majdnem félrenyeltem ettől a kettősségtől. Ránéztem és akkor láttam benne a tüzet. Ez a nő azt hitte ő húzott fel!

Kezdek kétségbeesni a két nő játékától, mert még rajtunk kívül legalább 10-en vannak bent az asztal körül és bár most pont az asztal túlsó felén lévő kollégát nézi mindenki, de ez a nő is rámenős, a szellem barátnőmről nem is szólva. A combomon egyre feljebb halad a kéz, miközben a szellemlány elhúzza a tangáját. Nem tudom meddig bírom én ezt, hogy két felől kapom a jót, és ráadásul a mellettem ülő nő mit sem tud a másik lányról.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hm. Egy nőtársam akarva-akaratlan sietett a segítségemre. Ahol ülök, onnan remekül rálátok a férfira, és az asztal alá is.... így látom, hogy a nő keze észrevétlenül bár, de egyre feljebb csúszik a férfi comján. Ez a látvány hat rám is, és ahogy elnézem, az én látványom pedig a férfira.

Kéjes vágytól hajtva, hogy újra érezzem magamban a farkát, amit most az idegen nő készül birtokba venni... feldugom magamnak két ujjam és gyorsan járatni kezdem őket magamban. Ettől a férfi szeme egy pillanatra kitágul, de aztán észbe kap, hogy nem reagálhat így egy komoly tárgyalás kellős közepén... és lesüti a szemét, hogy rendezze vonásait. Felkelek a párkányról, és közben oldalt lehúzom a szoknyám cipzárját, s egy könnyed, gyors mozdulattal megszabadulok tőle. Elsétálok a férfi mellett, és megállok mellette, úgy egy méter távolságban, hogy jól rám lásson. Hátat fordítok neki, nagyon kíhívó mozdulattal lehúzom magamról a bugyim, és mikor már majd' teljesen meztelen vagyok, ekkor fordulok meg, hogy lásson. Leülök vele egy vonalban egy szabad székre.


Köztünk nem ül senki, így könnyedén rám láthat. Újra kényelembe helyezem magam, és széttárom a lábaim... kezem újabb játékba fog....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem bír magával egyik nő sem! A szellemlány éppen megujjazta magát, ez a másik meg lassan meg sem áll a farkamig. Biztos rákvörös lehetek a helyzettől, és ez mindkét nőre nagy hatással volt. Az egyik a párkányon úgy járatta magában az ujját, hogy legszívesebben odamentem volna bedugni neki, ez a másik meg most ült kicsit közelebb, hogy jobban elérjen. Mi van itt? Elment az eszem?

Ekkor a szellemlány felállt és odajött mellém. Levette a szoknyáját, és nekem háttal lehúzta a bugyiját, kidomborítva a popsiját. Már-már éreztem a puncija illatát, mikor megfordul és nem messze tőlem leült és széttárva a lábait simogatni kezdte a punciját. Igazítottam a nyakkendőmön kicsit, amikor éreztem, hogy a nő mellettem rátapintott lüktető keménységemre. Talán még a nadrágom nedvességét is érezheti, ami az értekezlet előttről maradt. Rám nézett a nő és elmosolyodott, de nem tehettem semmit, így bátorításnak vette és simogatni kezdte a makkom. A másik lány pedig továbbra is zavartalanul elégítette ki magát, valahonnan egy vibrátor is előkerült, azzal imitálta, mintha én dugnám.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyre gyorsabban veszi a levegőt. Helyes... - nyugtázom magamban. Ahogy domborodik a farka a nadrágban nagyon megkívánom újra. Vacillálok, hogy intézzem-e úgy, hogy ki tudjon szökni az értekezletről, vagy még húzzam picit a kéjét... és úgy döntök, maradunk még. Elővarázsolok egy vibrit, ami kísértetiesen emlékeztet az övére, és teketória nélkül feldugom magamnak. Élvezi a látványt ő is...

- Tetszik amit látsz? Izgat? - kérdezem tőle. Mivel sokan vagyunk, nem válaszol nyíltan, de alig láthatóan bólint.

- Fokozzam még? Bírod? - kérdem mosolyogva, mire újra bólint. Erre én felkelek, közelebb viszem a széket hozzá. Merőlegesen fordítom neki, leteszem középre a vibrit, és mintha az ő farka lenne, szembe vele, széles terpeszben, lassan bele ülök. Úgy mozgok rajta, mintha egy igazi farok lenne, mintha lovagolnék az ölében... Nyögök hangosan és közben a csiklómmal játszom. Érzem, látom rajta, hogy ez kezd neki sok lenni.


Közben a kolléganője keze meg eltűnt a nadrágjában.... Szegény pasi... Csak nehogy most élvezzen el....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Tetszik amit látsz? Izgat? - kérdezi, mintha nem látná rajtam, hogy igenis tetszik amit művel. Bólintok, mire érzem, hogy a cippzár lehúzódik a nadrágomon. Ránézek a nőre mellettem, elmosolyodik, majd ismét az előadóra figyel.

- Fokozzam még? Bírod? - kérdi a szellemlány, de újabb bólintást kap, mire a farkamra rákulcsolódik a másik lány keze. Úgy látszik, azt hitte neki bólintok, mert éppen elkaptam elforduló tekintetét. De a szellemlány nem bír magával: elkezdi dugatni magával a vibrátorral, miközben a nadrágomban a makkom masszírozzák. Komolyan mondom, mindjárt eldurranok.

Egyik nő sem hagyja abba amit elkezdtek és nem szólhatok semmit, nem tiltakozhatok. A szellemlány nyögései a fülemben, a másik kéz egyre erősebb húzogatása és masszírozása... Nem bírom!

A szellemlány eközben olyan sikollyal élvez a fülembe, hogy beleborzongok. Ez megadja az utolsó lökést.

A következő pillanatban makkom megfeszül és a kezem gyorsan a szám elé teszem és a nő tenyerébe lövöm forró levem. Ő pedig finoman kiprésel belőlem minden cseppet, és ahelyett, hogy megállna, még simogatja tovább, hadd lüktessek benne tovább. Másik kezével egy szalvétát vesz el az asztaltól, majd egy óvatlan pillanatban az asztal alá csúsztatja és letisztogat minket.

Hálásan tekintek rá, és újra elmosolyodik és nyúlnék, hogy eltegyem a nadrágomba, de nem engedi, markolja erősen. Mit akar ez a nő tőlem?

Eközben a szellemlány eltűnt, de hova? Lenézek és ott látom az asztal alatt a szemeit. Jaj ne! Egyből tudom mit akar és máris újra keményedni kezdek.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A másik nő nem is tudja, mennyit segít nekem... Izgató számomra a látvány, hogy ezt a jóképű pasit egy másik nő izgatja, én pedig a rá vagyok elementáris hatással... Addig izgatom magam, míg megérzem azt a jól eső bizsergést, ami a végső megfeszülésemet jelzi előre. Sikongatva, nyögve élvezek el, és tudom, hogy rá is nagyon hat, de nem mutathajta ki. S ha már nekem jó volt, szeretném, hogy neki is az legyen. Újra és általam.... Fogom magam és az asztal alá mászom, egészen pontosan a lábai közé kúszom. Ő lenéz és meglátja a fejem a combjai között. Látom a riadalmat is a szemében, hogy akkor mi lesz, ha a másik nő kezéhez érek? Megnyugtatva mondom.

- Engem most csak te fogsz érezni.... - mosolyom sem nyugtatja meg, s a mozdulatom végképp nem, amivel a keményen lüktető farkára hajolok. Mélyen beveszem. Én nem érzem az idegen nő kezét, neki viszont duplán ingerlő ez az egész helyzet.


Végig nyalom a farkát, a tövétől egészen a makkig. Ő csak néz, és látom rajta, hogy ezt nem fogja újra sokáig bírni így. Vacilálok, hogy végig vigyem-e így a játékot, vagy legyek még gonoszabb és nézzem végig közelről, a farkát nyalogatva közben, hogy ő újra elélvez?....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszerűen elveszek a dupla kényeztetésben. Míg a szőkeség csak masszírozza a makkom, addig a szellemlány már tövig bekapva húzza végig a hegyéig. Ez el nem mondható érzéshez vezet, hiszen mintha csak szopás közben masszíroznának, egyszerűen elmondhatatlan. Majdnem felnyögök, amikor a szőkeség újra elkezdi húzogatni a farkam. Leteszem a kezem az asztal alatt a combjára és egyre feljebb indul kutató kezem. Nem volt semmi ellenállás, sőt, mintha a combjait jobban kinyitná. De a csipkénél már majdnem belekapaszkodom, mert a túlvilági barátném egyre jobban szívja és harapdálja a makkom, a nő pedig egyre erősebben húzogat. Másik kezemmel egy tollat szorongatok erősen, és nem bírom tovább, hogy ne érezzek pinát a tenyeremen és a nő tangájára tapad a tenyerem. Ő felsóhajt, és már keményen veri a makkom, miközben az előadó valami unalmas dologról beszél.

De én ezt már nem bírom! Ujjaim a nő csiklójára tapadnak az anyagon át, amikor újra kitör belőlem a forróság, és most akadály nélkül az asztal lapjának alsó felére lövöm minden forróságom. A szellemem csak nyeli és nyeli, szívja, de csak pumpálom az asztal alatt a levem. A nőt sem kell félteni: keményen kimasszíroz belőlem minden cseppet.

Már teljesen kivagyok, zihálok, gyorsan iszok egy pohár vizet megint, mert úgy érzem ennyi facsarástól összeesem, hiába ülök. A mellettem lévő nő felír valamit egy cédulára és odacsúsztatja. Elolvasom:

"Ma este nálam? Itt a címem és a telefonszámom..." Nyelek egyet, mert hiába mennék el vele kettesben, van egy sanda érzésem, hogy a túlvilági szexdémon sem hagy magunkra...

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hihetetlen élmény, ahogy érzem, és látom, hogy "szenved tőlem" és a másik nőtől. S ez a nő, tudtán kívül, nagyon nagy élvezetben részesít engem is. Elélvezés után nézegetem még egy picit az előttem duzzadó farkat, nem bírok betelni vele. Asztrál testemnek köszönhetően felülök az asztalra, minden nehézség nélkül. Látni akarom az arcát közelről is. Tudom, hogy a férfi lát engem is, és rajtam keresztül az előadót is. Figyelmem nem kerüli el a nő mozdulata, amint egy lapot csúsztat imádottam elé.... "Aham, szóval esti randi?..." - kérdezem magamban, de hangosan csak felkuncogok. A férfi rám néz és látom rajta, egyre gondolunk.


Rendes szellemke voltam, adtam egy csókot a férfi ajkára, és azzal búcsúztam tőle, hogy otthon meglátogatom még, mielőtt elindul... Szinte kétségbe esetten néz rám, de én sokat sejtető mosollyal az arcomon válok köddé, s hagyom őt ott a nővel, a kókadni nem akaró farkával és minden kétségével, hogy mit hozhat neki még ez az este...


A nap hátra lévő részében figyeltem őt, ahogy próbál koncentrálni, de időről-időre elkalandoznak a gondolatai. Milyen szerencse, hogy egyedül van az irodájában, így nem láthatja senki a zavarát. A munka idő vége előtt már sietősen szedelőzködni kezdett, s szinte rohanva indult el. Nofene.... vajon előlem rohan, vagy inkább a találkára?.... Ezzel a gondolattal kísérve lendültem utána. Mikor megérkeztünk a ház elé, ahol lakott, én már tudtam, merre menjek tovább. Milyen szerencse, hogy ki van írva a névtábla a kapunál... Ő még a kocsiban szedte össze magát.


Izgató démon lévén... egy kis meglepetéssel vártam őt. Mikor belépett a lakásba, félhomály, halk török zene és én... hastáncos ruhában... vártam őt... A meglepetéstől a földbe gyökerezett a lába. Egy kis előjáték az esti finomságok előtt.... suttogtam, ahogy közelebb táncoltam hozzá....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig bírtam a munkámra koncentrálnia hátralévő időben. Úgy felzaklatott ez az egész délelőtt, hogy nem tudtam hová tenni. Először a szellemlány, majd a tárgyaláson mindketten, ráadásul estére is várnak. Nem is emlékszem, hogy lett volna ilyen mozgalmas napom valaha is. Ráadásul nem is a munkáról van szó. Nadrágom szerencsére megszáradt, de így is foltokkal tarkított lett. Alig vártam, hogy hazaérhessek és kicsit kifújjam magam. Hazafelé nem jelentkezett a szelem barátnőm és kicsit végiggondolhattam az estét. Az egyértelmű, hogy a szőkeséget nem hagyhatom ki, esetleg többször ágyba vihetem, viszont a szellemlány is olyan tüzes, hogy nem tudom hogy bírom majd a két nőt. Ahogy nézett rám, elég egyértelmű volt, hogy az este nem egy nő lesz ott az ágyban egyszerre. Kínos lesz, hiszen a szőke nem láthatja a másik barátnőm. De mégis el kell mennem hozzá.

Ezekkel a gondolatokkal szálltam ki az autóból, majd ahogy nyitom a lakás ajtaját ott áll lenge öltözékben az én szellemem. Még török zene is szól, hangulatos félhomály. Felnyögtem. Hosszú estém lesz, már most látom. Teljesen kifacsar ez a nő, és nem tehetek semmit. Vagy... elkapom és alaposan kielégítem. Igen, ráfér már egy kiadós kefélés, különben egy életen át mellettem marad. Nagyon jól dug a csaj, de mégiscsak szellem, nem tarthatom itt örökké. Na majd egy kiadós menettel felszabadítom! Még bőven van időm a szőkéig.

Ezzel az elhatározással elmosolyodtam, becsuktam mögöttem az ajtót, és ruhástul a szobába mentem és a fotelbe ültem. Csodáltam a műsorát, a mozgását, a játéka elvarázsolt. Éreztem, hogy a pihenés kellemes lazulását felváltja újra a vágy bizsergése.

A kendőjével végigsimít az arcomon, a nyakamon, majd újra hátrálva táncol. Áttetsző ruhája kirajzolta alakját, melyet a sejtelmes fény még átvilágított. Egyre jobban kívántam az ölembe.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A zene, a hangulat rám is hatott, nem csak rá. Egyre jobban éreztem, hogy el akarom őt csábítani, egészen és nagyon. Táncoltam hát neki, mindent bevetettem... Lágy, finom csípő mozdulatokkal mozogtam körülötte, kezemmel csak ritkán nyúltam hozzá, akkor is csak futólag, egy-egy érintés erejéig. A szeme kezdett homályosulni, de vaciláltam egy pillanatra, hogy ezt csak a fény okozza, vagy tényleg kezd egyre jobban rám gerjedni. Újra. ... Elmosolyodtam és lassan vetkőzni kezdtem. A táncot nem hagytam abba közben, kecsesen ringó csípővel közelítettem felé. Megálltam előtte, de épp akkora távolságban, hogy még ne tudjon elérni. Elsőként a felsőmet gomboltam ki s csúsztattam le magamról lassan. Kínoztam vele, hogy nem láthat meg mindent azonnal. Már nyúlt volna értem, hozzám, de picit hátra döntöttem a csípőm, a derekam, s nem engedtem, hogy hozzám érjen. Halk, elégedetlen morajt hallatott, de jobb híján visszadőlt a fotelben. Picit simogattam a melleimet, s közben végig a szemébe néztem. Igen, pontosan tudtam, hogy ő is ezt akarja velem tenni...


Lejjebb csúsztattam a kezem mellemről, a hasamon át a rafináltam megoldott nadrágszoknyához. Kívülről nem látszott, de igazából csak egy magam köré tekert hosszú anyag takart alulról. Beakasztottam két ujjam a derekam két oldalán az anyagba és picit lejjebb toltam. Épp annyira, hogy már majdnem láthassa a dombomat, azonban itt megálltam. De a jó szívem nem engedte, hogy tovább így kínozzam.


A lábai közé léptem, igazán közel hozzá. Láttam rajta, hogy sokmindent megadna azért, hogy hozzám érhessen. Lassan, de mégis tempósan haladva toltam le magamról az alsóként szolgáló anyagot és ő hangosan felnyögött, mikor meglátta a kopasz dobom...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igazán csábító táncot lejtett előttem ez a bestia, és amikor egymás után lekerültek róla a ruhadarabok, éreztem, ahogyan visszatért belém az élet. Végül a kopasz puncija is előbukkant és legszívesebben nekiestem volna, hogy kinyaljam, de erre sajnos nem sok reményem volt. Elővettem és húzogatni kezdtem a farkamat, mert nem bírtam már tovább, és miközben felettem állt, szinte érintésnyire tőlem, legszívesebben feltoltam volna a csábító puncijába.

De hiába is akartam bármit, mindig átmentem rajta, és akár kézzel, akár a farkammal is próbáltam hozzáérni, nem tudtam. Rájöttem, hogy csak ő lehet az, aki megteheti velem, amikor ő akarja, akkor érezhetem. Megadóan hullottam vissza a helyemre, és csak néztem, amint mosolygott a próbálkozásaimon. Felsóhajtottam:

- Ne kímélj, ne tedd ezt velem! Akarlak, de mégsem tudlak elérni, végezz hát ki!

De továbbra is csak mosolygott, majd megfordult és popsiját kitolva felém ingerelt tovább. Ott a szám előtt nyíltak ajkai, de a fejem a semmibe bukott. Mégis, ahogyan a nyelvemre tolta, éreztem az ízét és talán valami forróságot is. Neki is álltam nyalni, ahol és ahogy csak tudtam, és ahogyan észrevettem a hangjaiból neki is tetszett a dolog.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lassan vetkőztem le. Követtem a zene ritmusát, sokáig húztam a látványt, míg egy-egy ruhadarabtól megszabadultam. Végül, ott álltam előtte meztelenül. Azonnal újra csillant a vágy a szemében. Már nyúlt volna értem. Rendre kiment a fejéből, hogy nem tud sem elérni, sem megérinteni... érezni is csak akkor, ha én akarom. Tehetetlenül hanyatlott vissza.

- Ne kímélj, ne tedd ezt velem! Akarlak, de mégsem tudlak elérni, végezz hát ki! - sóhajtott. Már én is vágytam rá. Ahogy elővette a keményen meredező farkát és izgatni kezdte, nehezen fogtam vissza a vágyaimat, hogy azonnal bele ne üljek. De nem, megállt parancsoltam magamnak, s ezáltal neki is.

Megfordultam, előre hajtolam. Nedves ajkaim elváltak egymástól, mintha csak a számat nyitottam volna ki résnyire. Közelebb léptem hozzá, s ő akaratlan nyújtotta ki a nyelvét, és nyalintott rajtam egyet. Oh igen... sóhajtottam... Ezt akartam már jó ideje. Ezen felbátorodott és tovább kezdett ingerelni. Akartam, hogy ő is érezzen engem és biztos voltam benne, hogy agya érzékeli is az ízem.

Kinyújtott lábakkal álltam előtte, eddig a kezemmel támaszkodtam a térdemen. De, ahogy lenéztem, megláttam a farkát, ami kicsit mozgott minden egyes nyelvcsapására. Ingerlő volt ez az apró mozdulat sor, így lenyúltam és verni kezdtem a farkát. Belém nyögött és folytatta játékát...

Kezdett kifutni a vér a lábaimból, átfutott az agyamon, hogy le kéne ülnöm valahova, mert ezt a fajta kényeztetést én sem bírom sokáig állva. Körbe néztem a szobában és próbáltam fel is fogni, amit látok magam körül. A kanapé csak másfél lépésnyire volt tőlem, azt ítéltem jónak a továbbiakhoz.


Elléptem ingerlőmtől, fel feltérdeltem a kanapéra, neki háttal. Szélesre terpesztett lábakkal térdeltem, pucsítottam is. Végig simítottam az oldalamon, majd a fenekemen is, majd újra előre. Látni nem látta, de biztos voltam benne, hogy pontosan tudta, hogy mikor felemelem a kezem, a melleimet simogatom... Végül lenyúltam és picit ujjazni kezdtem magam...

Mikor már jó nedves volt az ujjam, a vállam felett néztem hátra rá.

- Gyere ide, folytasd itt a játékod... ha akarod.... - búgtam neki.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Feltérdelt a kanapéra, és még kidomborította popsiját, felkínálva magát nekem. Simogatni kezdte magát hol hátul, hol elől, és még a melleivel is játszadozott. Igazán vágykeltő játékot adott elő, és úgy éreztem, nem sokáig nézem tétlenül ezt a csábítgatást.

- Gyere ide, folytasd itt a játékod... ha akarod... - szólt hátra, rám nézve. Kacér szemei sokat sejtettek, és már nem vártam tovább. Odaléptem mögé és farkammal odaálltam a bejárata elé. Szinte azonnal éreztem, amikor rám tolta forró punciját, és semmivel nem összehasonlítható érzés, ahogyan megmártóztam benne. A farkamhoz kaptam, meg is tudtam fogni, de mégis határozottan éreztem, amint benne voltam. Bizarr volt, de nagyon tetszett. Nem tudtam meddig és hogyan mehetek el, ezért egyszerűen megdugatta magát velem, mert teste előre-hátra járt rajtam, és nem kímélve már érzékeny makkom. Mintha egy valódi nővel tenném, úgy éreztem. Ekkor eszembe jut az esti randi. Le kell mondanom! Nem fogom bírni a mai nap után, szinte kizárt. Majd felhívom...

De ahogy ez a gondolat felmerült bennem, úgy illant el, mert egyre jobban eluralkodott rajtam az ősi ösztön, éreztem, hogy hatalmas robbanás lesz a vége.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szorosan mögém állt. Tudtam, hogy mit érez, hogy szinte majd szét robban a vágytól, hogy bennem lehessen. Én is hasonlóképp éreztem, akartam, hogy újra bennem legyen. De, ő mégsem mozdult, bennem pedig már sürgető volt az érzés. Hátra néztem, s láttam, hogy megfogja kőmerev farkát és mintegy fegyvert rám szegezve, felém tartja. Több sem kellett nekem, fogtam és egyszerűen rátoltam magam. Mindketten szinte egyszerre nyögtünk fel. Amint megéreztem a farkát magamban, azonnal tódultak az érzések is, hogy még és még akarom őt. Ő nem mozdult továbbra sem, bár a hangok, melyek elhagyták édes száját, egyre mélyebbről törtek elő belőle.


Mozogni kezdtem hát rajta... szépen, előre, hátra, előre, hátra... Picit gyorsítottam a mozgáson, mert kívántam már nagyon. Magamon éreztem a tekintetét, ahogy a testemben gyönyörködik. Szabad kezemmel, mellyel nem támaszkodtam, elnyúltam a lábaim között és a zacskójával kezdtem játszani. Finoman morzsolgattam az ujjaim között, nem akartam fájdalmat okozni neki. Sóhajtással nyugtázta a mozdulatom és egy kevéskét még közelebb jött, hogy jobban elérjem.


Helyezkedtem megint, szélesebb terpeszbe helyezkedtem megfogtam mind a két kezét, és előre, a melleimre húztam őket. A hátamhoz simult, újra felnyögött. Tudtam, biztosan tudtam, hogy érez engem, s azt is, hogy ettől majd megőrül...

- Nagyon finom az érintésed... ne hagyd abba kérlek... - suttogtam neki.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszerűen megdugatta magát. Mi mást is tehettem volna, hiszen nem tudtam megfogni, csak érezhettem, és így abszolút az irányítása alá kerültem. Amikor felhúzta magát a farkamra, úgy éreztem tövig belé hatolok, éreztem a forróságát és láttam magam előtt őt, ahogyan mozgatja a csípőjét. Makkom egyre jobban forrósodott, és már-már kézzelfoghatónak tűnt a masszírozása. Felhördültem, és úgy éreztem, hogy ha így folytatja tovább, bármikor elszállhatok.

De aztán kicsit jobban kinyílt és a kezeim a melleihez húzta. Nem tapintottam, de éreztem a meleget, ahogyan a tenyerembe simult. Farkam szinte feszült, ahogyan hátrahajtotta a testét, és ujjaim is mintha meg-megakadtak a bimbóiban. Sóhaját tisztán hallottam:

- Nagyon finom az érintésed... ne hagyd abba kérlek... - de nekem sem kellet több, már megállíthatatlanul mozgattam a csípőm, és nyögésünk egyre jobban keveredett. Egy erősebb lökésnél olyan sikoly hagyta el a száját, hogy már nem bírtam visszafogni magam én sem és duzzadt makkom szinte felrobbant. Csak dől és dőlt belőlem a forró lé, remegő lábaimon alig bírtam állni. Megszédültem, miközben farkam újra és újra görcsbe rándulva lökte ki magából az újabb adagokat.

Végül a fotelbe roskadtam. Ő szemben állt velem, majd kényelmesen beleült a farkamba. Elmosolyodott és simogatta a tarkóm.

- Tudod... - súgta kéjesen. - Addig nem mehettem el ebből a világból, amíg egy pasas alaposan meg nem dugott. Ezt határoztam el...

Gondolatok cikáztak a fejemben, miközben hallgattam a szavait, hogy akkor végleg itt hagy engem? Én lennék a felszabadítója?

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mikor már a melleimet simogatta, éreztem, hogy én is kezdek elveszni ebben az érzék viharban. Próbáltam teljes mértékben az irányításom alatt tartani a dolgokat, de azzal még én sem számoltam, hogy ekkor élvezetet fog nekem okozni. Picit csavargatta a bimbóimat.. ez, s farkának kemény lüktetése megtette a maga hatását... hangos sikoly hagyta el akjaimat, mely rá is igazán bódiítóan hatott. Mintha új erőre kapott volna ettől, még gyorsabb tempót diktált, de már nála sem volt megállás, hangos, elnyújtott nyögések közepette élvezett el.... Furcsa mód, nem lövellt messzire az anyaga, talán miattam nem. A lábán csorgott le, és be kellett magamnak vallani, valamiért ez a látvány is tetszik.

Leült újra és láttam rajta, hogy tényleg kezdi a tűrőképessége határait súrolni. Finom látvány volt, ahogy piheg, főleg azzal a tudattal, hogy tudtam, egy olátri élvezésen van túl. Ahogy én is. Ezért nagyon hálás voltam neki, s ő nem is tudta, hogy mennyire.

- Tudod... - súgtam kéjesen... - Addig nem mehettem el ebből a világból, amíg egy pasas alaposan meg nem dugott. Ezt határoztam el... - mondtam neki, miután kényelmesen az ölébe ültem. Teste picit megmerevedett ettől a közlésemtől. A feszültségét oldandó, simogatni kezdtem a mellkasát, a nyakát, az arcát, nyakát, tarkóját. S folytattam tovább... - Igen, jól gondolod, te voltál az, akiért még érdemes volt itt maradnom. S be kell valljam, ez a nap ... majdnem életem legszebb napja volt. Az mondjuk biztos, hogy a legszexisebb mind közül. Ezért hálával tartozom neked...

A döbbenete csendje tovább húzodott az éjben, s én már kezdtem aggódni, hogy komolyan megbántottam. Elmozdultam a fülétől, s az arcára, szemébe néztem. Kutatón, fürkészőn, lestem minden mozdulatát. Csak lassan, nagyon lassan engedett fel, értette meg szavaim igazi jelentését, hogy nem csak kihasználtam őt.

- Csak remélni tudom, hogy neked is olyan élményt jelentett ez a nap, mint nekem... igyekezetem mindent megtenni érted... - suttogtam halkan s az ajkára hajoltam. Gyengéden kezdtem csókolgatni, s ő egyre-másra viszonozta minden csókom...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szavai, ahogyan a fülembe kúsztak, szinte megborzongatott. Búgtak, visszhangoztak és mámorítóan édesek voltak.

Szemembe nézett, és mélyen, mégis szívmelengetőn kutatott a tekintetemben.

- Csak remélni tudom, hogy neked is olyan élményt jelentett ez a nap, mint nekem, igyekezetem mindent megtenni érted... - mondta minden szavát megerősítve, és hozzám hajolt. Éreztem valami forróságot, ahogyan megérintett vele, ahogyan megcsókolt. Viszonoztam, és nem tudtam abbahagyni, élveztem, hogy kicsit is, de jobban érezhettem őt. Legszívesebben a karomba zártam volna és magamhoz húztam volna, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Végül odabújt mellém, és mintha kitalálta volna mit szeretnék a karomba bújt. Testemen éreztem forróságát, ahogyan hozzám simult. Keze végigcirógatta a mellkasom, a hasam, majd a combomat. Végül így merültem álomba.

Másnap reggel már nem volt ott. Sem utána, pedig többször mentem el arra kocsival, ahol ráleltem. De többet már nem jött. Tényleg betartotta a magának tett ígéretét és örülök, hogy végül engem választott és segíthettem neki megbékélni.

Tartalomjegyzék