Készült: 20 Jun 2013 18:02
(Írta: Sierra)
Korai még az éjszaka, egy pohár borral a kezemben intézem a privát leveleimet, amikor látom, hogy újabb megkeresés jön a társkeresőn. Gondolkodom rajta, hogy egyáltalán megnézzem-e, vagy jó lesz az másnap is, de végül az örök optimizmusom nyer, no meg az, hiszem, vannak még csodák. Először a levelet olvasom el, ami kellemes meglepetést okoz. Értelmesen összefüggő mondatok, valódi érdeklődést tükröző sorok. Elégedett mosollyal nyitom meg immár a levélíró profilját, ahol egy nekem tetsző fotót látok. Semmi kirívó, de a mosolyában van valami veszélyes kalandot ígérő...persze lehet hogy csak bele akarom képzelni.
Egy választ minden esetre megér. Hosszan töprengek, mit is írhatnék...úgy érzem magam, mint egy hülye kamasz az első ismerkedésekor. Nem egyszerű úgy írni a munkámról, hogy ne derüljön ki rögtön, hogy ki vagyok, de igyekszem úgy megfogalmazni a dolgot, hogy minden igaz legyen. A ferdítés nem az én világom. Hmm, no igen, a képválasztás...szerintem is jó, s csak neked, kedves ismeretlen ismerős, elárulom, hogy engem ábrázol...vagy inkább rejt a fotó. Ha kitalálja melyik részletet, talán megkaphatja a következő kockáját ugyanennek a sorozatnak. Aztán a következőt...s a következőt...
Hogyan is kellene leírnom, hogy egész pontosan milyen partnert keresek...olyan kényes dolog ez...majd inkább később...ha egyáltalán válaszol még. Most csak írok arról, hogy kedvelem a rejtélyeket, rejtvényeket, játékokat, és minden olyat, ami a játékban részt vevőknek örömöt okoz. Legyen ez a legszelídebb, esetleg a legvadabb. Elárulom azt is, hogy utazni én nagyon szeretek. Persze nem feltétlenül konferenciára, bár ha úgy adódik, hogy menni kell, mindig hozzácsapok egy hosszú hétvégét, hogy legyen időm felfedezni a helyet, ahol járok.
Elárulom, hogy a munkám során folyamatosan irányítok...majd hozzácsapom azt, hogy minden ínyenc újdonságot szívesen kipróbálok...hát ebből akár meg is értheti, hogy mit akartam virágnyelven a tudtára adni.
Gyorsan elküldöm, reménykedve, hogy talán a lehetetlen óra ellenére még nem aludt el. Ahh, már megint az akaratos természetem! Ha valami fogamra valót lelek, rögtön meg akarom kaparintani. A csudának van kedve fél napot várni arra, hogy kialudja magát, na meg hogy az irodában legyen két percem egy levélolvasásra!
Mázlim van, a rendszer jelzi, hogy a küldés után egy perccel már meg is nyitották a küldeményt. No, ebből sem lesz alvás! Töltök még egy pohár bort, és izgatottan várom, mikor jön válasz. Közben...elkalandozva elképzelem, hogy milyen is lenne...lesz az, amikor az ismeretlen ismerősöm összefogja a két csuklómat, és azzal a veszélyes mosolyával a falhoz présel. Beleborzongok a gondolatba.
Összesen könyv
Az alábbi (legtöbbjük nyers, nem korrektúrázott) történetek kizárólag 18 éven felülieknek valók és személyes célra tölthetők le, terjesztésük csak az alábbi CC Licensz keretein belül történhet:
