Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Az leendő ifjú pár az anyakönyvvezető előtt állt, mindkettő kipirulva az izgalomtól, az őket összeadó középkorú hölgy ünnepélyesen beszélt, én meg kíváncsi tekintettel néztem körbe.
A vőlegény az egyik legjobb barátom, a menyasszonyt is jó ideje ismertem már, régóta összejártunk, és a baráti társaság együtt ment szórakozni. Én idő közben facér lettem, és ők úgy gondolták, hogy majd a lagzin a menyasszony baráti köréből találok valakit magamnak. Most ezért lestem körbe keresve a számomra idegen arcokat.
Sokan voltunk, és sok új embert ismertem meg, egyelőre csak így látásból. A menyasszonynak igen nagy baráti köre jelent meg, és én igyekeztem kiszúrni közülük azokat a nőket, akik látszólag pár nélkül jöttek.
Pokoli meleg volt, a nyári nap besütött a hatalmas ablakokon, én háttal ültem az üvegnek, így a zakóm igen hamar valóságos katlanná vált. Percek alatt izzadni kezdtem, de az ünnepélyesség nem engedte meg, hogy lazítsak az öltözékemen. Nyakkendőm satuként szorította a nyakamat, az ingem rám tapadt. Szép kilátások az esti lagzira, majd jól leizzadtan fogok táncolni valamelyik szépséggel.
Aztán, ahogy nézelődtem, tőlem balra, kicsit előrébb a másik oldalon ült egy barna, félhosszú hajú nő. Mellette mindkét oldalon szintén nők ültek, így reméltem, hogy pasi nélkül jött. Aztán magamban szólítgattam, hogy fordulj már erre kicsit, láthassam az arcodat ő meg, mintha meghallotta volna az imámat, vagy csak megérezte, hogy valaki nézi, lassan elkezdte felém fordítani a fejét. Igen szép arcú nő volt, olyan 25 körülinek saccoltam.
Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, egy aprót biccentettem felé, mivel egy ilyen alkalomkor mindeni ismerősévé válik a másiknak. Egy apró, halvány mosoly volt a válasz, amit bátorításnak véltem. Aztán kezdtem lejjebb is pásztázni a szemeimmel, de a szék támlája csak a vállait engedte láttatni. Azt azonban sikerült kiszúrnom, ahogy mozgolódott, meg időnként odahajolt a mellett ülőhöz, hogy szép, dús keblekkel áldotta meg a sors őt.
Aztán végre vége lett a szövegelésnek, az ifjú pár immár a tömeg felé fordulva várta a gratulációkat. Igyekeztem az újdonsült ismerősöm közelébe férkőzni, hogy legalább lássam őt teljes valójában, de a tömeg ezt nem engedte. Aztán végre én is odakerültem a párocska elé.
- Részvétem – mondtam szándékosan nem halkan a barátomnak, közben oldalt sandítva vártam az ara reakcióját. A fickó is humoránál volt, mert egy „nekem mondod?” –dal kontrázott.
- Na várj csak, mit kapsz tőlem ha táncolunk – mosolygott rám a nej, miközben megpusziltuk egymást. Szerettem őket, nagyon jó fejek voltak.
Aztán, mikor elindultam kifelé a teremből, egyszer csak előttem termett az a szép nő, akit szerettem volna közelebbről is megismerni. Most hátulról láttam, szépen domborodó fenék, formás lábak haladtak előttem szépen lassan.