Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Minden a lehető legjobban indult aznap. Korán kelés, reggeli összepakolása, alvó feleségemnek egy édes csók és irány a munka.
Az út unalmas volt a város felé, sehol senki, nyomhattam neki a gázpedált. Sütött a nap, a zene szólt a rádióban és dudorásztam. Már a fejemben járt az aznapi értekezlet menete, le fogom nyűgözni az ügyfeleimet. Abszolút befutóra mentem, hiszen már hónapok óta puhítom őket és ideje a végső döfésnek.
Megnézem magam a visszapillantóban: minden passzol.
Amint visszanéztem a szélvédőn, egy fiatal lányt pillantottam meg a kocsi előtt. Tövig nyomtam a féket, de tudtam, hogy nem állhatok meg. Máris lepörgött előttem minden, és pár másodperc múlva a szélvédőmre került, betörve azt, majd a fékezés erejétől az útra vissza. Abban a pillanatban kiugrottam az autóból és aztán...
Nem volt ott a lány. Benézek a kocsi alá, elé, mellé, de sehol a lány. Aztán amikor felegyenesedem, azt látom, hogy a szélvédő nincs is betörve. Az úton sehol egy autó. Álmodom? Mi történt? Újra körbenézek, majd az órámra: nem, nem képzelődöm, itt vagyok. De akkor mi volt ez az előbb?
Tenyerembe temetem az arcom és megmasszírozom, hogy felébredjek. Pedig nem vagyok fáradt.
Visszaülök a kocsiba és szépen, lassan gurulni kezdek. Hibátlanul megy. Sokkal figyelmesebben kezdek vezetni, de már nem száguldozva. Remélem nem őrültem meg. Ekkor egy hang szólalt meg mellettem az ülésen:
- Helló! Ki vagy? - a kormányt meg majdnem félrerántottam, mert az "elgázolt" lány volt az.