Készült: 09 Sep 2010 19:39
(Írta: Mykee)
- Minden a maga hibája volt, mégis én szenvedem el. - ebben tökéletesen igaza volt és ez a tekintetében is látszott. - Elhiheti gyűlölöm magát, és elmehet a pokolba.
Bement a cellába engedelmesen. Tudtam, hogy most nem jogosan tartom bent, azért, hogy kifelé megmutassam másoknak a hatalmam, és hogy példát statuáljak. De nem kellene a cellába mennie. Nem vittem be, nem is akartam oda zárni. Ezután meg főleg nem. Ismét megforgatta a szívemben a kést, de ezt nem mutathattam felé.
Utána mentem és amikor megláttam a cseppeket az orcáján már úgy éreztem, hogy tényleg elvesztem. Csendesen hozzáértem az arcához, és letöröltem a csordogáló kis patakot. Néztem ezt az ártatlan szemet és tudtam, hogy jogtalanul bántottam. De már nem bántom. Most érezze azt, hogy megvédem még önmagamtól is.
Kezem a tarkójára siklott, éreztem, amint szíve egyre hevesebben vert. Aztán vége lett. Az ártatlan szemek és a cseresznyepiros ajkak végül végleg a hatalmukba kerítettek és odahajoltam megcsókolni. Először csak éppen, óvatosan, alig-alig érintve. De aztán ő sem húzódott el és végül szenvedélyesen csókolni kezdtük egymás ajkait. Megállás nélkül és egyre nagyobb hévvel, szinte szívtuk egymást magunkba. Szinte magamba zártam ezt a nőt.
Aztán valami nesz hallatszott, talán odakintről és azonnal elszállt a köd. Eszembe jutott ki vagyok, és mit művelek. Azonnal abbahagytam a csókot. Teljesen megzavarodhattam. A következő pillanatban egy pofon csattan az arcomon. Dühtől és könnyektől zavaros szemében megláttam a csalódottságot, miközben arcomon a bőr szinte lángolt. Engem csak anyám csapott pofon utoljára.
Megfogtam a csuklóját, szinte szorítottam és nem tudtam hirtelen mit tegyek. Megcsókoljam újra, vagy hagyjam annyiban? De ahogy szorítottam a karját, megéreztem a remegését. Mit csinálok itt már megint? Mit művelek? Mit tett velem ez a nő?
Elengedtem a csuklóját és zavarodottságomban csak annyit tudtam kimondani:
- Elnézést. Ne haragudjon.
Aztán megfordultam és elindultam kifelé a zárkából és a kancsómhoz indultam borért, mert ezt nem lehet józan ésszel kibírni. Nem néztem vissza, úgy szóltam hátra neki:
- Ne aludjon a zárkában. Ott egy ágy - biccentettem a sarokban lévő heverőre - aludjon ott.
Ezzel felhajtottam a pohár bort, de nem néztem hátra továbbra sem.
Összesen könyv
Az alábbi (legtöbbjük nyers, nem korrektúrázott) történetek kizárólag 18 éven felülieknek valók és személyes célra tölthetők le, terjesztésük csak az alábbi CC Licensz keretein belül történhet:
